52.rész = Finálé

Sziasztok!
Ez is elérkezett! Ez a rész az első évad utolsó része! =) Ezzel fejeződik be a történet egy szakasza. Nagyon sokat jelentett számomra ez a történet és imádtam írni. Most egy ideig biztos nem kezdek bele a második évadba, talán csak egy rövid összefoglalóval jelentkezem majd hamarosan. Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik valamilyen formában kifejezték a véleményüket a történetet illetően. Akár a chatben, akár megjegyzésben, akár e-mailben. Remélem ti is élveztétek az elmúlt hónapokat! Remélem élveztétek a száguldást! Kíváncsian várom, hogy mi a véleményetek a finálét illetően, szóval sok-sok komit várok! =) Viszont a blogot most kicsit megújítom, hogy a továbbiakban is tartalmazzon sok érdekességet(új zenéket teszek ki és a kinézetét újratervezem). Sokáig gondolkodtam, hogy mi lehetne most a jó végszó, de először sehogy sem akart az eszembe jutni egy megfelelő gondolat sem. Aztán mikor csak ültem és bámultam magam elé, rádöbbentem, hogy mi az, ami pontosan ide illik és teljes egészében kifejezi az én történetemet. Szóval ezekkel a szavakkal szeretnék tőletek és a történettől egy időre búcsúzni.

"Bár egy történet véget ért
Mégsem sír senki
Mert jól tudjuk:
Képzeletünk tovább fogja írni..."




Sok idő telt el azóta, hogy találkoztam Damonnel. Már július elsejét írunk és jelenleg Magyarországon tartózkodom. A hétvégén ugyanis itt kerül megrendezésre a World Series by Renault családi rendezvény és igen, jelenleg itt dolgozom. Nagyon sok minden történt az elmúlt hetekben. Sebastian beleegyezett, hogy az alsóbb kategóriákban tevékenykedjek. Bernievel mióta kirúgott nem is találkoztam. Csak pár pilótával tartom a kapcsolatot. Néha összefutok Lewissal, Fernandoval vagy Buttonnel, de senki mással nem találkoztam mostanában. Damonnal egyre több időt töltünk együtt és ez Sebet nagyon zavarja. De nem tehetek róla, hisz részben őt bízták meg, hogy segítsen nekem itt boldogulni. Jelenleg olyan mindenes vagyok. Általában a pilótáknak segítek. Tartom bennük a lelket egy-egy rosszabb futam után, segítek nekik ha magánéleti gondjaik vannak, tanácsokat adok nekik, segítek nekik alkalmazkodni különböző szituációkhoz, amik a Forma 1-ben előfordulhatnak és még sorolhatnám. Lassan már elmehetnék versenymérnöknek is. Hisz folyton telemetriai adatokról beszélgetnek a mérnökök, akikkel nagyon jóban vagyok. Ez a hely sokkal barátságosabb, mint a száguldó cirkusz. Ez érthető, hisz itt nincs olyan nagy teher, mint ott. Itt nem forog kockán olyan nagy mértékű pénzösszeg. Persze viszályok itt is vannak, sőt....Múltkor egy egész csapat verekedett össze, és ott is én voltam az igazságosztó. Mostanában rendszeresen ingázom. Ne is tudom, mikor voltam utoljára otthon. Nem is a versenyek miatt, mert abból nincs olyan sok, hanem azokon kívül Ha nem a versenyhétvégéken vagyok, akkor valamelyik versenyzők látogatom meg, hogy személyesen segítsek neki. Nálam ez így működik. Hétfőn még Franciaországban vagyok és az egyik pilótának segítek, pénteken pedig már Finnországba vagyok egy másikkal. De nem tagadhatom: imádom. Néha sokkal szórakoztatóbb, mint a Forma 1. Sőt....Nemrég még a fiatal gokartos tehetségeket is elkezdtem figyelni, szóval szemmel tartom a jövőt. Az elmúlt egy hónapban bejártam egész Európát, sőt még más kontinensekre is kiruccantam. Nagyon sok versenyzőkkel közös programom volt. Mondhatom bátran, hogy ezek a srácok igazi barátaim lettek. Szemtelenül fiatalok, mégis érettek. Tudják mit akarnak és, hogy hova akarnak eljutni. Ha elbuknak még akkor sem adják fel az álmaikat. Ezt pedig tisztelem bennük. A családommal az elmúlt időszakban szerencsére sűrűbben találkoztam, viszont arról letettem, hogy kiviszem őket Németországba, mert nem vagyok biztos abban, hogy véglegesen Hamburgban fogok letelepedni. Másfél hónapja átköltöztem Berlinbe, de valószínű, hogy egy-két hét és onnan is tovább állok. Hogy hová, azt nem tudom, de az már biztos, hogy ezúttal nem Németországba. Most egy kis változásra van szükségem. Sebastian.......Azt akarta, hogy költözzünk össze, de nekem ez még túl korai volt. Hisz még csak 22 éves vagyok. Vagy csak attól félek, hogy megunnánk egymást? Igazából már én sem tudom, de valami nem ugyanaz mostanában, mint az elején. Alig látom és úgy érzem kezdünk eltávolodni egymástól. Nem békélt meg teljesen azzal, hogy itt dolgozom és ezt nem mondja ki, de én érzem rajta. Most fogalmam sincs, hogy hol van. Olyan mintha együtt lennénk, de két külön úton járnánk. A legrosszabb a dologban, hogy nem érzem azt, hogy ez baj lenne. Sőt furcsa, de élvezem is. Csak ültem a Paddock egyik éttermében és bámultam magam elé.
-Jól vagy? - állt meg mellettem a már jól ismert segítőm.
-Persze. - mosolyogtam rá. - Leülsz? - mutattam a velem szemben lévő székre.
-Most nem. Ugyanis hamarosan lesz társaságod. A srácoknak gondjai vannak és ha jól sejtem, hozzád fognak először fordulni. - vigyorgott Damon.
-Ezt most bóknak veszem.
-Annak is szántam. Hisz furcsa, hogy benned jobban megbíznak szinte, mint saját magukban.
-Ez kicsit erős kifejezés szerintem. De nagyon örülök annak, hogy hozzám jönnek a problémáikkal. Valamilyen szinten ezért is vagyok itt.
-Jön is az első menet. - mutatott vigyorogva a távolba. - Sok szerencsét!
-Nyugi, túlélem! Lehet, hogy én még jobban élvezem, mint ők.
-Imádják a társaságodat, csak ez nehogy túllépje a határokat. - figyelmeztetett Damon.
-Mire célzol? - néztem rá értetlenül.
-Hamarosan megérted. - mondta halkan, majd elsétált.
Utáltam, ha célozgatott. Abból mindig baj volt. De időm sem volt gondolkodni, mert máris megjelentek mellettem a fiúk. Név szerint: Arthur, Brendon, Daniel, Kevin és Sten.
-Szia! - köszöntek kórusban.
-Sziasztok! - mosolyogtam rájuk. - Hogy vagytok?
-Mindenki nevében mondhatom, hogy jól. - vigyorgott Daniel.
-Várjátok már a hétvégét? - húztam fel a szemöldökömet.
-Igen, nagyon, de kellene egy kis segítség. - szólalt meg először Brendon.
-Hallgatom. - dőltem hátra a székemben.
-Ezen a pályán nem valami könnyű előzni, talán csak az egyes kanyarban. Viszont arra gondoltunk, hogy azért jobban megnézhetnénk, hátha találunk valamilyen olyan pontot, ahol még szintén lehetséges a pozíció szerzés. - magyarázta Sten.
-Rendben, szívesen segítek. - mosolyogtam rájuk.
-Köszönjük. - szólalt meg Arthur. - De most még nem jó nekünk, mert párunknak még interjúkat kell adnunk, de talán két óra múlva mehetünk is.
-Nekem megfelel. Jön még valaki velünk rajtatok kívül? - húztam fel a szemöldökömet.
-Igen. - bólintott Brendon.
-Kik? - kérdeztem rá.
-Albert, Aaro, Giovanni, és Alex. - sorolta a neveket Daniel.
-Oké, akkor találkozzunk itt két óra múlva. - mosolyogtam rájuk.
-Ezt megbeszéltük. Szia. - köszöntek, felálltak, majd elviharoztak.
Azonban még időben észrevettem, hogy Kevinnel valami nincs rendben. Mikor elment mellettem a karja után kaptam.
-Minden rendben? - kérdeztem.
-Persze. - erőltetett magára egy mosolyt. - De most mennem kell. Szia. - majd ő is eltűnt a többiek után.
Fogalmam sem volt mi a baja. De ha valami komoly, akkor azt úgyis elmondja majd nekem.
-Meglepetés! - hallottam meg magam mögött a rég hallott hangot.
Amikor megfordultam nem akartam hinni a szememnek. Seb? Ő mit keres itt?
-Hát te? - kérdeztem meglepetten.
-Köszönöm, hogy így örülsz nekem. - vágott szomorú arcot.
-Örülök neked, csak nem számítottam rád.
-Hát te mit keresel itt? - jött oda Damon.
-Te vagy Damon, igaz? - kérdezett vissza Seb.
-Volt egy kérdésem, amire választ várok. - mondta ridegen.
-Tudtommal meglátogathatom a barátnőmet, nem? - húzta fel a szemöldökét és megcsókolt.
-Igen, de nem a munkahelyén. - köpte a szavakat Damon.
-Szerintem a főnök nagyon örülni fog annak, hogy itt vagyok. - vigyorgott a német.
-Én nem lennék ennyire biztos magamban. - vágta rá idegesen Damon.
-Most mi bajod van? Itt vagyok és kész! - tekintette lezártnak a témát Seb és én is reméltem, hogy Damon nem folytatja tovább ezt a vitát.
-Arra nem gondoltál, hogy az életed korántsem olyan tökéletes, mint ahogy gondoltad? - húzta fel a szemöldökét idegesen.
-Mire célzol? - állt meg közvetlen előtte Seb.
-Mesélt már neked a múltjáról?
-Damon, ne! - néztem rá könyörögve.
-Dehogynem! Itt az ideje tisztázni a dolgokat. Egyszer meg kell tudnia.
-Damon! - néztem rá kétségbeesetten.
-Valaki elmondaná nekem is, hogy miről van szó? - emelte fel a hangját Seb.
-Te mondod el az igazat vagy én? - kérdezte Damon.
-Könyörgöm ne! - futott végig egy könnycsepp az arcomon.
Már mindenki minket figyelt. A srácok visszajöttek és érdeklődve néztek, hol rám, hol Damonra, hol pedig Sebre.
-Adrienn nem az, akinek képzelitek..........

