Már éjfél lehetett, amikor újra visszasétáltam a boxutcába. Csak a boxok kültéri világításai égtek. Mindenki visszament a hotelbe. Készültek a holnapra, hisz sok minden múlik az időmérőn. Először azt hitem, hogy egyedül vagyok, de ahogy jobban körülnéztem megláttam egy fekete pontot az egyik boxal szemben. Közelebb sétáltam. Meglepődtem. Mark Webber volt az . Ott ült szalagkorlátnak támasztva a hátát és csak bámult maga elé.
-Hát te ? - ültem le mellé.
-Ezt én is kérdezhetném. - fordult felém mosolyogva.
-Jogos. Egyébként, kicsit körbejártam a pályát.
-Na és milyen ? - húzta fel a szemöldökét.
-Nos, azt hiszem, hogy mostantól minden versenyhétvégén rituálém lesz, hogy körbesétálok a pályán. - vigyorogtam. - De most te is válaszolj! Hogy kerülsz ide ilyen későn?
-Gondolkodnom kellett. Tudod, lehet, hogy bekerülni nehéz, de kiesni könnyű.
-Mire akarsz ezzel célozni?
-Mindenki Sebastianban látja a lehetőséget, a szenzációt és megfeledkeznek arról, hogy én is itt vagyok, hogy én is ugyanolyan keményen dolgoztam, mint ő. -fakadt ki az ausztrál.
-Figyelj ! Aki bekerül a Forma 1-be az biztos, hogy nagyon jó autóversenyző. Te bekerültél, és az elmúlt évben egy nagyon jó autó volt alattad és tuti, hogy most is az lesz. Képes leszel rá, hogy megmutasd : igenis van helyed a cirkuszban.
-És Sebastian?
-Az tény, hogy ő is iszonyat tehetséges és az egy biztos, hogy nehéz őt legyőzni. Főleg, hogy tavaly épphogy nem lett világbajnok és most nagyon fog hajtani azért, hogy elérhesse a célját.
-Pont ez az ! - csattant fel. - Mindenki őt isteníti, mindenki vele van elfoglalva.
Ahogy felemelte a hangját, ismét egy idegen alak rajzolódott ki a boxbejárat sötétségében . Amikor már elég közel járt hozzánk, láttam, hogy Sebastian az és fogadást mertem volna rá kötni, hogy hallotta, amit Mark mondott nekem.
-Sziasztok ! - ült le csapattársa mellé.
-Szia. - köszöntem neki halkan, várva, hogy az ausztrál mit reagál, de ő még csak nem is köszönt.
Pár percig néma csöndben ültünk ott, de egy idő után jobbnak láttam, ha magukra hagyom őket. Hátha meg tudják beszélni a problémáikat.
-Azt hiszem, jobb ha én most megyek. Holnap találkozunk! Sziasztok! - s a válaszukat mégse várva el is indultam.
Úgy döntöttem, hogy visszamegyek a hotelbe, mert holnap lesz egy-két fontos dolgom, amit mindenképpen el kell intéznem . Negyed óra gyaloglás után meg is érkeztem a szállodához. Szerencsére nem voltak fotósok és riporterek, pedig általában mindig tudják, hogy hol szállnak meg a pilóták. Elkértem a szobakulcsomat és mentem is fel a 4. emeletre. Gyorsan bevonultam a fürdőbe, rendbe szedtem magam, aztán besétáltam a hálószobába és rögtön el is aludtam.
magamra egy köntöst és mentem ajtótó nyitni.
-Szia, Adrienn! - lépett be Bernie egy adag kávéval, amit rögtön a kezembe is nyomott.
-Szia! Neked is jó reggelt. Persze fáradj csak beljebb! Egyébként köszönöm. - emeltem fel a kezemben lévő poharat. - De ha már hajnalban kávét hozol, akkor tuti, hogy van valami hátsó szándékod. - pillantottam rá cinikusan.
-Nincs is hajnal. - jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-Igen, igaz. Vagy várj! Csak nekem jár rosszul az órám. Nálam még csak hajnali 5 van. Nálad mennyi? 9? - húztam fel a szemöldököm.
-Változott a terv. - húzta be a nyakát.
-Na látod, ezért kaptam ma kávét!- ittam bele a koffeinbombába.
......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése