Sziasztok!
Ez is elérkezett! Ez a rész az első évad utolsó része! =) Ezzel fejeződik be a történet egy szakasza. Nagyon sokat jelentett számomra ez a történet és imádtam írni. Most egy ideig biztos nem kezdek bele a második évadba, talán csak egy rövid összefoglalóval jelentkezem majd hamarosan. Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik valamilyen formában kifejezték a véleményüket a történetet illetően. Akár a chatben, akár megjegyzésben, akár e-mailben. Remélem ti is élveztétek az elmúlt hónapokat! Remélem élveztétek a száguldást! Kíváncsian várom, hogy mi a véleményetek a finálét illetően, szóval sok-sok komit várok! =) Viszont a blogot most kicsit megújítom, hogy a továbbiakban is tartalmazzon sok érdekességet(új zenéket teszek ki és a kinézetét újratervezem). Sokáig gondolkodtam, hogy mi lehetne most a jó végszó, de először sehogy sem akart az eszembe jutni egy megfelelő gondolat sem. Aztán mikor csak ültem és bámultam magam elé, rádöbbentem, hogy mi az, ami pontosan ide illik és teljes egészében kifejezi az én történetemet. Szóval ezekkel a szavakkal szeretnék tőletek és a történettől egy időre búcsúzni.
"Bár egy történet véget ért
Mégsem sír senki
Mert jól tudjuk:
Képzeletünk tovább fogja írni..."
Sok idő telt el azóta, hogy találkoztam Damonnel. Már július elsejét írunk és jelenleg Magyarországon tartózkodom. A hétvégén ugyanis itt kerül megrendezésre a World Series by Renault családi rendezvény és igen, jelenleg itt dolgozom. Nagyon sok minden történt az elmúlt hetekben. Sebastian beleegyezett, hogy az alsóbb kategóriákban tevékenykedjek. Bernievel mióta kirúgott nem is találkoztam. Csak pár pilótával tartom a kapcsolatot. Néha összefutok Lewissal, Fernandoval vagy Buttonnel, de senki mással nem találkoztam mostanában. Damonnal egyre több időt töltünk együtt és ez Sebet nagyon zavarja. De nem tehetek róla, hisz részben őt bízták meg, hogy segítsen nekem itt boldogulni. Jelenleg olyan mindenes vagyok. Általában a pilótáknak segítek. Tartom bennük a lelket egy-egy rosszabb futam után, segítek nekik ha magánéleti gondjaik vannak, tanácsokat adok nekik, segítek nekik alkalmazkodni különböző szituációkhoz, amik a Forma 1-ben előfordulhatnak és még sorolhatnám. Lassan már elmehetnék versenymérnöknek is. Hisz folyton telemetriai adatokról beszélgetnek a mérnökök, akikkel nagyon jóban vagyok. Ez a hely sokkal barátságosabb, mint a száguldó cirkusz. Ez érthető, hisz itt nincs olyan nagy teher, mint ott. Itt nem forog kockán olyan nagy mértékű pénzösszeg. Persze viszályok itt is vannak, sőt....Múltkor egy egész csapat verekedett össze, és ott is én voltam az igazságosztó. Mostanában rendszeresen ingázom. Ne is tudom, mikor voltam utoljára otthon. Nem is a versenyek miatt, mert abból nincs olyan sok, hanem azokon kívül Ha nem a versenyhétvégéken vagyok, akkor valamelyik versenyzők látogatom meg, hogy személyesen segítsek neki. Nálam ez így működik. Hétfőn még Franciaországban vagyok és az egyik pilótának segítek, pénteken pedig már Finnországba vagyok egy másikkal. De nem tagadhatom: imádom. Néha sokkal szórakoztatóbb, mint a Forma 1. Sőt....Nemrég még a fiatal gokartos tehetségeket is elkezdtem figyelni, szóval szemmel tartom a jövőt. Az elmúlt egy hónapban bejártam egész Európát, sőt még más kontinensekre is kiruccantam. Nagyon sok versenyzőkkel közös programom volt. Mondhatom bátran, hogy ezek a srácok igazi barátaim lettek. Szemtelenül fiatalok, mégis érettek. Tudják mit akarnak és, hogy hova akarnak eljutni. Ha elbuknak még akkor sem adják fel az álmaikat. Ezt pedig tisztelem bennük. A családommal az elmúlt időszakban szerencsére sűrűbben találkoztam, viszont arról letettem, hogy kiviszem őket Németországba, mert nem vagyok biztos abban, hogy véglegesen Hamburgban fogok letelepedni. Másfél hónapja átköltöztem Berlinbe, de valószínű, hogy egy-két hét és onnan is tovább állok. Hogy hová, azt nem tudom, de az már biztos, hogy ezúttal nem Németországba. Most egy kis változásra van szükségem. Sebastian.......Azt akarta, hogy költözzünk össze, de nekem ez még túl korai volt. Hisz még csak 22 éves vagyok. Vagy csak attól félek, hogy megunnánk egymást? Igazából már én sem tudom, de valami nem ugyanaz mostanában, mint az elején. Alig látom és úgy érzem kezdünk eltávolodni egymástól. Nem békélt meg teljesen azzal, hogy itt dolgozom és ezt nem mondja ki, de én érzem rajta. Most fogalmam sincs, hogy hol van. Olyan mintha együtt lennénk, de két külön úton járnánk. A legrosszabb a dologban, hogy nem érzem azt, hogy ez baj lenne. Sőt furcsa, de élvezem is. Csak ültem a Paddock egyik éttermében és bámultam magam elé.
-Jól vagy? - állt meg mellettem a már jól ismert segítőm.
-Persze. - mosolyogtam rá. - Leülsz? - mutattam a velem szemben lévő székre.
-Most nem. Ugyanis hamarosan lesz társaságod. A srácoknak gondjai vannak és ha jól sejtem, hozzád fognak először fordulni. - vigyorgott Damon.
-Ezt most bóknak veszem.
-Annak is szántam. Hisz furcsa, hogy benned jobban megbíznak szinte, mint saját magukban.
-Ez kicsit erős kifejezés szerintem. De nagyon örülök annak, hogy hozzám jönnek a problémáikkal. Valamilyen szinten ezért is vagyok itt.
-Jön is az első menet. - mutatott vigyorogva a távolba. - Sok szerencsét!
-Nyugi, túlélem! Lehet, hogy én még jobban élvezem, mint ők.
-Imádják a társaságodat, csak ez nehogy túllépje a határokat. - figyelmeztetett Damon.
-Mire célzol? - néztem rá értetlenül.
-Hamarosan megérted. - mondta halkan, majd elsétált.
Utáltam, ha célozgatott. Abból mindig baj volt. De időm sem volt gondolkodni, mert máris megjelentek mellettem a fiúk. Név szerint: Arthur, Brendon, Daniel, Kevin és Sten.
-Szia! - köszöntek kórusban.
-Sziasztok! - mosolyogtam rájuk. - Hogy vagytok?
-Mindenki nevében mondhatom, hogy jól. - vigyorgott Daniel.
-Várjátok már a hétvégét? - húztam fel a szemöldökömet.
-Igen, nagyon, de kellene egy kis segítség. - szólalt meg először Brendon.
-Hallgatom. - dőltem hátra a székemben.
-Ezen a pályán nem valami könnyű előzni, talán csak az egyes kanyarban. Viszont arra gondoltunk, hogy azért jobban megnézhetnénk, hátha találunk valamilyen olyan pontot, ahol még szintén lehetséges a pozíció szerzés. - magyarázta Sten.
-Rendben, szívesen segítek. - mosolyogtam rájuk.
-Köszönjük. - szólalt meg Arthur. - De most még nem jó nekünk, mert párunknak még interjúkat kell adnunk, de talán két óra múlva mehetünk is.
-Nekem megfelel. Jön még valaki velünk rajtatok kívül? - húztam fel a szemöldökömet.
-Igen. - bólintott Brendon.
-Kik? - kérdeztem rá.
-Albert, Aaro, Giovanni, és Alex. - sorolta a neveket Daniel.
-Oké, akkor találkozzunk itt két óra múlva. - mosolyogtam rájuk.
-Ezt megbeszéltük. Szia. - köszöntek, felálltak, majd elviharoztak.
Azonban még időben észrevettem, hogy Kevinnel valami nincs rendben. Mikor elment mellettem a karja után kaptam.
-Minden rendben? - kérdeztem.
-Persze. - erőltetett magára egy mosolyt. - De most mennem kell. Szia. - majd ő is eltűnt a többiek után.
Fogalmam sem volt mi a baja. De ha valami komoly, akkor azt úgyis elmondja majd nekem.
-Meglepetés! - hallottam meg magam mögött a rég hallott hangot.
Amikor megfordultam nem akartam hinni a szememnek. Seb? Ő mit keres itt?
-Hát te? - kérdeztem meglepetten.
-Köszönöm, hogy így örülsz nekem. - vágott szomorú arcot.
-Örülök neked, csak nem számítottam rád.
-Hát te mit keresel itt? - jött oda Damon.
-Te vagy Damon, igaz? - kérdezett vissza Seb.
-Volt egy kérdésem, amire választ várok. - mondta ridegen.
-Tudtommal meglátogathatom a barátnőmet, nem? - húzta fel a szemöldökét és megcsókolt.
-Igen, de nem a munkahelyén. - köpte a szavakat Damon.
-Szerintem a főnök nagyon örülni fog annak, hogy itt vagyok. - vigyorgott a német.
-Én nem lennék ennyire biztos magamban. - vágta rá idegesen Damon.
-Most mi bajod van? Itt vagyok és kész! - tekintette lezártnak a témát Seb és én is reméltem, hogy Damon nem folytatja tovább ezt a vitát.
-Arra nem gondoltál, hogy az életed korántsem olyan tökéletes, mint ahogy gondoltad? - húzta fel a szemöldökét idegesen.
-Mire célzol? - állt meg közvetlen előtte Seb.
-Mesélt már neked a múltjáról?
-Damon, ne! - néztem rá könyörögve.
-Dehogynem! Itt az ideje tisztázni a dolgokat. Egyszer meg kell tudnia.
-Damon! - néztem rá kétségbeesetten.
-Valaki elmondaná nekem is, hogy miről van szó? - emelte fel a hangját Seb.
-Te mondod el az igazat vagy én? - kérdezte Damon.
-Könyörgöm ne! - futott végig egy könnycsepp az arcomon.
Már mindenki minket figyelt. A srácok visszajöttek és érdeklődve néztek, hol rám, hol Damonra, hol pedig Sebre.
-Adrienn nem az, akinek képzelitek..........
2010. július 23., péntek
Díjak
Kiváló szerkesztő díj
Köszönöm szépen a díjat Füligszájnak! =)
7 dolog rólam:
1. Utálom a pókokat.
2. Mostanában sokszor beszélek angolul.
3. Nem kedvelem Mark Webbert.
4. Nincs testvérem.
5. Nagyon sok jó barátomat az interneten ismertem meg.
6. Nem szeretem a hazug embereket.
7. Imádom a görögdinnyét és még pár gyümölcsöt.
Akiknek továbbküldöm:
Szabus - http://szabus.blogspot.com/
Monshe - http://icemanfanfic.blogspot.com/
Icu - http://elveszettmult.blogspot.com/
Vic - http://victoriousfanfic.blogspot.com/
Anne - http://anneofdreamland.blogspot.com/
Gooffy - http://gooffyfanfic.blogspot.com/
Noncsi - http://noncsi120.blogspot.com/
Heni - http://henii96.blogspot.com/
Gicus - http://girlinf1.blogspot.com/
Nikíí - http://nikii0714.blogspot.com/
Alofun - http://alofun-alonsoka.blogspot.com/
Solya - http://amotorhome.blogspot.com/
Füligszáj - http://fuligszaj.blogspot.com/
Szimpatikus Blogger Díj
Köszönöm szépen Füligszájnak a díjat! =)
5 dolog rólam:
1. Mostanában nagyon sok sorozatot néztem végig.
2. Jövőre is menni szeretnék a WSR-re.
3. Sokat ülök a gép előtt.
4. Utálom a hétfőket.
5. Nincsenek kedvenc színészeim.
Továbbküldöm:
Szabus - http://szabus.blogspot.com/
Monshe - http://icemanfanfic.blogspot.com/
Icu - http://elveszettmult.blogspot.com/
Vic - http://victoriousfanfic.blogspot.com/
Anne - http://anneofdreamland.blogspot.com/
Gooffy - http://gooffyfanfic.blogspot.com/
Noncsi - http://noncsi120.blogspot.com/
Heni - http://henii96.blogspot.com/
Gicus - http://girlinf1.blogspot.com/
Nikíí - http://nikii0714.blogspot.com/
Alofun - http://alofun-alonsoka.blogspot.com/
Solya - http://amotorhome.blogspot.com/
Füligszáj - http://fuligszaj.blogspot.com/
2010. július 12., hétfő
51.rész
-Nincs! - nézett rám keményen Bernie.
-Akkor, viszlát! - bólintottam.
-Nem rajtam múlt, hogy így alakult. - szólt még utánam.
-Persze. Rajtad soha nem múlik semmi. - mondtam gúnyosan, de még vissza sem néztem.
Gyors léptekkel hagytam el a home épületét. Pontosan erre számítottam, de Jason nem volt benne a tervben. Nem tudom, hogyan tovább. Az állásomnak annyi, és n nem leszek Sebastian által eltartott Forma 1 lady. Ez ki van zárva. Már épp a Red Bull Racing motorhome-jánál jártam, mikor valaki sietős léptekkel elsétált mellettem. Vagyis nem is sétált, hanem rohant. Olyan lendülettel jött, hogy nem bírtam megállni a lábaimon és szép lassan már vártam a földre érkezést. Ám nem ez történt. Egy kéz fonódott a derekamra és szorosan magához húzva tartott, nehogy elessek.
-Sajnálom! Jól vagy? - segített az idegen újra álló pozícióba helyezkedni.
-Ugyan! Semmi baj! Én sem figyeltem. Persze. Köszönöm, hogy nem hagytad, hogy a földön végezzem. - mosolyogtam rá kedvesen.
-Semmiség! Damon vagyok. - nyújtotta a kezét.
-Adrienn. - fogtam vele kezet.
-Adrienn Stern? - kérdezett vissza.
-Igen. De téged még nem ismerlek. Vagyis külsős vagy? - húztam fel a szemöldökömet.
-Úgyis mondhatjuk. - nevetett fel. - Eurocup Formula Renault 2.0. Mond neked valamit?
-Persze! - mosolyogtam. - Rendszeresen figyelemmel követem. De te nem versenyző vagy.
-Ezek szerint tényleg figyeled az ott zajló eseményeket. - kacsintott. - Szerelő vagyok.
-Melyik csapatnál?
-Tech 1 Racing.
-Nem vagy te egy kicsit fiatal ehhez?
-Na és te nem vagy fiatal ahhoz, hogy Bernie jobb kezeként dolgozz?
-Jogos. - nevettem. - De ez már nem vonatkozik rám. - komorodtam el.
-Ajajj.....ez nem hangzik valami jól. Iszunk egy Red Bullt és elmeséled vagy eszünk valamit és elmeséled? - kérdezte vigyorogva.
-Nincs más választásom, igaz? - mosolyogtam.
-Nem nagyon.
-Rendben! Amíg a verseny zajlik addig van egy kis időm.
Elindultunk a kamionok felé.
-Ha nem baj, ne menjünk be a Paddockba. - húzta el a száját. - Semmi kedvem azt nézni, ahogy a hírességek megpróbálják szakértőként nézni a versenyt. Miközben azt sem tudják mi az az első szárny.
-Nekem sincs. Rögtön magyarázkodhatnék, hogy mi történt, mert ha jól sejtem látszik rajtam, hogy nincs minden rendben. - sóhajtottam.
-Ezt jól gondolod. De miért is vagy ennyire a padlón?
-Nem vagyok padlón. Csak szar a kedvem.
-Nem vitatkozni hívtalak el. - mosolygott barátságosan.
-Sajnálom! - hajtottam le a fejem.
-Heyy...ne sajnáld, azt, hogy mersz önmagad lenni! Ilyenért soha ne kérj bocsánatot.
-Hány éves is vagy? - néztem rá hitetlenkedve.
-22. Pont annyi, mint te. De ne terelj! Halljam a problémát!
-Bernie kirúgott. - sóhajtottam.
-Miért? - nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Együtt járok Sebastian Vettelel.
-Kitalálom! Benne van a szerződésedbe, hogy a versenyzőkkel kizárólag munka viszonyod lehet. - mondta, miközben odaértünk a kamionhoz.
-Pontosan.
Bement és kihozott két széket és két Red Bullt.
-Köszi. - fogadtam el, mikor felém nyújtotta.
-Nem látsz semmilyen logikus megoldást, aminek hatására megmaradni az állásod és a szerelmed is? - ült le mellém.
-Úgy érted, hogy szerződés módosítás?
-Akár.
-Nem menne! Bernie most úgy érzi átvertem ezzel. Mert a tudta nélkül jöttem össze Sebbel és ráadásul ez megszegte a megállapodásunkat. Nem hiszem, hogy újra bizalmat szavazna nekem.
-Nem szenvedsz egy kicsit önbizalomhiányban?
-Nem tudok róla. - kortyoltam bele a dobozba.
-De ha nem próbálod meg, és abban biztos vagyok, hogy Sebastiantól sem fogadsz el segítséget, akkor mi lesz? - húzta fel a szemöldökét.
-Fogalmam sincs. - sóhajtottam.
-Talán tudok neked segíteni. - pattant fel hirtelen a székéből.
-Tényleg? - kérdeztem hitetlenkedve.
-Persze nem olyan királyi szakma, mint ez, de szerintem újrakezdésre tökéletes.
-Halljam! - hajoltam előre.
-Dőlj vissza hátra! - utasított Damon.
-Miért? - néztem rá értetlenül.
-Pasiból vagyok, de úgy gondolom, hogy most barátként közeledtem hozzád, de ha ebben a pozícióban maradsz, akkor félő, hogy bepróbálkozok. - darálta el egy szuszra, mire én hangosan felnevettem.
-Ha te mondod! - vigyorogtam, majd hátradőltem a széken.
-Köszönöm! - sóhajtott egy mélyet. - Szóval mit szólnál hozzá, ha segítenék neked, hogy bejuss a Eurocup Formula Renault 2.0-ba? Természetesen nem én juttatnálak be, csak bevinném az önéletrajzod. Ha jól tudom, néhány csapat új embereket keres. Többek között sajtósokat, marketingeseket és a pilótáknak menedzsereket, akik segítenének nekik felkészülni a Forma 1-es világba.