Díjak

Kiváló szerkesztő díj


Köszönöm szépen a díjat Füligszájnak! =)

7 dolog rólam:

1. Utálom a pókokat.
2. Mostanában sokszor beszélek angolul.
3. Nem kedvelem Mark Webbert.
4. Nincs testvérem.
5. Nagyon sok jó barátomat az interneten ismertem meg.
6. Nem szeretem a hazug embereket.
7. Imádom a görögdinnyét és még pár gyümölcsöt.

Akiknek továbbküldöm:
Szabus - http://szabus.blogspot.com/
Monshe - http://icemanfanfic.blogspot.com/
Icu - http://elveszettmult.blogspot.com/
Vic - http://victoriousfanfic.blogspot.com/
Anne - http://anneofdreamland.blogspot.com/
Gooffy - http://gooffyfanfic.blogspot.com/
Noncsi - http://noncsi120.blogspot.com/
Heni - http://henii96.blogspot.com/
Gicus - http://girlinf1.blogspot.com/
Nikíí - http://nikii0714.blogspot.com/
Alofun - http://alofun-alonsoka.blogspot.com/
Solya - http://amotorhome.blogspot.com/
Füligszáj - http://fuligszaj.blogspot.com/


Szimpatikus Blogger Díj

Köszönöm szépen Füligszájnak a díjat! =)

5 dolog rólam:

1. Mostanában nagyon sok sorozatot néztem végig.
2. Jövőre is menni szeretnék a WSR-re.
3. Sokat ülök a gép előtt.
4. Utálom a hétfőket.
5. Nincsenek kedvenc színészeim.

Továbbküldöm:
Szabus - http://szabus.blogspot.com/
Monshe - http://icemanfanfic.blogspot.com/
Icu - http://elveszettmult.blogspot.com/
Vic - http://victoriousfanfic.blogspot.com/
Anne - http://anneofdreamland.blogspot.com/
Gooffy - http://gooffyfanfic.blogspot.com/
Noncsi - http://noncsi120.blogspot.com/
Heni - http://henii96.blogspot.com/
Gicus - http://girlinf1.blogspot.com/
Nikíí - http://nikii0714.blogspot.com/
Alofun - http://alofun-alonsoka.blogspot.com/
Solya - http://amotorhome.blogspot.com/
Füligszáj - http://fuligszaj.blogspot.com/

