15.rész

Remélem, írtok megjegyzéseket! =)


Amikor oda értem egy nálam fél fejjel alacsonyabb pasi rögtön el is igazított és a sminkeshez küldött. Fél órán keresztül mázolták rám az alapozót és az egyéb „csodálatos” kozmetikumokat. A végén már úgy éreztem magam, mint egy műnő. Aztán jött a ruha választás. Hosszas veszekedés után sikerült kiharcolnom, hogy ne a tűzpiros bőr szerkót , hanem csak egy egyszerű combközépig érő fehér nyári ruhát vehessek fel. 1 órán keresztül mosolyogtam bájosan és csináltam a fotós utasításait. De már alig vártam, hogy vége legyen. Gyorsan megmutatták milyenek lettek a képek, de nekem máris rohannom kellett az interjúkra. Úgy ahogy voltam elindultam vissza a hotelbe, mert Bernie oda rendelte a firkászokat. Amikor megérkeztem körülbelül 50 riporter állt a bejáratnál tolongva. Belegondoltam, hogy ha ezek mind egyesével jönnek be, akkor soha nem fogok végezni. Egy nálam 10 évvel idősebb nő jött oda hozzám és bevezetett az egyik szobába, majd közölte, hogy mindig szólni fog, hogy mikor kezdődik és mikor van vége bizonyos interjúknak. 3 órája ültem ott és már vagy századjára mondtam el, hogy is kerültem bele a Forma 1 világába. Voltak olyanok akik egész komoly szakmai kérdéseket tettek fel és voltak olyanok akik egyre a magánéletemet akarták kiszedni belőlem. Én csak ültem a széken és készségesen válaszolgattam mindenre. Kivéve azokat amik már túlságosan a magánszférámba tartoztak. Szerencsére kicsit korábban végeztem, mint ahogy meg volt tervezve, így még volt időm kiérni az időmérőre. A hátsó bejáraton kellett mennem mivel már rengetegen voltak a pálya külterületén. Amikor beértem a boxutcába már majdnem minden pilóta az autójában ült és várta, hogy kigurulhasson a pályára. Nem akartam zavarni senkit a felkészülésben, így inkább elindultam megkeresni Berniet, akit a Paddock Club területén meg is találtam. Szinte még oda se értem hozzá, de máris elkezdett bemutatni a főbb szponzoroknak, szervezőknek, üzletembereknek és egyéb fontos személyiségeknek. Aztán ott hagyott velük mondván „sok dolga” van. Amíg az autók a gyorsabbnál gyorsabb köröket rótták a pályán, addig én bájcsevegtem egy komplett társasággal. Csak akkor tudtam a Paddock teraszára kimenni, amikor vége lett az időmérőnek. Így már csak azt láttam, ahogy Vettel, Massa és Alonso ünnepelnek a dobogón. Középen a Red Bull Racing pilótája állt és egyértelműen látszott rajta, hogy nagyon boldog. Szinte vele együtt örültem. A „fontos személyiségek” a szombati program fő eseménye után el is tűntek, így volt pár percem, hogy lemenjek a boxokhoz és gratuláljak a srácoknak...
-Szép volt!- öleltem meg Christiant, amikor oda értem hozzá.
-Köszönjük! - mosolygott. - Hát te, miért vagy így kiöltözve? -húzta fel a szemöldökét.
-Ne is mondd! Ma még meg sem álltam. Voltam fotózáson, adtam interjúkat, bájcsevegtem pár fejessel és még sorolhatnám. Most pedig mindjárt megyek is tovább egy tárgyalásra, csak gondoltam beköszönök. -húztam a szám.
-Nagyon sűrű napod van. - jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-Az nem kifejezés. - sóhajtottam.
Hirtelen valaki felkapott hátulról és elkezdett a levegőben pörgetni. Először megijedtem, de utána inkább kellemes érzés járta át a testem. Amikor hátra fordultam egy vigyorgó Sebastiannal találtam szembe magam.
-Gratulálok! - öleltem meg.
-Köszönöm. - fonta át kezeit a derekamon és szorosan magához húzott.
Pár perce már így álltunk, amikor Christian megköszörülte a torkát.
-Ti mióta vagytok ilyen jóba? - kérdezte, mikor már elengedtük egymást.
Mi csak egyszerre megvontuk a vállunkat és mosolyogtunk, mint a vadalma. Ahogy belenéztem Sebastian szemeibe a szívverésem felgyorsult, a gyomromban több milliónyi pillangó repkedett, szinte én is szárnyaltam. A csapatfőnök csak fejcsóválva nézett ránk. Pár pillanat múlva elleptek minket a Red Bull szerelői, így jobbnak láttam, ha most hagyom őket ünnepelni. Egyikőjüktől sem tudtam elköszönni, mert már rég egy kisebb kör közepén álltak és most belevetni magam az ujjongó tömegbe, nem a legjobb ötlet. Csendesen, angolosan távoztam.
.......