Amiről tudunk, de nem beszélünk - avagy a koreai popipar a hátsó bejárat felől

Úton útfélen mindig ugyanabba a kérdésbe botlok: miért is szeretem a koreai popzenét, és hogy ezt egyáltalán hogyan lehet megismerni, megkedvelni. Egy kívülálló számára teljesen érthetetlen, hogy miért tartják sokan vonzónak eme távoli ország kultúráját, s ezek az emberek igen előítéletesen állnak hozzá a témához. Általánosságban a többségek tudománya a „húzott szemű” kategóriánál megáll, s ennyi információt bőven elégségesnek tartanak ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsanak. Azonban én, személy szerint találtam egy igen ütőképes indokot, ami talán még a laikusokat is elgondolkoztatja. Bár egy cseppet magam ellen, és az általam képviselt álláspont ellen is szólnak majd a tények, de csak így lehet elmagyarázni azt, amit mások számára Pandora szelencéje rejt.

Sokszor dobálózunk nagy szavakkal, miszerint a koreai pop teljes mértékben eltér az amerikaitól. Erre jön a kontra: mégis miben, hiszen itt is, ott is egyre megy: pénz akarnak csinálni. Úgy gondolom, ezt a kérdést nem kell megmagyaráznom. Egyszerűen össze kell mérni a két piacot. Hogyan jut csúcsra az egyik és hogyan a másik? Itt bontakozik ki egy nagyon fontos tény, ami véleményem szerint tisztelhetővé, habár félelmetessé teszi a koreai popipart. Szóval most közelítsük meg a hatalmas lemezcégeket egy másik oldalról. Eddig sokan csak a főbejáraton közlekedtünk, azonban ha a hátsó művészbejárót használjuk, örömképek és sötét titkok százai rohamoznak meg minket. 

Dél-Koreában a sztárcsinálásnak megvan a maga rendje, amit a zenei óriáscégek lépésről lépésre betartanak, hiszen eddig igazoltan bevált a recept. A tehetséges lányokat-fiúkat még egészen fiatalon (8-12 éves korban) „begyűjtik” a kiadók, és onnantól kezdve egy feladat hárul rájuk: mindenkinél jobbnak lenni. Úgynevezett gyakornoki időszak következik az életükben, ami alatt kiderül van-e esélyük a cél megvalósítására. Ezek nem azok a tiniévek, amik alatt a rózsaszín felhőben élő kamaszok kergetik az álmaikat, hanem azok, amik a küzdésről, szenvedésről és kitartásról szólnak, annak érdekében, hogy a jövőben mindez megtérüljön. Ez pedig vagy bejön, vagy nem. A végén a cég képzett szakemberei mondják ki a végítéletet…van, aki a színpadon végzi, van aki pedig a süllyesztőben. Ezután az idolokat beszippantja a showbiznisz, ahol továbbra sem dőlhet hátra az ember, hiszen az utánpótlás folyamatos. Hétfőn debütál egy csapat, de szerdán már ott a másik. Annyian vannak, hogy már Dunát lehet velük rekeszteni, de közülük nem mindenki alkot maradandót. A friss husiknál drasztikusan fogalmazva a túlélésért megy a verseny. A zenés programok általában lehetőségek biztosítanak az újoncoknak, hogy bontogassák a szárnyaikat, de egy idő után ők is selejtezésbe kezdenek, és csak azokat hagyják műsoron, akik egyértelműen pénzt, és nézettséget hoznak a házhoz. S mivel tud egy csapat pénzt és nézettséget szerezni a támogatóinak és magának? A válasz nagyon egyszerű: tökéletesnek kell lenni. „Csak” az alaptulajdonságok közé kell tartozni az alábbiaknak: egy erőteljes, karizmatikus olyan félisteni/félistennői kisugárzás, ami mögött természetesen egy rendkívül visszahúzódó, szerény személyiség lapul; kiemelkedő mozgáskoordináció; üvegtörő vokál; nem ártó tényező, ha zeneszerzőként is otthonosan mozog az illető; mindemellett az önmarketing igen nagy szerepet játszik a sikerben. S ha már a híresség felé vezető útnál tartunk: igazán szemet szúr az idolok szerződése. Nem egy botrány indult már ki abból, hogy a kiadók olykor kegyetlen módon űzik pártfogoltjaikat a sztárság felé (lásd TVXQ). A jogaik körülbelül egyenlők a nullával, így esélyük sincs önmagukat képviselni. A papírokat már a gyakorlói évek alatt aláírják, amikor a „gyerekek” előtt mindössze a fényes karrier lebeg..hát hogyne írnának alá bármit? Persze az évek során előttük is kitisztul a kép, miszerint valami nagyon nincs rendben, de ez korántsem azt jelenti, hogy ekkor jön a drámai rész, amikor az előadó fellázad és akár a karrierjét is lerombolva végre szabad akarata szerint kezd élni. A felismerés tudatában, de továbbra is folytatja amit elkezdett. Ez egyrészt a koreaiak életszemléletéből adódik. Habár érzik az igazságtalanságot, mégis hálásak amiért a kiadó lehetőséget biztosított nekik arra, hogy kiváljanak a tömegből, és ez esetben eltekintenek azoktól az áldozatoktól, amiket ők hoztak. Másrészt, a lázadás nem biztos, hogy a legsikeresebb út, hiszen egy-egy tehetősebb cég pillanatok alatt elvágja bárki karrierjét, ezt pedig általában nem merik megkockáztatni. De természetesen léteznek „emberbarát” cégek is, akik nagy alkotói szabadságot adnak sztárjaik kezébe. Ők azok akik miatt rendszeresen felkapjuk a fejünket. Ilyenkor lehet vitára bocsájtani a kérdést: melyik a sikeresebb módszer a sztárcsinálásra? Konkrétan is megnevezhetünk példákat a két oldalon: az első kategóriába sorolható a Super Junior, míg a másodikba a Big Bang. Mindenki eldönti magának, hogy melyik csapatot szereti jobban, illetve melyiket tartja uralkodóbbnak, azonban összesítve ők tökéletes példái ennek a gépezetnek. 

Mielőtt azonban mindenki eltömítené az elméjét a koreai popipar árnyoldalával, nézzük a tényeket. Ezek az előadók nem hülyék: manapság már pontosan tudják, mit vállalnak azzal, ha eladják magukat egy-egy lemezcégnek, hiszen tanulhattak elődeik példájából. Ennek ellenére mégis fiatalok ezrei versengenek azért, hogy gyakornokok lehessenek. Magyarázzuk ezt a rajongók támogatásával és szeretetével? Rossz ötlet. A koreai fanok korántsem úgy viszonyulnak az előadókhoz, mint errefelé. Ott egy botrány nem felpezsdíti az előadó karrierjét, hanem konkrétan lerombolja. Ha pedig valaki nem felel meg az elképzeléseknek, akkor kapásból bukta van. Viszont ha valaki jól csinálja a dolgát, akkor igen is erőteljes támogatást kaphat a rajongóktól, eltekintve néhány túlzástól, ami a fanatikusság fogalmát is kimeríti olykor.