51.rész

-Nincs! - nézett rám keményen Bernie.
-Akkor, viszlát! - bólintottam.
-Nem rajtam múlt, hogy így alakult. - szólt még utánam.
-Persze. Rajtad soha nem múlik semmi. - mondtam gúnyosan, de még vissza sem néztem.
Gyors léptekkel hagytam el a home épületét. Pontosan erre számítottam, de Jason nem volt benne a tervben. Nem tudom, hogyan tovább. Az állásomnak annyi, és n nem leszek Sebastian által eltartott Forma 1 lady. Ez ki van zárva. Már épp a Red Bull Racing motorhome-jánál jártam, mikor valaki sietős léptekkel elsétált mellettem. Vagyis nem is sétált, hanem rohant. Olyan lendülettel jött, hogy nem bírtam megállni a lábaimon és szép lassan már vártam a földre érkezést. Ám nem ez történt. Egy kéz fonódott a derekamra és szorosan magához húzva tartott, nehogy elessek.
-Sajnálom! Jól vagy? - segített az idegen újra álló pozícióba helyezkedni.
-Ugyan! Semmi baj! Én sem figyeltem. Persze. Köszönöm, hogy nem hagytad, hogy a földön végezzem. - mosolyogtam rá kedvesen.
-Semmiség! Damon vagyok. - nyújtotta a kezét.
-Adrienn. - fogtam vele kezet.
-Adrienn Stern? - kérdezett vissza.
-Igen. De téged még nem ismerlek. Vagyis külsős vagy? - húztam fel a szemöldökömet.
-Úgyis mondhatjuk. - nevetett fel. - Eurocup Formula Renault 2.0. Mond neked valamit?
-Persze! - mosolyogtam. - Rendszeresen figyelemmel követem. De te nem versenyző vagy.
-Ezek szerint tényleg figyeled az ott zajló eseményeket. - kacsintott. - Szerelő vagyok.
-Melyik csapatnál?
-Tech 1 Racing.
-Nem vagy te egy kicsit fiatal ehhez?
-Na és te nem vagy fiatal ahhoz, hogy Bernie jobb kezeként dolgozz?
-Jogos. - nevettem. - De ez már nem vonatkozik rám. - komorodtam el.
-Ajajj.....ez nem hangzik valami jól. Iszunk egy Red Bullt és elmeséled vagy eszünk valamit és elmeséled? - kérdezte vigyorogva.
-Nincs más választásom, igaz? - mosolyogtam.
-Nem nagyon.
-Rendben! Amíg a verseny zajlik addig van egy kis időm.
Elindultunk a kamionok felé.
-Ha nem baj, ne menjünk be a Paddockba. - húzta el a száját. - Semmi kedvem azt nézni, ahogy a hírességek megpróbálják szakértőként nézni a versenyt. Miközben azt sem tudják mi az az első szárny.
-Nekem sincs. Rögtön magyarázkodhatnék, hogy mi történt, mert ha jól sejtem látszik rajtam, hogy nincs minden rendben. - sóhajtottam.
-Ezt jól gondolod. De miért is vagy ennyire a padlón?
-Nem vagyok padlón. Csak szar a kedvem.
-Nem vitatkozni hívtalak el. - mosolygott barátságosan.
-Sajnálom! - hajtottam le a fejem.
-Heyy...ne sajnáld, azt, hogy mersz önmagad lenni! Ilyenért soha ne kérj bocsánatot.
-Hány éves is vagy? - néztem rá hitetlenkedve.
-22. Pont annyi, mint te. De ne terelj! Halljam a problémát!
-Bernie kirúgott. - sóhajtottam.
-Miért? - nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Együtt járok Sebastian Vettelel.
-Kitalálom! Benne van a szerződésedbe, hogy a versenyzőkkel kizárólag munka viszonyod lehet. - mondta, miközben odaértünk a kamionhoz.
-Pontosan.
Bement és kihozott két széket és két Red Bullt.
-Köszi. - fogadtam el, mikor felém nyújtotta.
-Nem látsz semmilyen logikus megoldást, aminek hatására megmaradni az állásod és a szerelmed is? - ült le mellém.
-Úgy érted, hogy szerződés módosítás?
-Akár.
-Nem menne! Bernie most úgy érzi átvertem ezzel. Mert a tudta nélkül jöttem össze Sebbel és ráadásul ez megszegte a megállapodásunkat. Nem hiszem, hogy újra bizalmat szavazna nekem.
-Nem szenvedsz egy kicsit önbizalomhiányban?
-Nem tudok róla. - kortyoltam bele a dobozba.
-De ha nem próbálod meg, és abban biztos vagyok, hogy Sebastiantól sem fogadsz el segítséget, akkor mi lesz? - húzta fel a szemöldökét.
-Fogalmam sincs. - sóhajtottam.
-Talán tudok neked segíteni. - pattant fel hirtelen a székéből.
-Tényleg? - kérdeztem hitetlenkedve.
-Persze nem olyan királyi szakma, mint ez, de szerintem újrakezdésre tökéletes.
-Halljam! - hajoltam előre.
-Dőlj vissza hátra! - utasított Damon.
-Miért? - néztem rá értetlenül.
-Pasiból vagyok, de úgy gondolom, hogy most barátként közeledtem hozzád, de ha ebben a pozícióban maradsz, akkor félő, hogy bepróbálkozok. - darálta el egy szuszra, mire én hangosan felnevettem.
-Ha te mondod! - vigyorogtam, majd hátradőltem a széken.
-Köszönöm! - sóhajtott egy mélyet. - Szóval mit szólnál hozzá, ha segítenék neked, hogy bejuss a Eurocup Formula Renault 2.0-ba? Természetesen nem én juttatnálak be, csak bevinném az önéletrajzod. Ha jól tudom, néhány csapat új embereket keres. Többek között sajtósokat, marketingeseket és a pilótáknak menedzsereket, akik segítenének nekik felkészülni a Forma 1-es világba.
-És erre én pont jó lennénk,, mivel itt dolgoztam jó pár hónapot. - esett le.
-Pontosan.
-De nem is ismerlek! - kerestem ellenérvet.
-Muszáj mindenben a hibát keresned? - sóhajtott fájdalmasan. - Nincs ebben semmi bökkenő. Ha gondolod érdeklődj utánam pár csapatnál.
-Bízhatok benned?
-Igen. - felelte magabiztosan.
-Rendben. Itt a névjegyem, ha van valami fejlemény, akkor azonnal hívj! Az önéletrajzot még ma este átfaxolom.
-Ez kezd túl hivatalos lenni! - nevetett fel. - Nem maradhatnánk inkább a baráti beszélgetésnél?
-Szóval barátok vagyunk? - húztam fel a szemöldökömet.
-Én szeretném!
-Barátok? - kérdeztem a kezemet nyújtva.
-Barátok! - fogott velem kezet mosolyogva.
-Most mennem kell. - álltam fel.
-Persze! Nos, örülök, hogy találkoztunk. Még látjuk egymást.
-Nekem is van egy ilyen érzésem! - mosolyogtam és lassú léptekkel elsétáltam.
Volt valami fura ebben a Damonben vagy inkább valami csábító? Nem! Miket beszélek itt? Hisz szeretem Sebastiant. A gondolataimba merülve sétáltam a boxutca felé. Mikor odaértem a Red Bull Racing boxához, Seb már átöltözve ült az egyik széken.
-Hol voltál? - jött elém azonnal, mikor meglátott.
-Sajnálom, de útközben találkoztam egy barátommal. - néztem rá bűnbánóan.
-Kivel?
-Damonnel.
-És ő mégis ki a fene?
-Ne kapd fel a vizet! - csitítottam. - Ő egy kedves ismerősöm. Most is segítséget ajánlott fel nekem.
-Azt várod, hogy most majd hinni fogok neked? - lépett hátrébb.
-Igen. Ez lenne a logikus! - vágtam rá.
-Te és a logika! - sóhajtott fel színpadiasan.
-Na idefigyelj! - léptem oda hozz és már csak pár centiméterre választotta el az ajkainkat. - Éppen egy órája vesztettem el életem egyik legnagyobb lehetőséget, azért, mert együtt vagyok veled! Ha te ezek után sem vagy hajlandó hinni, nekem, akkor sajnálom! - majd hátrébb léptem tőle, és elsétáltam.
Elindultam a boksz hátsó részébe, de nem jutottam sokáig. Egy erős kéz fonódott a derekamra.
-Sajnálom! - suttogta a fülembe.
-Gyűlölöm, hogy szeretlek! - sóhajtottam fel ironikusan.
-Nekem viszont ez tetszik! - mosolygott és egy lány csókot lehelt a nyakamra, mire a testemen végig futott a hideg. - Nem akartalak megbántani, csak félek, hogy elveszíthetlek! - szorított magához és az egyik keze már a ruhám alatt kalandozott.
-Tudom.
-Most mi lesz? - kérdezte, de a simogatást nem hagyta abba.
-Kaptam egy ajánlatot. - jelentettem ki.
-Milyen ajánlatot? - fordított magával szembe.
-Eurocup Formula Renault 2.0.
-Ott akarsz dolgozni? - húzta fel hitetlenkedve a szemöldökét.
-Igen. Olyan embereket keresnek, akik tudnak segíteni a pilótáknak felkészülni arra, hogy mi vár rájuk a Forma 1-ben, ha esetleg bekerülnek ide.
-De hisz az egy alsóbb kategória.
-Nem fogadok el senkitől segítséget! Sem tőled, sem Christiantól, sem mástól! Egyedül jutottam el idáig, és ha kell akkor újra egyedül építem fel ezt az egészet.
-Damon keze van a dologban? - kérdezte.
-Igen! Ő mesélte, hogy van egy ilyen lehetőség. Én pedig úgy döntöttem, hogy ezt kihasználom! Damon sem fog semmit segíteni, csak beviszi az önéletrajzom és megmondja, hogy kik azok, akiket meg kellene győznöm, arról, hogy én vagyok a legjobb.
-Te lennél a legjobb? - vigyorgott.
-Ismerem a szakma sötét oldalát is, nem csak a csillogót. Erről tudok nekik mesélni. Vezetésről nem hiszem, hogy ki kell oktatnom őket, hisz szinte már majdnem profik, de ha kell te majd segítesz nekem. Emellett tudok hatni a lelkükre is.
-Szegények! - nevetett.
-Ezt megjegyeztem! - fordítottam neki hátat.
Azzal felkapott és bevitt az öltözőjébe......

