-Ki vagy? - szólalt meg mély hangon, amitől még a hideg is kirázott.
-Jártas vagy a koreai alvilágban? - kérdeztem.
-Félő, hogy igen.
-T.O.P neve mond valamit?
-Öljétek meg! - szólalt meg azonnal, de egy kicsivel gyorsabb voltam nála.
Kicsavartam a kezéből a fegyvert, magam elé rántottam és a fejéhez szegeztem a pisztolyomat.
-Nem jó ötlet. - suttogtam a fülébe. - Segíts nekem!
-Miért kellene segítenem neked?
-Nem szívleled T.O.P-t. Segíts, hogy egy kis leckét adjak neki!
-Akkor te is működj velünk együtt!
-Küldd be az embereidet a házba és beszélünk négyszemközt!
-Itt van ez a másik gyerek is. - bökött a fejével Hyun Joong felé.
-Ő is bemegy.
-Rendben. - majd intett az embereinek, hogy menjenek be, Hyun Joong pedig már előre tudta a feladatát és követte őket.
Mikor becsukták az ajtót, elengedtem a férfit és hagytam, hogy feldolgozza az eseményeket.
-Hogy hívnak? - szólalt meg pár perc múlva.
-Rien.
-T.O.P embere vagy. - jelentette ki gúnyosan. - Szép kis csel. Megakarod leckéztetni, jó vicc.
-Régóta itt lehetsz, ha nem tudsz az új történésekről.
-Új történések?
-Fogalmazzunk úgy, hogy T.O.P kissé feldühített és magánakcióba kezdtem.
-Ezek szerint az ügyetek Cody?
-Igen és szükségem van a srácra, ahhoz, hogy végig csináljam a tervemet.
-Meg akarod ölni T.O.P-t?
-Nem. Valamilyen szinten segített nekem. Ilyen szinten nem élek vissza a bizalmával.
-Miért pont Cody?
-Találkozni akar az olasz maffiával. A olaszok vezére megölte egy régi szerelmét és bosszút akar állni. Azt pedig tudja, hogy az olaszok pályáznak a srácra, mert veszélyezteti a Forma 1-es versenyzőjüket.
-Sergio Perez. - állapította meg.
-Pontosan. De neked minek a fiú?
-A nevem Lee Min Ho. A fiú nagyapja küldött.
-A nagyapja? Úgy tudtam, hogy nincs családja. A szülei meghaltak és a testvérei is. Egy barátja áll mellette, aki ráadásul T.O.P embere.
-A nagyapja mindig figyelte, de csak most érezte, hogy eljött az ideje lépni.
-Ennek nem igazán fog örülni a fiú.
-Vissza fogja szerezni a szeretetét.
-Tehát szinte megvásárolja.
-Ha arra van szükség. - bólintott.
-Nincs esély egyezségre, igaz? - kérdeztem sóhajtva.
-Nincs. Sajnálom. - fordult el, majd az ajtó felé indult.
-Én még jobban sajnálom. - sóhajtottam, majd egy altató lövedékkel a hátába lőttem.
Abban a pillanatban a házban is elsültek a fegyverek. Csak reméltem, hogy Hyun Joong tudja a dolgát. Minho a karjaimba ájult. Sietnünk kellett. A lövedéknek csak egy óráig van hatása. Pár pillanat múlva megjelent Hyun Joong a hátán Codyval.
-Mi legyen vele? - bökött a Minhora.
-Marad. - fektettem le a földre és a telefonszámomat a homlokára írtam.
-Menjünk! - fogta meg a kezemet Hyun Joong és a hátsó kijárat felé rohantunk.
Furcsának tartottam, hogy Kan csak így felügyelet nélkül hagyta a fiút. Ekkor beugrott minden.
-Hyun Joong, menj egyedül! Vidd el hozzánk a srácot és zárjátok be! Ne veszítsétek el!
-Te hová mész? - ragadta meg a karomat.
-Még van egy kis dolgom. - hadartam, majd kibújtam a szorításából és a ház felé kezdtem rohanni.
Befutottam a házba, meg sem álltam az emeletig. Éreztem, hogy melyik szobába kell bemennem. Egy asztalnál nekem háttal ült egy férfi.
-Elismerésem. Gyorsan rájöttél, hogy nyomott hagynál magad után, így visszajöttél, hogy végezz az egyetlen szemtanúval. Nem ismerek olyan embert, aki még erre is gondol. - hallottam meg a számomra ismerős hangot.
-Ha megöllek, egy régebbi ügyet is lezárok. Biztos vagy benne, hogy nem ismersz? - szólaltam meg gúnyosan, mire felállt a székből és felém fordult.
Abban a pillanatban lefagyott. Valamit mondani szeretett volna, de megakadtak benne a szavak. Látszott rajta a döbbenet.
-Én is örülök, hogy újra látlak. - néztem a szemeibe.
-Ez nem lehet!
-De mégis! - vágtam rá azonnal. - Komolyan meglep, hogy még nem jöttél rá, hogy én vagyok itt. Amikor elindultam vissza a házba, arra számítottam, hogy már rég tudod. Tudnod kellett volna, hogy csak én figyelek ennyire a részletekre.
