29.rész

Sziasztok! Ahogy ígértem itt az új rész. =) Emellett az előző Török Nagydíjjal kapcsolatos bejegyzéshez még mindig várom a véleményeiteket! =)



A boxutcában álltam és kémleltem a pálya éjszakai kivilágítását. Még mindig csodáltam ezt a világot.
-Az ausztrál pályát nem sétáltad körbe. - hallottam meg magam mögött egy ismerős hangot.
-Nem volt időm és őszinte leszek: teljesen el is felejtettem. - fordultam hátra és szemben találtam magam Fernandoval. - De ezt a pályát már nem hagyom ki.
-Veled tarthatok? - kérdezte kisfiúsan.
-Persze. - mosolyogtam.
Egymás mellett indultunk el a pole pozíciótól kezdve. Egy kívülállónak furcsa lett volna, hogy éjfél körül Fernandoval kettesben sétálgatok, de nekünk természetesnek tűnt.
-Még mindig olyan csodálatos? - kérdezte hirtelen.
-Mi? - húztam fel a szemöldököm.
-Ez az egész. - mutatott körbe.
-Igen. Miért?
-Hallottam, hogy a sajtó már felfigyelt rád és kombinálni kezdett.
-A Brunos ügyre gondolsz? - húztam a szám, mire ő csak bólintott.
-Volt köztetek valami?
-Dehogy! - néztem rá furán. - Ki nem állhatjuk egymást. Vagyis ő nem bír engem és ahol tud, ott próbál meg nekem keresztbe tenni és hát ezért én sem szívlelem őt. Amikor a képek készültek épp feldobtam neki a magas labdát, amit nem tudott visszaütni. - mosolyogtam fölényesen.
-Föladtad neki a leckét? - nevetett Fer.
-Ha ő megteheti, akkor én is.
-Jogos. - adott nekem igazat.
-Raquel itt van? - kérdeztem.
-Ismered őt?
-Csak a sajtóból hallottam róla. - kérdőn néztem rá, mivel az előző kérdésemre nem válaszolt.
-Nincs itt. - sóhajtott.
-Gondolom hiányzik. - néztem rá.
-A legrosszabb az, hogy nem. - jelentette ki csalódottan.
-Akarsz róla beszélni? - mosolyogtam rá kedvesen.
Bizalmatlanul nézett rám és meg is értem, hogy miért.
-Figyelj! Én nem erőltetem. Teljes mértékben megértem, hogy még nem bízol bennem, hisz nem ismersz olyan régóta. De azért, tudd, hogy én mindenkivel szemben független vagyok, és ha mégis elakarod majd később mondani, akkor hozzám nyugodtan jöhetsz. - daráltam el egy szuszra.
Még mielőtt bármit is mondhatott volna, visszaértünk a boxutcához és a telefonom elkezdett csörögni.
-Igen? - vettem fel.
-Azonnali megbeszélés a home-ban! Most! - hallottam meg a főnököm hangját a vonal túlsó végén.
-Egy perc és ott leszek! - tettem le. - Mennem kell! Később még találkozunk! - intéztem szavaimat Fernandonak és már rohantam is a home-hoz.
Fogalmam sem volt, hogy mi lehet az a nagyon fontos dolog, ami miatt hajnali fél egykor képesek összehívni egy gyűlést. Mikor beértem a főtárgyalóba már mindenki bent ült. Ott volt mindegyik csapatfőnök és a főszponzorok fejesei.
-Elnézést a késésért! - sétáltam a helyemre és leültem Bernie mellé.
.........

Török Nagydíj

Sziasztok!
Hoztam nektek egy kis friss információt a mai futammal kapcsolatban.

Sebastian Vettel könnyedén megnyerhette volna a Török Nagydíjat!
Christian Horner azt nyilatkozta, hogy Seb nagyon jó helyzetben volt, ahhoz, hogy megnyerje a futamot. Horner megerősítette, hogy Mark Webber üzemanyag-takarékos módban volt, ami miatt az egyenesekben veszített némi teljesítményt. Sebnek sikerült 1 extra kg üzemanyagot megspórolnia. De természetesen mindkét autó azonos mennyiségű üzemanyaggal vágott neki a versenynek. Horner véleménye szerint Mark a piszkosabb oldalra tolta Sebastiant, kevés helyet adva neki. A német nagyon agresszív volt.Ugyanakkor a Red Bull motorsport-tanácsadója egyértelműen Mark Webber teszi felelőssé. Marko azt nyilatkozta, hogy Mark lelassult, Vettelre viszont hátulról nyomást gyakorolt Hamilton, így maximális tempóval kellett mennie. Marko szerint az ausztrál pontosan tudta, hogy lassabb a csapattársánal, mivel a rádión is jelezte, hogy valamiért az egyenes részeken lelassult. Webber pontosan ismerte a szituációt és arról is pontosan tájékoztatták, hogy Hamilton intenzíven nyom. Sebastian annyival gyorsabb volt, hogy el kellett volna mennie csapattársa előtt. Ha Webber feltartotta volna Vettelt, Hamilton megelőzte volna a németet. A McLaren nyomása miatt Vettelnek egyáltalán nem volt más választása, különben Hamilton lehagyta volna. Ugyanakkor az osztrák szakember nemcsak az ausztrált hibáztatja, hanem a versenymérnökét(Ciaron Pilbeam) is.

Vagyis elvileg NEM Sebastian Vettel volt a hibás! ( szerintem sem.)

Ti mit gondoltok???

Ui.: Holnap hozom a történet következő részét =)

Puszi,
Adrienn Stern

28.rész

Remélem ma Sebastian jó eredménnyel fogja zárni a Török Nagydíjat! =) Szóval szurkoljunk neki!!! =)



Tudtam, hogy Bruno most vissza fog venni az arcából és egy ideig békén hagy majd. Kisétáltam a Paddockból és egyenesen a hotelbe indultam. Vagyis csak indultam volna, mert a home előtt találkoztam Bernievel, aki kijelentette, hogy most azonnal gyűlés lesz. Remek! A Maláj nagydíj hivatalos programját egyeztettük és beszéltünk a koreai pálya helyzetéről is. Mondanom sem kell eddig nem nagyon haladtak előre az építéssel, de még mindig nem szabad pesszimistának lennem. Este 11 óra lehetett, mikor végre beértem a szobámba és bedőltem a pihe-puha ágyamba. Másnap reggel korán kellett kelnem, mert már ma indulnom kell Malajziába. Gyorsan elkészültem, de a nap többi rész teljesen kiesett. Az utolsó ami rémlik az az, hogy leszálltam a repülőről. Nos hát igen...hulla fáradt voltam. Az egész utat végig aludtam és mikor megérkeztem a Continental hotelbe , rögtön foglaltam egy szobát és már mentem is pihenni. Kedden délben kopogásra ébredtem. Nagy nehezen kivánszorogtam az ajtóig és kinyitottam azt. Egy kissé dühös Bernie állt előttem.
-Szólhattál volna, hogy Bruno Sennaval kavarsz. - sétált be mellettem.
Ahelyett, hogy a szokásos reggeli morgásomat adtam volna elő, tátott szájjal bámultam a főnökömre.
-Micsoda? Én és Bruno? Ez komoly? Ki volt az a barom, aki ezt kitalálta? - néztem rá hitetlenkedve és kikaptam a kezéből az újságot, aminek a címlapján ez állt: A Forma 1 új álompárja? Bruno Senna és Adrienn Stern egy párt alkotnak? A minap egy meghitt beszélgetésen kapták őket lencsevégre, ahol láthatóan mind a ketten jól szórakoztak. Ez azt jelenti, hogy Adrienn le is adta a voksát a brazil mellett? - Ez egy nagy hülyeség! - csattantam fel.
-Szóval nincs köztetek semmi? - nézett rám nagy szemekkel Bernie.
-Kérlek, ne röhögtess! Hisz szinte ellenségek vagyunk. - akadtam ki.
-Ellenségek? - kérdezett vissza.
-Na jó, lehet, hogy nem akarjuk kinyírni egymást, de vasárnap, amikor ezek a képek készültek, épp abba avattam be, hogy ha engem akar szivatni, akkor többre lesz szüksége.
-Miért mit csinált? -Semmit. Lényegtelen. De ezt most valahogy semmissé kell tennünk! - néztem rá.
-Rendben. - adta be a derekát. - Írj egy nyilatkozatot, amiben elmondod az igazságot és ezt majd közzé tesszük.
-Köszönöm. - sóhajtottam.
-Két óra múlva kérem. - sétált ki a szobából.
Gyorsan összeszedtem magam és le is ültem a gép elé, hogy ezt a pletykát, minél hamarabb tisztázni lehessen. Fél óra alatt kész is voltam a nyilatkozattal: Bruno Senna és köztem semmiféle magán jellegű kapcsolat nincs. Tény, hogy ismerjük egymást, hisz a versenyhétvégéken elkerülhetetlen, hogy összefussunk. Az ismeretségünk kizárólag munkai jellegű. Az újságokban megjelent képeken pedig éppen egy szakmai beszélgetést folytattunk az ausztrál versennyel kapcsolatban. A voksomat pedig még senkire nem adtam le és úgy gondolom, hogy mivel még nem ismerem minden pilótát, így még bőven van időm döntést hozni.
Mikor átnéztem , rögtön Berniehez vittem, aki megígérte, hogy még a mai nap folyamán nyilvánosságra kerül a beszéd. Ezek után még várt rám pár interjú, amiknek a főtémája természetesen a Brunoval való kapcsolatom volt. Este pedig még utó adminisztrációt kellett készítenem az ausztrál futammal kapcsolatban. Éjfél lehetett, mikor úgy döntöttem, hogy kimegyek a pályára, hisz Ausztráliában nem volt időm. Most majd bepótolom.....