Összességében eszembe sem jutott a koreai showbiznisz ellen érvelni, csupán leírtam a tényeket, amiket mindenki tud. Mindenki tud, de nyíltan soha nem beszél róla. Valamint a helyzet bár tragikusnak hangzik, korántsem ilyen drámai. Sokszor a képernyőn vigyorgó idolok a valóságban is tudnak őszintén mosolyogni. S pont az teszi őket szerethetővé, hogy ők tényleg a tehetségük miatt jutottak el a csúcsra, és keményebben dolgoznak mint bárki más azért, hogy ott is maradjanak.

Ezek ismeretében tegyük fel újra a kérdést: miért is szereti valaki a koreai popzenét?

Személyes választ adok: azért, mert van benne mit tisztelni. 

See you in the Heaven!

Megint ugyanott álltam. A lábam ismét földbe gyökerezett. Tekintetem az előttem elterülő füves pusztát kémlelte, mintha valami újat keresne. Itt azonban már minden ismerős volt. Semmi újdonságot nem tudott mutatni nekem a táj. S milyen táj volt ez? Olyan, amit mindenki a nyugalom szigetének képzel el az álmaiban. Élénk zöld füves puszta és vakítóan kék ég, ameddig csak a szem ellát. Első pillantásra gyönyörű, de később felrémlik a sivárság. Semmi változás nincs a képben, amit maga előtt lát az ember. Itt nincs semmi. Itt nincs senki. A boldog emlékek itt nem az eszünkben játszódnak le újra és újra, hanem felelevenednek előttünk, s előbb-utóbb árnyként üldöznek. Üldöznek, amíg az őrület határába nem kergetnek. Mert akárhányszor közelítesz az emlékképeid felé, az annyiszor hátrál. Soha nem érheted el. Olyanok, mint az álmok a való életben. Az ember mindig azokat kergeti, és próbálja elérni őket, miközben az csak elvész a homályban. Én viszont bármit megadnék azért, hogy újra azokat a csalfa álmokat kergessem, amiktől megfosztottak. Azért, hogy újra versenyt fussak az idővel. Azért, hogy újra harcoljak a világgal. Ez volt az én szerepem. Egy harcos, aki soha nem fogadta el a vereséget és ha kellett az utolsó leheletéig küzdött. Itt azonban nem lehettem többé az, akinek születtem. Ez a hely nem volt élhető. Miket is beszélek? Hogyan is élhetne az ember a Pokolban? Igen, ez az én Poklom, amit ti földi halandók Mennyországnak neveztek.

Egy fekete alak haladt végig a sírok között. Kezében csak egy szál rózsát tartott, de aköré görcsösen fonódtak az ujjai. Haja arcába lógott, teljesen elfedve szeme világát. Bár amúgy sem láthatott sokat, hisz szemei könnyben áztak. Tekintete teljesen elhomályosult. De nem is akart látni. Csak ment előre, mint aki elkóborolt otthonról és menedéket keres. S ő habár nem kóborolt el otthonról, valóban menedéket keresett. Egy olyan menedéket, ahol újra boldog lehet. Ahol újra élheti a számára oly kedves perceket, amik vidámságot csempésztek az életébe. Újra érezni akarta a szeretetet. Azt a szeretetet, ami néhány napja tovább állt tőle. Azt, ami mindig váratlanul érkezik, majd hirtelen és igazságtalanul távozik. A lány útja egy fekete márvány sírhoz vezetett, lábai azonban nem bírták tovább. Néhány méterrel előtte térdre rogyott, s kezeivel próbálta magát megtámasztani a földön. Szánalmas látvány volt.

Ez voltam én. A kezem ökölbe szorult az újabb emlékkép láttán. Mindig azok a pillanatok rémlettek fel előttem, amikor már erőtlen és gyenge voltam. Az önfeledt percek soha nem fedték fel magukat. Soha nem láthattam, amikor még gyermekként szabadon játszottam a mezőkön, vagy amikor megkaptam életem első autóját. Mindig csak egy  összeroppant nő jelent meg előttem, aki segítségért kiáltott, de senki nem hallotta meg. Én ezt nem akarom látni. Valaki tüntesse el ezeket innen! Valaki....

Üveges tekintettel bámult maga elé. Az elméjében már rég a halállal barátkozott, de eddig még félt kimondani. Félt, hogy a barátai és a családja nem értenék meg, és rögtön elmedokihoz vinnék. Holott lehet, hogy pont erre lett volna szüksége. Ő azonban meg volt győződve róla, hogy jobban lesz. Jobban akart lenni, de eljött a holtpont, amikor már képtelen volt továbblépni. Már nem tudott mosolyogni. Nem tudott örülni semminek. Bárhol járt, bárkivel is volt, ürességet érzett magában. Egy olyan űr tátongott benne, amit senki nem tudott kitölteni. Egy valaki mégis...valaki, aki akkor már messze járt. S nem kilométerek választották el őt tőle, csupán az a dolog, amit ti úgy hívtok élet. Tekintete a mellette heverő késre kúszott. Érezte, hogy közel a vége. Lassan minden félelme elszállt, s bátran nyúlt a penge irányába. Úgy gondolta, egy apró metszés és megszűnik a fájdalom. Megszűnik az égető érzés, ami belülről marcangolta, és szinte széttépte a szívét. Azonban ahogy közeledett a csuklója felé, lábai egyre jobban remegni kezdtek, újra félelem kerítette hatalmába. nem akart fizikai fájdalmat, de a lelkit annál inkább csökkenteni akarta. Tétovázott. Mint oly sokszor ezelőtt, most is habozott. Behunyta a szemeit, és emlékekért kutatott az agyában. Próbált valami kis kapaszkodót keresni, ami miatt képes lenne eldobni a kést a kezéből, de semmit nem talált. Az elméjében két kép váltakozott: egy sír és a te arcod. Igen...a tiéd. Mert te voltál az, aki miatt idejutott. 