-És erre én pont jó lennénk,, mivel itt dolgoztam jó pár hónapot. - esett le.
-Pontosan.
-De nem is ismerlek! - kerestem ellenérvet.
-Muszáj mindenben a hibát keresned? - sóhajtott fájdalmasan. - Nincs ebben semmi bökkenő. Ha gondolod érdeklődj utánam pár csapatnál.
-Bízhatok benned?
-Igen. - felelte magabiztosan.
-Rendben. Itt a névjegyem, ha van valami fejlemény, akkor azonnal hívj! Az önéletrajzot még ma este átfaxolom.
-Ez kezd túl hivatalos lenni! - nevetett fel. - Nem maradhatnánk inkább a baráti beszélgetésnél?
-Szóval barátok vagyunk? - húztam fel a szemöldökömet.
-Én szeretném!
-Barátok? - kérdeztem a kezemet nyújtva.
-Barátok! - fogott velem kezet mosolyogva.
-Most mennem kell. - álltam fel.
-Persze! Nos, örülök, hogy találkoztunk. Még látjuk egymást.
-Nekem is van egy ilyen érzésem! - mosolyogtam és lassú léptekkel elsétáltam.
Volt valami fura ebben a Damonben vagy inkább valami csábító? Nem! Miket beszélek itt? Hisz szeretem Sebastiant. A gondolataimba merülve sétáltam a boxutca felé. Mikor odaértem a Red Bull Racing boxához, Seb már átöltözve ült az egyik széken.
-Hol voltál? - jött elém azonnal, mikor meglátott.
-Sajnálom, de útközben találkoztam egy barátommal. - néztem rá bűnbánóan.
-Kivel?
-Damonnel.
-És ő mégis ki a fene?
-Ne kapd fel a vizet! - csitítottam. - Ő egy kedves ismerősöm. Most is segítséget ajánlott fel nekem.
-Azt várod, hogy most majd hinni fogok neked? - lépett hátrébb.
-Igen. Ez lenne a logikus! - vágtam rá.
-Te és a logika! - sóhajtott fel színpadiasan.
-Na idefigyelj! - léptem oda hozz és már csak pár centiméterre választotta el az ajkainkat. - Éppen egy órája vesztettem el életem egyik legnagyobb lehetőséget, azért, mert együtt vagyok veled! Ha te ezek után sem vagy hajlandó hinni, nekem, akkor sajnálom! - majd hátrébb léptem tőle, és elsétáltam.
Elindultam a boksz hátsó részébe, de nem jutottam sokáig. Egy erős kéz fonódott a derekamra.
-Sajnálom! - suttogta a fülembe.
-Gyűlölöm, hogy szeretlek! - sóhajtottam fel ironikusan.
-Nekem viszont ez tetszik! - mosolygott és egy lány csókot lehelt a nyakamra, mire a testemen végig futott a hideg. - Nem akartalak megbántani, csak félek, hogy elveszíthetlek! - szorított magához és az egyik keze már a ruhám alatt kalandozott.
-Tudom.
-Most mi lesz? - kérdezte, de a simogatást nem hagyta abba.
-Kaptam egy ajánlatot. - jelentettem ki.
-Milyen ajánlatot? - fordított magával szembe.
-Eurocup Formula Renault 2.0.
-Ott akarsz dolgozni? - húzta fel hitetlenkedve a szemöldökét.
-Igen. Olyan embereket keresnek, akik tudnak segíteni a pilótáknak felkészülni arra, hogy mi vár rájuk a Forma 1-ben, ha esetleg bekerülnek ide.
-De hisz az egy alsóbb kategória.
-Nem fogadok el senkitől segítséget! Sem tőled, sem Christiantól, sem mástól! Egyedül jutottam el idáig, és ha kell akkor újra egyedül építem fel ezt az egészet.
-Damon keze van a dologban? - kérdezte.
-Igen! Ő mesélte, hogy van egy ilyen lehetőség. Én pedig úgy döntöttem, hogy ezt kihasználom! Damon sem fog semmit segíteni, csak beviszi az önéletrajzom és megmondja, hogy kik azok, akiket meg kellene győznöm, arról, hogy én vagyok a legjobb.
-Te lennél a legjobb? - vigyorgott.
-Ismerem a szakma sötét oldalát is, nem csak a csillogót. Erről tudok nekik mesélni. Vezetésről nem hiszem, hogy ki kell oktatnom őket, hisz szinte már majdnem profik, de ha kell te majd segítesz nekem. Emellett tudok hatni a lelkükre is.
-Szegények! - nevetett.
-Ezt megjegyeztem! - fordítottam neki hátat.
Azzal felkapott és bevitt az öltözőjébe......
-Akkor, viszlát! - bólintottam.
-Nem rajtam múlt, hogy így alakult. - szólt még utánam.
-Persze. Rajtad soha nem múlik semmi. - mondtam gúnyosan, de még vissza sem néztem.
Gyors léptekkel hagytam el a home épületét. Pontosan erre számítottam, de Jason nem volt benne a tervben. Nem tudom, hogyan tovább. Az állásomnak annyi, és n nem leszek Sebastian által eltartott Forma 1 lady. Ez ki van zárva. Már épp a Red Bull Racing motorhome-jánál jártam, mikor valaki sietős léptekkel elsétált mellettem. Vagyis nem is sétált, hanem rohant. Olyan lendülettel jött, hogy nem bírtam megállni a lábaimon és szép lassan már vártam a földre érkezést. Ám nem ez történt. Egy kéz fonódott a derekamra és szorosan magához húzva tartott, nehogy elessek.
-Sajnálom! Jól vagy? - segített az idegen újra álló pozícióba helyezkedni.
-Ugyan! Semmi baj! Én sem figyeltem. Persze. Köszönöm, hogy nem hagytad, hogy a földön végezzem. - mosolyogtam rá kedvesen.
-Semmiség! Damon vagyok. - nyújtotta a kezét.
-Adrienn. - fogtam vele kezet.
-Adrienn Stern? - kérdezett vissza.
-Igen. De téged még nem ismerlek. Vagyis külsős vagy? - húztam fel a szemöldökömet.
-Úgyis mondhatjuk. - nevetett fel. - Eurocup Formula Renault 2.0. Mond neked valamit?
-Persze! - mosolyogtam. - Rendszeresen figyelemmel követem. De te nem versenyző vagy.
-Ezek szerint tényleg figyeled az ott zajló eseményeket. - kacsintott. - Szerelő vagyok.
-Melyik csapatnál?
-Tech 1 Racing.
-Nem vagy te egy kicsit fiatal ehhez?
-Na és te nem vagy fiatal ahhoz, hogy Bernie jobb kezeként dolgozz?
-Jogos. - nevettem. - De ez már nem vonatkozik rám. - komorodtam el.
-Ajajj.....ez nem hangzik valami jól. Iszunk egy Red Bullt és elmeséled vagy eszünk valamit és elmeséled? - kérdezte vigyorogva.
-Nincs más választásom, igaz? - mosolyogtam.
-Nem nagyon.
-Rendben! Amíg a verseny zajlik addig van egy kis időm.
Elindultunk a kamionok felé.
-Ha nem baj, ne menjünk be a Paddockba. - húzta el a száját. - Semmi kedvem azt nézni, ahogy a hírességek megpróbálják szakértőként nézni a versenyt. Miközben azt sem tudják mi az az első szárny.
-Nekem sincs. Rögtön magyarázkodhatnék, hogy mi történt, mert ha jól sejtem látszik rajtam, hogy nincs minden rendben. - sóhajtottam.
-Ezt jól gondolod. De miért is vagy ennyire a padlón?
-Nem vagyok padlón. Csak szar a kedvem.
-Nem vitatkozni hívtalak el. - mosolygott barátságosan.
-Sajnálom! - hajtottam le a fejem.
-Heyy...ne sajnáld, azt, hogy mersz önmagad lenni! Ilyenért soha ne kérj bocsánatot.
-Hány éves is vagy? - néztem rá hitetlenkedve.
-22. Pont annyi, mint te. De ne terelj! Halljam a problémát!
-Bernie kirúgott. - sóhajtottam.
-Miért? - nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Együtt járok Sebastian Vettelel.
-Kitalálom! Benne van a szerződésedbe, hogy a versenyzőkkel kizárólag munka viszonyod lehet. - mondta, miközben odaértünk a kamionhoz.
-Pontosan.
Bement és kihozott két széket és két Red Bullt.
-Köszi. - fogadtam el, mikor felém nyújtotta.
-Nem látsz semmilyen logikus megoldást, aminek hatására megmaradni az állásod és a szerelmed is? - ült le mellém.
-Úgy érted, hogy szerződés módosítás?
-Akár.
-Nem menne! Bernie most úgy érzi átvertem ezzel. Mert a tudta nélkül jöttem össze Sebbel és ráadásul ez megszegte a megállapodásunkat. Nem hiszem, hogy újra bizalmat szavazna nekem.
-Nem szenvedsz egy kicsit önbizalomhiányban?
-Nem tudok róla. - kortyoltam bele a dobozba.
-De ha nem próbálod meg, és abban biztos vagyok, hogy Sebastiantól sem fogadsz el segítséget, akkor mi lesz? - húzta fel a szemöldökét.
-Fogalmam sincs. - sóhajtottam.
-Talán tudok neked segíteni. - pattant fel hirtelen a székéből.
-Tényleg? - kérdeztem hitetlenkedve.
-Persze nem olyan királyi szakma, mint ez, de szerintem újrakezdésre tökéletes.
-Halljam! - hajoltam előre.
-Dőlj vissza hátra! - utasított Damon.
-Miért? - néztem rá értetlenül.
-Pasiból vagyok, de úgy gondolom, hogy most barátként közeledtem hozzád, de ha ebben a pozícióban maradsz, akkor félő, hogy bepróbálkozok. - darálta el egy szuszra, mire én hangosan felnevettem.
-Ha te mondod! - vigyorogtam, majd hátradőltem a széken.
-Köszönöm! - sóhajtott egy mélyet. - Szóval mit szólnál hozzá, ha segítenék neked, hogy bejuss a Eurocup Formula Renault 2.0-ba? Természetesen nem én juttatnálak be, csak bevinném az önéletrajzod. Ha jól tudom, néhány csapat új embereket keres. Többek között sajtósokat, marketingeseket és a pilótáknak menedzsereket, akik segítenének nekik felkészülni a Forma 1-es világba.
-És erre én pont jó lennénk,, mivel itt dolgoztam jó pár hónapot. - esett le.
-Pontosan.
-De nem is ismerlek! - kerestem ellenérvet.
-Muszáj mindenben a hibát keresned? - sóhajtott fájdalmasan. - Nincs ebben semmi bökkenő. Ha gondolod érdeklődj utánam pár csapatnál.
-Bízhatok benned?
-Igen. - felelte magabiztosan.
-Rendben. Itt a névjegyem, ha van valami fejlemény, akkor azonnal hívj! Az önéletrajzot még ma este átfaxolom.
-Ez kezd túl hivatalos lenni! - nevetett fel. - Nem maradhatnánk inkább a baráti beszélgetésnél?
-Szóval barátok vagyunk? - húztam fel a szemöldökömet.
-Én szeretném!
-Barátok? - kérdeztem a kezemet nyújtva.
-Barátok! - fogott velem kezet mosolyogva.
-Most mennem kell. - álltam fel.
-Persze! Nos, örülök, hogy találkoztunk. Még látjuk egymást.
-Nekem is van egy ilyen érzésem! - mosolyogtam és lassú léptekkel elsétáltam.
Volt valami fura ebben a Damonben vagy inkább valami csábító? Nem! Miket beszélek itt? Hisz szeretem Sebastiant. A gondolataimba merülve sétáltam a boxutca felé. Mikor odaértem a Red Bull Racing boxához, Seb már átöltözve ült az egyik széken.
-Hol voltál? - jött elém azonnal, mikor meglátott.
-Sajnálom, de útközben találkoztam egy barátommal. - néztem rá bűnbánóan.
-Kivel?
-Damonnel.
-És ő mégis ki a fene?
-Ne kapd fel a vizet! - csitítottam. - Ő egy kedves ismerősöm. Most is segítséget ajánlott fel nekem.
-Azt várod, hogy most majd hinni fogok neked? - lépett hátrébb.
-Igen. Ez lenne a logikus! - vágtam rá.
-Te és a logika! - sóhajtott fel színpadiasan.
-Na idefigyelj! - léptem oda hozz és már csak pár centiméterre választotta el az ajkainkat. - Éppen egy órája vesztettem el életem egyik legnagyobb lehetőséget, azért, mert együtt vagyok veled! Ha te ezek után sem vagy hajlandó hinni, nekem, akkor sajnálom! - majd hátrébb léptem tőle, és elsétáltam.
Elindultam a boksz hátsó részébe, de nem jutottam sokáig. Egy erős kéz fonódott a derekamra.
-Sajnálom! - suttogta a fülembe.
-Gyűlölöm, hogy szeretlek! - sóhajtottam fel ironikusan.
-Nekem viszont ez tetszik! - mosolygott és egy lány csókot lehelt a nyakamra, mire a testemen végig futott a hideg. - Nem akartalak megbántani, csak félek, hogy elveszíthetlek! - szorított magához és az egyik keze már a ruhám alatt kalandozott.
-Tudom.
-Most mi lesz? - kérdezte, de a simogatást nem hagyta abba.
-Kaptam egy ajánlatot. - jelentettem ki.
-Milyen ajánlatot? - fordított magával szembe.
-Eurocup Formula Renault 2.0.
-Ott akarsz dolgozni? - húzta fel hitetlenkedve a szemöldökét.
-Igen. Olyan embereket keresnek, akik tudnak segíteni a pilótáknak felkészülni arra, hogy mi vár rájuk a Forma 1-ben, ha esetleg bekerülnek ide.
-De hisz az egy alsóbb kategória.
-Nem fogadok el senkitől segítséget! Sem tőled, sem Christiantól, sem mástól! Egyedül jutottam el idáig, és ha kell akkor újra egyedül építem fel ezt az egészet.
-Damon keze van a dologban? - kérdezte.
-Igen! Ő mesélte, hogy van egy ilyen lehetőség. Én pedig úgy döntöttem, hogy ezt kihasználom! Damon sem fog semmit segíteni, csak beviszi az önéletrajzom és megmondja, hogy kik azok, akiket meg kellene győznöm, arról, hogy én vagyok a legjobb.
-Te lennél a legjobb? - vigyorgott.
-Ismerem a szakma sötét oldalát is, nem csak a csillogót. Erről tudok nekik mesélni. Vezetésről nem hiszem, hogy ki kell oktatnom őket, hisz szinte már majdnem profik, de ha kell te majd segítesz nekem. Emellett tudok hatni a lelkükre is.
-Szegények! - nevetett.
-Ezt megjegyeztem! - fordítottam neki hátat.
Azzal felkapott és bevitt az öltözőjébe......
2010. július 7., szerda
Második hely
Sziasztok!
Mint már írtam, részt vettem Monshe novellaíró pályázatán, amin a második helyet értem el =) Ennek örömére Monshe küldött nekem egy táblát, amit nagyon szépen köszönök neki! =)
Mint már írtam, részt vettem Monshe novellaíró pályázatán, amin a második helyet értem el =) Ennek örömére Monshe küldött nekem egy táblát, amit nagyon szépen köszönök neki! =)
2010. július 6., kedd
50.rész
Pókerarccal az asztal túloldalához sétáltam és leültem. Pár percig némán farkasszemet néztünk, ám egy idő után megtörte a csendet.
-Szerelem vagy show a médiának? - húzta fel a szemöldökét Bernie.
Ahogy ezt kimondta odakint felbőgtek a motorok, jelezve, hogy a verseny megkezdődött. A pályán ma két játszmát is játszottak. Egyet ott kint az aszfalton, a másikat pedig itt bent.
-Szerelem! - mondtam magabiztosan.
-Mihez akarsz most kezdeni? - kérdezte ironikusan.
-Bármi történik is, Sebastiannal nem fogok szakítani.
Bernie épp készült volna megszólalni, de kopogtak.
-Gyere be! - szólt ki, mire rájöttem, hogy még várunk valakit.
Ám nem rá számítottam. Jason lépett be az ajtón fölényes vigyorral az arcán. Legszívesebben felálltam volna és elküldtem volna egy melegebb éghajlatra, de nem tehettem. Most legalábbis nem.
Örülök, hogy eljöttél! Foglalj helyet! - mosolygott Jasonre Bernie.
-Remek! - motyogtam.
-Mondtál valamit? - kérdezte Jason.
Aztán eszembe jutott, hogy ma nem a jó kislányok táborát erősítem. S a fejemben egy ördögi terv fogalmazódott meg. Ha játszunk, játszunk nagyban.
-Én? - lepődtem meg. - Meg sem szólaltam.
-Jason azért van itt, mert rávilágított a probléma megoldására. - kezdett bele Bernie.
-Milyen problémáról beszélünk? - szakítottam félbe.
-A Sebastiannal való kapcsolatodról. - vágta rá Jason.
-Nekem ez egyáltalán nem probléma. - mosolyogtam rá.
-De nekünk az! - szólt közbe Bernie. - Na, mindegy! Megvan a megoldás rá!
-Hallgatom! - hajoltam előre.
Sejtettem, hogy ezzel mit érek el. Jason tátott szájjal bámulta a dekoltázsomat.
-Nos... - kezdett bele Bernie.
-Bocsáss meg, de mielőtt tudatnád velem, szólnál Jasonnek, hogy ne bámulja ilyen feltűnően a melleimet! - erre az említett rákvörös fejjel kapta el rólam a tekintetét. - Így már kellemesebb! Folytasd csak! - sóhajtottam.
-Szóval ez Jason ötlete és nekem tetszik! - kezdte újra. - Sebastiannal lehet kapcsolatod, de kizárólag titokban. Viszont a média és a nyilvánosság előtt Jason lenne a párod. Hisz ti lehetnétek az egyik legnépszerűbb háttérpáros a Forma 1-ben! - mesélte beleélve magát, Jason pedig önelégülten mosolygott, míg én levegőt is elfelejtettem venni.
-Magunkra hagynál pár percre? - néztem kérlelően Berniere.
-Persze! Beszéljétek meg nyugodtan! - majd felállt és kisétált.
Lassú léptekkel indultam meg Jason felé angyalian mosolyogva. Mögé álltam és lecsúsztattam a két kezem egyenesen az alhasáig, mire jólesően felsóhajtott.