27.rész

-Ez bonyolult és....- kezdtem el magyarázni.
-És tiltott. - fejezte be helyettem Christian.
-Hagyjuk! - sóhajtottam.
-Ne menekülj a téma elől! - nézett rám szigorúan.
-Christian! Ez az eset nagyon komplikált és nem tudom, hogy mit gondol Sebastian. Különben is, Bernie nem örülne neki. - magyaráztam.
-Mióta érdekel téged Bernie magánéletre vonatkozó szabálya? - nézett rám furán.
-Mégiscsak ő a főnököm! Tudod, hogy ez volt az álmom és nem szeretném csak úgy eldobni magamtól. - néztem rá komolyan.
-Bízom benne, hogy jól döntesz! - tette a kezét a vállamra. - Én melletted állok.
Mosolyogva elsétált mellettem, én pedig némán bámultam utána. Mindenáron menekülni akartam egy időre Sebastian közeléből, ugyanakkor furdalt a kíváncsiság, hogy mire jutnak Hannaval. Kételyeimet és gondolatmenetemet a düh űzte el, amikor megláttam elsétálni Brunot a boxutcában. Azonnal utána mentem és félúton utol is értem.
-Mi volt a célod? - álltam elé magabiztosan.
-Mire gondolsz? - került ki.
-Tudod te azt nagyon jól! - álltam ismét az útjába.
-Na jó... - adta fel. - Gyere! Igyunk meg egy kávét a Paddockban.
-Ez most valami vicc? - néztem rá hitetlenkedve.
-Ismered a mondást: tartsd közel magadhoz a barátaidat és még közelebb az ellenségeidet! - vigyorgott fölényesen és elindult a VIP szektor felé.
Némán követtem, azon gondolkodva, hogy vajon most mit forral ellenem. Amikor oda értünk, leültünk az egyik eldugott asztalhoz és kértünk két csésze kávét.
-Hallgatlak! - dőlt hátra a székében.
-Őszinte leszek. Nem tudom, hogy ezzel a tetteddel kinek is akartál keresztebe tenni? Sebastiannak vagy nekem? - néztem rá kérdőn.
-Egyértelműen neked. - adta meg az egyszerű választ.
-Miből gondolod, hogy ezzel nekem ártottál? - húztam fel a szemöldököm.
-Ugyan már! Mindketten pontosan tudjuk, hogy Seb az, akivel igazán jóban vagy. Christianon kívül.
-Szerinted most nekem mi problémát okozott az, hogy előkerült Hanna?
-Tudom, hogy belezúgtál. - jelentette ki, mire bennem megállt az ütő.
-Nem tévesztesz össze valakivel? - kérdeztem pókerarccal. - Bruno, Bruno, Bruno......Én dolgozni jöttem ide és tudod szigorú szabályok kötik meg a kezem még a magánélet terén is. Azt hiszed, hogy olyan buta nő vagyok, aki egy helyes pofiért rögtön eldobja a régi életét?
Bruno megdöbbenve hallgatta a kis előadásomat, de azért is folytattam.
-Tudod ahhoz, hogy engem igazán bántani tudj lelkileg, többet kell letenned az asztalra. Nem kérem és nem is akarom, hogy megkeserítsd az itt tartózkodásom. Nem te vagy az első, aki hitetlen a tudásomat illetően és az számodra a rossz hírem, hogy az ilyen helyzetek kezelésében profi vagyok. Csak azt nem értem, hogy egy viszonylag okos srác, miért pont engem akar tönkretenni, mikor épp nyaliznod kéne nekem, hogy te legyél a sztárpilóta?- tettem fel a költői kérdést. - Na és itt bontakozik ki, hogy nem is vagy olyan eszes. - nevettem fel. - Mindezt csak azért csinálod, hogy bebizonyítsd a többieknek, hogy nem az vagyok akinek gondolnak, mert valamiért nagyon nem kedvelsz, pedig nem is ismersz. Ja és persze azt se felejtsük el, hogy ezzel akár középpontba is kerülhetsz, ami így az elején egész jól jön. - fejeztem be a mondanivalómat.
-Ennyire biztos vagy magadban? - kérdezte.
-Ezt senki nem mondta. Viszont további jó próbálkozást! - köszöntem el tőle vigyorogva és ott hagytam.
..................

26.rész

Remélem megajándékoztok sok-sok véleménnyel! =)


Már vagy fél órája feküdtünk egymás mellett, de eszembe sem jutott, hogy mennünk kellene. Pont amikor megakartam szólalni, hirtelen kinyílt az ajtó. Sebastian villámgyorsan felugrott, míg én ölő pozícióba rendeztem magam a kanapén. Amikor megnéztem, hogy ki is jött be, elállt a lélegzetem. Seb kővé dermedve állt mellettem és csak a számomra ismeretlen személyt bámulta. Mégis valahonnan ismerős volt. Mintha már láttam volna valahol. Nekem kicsit plázacicának tűnt.
-Mit keresel itt? - kérdezte Seb.
-Ezt én is kérdezhetném róla. - mutatott rám a nő.
-Te már nem kérdezhetsz semmit! - morogta Seb.
-Bocsánat, de szabad... - kezdtem volna bele a kérdésembe ami már pár perce foglalkoztatott, de a nő közbevágott.
-Nem! Nem szabad+ Neked csak eltűnni szabad! - rivallt rám.
Elszámoltam tízig és vettem egy mély levegőt.
-A jelen helyzetben nekem több jogom van itt lenni. - vettem fel a pókerarcot.
-Na vajon miért? Te vagy a Red Bull Racing új csicskája? - vigyorgott ördögien, mire Seb arcára nyugtalanság ült ki.
-Nem éppen. - válaszoltam higgadtan.
-Nem szeretem a barkóbákat. - jelentette ki cinikusan.
-Ismered Bernie Ecclestonet? - kérdeztem rá.
-Naná! Sőt, hamarosan az egyik pártfogoltja leszek. - nevetett.
-Ezt mégis, hogy tervezed? - néztem rá hitetlenkedve.
-Van valami Adrienn, az a jobb keze. Szóval bevágódok a csajnál és nyert ügyem van. - vigyorgott fölényesen.
-Az nem fog menni. - húztam a szám.
-Na és miért nem? - kérdezte ironikusan.
-Nos, hello – sétáltam oda hozzá – A nevem Adrienn Stern. Én vagyok Bernie jobb keze, szóval nálam kell bevágódnod. - nyújtottam mosolyogva a kezem.
-Hello. - dadogta és kezet fogott velem.
-Most meglepődtél, mi? - vigyorogtam. - De te ki vagy?
-Hanna Prater, Sebastian barátnője. - ment oda a némethez és átkarolta a derekát.
-A volt barátnőm. - egészítette ki Sebastian és kiszabadult a lány öleléséből.
-Még mindig itt tartunk? - nézett rá Hanna.
-Hogy kerülsz ide? - kérdezte Seb hidegen, semmibe véve az előző kérdést.
-Majd elmondom, ha ő kimegy. - mutatott rám megint undorodva.
-Van neve is! - förmedt rá Seb. - Emellett ő azért van itt, mert én megkértem rá. - mosolygott rám.
-Hanna, tulajdonképpen ki engedett be? - néztem rá kíváncsian.
-Bruno. - adta az egyszerű választ.
Már megint Bruno! Múltkor is bunkó volt és biztos vagyok benne, hogy ezt sem véletlenül tette.
-Magunkra hagynál? - fordult felém cinikusan Hanna.
Kérdőn Sebastianra néztem, aki észrevétlenül bólintott.
-Persze. Később találkozunk! - köszöntem el tőlük és kisétáltam a szobából.
A boxban már alig voltak. Csak pár szerelő és Christian volt ott. A csapatfőnök mikor meglátott rögtön odajött hozzám.
-Hanna hogy kerül ide?- támadott le.
Fogalmam sincs. - sóhajtottam.
-Mi történt ott bent? - célzott arra, hogy mit csináltunk hátul kettesben a némettel.
-Semmit. Sikerült megnyugodnia. - adtam a tömör választ.
-Zavar? - húzta fel a szemöldökét.
-Ki? - kérdeztem vissza.
-Hanna.
-Miért zavarna? - néztem rá értetlenül.
-Előttem ne próbáld letagadni! Tudom, hogy alakul köztetek valami. - jelentett ki nemes egyszerűséggel.
.........

25.rész

Köszönöm szépen a véleményeket =) Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket és írtok majd sok-sok kommentárt! =)


Vártam, hogy vajon most mit fog tenni. De csak lefagyva állt az ajtóban . Belenéztem a tengerkék szempárba, mely most inkább a fekete árnyalatához hasonlított. Mintha kérdezni akart volna valamit csak nem tudja, hogy hogyan kezdjen hozzá, aztán rekedtes hangon mégis megszólalt.
-Utálnál érte? - kérdezte.
Tudtam mire gondol és habozás nélkül megráztam a fejem, jelezve, hogy nem , sőt inkább örülnék neki. Ez felbátorította és azonnal közelebb lépett hozzám, magához húzott, átkarolta a derekamat és az ajkait az enyémre tapasztotta. Először csak játszadozott az alsó ajkammal, ízlelgette. Aztán nyelvével utat tört magának és végül szenvedélyes csókban forrtunk össze. Éreztem benne a feszültséget, a vágyat, a csalódottságot, a boldogságot. Ebben a csókban minden benne volt, ami az elmúlt időszakban történt. A nyakába kapaszkodtam és ha lehetett, akkor még közelebb húztam magamhoz. Testünk teljesen összesimult, éreztem minden egyes porcikáját. El sem tudom mondani mióta vártam erre a csókra. Az egész testem megremegett, amikor hozzám ért. A hasamban milliónyi kis pillangó kelt életre. Örökre így tudtam volna maradni. Forrón csókoltuk egymást, s szinte nehezünkre esett elszakadni, de muszáj volt, mert már alig kaptunk levegőt. Zilálva váltak szét ajkaink, de egy pillanatra sem engedtük el egymás. Erősen tartott a karjaiban és homlokát az enyémnek támasztotta. Próbáltuk normalizálni a szívverésünket több kevesebb sikerrel.
-Sajnálom. - suttogta Seb.
-Én nem . - jelentettem ki és most én csókoltam meg őt.
Rögtön viszonozta és ismét vad csókcsatába kezdtünk. Egyszerűen nem bírtam elszakadni tőle. Érezni akartam az érintését, a csókjait, a testét. Mikor abbahagytuk a csókolózást, Seb a hátára feküdt a kanapén, én pedig mellé és a fejemet a mellkasára hajtottam. Kis köröket írtam le az ujjammal a felsőtestén, míg ő a hajammal játszadozott.
-Nyerhettem volna. - mondta csalódottan.
-Nem a te hibád. Te mindent megtettél. Tökéletes volt a rajtod és utána is fantasztikusan versenyeztél. Nem tehetsz róla, hogy az autónak ismét műszaki problémái akadtak.
-Akkor miért érzem magam felelősnek? - sóhajtott.
-Mert hülye vagy. - emeltem fel a fejem mosolyogva és a szemébe néztem.
-Az lehet. - mosolygott.
-Na végre egy mosoly. - adtam egy puszit a szájára, de neki ennyit nem volt elég.
Ismét csókolózni kezdtünk, de nem úgy, mint az előbb. Ez most sokkal gyengédebb volt. Mikor abbahagytuk a vállára hajtottam a fejem.
-Nem bántad meg? - szólalt meg hirtelen.
-Soha. - suttogtam a füleibe.
-Köszönöm, hogy itt voltál.
-Bármikor szükséged lesz rám, én ott leszek.
-Most mi lesz velünk? - kérdezte.
-Mi lenne?
-Szeretném ha nem csak ennyi lenne, hanem folytatnánk. Te nem ? -hallottam a hangjában a csalódottságot.
-Dehogynem. Csak tudod nem tudom, hogy mit szólna ehhez Bernie. - sóhajtottam.
-Leszarom. - jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-Azért mégiscsak ő a főnökünk. - nevettem.
-Tudom, de majd szépen adagoljuk be neki és szerintem meg fog minket érteni.
-Akkor is félek.
-Nem kell. Legalább próbáljuk meg! Eddig ami köztünk van az jó. Lehet, hogy nem leszünk sokáig együtt, de amíg igen addig élvezzük ki!
-Igazad van. - mondtam neki és megcsókoltam.
......