Második hely

Sziasztok!
Mint már írtam, részt vettem Monshe novellaíró pályázatán, amin a második helyet értem el =) Ennek örömére Monshe küldött nekem egy táblát, amit nagyon szépen köszönök neki! =)

50.rész

Pókerarccal az asztal túloldalához sétáltam és leültem. Pár percig némán farkasszemet néztünk, ám egy idő után megtörte a csendet.
-Szerelem vagy show a médiának? - húzta fel a szemöldökét Bernie.
Ahogy ezt kimondta odakint felbőgtek a motorok, jelezve, hogy a verseny megkezdődött. A pályán ma két játszmát is játszottak. Egyet ott kint az aszfalton, a másikat pedig itt bent.
-Szerelem! - mondtam magabiztosan.
-Mihez akarsz most kezdeni? - kérdezte ironikusan.
-Bármi történik is, Sebastiannal nem fogok szakítani.
Bernie épp készült volna megszólalni, de kopogtak.
-Gyere be! - szólt ki, mire rájöttem, hogy még várunk valakit.
Ám nem rá számítottam. Jason lépett be az ajtón fölényes vigyorral az arcán. Legszívesebben felálltam volna és elküldtem volna egy melegebb éghajlatra, de nem tehettem. Most legalábbis nem.
Örülök, hogy eljöttél! Foglalj helyet! - mosolygott Jasonre Bernie.
-Remek! - motyogtam.
-Mondtál valamit? - kérdezte Jason.
Aztán eszembe jutott, hogy ma nem a jó kislányok táborát erősítem. S a fejemben egy ördögi terv fogalmazódott meg. Ha játszunk, játszunk nagyban.
-Én? - lepődtem meg. - Meg sem szólaltam.
-Jason azért van itt, mert rávilágított a probléma megoldására. - kezdett bele Bernie.
-Milyen problémáról beszélünk? - szakítottam félbe.
-A Sebastiannal való kapcsolatodról. - vágta rá Jason.
-Nekem ez egyáltalán nem probléma. - mosolyogtam rá.
-De nekünk az! - szólt közbe Bernie. - Na, mindegy! Megvan a megoldás rá!
-Hallgatom! - hajoltam előre.
Sejtettem, hogy ezzel mit érek el. Jason tátott szájjal bámulta a dekoltázsomat.
-Nos... - kezdett bele Bernie.
-Bocsáss meg, de mielőtt tudatnád velem, szólnál Jasonnek, hogy ne bámulja ilyen feltűnően a melleimet! - erre az említett rákvörös fejjel kapta el rólam a tekintetét. - Így már kellemesebb! Folytasd csak! - sóhajtottam.
-Szóval ez Jason ötlete és nekem tetszik! - kezdte újra. - Sebastiannal lehet kapcsolatod, de kizárólag titokban. Viszont a média és a nyilvánosság előtt Jason lenne a párod. Hisz ti lehetnétek az egyik legnépszerűbb háttérpáros a Forma 1-ben! - mesélte beleélve magát, Jason pedig önelégülten mosolygott, míg én levegőt is elfelejtettem venni.
-Magunkra hagynál pár percre? - néztem kérlelően Berniere.
-Persze! Beszéljétek meg nyugodtan! - majd felállt és kisétált.
Lassú léptekkel indultam meg Jason felé angyalian mosolyogva. Mögé álltam és lecsúsztattam a két kezem egyenesen az alhasáig, mire jólesően felsóhajtott.
-Jason, Jason, Jason! - suttogtam a fülébe. - Komolyan gondoltad, hogy ez sikerülhet? - majd magammal szembe forgattam a széket, amin ült.
-Tudom, hogy már erre vágsz régóta. - markolt bele a fenekembe.
-Megmutassam mire vágyok? - néztem rá csábítóan.
-Mutasd! - nyögte.
Ahogy ezt kimondta a jobb térdemet erősen az ágyékához nyomtam, mire majdnem felordított a fájdalomtól.
-Ma már egyszer figyelmeztettelek, hogy velem ne játszadozz, de úgy látszik a szép szóból nem értesz! - vigyorogtam vészjóslóan. - Egyet jegyezz meg! Soha, de soha nem leszek újra a tiéd!
Elvettem a férfiasságától a térdem, mire rögtön odakapott hozzá. Kisétáltam a teremből és az ajtó előtt Bernievel találtam szembe magam.
-Más ajánlat? - kérdeztem.