-Jason, Jason, Jason! - suttogtam a fülébe. - Komolyan gondoltad, hogy ez sikerülhet? - majd magammal szembe forgattam a széket, amin ült.
-Tudom, hogy már erre vágsz régóta. - markolt bele a fenekembe.
-Megmutassam mire vágyok? - néztem rá csábítóan.
-Mutasd! - nyögte.
Ahogy ezt kimondta a jobb térdemet erősen az ágyékához nyomtam, mire majdnem felordított a fájdalomtól.
-Ma már egyszer figyelmeztettelek, hogy velem ne játszadozz, de úgy látszik a szép szóból nem értesz! - vigyorogtam vészjóslóan. - Egyet jegyezz meg! Soha, de soha nem leszek újra a tiéd!
Elvettem a férfiasságától a térdem, mire rögtön odakapott hozzá. Kisétáltam a teremből és az ajtó előtt Bernievel találtam szembe magam.
-Más ajánlat? - kérdeztem.
-Szerelem vagy show a médiának? - húzta fel a szemöldökét Bernie.
Ahogy ezt kimondta odakint felbőgtek a motorok, jelezve, hogy a verseny megkezdődött. A pályán ma két játszmát is játszottak. Egyet ott kint az aszfalton, a másikat pedig itt bent.
-Szerelem! - mondtam magabiztosan.
-Mihez akarsz most kezdeni? - kérdezte ironikusan.
-Bármi történik is, Sebastiannal nem fogok szakítani.
Bernie épp készült volna megszólalni, de kopogtak.
-Gyere be! - szólt ki, mire rájöttem, hogy még várunk valakit.
Ám nem rá számítottam. Jason lépett be az ajtón fölényes vigyorral az arcán. Legszívesebben felálltam volna és elküldtem volna egy melegebb éghajlatra, de nem tehettem. Most legalábbis nem.
Örülök, hogy eljöttél! Foglalj helyet! - mosolygott Jasonre Bernie.
-Remek! - motyogtam.
-Mondtál valamit? - kérdezte Jason.
Aztán eszembe jutott, hogy ma nem a jó kislányok táborát erősítem. S a fejemben egy ördögi terv fogalmazódott meg. Ha játszunk, játszunk nagyban.
-Én? - lepődtem meg. - Meg sem szólaltam.
-Jason azért van itt, mert rávilágított a probléma megoldására. - kezdett bele Bernie.
-Milyen problémáról beszélünk? - szakítottam félbe.
-A Sebastiannal való kapcsolatodról. - vágta rá Jason.
-Nekem ez egyáltalán nem probléma. - mosolyogtam rá.
-De nekünk az! - szólt közbe Bernie. - Na, mindegy! Megvan a megoldás rá!
-Hallgatom! - hajoltam előre.
Sejtettem, hogy ezzel mit érek el. Jason tátott szájjal bámulta a dekoltázsomat.
-Nos... - kezdett bele Bernie.
-Bocsáss meg, de mielőtt tudatnád velem, szólnál Jasonnek, hogy ne bámulja ilyen feltűnően a melleimet! - erre az említett rákvörös fejjel kapta el rólam a tekintetét. - Így már kellemesebb! Folytasd csak! - sóhajtottam.
-Szóval ez Jason ötlete és nekem tetszik! - kezdte újra. - Sebastiannal lehet kapcsolatod, de kizárólag titokban. Viszont a média és a nyilvánosság előtt Jason lenne a párod. Hisz ti lehetnétek az egyik legnépszerűbb háttérpáros a Forma 1-ben! - mesélte beleélve magát, Jason pedig önelégülten mosolygott, míg én levegőt is elfelejtettem venni.
-Magunkra hagynál pár percre? - néztem kérlelően Berniere.
-Persze! Beszéljétek meg nyugodtan! - majd felállt és kisétált.
Lassú léptekkel indultam meg Jason felé angyalian mosolyogva. Mögé álltam és lecsúsztattam a két kezem egyenesen az alhasáig, mire jólesően felsóhajtott.
-Jason, Jason, Jason! - suttogtam a fülébe. - Komolyan gondoltad, hogy ez sikerülhet? - majd magammal szembe forgattam a széket, amin ült.
-Tudom, hogy már erre vágsz régóta. - markolt bele a fenekembe.
-Megmutassam mire vágyok? - néztem rá csábítóan.
-Mutasd! - nyögte.
Ahogy ezt kimondta a jobb térdemet erősen az ágyékához nyomtam, mire majdnem felordított a fájdalomtól.
-Ma már egyszer figyelmeztettelek, hogy velem ne játszadozz, de úgy látszik a szép szóból nem értesz! - vigyorogtam vészjóslóan. - Egyet jegyezz meg! Soha, de soha nem leszek újra a tiéd!
Elvettem a férfiasságától a térdem, mire rögtön odakapott hozzá. Kisétáltam a teremből és az ajtó előtt Bernievel találtam szembe magam.
-Más ajánlat? - kérdeztem.
2010. július 4., vasárnap
World Series by Renault
Vasárnap reggel hét óra előtt, mikor megszólalt az ébresztőm szó szerint kiugrottam az ágyból. =) Nagyon izgatott voltam, hisz utoljára 2007-ben jártam World Series by Renault rendezvényen. Hosszas készülődés után indultunk el a Hungaroringre. Már az oda vezető úton is sejtettem, hogy leszünk egy páran, és igazam is volt. Rengetegen voltunk. Nagyon sok ember volt kíváncsi a mai napra. Az elején bementünk a Paddockba! Nagyon furcsa volt, hogy ilyen közelről láthattad az összes csapatot és pilótát. Még az egyik boxba is bemerészkedtem, sőt több versenyzőt is láttam. Aztán elmentünk megnézni egy versenyt. Ez alkalommal a Super Gold tribünt választottuk. De nem sokáig maradtunk egy helyben, ugyanis hamarosan kezdődött a boxlátogatás, amire mindenképpen beszerettem volna jutni. Így el is indultunk vissza. A gond csak az volt, hogy ahol átjöttünk, nem engedtek vissza. Így újra szinte rohanva körbejártuk majdnem a fél pályát. Persze mondanom sem kell: a box bejárata előtt hatalmas tömeg állt előttünk és utánunk is, de szerencsére mi viszonylag elől voltunk. Negyed órás várakozás után kinyílt a boxutca és a tömeg beszabadult. Mikor én is beértem, megláttam, hogy a pilóták asztaloknál ülve már osztják is az autogrammokat.
Hatalmasat dobbant a szívem, mikor megpillantottam a kedvencemet. Ő Brendon Hartley! Ismerős lehet a neve, hisz néha feltűnik a Red Bull Racing és a Toro Rosso Forma 1-es csapatánál is. Sőt, tesztpilótaként tevékenykedik a király kategóriában. Na de visszatérve az eredeti témára......Azonnal a kordonhoz húzódtam, hogy minél hamarabb odajuthassak a versenyzőkhöz, de még így is nehezen ment. Szép lassan haladtunk előre, miközben a boxutcát bezárták. Ugyanis az első húsz percben engednek csak be embereket, utána pedig bezárják és aki bent van, az még bent lehet további húsz percet, de aki nem jutott be az már kint marad. Mondanom sem kell mindenki végig tolakodott, és folyamatos lökdösődés volt. Nagy nehezen sikerült az asztal közelébe férkőznöm, mire az előttem lévő nő elkezdte kérni a legszélső pilótától az autogrammot. A pech, csak az volt, hogy én előbb szóltam a versenyzőnek, mint az a nő. Mégis mivel előrébb volt folyamatosan ő tudta elvenni az autogrammos lapokat, de nem egyet! Körülbelül ötöt elvett, mire a srác megunta és a nő kezét kikerülve nekem adta az aláfirkantott lapot. A csaj meg még háborgott, hogy de ő öt gyerekkel van. Áhh...ott kész voltam. De innentől kezdve már viszonylag gördülékenyen haladtam tovább. A következő két srác kedvesen mosolyogva írta alá nekem a lapot, majd jött Daniel Ricciardo. Ő is nagyon szimpatikus volt. Aztán jött a legjobb. =) Brendon Hartley ült az asztal szélén és nagy nehezen odajutottam elé. Ekkorra már két lap volt nálam, mindkettőn már négy aláírás pihent. Brendon aranyos mosollyal firkantotta a nevét, a többi mellé, eközben megcsodálhattam, a gyönyörű szemeit! *.*
Szerintem pedig sokkal helyesebb, mint a képeken! Na, de amikor a második lapot akartam aláíratni, azt mondta, hogy ad egy olyat, amin csak az ő dedikálása szerepel. Amikor átnyújtotta, kicsit közelebb kellett hajolnom, hisz volt köztünk egy kordon és azon keresztül elég nehéz volt ide-oda nyúlkálni, még akkor is ha az csak a hátam közepéig ért. Megéreztem az illatát és ohhh..... Végem volt =) De sajnos nem maradhattam ott előtte órákig, így tovább indultam, ezzel helyet hagyva másoknak is, akik még egy-egy aláírásért versengtek. Közben meg még korábban az egyik őr megjegyezte, hogy még vannak további asztalok is, ahol más pilóták dedikálnak, mire mondtam neki, hogy csak legyenek, de nem megyek oda, ha nekem attól kell autogramm, aki ennek az asztalnak a végén ül. Erre persze már csak annyit mondott, hogy ez van. =) De azért jó fej volt. Mellesleg érdekes, hogy legtöbben ennél az asztalnál gyűltek össze. Szóval...Nagy nehezen kijutottam a tömeg közepéről. Tovább mentem, ahol még sikerült elkapnom egy francia csapatot. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy egy nő is ott ült és dedikált. Na mindegy ...Túltettem magam a kezdeti meglepettségen és mosolyogva figyeltem, ahogy egy szívet rajzol az aláírása mellé. Állítólag az egyik francia férfi meg is nézett, de nem tudom pontosan, mert pont nem figyeltem. =) Ekkor már a boxutcát rég bezárták és a pilóták legnagyobb része már fel is állt az asztaluktól és mentek be a boxukba. Mi is kifelé kezdtünk menni, kezemben három dedikált plakáttal. Mikor visszaértünk a Paddock részlegre már a Renault Forma 1-es autója rótta a köröket. Sajnos az egész showt nem láthattuk, mivel közben a pálya felett átívelő fedett hídon mentünk át. Ezután a Gold 4-es tribünre vezetett az utunk, ahonnan először megnéztük a Formula 3-as kategória versenyét. Sajnos Brendon Hartley kiesett. Na de majd legközelebb! =) Aztán a Sport Showt néztük, vagyis néztük volna. Mivel a műsor a rajtrácson volt, így az egyes kanyarból nem sokat lehetett látni, sőt inkább semmit. De biztos jó volt. Végül úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a Formula 2-es kategória versenyét, mivel egy magyar, Kiss Pál Tamás is megcsillogtatta benne a tudását. Izgalommal vártuk a kezdést és mondhatom, hogy kitett magáért a magyar közönség. Mikor a magyar tehetség elhúzott előttünk hatalmas tapsvihar, dudaszó és kiáltások kísérték útját. Mindannyian egy emberként szorítottunk érte. S végül sikerült a bravúr! =) Kiss Pál Tamás a verseny alatt 16 helyet lépett előre, vagyis 16-szor előzött a 25 perces futam alatt!!! =) Hihetetlen! Örömömre ezek a mutatványok nagyrészt az első kanyarban történtek, és ezeket pontosan láttuk is. A magyar kiválóság a 10. helyen fejezte be a versenyt, vagyis pontszerzőként! A levezető körön még integetett is nekünk, ezzel megköszönve, hogy lélekben támogattuk őt. Én magam nem gondoltam, hogy ilyen jól versenyez ez a srác, de kellemeset csalódtam benne, szóval le a kalappal! Röviden tehát ennyi volt ez a nap! Ami nekem egy örök emlék lesz, már csak az autogrammokat miatt is! =) Boldog vagyok, hogy kint lehettem ezen a csodálatos napon a Hungaroringen! A nap végén pedig fáradtan ugyan, de büszkén és örömittasan tértem haza! =)
Az összes aláírás:
Ez pedig, amit külön Brendon Hartley adott:
Hatalmasat dobbant a szívem, mikor megpillantottam a kedvencemet. Ő Brendon Hartley! Ismerős lehet a neve, hisz néha feltűnik a Red Bull Racing és a Toro Rosso Forma 1-es csapatánál is. Sőt, tesztpilótaként tevékenykedik a király kategóriában. Na de visszatérve az eredeti témára......Azonnal a kordonhoz húzódtam, hogy minél hamarabb odajuthassak a versenyzőkhöz, de még így is nehezen ment. Szép lassan haladtunk előre, miközben a boxutcát bezárták. Ugyanis az első húsz percben engednek csak be embereket, utána pedig bezárják és aki bent van, az még bent lehet további húsz percet, de aki nem jutott be az már kint marad. Mondanom sem kell mindenki végig tolakodott, és folyamatos lökdösődés volt. Nagy nehezen sikerült az asztal közelébe férkőznöm, mire az előttem lévő nő elkezdte kérni a legszélső pilótától az autogrammot. A pech, csak az volt, hogy én előbb szóltam a versenyzőnek, mint az a nő. Mégis mivel előrébb volt folyamatosan ő tudta elvenni az autogrammos lapokat, de nem egyet! Körülbelül ötöt elvett, mire a srác megunta és a nő kezét kikerülve nekem adta az aláfirkantott lapot. A csaj meg még háborgott, hogy de ő öt gyerekkel van. Áhh...ott kész voltam. De innentől kezdve már viszonylag gördülékenyen haladtam tovább. A következő két srác kedvesen mosolyogva írta alá nekem a lapot, majd jött Daniel Ricciardo. Ő is nagyon szimpatikus volt. Aztán jött a legjobb. =) Brendon Hartley ült az asztal szélén és nagy nehezen odajutottam elé. Ekkorra már két lap volt nálam, mindkettőn már négy aláírás pihent. Brendon aranyos mosollyal firkantotta a nevét, a többi mellé, eközben megcsodálhattam, a gyönyörű szemeit! *.*
Szerintem pedig sokkal helyesebb, mint a képeken! Na, de amikor a második lapot akartam aláíratni, azt mondta, hogy ad egy olyat, amin csak az ő dedikálása szerepel. Amikor átnyújtotta, kicsit közelebb kellett hajolnom, hisz volt köztünk egy kordon és azon keresztül elég nehéz volt ide-oda nyúlkálni, még akkor is ha az csak a hátam közepéig ért. Megéreztem az illatát és ohhh..... Végem volt =) De sajnos nem maradhattam ott előtte órákig, így tovább indultam, ezzel helyet hagyva másoknak is, akik még egy-egy aláírásért versengtek. Közben meg még korábban az egyik őr megjegyezte, hogy még vannak további asztalok is, ahol más pilóták dedikálnak, mire mondtam neki, hogy csak legyenek, de nem megyek oda, ha nekem attól kell autogramm, aki ennek az asztalnak a végén ül. Erre persze már csak annyit mondott, hogy ez van. =) De azért jó fej volt. Mellesleg érdekes, hogy legtöbben ennél az asztalnál gyűltek össze. Szóval...Nagy nehezen kijutottam a tömeg közepéről. Tovább mentem, ahol még sikerült elkapnom egy francia csapatot. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy egy nő is ott ült és dedikált. Na mindegy ...Túltettem magam a kezdeti meglepettségen és mosolyogva figyeltem, ahogy egy szívet rajzol az aláírása mellé. Állítólag az egyik francia férfi meg is nézett, de nem tudom pontosan, mert pont nem figyeltem. =) Ekkor már a boxutcát rég bezárták és a pilóták legnagyobb része már fel is állt az asztaluktól és mentek be a boxukba. Mi is kifelé kezdtünk menni, kezemben három dedikált plakáttal. Mikor visszaértünk a Paddock részlegre már a Renault Forma 1-es autója rótta a köröket. Sajnos az egész showt nem láthattuk, mivel közben a pálya felett átívelő fedett hídon mentünk át. Ezután a Gold 4-es tribünre vezetett az utunk, ahonnan először megnéztük a Formula 3-as kategória versenyét. Sajnos Brendon Hartley kiesett. Na de majd legközelebb! =) Aztán a Sport Showt néztük, vagyis néztük volna. Mivel a műsor a rajtrácson volt, így az egyes kanyarból nem sokat lehetett látni, sőt inkább semmit. De biztos jó volt. Végül úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a Formula 2-es kategória versenyét, mivel egy magyar, Kiss Pál Tamás is megcsillogtatta benne a tudását. Izgalommal vártuk a kezdést és mondhatom, hogy kitett magáért a magyar közönség. Mikor a magyar tehetség elhúzott előttünk hatalmas tapsvihar, dudaszó és kiáltások kísérték útját. Mindannyian egy emberként szorítottunk érte. S végül sikerült a bravúr! =) Kiss Pál Tamás a verseny alatt 16 helyet lépett előre, vagyis 16-szor előzött a 25 perces futam alatt!!! =) Hihetetlen! Örömömre ezek a mutatványok nagyrészt az első kanyarban történtek, és ezeket pontosan láttuk is. A magyar kiválóság a 10. helyen fejezte be a versenyt, vagyis pontszerzőként! A levezető körön még integetett is nekünk, ezzel megköszönve, hogy lélekben támogattuk őt. Én magam nem gondoltam, hogy ilyen jól versenyez ez a srác, de kellemeset csalódtam benne, szóval le a kalappal! Röviden tehát ennyi volt ez a nap! Ami nekem egy örök emlék lesz, már csak az autogrammokat miatt is! =) Boldog vagyok, hogy kint lehettem ezen a csodálatos napon a Hungaroringen! A nap végén pedig fáradtan ugyan, de büszkén és örömittasan tértem haza! =) Az összes aláírás:
Ez pedig, amit külön Brendon Hartley adott:
2010. július 3., szombat
2010. július 2., péntek
Köszönet
Nos, sziasztok!