24.rész

Másnap reggel 9 órakor keltem, gyorsan rendbe szedtem magam és már indultam is a pályára. Bernievel volt egy kisebb megbeszélésünk, ahol egyeztettük a Maláj Nagydíj programját. De utána egész nap szabad voltam. Lesétáltam a boxutcába, ahol már mindenki ide-oda kapkodott. Csak egy kívánságom volt a mai napra: ne találkozzak Nico Hülkenberggel. Múltkor bőven elég volt belőle. A Red Bull Racing boxához sétáltam, ahol először egy nyúzott Sebivel találkoztam. Még köszönni sem volt ereje, így csak intett egyet és el is tűnt a boksz hátsó részében. Megkerestem Christiant, aki épp Adriannal beszélgetett, így türelmesen megvártam míg végeznek.
-Szia. - jött oda és adott két puszit.
-Szia. Mi a helyzet?
-Úgy érted, hogy milyen?
-Akár. - mosolyogtam.
-Van egy nyúzott pilótánk és egy rossz előérzetünk.
-Nem fest túl rózsásan. De Seb miért ilyen használhatatlan? - húztam fel a szemöldökömet.
-Tegnap hajnali egykor végeztünk a megbeszéléssel és ha jól tudom utána sem tudott elaludni, mert már reggel 7 -kor itt volt.
-Vagyis semennyit sem pihent. - jelentettem ki egyszerűen.
-Valahogy úgy. Ma is megtisztelsz minket a társaságoddal? - kérdezte nevetve.
-Ígérem meghúzom magam a háttérben. - kacsintottam odamentem a szerelőkhöz egy kicsit beszélgetni. Már 1 óra lehetett, amikor elkezdtek készülődni a futamra. Hamarosan egy friss Sebi sétált előre, akinek csak annyi ideje volt, hogy rám mosolygott és ment is tovább. Már csak pár perc volt a rajtig és mindenki feszülten várta, hogy felgyulladjanak a zöld lámpák. A szerelők mellettem lélegzetüket visszatartva figyelték a képernyőket. Pár pillanat múlva felbőgött az autók motorja és megkezdődött a verseny. Seb tökéletesen elkapta a rajtot és megtartotta a polet. Kezdtünk örülni, hogy most végre a szerencse is a német mellé állt, de sajnos nem így történt. Hirtelen csak azon kaptuk magunkat, hogy a képernyő Vettelt mutatja a kavicságyban. A szerelők a földhöz vágták a kesztyűiket és dühösen ültek le a székekre. Most életveszélyes lett volna Christian közelébe menni, így inkább bementem a boksz hátsó részébe. Közben még láttam, hogy Seb sisakkal a fején a box felé tart és még fél füllel hallottam, ahogy Adrian megjegyzi: „ Csodálom, hogy még nem lett idegbeteg!”, mire Mike oda kiáltott neki:”Csak várd ki!”. Az utóbbi bizonyult igaznak. Amikor Seb megérkezett, mindenki azonnal felugrott és a német elé álltak. Levette a sisakját, ledobta a földre, dühös pillantást vetett a csapatra, majd szó nélkül hátra indult. Mindenki elállt az útjából. Halálos csend uralkodott a boxban.
-Azt hiszem most utána megyek. - mondta Adrian.
-Ne! - szólt rá Mike, mire mindenki érdekesen nézett rá. - Adrienn hátul van.
A többiek mindannyian értették a célzást és kicsit nyugodtabban ültek vissza a helyeikre, Christian pedig csak csóválta a fejét.
Hallottam, ahogy Seb dühösen becsörtetett a boksz hátsó részébe és sejtettem, hogy az utolsó szobába tart, így kiálltam a folyosóra, várva a hurrikánt. Hamarosan meg is érkezett. Embert én még ennyire nem láttam dühösnek. Szinte égettek a szemei és kétség sem fért hozzá, hogy most bárkit képes lenne felkenni a falra. Valamiért mégsem féltem tőle. Tudtam, hogy engem nem bántani és a sejtésem be is igazolódott. Eddig a földet bámulta, ám amikor már csak pár méterre volt tőlem felemelte a fejét és rám nézett. Hirtelen megtorpant. Tétovázott. Aztán végül gyors léptekkel elindult felém, megállt előttem, belenézett a szemeimbe, megragadta a karom és behúzott a szobába, maga mögött becsukva az ajtót.
.........

23.rész

Várom a véleményeiteket! =)


-Tényleg, hogy kerültél te pont Németországba, Hamburgba? - nézett rám érdeklődve Sebi.
-A középiskolában német tagozatos voltam és nagyon szerettem Németországot. A kedvenc országom volt. Igaz, ez az idők során veszített erejéből, de még mindig egy nagy álmom volt egy hamburgi egyetem elvégzése és hát sikerült. Szóval kiskorom óta készültem oda. Vagyis mondjuk úgy, hogy kiskoromtól a Forma 1-be készültem csak nem pont úgy, mint te. - néztem rá.
-A családod pedig Magyarországon van?
-Igen. Nagyon hiányoznak, de valamit valamiért. Még régen megígértem nekik, hogy amint megengedhetem magamnak, őket is kiköltöztetem abba a városba, ahol én épp élek. Úgyhogy ha a jövőben még mindig Hamburgban fogok élni, akkor jönnek oda a szüleim.
-Hol élnél máshol? - nézett rám.
-Hát az USA-ban, Svájcban vagy Olaszországban.
-Olaszba, hogy mennél ha nem tudsz olaszul? - húzta fel a szemöldökét.
-Ki mondta, hogy nem tudok olaszul? - néztem rá.
-Te mondtad, hogy magyarul, angolul és németül beszélsz.
-Ennyire megjegyezted? - mosolyogtam. - Akkor kiegészítem. Egy kicsit tudok olaszul is.
-Mi az amit még nem tudok rólad? - nevetett.
-Sok minden. De most te mesélj!
-Mit? - vigyorgott.
-Valami olyan dolgot, ami nem mindennapi. - mosolyogtam.
-Félek az egerektől. - jelentette ki nemes egyszerűséggel, de én majdnem megfulladtam a nevetéstől. -Ki nevetsz?
-Bocsi, de ez...- nem bírtam abbahagyni.
-Te mitől félsz? - kérdezte hirtelen, amitől azonnal lefagyott az arcomról a vigyor.
Ezt ő is észrevette és közelebb is hajolt hozzám.
-Minden rendben? - kérdezte halkan.
-Persze. - erőltettem magamra egy mosolyt.
-Ha nem akarod nem kell rá válaszolnod. - mondta megértően.
-De. - mondtam. - Félek attól, hogy ha egyszer szerelmes leszek valakibe, akkor azt elveszítem. - jelentettem ki halkan.
Óvatosan megfogta a kezem és teljesen maga felé fordított. Kénytelen voltam belenézni a tengerkék szemekbe, melyekben elszántságot véltem felfedezni. Elvesztem. Az arca egyre közeledett az enyémhez, de ekkor megszólalt a telefonja.
-A fenébe. - hajolt el tőlem és felvette, majd arrébb sétált.
Pár perc múlva szomorú arccal tért vissza.
-Mennem kell. - mondta. - Még ma este lesz egy megbeszélés. - pillantott az órájára. - Jössz te is?
-Mennyi az idő?
-10 óra.
-Akkor ha nem baj még maradok.
-Rendben, de vigyázz magadra.
-Igyekszem. - bólintottam mosolyogva.
-Szia. - mondta, majd eltűnt a fák között.
-Szia. - suttogtam, de már inkább csak magamnak.
Félek, hogy kezdek komolyabb érzelmeket táplálni iránta. De az nem lehet. Bernie kitekerné a nyakamat, ha megtudná, hogy komoly kapcsolatot létesítettem valamelyik pilótával. Leszögezte, hogy addig amíg az a kapcsolat a médiának szól addig rendben, de utána már semmiképp sem. Ezekkel a gondolatokkal gyorsan telt az idő. Amikor a telefonomra pillantottam már éjfél volt, így visszaindultam a hotelbe. Ahogy beértem a szobámba, gyorsan letusoltam és el is tettem magam holnapra.
.....................

22.rész

Utunk először egy étterembe vezetett, ahol kértünk egy asztalt az egyik eldugott sarokban, rendeltünk és elkezdtünk beszélgetni.
-Azt már tudom, hogy Bernievel Milánóban találkoztál, de valami nem világos. - nézett rám Sebastian.
-Mégpedig? - néztem rá.
-Bernie rögtön maga mellé választott ?
-Dehogy!- nevettem. - Azért annyira nem volt egyszerű.
-Hallgatlak! - dőlt hátra a székében.
-A hamburgi egyetem mellett elvégeztem egy másik sulit is. Ott sportújságíró, sportriporter, hírszerkesztő szakon végeztem. Főként az autóversenyekre, azon belül is a Forma 1-re specializálódtam. Így elég sokat tudok erről a világról, nem csak annyit amennyit nézőként láthatok. Milánóban azon kívül, hogy tanulmányoztam az olasz kereskedelmet, hivatalos voltam egy autóversenyre, mivel már volt nemzetközi újságíró-igazolványom. Szóval egy német csatorna tudósítójaként bejuthattam bárhova. Mint kiderült Bernie is a meghívottak között szerepelt. Találkoztunk a Paddockban és beszélgettünk. Másnap felkeresett, hogy lenne egy ajánlata. Bemutatott pár fontosabb befektetőnek, akik elvileg láttak bennem valami fantáziát és betettek a GP2-be. Először csak megfigyelőként, később pedig már elemezhettem is az adott futamokat. Persze Bernie ezt mind figyelemmel követte és fél éve ajánlatot tett, hogy dolgozzak neki a Forma 1-ben. - meséltem el neki röviden a történetet.
-Ez annyira álomszerű.
-Először nekem is az volt, de rá kellett jönnöm, hogy semmit sem adnak ingyen. - sóhajtottam.
-Miért? Mi történt? - kérdezte.
-Pár fejes ki akart használni. - mondtam mire kidülledtek a szemei.
-Úgy?-kérdezte döbbenten.
-Úgy. - bólintottam. - Akkor rögtön ott hagytam a GP2-es kategóriát. De jött Bernie azzal, hogy legyek a jobb keze és elvállaltam. Nem bántam meg.
-Én is örülök annak, hogy itt vagy. - kacsintott.
-Heyyy...te csak ne kacérkodj velem! - nyújtottam ki nevetve a nyelvem.
-Miért ne? - fogta meg az asztalon lévő kezem.
Ahogy megérintett kiszállt belőlem minden erő és szinte azt sem tudtam hol vagyok. Pirulva elfordítottam a fejem, leplezve azt, hogy egy értelmes szót sem tudok kinyögni.
-Ohhh..csak nem sikerült téged zavarba hoznom? - simított végig az alkaromon.
Felvettem a pókerarcot és magabiztosan felé fordultam.
-Ahhoz picit több kell. - vigyorogtam és finoman a combjához érintettem a térdemet, de így is éreztem, hogy megremegett.
-Játszadozunk? - húzta fel a szemöldökét.
-Én? Na de mit gondolsz te rólam? - néztem rá ártatlanul.
Közben meghozták a vacsoránkat. Evés közben nem szóltunk egymáshoz. Amikor végeztünk Seb jelezte, hogy kéri a számlát, fizetett és mentünk is.
-Na és most hová? - állt meg mellettem.
-Menjünk a parkba! - néztem rá csillogó szemekkel.
-Rendben. - adta be a derekát.
Besétáltunk a hatalmas zöldövezetbe és leültünk egy padra.
-Christiannal hogyhogy ilyen jóban vagytok? - kérdezte.
-Még a téli teszteken találkoztunk. Igazából ő volt az első akit innen megismertem, mert Bahreinig „tiltott gyümölcs” voltam. - húztam a számat. - Pont egy nagy papírkupacot ejtettem el, amikor kilépett a tárgyalóteremből és segített összeszedni, aztán pedig ittunk egy kávét és azóta is ilyen jóban vagyunk. Egyszer meg is látogatott Hamburgban. Persze a feleségével együtt. - emlékeztem vissza mosolyogva.
...