World Series by Renault

Vasárnap reggel hét óra előtt, mikor megszólalt az ébresztőm szó szerint kiugrottam az ágyból. =) Nagyon izgatott voltam, hisz utoljára 2007-ben jártam World Series by Renault rendezvényen. Hosszas készülődés után indultunk el a Hungaroringre. Már az oda vezető úton is sejtettem, hogy leszünk egy páran, és igazam is volt. Rengetegen voltunk. Nagyon sok ember volt kíváncsi a mai napra. Az elején bementünk a Paddockba! Nagyon furcsa volt, hogy ilyen közelről láthattad az összes csapatot és pilótát. Még az egyik boxba is bemerészkedtem, sőt több versenyzőt is láttam. Aztán elmentünk megnézni egy versenyt. Ez alkalommal a Super Gold tribünt választottuk. De nem sokáig maradtunk egy helyben, ugyanis hamarosan kezdődött a boxlátogatás, amire mindenképpen beszerettem volna jutni. Így el is indultunk vissza. A gond csak az volt, hogy ahol átjöttünk, nem engedtek vissza. Így újra szinte rohanva körbejártuk majdnem a fél pályát. Persze mondanom sem kell: a box bejárata előtt hatalmas tömeg állt előttünk és utánunk is, de szerencsére mi viszonylag elől voltunk. Negyed órás várakozás után kinyílt a boxutca és a tömeg beszabadult. Mikor én is beértem, megláttam, hogy a pilóták asztaloknál ülve már osztják is az autogrammokat.