Felkiáltva kaptam a fejemhez. nem akartam látni ezeket a képeket. Napról-napra lejátszódtak előttem, s már teljesen az őrületbe kergettek. Én magam átéltem ezt, hát akkor miért kell újra látnom minden egyes nyomorult percet? Miért kell visszahozni a fájdalmat, amit akkor éreztem? Miért tartott az érzéstelen állapot csupán néhány másodpercig? Azt mondják, hogy a halál után az ember már kevésbé érzi a fájdalmat, a bánatot. De miért van az, hogy az itt ragadt lelkem jobban kínlódik, mintha a testemet ezer vasvillával szurkálnák? Azonban lassan változás történik. Egy apró fénycsóva fut le előttem a fűbe, s egyenesen a lábamnál áll meg, majd újra emlékek támadnak meg. Viszont ez most más. Téged látlak. Téged. Újra csak téged.

Egy férfi és egy nő egymást átölelve ébredezik egy hatalmas franciaágyban. A férfi előbb kinyitja szemeit, s csendben kémleli párja tökéletes vonalait. Szerette a nőt, sőt rajongott érte. Amikor mellette ébredt boldognak érezte magát. Mikor mellette tért nyugovóra egy hosszú nap után, teljesnek érezte magát. S a nő sem érzett másképp. Még nem akarta kinyitni szemeit, habár jól tudta, hogy bámulják. Ő élvezte ezt a pillanatot. A pillanatot, amikor biztonságban érezte magát, és a hátához simuló test nyugalmat sugárzott. 
-Szeretlek! - suttogta a mély férfi hang a nő fülébe. 

Ekkor szinte villámcsapás ért. Mintha én is éreztem volna a forró leheletet a fülcimpámnál. Mintha én is élőben hallottam volna a hangot. A hangot, amely mindig meg tudott nyugtatni. Ami még a szenvedésem pillanataiban is a fejemben visszhangzott. Úgy éreztem mosolyognom kell. Ezen érzés teljesen meglepett, hisz amióta itt ragadtam sohasem éreztem kényszert arra, hogy pozitív érzelmeket fejezzek ki. Most azonban őt látva, teljesen másként éreztem magam. Mintha a boldogság egy gyönge szellője suhant volna el a fejem felett. Idilli pillanat volt. Ám ez sem tartott sokáig. A mindig gyönyörű napfényes kék ég elborult, s szinte feketeség fedte el a teret, ameddig csak a szem ellátott. Az eső szakadni kezdett mintha csak dézsából öntötték volna. Viszont ez nem szokványos eső volt. Akárhányszor egy esőcsepp a földre zuhant, az én fejemben emlékképek jelentek meg és mindegyikben te voltál. Közös életünk minden perce megelevenedett előttem. A hangos viták, az édes békülések, az első éjszakánk, a lánykérés. S végül az a végzetes nap is. Ahogy felém indultál át az úton, de már soha nem értél oda hozzám. Ahogy egy elmebajos módjára ordítani kezdtem a neved és rohantam a vérben élettelenül fekvő testedhez. Vártam, hogy újra kinyisd a szemed, s megpillanthassam azt a szempárt, ami nekem az életet jelentette. Te azonban már nem éreztél semmit. Akkor indultál el egy nagyon hosszú útra, ahova én nem tudtam időben utánad indulni. Pedig esküszöm én megpróbáltam. Hiszen miattam mentél el. Ha én nem állok az út túloldalán, te sohasem próbálsz meg átrohanni a zebrán. Ha én nem vagyok ott, te még élnél. Élnéd az álmodat. Mert neked sikerült az, ami az emberiségnek nem. Hittél az álmaidban, s mindeközben őszintén szerettél. Ez az, amit nagyon sok embernek meg kellett volna tanítanod. Én ezt már megtanultam tőled, ezért is vagyok itt. Követtem az álmaimat...téged, bárhová is mentél. Azonban akárhányszor közelebb érezlek magamhoz, te elmész. Soha nem tudlak utolérni. Egy végtelen fogócskát játszunk. Az eső elállt, s hirtelen köd lépte el az egész tájat. Az orromig nem láttam, de az kirajzolódott előttem, hogy egy ismerős alak közeledik felém. Te voltál az. Legszívesebben azonnal rohantam volna a karjaidba, de a lábaim nem engedtek. Meg sem tudtam mozdulni, te pedig néhány méterrel előttem megálltál.
-Miért? - lábadt könnybe a szemem.
Nem válaszoltál, csak meredtél rám. Szemedből szomorúság tükröződött. Féltem, hogy miattam van, féltem, hogy én okoztam neked csalódást.
-Nem itt van a helyed. - szólaltál meg halkan.
-Melletted van a helyem. - toporzékoltam szinte már hisztérikusan.
-Velem leszel, de még nem most. - mosolyogtál rám halványan. - Vissza kell menned!
-Miért? Mi tarthat még engem ott, ha te itt vagy?
-Egy darabka belőlem, egy darabka belőlünk. - sétált felém.
Dermedten álltam és vártam, hogy végre elérjen hozzám. Teljes életnagyságban állt előttem, habár jól tudtam, ő csak egy illúzió. Egyik kezét a hasamra tette, amiből rögtön tudtam, hogy mire céloz. Nyeltem egy nagyot, s azonnal rádöbbentem, hogy készülök megfosztani a világot az ő örökségétől. Szemeim újra könnybe lábadtak, mire csak egy apró csókot nyomott a homlokomra.
-Szeretlek! - hallottam utoljára a hangját, majd mérhetetlen fájdalmat éreztem a mellkason körül.

Egy fehér szobában ébredtem fel. Ijedten ültem fel, hisz fogalmam sem volt róla, hol lehetek. Néhány másodperc után világossá vált számomra, hogy egy kórteremben fekszem. Hátradőltem az ágyban és próbáltam rendezni a gondolataimat. Az emlékeim össze-vissza kavarogtak. Kezem a hasamra helyeztem. Tudtam, hogy igazad volt. Itt van velem valaki, aki azért jön majd el, hogy egy darabot visszahozzon belőled.  S abban is biztos voltam, hogy így kellett lennie. De ne hidd, hogy feladom!
-Ha nem is most, előbb-utóbb utolérlek. Utánad fogok menni, Lee Dong Hae. Csak várj rám!

Szemezgetés

Úgy döntöttem, hogy itt az ideje bemutatnom nektek a jelenlegi legnagyobb kedvenceimet. Sok esetben nem éppen "friss" dalokról van szó, azonban ennek ellenére én teljesen odavagyok értük. S lehet hogy közülük párat nem ismertek, így tudok nektek újdonságot mutatni. Szóval csekkoljátok! :)

Rövid bejelentkezés

Az a helyzet, hogy eléggé fáradt vagyok, ezért elég rövidre fogom a bejegyzésemet, legalábbis az írást tekintve. Ugyanis linkelni fogok nektek, de ezúttal most a bemutatást és a személyes megjegyzéseket mellőzöm. Hiszen a dalok beszédesebbek lesznek nálam, mert mostanában is elvagyunk halmozva egy csomó újdonsággal. Szóval tessék válogatni és új kedvenceket avatni, vagy olvadozni a szokásos kedvencek nagy visszatérésein! :)

Elmerülés a júliusi áradatban

Sziasztok!
Nos, az elmúlt napok debütjei és visszatérései azt hiszem bőven szolgáltattak nekem alapot arra, hogy most válogassak az újabbnál újabb dalok közül. Ezért ebben a bejegyzésben azokat a számokat fogom elővenni, ami nem a címadó vagy "fő" dalok egy-egy albumról, hanem akár egyenlőre inkább rejtett kincsek. Szóval száguldjunk is át gyorsan a Kpop új csemegéin.