21.rész

A szabadedzés alatt egyedül ücsörögtem a boksz hátuljában. Aztán Bernie hívott telefonom, hogy lenne egy kisebb megbeszélés a home-ban, így délre oda kellett mennem. Mondanom sem kell a kis megbeszélés délután 4-ig tartott. Amikor visszamentem a boxokhoz már alig voltak a pályán. Odamentem Vettel boxához ahol még néhány szerelő dolgozott. Hátra mentem, ahol az egyik szobából beszélgetést hallottam. Adrian, Mike és Christian ültek a kanapén.
-Hát ti? - néztem rájuk meglepve.
-Már csak rád vártunk. - vigyorogtak.
Leültem közéjük, pont úgy mint Bahreinban. Csak annyi volt a különbség, hogy most nem volt itt Kenny. Nagyon belemerültünk a beszélgetésbe és észre sem vettem, hogy rohan az idő. Éjfél lehetett, mire visszaértem a hotelbe. Fáradtan dőltem be az ágyba és rögtön el is aludtam. Másnap reggel 8 órakor keltem, összekészültem és már mentem is a pályára. Most még többen voltak ott, mint tegnap. Szinte őrültek háza volt. A szabadedzést és az időmérőt is a Red Bull boxából néztem végig. Csal mosolyogtam, amikor Sebastian hatalmas vigyorral az arcán Adrian nyakába ugrott. Mert igen, ismét övé volt a pole pozíció. Késő délután volt, mire visszamentem a hotelbe. Gyorsan rendbe szedtem magam, átöltöztem és hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam Christiant.
-Igen? - vette fel.
-Szia. Adrienn vagyok. Megtudod nekem mondani, hogy Sebastian melyik szobában van? - kérdeztem .
-Szia. A 239-es az ő szobája. Miért? - kérdezte izgatottan.
-Csak gondoltam elhívom egy kis városnézésre. Na most megyek. Szia. - majd letettem, meg sem várva az újabb kérdéseit.
Felkaptam a táskám és egy a ruhámhoz passzoló cipőt és már indultam is, hogy megkeressen a német szobáját. Szerencsére gyorsan megtaláltam és ahogy oda értem rögtön be is kopogtam. Pár perc múlva nyílt az ajtó és nekem elakadt a lélegzetem. Sebastian ott állt előttem egy szál törülközővel a derekán.
-Szia. - köszönt mosolyogva.
-Szia. - dadogtam. - Én..szóval..én...
-Igen? - támaszkodott neki az ajtónak.
-Ez így nem fog menni. - jelentettem ki kislányosan, mire Seb hangosan felnevetett.
-Mivel gondolom az a probléma, hogy nincs rajtam ruha, csak egy törülköző, ezért mit szólnál hozzá, ha bejönnél, addig én gyorsan felöltöznék és utána elmondanád, hogy miért jöttél. - vigyorgott..
-Benne vagyok. - mosolyogtam valamivel bátrabban.
Seb kedvesen beinvitált, majd el is tűnt a fürdőben. Pár perc múlva már teljes díszben ült le mellém a kanapéra.
-Szóval most már eltudod mondani dadogás nélkül, hogy miért jöttél? - nevetett.
-Heyyy.....nem minden nap állnak előttem jó pasik szinte meztelenül.
-Szóval jó pasi vagyok? - húzta fel a szemöldökét.
-Én...- kezdtem volna magyarázkodni, de úgy láttam, hogy ebből már nem jövök ki győztesen.
-Ne is próbáld letagadni! Szerinted jó pasi vagyok. - vigyorgott fölényesen.
-Nem tagadom. Jó pasi vagy. - néztem magabiztosan a szemeibe. - De a lényegre térve azért jöttem, hogy van-e kedved eljönni velem egy kis városnézésre.?- néztem rá angyalian.
-Naná, hogy van. Hozom a mobilom. - mosolygott, majd elindult a konyha felé, de félúton visszafordult. - Tényleg jó pasi vagyok? - kérdezte kisfiúsan.
Tágra nyitott szemekkel bólintottam, mire ő csak fejcsóválva tovább ment.
-indulhatunk? - kérdezte pár pillanat múlva, kezében a mobiljával.
-Igen. - álltam fel.
Kiléptünk az ajtón és utunk egyenesen az ausztrál éjszakába vezetett........

20.rész

Nagyon örülnék pár véleménynek! =)


Christiannal még beszélgettünk egy ideig, de lassan neki is mennie kellett. Úgy gondoltam, hogy ma már nem csinálok semmit. Bedőltem az ágyba és sikerült el is aludnom. Már este 8 óra lehetett, amikor felkeltem, így pont volt annyi időm, hogy lefekvés előtt, még telefonáljak párat. Felhívtam a szüleimet és vagy két órán keresztül meséltem nekik, hogy mi minden történt velem az elmúlt hetekben. Utána ugyanezt megcsináltam Lisaval a legjobb barátnőmmel is. Pont amikor letettem, akkor kaptam egy e-mailt, amiben még a Bahrein utáni fotózás képei voltak. Sajnos a fotózáson nem vehettem rész, mert pont tárgyalásom volt. A szemem először Sebastianon akadt meg. Jól nézett ki, sőt.....Észvesztően jó pasi. Olyan régen láttam. Szinte már hiányzik. Hiányzik az a két tengerkék szempár...Úristen, miről áradozok én itt? De bárhogy is igyekeztem a gondolataimat nem tudtam elterelni a németről. Éjfél lehetett, mire álomba szenderültem.
Másnap reggel 9 kor érdekes módon magamtól ébredtem. Senki sem kopogott és még a telefonom sem csörgött. Gyorsan összekaptam magam és már mentem is a pályára. A boxutcában már nagy volt a sürgés-forgás. Mindenki ide.oda rohangált. Elindultam a Red Bull Racing boxa felé, ám amikor már csak pár méterre voltam onnan, valaki elkapta hátulról a kezem. Először ijedten fordultam hátra, de amikor megláttam, hogy ki az illető azonnal felvettem a pókerarcot.
-Mit akarsz? - kérdeztem semleges hangon.
-Mondtam, hogy a játéknak nincs vége. - válaszolt ördögi mosollyal Nico, s elkezdett a boxutca mellett lévő mosdó felé húzni.
-Azonnal engedj el!- szóltam rá dühösen és próbáltam kirántani a karomat a szorításából, de nem sikerült.
A boxutcában alig voltak, mert mindenki a pályán tartózkodott és sokan már készültek a szabadedzésre, ami 1 óra múlva kezdődik majd. Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki erőteljesen megfogja Nico kezét és elrántja a derekamról, majd egy jól célzott lökéssel a földre küldi a németet. Alig tértem magamhoz. Sebastian védelmezően elém állt, hogy Nico még véletlenül se érhessen hozzám.
-Ajánlom, hogy ne kerülj a szemem elé még egyszer, mert akkor nem fogod ennyivel megúszni. - nézett mérgesen a másik srácra, aki miután ezeket a szavakat meghallotta, el is futott.
-Jól vagy? - fordult felém Sebastian, amikor Nico már messze járt tőlünk.
-Azt hiszem igen. Köszönöm. - néztem rá hálásan.
-Gyere ide! - tárta szét a karját és jó szorosan magához húzott.
Arcomat a nyakába fúrtam, s mélyet szippantottam az illatából. Mámorító volt. Ő nyugtatóan simogatta a vállamat és ha lehetett akkor még szorosabban tartott. Így álltunk pár percig, majd elengedett.
-Jobb már? - kérdezte mosolyogva.
-Sokkal. - pirultam el. - De honnan tudtad? - néztem fel rá hirtelen.
-Christian árulkodott egy kicsit a tegnapi esetről és azóta szemmel tartom a srácot. Amikor megláttam, hogy magával ráncigál rögtön utánatok indultam.
Aztán váratlanul megszólalt a telefonja, mire csak bocsánatkérően nézett rám.
Amikor letette újra felém fordult.
-Vissza kell mennem a boxba, mert mindjárt kezdődik a szabadedzés. Velem jössz? - húzta fel a szemöldökét.
-Igen, szívesen. - mosolyogtam és együtt elindultunk a Red Bull Racing boxa felé.
Amikor oda értünk Christian rögtön le is támadt, hogy mi a fene történt. Mint kiderült látta, amikor Seb elviharzott és már akkor tudta, hogy valami nincs rendben. Miután elmeséltem neki a sztorit, elképedten ült velem szemben.
-Ez a pasi őrült. - jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-Igaza volt Lewisnak. - mondtam.
-Miért? - nézett rám meglepődve a csapatfőnök.
-Azt mondta, hogy vigyázzak Nicoval.
-Most az egyszer tényleg hasznos tanácsot adott.
.......

19.rész

Csütörtök reggel kopogásra ébredtem. Remek! Gyorsan felkaptam a köntösöm és mentem is ajtót nyitni.
-Mondhatom szép! Itt vagy már tegnap óta és nekem nem is szóltál. - sétált be mellettem Christian.
-Neked is jó reggelt! Persze fáradj csal beljebb! Nem, nem zavarsz. - ismételtem a szokásos sablon szöveget.
Érdekes amióta itt dolgozom, szinte minden reggel így köszöntöm a vendégeimet.
-Még aludtál? - húzta föl a szemöldökét.
-Szerinted? - mutattam végig magamon.
-Akkor azért vagy ilyen nyűgös. - vágta le magát a kanapéra.
-Kösz, szépen. - ültem le mellé morcosan.
-Képzeld Hülkenberg már most téged keres. - jelentette ki.
-Micsoda? - fordultam felé meglepődve.
-Jól hallottad. Nico Hülkenberg már mindenkit arról faggat, hogy itt vagy-e már. Még nálam is járt. - nevetett fel.
-Fantasztikus.
-Miért érzem úgy, hogy te ennek nem örülsz?
-Kedves srác, de egyszerűen túl sok.
Ahogy ezt kimondtam, újra kopogtak az ajtón. Amikor kinyitottam meglepve tapasztaltam, hogy az emlegetett szamár áll előttem.
-Huhh..- ez volt az első reakciója, mikor meglátott.- Nagyon jól nézel ki.
Végül is ha belegondolunk, hogy volt rajtam egy köntös és alatta egy combközépig érő bordó selyem ruha...
-Köszönöm. - mosolyogtam.
-Szóval én azért jöttem, hogy megkérdezzem megint velem tartanál-e a pénteki szabadedzéseken és esetleg a szombati időmérőn is? - váltott át macsó stílusba és közelebb lépet hozzám.
-Pénteken még igen, de szombatra már elígérkeztem.
-És mégis kinek? - jött még közelebb, ezzel betolva az ajtón.
-A Red Bull Racingnek.- jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
-Annak a német ficsúrnak ha nem tévedek, igaz? - hajolt még közelebb hozzám.
-Egy te is német vagy, kettő nem neki, három, semmi közöd hozzá.
-Dehogyis nem. - szorított a falhoz.
-Most menj el!- szóltam rá és próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem sikerült.
-Mert ha nem, akkor mi lesz? - kérdezte vigyorogva.
-Ne akard megtudni!- néztem rá villámokat szóró szemmel.
-Szerintem sem. - szólalt meg Nico mögött Christian, mire rögtön elengedte a karom és hátrált három lépést.
-Te meg..? Hogy ? Mikor és...? - dadogott a német.
-Végig bent voltam a nappaliban, úgyhogy nem jó helyen próbálkozol kisfiú. Ha egy nő nemet mond, akkor abba bele kell törődni! - szólt rá erélyesen a csapatfőnök. - Most pedig menj innen, amíg szépen mondtam és ne számíts rá, hogy Adrienn veled tölti majd a pénteket.
-Ezt hadd döntse el ő! - bátorodott fel Nico.
-Ne gyere a közelembe, mert esküszöm nem állok jót magamért!- néztem a szemeibe.
-Ez a meccs még nincs lejátszva. - ment ki a szobából maga után jól becsapva az ajtót.
-Jól vagy? - jött oda hozzám rögtön Christian.
-Igen. Köszönöm, hogy segítettél. Csak ne kerüljön még egyszer a közelembe.
-Nyugi, csak merjen egy ujjal is hozzád érni...- kezdte volna, de közbevágtam.
-Szerintem inkább őt féltsd!- nevettem.
........