Hatalmasat dobbant a szívem, mikor megpillantottam a kedvencemet. Ő Brendon Hartley! Ismerős lehet a neve, hisz néha feltűnik a Red Bull Racing és a Toro Rosso Forma 1-es csapatánál is. Sőt, tesztpilótaként tevékenykedik a király kategóriában. Na de visszatérve az eredeti témára......Azonnal a kordonhoz húzódtam, hogy minél hamarabb odajuthassak a versenyzőkhöz, de még így is nehezen ment. Szép lassan haladtunk előre, miközben a boxutcát bezárták. Ugyanis az első húsz percben engednek csak be embereket, utána pedig bezárják és aki bent van, az még bent lehet további húsz percet, de aki nem jutott be az már kint marad. Mondanom sem kell mindenki végig tolakodott, és folyamatos lökdösődés volt. Nagy nehezen sikerült az asztal közelébe férkőznöm, mire az előttem lévő nő elkezdte kérni a legszélső pilótától az autogrammot. A pech, csak az volt, hogy én előbb szóltam a versenyzőnek, mint az a nő. Mégis mivel előrébb volt folyamatosan ő tudta elvenni az autogrammos lapokat, de nem egyet! Körülbelül ötöt elvett, mire a srác megunta és a nő kezét kikerülve nekem adta az aláfirkantott lapot. A csaj meg még háborgott, hogy de ő öt gyerekkel van. Áhh...ott kész voltam. De innentől kezdve már viszonylag gördülékenyen haladtam tovább. A következő két srác kedvesen mosolyogva írta alá nekem a lapot, majd jött Daniel Ricciardo. Ő is nagyon szimpatikus volt. Aztán jött a legjobb. =) Brendon Hartley ült az asztal szélén és nagy nehezen odajutottam elé. Ekkorra már két lap volt nálam, mindkettőn már négy aláírás pihent. Brendon aranyos mosollyal firkantotta a nevét, a többi mellé, eközben megcsodálhattam, a gyönyörű szemeit! *.*
Szerintem pedig sokkal helyesebb, mint a képeken! Na, de amikor a második lapot akartam aláíratni, azt mondta, hogy ad egy olyat, amin csak az ő dedikálása szerepel. Amikor átnyújtotta, kicsit közelebb kellett hajolnom, hisz volt köztünk egy kordon és azon keresztül elég nehéz volt ide-oda nyúlkálni, még akkor is ha az csak a hátam közepéig ért. Megéreztem az illatát és ohhh..... Végem volt =) De sajnos nem maradhattam ott előtte órákig, így tovább indultam, ezzel helyet hagyva másoknak is, akik még egy-egy aláírásért versengtek. Közben meg még korábban az egyik őr megjegyezte, hogy még vannak további asztalok is, ahol más pilóták dedikálnak, mire mondtam neki, hogy csak legyenek, de nem megyek oda, ha nekem attól kell autogramm, aki ennek az asztalnak a végén ül. Erre persze már csak annyit mondott, hogy ez van. =) De azért jó fej volt. Mellesleg érdekes, hogy legtöbben ennél az asztalnál gyűltek össze. Szóval...Nagy nehezen kijutottam a tömeg közepéről. Tovább mentem, ahol még sikerült elkapnom egy francia csapatot. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy egy nő is ott ült és dedikált. Na mindegy ...Túltettem magam a kezdeti meglepettségen és mosolyogva figyeltem, ahogy egy szívet rajzol az aláírása mellé. Állítólag az egyik francia férfi meg is nézett, de nem tudom pontosan, mert pont nem figyeltem. =) Ekkor már a boxutcát rég bezárták és a pilóták legnagyobb része már fel is állt az asztaluktól és mentek be a boxukba. Mi is kifelé kezdtünk menni, kezemben három dedikált plakáttal. Mikor visszaértünk a Paddock részlegre már a Renault Forma 1-es autója rótta a köröket. Sajnos az egész showt nem láthattuk, mivel közben a pálya felett átívelő fedett hídon mentünk át. Ezután a Gold 4-es tribünre vezetett az utunk, ahonnan először megnéztük a Formula 3-as kategória versenyét. Sajnos Brendon Hartley kiesett. Na de majd legközelebb! =) Aztán a Sport Showt néztük, vagyis néztük volna. Mivel a műsor a rajtrácson volt, így az egyes kanyarból nem sokat lehetett látni, sőt inkább semmit. De biztos jó volt. Végül úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a Formula 2-es kategória versenyét, mivel egy magyar, Kiss Pál Tamás is megcsillogtatta benne a tudását. Izgalommal vártuk a kezdést és mondhatom, hogy kitett magáért a magyar közönség. Mikor a magyar tehetség elhúzott előttünk hatalmas tapsvihar, dudaszó és kiáltások kísérték útját. Mindannyian egy emberként szorítottunk érte. S végül sikerült a bravúr! =) Kiss Pál Tamás a verseny alatt 16 helyet lépett előre, vagyis 16-szor előzött a 25 perces futam alatt!!! =) Hihetetlen! Örömömre ezek a mutatványok nagyrészt az első kanyarban történtek, és ezeket pontosan láttuk is. A magyar kiválóság a 10. helyen fejezte be a versenyt, vagyis pontszerzőként! A levezető körön még integetett is nekünk, ezzel megköszönve, hogy lélekben támogattuk őt. Én magam nem gondoltam, hogy ilyen jól versenyez ez a srác, de kellemeset csalódtam benne, szóval le a kalappal! Röviden tehát ennyi volt ez a nap! Ami nekem egy örök emlék lesz, már csak az autogrammokat miatt is! =) Boldog vagyok, hogy kint lehettem ezen a csodálatos napon a Hungaroringen! A nap végén pedig fáradtan ugyan, de büszkén és örömittasan tértem haza! =)



Az összes aláírás:



Ez pedig, amit külön Brendon Hartley adott:

Happy Birthday Sebastian!

Köszönet

Nos, sziasztok!
Most csak egy apró(számomra mégis fontos) bejegyzéssel jelentkezem! =) De mindenkit megnyugtatok: a mai este folyamán vagy holnap reggel lesz új rész! =) De visszatérve az eredeti témára! Szeretnék ezúton is köszönetet mondani egy vadonatúj rendszeres olvasómnak! =) Köszönöm neki, hogy írt nekem egy e-mailt, amiben véleményét fejezte ki a történettel kapcsolatban! =) Emellett köszönöm neki a fantasztikus táblát is =) Köszönöm Ency!!! Nagyon hálás vagyok! =)
Íme a tábla:



Emellett persze köszönöm mindenkinek, aki eddig írt nekem véleményt! =) Köszönöm =)

