-Cody Terman? - törtem meg a csendet.
T.O.P bosszúsan nézett rám, hisz teljesen elmerült az ablakon folydogáló esőcseppek bámulásába.
-Németországi gokartos. - jegyezte meg némi gúnnyal a hangjában.
-Valahogy sejtettem. - majd előre dőltem a székemben, és a tekintetemmel jeleztem neki, hogy nem tetszik a hozzáállása.
Kihúzta magát és kényelmesen hátradőlt. Szeretett játszani az idegeimmel. De ez nem mindig volt jó taktika. Néha nem voltam játékos kedvemben és hangos vitákkal fejeztük be a beszélgetéseinket.
-Azt suttogják róla, hogy ő a legjobb. Csak nincs háttere. Szülei meghaltak, a nővére pedig két hónapja drogtúladagolásban távozott az élők sorából. - nézett rám.
-Milyen szépen fogalmazod meg mostanában a halált. Mintha bármiféle jelentőséget is tulajdonítanál ennek. Régen nem számított neked az emberélet. Ennyit változtál volna három hónap alatt? - húztam fel a szemöldökömet.
-Most sem számít! - vágta rá azonnal. - De tudod három hónap sok idő. Gyorsan változnak a dolgok. Ezt te tudod a legjobban.
-Értenem kellene ezt a célzást?
-Három hónapja egyik napról a másikra eltűntél. Tudod milyen nehéz volt megtalálni? Nem kevés embert kellett a keresésedre állítanom.
-Ki mondta, hogy keress meg?
-Tudod, hogy én akartalak visszakapni. - s éreztem, ahogy a tekintete végigsiklik rajtam.
-Van nálam jobb embered is. - bújtam ki az indoka alól.
-Mindketten tudjuk, hogy te vagy az egyik legjobb. Ha ellenem fordulnának az embereim, akkor tőled félnék a legjobban.
-Tévedsz. - álltam fel. - Nem félnél senkitől. Sohasem arról voltál híres, hogy megriadsz a vetélytársaktól. Főleg, ha egy nőről van szó.
-Azt is be kell látni, hogy te nem csak egy egyszerű nő vagy. Egy vékony kis kötelék hozzád láncol.
-T.O.P! Előttem nem kell megjátszanod magad. Pontosan tudom, hogy ki vagy. Bárkit átverhetsz, de engem nem. - odasétáltam hozzá és leültem mellé az asztalra.
-Hát...ha nem te vagy a legjobb, akkor úgy látom, hogy nem rád kell bíznom Cody ügyét. Ő egy fontos lehetőség és nem lenne jó, ha elszúrnád. Meglep, hogy ennyire nem szeretnél már velem együtt dolgozni. De nem probléma. Majd GD elintézi a dolgot. - nézett rám gúnyosan és felállt a székéből.
-Álljunk meg egy pillanatra! - löktem vissza és beleültem az ölébe. - Először is, gyűlölöm, hogy tudod mivel lehet kikészíteni. Hogy mersz azzal vádolni, hogy nem vagyok jó egy megbízatásra? Másodszor, hogy jön a képbe GD? Nem úgy volt, hogy másokhoz kacsintgatott? Harmadszor, ki mondta, hogy nem akarok veled együtt dolgozni? - hajoltam olyan közel hozzá, hogy a szívverését is éreztem.
-Üdv újra a csapatban! - vigyorgott pimaszul és megcsókolt.
Régen is mindig ilyenek voltunk. Nem nevezhettek minket egy párnak, mégis ha bármelyikünknek szüksége volt valamire a másik máris ott volt. Ördögi játékot játszottunk. T.O.P minél ridegebb, annál szenvedélyesebb. De természetesen mindkettőnk tudta, hogy nem tudjuk lekötni egymást. Így elfogadtuk, hogy mindkettőnknek vannak más kalandjai is. Csak aztán én három hónapja leléptem. Bevallom azért, mert egy kis változásra volt szükségem. Ez az élet egy idő után túl piszkossá vált nekem és tisztáznom kellett magamban pár dolgot.
-Na de térjünk a lényegre! - súgtam a fülébe, mikor abbahagytuk a csókcsatát és kényelmesen elhelyezkedtem az ölében.
-Nos, eredetileg GD pályázott erre a munkára. Ő is pontosan érzi, hogy milyen nagy a jelentősége. Ő az első, az eddigi felfedezettek közül, aki akár a legfelsőbb szintekig is eljuthat. De ehhez természetesen segítségre van szüksége. S ha őszinte akarok lenni: inkább a te kezeidbe adnám. Te jobban értesz a lázadó 18 évesek nyelvén.
-Mit takar a legfelsőbb szint?
-Forma 1. - vágta rá nemes egyszerűséggel.
-Mi? - kerekedtek ki a szemeim.
-Tudom, hogy ijesztőnek tűnik és ha nem.... - kezdte volna.
-Nem ijesztő... - vágtam közbe. - Csak eddig még sohasem vágtad ilyen nagy fába a fejszédet.
-Aki mer, az nyer. - kacsintott.
-Ez most azt jelenti, hogy Németországba kell mennem?
-Igen. De természetesen nem egyedül. Tina, GD és én is megyünk.
-Azért, mert nem bízol meg abban, hogy megtudom csinálni?
-Nem. Tisztában vagyok a képességeiddel. Mint már mondtam, nem hiába téged akarlak erre a feladatra. A fiú nagyon makacs és információink alapján kezelhetetlen.
-Szereted mikor meg kell dolgoznom a sikerért. - sóhajtottam.
-Igen. Mert te vagy az, aki mindig kitartasz és uralod a helyzetet. - simított végig a combomon.
-Te pedig a háttérből mozgatod a szálakat.
-Én ehhez értek.
Igen. T.O.P ehhez mindig értett. Ő tulajdonképpen mindennel foglalkozik. Nem lehet konkrétan megfogalmazni, hogy mi a foglalkozása. Van, hogy éppen tehetségeket juttat a csúcsra. Van, hogy mások kérésére karriereket tesz tönkre vagy akár életeket is. Nem lehet meghatározni, hogy a rosszakat vagy a jókat erősíti. Én viszont mindezek ellenére mindig visszatérek hozzá.
-Akkor megcsináljuk? - nézett rám kérdőn.
-Meg. - vágtam rá habozás nélkül és felkeltem az öléből.
Ő is felállt, megfogta a kezem és kisétáltunk az ajtón. Megint együtt. Újrakezdve azt a történetet, amit anno félbehagytunk. Ezen az éjszakán elkezdtünk írni egy újabb sztorit, de még mi magunk se tudtuk, hogy az őrült száguldásunk hol is ér majd véget...
Hmmmm... érdekes ;) Valahogy nem tudom elképzelni TOP-t kacsintani, de próbálkozok xD
VálaszTörlés