Most csak egy apró(számomra mégis fontos) bejegyzéssel jelentkezem! =) De mindenkit megnyugtatok: a mai este folyamán vagy holnap reggel lesz új rész! =) De visszatérve az eredeti témára! Szeretnék ezúton is köszönetet mondani egy vadonatúj rendszeres olvasómnak! =) Köszönöm neki, hogy írt nekem egy e-mailt, amiben véleményét fejezte ki a történettel kapcsolatban! =) Emellett köszönöm neki a fantasztikus táblát is =) Köszönöm Ency!!! Nagyon hálás vagyok! =)
Íme a tábla:
Emellett persze köszönöm mindenkinek, aki eddig írt nekem véleményt! =) Köszönöm =)
Most csak egy apró(számomra mégis fontos) bejegyzéssel jelentkezem! =) De mindenkit megnyugtatok: a mai este folyamán vagy holnap reggel lesz új rész! =) De visszatérve az eredeti témára! Szeretnék ezúton is köszönetet mondani egy vadonatúj rendszeres olvasómnak! =) Köszönöm neki, hogy írt nekem egy e-mailt, amiben véleményét fejezte ki a történettel kapcsolatban! =) Emellett köszönöm neki a fantasztikus táblát is =) Köszönöm Ency!!! Nagyon hálás vagyok! =)
Íme a tábla:
Emellett persze köszönöm mindenkinek, aki eddig írt nekem véleményt! =) Köszönöm =)
2010. július 1., csütörtök
49.rész
Teljesen hidegen hagyott Jason. Mindig ilyen beképzelt volt, és úgy látszik ezt nem tudta kinőni. A boksz hátsó része felé indultam és egyenesen Seb öltözőjét vettem célba. Mikor beléptem az ajtón Sebastian épp a cipőjét kötötte és már teljes harci díszben volt.
-Nem is volt semmilyen megbeszélés, igaz? - ültem le mellé mosolyogva.
Nem válaszolt csak szenvedélyesen megcsókolt és az ölébe húzott.
-Megígértem Christiannak, hogy futam előtt nincs szex, mert elveszi a figyelmed! - sóhajtottam, mikor elváltunk egymástól.
-Kit érdekel! Különben is: megnyertem! - kezdte el csókolgatni a nyakam és a keze már a combomnál kalandozott.
-Mióta vagy ilyen kanos? - nevettem.
-Már elég régóta.... - rántotta meg a vállát. - De hát melletted....
-Szép! Még fogd rám, hogy elrontalak! - majd megpróbáltam kiszállni az öléből.
-Ne is próbálkozz! - rántott vissza.
Abban a pillanatban megszólalt a telefonom. Bocsánatkérően Sebre néztem, előkerestem a mobilom a táskámból és felvettem.
-Igen? - szóltam bele.
-10 perc múlva a home-ban. - hallottam meg a vonal túlsó végén Bernie hangját, majd le is csapta a telefont.
Megütközve tartottam a fülemnél a mobilt és próbáltam nyugtatni magam.
-Minden rendben? - kérdezte ijedten Seb.
-Bernie látni akar. - nyeltem egy nagyot.
Veled megyek! - jelentette ki magabiztosan.
-Dehogy jössz! Versenyed lesz! Ez az én saram!
-De... - kezdte volna.
-Ha magadtól nem szállsz be a kocsiba, én foglak belerugdosni! - néztem gonoszan, mire rápillantott a lábaimra.
-Ebben? - mutatott nagy szemekkel a magassarkúmra.
-Igen! - bólintottam.
-Na jó feladom! - ugrott fel. - Egy nő ellen nem nyerhetek! Főleg ha azon ilyen cipő van.
Elindult az ajtó felé, de még időben felugrottam és utána kaptam. Olyan lendülettel fordult meg, hogy mindketten a kanapén kötöttünk ki. Persze én kerültem alulra. Belenéztem a tengerkék szempárba, ami boldogságtól ragyogott. Seb adott egy apró csókot és fejét a mellkasomra hajtotta, közben pedig az oldalam simogatta. Én pedig hol a haját birizgáltam, hol a hátán simítottam végig.
-Biztos, hogy minden rendben lesz? - sóhajtott.
-Persze! - mondtam biztatóan. - A legrosszabb, ami történhet az, hogy kirúg.
-Mindez miattam... - éreztem a hangjában a keserűséget, és utáltam mikor magát hibáztatja olyan dolgok miatt, amikben nem is hibás.
-Miattunk! - simítottam végig a karján. - De te ezzel most ne foglalkozz! Menj ki és versenyezz! A többit pedig bízd rám!
Ahogy ezt kimondtam kopogást hallottunk az ajtón.
-Inkább nem megyek be, mert sejtem, hogy Adrienn is bent van! - hallottuk meg Christian nevetését. - Remélem nem azt csináljátok, amire gondolok! Na! Kapjátok össze magatokat, mert fél óra és kezdünk! - majd már csak a léptei visszhangoztak a folyosón.
-Pedig nem is csináltunk semmi rosszat! - görbítettem le a számat.
-Csak akartunk! - adott egy puszit a vállamra.
-Arról neki nem kell tudni! - mosolyogtam.
-Nem akarlak elengedni! - szorított szorosan magához Seb.
-Ígérem, mire vége a versenynek itt leszek! Várni foglak!
-Reméltem is! - emelte fel a fejét, majd szép lassan felkászólódott rólam, aztán pedig engem is felhúzott.
-Sok szerencsét! - csókoltam meg.
-Van egy olyan érzésem, hogy neked nagyobb szükséged lesz rá! - nyomott egy puszit a homlokomra.
Kézen fogva sétáltunk ki a boxutcába. Ott viszont kettéváltak útjaink. Ő ment az autójához, én pedig mentem a home felé. Nem tudtam, mire számítsak. Annyira még nem ismerem Berniet, hogy tudjam mit forgat a fejében. Mondjuk, ha ismerném is, akkor sem tudnék rájönni. Mindig hirtelen pattannak ki a fejéből az ötletek és, hogy azokat meg-e valósítja, az is mindig a hangulatától függ. De az már biztos, hogy tudja a tegnap történteket és hallott arról, amit mondtam. Lassú léptekkel haladtam a home épülete felé. Igazából amennyire lehetett húztam az időt. Nagyon nem akartam ezt a beszélgetést, de túl kell esnem rajta. Mikor beértem a home-ba, a recepciós rögtön jelezte, hogy a főnök már vár rám a nagy tárgyalóban. Így elindultam az általam csak kínzó szobának nevezett terem felé. Mikor utoljára négyszemközt voltam Bernievel a nagy tárgyalóban, majdnem kirúgott. Szótlanul sétáltam végig a folyosón, majd kopogás nélkül benyitottam a terembe.
-Kerestél? - csuktam be magam mögött az ajtót és az asztalfőnél ülő Berniere pillantottam.
-Ülj le! - mutatott a hatalmas asztal túloldalára.
...............
-Nem is volt semmilyen megbeszélés, igaz? - ültem le mellé mosolyogva.
Nem válaszolt csak szenvedélyesen megcsókolt és az ölébe húzott.
-Megígértem Christiannak, hogy futam előtt nincs szex, mert elveszi a figyelmed! - sóhajtottam, mikor elváltunk egymástól.
-Kit érdekel! Különben is: megnyertem! - kezdte el csókolgatni a nyakam és a keze már a combomnál kalandozott.
-Mióta vagy ilyen kanos? - nevettem.
-Már elég régóta.... - rántotta meg a vállát. - De hát melletted....
-Szép! Még fogd rám, hogy elrontalak! - majd megpróbáltam kiszállni az öléből.
-Ne is próbálkozz! - rántott vissza.
Abban a pillanatban megszólalt a telefonom. Bocsánatkérően Sebre néztem, előkerestem a mobilom a táskámból és felvettem.
-Igen? - szóltam bele.
-10 perc múlva a home-ban. - hallottam meg a vonal túlsó végén Bernie hangját, majd le is csapta a telefont.
Megütközve tartottam a fülemnél a mobilt és próbáltam nyugtatni magam.
-Minden rendben? - kérdezte ijedten Seb.
-Bernie látni akar. - nyeltem egy nagyot.
Veled megyek! - jelentette ki magabiztosan.
-Dehogy jössz! Versenyed lesz! Ez az én saram!
-De... - kezdte volna.
-Ha magadtól nem szállsz be a kocsiba, én foglak belerugdosni! - néztem gonoszan, mire rápillantott a lábaimra.
-Ebben? - mutatott nagy szemekkel a magassarkúmra.
-Igen! - bólintottam.
-Na jó feladom! - ugrott fel. - Egy nő ellen nem nyerhetek! Főleg ha azon ilyen cipő van.
Elindult az ajtó felé, de még időben felugrottam és utána kaptam. Olyan lendülettel fordult meg, hogy mindketten a kanapén kötöttünk ki. Persze én kerültem alulra. Belenéztem a tengerkék szempárba, ami boldogságtól ragyogott. Seb adott egy apró csókot és fejét a mellkasomra hajtotta, közben pedig az oldalam simogatta. Én pedig hol a haját birizgáltam, hol a hátán simítottam végig.
-Biztos, hogy minden rendben lesz? - sóhajtott.
-Persze! - mondtam biztatóan. - A legrosszabb, ami történhet az, hogy kirúg.
-Mindez miattam... - éreztem a hangjában a keserűséget, és utáltam mikor magát hibáztatja olyan dolgok miatt, amikben nem is hibás.
-Miattunk! - simítottam végig a karján. - De te ezzel most ne foglalkozz! Menj ki és versenyezz! A többit pedig bízd rám!
Ahogy ezt kimondtam kopogást hallottunk az ajtón.
-Inkább nem megyek be, mert sejtem, hogy Adrienn is bent van! - hallottuk meg Christian nevetését. - Remélem nem azt csináljátok, amire gondolok! Na! Kapjátok össze magatokat, mert fél óra és kezdünk! - majd már csak a léptei visszhangoztak a folyosón.
-Pedig nem is csináltunk semmi rosszat! - görbítettem le a számat.
-Csak akartunk! - adott egy puszit a vállamra.
-Arról neki nem kell tudni! - mosolyogtam.
-Nem akarlak elengedni! - szorított szorosan magához Seb.
-Ígérem, mire vége a versenynek itt leszek! Várni foglak!
-Reméltem is! - emelte fel a fejét, majd szép lassan felkászólódott rólam, aztán pedig engem is felhúzott.
-Sok szerencsét! - csókoltam meg.
-Van egy olyan érzésem, hogy neked nagyobb szükséged lesz rá! - nyomott egy puszit a homlokomra.
Kézen fogva sétáltunk ki a boxutcába. Ott viszont kettéváltak útjaink. Ő ment az autójához, én pedig mentem a home felé. Nem tudtam, mire számítsak. Annyira még nem ismerem Berniet, hogy tudjam mit forgat a fejében. Mondjuk, ha ismerném is, akkor sem tudnék rájönni. Mindig hirtelen pattannak ki a fejéből az ötletek és, hogy azokat meg-e valósítja, az is mindig a hangulatától függ. De az már biztos, hogy tudja a tegnap történteket és hallott arról, amit mondtam. Lassú léptekkel haladtam a home épülete felé. Igazából amennyire lehetett húztam az időt. Nagyon nem akartam ezt a beszélgetést, de túl kell esnem rajta. Mikor beértem a home-ba, a recepciós rögtön jelezte, hogy a főnök már vár rám a nagy tárgyalóban. Így elindultam az általam csak kínzó szobának nevezett terem felé. Mikor utoljára négyszemközt voltam Bernievel a nagy tárgyalóban, majdnem kirúgott. Szótlanul sétáltam végig a folyosón, majd kopogás nélkül benyitottam a terembe.
-Kerestél? - csuktam be magam mögött az ajtót és az asztalfőnél ülő Berniere pillantottam.
-Ülj le! - mutatott a hatalmas asztal túloldalára.
...............
2010. június 30., szerda
48.rész
Fogtam egy taxit és a pálya felé vettem az irányt. Mikor a boxutcába értem minden szem rám szegeződött. Tudtam, hogy felkeltette az érdeklődésüket a szerelésem és pont ez volt a célom. Mindenki meredten bámulta minden mozdulatomat, kattogtak a fotósok fényképezőgépei, forogtak a kamerák. Élveztem. Most először jó érzés volt, hogy a média engem helyez a középpontba. Nem vágytam hatalmas hírnévre, de jól esett, hogy érdeklem az embereket. Közben Bruno fölbukott egy székben, Nico leöntötte magát kávéval, míg Fernandonak tátva maradt a szája. Elégedetten nyugtáztam, hogy sikerült megbolondítanom a pasikat. Egyenesen a Red Bull Racing boxa felé sétáltam. Christian és Sebastian a pulpitusnál álltak és láthatóan bele voltak merülve a telemetriai adatokba. Seb nekem pont háttal volt. Mikor a csapatfőnök meglátott, elfelejtett levegőt venni és ezt a német is észrevette. Lassan megfordult. Látni kellett volna az arcát. Tükröződött rajta a meglepődöttség és a vágy. Magabiztos léptekkel sétáltam felé. Mikor odaértem hozzá, szenvedélyesen megcsókoltam, amin meglepődött, de azonnal viszonozta, sőt... Magához rántott és belemarkolt a fenekembe. Persze ezt mindenki feszült figyelemmel nézte végig. Ahogy elváltunk egymástól, elégedetten belekaroltam.
-Szia Christian! - fordultam felé mosolyogva.
-Adrienn!? - nyelt egy nagyot.
-Ennyire nem kell megilletődni! - nevettem.
-Ez... - próbálkozott megszólalni a mellettem álló Seb, de nem nagyon sikerült neki.
-Ezt komolyan gondoltad? - kérdezte hisztis hangon a csapatfőnök.
-Mégis mit? - húztam fel a szemöldökömet.
-Mindenki téged bámul.
-Nézzenek csak! Ingyen van! - adtam meg az egyszerű választ.
-Na jó! Sebastian megbeszélés még mielőtt felizgulsz! - adta ki a parancsot Christian.
Seb épp a szavába vágott volna, mikor újra megcsókoltam és bólintottam, hogy menjen. Csalódottan fordított nekem hátat. Felültem a csapatfőnök helyére és vigyorogva nyugtáztam, hogy még mindig engem pásztáznak a szemeikkel a rivális csapatok.
-Senkinek sincs semmi dolga? - kérdeztem hangosan nevetve, mire mindenki összekapta magát és munkához látott.
Pár perc múlva egy számomra kellemetlen személy jelent meg mellettem.
-Jobb vagy, mint hittelek! - állta meg előttem Jason.
-Ohh...ennek örülök! - mosolyogtam gúnyosan. - Viszont te az évek alatt csak visszafelé fejlődsz!
-Mióta vagy ilyen kedves?
-Amióta ismerlek téged!
-Még mindig ott tartasz? - húzta fel a szemöldökét.
-Szeretnéd, mi?! De már rég lezártalak. Egy kellemetlen emlék vagy, mélyen eltemetve a múltamban.
-Még nem tetted túl magad rajtam. - jelentette ki.
-Nem vagy egy kicsit egoista? Mert az adottságaiddal nem vagy tisztába, az tuti!
-Muszáj mindig belém kötnöd? - akadt ki.
-Te kezdted! - vágtam rá.
-Mégis mivel?
-Azzal, hogy idejöttél!
-Ne dramatizáld túl!
-Csak irritál, hogy a közelemben vagy! - rántottam meg a vállam.
-Túl jól ismerlek!
-Ezt most viccnek szántad? - néztem rá nagy szemekkel.-Most, mondd azt, hogy nem volt jó velem járni!? - vigyorgott rám kajánul.
-Nem volt jó! - vágtam rá ridegen, mire a vigyor lefagyott az arcáról.
-Hazudsz!
-Nem szokásom.
-Bernie tudja már, hogy együtt vagytok? - terelte a témát.
-Gondolom már hallott róla.
-Ha gondolod, szólhatok pár jó szót az érdekedben! - simított végig a combomon.
-Na figyelj, mert csak egyszer mondom el! - löktem le magamról a kezét. - Egy: nincs szükségem segítségre, legfőképpen a tiédre nem. Kettő: ha kell Sebért kész vagyok feladni a karrieremet és három: szállj le rólam! - magyaráztam neki, majd leszálltam a székről és elindultam a RBR boxába, de félúton még visszafordultam Jasonhöz. - Ja és esténként nem ártana, ha mosnál fogat, mert a közeledben tartózkodni veszélyes! - vigyorogtam, mire rögtön a szája elé kapta a kezét, majd végképp faképnél hagytam......
-Szia Christian! - fordultam felé mosolyogva.
-Adrienn!? - nyelt egy nagyot.
-Ennyire nem kell megilletődni! - nevettem.
-Ez... - próbálkozott megszólalni a mellettem álló Seb, de nem nagyon sikerült neki.
-Ezt komolyan gondoltad? - kérdezte hisztis hangon a csapatfőnök.
-Mégis mit? - húztam fel a szemöldökömet.
-Mindenki téged bámul.
-Nézzenek csak! Ingyen van! - adtam meg az egyszerű választ.
-Na jó! Sebastian megbeszélés még mielőtt felizgulsz! - adta ki a parancsot Christian.
Seb épp a szavába vágott volna, mikor újra megcsókoltam és bólintottam, hogy menjen. Csalódottan fordított nekem hátat. Felültem a csapatfőnök helyére és vigyorogva nyugtáztam, hogy még mindig engem pásztáznak a szemeikkel a rivális csapatok.
-Senkinek sincs semmi dolga? - kérdeztem hangosan nevetve, mire mindenki összekapta magát és munkához látott.
Pár perc múlva egy számomra kellemetlen személy jelent meg mellettem.
-Jobb vagy, mint hittelek! - állta meg előttem Jason.
-Ohh...ennek örülök! - mosolyogtam gúnyosan. - Viszont te az évek alatt csak visszafelé fejlődsz!
-Mióta vagy ilyen kedves?
-Amióta ismerlek téged!
-Még mindig ott tartasz? - húzta fel a szemöldökét.
-Szeretnéd, mi?! De már rég lezártalak. Egy kellemetlen emlék vagy, mélyen eltemetve a múltamban.
-Még nem tetted túl magad rajtam. - jelentette ki.
-Nem vagy egy kicsit egoista? Mert az adottságaiddal nem vagy tisztába, az tuti!
-Muszáj mindig belém kötnöd? - akadt ki.
-Te kezdted! - vágtam rá.
-Mégis mivel?
-Azzal, hogy idejöttél!
-Ne dramatizáld túl!
-Csak irritál, hogy a közelemben vagy! - rántottam meg a vállam.
-Túl jól ismerlek!
-Ezt most viccnek szántad? - néztem rá nagy szemekkel.-Most, mondd azt, hogy nem volt jó velem járni!? - vigyorgott rám kajánul.
-Nem volt jó! - vágtam rá ridegen, mire a vigyor lefagyott az arcáról.