18.rész

Az egész futam alatt ott álltam, és folyamatosan azt figyeltem, hogy Sebastian hanyadik. Mondanom sem kell: hatalmasat ugrott a szívem. Amikor lelassult az autója. De szerencsére sikerült befejeznie a versenyt és negyedik helyen célba ért. Ahogy vége volt a futamnak, a csapatok elkezdtek pakolni és sokan már vissza is mentek a szállodájukba. Elindultam a Red Bull boxa felé, hogy megnézzem milyen hangulat uralkodik a csapatnál. Amikor oda értem, rájöttem túl sok jót nem remélhetek. Mindenki magába roskadva ült és csalódott képet vágott.
-Jobb, ha most hagyod őket!- állt mellém Christian.
-Szerintem pedig nem. - mentem oda a szerelőkhöz. - Figyelem srácok! Tudom, hogy nem így terveztétek, de próbáljátok meg a jó oldalát nézni a dolognak.
-Van olyan is? - kérdezte cinikusan Mike.
-Igenis van! Hisz sokkal többet is veszthettetek volna. Mégis ezt a negyedik helyet bravúrosan védtétek és úgy gondolom, hogy mindannyian fantasztikus munkát végeztetek. Így is gyűjtöttetek jó pár pontot, ami később még sokat számíthat. Most pedig ahelyett, hogy itt lógatjátok az orrotokat, inkább kezdjétek el keresni, hogy mi lehetett a hiba! Na gyerünk!- szóltam rájuk. - Ugyanazt a lelkesedést szeretném látni, mint pénteken és szombaton.
Hirtelen mindenki felugrott és elment a saját dolgára. Mosolyogva kezdtek bele a munkába. Mert igen, dolgoztak. Leültek a számítógépek elé, vagy az autóhoz és elkezdték elemezni az adatokat és keresték a problémát.
-Tudsz hatni az emberekre. - jött oda hozzám Christian.
-Nagyon jó csapatotok van, csak néha noszogatni kell őket. - mosolyogtam.
-Ha segítség kell, téged fogunk hívni.
-Csak nyugodtan! Állok rendelkezésetekre. De most mennem kell. Ausztráliában találkozunk! - adtam puszit az arcára és kisétáltam a boxból.
Rohant az idő és már azon kaptam magam, hogy az ausztrál hotel szobájában állok. Nagyon gyorsan eltelt az idő. Mondjuk nem volt nehéz, mert rengeteget dolgoztam az elmúlt hetekben. Bahreinban szinte végig csak tárgyalásokon ültem és csak pár órám volt amit kihasználhattam pihenésre. Emellett rengeteg papír munka szakadt a nyakamba, de Bernie azzal biztatott, hogy csak az első versenyhétvége ilyen szörnyű és betáblázott. Aztán jártam Koreaban. Bevallom nem volt egy álom. Amikor megérkeztem rögtön az épülő pályára kellett mennem, amit nem ígért semmi jót. Őszinte leszek, kezdtem attól félni, hogy ezt a nagydíjat csak jövőre lehet beiktatni a versenynaptárba. Az építkezés nem állt valami fényesen. Ha a rossz előérzeteimre hallgatnék, akkor azt mondanám, hogy itt októberben nem lesz nagydíj. De fő a pozitív gondolkozás és Bernie is így gondolja. Az idáig tartó repülő úton végig azzal biztatta magát, hogy mostantól még nagyobb tempóban halad majd a pálya építése és biztos készen lesz, mire rá kerül a sor. Tisztelem a kitartását. De mondjuk még nincs veszve semmi, mert ha tényleg rohamtempóban kezdenek el dolgozni, akkor még bármi sikerülhet. Kedd este érkeztem meg ide Ausztráliába. Csodálatos. Igaz még nem láttam belőle valami sokat, de kellemesebb, mint Korea volt. Ezen az estén már nem volt erőm semmire , így fáradtan dőltem be az ágyba. Másnap csak délben keltem, mivel az előre egyeztetett beosztásom szerint erre a hétvégére nincs sok dolgom. Kivéve a hétfői megbeszélést és adminisztrációt. Mivel úgyis volt egy kis időm, úgy döntöttem, hogy a mai napomat rászánom arra, hogy körbejárjam Melbourne-t. Itt legalább elboldogulok, mert mindenki beszél angolul. Az egész napom szinte pillanatok alatt elsuhant. Megnéztem az ausztrál város legfőbb nevezetességeit, és ettem helyi specialitásokat. Már nagyon rám fért a kikapcsolódás és ez a nap konkrét felüdülés volt számomra, hiába, hogy meg sem álltam egy pillanatra sem...

17.rész

-Hát nem. - húzta el a száját.
-Mi történt? - hajoltam közelebb hozzá.
-Tudod, én próbáltam vele megértetni, hogy mindketten egyenjogúak vagyunk a csapatnál és az egész mezőnyben is, de valamiért a fejébe vette, hogy direkt azért teljesítek ilyen jól, hogy őt kitúrjam. - dőlt előre ő is a fotelben.
-Én ezt nem tudom elképzelni rólad. - néztem a szemeibe. - Szerintem itt mindenki a legjobbat akarja kihozni magából és te is ezt teszed. Az, hogy jobb vagy egy kicsit másoknál, nem bizonyítja azt, hogy kiakarod túrni őt. Különben is, én úgy veszem észre, hogy te kedveled Markot és nem akarsz sem neki, sem másnak ártani. Szóval ez a feltételezés abszurd!
-Köszönöm, hogy már most bizalmat szavaztál nekem.
-Azért még egy kicsit harcolnod kell! - húztam az agyát.
-És mégis, mit szeretnél még? - hajolt hozzám egyre közelebb és......
És akkor a szokásos szerencsétlenségem miatt belépett Christian.
-Hát ti? - kérdezte megfagyva.
Azonnal szétugrottunk és felváltva kezdtünk el dadogni. Nem igazán tudtuk, hogy mit kéne mondanunk, hisz ő részben a barátunk, de részben Seb főnöke.
-Ti...??? - nézett ránk értetlenül.
-Nem!- vágtuk rá egyszerre.
-Kár! Szép pár lennétek. Sebastian, gyere! Mindjárt kezdjük az utolsó megbeszélést a verseny előtt. - fordult a német felé, majd kisétált.
Meglepett, hogy milyen gyorsan túl tette magát a helyzeten, sőt még ki is nyilvánította, hogy szurkol nekünk. Mindenre számítottam csak erre nem. Azt vártam, hogy majd kapunk egy fejmosást, hogy a munkát nem keverhetjük a magánélettel, de úgy látszik ezt a dolgot barátként fogta fel. Egy ideig Seb is megkövülten állt mellettem, majd kapcsolt, hogy neki lassan mennie kell.
-Azt hiszem jobb, ha én most megyek.... - szólalt meg akadozva.
-Igen. - próbáltam nyugalmat erőltetni a hangomra, ami nem igazán sikerült.
Megint kezdődött az egész, visszatért az az érzés ami mindig a hatalmába kerít akárhányszor csak a közelében vagyok. Elindult az ajtó felé, majd félúton még visszafordult.
-Kapok egy szerencse puszit? - nézett rám félénken. - Úgyis rossz előérzetem van.
Meglepődtem a kérésén és a szívem is hatalmasat ugrott a helyén. Közelebb sétáltam hozzá, majd az arcához hajoltam és egy apró puszit adtam neki, elég közel a szájához.
-Szurkolok! - suttogtam a fülébe, majd mielőtt elpirultam volna, gyorsan kimentem az ajtón.
Ahogy kiértem a boxutcába, rögtön Nico Hülkenberg jött velem szembe.
-Szia. Hogy vagy?
-Szia. Köszönöm jól. Te? Izgulsz? - mosolyogtam.
-Nagyon. Hisz ez az első, igazi Forma 1-es versenyem. Kaphatok egy szerencse puszit? - vigyorgott macsósan.
-Sajnálom, de ezt már ma kiosztottam. - sétáltam el mellette mosolyogva.
Értetlenül nézett utánam és lehet, hogy gonosz voltam, de ez valamiért nagyon jól esett. Felmentem a Paddock egyik eldugott részére, ahonnan tökéletes kilátás nyílik a célegyenesere. Leültem egy asztalhoz, rendeltem egy kávét és türelmesen vártam a futam kezdetét. Szinte elmenekültem volna a világ elől. Sebastian teljesen összezavart és már én sem tudom, hogy hányadán állok vele. Bizonytalanná tesz és ezt az érzést utálom. Ilyenkor az a legjobb ha hagynak egy kicsit és megvárják míg rendbe teszem a dolgaimat. Ahogy telt az idő, már azon kaptam magam, hogy az autók felsorakoztak és indulásra készen állnak a rajtrácson. A boxutca feletti kilátóra sétáltam és vártam, hogy megkezdjék a felvezető kört. El is indultak, de szinte pillanatokon belül már vissza is értek. Vagy csak én gondolkodtam megint el? Hirtelen azon kaptam magam, hogy kigyulladnak a piros lámpák, később pedig a zöldek, ezzel jelt adva : a száguldás megkezdődött.
.........

16.rész

Egyenesen a home-ba mentem, ahol már csak rám vártak. Rögtön bementünk a nagy tárgyalóba. A hosszú üvegasztalnál rajtam kívül még körülbelül 25-en ültek. Mindannyian férfiak voltak. Ez először kissé feszélyezett, de szerencsére normálisak voltak és nem tettek semmilyen megjegyzést a nememet illetően. Megtárgyaltuk, hogy mi lesz az Ausztrál Nagydíj hivatalos programja és egyéb mellék foglalkozásokat is egyeztettünk. Mondanom sem kell, szinte az összes pilótának találtak valami kisebb programot, ami miatt már a futam előtt 1 héttel ott kell lenniük. A szponzorok pedig már az esetleges szerződés hosszabbításról beszéltek. Bernie jóslata ez esetben nem jött be. A tárgyalásnak csak 10-kor lett vége. Ezek után pedig a kezembe nyomott egy jó vaskos dossziét, amely tele volt irattal, hozzátéve : „Holnapra kérem!”. Remek! 11-re értem vissza a hotelbe, ahol rögtön neki is láttam megcsinálni a papírokat. Nagy részt a versenyhétvége eddigi alakulásának adminisztrációját csináltam, utána pedig a nyilatkozatokról kellett értékelést összeállítanom, emellett megjegyzést fűznöm az időmérő lebonyolításával kapcsolatban. Hajnali 4 óra volt mire végeztem vele és eltettem magam holnapra. Vagyis inkább mára. Dél körül járhatott az idő mire felkeltem, gyorsan összeszedtem magam és már indultam is oda adni a papírokat Bernienek. Mivel a főépületben nem találtam, a boxutcába mentem. A Ferrarinál beszélgetett éppen az egyik mérnökkel. A kezébe nyomtam a mappát és már tovább is álltam. Utam a Red Bull Racing csapathoz vezetett. Még mindenki bent ült a boxban, úgymond sziesztált egyet a futam előtt. Bementem és leültem Mike mellé.
-Tudtok valamit Kennyről? - néztem rá.
-Igen. Már sokkal jobban van. Jövő hét szerdán ki is engedik, de még 1 hónapig pihennie kell, mert elég csúnya sérülései vannak. -válaszolt. -De kérdezd Sebastiant! Ma reggel volt bent nála. Ő többet tud. Hátul van. -mutatott egy ajtóra.
-Köszi. - álltam fel.
Elindultam hátra felé. Egy folyosón lyukadtam ki, ahonnan 5 egyéb szoba nyílt. A legutolsó nyitva volt, így oda mentem. Egy nappaliszerűség volt. Egy hatalmas kék kanapéval, egy TV-vel és egy egyszerű kis asztallal, ami tele volt papírokkal. Sebastian az egyik fotelben ült és valami mesefilmet bámult.
-Zavarhatlak? - kopogtam az ajtón.
Először ijedten kapta hátra a fejét, de aztán mosolygott egyet és kikapcsolta a készüléket.
-Persze. Gyere! Ülj le! Minek köszönhetem a látogatásod? - dőlt előre.
-Nos, hallottam, hogy ma reggel voltál bent Kennynél, és hát a srácok nem nagyon tudták megmondani, hogy, hogy is van, szóval gondoltam megkérdezem. - ültem le.
-A körülményekhez képest jól van. Az állapota folyamatosan javul és a felesége végig ott van mellette. De persze nagyon fáradtnak érzi magát, ami érthető. - magyarázta.
Nagyon édes volt. Láttam az aggódást a szemeiben. Hisz a csapatból mindenkivel jó barátságot ápol. Ahogy egyszer Christian mondta : „Ő a csapat szíve!”.
-Melyik versenyen tér vissza?- kérdeztem mosolyogva.
-Kínában már velünk lesz.
-Ennek örülök. Aznap este, amikor Mark és én beszélgettünk, akkor....-kezdtem volna bele a mondanivalómba, de ő közbe vágott.
-Igen, hallottam.
-Honnan tudtad, hogy ezt akarom mondani?- néztem rá meglepetten.
-Megérzés. - vigyorgott.
-Sikerült megbeszélnetek?
-Nagyjából. - jelentette ki pókerarccal.
-Ez nem jelent túl jót.
.....