49.rész

Teljesen hidegen hagyott Jason. Mindig ilyen beképzelt volt, és úgy látszik ezt nem tudta kinőni. A boksz hátsó része felé indultam és egyenesen Seb öltözőjét vettem célba. Mikor beléptem az ajtón Sebastian épp a cipőjét kötötte és már teljes harci díszben volt.
-Nem is volt semmilyen megbeszélés, igaz? - ültem le mellé mosolyogva.
Nem válaszolt csak szenvedélyesen megcsókolt és az ölébe húzott.
-Megígértem Christiannak, hogy futam előtt nincs szex, mert elveszi a figyelmed! - sóhajtottam, mikor elváltunk egymástól.
-Kit érdekel! Különben is: megnyertem! - kezdte el csókolgatni a nyakam és a keze már a combomnál kalandozott.
-Mióta vagy ilyen kanos? - nevettem.
-Már elég régóta.... - rántotta meg a vállát. - De hát melletted....
-Szép! Még fogd rám, hogy elrontalak! - majd megpróbáltam kiszállni az öléből.
-Ne is próbálkozz! - rántott vissza.
Abban a pillanatban megszólalt a telefonom. Bocsánatkérően Sebre néztem, előkerestem a mobilom a táskámból és felvettem.
-Igen? - szóltam bele.
-10 perc múlva a home-ban. - hallottam meg a vonal túlsó végén Bernie hangját, majd le is csapta a telefont.
Megütközve tartottam a fülemnél a mobilt és próbáltam nyugtatni magam.
-Minden rendben? - kérdezte ijedten Seb.
-Bernie látni akar. - nyeltem egy nagyot.
Veled megyek! - jelentette ki magabiztosan.
-Dehogy jössz! Versenyed lesz! Ez az én saram!
-De... - kezdte volna.
-Ha magadtól nem szállsz be a kocsiba, én foglak belerugdosni! - néztem gonoszan, mire rápillantott a lábaimra.
-Ebben? - mutatott nagy szemekkel a magassarkúmra.
-Igen! - bólintottam.
-Na jó feladom! - ugrott fel. - Egy nő ellen nem nyerhetek! Főleg ha azon ilyen cipő van.
Elindult az ajtó felé, de még időben felugrottam és utána kaptam. Olyan lendülettel fordult meg, hogy mindketten a kanapén kötöttünk ki. Persze én kerültem alulra. Belenéztem a tengerkék szempárba, ami boldogságtól ragyogott. Seb adott egy apró csókot és fejét a mellkasomra hajtotta, közben pedig az oldalam simogatta. Én pedig hol a haját birizgáltam, hol a hátán simítottam végig.
-Biztos, hogy minden rendben lesz? - sóhajtott.
-Persze! - mondtam biztatóan. - A legrosszabb, ami történhet az, hogy kirúg.
-Mindez miattam... - éreztem a hangjában a keserűséget, és utáltam mikor magát hibáztatja olyan dolgok miatt, amikben nem is hibás.
-Miattunk! - simítottam végig a karján. - De te ezzel most ne foglalkozz! Menj ki és versenyezz! A többit pedig bízd rám!
Ahogy ezt kimondtam kopogást hallottunk az ajtón.
-Inkább nem megyek be, mert sejtem, hogy Adrienn is bent van! - hallottuk meg Christian nevetését. - Remélem nem azt csináljátok, amire gondolok! Na! Kapjátok össze magatokat, mert fél óra és kezdünk! - majd már csak a léptei visszhangoztak a folyosón.
-Pedig nem is csináltunk semmi rosszat! - görbítettem le a számat.
-Csak akartunk! - adott egy puszit a vállamra.
-Arról neki nem kell tudni! - mosolyogtam.
-Nem akarlak elengedni! - szorított szorosan magához Seb.
-Ígérem, mire vége a versenynek itt leszek! Várni foglak!
-Reméltem is! - emelte fel a fejét, majd szép lassan felkászólódott rólam, aztán pedig engem is felhúzott.
-Sok szerencsét! - csókoltam meg.
-Van egy olyan érzésem, hogy neked nagyobb szükséged lesz rá! - nyomott egy puszit a homlokomra.
Kézen fogva sétáltunk ki a boxutcába. Ott viszont kettéváltak útjaink. Ő ment az autójához, én pedig mentem a home felé. Nem tudtam, mire számítsak. Annyira még nem ismerem Berniet, hogy tudjam mit forgat a fejében. Mondjuk, ha ismerném is, akkor sem tudnék rájönni. Mindig hirtelen pattannak ki a fejéből az ötletek és, hogy azokat meg-e valósítja, az is mindig a hangulatától függ. De az már biztos, hogy tudja a tegnap történteket és hallott arról, amit mondtam. Lassú léptekkel haladtam a home épülete felé. Igazából amennyire lehetett húztam az időt. Nagyon nem akartam ezt a beszélgetést, de túl kell esnem rajta. Mikor beértem a home-ba, a recepciós rögtön jelezte, hogy a főnök már vár rám a nagy tárgyalóban. Így elindultam az általam csak kínzó szobának nevezett terem felé. Mikor utoljára négyszemközt voltam Bernievel a nagy tárgyalóban, majdnem kirúgott. Szótlanul sétáltam végig a folyosón, majd kopogás nélkül benyitottam a terembe.
-Kerestél? - csuktam be magam mögött az ajtót és az asztalfőnél ülő Berniere pillantottam.
-Ülj le! - mutatott a hatalmas asztal túloldalára.
...............