-Hazudsz!
-Nem szokásom.
-Bernie tudja már, hogy együtt vagytok? - terelte a témát.
-Gondolom már hallott róla.
-Ha gondolod, szólhatok pár jó szót az érdekedben! - simított végig a combomon.
-Na figyelj, mert csak egyszer mondom el! - löktem le magamról a kezét. - Egy: nincs szükségem segítségre, legfőképpen a tiédre nem. Kettő: ha kell Sebért kész vagyok feladni a karrieremet és három: szállj le rólam! - magyaráztam neki, majd leszálltam a székről és elindultam a RBR boxába, de félúton még visszafordultam Jasonhöz. - Ja és esténként nem ártana, ha mosnál fogat, mert a közeledben tartózkodni veszélyes! - vigyorogtam, mire rögtön a szája elé kapta a kezét, majd végképp faképnél hagytam......
2010. június 28., hétfő
Európa Nagydíj (European Grand Prix)
Sziasztok! Nos, megírtam nektek az Európa Nagydíj vasárnapi futamának összefoglalóját! Kérlek, írjátok le nekem véleményeiteket a GP-vel kapcsolatban! =)
Immár harmadik alkalommal rendezték meg Spanyolországban az Európa Nagydíjat. A valenciai verseny utcai pályán zajlik, és az érdekessége az, hogy található benne egy híd is, amit adott esetben fel is lehet emelni. Persze nem verseny közben fogják felnyitni, de fontos, hogy az illesztések tökéletesen passzoljanak. Ahhoz képest, hogy utcai pályáról van szó, nem olyan szűk, mint a Monte Carlo-i pálya, de itt is vigyázni kell a palánkokkal. A rajtot Sebastian Vettel kiválóan elcsípte, és remekül védte a pozícióját. Igaz, Lewis Hamilton az első körökben aktívan támadta a németet, sőt néhol még a gumik is összeértek, de Vettel tökéletesen zárta az íveket, így az angolnak nem sikerült megelőznie őt. Mark Webber már nem volt ennyire szerencsés a rajtot illetően. Az ausztrál versenyző a második pozícióból a kilencedikre esett vissza. Ezután kijött kerékcserére és már csak a tizenkilencedik helyre érkezett vissza. De itt még nem volt vége Webber pechsorozatának! Néhány kör elteltével fékezés nélkül beleszaladt az előtte haladó Heikki Kovalainenbe, aki ráadásul még bele is fékezett. A finn versenyző megúszta egy összetört hátsó elemmel, de Webber ijesztő módon felrepült a levegőbe, fejjel lefelé a földhöz csapódott, majd óriási sebességgel a gumifalnak ütközött. Szerencsére a Red Bullos versenyzőnek semmi baja nem esett, és a saját lábán szállt ki a kocsiból. A két versenyző nyilatkozataiból kiderült, hogy Webber nem hibáztatja a finnt, am Heikki tagadja, hogy ellenfele a lassúsága miatt ütközött neki, sőt először azt hangsúlyozta, hogy szerinte ő egyáltalán nem volt hibás. A mezőny ezt követően négy körön át a Safety Car mögött haladt, a pilóták többsége természetesen azonnal kiment kerékcserére. De a verseny ezután sem telt nyugodt hangulatban! Hamiltont áthaladásos büntetéssel sújtották mivel a biztonsági autót megelőzte, amikor az bejött a pályára. De akkora előnye volt, hogy az ítélet letöltése után is visszatudott érni a második helyre. Igaz, emiatt jócskán lemaradt Vettelről. A lekörözésekkel ismét akadtak problémák. Glock és Senna nem nagyon akarták elengedni Hamiltont, Kobayasit és Buttont. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy Kobayasi megszerezte (vagy inkább ajándékba kapta) a harmadik pozíciót, amit sok-sok körön át sikerült megtartania, és ezzel maga mögött tudta tartani a tavalyi világbajnokot, Jenson Buttont. Ám az utolsó körökben ki kellett jönnie egy kerékcserére, mely után Alonso mögé érkezett vissza, akit bravúrosan meg is előzött, majd az utolsó kanyarban Buemit is maga mögé utasította. Így a hetedik helyen intették le a japánt. Emellett meg kell említenem, hogy Michael Schumacher versenyét csapata teljes mértékben tönkretette, mikor többször is szükségtelen kerékcserére hozták ki. Végül Sebastian Vettelnek lengett először a kockás zászló, aki Malajzia után az idénybeli második győzelmét szerezte. Az elmúlt két versenyen első helyen végző Lewis Hamilton lett a második, míg Jenson Button a harmadik. A további helyezetteket illetően először nagy volt a kavarodás, ugyanis a futam végén több pilótát is vizsgálni kezdett a versenybíróság. Végül aztán kilenc érintett versenyző (Jenson Button, Rubens Barrichello, Nico Hülkenberg, Robert Kubica, Vitaly Petrov, Adrian Sutil, Sebastien Buemi, Pedro de la Rosa és Vitantonio Liuzzi) 5 másodperces büntetést kapott. Az ok: A sebességkorlátozás megsértése. Emiatt jelentős változás nem történt a végső rangsort illetően, csak Fernando Alonso lépett előre a nyolcadik helyre, míg Nico Rosberg az utolsó pontszerző pozícióba érkezett meg a büntetések kiosztása után. Timo Glock pedig 20 másodperces büntetést kapott, mert figyelmen kívül hagyta a kék zászlót. Igaz, ez nem sokat változtatott az ő helyzetén. A futam után azonban a kedélyek felkavarodtak! A Ferrari és Alonso szabályosan dühöngött azért, mert szerintük Hamilton nagyobb büntetést érdemelt volna a Safety Car megelőzése miatt. Ám a McLaren csapatfőnöke kijelentette: „Lewisnak elég nagy büntetés volt az is, hogy nem versenyezhetett az első pozícióért!”. Ennek ellenére Alonso és az egész Ferrari szentül hiszi, hogy a versenyt manipulálták és mindenképpen szabálymódosítást sürget. De Alonso kapott egy éles kritikát is egy avatott szakértőtől, aki csak annyit reagált a manipulálás vádjára, hogy:„Ő(Alonso) már csak tudhatja, hogy milyen, ha egy futamot manipulálnak, hiszen jól emlékszik 2008-ból a szingapúri futamról." Közben a McLaren pedig a Ferrarit vádolja szabálytalansággal, mivel az olasz istálló egy filmforgatás keretein belül tesztelte autója vadonatúj módosításait. Ezzel egyébként Christian Horner, a Red Bull Racing csapatfőnöke is egyetért.
De derűsebb vizekre evezve Sebastian Vettel nagyon boldog volt győzelme miatt, amit nyilatkozata szerint nem volt könnyű megszerezni: "Nem volt olyan egyszerű és könnyed győzelem, mint amilyennek látszott. Az igazat megvallva meglepett, hogy milyen jó versenytempót tudtunk diktálni, és ki tudtam autózni a szükséges előnyt is. A verseny újraindítása után voltak kemény pillanatok, mert a gumik nem voltak megfelelő hőmérsékleten és blokkoltak a kerekek, de szerencsére meg tudtam őrizni a helyemet." A német természetesen megkönnyebbülve tette hozzá, hogy nagyon örül, hogy csapattársának, Mark Webbernek nem esett semmi baja a félelmetes balesetét követően. A RBR csapatfőnöke is méltatta Sebastiant. "A világbajnoki reményei helyreálltak. Lenyűgözően vezetett" - mondta Horner az Autosport-nak. - "Szerintem Sebastian erőt fog meríteni ebből a versenyből. Akadt néhány nehéz hétvégéje, volt egy kis balszerencséje is, úgyhogy a siker jót fog tenni az önbizalmának."
Adatok a versenyről:
A versenyen futott leggyorsabb kör:
1.Jenson Button(McLaren) 1:38.766
2.Michael Schumacher(Mercedes) 1:38.968
3.Sebastian Vettel(Red Bull Racing) 1:39.141
A verseny leggyorsabb boxkiállásai:
1.Fernando Alonso(Ferrari) 20.649
2.Sebastian Vettel(Red Bull Racing) 21.197
3.Kamui Kobayashi(BMW Sauber) 21.584
Végsebességek:
1.Sebastian Buemi(Toro Rosso) 314,5 km/h
2.Jaime Alguersuari(Toro Rosso) 314,3 km/h
3.Pedro de la Rosa(BMW Sauber) 313,4 km/h
Immár harmadik alkalommal rendezték meg Spanyolországban az Európa Nagydíjat. A valenciai verseny utcai pályán zajlik, és az érdekessége az, hogy található benne egy híd is, amit adott esetben fel is lehet emelni. Persze nem verseny közben fogják felnyitni, de fontos, hogy az illesztések tökéletesen passzoljanak. Ahhoz képest, hogy utcai pályáról van szó, nem olyan szűk, mint a Monte Carlo-i pálya, de itt is vigyázni kell a palánkokkal. A rajtot Sebastian Vettel kiválóan elcsípte, és remekül védte a pozícióját. Igaz, Lewis Hamilton az első körökben aktívan támadta a németet, sőt néhol még a gumik is összeértek, de Vettel tökéletesen zárta az íveket, így az angolnak nem sikerült megelőznie őt. Mark Webber már nem volt ennyire szerencsés a rajtot illetően. Az ausztrál versenyző a második pozícióból a kilencedikre esett vissza. Ezután kijött kerékcserére és már csak a tizenkilencedik helyre érkezett vissza. De itt még nem volt vége Webber pechsorozatának! Néhány kör elteltével fékezés nélkül beleszaladt az előtte haladó Heikki Kovalainenbe, aki ráadásul még bele is fékezett. A finn versenyző megúszta egy összetört hátsó elemmel, de Webber ijesztő módon felrepült a levegőbe, fejjel lefelé a földhöz csapódott, majd óriási sebességgel a gumifalnak ütközött. Szerencsére a Red Bullos versenyzőnek semmi baja nem esett, és a saját lábán szállt ki a kocsiból. A két versenyző nyilatkozataiból kiderült, hogy Webber nem hibáztatja a finnt, am Heikki tagadja, hogy ellenfele a lassúsága miatt ütközött neki, sőt először azt hangsúlyozta, hogy szerinte ő egyáltalán nem volt hibás. A mezőny ezt követően négy körön át a Safety Car mögött haladt, a pilóták többsége természetesen azonnal kiment kerékcserére. De a verseny ezután sem telt nyugodt hangulatban! Hamiltont áthaladásos büntetéssel sújtották mivel a biztonsági autót megelőzte, amikor az bejött a pályára. De akkora előnye volt, hogy az ítélet letöltése után is visszatudott érni a második helyre. Igaz, emiatt jócskán lemaradt Vettelről. A lekörözésekkel ismét akadtak problémák. Glock és Senna nem nagyon akarták elengedni Hamiltont, Kobayasit és Buttont. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy Kobayasi megszerezte (vagy inkább ajándékba kapta) a harmadik pozíciót, amit sok-sok körön át sikerült megtartania, és ezzel maga mögött tudta tartani a tavalyi világbajnokot, Jenson Buttont. Ám az utolsó körökben ki kellett jönnie egy kerékcserére, mely után Alonso mögé érkezett vissza, akit bravúrosan meg is előzött, majd az utolsó kanyarban Buemit is maga mögé utasította. Így a hetedik helyen intették le a japánt. Emellett meg kell említenem, hogy Michael Schumacher versenyét csapata teljes mértékben tönkretette, mikor többször is szükségtelen kerékcserére hozták ki. Végül Sebastian Vettelnek lengett először a kockás zászló, aki Malajzia után az idénybeli második győzelmét szerezte. Az elmúlt két versenyen első helyen végző Lewis Hamilton lett a második, míg Jenson Button a harmadik. A további helyezetteket illetően először nagy volt a kavarodás, ugyanis a futam végén több pilótát is vizsgálni kezdett a versenybíróság. Végül aztán kilenc érintett versenyző (Jenson Button, Rubens Barrichello, Nico Hülkenberg, Robert Kubica, Vitaly Petrov, Adrian Sutil, Sebastien Buemi, Pedro de la Rosa és Vitantonio Liuzzi) 5 másodperces büntetést kapott. Az ok: A sebességkorlátozás megsértése. Emiatt jelentős változás nem történt a végső rangsort illetően, csak Fernando Alonso lépett előre a nyolcadik helyre, míg Nico Rosberg az utolsó pontszerző pozícióba érkezett meg a büntetések kiosztása után. Timo Glock pedig 20 másodperces büntetést kapott, mert figyelmen kívül hagyta a kék zászlót. Igaz, ez nem sokat változtatott az ő helyzetén. A futam után azonban a kedélyek felkavarodtak! A Ferrari és Alonso szabályosan dühöngött azért, mert szerintük Hamilton nagyobb büntetést érdemelt volna a Safety Car megelőzése miatt. Ám a McLaren csapatfőnöke kijelentette: „Lewisnak elég nagy büntetés volt az is, hogy nem versenyezhetett az első pozícióért!”. Ennek ellenére Alonso és az egész Ferrari szentül hiszi, hogy a versenyt manipulálták és mindenképpen szabálymódosítást sürget. De Alonso kapott egy éles kritikát is egy avatott szakértőtől, aki csak annyit reagált a manipulálás vádjára, hogy:„Ő(Alonso) már csak tudhatja, hogy milyen, ha egy futamot manipulálnak, hiszen jól emlékszik 2008-ból a szingapúri futamról." Közben a McLaren pedig a Ferrarit vádolja szabálytalansággal, mivel az olasz istálló egy filmforgatás keretein belül tesztelte autója vadonatúj módosításait. Ezzel egyébként Christian Horner, a Red Bull Racing csapatfőnöke is egyetért.
De derűsebb vizekre evezve Sebastian Vettel nagyon boldog volt győzelme miatt, amit nyilatkozata szerint nem volt könnyű megszerezni: "Nem volt olyan egyszerű és könnyed győzelem, mint amilyennek látszott. Az igazat megvallva meglepett, hogy milyen jó versenytempót tudtunk diktálni, és ki tudtam autózni a szükséges előnyt is. A verseny újraindítása után voltak kemény pillanatok, mert a gumik nem voltak megfelelő hőmérsékleten és blokkoltak a kerekek, de szerencsére meg tudtam őrizni a helyemet." A német természetesen megkönnyebbülve tette hozzá, hogy nagyon örül, hogy csapattársának, Mark Webbernek nem esett semmi baja a félelmetes balesetét követően. A RBR csapatfőnöke is méltatta Sebastiant. "A világbajnoki reményei helyreálltak. Lenyűgözően vezetett" - mondta Horner az Autosport-nak. - "Szerintem Sebastian erőt fog meríteni ebből a versenyből. Akadt néhány nehéz hétvégéje, volt egy kis balszerencséje is, úgyhogy a siker jót fog tenni az önbizalmának."
Adatok a versenyről:
A versenyen futott leggyorsabb kör:
1.Jenson Button(McLaren) 1:38.766
2.Michael Schumacher(Mercedes) 1:38.968
3.Sebastian Vettel(Red Bull Racing) 1:39.141
A verseny leggyorsabb boxkiállásai:
1.Fernando Alonso(Ferrari) 20.649
2.Sebastian Vettel(Red Bull Racing) 21.197
3.Kamui Kobayashi(BMW Sauber) 21.584
Végsebességek:
1.Sebastian Buemi(Toro Rosso) 314,5 km/h
2.Jaime Alguersuari(Toro Rosso) 314,3 km/h
3.Pedro de la Rosa(BMW Sauber) 313,4 km/h
47.rész + Kérdés
Sziasztok!
Mint ígértem, itt az új rész! =)
Emellett lenne egy kérdésem! =)
Szóval mit szólnátok hozzá, ha mostantól minden versenyhétvége után írnék egy futam összefoglalót, amely alá megjegyzésben ti is leírnátok a véleményeiteket az adott GP-vel kapcsolatban? (Ilyet már a Török Nagydíjkor csináltam!) Kérlek titeket, hogy megjegyzésben vagy a chatben jelezzétek nekem, hogy szerintetek jó vagy rossz ötlet ez az újdonság! =) Előre is köszönöm! =) Addig is jó olvasgatást!
Ui.: Mégegyszer köszönöm a több mint 10.000 látogatót!!! =)
Az ajtóban ott állt Sebastian. Mikor megpillantottam teljesen lefagytam. Belenéztem a hihetetlenül kék szemeibe és válaszokat kerestem. Nem tudtam elképzelni, hogy miért jött. Azért, hogy újra mindent a fejemhez vágjon vagy azért, mert megakarja beszélni a dolgot.
-Gyere be! - szólaltam meg pár perc tétovázás után.
Némán besétált és rögtön a nappali felé indult, mire én némán követtem.
-Szabad? - mutatott a kanapéra.
-Persze. - bólintottam és leültem mellé.
-Hogy van a karod?
-Semmiség! Csak egy kis karcolás! De gondolom nem ezért jöttél. - néztem rá.
-Tudni akartam, hogy vagy. De valóban nem ez a fő ok, amiért itt vagyok. - vett egy nagy levegőt és folytatta. - Amit ma Marknak mondtál, azt komolyan gondoltad?
-Igen! - mondtam magabiztosan.
-Én is hibás vagyok. - hajtotta le a fejét.
-Mégis miért? - húztam fel a szemöldököm, mert nem értettem, hogy mire céloz.
-Azt ígértem neked, hogy harcolni fogok a munkáddal szemben, de feladtam. Óvodás módon kiborultam. Ha nem tettem volna, akkor nem történt volna meg ez az eset Markkal. Akkor most titokban ugyan, de boldogok lennénk és még a karriered is rendben lenne. - sóhajtott fájdalmasan.
-Nehogy magadat kezd okolni! - rivalltam rá. - Teljesen igazad volt! Egy bizonytalan, munkamániás és önző picsa voltam. Nem vettem észre időben, hogy mit érzek irántad. Őszinte leszek: az életben nem voltam annyira padlón, mint csütörtökön. Először fájt, amit mondtál, de aztán még szörnyűbb volt, mikor ráébredtem, hogy igaz. Féltem, hogy elveszítelek. Aznap majdnem részegre ittam magam és széttéptem a szerződésem nálam lévő példányát. Furcsa módon nem érdekelt, hogy ezzel életem legnagyobb lehetőségét dobom el magamtól. Amit pedig ma mondtam, azt tényleg komolyan gondoltam. Szeretlek és ha ahhoz, hogy veled legyek az kell, hogy feladjam a karrieremet, akkor rendben! Én megteszem. - adtam ki magamból mindent, ami az elmúlt napokban a szívemet nyomta.
