Elkésve, megkésve és kicsit fáradtan ugyan, de jelentkezem. Mentségemre szóljon, hogy nem könnyű a gimnazisták élete. Na de hogy mivel is jöttem ma untatni a népet? :D Természetesen, szokásomhoz híven ismét a koreai popipar műveit marcangolom szét, ezúttal a legújabbakat szemeltem ki magamnak, szóval tessék figyelni!
Először is, megérkezett az általam már rendkívül várt Teen Top comebackje, ami azért is volt különleges számomra, mert egyik egy dalukkal sem tudtak igazán levenni a lábamról. S ez koreai csapatoknál az én esetemben nagyon ritkán fordul elő, így már komolyan kezdtem megijedni, hogy lesz egy olyan csapat, amit nem kedvelek túlságosan. De szerencsére ez az új dal...megdöntött. Igazából az első pillanatban elkeseredtem, mert nem a Crazyt vártam volna klipnek, hanem Teen Top-ot (ami miatt még a mai napig lázongok...hogyan lehetséges, hogy az csak egy másfél perces szösszenet???). Na de mindezt félretéve, meg vagyok elégedve a teljesítményükkel. Még a tánc is maradandó nyomot hagyott bennem, szóval le a kalappal. S amint végighallgattam az összes új dalt, végleges megállapításra jutottam. A Teen Top az általános iskolából a középiskolába léphet legalábbis nálam (bocsánat, ha esetleg egy ízig-vérig fan is olvassa ezt a bejegyzést). Folyamatosan fejlődnek, érezni rajtuk, hogy rengeteg énekóra áll mögöttük, s a mozgásuk is kifinomultabb, azonban még egy nagyon pici mindig hiányzik. S amikor ez a nagyon pici meglesz, akkor én is a felsőkategóriába engedem őket, s onnantól kezdve abszolút az elitkategóriámba fognak tartozni.
Következő ismét egy visszatérés, ami nekem kicsit nosztalgia is lehetne. Miért is? Mert a reakcióm emlékeztet a korábbi comebackre. A csapat, aki ezúttal a nagyítóm alá került nem más, mint az MBLAQ. Érdekes, de a történelem valóban ismétli önmagát. Már korábban említettem, hogy milyen helyzetben is állok a Mona Lisa korszakkal. Hogy csak azt az egy számot szerettem a lemezről, de azt a nagyon. A többi nem ragadta meg túlságosan a figyelmemet. Ez esetben is ugyanezt tudom megállapítani. Az It's War című dalt imádom. Külön tisztelet, mivel ez az első dal 2012-ben, amit komolyan megkönnyeztem. Azonban a többi számmal továbbra sem sikerült megbarátkoznom. Talán még a Run, ami kicsit felolvasztja a jégszívemet. S ez az ítélet bármilyen szigorúnak is hangzik, senki ne értse félre...egyszerűen odavagyok a csapatért. Elismerem, hogy mindannyian hihetetlenül tehetségesek. De hogy a fődalt is említsem, az It's war úgy jó, ahogy van. Kifejezetten örülök, hogy ehhez készült a klip, hiszen kiváló történetet lehetett a dal köré építeni. Remek volt egy olyan videót látni, aminek valóban van valami értelme és egy szívszorító sztorit mesél el. Igaz, kemény világfájdalommal küzdöttem, mikor Joon lelőtte magát. Azonban itt a lövésnél (szokásomhoz híven) kicsit cinikus voltam, és megjegyeztem, hogy az a golyó tökéletes pontossággal kikerüli a lányt, majd Thundert, és még meg is fordul (!), majd egyenesen főhősünk nyakába fúródik. Költői kép az tuti. Viszont fáj, hogy más hibát nem nagyon tudok találni benne. A golyók életre kelésén kívül minden abszolút csillagos. A vonósok a háttérben...elsőre furcsának tűntek, aztán azonban rájöttem, hogy a lehető legjobban passzolnak a klip hangulatába, így ebbe sem tudok belekötni. El kell ismernem, az MBLAQ ismét megnyert magának egy comeback erejéig.
A hölgyeket sem szeretném háttérbe szorítani, így meg is mutatom a újdonságokat, amik megragadták a figyelmemet. Kezdem is a T-ara slágerével, avagy szóljon hangosan a Lovey-Dovey! Be kell vallanom, hogy tőlem nem megszokottan totálisan beleszerettem ebbe a számba. S ez lánycsapatok esetében tényleg ritkán fordul elő, azonban az új stílusuk valóban magával ragadó. Ha pedig valaki meghallgatja a dalt, rögtön a kedvence lesz. A klipnek is nagyon jó története van, ám nem mindenkinek ajánlom. 20 percet koncentrálni, nem mindig egyszerű, főleg, hogy közben a dalt is figyeljük. Azonban, nehogy valaki ne tudja megtekinteni, a kiadó egy remek ötlettel rukkolt elő: kiadott egy zombi verziót. Hát nem egyedi? Ez már valamennyivel rövidebb a maga körülbelül 7 percével. Így ezt már bátran merem ajánlani mindenkinek. S nehogy kihagyjam a táncot. Mert az is tetszik ám! Egyszóval ez most maximális pontszámot kap tőlem.
A következő lánycsapattal nem vagyok igazán képben, ezért nem is nagyon szeretném bírálni őket. Viszont az új dalukat mindenképpen szeretném megemlíteni. Bevallom, a videóban nem találtam semmi különlegeset vagy kiemelkedőt, de a dal jó. S a zene kárpótol a hiányos vizuális élmények miatt.
Még egy lánycsapat kerül ma terítékre. Úgy látszik ez a hölgyek napja. Őket sem ismerem pontosan, s így itt sem merészkedem biztos véleménynyilvánításig. Azonban a dalról bátorkodtam egy felületes véleményt alkotni. Ez is kicsit fülbemászó, bár nem áll közel az általam kedvelt dalokhoz. A videó pedig...nem tudok mást mondani, hiába keresem a szavakat, egyszerűen furcsa.
Következő téma. Egy kérdés: megélem-e vajon, amikor az EXO végre debütálni fog? Már a kilencedik teasernél tartunk, és még korántsem mutattak be minden tagot. Valamint meg kell jegyeznem, hogy eléggé előnybe helyezték a csapat egyik tagját, Kait. Amivel végülis nem lenne semmi baj, mert tényleg tehetséges meg minden, na de azért mellette még ott van további 11 ember, akik ugyanúgy megdolgoztak a debütért, mint ő, szóval ez egy kicsit unfair játék. Emellett még az is bosszant kissé, hogy ha a jövőben is ilyen tempóban halad a bemutatkozás, akkor talán decemberben majd láthatja őket együtt a nyilvánosság. Túl sokáig húzza az SM a bemutató promociót. Ez egy részben lehet kiváló marketing fogás, más részről az ember egy idő megunja a túlreklámozott maszlagot. Viszont a srácok mellett szóljon, hogy eddig majdnem mindegyik videó alatt hallott dal, abszolút elnyerte a tetszésemet, és az érdeklődésemet fenntartja, hogy már nagyon szeretném hallani ezeket a számokat teljes egészükben.
Nos, azt hiszem, mára ennyi lennék. Köszönöm, hogy ilyen sokat vártatok a frissre, de ígérem, mostantól megpróbálok sűrűbben jelentkezni! :)