15.rész

Remélem, írtok megjegyzéseket! =)


Amikor oda értem egy nálam fél fejjel alacsonyabb pasi rögtön el is igazított és a sminkeshez küldött. Fél órán keresztül mázolták rám az alapozót és az egyéb „csodálatos” kozmetikumokat. A végén már úgy éreztem magam, mint egy műnő. Aztán jött a ruha választás. Hosszas veszekedés után sikerült kiharcolnom, hogy ne a tűzpiros bőr szerkót , hanem csak egy egyszerű combközépig érő fehér nyári ruhát vehessek fel. 1 órán keresztül mosolyogtam bájosan és csináltam a fotós utasításait. De már alig vártam, hogy vége legyen. Gyorsan megmutatták milyenek lettek a képek, de nekem máris rohannom kellett az interjúkra. Úgy ahogy voltam elindultam vissza a hotelbe, mert Bernie oda rendelte a firkászokat. Amikor megérkeztem körülbelül 50 riporter állt a bejáratnál tolongva. Belegondoltam, hogy ha ezek mind egyesével jönnek be, akkor soha nem fogok végezni. Egy nálam 10 évvel idősebb nő jött oda hozzám és bevezetett az egyik szobába, majd közölte, hogy mindig szólni fog, hogy mikor kezdődik és mikor van vége bizonyos interjúknak. 3 órája ültem ott és már vagy századjára mondtam el, hogy is kerültem bele a Forma 1 világába. Voltak olyanok akik egész komoly szakmai kérdéseket tettek fel és voltak olyanok akik egyre a magánéletemet akarták kiszedni belőlem. Én csak ültem a széken és készségesen válaszolgattam mindenre. Kivéve azokat amik már túlságosan a magánszférámba tartoztak. Szerencsére kicsit korábban végeztem, mint ahogy meg volt tervezve, így még volt időm kiérni az időmérőre. A hátsó bejáraton kellett mennem mivel már rengetegen voltak a pálya külterületén. Amikor beértem a boxutcába már majdnem minden pilóta az autójában ült és várta, hogy kigurulhasson a pályára. Nem akartam zavarni senkit a felkészülésben, így inkább elindultam megkeresni Berniet, akit a Paddock Club területén meg is találtam. Szinte még oda se értem hozzá, de máris elkezdett bemutatni a főbb szponzoroknak, szervezőknek, üzletembereknek és egyéb fontos személyiségeknek. Aztán ott hagyott velük mondván „sok dolga” van. Amíg az autók a gyorsabbnál gyorsabb köröket rótták a pályán, addig én bájcsevegtem egy komplett társasággal. Csak akkor tudtam a Paddock teraszára kimenni, amikor vége lett az időmérőnek. Így már csak azt láttam, ahogy Vettel, Massa és Alonso ünnepelnek a dobogón. Középen a Red Bull Racing pilótája állt és egyértelműen látszott rajta, hogy nagyon boldog. Szinte vele együtt örültem. A „fontos személyiségek” a szombati program fő eseménye után el is tűntek, így volt pár percem, hogy lemenjek a boxokhoz és gratuláljak a srácoknak...
-Szép volt!- öleltem meg Christiant, amikor oda értem hozzá.
-Köszönjük! - mosolygott. - Hát te, miért vagy így kiöltözve? -húzta fel a szemöldökét.
-Ne is mondd! Ma még meg sem álltam. Voltam fotózáson, adtam interjúkat, bájcsevegtem pár fejessel és még sorolhatnám. Most pedig mindjárt megyek is tovább egy tárgyalásra, csak gondoltam beköszönök. -húztam a szám.
-Nagyon sűrű napod van. - jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-Az nem kifejezés. - sóhajtottam.
Hirtelen valaki felkapott hátulról és elkezdett a levegőben pörgetni. Először megijedtem, de utána inkább kellemes érzés járta át a testem. Amikor hátra fordultam egy vigyorgó Sebastiannal találtam szembe magam.
-Gratulálok! - öleltem meg.
-Köszönöm. - fonta át kezeit a derekamon és szorosan magához húzott.
Pár perce már így álltunk, amikor Christian megköszörülte a torkát.
-Ti mióta vagytok ilyen jóba? - kérdezte, mikor már elengedtük egymást.
Mi csak egyszerre megvontuk a vállunkat és mosolyogtunk, mint a vadalma. Ahogy belenéztem Sebastian szemeibe a szívverésem felgyorsult, a gyomromban több milliónyi pillangó repkedett, szinte én is szárnyaltam. A csapatfőnök csak fejcsóválva nézett ránk. Pár pillanat múlva elleptek minket a Red Bull szerelői, így jobbnak láttam, ha most hagyom őket ünnepelni. Egyikőjüktől sem tudtam elköszönni, mert már rég egy kisebb kör közepén álltak és most belevetni magam az ujjongó tömegbe, nem a legjobb ötlet. Csendesen, angolosan távoztam.
.......

14.rész

-Mostanában sűrűn fogok neked kávét hozni. - sétált be a nappaliba Bernie.
-Remek! Vagyis készüljek fel rá, hogy mostantól korábban indul a munkaidőm. -húztam a számat és utána mentem.
-Adrienn! - szólt rám.
-Most mi van? - néztem rá.
-Te a nap 24 órájában dolgozol.
-Köszönöm! Ez igazán biztató, de térjünk a lényegre! Mi változott?
-Na, akkor mondom a mai menetrendedet. Reggel 8 órára a pályán kell lenned, mert lesz egy fotózásod. 10 órától délután 2-ig interjúkat adsz, különböző műsoroknak illetve újságoknak. Aztán megjelensz az időmérőn, ahol elcsevegsz néhány fontosabb emberrel. 4-kor lesz egy megbeszélés, amin egyeztetjük az Ausztrál Nagydíj menetrendjét és a további promóciót. Ez körülbelül este 8-ig fog tartani. Ezek után még adok pár iratot,amit át kellene nézned . Emellett a fotózással kapcsolatos ügyekről is szeretnék holnap reggelre tájékoztatást kapni. Annyiban megkönnyítettem a dolgod, hogy a csapatfőnököknek már előre szóltam erről. Így mindannyian itt maradnak a verseny után és pózolgatnak egy kicsit.
-Értem. - bólogattam és közben már jegyzetelnem kellett, mert szinte az egész napom be lett táblázva. - Még valami?
-A mai napra nincs már semmi.
-És holnapra?
-Csak annyi, hogy a versenyen ott kell lenned. Aztán az estéd szabad. Viszont hétfő délután 3 órától lesz egy megbeszélés még itt a home-ban.
-Rendben . Mikor mehetek haza?
-Erről is akartam veled beszélni. - nézett rám félve.
-Vagyis?
-Kedden még mindenképpen itt kell lenned, mert vár még rád pár interjú. Szerdán tárgyalok a koreai pálya ügyéről és azon biztos, hogy ott kell lenned.
-Azután?
-Szeretnélek megkérni, mivel én még nem tudok menni, hogy csütörtök délután repülj Koreaba és intézz el néhány dolgot! - mondta félve.
-Mégis mit? - akadtam ki.
-Pénteken az épülő pálya területén vezetnének körbe és a ezt végig adminisztrálnod kéne, hogy tudjam milyen ütemben haladnak a munkálatok. Szombaton az ottani sajtónak kellene pár információt adni az építkezésről. Vasárnap tárgyalnod kellene a folytatásról és ha hibát észlelsz, akkor annak a kijavításáról. Hétfőn pedig én is oda megyek és akkor nekem is elmagyarázod azt, amit az ott tartózkodásod alatt megtudtál. Kedd este pedig jönnöd kell velem magángépen egyenesen Ausztráliába.
-Ezt te mind komolyan gondoltad? - néztem rá hitetlenkedve.
-Igen. - válaszolt magabiztosan.
-Akkor ellenvetésem sem lehet? - reménykedtem.
-Nem.
-Oké. Akkor ha most megengeded rendbe szedem magam, hogy kibírjam a mai tempót.
-Értem a célzást, már megyek is. De ne felejtsd! Fél 8-ra legyél a pályán
-Igenis! - vágtam magam nevetve vigyázzba.
Bernie nevetve sétált ki a szobámból, mire én megkönnyebbülten sóhajtottam és lerogytam a kanapéra. Kezembe vettem a jegyzetemet és még egyszer gyorsan átfutottam. Mondhatni remek kis nap lesz. Már most nincs kedvem elkezdeni, de menni kell. Megittam a maradék kávét és bevonultam a fürdőbe készülődni. 7-kor indultam el a pályára, gondolva, hogy ha előbb érek oda az nem lesz gond. De szinte, még késtem is, olyan nagy közlekedési dugó volt a városban.
.......