Nem is kell mondanom, hogy a Super Junior hatodik albumát nagy várakozás előzte meg, és a srácok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Bár bevallom nekem egy kicsivel több időre volt szükségem, hogy megbarátkozzak a dalokkal, de végülis abszolút sikerrel jártam. Ez a dal pedig nekem egyértelműen toplistás. Eunhyukra nagyon büszke vagyok ebben a dalban, és hát na.. ki más ötlete lehetett volna a "lábszőr", ha nem az övé? Szóval egy újabb kedvenc az amúgy sem túl rövid Best of SuJu listámról. 

Még egy Super Junior dalt kell említenem, ami ezúttal nem energiabombaként hat rám, hanem inkább a sírógörcs határáig kerget. Mikor az ember ezt a dalt hallgatja, emlékek rohamozzák meg hirtelen, és egy pillanatra elidőzik a múltban. Valamint amikor én meghallgattam, a srácokkal kapcsolatban elsőként egy dolog jutott eszembe. Donghae édesapja... Nehéz bármit is hozzáfűznöm ehhez a dalhoz.. Csak hallgassátok!

A NU'EST visszatérését is nagy izgalommal vártam és az "Action" nálam újabban mindent visz, azonban van még egy aprócska tökéletesség az albumon, amit mindenkinek észre kell vennie. Szóval miután kiakcióztátok magatokat, kicsit lágyabbra lehet venni a figurát. Ez a dal pedig a "harcra fel" fel helyett inkább mosolyt csal az arcomra.

A ZE:A új albumával is nagyon jól sikerült megbarátkoznom, és elég nehéz dolgom van, hiszen nem igazán megy néhány dal kiemelése. De most azért megpróbálom. Van, ami magabiztosságot és erőt sugároz felém. Van, ami könnyeket csal a szemembe és emlékeztet, hogy harcolnom kell az álmaimért és van ami egyszerűen csak mosolygásra késztet.

Az N-Train új dala is azonnal a szívembe talált. Már két napja folyamatosan pörög a lejátszómban, és nem tudom megunni. És igen.. célom, hogy titeket is függővé tegyelek, szóval tessék csak meghallgatni! 

Természetesen a LEDApple is szolgáltatott nekem egy új kedvencet, és abszolút megvagyok elégedve ismét. Igaz, a többi dal nem feltétlenül maradt meg az emlékezetemben, de ez az egy kárpótol érte. 

De nehogy friss husi nélkül maradjatok mutatok még nektek két újdonságot. Mostanában minden a forróság körül forog. Vagy valaki forró..fogalmazzunk finomabban tüzes játékot játszik, vagy pedig egyértelműen a szívdöglesztő srácok közé vallja magát és a lányok rögtön lázban égnek, ha ők a közelben vannak. Először az A-JAX videója a "Hot Game" kezdi felrázni az ember vérét. Majd (a hozzám közelebb álló) BIGSTAR a "HOTBOY"-jal teljesen a feje tetejére állítja a házat. Komolyan totális őrület!

NU'EST - Action

Végre megérkezett, amire az elmúlt napokban már egyre türelmetlenebbül vártam. Íme itt a NU'EST úja videója, az "Action". Kritikusan vártam, mert a "Face" nálam abszolút kedvencnek számít, sőt! S kíváncsi voltam, vajon ezúttal mit hoznak nekünk a fiúk. S azt kell mondjam, nem csalódtam. Energia, tánc, hang maximumon..és most jöhet az akció! :D 

Így indult a július..

Elnézve ezt a videót, valami nagyon jót fogunk kapni. De még egy icipicikét várnunk kell. Azonban biztos vagyok benne, hogy a NU'EST tagjai keményen dolgoztak az elmúlt időszakban.

Én ezt a számot első hallásra megszerettem. A lányok igazán kitettek magukért, és talán mostmár kimerem jelenteni, hogy lánycsapatok terén abszolút előkelő helyen állnak nálam. Valamint bátran merem ajánlani, hogy a T-ara többi dalára is keressetek rá, mert ti is fogtok találni valami nektek valót! ;) 

A 2NE1 várva várt klipje is megérkezett, s nem meglepő módon azonnal elnyerte a rajongók tetszését. A lányok pedig már a színpadon is sort kerítettek a comebackre. 

Jang Woo Young dala egyértelműen topslágernek számít nálam. Energikus szám, ami nyomot hagy az emlékezetben. Mindig kell hogy legyen a dalban egy apró részlet akár, amit nem bírok kiverni a fejemből. S ha ez megvan, akkor a dal abszolút sikerrel járt nálam. Például mint ez. 

Úgy gondolom, hogy ezt nektek is hallanotok kell. Nagyon sokszor kelt nemtetszést, hogy a csapatok nem mindig élőben énekelnek, hanem playbackhez folyamodnak. Ezúttal azonban a Super Junior igenis élőfellépést adott. Ami miatt hatalmas elismerést érdemelnek, hiszen nem könnyű táncot is kell lejteniük a dal alatt. Ez magában még nem is lenne meglepő, hiszen a SuJu már jópárszor mellőzte a playbacket, viszont most fel is került a YouTube-ra, amiben szinte minden "háttér" le lett mosva a fiúkról, így koncentrálhatunk kizárólagosan a hangjukra. S be kell valljam elbűvölő!

A ZE:A vadonatúj videója is megjelent, ami igaz engem nem ragadtatott el annyira. Bár ez valószínűleg csak azért van, mert nem ez a kedvenc dalom az albumról.

A LEDApple videója is napvilágra került. S azt kell mondjam igazán dinamikus dalt hoztak össze és a klip abszolút illik hozzá. Igaz, a "Run To You" nekem még mindig nem veri néhány korábbi dalukat, de összességében nézve megvagyok elégedve a végeredménnyel. 

És essék még szó egy debütről is. Az ATTACK nevet viselő fiúcsapat nemrég kiadott két dalt. Nos igen, a hírük eddig nem nagyon terjedt el, s azt hiszem, hogy kicsit rosszul időzítették a bemutatkozást. Hiszen gondoljunk csak bele...most tért vissza a Super Junior, a 2NE1, a ZE:A és így tovább. Ezek pedig már magukban képesek elvonni a figyelmet a kevésbé ismert csapatokról. Mindenesetre nekem nagyon tetszik a daluk, és remélem, hogy hamarosan mások is felfigyelnek majd rájuk. 