Pár percig némán fürkésztem Sebastian arcát, de nem tudtam semmit leolvasni róla. Hirtelen közelebb ült hozzám és szorosan magához húzott. Szótlanul a mellkasába fúrtam a fejem és mélyen beszippantottam az illatát. Jó érzés volt újra a karjaiban lenni.
-Szeretlek! - suttogta a fülembe.
-Én is! - néztem rá és gyengéden megcsókoltam.
-Most mi lesz a munkáddal?
-Nem tudom, de nem is érdekel. Bernie még nem szólt semmit, és szerintem addig minden rendben. - rántottam meg a vállam és az ölébe ültem.
-Nocsak! Mit szeretne a kisasszony? - vigyorgott kajánul.
-Önt! - pimaszkodtam és gyengéd puszikat leheltem a nyakára, amitől kirázta a hideg.
Innentől kezdve nem volt megállás. Hihetetlenül vágytam rá. Felejthetetlen éjszakánk volt! Tipikus békülés affér. Seb karjaiban szenderültem álomba. Másnap reggel korán keltem, de Sebastian már nem volt mellettem. Gondolom rég kiment a pályára. Csak legyek túl a mai napon. Nem volt kedvem sem Bernienek, sem senki másnak magyarázkodni. Hirtelen a telefonomon bekapcsolt a zenelejátszó és megszólalt a Pussycat Dollstól a When I grow up. Ez a szám felvillanyozott és tudtam mit kell tennem.
-Ma én leszek a rossz kislány! - vigyorodtam el ördögien.
Bevonultam a fürdőbe és gyorsan letusoltam, majd kivasaltam a hajam. A szokásosnál erősebb sminket tettem fel, aztán pedig a bőröndöm elé álltam, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát. A ruhatáram legprovokatívabb darabja mellett döntöttem, ami egy combközépig érő, tűzpiros ruha volt, melynek a mellkivágása nem nevezhető szolidnak. De ez a legkevésbé sem zavart. Felvettem még pár hatalmas ékszert és egy elmaradhatatlan motoros kesztyűt. Felkaptam a fekete magassarkúmat és a táskám, majd útnak indultam.
Vigyázz Sanghaj, jövök.............
Mint ígértem, itt az új rész! =)
Emellett lenne egy kérdésem! =)
Szóval mit szólnátok hozzá, ha mostantól minden versenyhétvége után írnék egy futam összefoglalót, amely alá megjegyzésben ti is leírnátok a véleményeiteket az adott GP-vel kapcsolatban? (Ilyet már a Török Nagydíjkor csináltam!) Kérlek titeket, hogy megjegyzésben vagy a chatben jelezzétek nekem, hogy szerintetek jó vagy rossz ötlet ez az újdonság! =) Előre is köszönöm! =) Addig is jó olvasgatást!
Ui.: Mégegyszer köszönöm a több mint 10.000 látogatót!!! =)
Az ajtóban ott állt Sebastian. Mikor megpillantottam teljesen lefagytam. Belenéztem a hihetetlenül kék szemeibe és válaszokat kerestem. Nem tudtam elképzelni, hogy miért jött. Azért, hogy újra mindent a fejemhez vágjon vagy azért, mert megakarja beszélni a dolgot.
-Gyere be! - szólaltam meg pár perc tétovázás után.
Némán besétált és rögtön a nappali felé indult, mire én némán követtem.
-Szabad? - mutatott a kanapéra.
-Persze. - bólintottam és leültem mellé.
-Hogy van a karod?
-Semmiség! Csak egy kis karcolás! De gondolom nem ezért jöttél. - néztem rá.
-Tudni akartam, hogy vagy. De valóban nem ez a fő ok, amiért itt vagyok. - vett egy nagy levegőt és folytatta. - Amit ma Marknak mondtál, azt komolyan gondoltad?
-Igen! - mondtam magabiztosan.
-Én is hibás vagyok. - hajtotta le a fejét.
-Mégis miért? - húztam fel a szemöldököm, mert nem értettem, hogy mire céloz.
-Azt ígértem neked, hogy harcolni fogok a munkáddal szemben, de feladtam. Óvodás módon kiborultam. Ha nem tettem volna, akkor nem történt volna meg ez az eset Markkal. Akkor most titokban ugyan, de boldogok lennénk és még a karriered is rendben lenne. - sóhajtott fájdalmasan.
-Nehogy magadat kezd okolni! - rivalltam rá. - Teljesen igazad volt! Egy bizonytalan, munkamániás és önző picsa voltam. Nem vettem észre időben, hogy mit érzek irántad. Őszinte leszek: az életben nem voltam annyira padlón, mint csütörtökön. Először fájt, amit mondtál, de aztán még szörnyűbb volt, mikor ráébredtem, hogy igaz. Féltem, hogy elveszítelek. Aznap majdnem részegre ittam magam és széttéptem a szerződésem nálam lévő példányát. Furcsa módon nem érdekelt, hogy ezzel életem legnagyobb lehetőségét dobom el magamtól. Amit pedig ma mondtam, azt tényleg komolyan gondoltam. Szeretlek és ha ahhoz, hogy veled legyek az kell, hogy feladjam a karrieremet, akkor rendben! Én megteszem. - adtam ki magamból mindent, ami az elmúlt napokban a szívemet nyomta.
Pár percig némán fürkésztem Sebastian arcát, de nem tudtam semmit leolvasni róla. Hirtelen közelebb ült hozzám és szorosan magához húzott. Szótlanul a mellkasába fúrtam a fejem és mélyen beszippantottam az illatát. Jó érzés volt újra a karjaiban lenni.
-Szeretlek! - suttogta a fülembe.
-Én is! - néztem rá és gyengéden megcsókoltam.
-Most mi lesz a munkáddal?
-Nem tudom, de nem is érdekel. Bernie még nem szólt semmit, és szerintem addig minden rendben. - rántottam meg a vállam és az ölébe ültem.
-Nocsak! Mit szeretne a kisasszony? - vigyorgott kajánul.
-Önt! - pimaszkodtam és gyengéd puszikat leheltem a nyakára, amitől kirázta a hideg.
Innentől kezdve nem volt megállás. Hihetetlenül vágytam rá. Felejthetetlen éjszakánk volt! Tipikus békülés affér. Seb karjaiban szenderültem álomba. Másnap reggel korán keltem, de Sebastian már nem volt mellettem. Gondolom rég kiment a pályára. Csak legyek túl a mai napon. Nem volt kedvem sem Bernienek, sem senki másnak magyarázkodni. Hirtelen a telefonomon bekapcsolt a zenelejátszó és megszólalt a Pussycat Dollstól a When I grow up. Ez a szám felvillanyozott és tudtam mit kell tennem.
-Ma én leszek a rossz kislány! - vigyorodtam el ördögien.
Bevonultam a fürdőbe és gyorsan letusoltam, majd kivasaltam a hajam. A szokásosnál erősebb sminket tettem fel, aztán pedig a bőröndöm elé álltam, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát. A ruhatáram legprovokatívabb darabja mellett döntöttem, ami egy combközépig érő, tűzpiros ruha volt, melynek a mellkivágása nem nevezhető szolidnak. De ez a legkevésbé sem zavart. Felvettem még pár hatalmas ékszert és egy elmaradhatatlan motoros kesztyűt. Felkaptam a fekete magassarkúmat és a táskám, majd útnak indultam.
Vigyázz Sanghaj, jövök.............
10.000
Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a több, mint 10.000 látogatót !!! Nagyon sokat jelent számomra, hogy már ennyien jártatok az oldalon! =) Emellett köszönöm mindenkinek, aki eddig valamilyen formában(megjegyzésben vagy a chatben) írt nekem véleményt a történettel kapcsolatban! Remélem, hogy a továbbiakban is figyelemmel kíséritek majd a Száguldó Cirkuszt és sok-sok kommentárt írtok a részek és egyéb bejegyzések alá! =)
Ui.: Hamarosan hozom az újabb részt, és egy kérdéssel fordulok majd hozzátok! Addig is jó olvasgatást/nézelődést a blogon! =)
2010. június 27., vasárnap
46.rész + Vélemény
Sziasztok!
Ismét hoztam új részt, amihez szeretném ha sok-sok komit írnátok! =) Emellett ma délután lezajlott az unalmasnak egyáltalán nem nevezhető Európai Nagydíj! Sebastian Vettel indult a pole pozícióból, és szerencsére ő is haladt át először a kockás zászlón! =) Gratulálunk neki! Fantasztikus verseny volt! =) [Közben pedig Németország is megnyerte a foci meccset Anglia ellen a VB-n (Ger 4:1 Eng)] Viszont sajnos balesetben nem volt hiány ezen a GP-n sem. Mark Webber életveszélyeset bukott, de sértetlenül szállt ki az összetört autójából! Reméljük tényleg minden rendben van vele! =) Szóval ezzel kapcsolatban szeretnék kérni tőletek valamit! Kérlek, írjátok le nekem megjegyzésben, hogy ti mit gondoltok a Valenciai Nagydíj történéseiről, illetve az eredményéről!
-Beszélj vele! - tanácsolta Christian.
-Megpróbálom! - sóhajtottam.
-Menni fog! Szia! - köszönt el, majd kilépett az ajtón.
Fáradtan dőltem be az ágyba, előre is félve a holnaptól. Másnap reggel dél körül keltem. Gyorsan összeszedtem magam és mentem is ki a pályára. Mikor odaértem mindenhonnan csodálkozó szemek meredtek rám. Valószínű, hogy mindenki tudja, Jasonnek köszönhetően. Felemelt fejjel sétáltam végig a boxutcán, egyenesen a Red Bull Racing boxa felé. Amikor bementem az összes szerelő meglepődve, mégis mosolyogva bámult rám.
-Áhhh.....az eltévedt kis bárányka visszatért! - hallottam meg magam mögött Mark hangját.
-Bocs, de nincs kedvem vitatkozni! - indultam el a boksz hátsó része felé.
-Mit műveltél a mi kis Sebastianunkkal, hogy tegnap és ma is ilyen szar teljesítményt nyújtott?
Erre a kérdésre megtorpantam.
-Lám-lám! Fején találtam a szöget? - sétált közelebb hozzám.
A szerelők ökölbe szorított kezekkel álltak az autó körül és villámokat szóró szemekkel néztek Webberre.
-Mit akarsz hallani? - fordultam meg.
-Azt hiszed, hogy itt minden a tiéd? - köpte a szavakat.
-Hogy jön e most ide? - kérdeztem értetlenül.
-Tudod, nekem most jól tettél! - nevetett fel ördögien. - Elterelted Sebastian figyelmét, és emiatt rosszabb lett, mint volt.
-Őt hagyd ki ebből! Csak az a bajod vele, hogy jobb nálad! Na meg persze az, hogy bármennyire nyalizol, nem leszel a főszponzorok kedvence. - vágtam vissza.
-Mégis mit képzelsz magadról? - kapta el a karom, mire mindegyik szerelő tett egy lépést előre.
-Itt meg mi folyik? - érkezett meg Christian, háta mögött a csapat többi tagjával.
-Webber nem bírja a vereséget! - néztem az ausztrál izzó szemeibe.
Abban a pillanatban megláttam a tengerkék szempárt Christian mellett. Ez a pár másodperc, amíg nem figyeltem Markra, pont elég volt neki. A karomnál fogva egy hatalmasat lökött rajtam, aminek az lett az eredménye, hogy a székek közé zuhantam. Az alkaromba hirtelen fájdalom nyílalt és mikor rá pillantottam vér folyt belőle. Bizonyára az egyik széken lévő csavar kicsit felsértette.
-Te állat! - indult meg Seb Mark felé, de Adrian megállította.
-Nem verekedhettek össze időmérő előtt! - rivallt rá.
Lassan feltápászkodtam a törmelékek közül és Webber elé léptem.
-Most boldog vagy? - kérdeztem gúnyosan.
-Igen! Tudod ez nagyon jól esett. - nevetett, mire a válaszom csak egy hatalmas pofon volt.
Mark láthatóan meglepődött ezen, és hátrált pár lépést.
-Na ide figyelj, te utolsó gazember! - Megkapod a hőn áhított vallomásodat! - néztem rá pókerarccal, majd megemeltem a hangomat. - Emberek! Mindenki figyeljen, kérem! Most hivatalosan is megerősítem, hogy szerelmes vagyok Sebastian Vettelbe és kész vagyok érte akár a karrieremet is feláldozni! - kiabáltam.
Mindenki kővé dermedve, némán bámult hol rám, hol Sebre. A tengerkék szempárba néztem, ami megnyugvást és boldogságot tükrözött.
-Tudod mi a furcsa? - fordultam Mark felé. - Az, hogy nagyon jólesett ezt elmondani.
Majd szótlanul, gyors léptekkel kisiettem a boxból. Véres karral mentem végig a Paddock Club területén, de ez a legkevésbé sem érdekelt. Egyenesen visszamentem a hotelbe és magamra zártam az ajtót. Lefertőtlenítettem a sebemet, majd leültem a kanapéra. Csak bámultam ki a fejemből azon gondolkodva, hogy mi lesz a következménye annak, amit Mark fejéhez vágtam. Furcsa módon már nem féltettem annyira a karrieremet. Azonban a Sebbel való kapcsolatomat annál inkább. Ráébredtem, hogy nem tudnám elviselni ha őt elveszíteném. Ő az egyetlen, akit az elmúlt években igazán közel engedtem a szívemhez és ez nem csak holmi fellángolás. Szükségem van rá, mint a levegőre. Hiányzik az érintése, a csókja, a hihetetlen mosolya és az a tengerkék szempár, amely újra és újra megbabonáz. Ahányszor a szemébe nézek kellemes bizsergés fut végig az egész testemen. Gondolatmenetemből kopogás szakított ki. Amikor kinyitottam az ajtót, azt hittem csak álmodok, de rájöttem, hogy mégsem........
Ismét hoztam új részt, amihez szeretném ha sok-sok komit írnátok! =) Emellett ma délután lezajlott az unalmasnak egyáltalán nem nevezhető Európai Nagydíj! Sebastian Vettel indult a pole pozícióból, és szerencsére ő is haladt át először a kockás zászlón! =) Gratulálunk neki! Fantasztikus verseny volt! =) [Közben pedig Németország is megnyerte a foci meccset Anglia ellen a VB-n (Ger 4:1 Eng)] Viszont sajnos balesetben nem volt hiány ezen a GP-n sem. Mark Webber életveszélyeset bukott, de sértetlenül szállt ki az összetört autójából! Reméljük tényleg minden rendben van vele! =) Szóval ezzel kapcsolatban szeretnék kérni tőletek valamit! Kérlek, írjátok le nekem megjegyzésben, hogy ti mit gondoltok a Valenciai Nagydíj történéseiről, illetve az eredményéről!
-Beszélj vele! - tanácsolta Christian.
-Megpróbálom! - sóhajtottam.
-Menni fog! Szia! - köszönt el, majd kilépett az ajtón.
Fáradtan dőltem be az ágyba, előre is félve a holnaptól. Másnap reggel dél körül keltem. Gyorsan összeszedtem magam és mentem is ki a pályára. Mikor odaértem mindenhonnan csodálkozó szemek meredtek rám. Valószínű, hogy mindenki tudja, Jasonnek köszönhetően. Felemelt fejjel sétáltam végig a boxutcán, egyenesen a Red Bull Racing boxa felé. Amikor bementem az összes szerelő meglepődve, mégis mosolyogva bámult rám.
-Áhhh.....az eltévedt kis bárányka visszatért! - hallottam meg magam mögött Mark hangját.
-Bocs, de nincs kedvem vitatkozni! - indultam el a boksz hátsó része felé.
-Mit műveltél a mi kis Sebastianunkkal, hogy tegnap és ma is ilyen szar teljesítményt nyújtott?
Erre a kérdésre megtorpantam.
-Lám-lám! Fején találtam a szöget? - sétált közelebb hozzám.
A szerelők ökölbe szorított kezekkel álltak az autó körül és villámokat szóró szemekkel néztek Webberre.
-Mit akarsz hallani? - fordultam meg.
-Azt hiszed, hogy itt minden a tiéd? - köpte a szavakat.
-Hogy jön e most ide? - kérdeztem értetlenül.
-Tudod, nekem most jól tettél! - nevetett fel ördögien. - Elterelted Sebastian figyelmét, és emiatt rosszabb lett, mint volt.
-Őt hagyd ki ebből! Csak az a bajod vele, hogy jobb nálad! Na meg persze az, hogy bármennyire nyalizol, nem leszel a főszponzorok kedvence. - vágtam vissza.
-Mégis mit képzelsz magadról? - kapta el a karom, mire mindegyik szerelő tett egy lépést előre.
-Itt meg mi folyik? - érkezett meg Christian, háta mögött a csapat többi tagjával.
-Webber nem bírja a vereséget! - néztem az ausztrál izzó szemeibe.
Abban a pillanatban megláttam a tengerkék szempárt Christian mellett. Ez a pár másodperc, amíg nem figyeltem Markra, pont elég volt neki. A karomnál fogva egy hatalmasat lökött rajtam, aminek az lett az eredménye, hogy a székek közé zuhantam. Az alkaromba hirtelen fájdalom nyílalt és mikor rá pillantottam vér folyt belőle. Bizonyára az egyik széken lévő csavar kicsit felsértette.
-Te állat! - indult meg Seb Mark felé, de Adrian megállította.
-Nem verekedhettek össze időmérő előtt! - rivallt rá.
Lassan feltápászkodtam a törmelékek közül és Webber elé léptem.
-Most boldog vagy? - kérdeztem gúnyosan.
-Igen! Tudod ez nagyon jól esett. - nevetett, mire a válaszom csak egy hatalmas pofon volt.
Mark láthatóan meglepődött ezen, és hátrált pár lépést.
-Na ide figyelj, te utolsó gazember! - Megkapod a hőn áhított vallomásodat! - néztem rá pókerarccal, majd megemeltem a hangomat. - Emberek! Mindenki figyeljen, kérem! Most hivatalosan is megerősítem, hogy szerelmes vagyok Sebastian Vettelbe és kész vagyok érte akár a karrieremet is feláldozni! - kiabáltam.
Mindenki kővé dermedve, némán bámult hol rám, hol Sebre. A tengerkék szempárba néztem, ami megnyugvást és boldogságot tükrözött.
-Tudod mi a furcsa? - fordultam Mark felé. - Az, hogy nagyon jólesett ezt elmondani.