13.rész

Már éjfél lehetett, amikor újra visszasétáltam a boxutcába. Csak a boxok kültéri világításai égtek. Mindenki visszament a hotelbe. Készültek a holnapra, hisz sok minden múlik az időmérőn. Először azt hitem, hogy egyedül vagyok, de ahogy jobban körülnéztem megláttam egy fekete pontot az egyik boxal szemben. Közelebb sétáltam. Meglepődtem. Mark Webber volt az . Ott ült szalagkorlátnak támasztva a hátát és csak bámult maga elé.
-Hát te ? - ültem le mellé.
-Ezt én is kérdezhetném. - fordult felém mosolyogva.
-Jogos. Egyébként, kicsit körbejártam a pályát.
-Na és milyen ? - húzta fel a szemöldökét.
-Nos, azt hiszem, hogy mostantól minden versenyhétvégén rituálém lesz, hogy körbesétálok a pályán. - vigyorogtam. - De most te is válaszolj! Hogy kerülsz ide ilyen későn?
-Gondolkodnom kellett. Tudod, lehet, hogy bekerülni nehéz, de kiesni könnyű.
-Mire akarsz ezzel célozni?
-Mindenki Sebastianban látja a lehetőséget, a szenzációt és megfeledkeznek arról, hogy én is itt vagyok, hogy én is ugyanolyan keményen dolgoztam, mint ő. -fakadt ki az ausztrál.
-Figyelj ! Aki bekerül a Forma 1-be az biztos, hogy nagyon jó autóversenyző. Te bekerültél, és az elmúlt évben egy nagyon jó autó volt alattad és tuti, hogy most is az lesz. Képes leszel rá, hogy megmutasd : igenis van helyed a cirkuszban.
-És Sebastian?
-Az tény, hogy ő is iszonyat tehetséges és az egy biztos, hogy nehéz őt legyőzni. Főleg, hogy tavaly épphogy nem lett világbajnok és most nagyon fog hajtani azért, hogy elérhesse a célját.
-Pont ez az ! - csattant fel. - Mindenki őt isteníti, mindenki vele van elfoglalva.
Ahogy felemelte a hangját, ismét egy idegen alak rajzolódott ki a boxbejárat sötétségében . Amikor már elég közel járt hozzánk, láttam, hogy Sebastian az és fogadást mertem volna rá kötni, hogy hallotta, amit Mark mondott nekem.
-Sziasztok ! - ült le csapattársa mellé.
-Szia. - köszöntem neki halkan, várva, hogy az ausztrál mit reagál, de ő még csak nem is köszönt.
Pár percig néma csöndben ültünk ott, de egy idő után jobbnak láttam, ha magukra hagyom őket. Hátha meg tudják beszélni a problémáikat.
-Azt hiszem, jobb ha én most megyek. Holnap találkozunk! Sziasztok! - s a válaszukat mégse várva el is indultam.
Úgy döntöttem, hogy visszamegyek a hotelbe, mert holnap lesz egy-két fontos dolgom, amit mindenképpen el kell intéznem . Negyed óra gyaloglás után meg is érkeztem a szállodához. Szerencsére nem voltak fotósok és riporterek, pedig általában mindig tudják, hogy hol szállnak meg a pilóták. Elkértem a szobakulcsomat és mentem is fel a 4. emeletre. Gyorsan bevonultam a fürdőbe, rendbe szedtem magam, aztán besétáltam a hálószobába és rögtön el is aludtam.
magamra egy köntöst és mentem ajtótó nyitni.
-Szia, Adrienn! - lépett be Bernie egy adag kávéval, amit rögtön a kezembe is nyomott.
-Szia! Neked is jó reggelt. Persze fáradj csak beljebb! Egyébként köszönöm. - emeltem fel a kezemben lévő poharat. - De ha már hajnalban kávét hozol, akkor tuti, hogy van valami hátsó szándékod. - pillantottam rá cinikusan.
-Nincs is hajnal. - jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-Igen, igaz. Vagy várj! Csak nekem jár rosszul az órám. Nálam még csak hajnali 5 van. Nálad mennyi? 9? - húztam fel a szemöldököm.
-Változott a terv. - húzta be a nyakát.
-Na látod, ezért kaptam ma kávét!- ittam bele a koffeinbombába.
......

12.rész

Az egész napot Nicoval töltöttem, s meglepetten mondhatom, hogy nem éreztem rajta, hogy csak a sikerért lenne velem . Egyszerűen jó fej volt, de ez persze még nem jelent semmit, hisz csak ma ismertem meg. A két szabadedzés között végig beszélgettünk és furcsa mód : elég sok mindent elárult magáról. Először azt hittem, hogy feszengeni fogok a társaságában, de be kell látnom kellemeset csalódtam és eddig Lewis baljóslata nem jött be. Nico végig kedves volt és elmesélte, hogy már gyermekkora óta az a legnagyobb álma, hogy a Forma 1-ben versenyezzen és, hogy ezért bármire képes volt eddig is. Kijelentette : most sem fog meghátrálni . Nagyon eltökélten hangzott. Este 9 óra lehetett, amikor el kellett mennie egy megbeszélésre, így hát elbúcsúzott és el is viharzott. Úgy döntöttem, ha már van egy kis időm, körbejárom a pályát. Kisétáltam a boxutcából, egyenesen a rajtrácsra. Hihetetlen érzés volt ott állni. Kiskoromban még csak álmodoztam erről, és most itt állok. Mindig elképzeltem, hogy milyen lehet a pilótáknak, amikor a verseny kezdetén az autójukban ülnek és várják, hogy kigyulladjon a zöld lámpa.Az adrenalin hihetetlen sebességgel árad szét a testükben. Amikor a versenyt vezető autó padlógázzal átszáguld a célegyenesen és a kockás zászló először neki leng. Megmutatva, hogy ezen a versenyen ő a király kategória királya. Mivel nő vagyok, így soha nem gondoltam, hogy én is lehetnék pilóta, de ha férfi lennék szívesen kipróbálnám ezt az életérzést. Mert ez egy életérzés. A versenyzők és a csapatok is ebben élnek. Minden egyes nap, azért dolgoznak, hogy a versenyhétvégéken a maximális teljesítményt tudják nyújtani. Azért dolgoznak, hogy felállhassanak a dobogóra és, hogy a tribünökön az ő nevüket harsogják. Hihetetlen elszántság van bennük. Tudnak küzdeni a céljaikért úgy, mint senki más. A Forma 1 megtanít harcolni az álmaidért. Nekem is megmutatta, hogy semmi sem lehetetlen, csak ha én annak hiszem. Mindig merész álmaim voltak, olyanok amikre mások, még csak nem is gondoltak és ha elmeséltem nekik, csak nevettek rajtam. De most végre megmutathatom. Hisz itt állok. Elértem a célom, a legnagyobb vágyam vált valóra. Bebizonyíthatom, hogy igenis ha valaki nagyon akarja, akkor meg tudja csinálni. Lassan indultam el a pályán, minden apró centiméterre figyelve. Lehet, hogy furcsán hangzik, de csodálatos volt az egész. Hihetetlen a tudat, hogy azon az aszfaltcsíkon sétálsz végig, amin 250 km/h sebességgel hajtanak végig a versenyautók. Furcsa, de úgy érzem ebbe a világba születtem. Imádom a benzingőzt és az autók fülsüketítő hangját. Ez másnak kellemetlen, de én élvezem. Ide tartottam és most végre megérkeztem. Nem adtam fel. Pedig sokszor lett volna rá okom. Nem olyan könnyű felküzdened magad ide. Meg kell mászni a ranglétrát. Ami már csak azért is nehéz, mert nő vagyok. Először rengeteg előítélet ért, de ezek csak erősebbé tettek. Ez a világ sem egy habostorta. Más, mint a normál élet, de nem könnyebb! Közben már a második kört
tehettem a pályán, újra ott álltam a rajtrácson. Élveztem! Végig futott a tekintetem a gumifalakon, amibe bármikor belecsapódhat valaki, elvesztve ezzel a versenyt vagy akár ennél is többet. Kitértem a rázókövekre és szinte átéltem azt a pillanatot, amikor több 100km/h órával átszáguldanak rajtuk. Követtem a kanyarok ívét, melyekben a pilóták sokszor a határon autóznak. Belegondolva a versenyző a futam alatt részévé válik az autónak. Ő is egy gép lesz. Érzésekkel, de egyszerre mozdul a gépezettel. Átéli a vezetést. Csodálatos! Őrült egy világ, ha újra kezdeném, akkor is itt akarnék kilyukadni. Semmit sem csinálnék másképp. Nem a pénz hajt előre, ha az motiválna,akkor már rég nem lenne semmi értelme. Akkor csak egy kényszernek érezném. Így pedig maga az áldás. Hisz nem mindenkinek adatik meg, hogy a munkája legyen a hobbija. Itt mindenki élvezi a munka minden egyes percét. Persze vannak mélypontok, de ezektől függetlenül, hihetetlen….hihetetlenül jó! Itt együtt egy nagy család jött létre, mely országról országra utazik. Igaz vannak akik kihúzzák magukat ebből a közösségből, de a legtöbben ismerik és kedvelik a másikat. Fantasztikus érzés, hogy mostantól én is beletartozom ebbe! Ez egy olyan hely, ahol bármit dolgozol is átélheted a száguldást! Ez a száguldó cirkusz.............

11.rész

Remélem, írtok véleményt ! =)


-Az lenne a legjobb, ha most mindannyian vissza mennénk a hotelbe és majd holnap benézünk Kennyhez . - szólalt meg Christian .
-Igaza van . - állt mellé Mike .
Erre mi is felálltunk és elindultunk a kórház parkolójába . Adrian kocsival jött, így nem kellett taxit fogni . Gyorsan a szállodába értünk . A recepciónál Sebastian épp oda akart volna jönni hozzám, amikor Adrian szólt neki, hogy mennie kell, mert részt kell vennie egy késő esti tanácskozáson . Hisz nem tudták, hogy Kennyt ki fogja pótolni a versenyen . Elhadart egy sziát és eltűnt a kijáraton . Fáradtan nyitottam be a szobámba, ahol legnagyobb meglepetésemre egy hatalmas csokor vörös rózsa fogadott . Letettem a táskám és oda mentem megnézni, hogy kitől kaphattam a virágot . Szerencsére volt hozzá egy kártya is .
„Drága Adrienn ! Szeretném ha pénteken az én boxomból figyelnéd a szabadedzéseket . Érted bizonyítani fogok . Csókol : Nico Hülkenberg „
Mindenre számítottam csak erre nem . Hisz Nicoval még csak nem is találkoztam . Úgy látszik már most megkezdődik a sikerért folytatott harc . Sóhajtottam, majd jobbnak láttam ha inkább lefekszem, mert holnap hosszú napom lesz . Amikor már az ágyamban feküdtem, eszembe jutottak azok a pillanatok, amikor Sebi majdnem megcsókolt . Újra egy bizsergő, meleg érzés futott végig az egész testemen . Nem bántam volna ha Sebastian megcsókol ….sőt .
Másnap reggel nyúzottan ébredtem és semmi kedvem nem volt felkelni, de valahogy mégis nagy nehezen kikászálódtam és elkezdtem öltözni . Aztán elindultam a pályára . A mai napot valószínű, hogy Nico Hülkenberg társaságában fogom tölteni, pedig nincs hozzá valami nagy kedvem . A McLaren boxa előtt sétáltam el éppen amikor, valaki utánam szólt .
-Adrienn ! - hallottam meg Lewis hangját .
-Szia. - fordultam meg mosolyogva .
-Hát te ? Mi járatban erre ? - vigyorgott .
-Ismerkedem . - nevettem .
-Áhh, értem . Na és kivel ? - húzta fel a szemöldökét .
-Hát Nico Hülkenberg már meginvitált magához a szabadedzésre . - húztam a szám .
-Miért érzem úgy, hogy nem örülsz ennek ?
-Szerintem csak azért csinálja, hogy ő legyen a kedvencem . Vagyis csak a sikerért hajt .
-Logikus lenne, hisz újonc . - értett egyet velem a brit.
-De azért így előre nem írom le . Lehet, hogy tényleg jófej . Szóval most megyek feltérképezem a terepet .
-Rendben . De később még találkozunk ?
-Persze . Szia .
Majd indultam tovább, de megint nem jutottam sokáig .
-Áhhh....szóval te vagy Adrienn Stern ? - jött oda hozzám hatalmsa vigyorral az arcán Bruno Senna .
-Igen , én volnék . Te pedig ha nem tévedek Bruno vagy, igaz ? - mosolyogtam rá .
-Igen, igen . Örülök, hogy megismerhetlek . - állt meg mellettem . - Magyarázz meg nekem valamit !
-Mégpedig mit ? - néztem rá .
-Hogy kerültél ide ? Hogy jutottál be a Forma 1-be , nőként ? Ki pénzelt be ? - kérdezte gúnyosan .
-Nem pénzelt be senki sem . Kizárólag a magam erejéből jutottam el idáig . - feleltem pókerarccal .
-Kislány ! Azt hiszed, hogy annyira nagy ember vagy hogy csak így flegmázol velem ? - köpte a szavakat .
-Ha jól emlékszem te kezdted . - néztem a szemeibe .
-Ne akarj az ellenségem lenni ! - szórt villámokat a szeme .
-Ennél több kell ahhoz, hogy megijedjek tőled . - sétáltam el , ott hagyva a dühöngő Brunot .
Nem akartam vitába keveredni vele . Semmi értelme nem lett volna, ha leállok vele veszekedni . De nagyon ellenszenves és valamiért túl sokat képzel magáról . Pedig még itt nem nagyon bizonyított és sejtésem szerint nem lesz sztárpilóta . Az egy dolog, hogy a felmenői között van egy világbajnok, de akkor sem biztos, hogy ő is ugyanolyan jó, mint Ayrton Senna .
-Szia . Örülök, hogy elfogadtad a meghívást ! - szakított ki a gondolatmenetemből Nico Hülkenberg .
-Szia . Én örülök, hogy itt lehetek . - mosolyogtam rá .
-Gyere be ! - invitált be a boxába . - Kérsz valamit inni ? Vagy esetleg enni ?
-Nem köszönöm . - néztem rá .
....