Júliusi áradat

  Muszáj vagyok ma mégegyszer jelentkezni, ugyanis annyi minden történt az elmúlt órákban, hogy mostmár igazán megérett egy újabb bejegyzés. Viszont fáradtságra hivatkozva előre is bocsánat, ha nem leszek túl bőszavú. Szóval ma az informatív blogírás a menő nálam. :D

Először is, ismét képtelen vagyok elengedni ebből a bejegyzésből is a Super Junior új klipjét, amit még mindig fantasztikusnak tartok. Ami újdonságot megjegyeznék, az mindössze annyi, hogy az elmúlt 12 órában már több mint 1 millióan tekintették meg a videót. Ez jelent valamit, nem?

Valamint itt van nekünk az MBLAQ tagjának szólódala is. Thunder hangját eddig is csodáltam és ez továbbra is így lesz.

A 2NE1 ezúttal két teasert is szolgáltatott nekünk. Szóval már valóban nem kell sokat várni, hogy végre a dalokat is hallgathassuk.

A T-ara új klipje is megjelent. Igaz az előre beígért késéssel, de itt van. S azt kell mondjam, hogy a lányok remek munkát végeztek. Szokásosan végtelennek tűnő klipet kaptunk, de ez nem is baj, hiszen ennek ellenére is izgalmas és remek látványvilágú anyag. A dal pedig teljesen rendben van, sőt! Remek!

 Itt van nekünk a ZE:A is, akiknek ma látott napvilágot a vadonatúj albuma, melynek címe "Spectacular". A fődal pedig nem más, mint az "Aftermath". 

A The Wonder Girls is hamarosan visszatér a "Like Money" című dalukkal. Azonban egyenlőre csak egy teaser képet kaptunk. A dalra és a klipre július 10.-ig várnunk kell. 

Jang Woo Young is szólóban jelentkezik ezúttal. A teaser alapján erre is rá fogunk kattanni. 

Valamint egy csodás dalt hallhatunk még a B2ST dalospacsirtájától. Igen, igen... Jang Hyun Seung énekelte fel egyenesben a Mozart musical egy dalát "I am I am music" címmel. Nem lehet mit hozzáfűzni. Egyértelmű, hogy teljesen rendben van. Ajánlom, hogy hallgassátok végig csukott szemmel, s így abszolút a hatása alá kerültök majd. 

Valamint még egy kis apróság. A B2ST jelenleg New Yorkban tartózkodik. S miért? Épp a legújabb klipjüket forgatják. Nem remek hír? Tehát hamarosan őket is láthatjuk újra a színpadon. S a srácok abszolút garanciát jelentenek valami nagyszerű dologra. 

Super Junior - Sexy, Free & Single

Őszinte leszek...nem tudok mit hozzáfűzni. A szavam is elakadt a videó láttán. A Super Junior továbbra is a csúcson.

Ígéretes július

Emlékeztek még a NU'EST-ra? Ki ne emlékezne? Az én véleményem szerint ők az idei év egyik legjobb újonc csapata. A "Face" dinamikus és élettel teli dal, emellett az üzenetével is abszolút meglehetünk elégedve. A srácok most pedig ismét jelentkeznek, s ezúttal függetlenséget és szabadságot képviselnek. Egy fotó már megjelent a fiúkról, és az is napvilágra került, hogy július 11-én a mini albumuk is elérhető lesz a közönség számára. Az album és egyben a comeback daluk címe pedig "Action", ami szerintem már magában valami nagyon jót ígér.

Hamarosan egy másik csapat is visszatér. Ez pedig nem más, mint a LEDApple. A srácok dala a "Run to you" címet viseli, amihez a videoklip teaser már meg is jelent. Ebből ítélve ez egy felfrissítő nyári dallam lesz. Azonban a teljes dalt csak július 5-én hallhatják a rajongók, így egy kicsit még várnunk kell.

A fiúcsapatok mellett itt az ideje, hogy néhány hölgy visszatéréséről is beszámoljak. Minden ember, aki kedveli a koreai popzenét pontosan ismeri a 2NE1 lánycsapatot. Nos, legutóbbi nagy sikerük után most ismét teljes erőbedobással visszatérnek a színpadra. S a kiadójuk remek marketinget kieszelve mindig egy kevés morzsát elhint a rajongók számára, de a kenyeret úgyis csak a végén kaphatjuk meg. Elsőként az "I love you" című dalból hallhatunk egy rövidke részletet Dara előadásában. Röpke 15 másodperc, de ennek ellenére is ígéretes. Viszont nem kell már olyan sokáig várakoznunk, hiszen július 5-én mindenre fény derül. Addig pedig be kell érnünk apró morzsákkal.

A T-ara is hamarosan érkezik egy új dallal, ami igaz már így is 13 órát késik. Az eredeti tervek szerint a dal már július 3-án 0.00-kor megjelent volna, azonban ezt a dátumot eltolták július 3-án 13.00-ra. Így a közönség türelmesen vár, amíg végül napvilágra nem kerül a "Day by day".

Van még itt valami érdekesség! Július tele van visszatérésekkel. Kim Hyung Jun is hamarosan színpadra áll, méghozzá vadonatúj dalával, ami a "Sorry I'm Sorry" címet viseli. S ez egyben az előfutára a 2012-ben

megjelenő szólóalbumának az "Escape"-nek. 

we've got the power!

Sziasztok!
Íme, itt a nagy visszatérés, amit régebben megígértem. Tudom, hogy ez kicsit hirtelen jött így, viszont most éreztem, eljött az ideje a blog újraformázásához és felhasználásához. Pár nappal ezelőtt még fogalmam sem volt, hogy milyen témát szánnék az oldalnak. Annyi minden futott már itt. Írtam történetet, kritikákat, és volt önmagamról szóló vallomás is. Azonban talán egyik sem volt tökéletesen teljes. Most azonban eljött az ideje, hogy helyrerakjam magam és a környezetemet, remélve hogy valami olyat tudok hozni, ami nem csak önmagam számára, hanem mindenki másnak hasznos lesz. S mit tartok hasznosnak mások számára is? Ez teljesen változó. Nekem is van erről egy véleményem és másoknak is. Természetes, hogy ezek az opciók sose fognak megegyezni. Ez pedig igaz a zenével kapcsolatosan is. Szóltak már be neked azért, amiért olyan zenét hallgatsz, amit mások esetleg nem? Néztek rád már furcsán, mikor közölted, hogy érdekel az ázsiai kultúra? Igen? Na látod...én pont ezért is csinálom ezt a blogot. Ez velem is megtörtént. Nem is egyszer és nem is csak egy adott dologgal kapcsolatban. S tudod miért is folytatom mindezek ellenére is ezt a blogot? Mert nem érdekel mások véleménye, és mert fontosnak tartom, hogy azok is megkapják az információkat, szórakozzanak az írásaimon, barátkozzanak másokkal, akik a közvetlen környezetükben furcsának számítanak azért, amit szeretnek. S igaz, ez az oldal ezen emberek csak egy részét tudja összefogni, és szórakoztatni (remélem), mégis tanulságos lehet másoknak is, hogy nem kell megfutamodni, ha valami olyat szeretünk, amit mások nem. Ez a szívünk joga és ettől senki nem foszthat meg minket! Ennek tükrében...üdvözöllek újra a blogomban! Nekem van erőm, és biztos vagyok benne, hogy neked is. Megvan az erőnk! Már csak fel kell használnunk.