-T.O.P nem szólt arról, hogy itt vagy. - dadogta.
-Ki mondta, hogy T.O.P küldött ide? - húztam fel a szemöldökömet.
-Mi?
-Magamnak dolgozom. Nem T.O.P-nak vittem el a srácot, hanem magamnak. Így nem is kell megölnöm. T.O.P majd megteszi helyettem, hisz kicsúszott a kezed közül a célpont. Ez nagy hiba a mi szakmánkban.
-Miért csinálod ezt?
-Valahogy mérgessé tett, hogy élsz.
-Tudsz mindent, igaz? - hajtotta le a fejét.
-Ez a veszted.
-Csak így tudtam megvédeni magam. Ha nem kötök egyezséget, akkor megölnek. Nem kockáztathattam.
-Ha elmondod nekem, segíthettem volna. Nem kellett volna T.O.P csicskásaként élned. Bizalmat szavaztam neked, meg akartalak menteni, de te mindent eldobtál, mert gyáva voltál.
-Nem értheted. - sóhajtott.
-Nem! Te nem érted. Készen álltam mindent feladni azért, hogy te szabad lehess. Kicsin múlott, hogy nem az életemmel fizettem a szerelmedért.
-Nem volt semmilyen szerelem köztünk. - nézett a szemeimbe, és ez a mondat elég volt mindenre.
Abban a pillanatban fejbe rúgtam. Kiesett a székből és a földre zuhant. Vérző szájjal állt fel és megtámaszkodott az asztalon. Ekkor már tényleg nem éreztem késztetést arra, hogy hagyjam. Ismét megrúgtam, de ezúttal a leggyengébb pontját találtam el. Összeszorított szemekkel esett előttem térdre. Megkegyelmezhettem volna neki, de ezt a luxust nem adhattam meg. A könyökömmel fejbe vágtam, mire teljesen elfeküdt a földön. Utolsó erejéből készült felállni, de nekem ez még nem volt elég. Lekaptam a hozzám legközelebb lévő polcot a falról és kettétörtem a hátán. Félájultan esett vissza. Nem próbálkozott meg a felállással. Megragadtam a pólóját és a hátára fordítottam. Siralmas látvány tárult elém. A szája és a szemöldöke több helyen is felszakadt és az arca tele volt karcolásokkal. Mélyen a szemébe néztem és láttam, hogy készen áll a halálra.
-Nem is gondolkodj rajta! Nem adom meg neked azt a tiszteletet, hogy most azonnal megöllek. Először szenvedni fogsz, egészen addig, amíg te magad könyörögsz majd egy golyóért a fejedbe. - suttogtam a fülébe, majd felegyenesedtem.
Utoljára hasba rúgtam, mire hangosan felkiáltott.
-Te választottad ezt az utat. - néztem utoljára vissza rá, majd kisétáltam a szobából és amilyen gyorsan csak lehetett elhagytam a házat.
Ő akarta ezt. Ha szenvedni akar, akkor legyen. Én nem fosztom meg őt a lehetőségétől. De még nem jött el az ideje. Még van egy pár dolgom, mielőtt ezt a régi ügyet lezárom. Előtte mutatok neki valami olyat, ami még nem látott. Nem volt kedvem visszamenni a többiekhez. Szórakozni akartam és levezetni a feszültséget. Már este 8 óra volt. A városban megkezdődött az éjszakai élet. Bosszút akartam és nem ismertem a kegyelem szót. Vagy fél óráig kóvályogtam Berlin utcáin addig, amíg elértem egy számomra megfelelő helyre. A előttem villogó felirat jelezte az embereknek, hogy ezen a helyen minden földi élvezetet megkaphatnak. Ez a bár tökéletesen illett a hangulatomhoz. A bejárati ajtónál két biztonsági őr állt, de még csak meg se kérdezték, ki vagyok, mi vagyok. Szó nélkül beengedtek. Mikor beléptem rögtön megcsapott a cigifüst. A fények csak úgy cikáztak körbe-körbe, az asztalokon pedig bikinis nők rázták magukat össze-vissza. Körülöttük pedig férfiak csorgatták a nyálukat, míg pár méterrel arrébb nők öntötték magukba az erősebbnél erősebb italokat. Lesétáltam a lépcsőn, majd elvegyültem a tömegbe. Igazából céltalanul jöttem ide. Tudtam, hogy másnap semmire sem fogok majd emlékezni. Talán pont ezért kerestem egy ilyen helyet. Felejteni akartam. Minél hamarabb és minél hatásosabban.
Nagyon jóó lettt :D:DNagyon gyors vagy azt hittem még várnom kell az új részre egy csomót ,de hát úgy néz ki nemxDJó h ilyen gyors vagy:D:D
VálaszTörlésigyekeztem minél gyorsabban megírni ezt a részt :) és a legújabbal is siettem :) egy perc és az is fent lesz :) köszönöm^^
VálaszTörlés