Majd szótlanul, gyors léptekkel kisiettem a boxból. Véres karral mentem végig a Paddock Club területén, de ez a legkevésbé sem érdekelt. Egyenesen visszamentem a hotelbe és magamra zártam az ajtót. Lefertőtlenítettem a sebemet, majd leültem a kanapéra. Csak bámultam ki a fejemből azon gondolkodva, hogy mi lesz a következménye annak, amit Mark fejéhez vágtam. Furcsa módon már nem féltettem annyira a karrieremet. Azonban a Sebbel való kapcsolatomat annál inkább. Ráébredtem, hogy nem tudnám elviselni ha őt elveszíteném. Ő az egyetlen, akit az elmúlt években igazán közel engedtem a szívemhez és ez nem csak holmi fellángolás. Szükségem van rá, mint a levegőre. Hiányzik az érintése, a csókja, a hihetetlen mosolya és az a tengerkék szempár, amely újra és újra megbabonáz. Ahányszor a szemébe nézek kellemes bizsergés fut végig az egész testemen. Gondolatmenetemből kopogás szakított ki. Amikor kinyitottam az ajtót, azt hittem csak álmodok, de rájöttem, hogy mégsem........
2010. június 26., szombat
45.rész
Nos, sziasztok!
Tudom, hogy azt írtam, hogy csak akkor hozok új részt, ha meglesz a 6 komi, de mivel Valenciában Sebé a pole, ezért úgy gondoltam megleplek titeket egy új résszel! =) Holnap biztos, hogy lesz új fejezet, ami sok-sok izgalmat tartogat majd! =) De addig szurkoljunk Sebnek, hogy győzelemmel fejezze be a holnapi futamot! =)
Mindent elmondtam Isabellnek, beleértve azt is, hogy ha ez kiderül, akkor a karrieremnek valószínű, hogy annyi. Valamiért megbíztam benne. Nem ismerem, de mégis olyan mintha a nővérem lenne. Egész este egy szót sem szólt, csak ült mellettem és hallgatta a történetet. Szinte az egész életem elmeséltem neki pár perc alatt. Másnap reggel elgémberedett végtagokkal ébredtem. Ahogy jobban körülnéztem beugrottak a tegnapi nap emlékei. A kanapén feküdtem, az asztalon egy félig üres vodkás üveg állt, míg a szerződésem egy példánya szétszaggatva hevert a földön.
-Jó reggelt, álomszuszék! - sétált el mellettem Isabell és a kezembe nyomott egy bögre kávét.
-Jó reggelt! Életmentő vagy! - ültem fel, majd elvettem tőle a gőzölgő koffeinbombát.
-Ez túlzás! - térdelt le az asztalhoz. - Mire emlékszel?
-Elvesztettem Sebastiant, aztán visszajöttem a hotelbe, majd te átjöttél és beszélgettünk. - vázoltam fel, mire rám vigyorgott. - Jajj ne! Mit csináltam? - kérdeztem félve.
-Mint látod alkoholba fojtottad a bánatod, de félúton sikerült leállítanom. Aztán előkotortad valahonnan a szerződésedet és széttépted, közben pedig azt kiabáltad, hogy „Leszarom a karrieremet, Sebre van szükségem!”. Végül pedig álomba sírtad magad. - mesélte mosolyogva.
-Részeg ember mindig igazat mond! - kortyoltam bele a kávémba.
-Ma beszélsz vele?
-Lenne értelme? - kérdeztem hitetlenkedve.
-Egy próbát megér! Különben is, jobb, mint ha itt emészted magad!
-Mégis mit mondanék neki?
-Csak akkor állj elé, ha biztos vagy benne, hogy őt választanád! - mosolygott Isabell.
-Köszönöm, hogy itt voltál velem! - néztem rá hálásan.
-Barátnők? - nyújtotta a kezét.
-Barátnők! - ráztunk kezet, majd megöleltük egymást.
-Sajnos most mennem kell! Timo már keresett. Később még beszélünk! Csak ügyesen! - nyomott két puszit az arcomra, majd kisétált a szobából
Újra egyedül maradtam. Én és a gondolataim......veszélyes párosítás, az biztos! Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Várjak vagy álljak elé? Mindkét esetben koppanhatok, de Sebért vállalnám. Csak ültem és agyaltam egy helyes megoldáson. Gondolatmenetemet a telefonom csörgése szakította félbe.
-Igen? - vettem fel.
-Szia! Jól vagy? - hallottam meg a vonal másik végén Lewis hangját.
-Szia! Igen, miért? - kérdeztem sóhajtva.
-Csak hallottam, hogy tegnap kiborultál.
-Kitől és mit tudsz?
-Jason mondta, és csak annyit, hogy látta, mikor sírva beszálltál Mike kocsijába. Az egész Paddock erről beszél.
-Remek! - sóhajtottam. - Nos, köszönöm, hogy aggódsz értem, de jól vagyok!
-Rendben! Mikor jössz ki a pályára?
-Ma már biztos nem!
-Kér! Na mindegy! Vigyázz magadra!
-Igyekszem! Sok szerencsét! Szia! - majd megszakítottam a vonalat.
Az elkövetkezendő három órában egyfolytában csörgött a mobilom. Jenson, Mike, Isabell, Nico, Bruno, Fernando és Britta. Mind arról érdeklődtek, hogy mi történt tegnap és, hogy, hogy vagyok. Igyekeztem minden kérdésükre kedvesen válaszolni, holott semmi kedvem nem volt hozzá. Már 7 óra lehetett, amikor felkászálódtam a kanapáról és elindultam a háló felé. A bejárati ajtó előtt sétáltam el, mikor kopogtak.
-Nyitva van! - szóltam ki és vártam, hogy ki lép be az ajtón.
-Szia! - köszönt halkan Christian.
-Szia.
-Nagyon haragszol? - kérdezte félve.
-Tudtad, hogy ott áll? - tettem fel a kérdést, ami már tegnap óta foglalkoztatott.
-Igen! - hajtotta le a fejét.
-Miért?
-Azt hittem azt mondod, hogy őt választanád.
-Feltételezésekre nem építhetsz! - sóhajtottam. - Egyébként érezve a hiányát, most jöttem rá, hogy milyen fontos nekem.
-Vagyis? - húzta fel a szemöldökét.
-Ne beszéljünk mindig arról a hülye választásról, kérlek! - csattantam fel.
-Akkor mégis mi a fenét érzel iránta? - emelte fel ő is a hangját.
-Szeretem! Érted? Szeretem az életemnél is jobban!
.............
Tudom, hogy azt írtam, hogy csak akkor hozok új részt, ha meglesz a 6 komi, de mivel Valenciában Sebé a pole, ezért úgy gondoltam megleplek titeket egy új résszel! =) Holnap biztos, hogy lesz új fejezet, ami sok-sok izgalmat tartogat majd! =) De addig szurkoljunk Sebnek, hogy győzelemmel fejezze be a holnapi futamot! =)
Mindent elmondtam Isabellnek, beleértve azt is, hogy ha ez kiderül, akkor a karrieremnek valószínű, hogy annyi. Valamiért megbíztam benne. Nem ismerem, de mégis olyan mintha a nővérem lenne. Egész este egy szót sem szólt, csak ült mellettem és hallgatta a történetet. Szinte az egész életem elmeséltem neki pár perc alatt. Másnap reggel elgémberedett végtagokkal ébredtem. Ahogy jobban körülnéztem beugrottak a tegnapi nap emlékei. A kanapén feküdtem, az asztalon egy félig üres vodkás üveg állt, míg a szerződésem egy példánya szétszaggatva hevert a földön.
-Jó reggelt, álomszuszék! - sétált el mellettem Isabell és a kezembe nyomott egy bögre kávét.
-Jó reggelt! Életmentő vagy! - ültem fel, majd elvettem tőle a gőzölgő koffeinbombát.
-Ez túlzás! - térdelt le az asztalhoz. - Mire emlékszel?
-Elvesztettem Sebastiant, aztán visszajöttem a hotelbe, majd te átjöttél és beszélgettünk. - vázoltam fel, mire rám vigyorgott. - Jajj ne! Mit csináltam? - kérdeztem félve.
-Mint látod alkoholba fojtottad a bánatod, de félúton sikerült leállítanom. Aztán előkotortad valahonnan a szerződésedet és széttépted, közben pedig azt kiabáltad, hogy „Leszarom a karrieremet, Sebre van szükségem!”. Végül pedig álomba sírtad magad. - mesélte mosolyogva.
-Részeg ember mindig igazat mond! - kortyoltam bele a kávémba.
-Ma beszélsz vele?
-Lenne értelme? - kérdeztem hitetlenkedve.
-Egy próbát megér! Különben is, jobb, mint ha itt emészted magad!
-Mégis mit mondanék neki?
-Csak akkor állj elé, ha biztos vagy benne, hogy őt választanád! - mosolygott Isabell.
-Köszönöm, hogy itt voltál velem! - néztem rá hálásan.
-Barátnők? - nyújtotta a kezét.
-Barátnők! - ráztunk kezet, majd megöleltük egymást.
-Sajnos most mennem kell! Timo már keresett. Később még beszélünk! Csak ügyesen! - nyomott két puszit az arcomra, majd kisétált a szobából
Újra egyedül maradtam. Én és a gondolataim......veszélyes párosítás, az biztos! Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Várjak vagy álljak elé? Mindkét esetben koppanhatok, de Sebért vállalnám. Csak ültem és agyaltam egy helyes megoldáson. Gondolatmenetemet a telefonom csörgése szakította félbe.
-Igen? - vettem fel.
-Szia! Jól vagy? - hallottam meg a vonal másik végén Lewis hangját.
-Szia! Igen, miért? - kérdeztem sóhajtva.
-Csak hallottam, hogy tegnap kiborultál.
-Kitől és mit tudsz?
-Jason mondta, és csak annyit, hogy látta, mikor sírva beszálltál Mike kocsijába. Az egész Paddock erről beszél.
-Remek! - sóhajtottam. - Nos, köszönöm, hogy aggódsz értem, de jól vagyok!
-Rendben! Mikor jössz ki a pályára?
-Ma már biztos nem!
-Kér! Na mindegy! Vigyázz magadra!
-Igyekszem! Sok szerencsét! Szia! - majd megszakítottam a vonalat.
Az elkövetkezendő három órában egyfolytában csörgött a mobilom. Jenson, Mike, Isabell, Nico, Bruno, Fernando és Britta. Mind arról érdeklődtek, hogy mi történt tegnap és, hogy, hogy vagyok. Igyekeztem minden kérdésükre kedvesen válaszolni, holott semmi kedvem nem volt hozzá. Már 7 óra lehetett, amikor felkászálódtam a kanapáról és elindultam a háló felé. A bejárati ajtó előtt sétáltam el, mikor kopogtak.
-Nyitva van! - szóltam ki és vártam, hogy ki lép be az ajtón.
-Szia! - köszönt halkan Christian.
-Szia.
-Nagyon haragszol? - kérdezte félve.
-Tudtad, hogy ott áll? - tettem fel a kérdést, ami már tegnap óta foglalkoztatott.
-Igen! - hajtotta le a fejét.
-Miért?
-Azt hittem azt mondod, hogy őt választanád.
-Feltételezésekre nem építhetsz! - sóhajtottam. - Egyébként érezve a hiányát, most jöttem rá, hogy milyen fontos nekem.
-Vagyis? - húzta fel a szemöldökét.
-Ne beszéljünk mindig arról a hülye választásról, kérlek! - csattantam fel.
-Akkor mégis mi a fenét érzel iránta? - emelte fel ő is a hangját.
-Szeretem! Érted? Szeretem az életemnél is jobban!
.............
2010. június 25., péntek
44.rész
Sziasztok! =)
Nos újra itt vagyok és hoztam nektek egy új részt! =) Viszont most gonosz leszek és szabok komi határt! Akkor hozom a következő részt, ha kapok legalább 6 véleményt(az én válaszaimat nem számolom bele :D)!!! Addig is jó olvasást! =)
-Nem, de ha megkérhetlek legközelebb ne futam előtt csináljátok! - nézett rám kérlelően Christian.
-Megnyerte! - kontráztam.
-Akkor is!
-Rendben! Kizárólag verseny után vagy jóval előtte. - adtam be a derekamat.
-Találkoztál már vele? - célzott Sebastianra.
-Még nem. - adtam meg az egyszerű választ.
-Nem is érdekel, hogy vagy éppen hol van?
-Dehogynem! - vágtam rá azonnal.
-Akkor?
-Megvárom míg ő keres.
-Ez női fortély vagy bizonytalanság? - húzta fel a szemöldökét.
-Nem akarok arról beszélni vele, hogy választanom kell közte és a munkám között.
-Miért?
-Mert nem vagyok biztos benne, hogy ő mellette döntenék.
Ahogy ezt kimondtam hirtelen ajtócsapódást hallottam. Tudtam, hogy Sebastian állt az ajtóban és mindent hallott. Sejtettem, hogy mit érezhet. Rögtön felugrottam a kanapéról és utána futottam. Szerencsére még a folyosón sikerült utolérnem.
-Sebastian! Kérlek, várj! - kiáltottam.
Legnagyobb meglepetésemre szó nélkül megállt és felém fordult. A szemei mérhetetlen szomorúságot, csalódottságot és dühöt tükröztek. Mellkasa szaporán járt fel-alá, s kezei is ökölbe szorultak. Közelebb léptem hozzá.
-Sajnálom! - suttogtam lehajtott fejjel.
-Tudod, amikor először megláttalak tudtam, hogy kellesz nekem bármi áron. Nem tudtam másra nőként nézni, csak rád. Különlegesnek hittelek. Olyan embernek gondoltalak, aki képes őszintén szeretni és képes elfogadni azt, ha valaki törődik vele. - sóhajtott. - De tévedtem! Nem vagy más! Ugyanúgy képes vagy kihasználni az embereket, mint bárki más. Önző vagy és menthetetlenül munkamániás! Nem tudod elfogadni, hogy a karriernél léteznek fontosabb dolgok is! - vágta a fejemhez. - Azt hittem én majd megtörhetem a jeget, de tévedtem. Te nem szánsz nekem egy aprócska darabot sem a szívedből és sem az életedből! Csak játszadozol velem. Nos, köszönöm, de én ebből nem kérek! - rántottam ki a karját a kezeim közül és elsétált.
Tudtam, hogy nincs értelme utána menni. Dühös volt rám, sőt talán azt is mondhatjuk, hogy gyűlölt engem. Fájtak a szavai. Igazat mondott, és az igazság mindig fáj. Nem akartam, hogy ez legyen. Egyszerűen csak időre lett volna szükségem, hogy megfelelő döntést tudjak hozni. De most már nincs mik vagy inkább kik között választanom. Beigazolódott a legnagyobb félelmem és elvesztettem azt, akit igazán szeretek. Sírva rogytam le a földre. Nem érdekelt, hogy bárki megláthat. Nem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam az arra járók. Erre most szükségem volt. Nem akartam elveszíteni Sebastiant. Pár perc múlva Mike térdelt le mellém, felsegített, kikísért a hátsó kijárathoz és visszavitt a hotelbe. Gondolom mindent hallott, de most ez érdekelt a legkevésbé. Az autóban nem szóltam egy szót sem, csak némán bámultam a mellettünk elhaladó tájat. Nem volt erőm semmihez. Amikor a hotelhez értünk, elhadartam egy gyors köszönést és már ott sem voltam. Lehajtott fejjel sétáltam végig az emberek közt. Nem volt kedvem máshoz, mint bedőlni az ágyba és tele bőgni a párnám. Pedig tudtam, hogy ez nem megoldás, de most jól esik. Már a napját se tudom, hogy mikor sírtam utoljára. Az elmúlt években mindig az erős nőt játszottam, akinek semmi sem fáj. Egy napig csak levehetem ezt az álarcot, nem? Alighogy beléptem a szobámba, már kopogtak is az ajtón.
-Akárki vagy nem foglak beengedni! - szóltam ki.
-Tudom, hogy nem ismersz és tudom, hogy nem akarsz beszélgetni, de tudom, hogy milyen rossz amikor az ember egy ilyen helyzetben egyedül van. Szóval, engedj be és öntsd ki nekem a szíved! - hallottam meg egy ismeretlen női hangot.
Lassan az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam azt. Egy szőke hajú Forma 1-es lady állt velem szemben.
-Isabell Reis.
-Adrienn Stern. - tártam ki előtte az ajtót.
-Pasi van a dologban, igaz? - kérdezte, mire némán bólintottam. - Mit tett az illető? - sétáltunk be a nappaliba.
-A legrosszabb az, hogy ebben én vagyok a hibás........
Nos újra itt vagyok és hoztam nektek egy új részt! =) Viszont most gonosz leszek és szabok komi határt! Akkor hozom a következő részt, ha kapok legalább 6 véleményt(az én válaszaimat nem számolom bele :D)!!! Addig is jó olvasást! =)
-Nem, de ha megkérhetlek legközelebb ne futam előtt csináljátok! - nézett rám kérlelően Christian.
-Megnyerte! - kontráztam.
-Akkor is!
-Rendben! Kizárólag verseny után vagy jóval előtte. - adtam be a derekamat.
-Találkoztál már vele? - célzott Sebastianra.
-Még nem. - adtam meg az egyszerű választ.
-Nem is érdekel, hogy vagy éppen hol van?
-Dehogynem! - vágtam rá azonnal.
-Akkor?
-Megvárom míg ő keres.
-Ez női fortély vagy bizonytalanság? - húzta fel a szemöldökét.
-Nem akarok arról beszélni vele, hogy választanom kell közte és a munkám között.
-Miért?
-Mert nem vagyok biztos benne, hogy ő mellette döntenék.
Ahogy ezt kimondtam hirtelen ajtócsapódást hallottam. Tudtam, hogy Sebastian állt az ajtóban és mindent hallott. Sejtettem, hogy mit érezhet. Rögtön felugrottam a kanapéról és utána futottam. Szerencsére még a folyosón sikerült utolérnem.
-Sebastian! Kérlek, várj! - kiáltottam.
Legnagyobb meglepetésemre szó nélkül megállt és felém fordult. A szemei mérhetetlen szomorúságot, csalódottságot és dühöt tükröztek. Mellkasa szaporán járt fel-alá, s kezei is ökölbe szorultak. Közelebb léptem hozzá.
-Sajnálom! - suttogtam lehajtott fejjel.