Sugárzok felétek egy kis magabiztosságot, rendben? :) Ezzel a dallal garantáltan a világ csúcsán érzitek majd magatokat. Bevallom, nem pont erre számítottam a Super Juniortól, de ez korántsem azt jelenti, hogy a csalódásom kellemetlen. Sőt! Ez a dal abszolút energikus. Átérezhetitek, hogy mikor mások megjegyzést tesznek rátok esetleg, akkor a szavaik leperegnek rólatok. Nekem legalábbis már most ezt jelenti ez a szám. S bízom benne, hogy nektek is pozitív üzenet hordoz magában.

Comeback! (minden értelemben)

Üdv újra!
Régen láttuk egymást, igaz? Nos, igen...valóban eltűntem az elmúlt időszakban, de azt hiszem erre alapos okaim voltak. Most azonban újult erővel visszatértem. Azonban azt alá kell írnom, hogy még fogalmam sincs, mi is lesz pontosan a témája a blognak. Nagyon sok ötletem van, de még egyenlőre nem sikerült kiválasztanom a megfelelőt, de már csak napok kérdése és minden a helyére kerül. :)
Egészen a nagy döntésemig nem is akartam bejegyzést írni, de történt valami, amit mindenképpen közzé akartam tenni itt is. Ez pedig nem más, mint a Super Junior comebackje. Igen, igen. Ez az, amire az év minden napján várnak az ELF-ek. De nem rizsázok tovább, hisz ez még nem a megújult blog. Addig is nézzétek meg a Sexy, Free & Single előzetesét, és kezdjétek el őrülten várni július első napját. Super Junior Fighting!

Így kezdődött 2012...

Hey emberek!

Elkésve, megkésve és kicsit fáradtan ugyan, de jelentkezem. Mentségemre szóljon, hogy nem könnyű a gimnazisták élete. Na de hogy mivel is jöttem ma untatni a népet? :D Természetesen, szokásomhoz híven ismét a koreai popipar műveit marcangolom szét, ezúttal a legújabbakat szemeltem ki magamnak, szóval tessék figyelni!

Először is, megérkezett az általam már rendkívül várt Teen Top comebackje, ami azért is volt különleges számomra, mert egyik egy dalukkal sem tudtak igazán levenni a lábamról. S ez koreai csapatoknál az én esetemben nagyon ritkán fordul elő, így már komolyan kezdtem megijedni, hogy lesz egy olyan csapat, amit nem kedvelek túlságosan. De szerencsére ez az új dal...megdöntött. Igazából az első pillanatban elkeseredtem, mert nem a Crazyt vártam volna klipnek, hanem Teen Top-ot (ami miatt még a mai napig lázongok...hogyan lehetséges, hogy az csak egy másfél perces szösszenet???). Na de mindezt félretéve, meg vagyok elégedve a teljesítményükkel. Még a tánc is maradandó nyomot hagyott bennem, szóval le a kalappal. S amint végighallgattam az összes új dalt, végleges megállapításra jutottam. A Teen Top az általános iskolából a középiskolába léphet legalábbis nálam (bocsánat, ha esetleg egy ízig-vérig fan is olvassa ezt a bejegyzést). Folyamatosan fejlődnek, érezni rajtuk, hogy rengeteg énekóra áll mögöttük, s a mozgásuk is kifinomultabb, azonban még egy nagyon pici mindig hiányzik. S amikor ez a nagyon pici meglesz, akkor én is a felsőkategóriába engedem őket, s onnantól kezdve abszolút az elitkategóriámba fognak tartozni.

Következő ismét egy visszatérés, ami nekem kicsit nosztalgia is lehetne. Miért is? Mert a reakcióm emlékeztet a korábbi comebackre. A csapat, aki ezúttal a nagyítóm alá került nem más, mint az MBLAQ. Érdekes, de a történelem valóban ismétli önmagát. Már korábban említettem, hogy milyen helyzetben is állok a Mona Lisa korszakkal. Hogy csak azt az egy számot szerettem a lemezről, de azt a nagyon. A többi nem ragadta meg túlságosan a figyelmemet. Ez esetben is ugyanezt tudom megállapítani. Az It's War című dalt imádom. Külön tisztelet, mivel ez az első dal 2012-ben, amit komolyan megkönnyeztem. Azonban a többi számmal továbbra sem sikerült megbarátkoznom. Talán még a Run, ami kicsit felolvasztja a jégszívemet. S ez az ítélet bármilyen szigorúnak is hangzik, senki ne értse félre...egyszerűen odavagyok a csapatért. Elismerem, hogy mindannyian hihetetlenül tehetségesek. De hogy a fődalt is említsem, az It's war úgy jó, ahogy van. Kifejezetten örülök, hogy ehhez készült a klip, hiszen kiváló történetet lehetett a dal köré építeni. Remek volt egy olyan videót látni, aminek valóban van valami értelme és egy szívszorító sztorit mesél el. Igaz, kemény világfájdalommal küzdöttem, mikor Joon lelőtte magát. Azonban itt a lövésnél (szokásomhoz híven) kicsit cinikus voltam, és megjegyeztem, hogy az a golyó tökéletes pontossággal kikerüli a lányt, majd Thundert, és még meg is fordul (!), majd egyenesen főhősünk nyakába fúródik. Költői kép az tuti. Viszont fáj, hogy más hibát nem nagyon tudok találni benne. A golyók életre kelésén kívül minden abszolút csillagos. A vonósok a háttérben...elsőre furcsának tűntek, aztán azonban rájöttem, hogy a lehető legjobban passzolnak a klip hangulatába, így ebbe sem tudok belekötni. El kell ismernem, az MBLAQ ismét megnyert magának egy comeback erejéig.