1000 =)

Köszönöm szépen a több, mint 1000 látogatót !!! =)
Remélem, hogy továbbra is figyelemmel fogjátok követni a Száguldó Cirkuszt !

10.rész

Már csak pár milliméter volt közöttünk, amikor ismét megszólalt a telefonom . Átkoztam ezt a napot . Miért nem kapcsoltam már ki a telefont ? Elhajoltam Sebastiantól és bocsánatkérőn pillantottam rá .
-Igen ? - kaptam fel gyorsan .
-Gáz van . - hallottam meg Christian hangját .
-Ne kímélj ! - sóhajtottam, remélve , hogy ennél rosszabb már nem lehet...tévedtem .
-Kennyt baleset érte !
-Hogy mi ? - kérdeztem ijedten, mire Sebi is oda kapta a fejét.
-Mi történt ? Hol van ? Hogy van ? - hadartam .
-Nem tudom . Pár perce hívott a kórház, hogy bevitték , mert elütötte egy autó . A városi kórházban van .
-Indulunk ! Fél óra és ott leszünk . - majd lecsaptam a telefont .
-Kennyt elütötte egy autó és kórházban van . - szipogtam .
Seb gyorsan felállt és felhúzott . Letörölte a könnyeimet és gyengéden átölelt .
-Gyere ! Menjünk ! Nem lesz semmi baja . Erős srác .
Megfogta a kezem és elkezdett a főút felé húzni . Rögtön tudtunk fogni egy taxit, ami egyenesen a kórházhoz vitt . A recepción megkérdeztük, hogy hol van, aztán pedig rögtön rohantunk fel a 3. emeletre . Mike és Adrian már ott ült egy széken .
-Mi történt ? - futottam oda hozzájuk . - Rendbe jön ?
-Az orvosok nem mondanak semmit . - sóhajtott Mike .
-Te meg hol a fenében voltál ? - fordult Adrian dühösen Sebi felé . - Ha itt lettél volna, nem keresett volna és nem feküdne most ott bent . - ordított magából kikelve.
-Adrian ! - szóltam rá . - Sebastian nem tehet semmiről ! Ez ugyanúgy megtörténhetett volna, akkor is ha nem tűnik el .
-Sajnálom ! - csuklott vissza a székre Adrian . - Nem akartalak megbántani, csak...
-Megértem . - bólintott Seb, majd elindult a folyosón .
-Várj ! - futottam utána . - Ne menj el ! Adrian nem úgy gondolta és....
-Jobb lesz ha most megyek . - mondta nyomatékosan .
-De nekem szükségem van rád ! - hajtottam le a fejemet .
Az államnál fogva felemelte a fejemet, ezzel kényszerítve , hogy a szemébe nézek .
-Tényleg ezt akarod ? -kérdezte .
-Mindennél jobban . - suttogtam .
-Hozzak neked is egy kávét ? - mosolygott.
-Az jól jönne .
-Mindjárt jövök . - mondta, majd ott hagyott .
Visszasétáltam Adrianékhoz és leültem az egyik székre . Nem akartam, hogy Kennynek baja essen ...féltettem . Nagyon kedves és jókat lehet vele beszélgetni .
-A felesége tudja ? - fordultam Mikehoz .
-Igen . Nagyon ideges . Amint tud ide repül .
Eközben Sebastian is visszaért, közvetlenül utána pedig Christian is megjött, aki rögtön külön is hívta a németet . Már vagy 3 órája ültünk ott, amikor az egyik orvos kisétált a műtőből .
-Doktor úr, hogy van ? - állt fel azonnal Mike .
-Jó napot ! A nevem Ewan Smith . Én vagyok Kenny Handkammer orvosa . Önök a rokonai ? - kérdezte . -Ember, ne idegesítsen fel ! - állt fel Adrian is .
-Srácok nyugi ! - csitítottam őket . - Sajnálom . - fordultam a doki felé – Nem a rokonai vagyunk, hanem nagyon jó barátjai . Elnézést az előbbi kirohanásért, de nagyon aggódunk miatta . Hogy van ? - próbáltam nyugalmat erőltetni magamra .
-Nos több bordája is eltört és volt egy kisebb belső vérzése, de szerencsére sikerült stabilizálni az állapotát . -mondta .
-Értem . Meddig kell bent maradnia ?
-Ha nem romlik az állapota akkor jövő héten pénteken elhagyhatja a kórházat .
-Belehet hozzá menni ?
-Sajnálom, de most nem . Hosszú műtéten van túl és ki kell pihennie magát, ezért altatásban tartjuk . Holnap már fogadhat látogatókat .
-Köszönjük .
-Nincs mit, hisz ez a munkám . Viszlát . - köszönt el , majd eltűnt a folyosó végén.
…

9.rész

Épp készült volna válaszolni, de megszólalt a telefonom.
-Tessék ?-vettem fel .
-Na van valami ? - szólt bele Christian .
-Nyugodjatok meg ! Megtaláltam.- hallottam, ahogy megkönnyebbülten sóhajt a vonal túlsó végén.
-De mégis mi történt ? Miért tűnt el ? Hol vagytok ?-halmozott el kérdésekkel.
-Figyelj, most leteszem, majd ha akarja, akkor elmondja . De biztosítalak, hogy holnap már bent lesz.
-Rendben, köszönöm !-búcsúzott, majd letette .
Sebastian csak bámult maga elé, nem szólt semmit . Láttam rajta, hogy bántja amit az a lány tett vele.
-Nem érdemelt meg . - jelentettem ki halkan.
-Tessék ? -fordult felém meglepődve .
-Hanna . Nem érdemelt meg .
-Miért ? - pillantott rám érdeklődve .
-Olyan lányt érdemelsz, akit igazán szeret és aki nem csap be . Te egy nagyon rendes srác vagy és tudom , hogy milyen szar érzés, amikor átgázolnak rajtad . Próbáld meg elfelejteni azt ami történt és koncentrálj az előtted álló dolgokra. A versenyre . Emellett biztos találsz majd egy lányt, aki más, mint Hanna. -néztem a szemeibe.
-Veled is történt már ilyen ?
-Amikor 17 éves voltam jártam egy fiúval . Jasonnek hívták . Egy suliba jártunk és ő volt a suli szép fiúja . Minden lány oda volt érte és ez alól én sem voltam kivétel . Aztán valahogy felfigyelt rám és összejöttünk . Beleszerettem . Fél éve jártunk, amikor kiderült, hogy csak azért volt velem, mert fogadott a haverjaival, hogy ő igenis meg tud fektetni . Nem jött neki össze . De miután szakítottunk az egész iskola rólam beszélt és nem azért, mert kiálltam magamért, hanem rajtam röhögtek, hogy Jason át tudott verni . -sóhajtottam fájdalmasan.
-Sajnálom...-suttogta .
-Már nem kell . Elmúlt, vége és sokat tanultam belőle .
-Amikor összejöttem Hannavál, ő volt az egyik legjobb csaj a városban és büszke voltam magamra, hogy az enyém . Az egyik legjobb dolog ő volt az életemben . De az egyik nővérem már az elején megmondta, hogy nem tiszták a szándékai és jobb lett volna, ha hallgatok rá .
-Az emberek tanulnak a hibáikból . Most már tudni fogod, hogy vannak olyanok, akik nagyon jó álarcot húznak magukra és szinte fel sem tűnik, de máris kihasználtak.
-Te nem félsz ettől ? - nézett rám .
-Mitől ? -kérdeztem vissza .
-Attól, hogy itt majd csak azért fognak veled barátkozni, hogy őket válaszd a kedvencednek .
-Ez benne van a pakliban . - sóhajtottam – De bízom benne, hogy felfogom ismerni azokat, akik csak a sikert akarják. De nem könnyű . Egyáltalán nem így terveztem a munkámat .
-Itt semmi sem működik normálisan . Itt minden más, mint a normál életben és lehet, hogy először nehéz, de utána szeretni fogod és nem akarod majd itt hagyni ezt a világot, ezt a környezetet.
-Úgy ahogy te sem tudod . -mosolyogtam .
-A versenyzés az életem . Erre készültem már kiskorom óta és most végre élhetem az álmaimat . Lehetne egy tök megszokott életem, de valljuk be nem mindenkinek adatik meg, hogy azt csinálja amit szeretne . De nekem igen és ezért nagyon hálás vagyok .
Élmény volt hallgatni, ahogy a munkájáról és az életéről beszél . Érezni lehetett rajta, hogy imádja azt amit csinál és, hogy pontosan tudja, hogy mi a célja . Mesélt a családjáról, a gyermekkoráról, a csapatról, az autójáról . Ezen az éjszakán elmondta az egész életét és az összes gondolatát . Szinte ittam a szavait és boldog voltam, hogy végre láttam igazán, felhőtlenül nevetni .
-De valamit még nem mondtál el ! - nézett rám vigyorogva .
-Mit ? - húztam fel a szemöldökömet .
-Ki a kedvenced ?
-Honnan veszed, hogy van kedvencem ? - kérdeztem vissza .
-Látom rajtad, hogy van egy favoritod, csak kíváncsi vagy rá, hogy a többiek mit tesznek azért, hogy támogasd őket . Ezért nem mondtad még el .
-Te belém látsz ! - nevettem .
-Na áruld el ! - nézett rám nagy szemekkel . - Ígérem nem mondom el senkinek . Bízhatsz bennem !
-Tudom, de akkor sem fogom elmondani . - nyújtottam ki a nyelvem .
-Ne nyújtogasd, mert leharapom . - vigyorgott.
-Nem tennéd . - nevettem, mire elkezdett közeledni felém . - Ugye nem tennéd ? - kérdeztem bizonytalanul .
-Soha nem bántanálak . - tette kezét az arcomra és az arca egyre csak közeledett felém .
...