16.rész

Egyenesen a home-ba mentem, ahol már csak rám vártak. Rögtön bementünk a nagy tárgyalóba. A hosszú üvegasztalnál rajtam kívül még körülbelül 25-en ültek. Mindannyian férfiak voltak. Ez először kissé feszélyezett, de szerencsére normálisak voltak és nem tettek semmilyen megjegyzést a nememet illetően. Megtárgyaltuk, hogy mi lesz az Ausztrál Nagydíj hivatalos programja és egyéb mellék foglalkozásokat is egyeztettünk. Mondanom sem kell, szinte az összes pilótának találtak valami kisebb programot, ami miatt már a futam előtt 1 héttel ott kell lenniük. A szponzorok pedig már az esetleges szerződés hosszabbításról beszéltek. Bernie jóslata ez esetben nem jött be. A tárgyalásnak csak 10-kor lett vége. Ezek után pedig a kezembe nyomott egy jó vaskos dossziét, amely tele volt irattal, hozzátéve : „Holnapra kérem!”. Remek! 11-re értem vissza a hotelbe, ahol rögtön neki is láttam megcsinálni a papírokat. Nagy részt a versenyhétvége eddigi alakulásának adminisztrációját csináltam, utána pedig a nyilatkozatokról kellett értékelést összeállítanom, emellett megjegyzést fűznöm az időmérő lebonyolításával kapcsolatban. Hajnali 4 óra volt mire végeztem vele és eltettem magam holnapra. Vagyis inkább mára. Dél körül járhatott az idő mire felkeltem, gyorsan összeszedtem magam és már indultam is oda adni a papírokat Bernienek. Mivel a főépületben nem találtam, a boxutcába mentem. A Ferrarinál beszélgetett éppen az egyik mérnökkel. A kezébe nyomtam a mappát és már tovább is álltam. Utam a Red Bull Racing csapathoz vezetett. Még mindenki bent ült a boxban, úgymond sziesztált egyet a futam előtt. Bementem és leültem Mike mellé.
-Tudtok valamit Kennyről? - néztem rá.
-Igen. Már sokkal jobban van. Jövő hét szerdán ki is engedik, de még 1 hónapig pihennie kell, mert elég csúnya sérülései vannak. -válaszolt. -De kérdezd Sebastiant! Ma reggel volt bent nála. Ő többet tud. Hátul van. -mutatott egy ajtóra.
-Köszi. - álltam fel.
Elindultam hátra felé. Egy folyosón lyukadtam ki, ahonnan 5 egyéb szoba nyílt. A legutolsó nyitva volt, így oda mentem. Egy nappaliszerűség volt. Egy hatalmas kék kanapéval, egy TV-vel és egy egyszerű kis asztallal, ami tele volt papírokkal. Sebastian az egyik fotelben ült és valami mesefilmet bámult.
-Zavarhatlak? - kopogtam az ajtón.
Először ijedten kapta hátra a fejét, de aztán mosolygott egyet és kikapcsolta a készüléket.
-Persze. Gyere! Ülj le! Minek köszönhetem a látogatásod? - dőlt előre.
-Nos, hallottam, hogy ma reggel voltál bent Kennynél, és hát a srácok nem nagyon tudták megmondani, hogy, hogy is van, szóval gondoltam megkérdezem. - ültem le.
-A körülményekhez képest jól van. Az állapota folyamatosan javul és a felesége végig ott van mellette. De persze nagyon fáradtnak érzi magát, ami érthető. - magyarázta.
Nagyon édes volt. Láttam az aggódást a szemeiben. Hisz a csapatból mindenkivel jó barátságot ápol. Ahogy egyszer Christian mondta : „Ő a csapat szíve!”.
-Melyik versenyen tér vissza?- kérdeztem mosolyogva.
-Kínában már velünk lesz.
-Ennek örülök. Aznap este, amikor Mark és én beszélgettünk, akkor....-kezdtem volna bele a mondanivalómba, de ő közbe vágott.
-Igen, hallottam.
-Honnan tudtad, hogy ezt akarom mondani?- néztem rá meglepetten.
-Megérzés. - vigyorgott.
-Sikerült megbeszélnetek?
-Nagyjából. - jelentette ki pókerarccal.
-Ez nem jelent túl jót.
.....