A hölgyeket sem szeretném háttérbe szorítani, így meg is mutatom a újdonságokat, amik megragadták a figyelmemet. Kezdem is a T-ara slágerével, avagy szóljon hangosan a Lovey-Dovey! Be kell vallanom, hogy tőlem nem megszokottan totálisan beleszerettem ebbe a számba. S ez lánycsapatok esetében tényleg ritkán fordul elő, azonban az új stílusuk valóban magával ragadó. Ha pedig valaki meghallgatja a dalt, rögtön a kedvence lesz. A klipnek is nagyon jó története van, ám nem mindenkinek ajánlom. 20 percet koncentrálni, nem mindig egyszerű, főleg, hogy közben a dalt is figyeljük. Azonban, nehogy valaki ne tudja megtekinteni, a kiadó egy remek ötlettel rukkolt elő: kiadott egy zombi verziót. Hát nem egyedi? Ez már valamennyivel rövidebb a maga körülbelül 7 percével. Így ezt már bátran merem ajánlani mindenkinek. S nehogy kihagyjam a táncot. Mert az is tetszik ám! Egyszóval ez most maximális pontszámot kap tőlem.

A következő lánycsapattal nem vagyok igazán képben, ezért nem is nagyon szeretném bírálni őket. Viszont az új dalukat mindenképpen szeretném megemlíteni. Bevallom, a videóban nem találtam semmi különlegeset vagy kiemelkedőt, de a dal jó. S a zene kárpótol a hiányos vizuális élmények miatt.

Még egy lánycsapat kerül ma terítékre. Úgy látszik ez a hölgyek napja. Őket sem ismerem pontosan, s így itt sem merészkedem biztos véleménynyilvánításig. Azonban a dalról bátorkodtam egy felületes véleményt alkotni. Ez is kicsit fülbemászó, bár nem áll közel az általam kedvelt dalokhoz. A videó pedig...nem tudok mást mondani, hiába keresem a szavakat, egyszerűen furcsa.

Következő téma. Egy kérdés: megélem-e vajon, amikor az EXO végre debütálni fog? Már a kilencedik teasernél tartunk, és még korántsem mutattak be minden tagot. Valamint meg kell jegyeznem, hogy eléggé előnybe helyezték a csapat egyik tagját, Kait. Amivel végülis nem lenne semmi baj, mert tényleg tehetséges meg minden, na de azért mellette még ott van további 11 ember, akik ugyanúgy megdolgoztak a debütért, mint ő, szóval ez egy kicsit unfair játék. Emellett még az is bosszant kissé, hogy ha a jövőben is ilyen tempóban halad a bemutatkozás, akkor talán decemberben majd láthatja őket együtt a nyilvánosság. Túl sokáig húzza az SM a bemutató promociót. Ez egy részben lehet kiváló marketing fogás, más részről az ember egy idő megunja a túlreklámozott maszlagot. Viszont a srácok mellett szóljon, hogy eddig majdnem mindegyik videó alatt hallott dal, abszolút elnyerte a tetszésemet, és az érdeklődésemet fenntartja, hogy már nagyon szeretném hallani ezeket a számokat teljes egészükben.

Nos, azt hiszem, mára ennyi lennék. Köszönöm, hogy ilyen sokat vártatok a frissre, de ígérem, mostantól megpróbálok sűrűbben jelentkezni! :)

Ez volt 2011! + Erre fogsz pörögni januárban

Sziasztok!

Először is...Happy New Year! :)

Remélem, hogy december 31-én mindenki kellőképpen elbúcsúztatta a 2011-es évet, és újult erővel vágott bele a 2012-esbe. Kívánom, hogy ebben az évben mindenki váltsa valóra az álmait, és mindeközben béke és szeretet vegye körül. Ez lenne az első bejegyzésem az új évben. S ha már az év is új, akkor kicsit a bejegyzés jellegével is újítok. Mert eddig tőlem nem megszokott módon friss vagyis inkább aktuális híreket és gondolatokat hoztam nektek. Lesz egy kis év lezárás is, valamint egy kis előretekintés is. Na de nem húzom tovább az időt, jöjjön aminek jönnie kell.

Sokan ismeritek az Eat Your Kimchi-t, igaz? A kanadai házaspár, akik kint élnek Szöulban, szépen lassan valóságos internetsztárokká növik ki magukat. Sőt, még ennél is tovább megyek! Már nem egy koreai tévéműsorban volt szerencséjük szerepelni, ez azt is jelenti, hogy találkoztak a Kpop legmeghatározóbb alakjaival is. Ők maguk is előszeretettel csemegéznek ebből a műfajból, és be kell valljam, imádom a videóikat. Tökéletesen és tegyük hozzá, hogy szellemesen kielemzik az éppen aktuális slágereket. Számomra az a legmegnyerőbb, hogy a táncmozdulatokat könnyen átvezetik a mindennapi életbe. S hogy mire gondolok ilyenkor? Az elsőre bonyolultnak tűnő tánclépéseket, ők megmagyarázzák nekünk valami teljesen hétköznapival. A Super Junior slágerének, a Bonamana-nak az első lépéseit például különböző háztartási munkákhoz hasonlították. S már én magam is észrevettem, hogy mikor porszívózok, ugyanazt a mozdulatot csinálom, mint a klipben a srácok. Persze, biztos hogy nem olyan profin, de legalább tudom, mikor hova kell lépnem. Nos, visszatérve a tárgyra! Az év utolsó napján szokásukhoz híven ismét kiadtak egy videót, amiben kihirdetik a saját Top10-es listájukat. S milyen Top10 ez? A 10 általuk legjobbnak tartott koreográfiát dolgozzák fel, a megszokott szellemes módon. S itt jöhet a saját vélemény. A listát látva/hallva, 90%-ban egyetértek. Azonban van néhány kikötésem vele szemben. Először is, én magam nagyon nagy BIGBANG rajongó vagyok, és a Tonight állandó vendég a zenelejátszóban, de tánc szempontjából nem tartom az év csúcspontjának. A helyébe inkább a lejjebb csúszott U-KISS - Neverland, Super Junior - A-Cha, vagy az Infinite - Before The Dawn illett volna, mármint szerintem. Valamint a hátsó mezőnyben is van általam kevésbé kreatívnak tartott táncok is. Azonban összességében azt kell mondanom, ez egy abszolút találó lista és teljes mértékben tükrözi a 2011-es évet.

Most pedig következzen az előretekintés. Mert abban már most biztosak lehetünk, hogy ebben az évben sem fogunk unatkozni. Várjátok már? Persze, hogy várjátok! Hisz olyan híreket szivárogtattak ki eddig, amik alapján azt kell mondanom, hogy jövőre még nehezebb lesz majd egy éves "Best of" listát összeállítani. Na de vegyük sorba, mikre számíthatunk az elkövetkezendő időszakban.

Kezdjük az egyik legnagyobb sajtófelhajtást keltő csapattal. Az SM Entertainment természetesen gondoskodott arról, hogy újonc csapata nagy port kavarjon a médiában és már jó előre kellő reklámot intézett a srácoknak. Egyenlőre nem tudni túl sokat a fiúkról, azonban a bemutatkozó videókon már érezni lehet, most valami nagyon nagy dobásra készül a kiadó. Ez részben jó hír, hisz friss "husi" kerül a piacra, azonban egy másik oldalról megközelítve elég siralmas újdonságnak is felfoghatjuk. Ott van az SM már befutott és rendkívüli nagy népszerűségnek örvendő csapata, a Super Junior, ami sajnos a végnapjait járja. Miért mondom ezt ilyen kegyetlenül? Miért vagyok ennyire borúlátó? Ne értsetek félre! Ők az egyik kedvenc csapatom és szabályosan rajongok értük, viszont egy ténnyel tisztában vagyok: az idő halad. Erre akkor döbbentem rá, mikor a Mr. Simple promotálási időszakának közepén Heechul bejelentette, hogy bevonul a seregbe és letölti kötelező kétéves katonai szolgálatát. Attól a perctől éreztem, hogy hamarosan még több ilyen kijelentést fogunk hallani. S láss csodát! Leeteuk a SuperShow4 befejeztével hasonló terveket szövöget. Ez a döntés nem húzható a végtelenségig, s bizonyára a többi tag is hamarosan elgondolkodik a dolgon. Persze, nem állítom azt, hogy a SuJu néhány tag bevonulása miatt megszűnik létezni, de kérdem én: ha eltűnnek a kulcsszemélyiségek, ha sohasem lesz teljes a csapat...érezheti-e úgy az ember, hogy most a SUPER JUNIOR-t látja a színpadon (igen-igen, csupa nagybetűvel)? Vagy úgy érzi majd, hogy lát pár rendkívül jó előadót a színpadon, de érezni fogja valaminek a hiányát? Én örülnék a legjobban, ha ez nem lenne igaz, de félek, hogy ez egy utolsó menetelés a fiúknak. Mert ahogy éneklik is, mindig állni fog az utolsó ember is, de nem biztos, hogy együtt fognak állni. Egyes kalkulálások szerint 2018-ban talán újra láthatjuk a teljes csapatot. S valóban fennáll az a helyzet, hogy mikor bemegy egy tag kijön egy másik, ha nem is szorosan egymás után, de pótolják a megüresedett helyet. Valamint azt gondolom, hogy az ő "utánpótlásukra" indítja meg a kiadó a két új csapatot, emiatt tartom szomorúnak ezt a bemutatkozást. Mindenesetre félretéve ezt a rendkívüli pesszimizmust, most a srácok a csúcson vannak és még jó sokáig ott is lesznek. Az ELF-ek szeretetét nem törheti meg holmi katonaság. A fiúk pedig bármi is történjék keményen fognak dolgozni és a csillaguk ragyogni fog, ebben biztos vagyok. Na de nagyon elkanyarodtam a témától. Szóval vissza az új csapathoz/csapatokhoz, az EXO-hoz. Miért írom többesszámban? Mert a kiadó tervei szerint egyszerre két bandát is debütáltat. Egy kínai és egy koreai hódítást igyekszik véghez vinni. S mint említettem szépen beharangozta a fiúkat. Kíváncsian várom, hogy ezúttal mit tud felmutatni az SM. Bár úgy gondolom, csalódni nem fogok, ha azt vesszük figyelembe, hogy eddig milyen előadókat "gyártottak". S íme az egyik kedvenc bemutatkozó videóm tőlük. Ez alapján pedig el kell ismernem, hogy nagyon jó kiképzést kaptak a fiúk, és tényleg jók...nagyon jók.

Másodszor ismét egy debütálásről lesz szó. Ezen csapat néhány tagja már korábban is bemutatkozott közös produkciókban, vagy éppen saját dallal. S ők is meglepően jól kidolgozott promotálást tudhatnak magukénak. Személy szerint kicsit közelebb állnak hozzám, mint az előbb említett csapat, azonban elhamarkodottan nem ítélhetek, hisz még róluk sem derült ki minden információ. Akkor tudok majd véleményt alkotni, amikor mindkét fél dalait hallottam. Ez is ígéretesnek tűnik, és szívből remélem, hogy promovideóban hallható dalhoz hasonlítani fog a debütdaluk is. Mert ha igen, akkor újabb kedvenceket avattam. Ti is kíváncsiak vagytok? Csekkoljátok!

Harmadszor nem egy újonc bemutatkozásáról lesz szó, hanem egy jól ismert kedvenc visszatéréséről. Az MBLAQ neve nekem már alapból garanciát jelent valami jóra, habár velük szemben is vannak kikötéseim. Például az legutóbbi dalaik közül egyedül a Mona Lisa slágernél éreztem úgy, hogy ezt muszáj letöltenem, a többi eléggé hidegen hagyott, ellentétben a korábbi dalaikkal. Szóval most valami nagyon nagyot vártam tőlük. A bemutató videót nézve, rögtön feltűnik, hogy ezúttal egy érzelmesebb dalt kapunk majd, amit én eddig nem nagyon szoktam meg tőlük, szóval izgalommal vártam. Azt kell mondjam, hogy kicsit csalódás nekem a szám. Nem maradt meg elsőre bennem az üteme vagy bármi, és ez számomra nem túl biztató jel. Bár a hozzá készült videó még sok mindent megváltoztathat. S azt se szabad elfelejteni, hogy nem csak ez az egyetlen dal lesz az albumukon, szóval biztatom magam. Összegezve, számomra a hallgatható kategóriába került, vagyis jó, jó, de nem a legjobb. Ti mit gondoltok?

S végül, de nem utolsó sorban még egy visszatérést tartogattam nektek. Teen Top. Őszinte leszek, eddig nem kifejezetten rajongtam értük, és csak egy-két számuk van, ami pörög nálam, azonban megérzéseim szerint ez a dal mérföldkő lesz a hozzájuk fűződő viszonyomban. Valami ütősebbet várok tőlük, mint az eddigiek. Valami olyat szeretnék hallani, amire felkapom a fejem és azt mondtam "Wow! Ők tényleg tudják, hogy kell ma eladni egy dalt." Vagyis valami hasonlót szeretném, ha elérnének nálam. Több kisfilm is megjelent már az új dallal kapcsolatban, azonban ezt tartom eddig a legjobbnak. Szóval rövid vélemény: Srácok, mutassátok, mit tudtok!