-Tudod, amikor először megláttalak tudtam, hogy kellesz nekem bármi áron. Nem tudtam másra nőként nézni, csak rád. Különlegesnek hittelek. Olyan embernek gondoltalak, aki képes őszintén szeretni és képes elfogadni azt, ha valaki törődik vele. - sóhajtott. - De tévedtem! Nem vagy más! Ugyanúgy képes vagy kihasználni az embereket, mint bárki más. Önző vagy és menthetetlenül munkamániás! Nem tudod elfogadni, hogy a karriernél léteznek fontosabb dolgok is! - vágta a fejemhez. - Azt hittem én majd megtörhetem a jeget, de tévedtem. Te nem szánsz nekem egy aprócska darabot sem a szívedből és sem az életedből! Csak játszadozol velem. Nos, köszönöm, de én ebből nem kérek! - rántottam ki a karját a kezeim közül és elsétált.
Tudtam, hogy nincs értelme utána menni. Dühös volt rám, sőt talán azt is mondhatjuk, hogy gyűlölt engem. Fájtak a szavai. Igazat mondott, és az igazság mindig fáj. Nem akartam, hogy ez legyen. Egyszerűen csak időre lett volna szükségem, hogy megfelelő döntést tudjak hozni. De most már nincs mik vagy inkább kik között választanom. Beigazolódott a legnagyobb félelmem és elvesztettem azt, akit igazán szeretek. Sírva rogytam le a földre. Nem érdekelt, hogy bárki megláthat. Nem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam az arra járók. Erre most szükségem volt. Nem akartam elveszíteni Sebastiant. Pár perc múlva Mike térdelt le mellém, felsegített, kikísért a hátsó kijárathoz és visszavitt a hotelbe. Gondolom mindent hallott, de most ez érdekelt a legkevésbé. Az autóban nem szóltam egy szót sem, csak némán bámultam a mellettünk elhaladó tájat. Nem volt erőm semmihez. Amikor a hotelhez értünk, elhadartam egy gyors köszönést és már ott sem voltam. Lehajtott fejjel sétáltam végig az emberek közt. Nem volt kedvem máshoz, mint bedőlni az ágyba és tele bőgni a párnám. Pedig tudtam, hogy ez nem megoldás, de most jól esik. Már a napját se tudom, hogy mikor sírtam utoljára. Az elmúlt években mindig az erős nőt játszottam, akinek semmi sem fáj. Egy napig csak levehetem ezt az álarcot, nem? Alighogy beléptem a szobámba, már kopogtak is az ajtón.
-Akárki vagy nem foglak beengedni! - szóltam ki.
-Tudom, hogy nem ismersz és tudom, hogy nem akarsz beszélgetni, de tudom, hogy milyen rossz amikor az ember egy ilyen helyzetben egyedül van. Szóval, engedj be és öntsd ki nekem a szíved! - hallottam meg egy ismeretlen női hangot.
Lassan az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam azt. Egy szőke hajú Forma 1-es lady állt velem szemben.
-Isabell Reis.
-Adrienn Stern. - tártam ki előtte az ajtót.
-Pasi van a dologban, igaz? - kérdezte, mire némán bólintottam. - Mit tett az illető? - sétáltunk be a nappaliba.
-A legrosszabb az, hogy ebben én vagyok a hibás........
Novella: A nagy fogadás - 2.rész
Váratlanul ajkait az enyémre tapasztotta, majd nyelve finoman utat tört magának. Olyan gyengéd volt, mégis szenvedélyes. Átkaroltam a nyakát, míg ő végig simított a hátamon. Eltudtam volna képzelni ezt a pillanatot örökre. De mint mindennek, egyszer ennek is vége kell, hogy szakadjon. Levegőért kapkodva vált az tőlem.
-Azt hiszem most már tényleg megyek! - álltam fel zavartan és kisiettem a szobából.
Kellett neki megcsókolnia? Istenem, hogy milyen jól csókol! Nem leszek képes átverni őt. Annyira más, mint azok a férfiak akikkel eddig találkoztam. Nem érdemli meg, hogy megbántsam, de ha nem teszem meg, akkor örökre Mirazhoz láncolom magam. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal szenderültem álomba. Másnap az órám csörgésére ébredtem. Hét óra volt, ami annyit jelentett, hogy ideje lenne készülődni. Rendbe szedtem magam és gyorsan felöltöztem. Mire kész lettem, már kopogtak is az ajtón. Rögtön mentem is ajtót nyitni. Sebastian állt az ajtóban, aki mikor kinyitottam az ajtót forrón megcsókolt.
-Sajnálom, ez hiányzott. - suttogta.
Csak újra megcsókoltam, majd felkaptam a táskám, jelezve, hogy indulhatunk. Megmutatta, hogy milyen is az igazi Monaco. A pályán nem győztem csodálni a dolgokat. Furcsa volt ott lenni. Testközelben lenni a versenyzőkkel, a szerelőkkel, a sztárokkal és az autókkal. Seb végig velem volt, és mindent magyarázott. Nagyon sok mindent tudtam meg tőle, amiről eddig fogalmam sem volt. Röviden még az autója felépítését is elmondta. Nagyon jól éreztem vele magam, csodás férfi. Este még elmentünk vacsorázni és csak azután mentünk vissza a hotelbe. Az ajtó előtt hosszan búcsúzkodtunk, de nem jött össze. Csókolózva estünk be Seb szobájába. Egy pillanatra sem tudtunk és nem is akartunk elszakadni egymástól. Teljesen megbabonázott. Egyre lejjebb haladt és már a nyakam csókolgatta. Lehámoztam róla a pólóját, majd újra egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Mikor levette rólam a toppomat, hirtelen belém nyílalt a felismerés, hogy tulajdonképpen mit is teszek.
-Sebastian! Ne! - toltam el finoman magamtól.
-Mi a baj? - kérdezte meglepetten.
-Nekem ez nem megy! Erre nem vagyok képes! Én nem tudlak téged átverni és kihasználni! - folyt végig egy könnycsepp az arcomon.
-Miről beszélsz? - kérdezte ijedten.
-Sajnálom Sebastian! Sajnálom! Szeretlek! - csókoltam meg utoljára, majd felkaptam a pólómat a földről és kirohantam. Nem törődtem semmivel, csak kifutottam a szállodából. Mentem amerre a lábam vitt, és ez sajnos azt jelentett, hogy Miraz győzött. Sírva sétáltam Monaco utcáin. Mikor a bár elé értem, vettem egy nagy levegőt, és bementem. Egyenesen a hátsó iroda felé sétáltam. Benyitottam, és megláttam magammal szemben Miraz elégedett vigyorát.
-Már vártalak! - köpte a szavakat. - Tudtam, hogy nem tudod átvágni azt a srácot, hisz olyan férfi, mint senki más.
-Őt hagyd ki ebből! Itt vagyok! Megkaptad, amit akartál! - motyogtam szipogva.
-Igazad van! Holnap este, itt a bárban megtartjuk az esküvőt! Szerzek egy papot! - vigyorgott ördögien, majd a telefonja után nyúlt. - Mire vársz? Menj dolgozni! - parancsolt rám.
Lehajtott fejjel sétáltam vissza az öltözőbe. Egy esélyem volt, és elszúrtam. Visszatértem oda, ahonnan indultam, sőt annál még lejjebb süllyedtem. Holnaptól Miraz felesége leszek és onnantól kezdve vége. A rúdhoz érve újra és újra megcsináltam a már jól betanult mozdulatokat. Egész éjszaka a színpadon voltam, így próbáltam meg elfelejtetni magammal a fájdalmat. Hiányzott Sebastian, mindennél jobban. Nem tudom kiverni a fejemből az a hihetetlenül kék szempárt és azt, az önfeledt mosolyt. A nézők szép lassan kezdetek megfogyatkozni, így közeledett a műszakom vége. Mikor már alig voltak leültem a egyik bárszékre és csak bámultam ki a fejemből. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de hirtelen egy kezet éreztem meg a combomon.
-Gyere! Kezdünk! - suttogta a fülembe Miraz.
Ahogy meghallottam a hangját, a testemen végig futott a félelem. Lassú mozdulatokkal álltam fel és elindultam utána. A pap ott állt a VIP részlegen. Furcsán mutatott egy vallásos ember a pokolban. Igen, erre nincs jobb szó. Ez maga a pokol. Az atya épp kezdte volna a szokásos mondanivalóját, mikor a bár ajtaja kivágódott. Alig hittem a szememnek. Sebastian állt ott.
-Azt hiszem itt ma nem lesz semmilyen esküvő. - sétált felénk.
-Áhh...te volnál Sebastian, igaz? - kérdezte gúnyosan Miraz, mire Seb csak bólintott. -Sajnálom, de őt már elvesztetted. - húzott magához. - Nézz csak rá! Túl jó szíve van. Feláldozta az egész életét csak azért, hogy téged ne verjen át. Hát nem nemes?
-A fogadás hétfő reggelig tart. - hámoztam le a karjait magamról.
-Miről beszélsz? - nézett rám hatalmas szemekkel Miraz.
-Azt mondtad, hogy hétfőn vársz az eredménnyel, tehát most még újra megpróbálhatom. - néztem rá.
-Te.....- kezdte volna, de Seb nem hagyott neki időt.
Maga felé fordított, és megcsókolt. Még soha életemben nem kaptam ilyen csókot. Éreztem benne mindent. Éreztem, hogy vágyik rám. Bíztam benne, mert tudtam, hogy megment innen. Mikor elváltak ajkaink, megfogta a kezem és letérdelt elém.
-Adrienn! Hozzám jössz feleségül? - kérdezte mosolyogva Sebastian.
-Igen! - mosolyogtam rá boldogan.
Felhúzta az ujjamra a gyűrűt, felállt, majd újra és újra megcsókolt. Hihetetlen öröm járta át az egész testem. Mindenki tapsolni kezdett. Az összes táncoslány, a pap, a pultos srácok, sőt még a biztonsági őrök.
-Ez nem lehet! - sziszegte a fogai között Miraz.
-Sajnálom, de ezt a fogadást én nyertem! - mosolyogtam rá, majd megragadtam Sebastian kezét.
Együtt sétáltunk ki a bár ajtaján, egyenesen Monaco őrült, éjszakai forgatagába.......egy új életet kezdve.
-Azt hiszem most már tényleg megyek! - álltam fel zavartan és kisiettem a szobából.
Kellett neki megcsókolnia? Istenem, hogy milyen jól csókol! Nem leszek képes átverni őt. Annyira más, mint azok a férfiak akikkel eddig találkoztam. Nem érdemli meg, hogy megbántsam, de ha nem teszem meg, akkor örökre Mirazhoz láncolom magam. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal szenderültem álomba. Másnap az órám csörgésére ébredtem. Hét óra volt, ami annyit jelentett, hogy ideje lenne készülődni. Rendbe szedtem magam és gyorsan felöltöztem. Mire kész lettem, már kopogtak is az ajtón. Rögtön mentem is ajtót nyitni. Sebastian állt az ajtóban, aki mikor kinyitottam az ajtót forrón megcsókolt.
-Sajnálom, ez hiányzott. - suttogta.
Csak újra megcsókoltam, majd felkaptam a táskám, jelezve, hogy indulhatunk. Megmutatta, hogy milyen is az igazi Monaco. A pályán nem győztem csodálni a dolgokat. Furcsa volt ott lenni. Testközelben lenni a versenyzőkkel, a szerelőkkel, a sztárokkal és az autókkal. Seb végig velem volt, és mindent magyarázott. Nagyon sok mindent tudtam meg tőle, amiről eddig fogalmam sem volt. Röviden még az autója felépítését is elmondta. Nagyon jól éreztem vele magam, csodás férfi. Este még elmentünk vacsorázni és csak azután mentünk vissza a hotelbe. Az ajtó előtt hosszan búcsúzkodtunk, de nem jött össze. Csókolózva estünk be Seb szobájába. Egy pillanatra sem tudtunk és nem is akartunk elszakadni egymástól. Teljesen megbabonázott. Egyre lejjebb haladt és már a nyakam csókolgatta. Lehámoztam róla a pólóját, majd újra egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Mikor levette rólam a toppomat, hirtelen belém nyílalt a felismerés, hogy tulajdonképpen mit is teszek.
-Sebastian! Ne! - toltam el finoman magamtól.
-Mi a baj? - kérdezte meglepetten.
-Nekem ez nem megy! Erre nem vagyok képes! Én nem tudlak téged átverni és kihasználni! - folyt végig egy könnycsepp az arcomon.
-Miről beszélsz? - kérdezte ijedten.
-Sajnálom Sebastian! Sajnálom! Szeretlek! - csókoltam meg utoljára, majd felkaptam a pólómat a földről és kirohantam. Nem törődtem semmivel, csak kifutottam a szállodából. Mentem amerre a lábam vitt, és ez sajnos azt jelentett, hogy Miraz győzött. Sírva sétáltam Monaco utcáin. Mikor a bár elé értem, vettem egy nagy levegőt, és bementem. Egyenesen a hátsó iroda felé sétáltam. Benyitottam, és megláttam magammal szemben Miraz elégedett vigyorát.
-Már vártalak! - köpte a szavakat. - Tudtam, hogy nem tudod átvágni azt a srácot, hisz olyan férfi, mint senki más.
-Őt hagyd ki ebből! Itt vagyok! Megkaptad, amit akartál! - motyogtam szipogva.
-Igazad van! Holnap este, itt a bárban megtartjuk az esküvőt! Szerzek egy papot! - vigyorgott ördögien, majd a telefonja után nyúlt. - Mire vársz? Menj dolgozni! - parancsolt rám.
Lehajtott fejjel sétáltam vissza az öltözőbe. Egy esélyem volt, és elszúrtam. Visszatértem oda, ahonnan indultam, sőt annál még lejjebb süllyedtem. Holnaptól Miraz felesége leszek és onnantól kezdve vége. A rúdhoz érve újra és újra megcsináltam a már jól betanult mozdulatokat. Egész éjszaka a színpadon voltam, így próbáltam meg elfelejtetni magammal a fájdalmat. Hiányzott Sebastian, mindennél jobban. Nem tudom kiverni a fejemből az a hihetetlenül kék szempárt és azt, az önfeledt mosolyt. A nézők szép lassan kezdetek megfogyatkozni, így közeledett a műszakom vége. Mikor már alig voltak leültem a egyik bárszékre és csak bámultam ki a fejemből. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de hirtelen egy kezet éreztem meg a combomon.
-Gyere! Kezdünk! - suttogta a fülembe Miraz.
Ahogy meghallottam a hangját, a testemen végig futott a félelem. Lassú mozdulatokkal álltam fel és elindultam utána. A pap ott állt a VIP részlegen. Furcsán mutatott egy vallásos ember a pokolban. Igen, erre nincs jobb szó. Ez maga a pokol. Az atya épp kezdte volna a szokásos mondanivalóját, mikor a bár ajtaja kivágódott. Alig hittem a szememnek. Sebastian állt ott.
-Azt hiszem itt ma nem lesz semmilyen esküvő. - sétált felénk.
-Áhh...te volnál Sebastian, igaz? - kérdezte gúnyosan Miraz, mire Seb csak bólintott. -Sajnálom, de őt már elvesztetted. - húzott magához. - Nézz csak rá! Túl jó szíve van. Feláldozta az egész életét csak azért, hogy téged ne verjen át. Hát nem nemes?
-A fogadás hétfő reggelig tart. - hámoztam le a karjait magamról.
-Miről beszélsz? - nézett rám hatalmas szemekkel Miraz.
-Azt mondtad, hogy hétfőn vársz az eredménnyel, tehát most még újra megpróbálhatom. - néztem rá.
-Te.....- kezdte volna, de Seb nem hagyott neki időt.
Maga felé fordított, és megcsókolt. Még soha életemben nem kaptam ilyen csókot. Éreztem benne mindent. Éreztem, hogy vágyik rám. Bíztam benne, mert tudtam, hogy megment innen. Mikor elváltak ajkaink, megfogta a kezem és letérdelt elém.
-Adrienn! Hozzám jössz feleségül? - kérdezte mosolyogva Sebastian.
-Igen! - mosolyogtam rá boldogan.
Felhúzta az ujjamra a gyűrűt, felállt, majd újra és újra megcsókolt. Hihetetlen öröm járta át az egész testem. Mindenki tapsolni kezdett. Az összes táncoslány, a pap, a pultos srácok, sőt még a biztonsági őrök.
-Ez nem lehet! - sziszegte a fogai között Miraz.
-Sajnálom, de ezt a fogadást én nyertem! - mosolyogtam rá, majd megragadtam Sebastian kezét.
Együtt sétáltunk ki a bár ajtaján, egyenesen Monaco őrült, éjszakai forgatagába.......egy új életet kezdve.
2010. június 24., csütörtök
Novella: A nagy fogadás - 1.rész
Sziasztok!
Ismét hoztam nektek egy novellát, vagyis csak az első részét. =) Ez a kis szösszenetet Monshe novellaíró pályázatára született, de úgy gondoltam, hogy veletek is megosztom. Remélem, elnyeri a tetszéseteket és írtok majd nekem pár véleményt. =)
Tömény cigarettafüst, terjengő alkohol szag, részeg pasasok mindenhol, önkívületi állapotban táncoló lányok a rudakon......ez Monaco másik oldala. Egy eldugott kis világ, amiről senki sem akar tudomást venni, inkább a szőnyeg alá söprik. Itt minden nap egy kész szenvedés, és innen nincs menekvés. Némán sétáltam hátra az öltözőbe, azon gondolkodva, hogy vajon én miért kerültem ide? Egyáltalán nem akartam, de a szüleim még kiskoromban lemondtak rólam, a nevelőintézetben pedig nem bírtam ki. Folyton bántottak és azt hittem, hogy az utcán majd jobb lesz. Tévedtem. Öt éve jöttem ide. Monaco volt az álmom. Azt gondoltam, hogy itt minden csak a csillogásról és a pénzről szól. Ez így is van, de ha te vagy a pénz tárgya az már nem olyan kellemes. Most már belátom, hogy Magyarországon az utcákon is jobb lett volna, mint itt. Én megpróbáltam visszamenni, de Miraz mindig megakadályozott. Ő a főnököm. Ő talált rám Monte-Carlo utcáin és munkát ajánlott, én pedig naivan elfogadtam. Azt hittem, hogy rosszabb nem lehet. Behozott ebbe a bárba, ahol minden nap kiéhezett, vén pasasok meresztgetik a szemüket a fiatalabbnál fiatalabb lányokra. Először csak pincérnőként dolgoztam, de ahogy egyre nőiesebb lettem, Miraz felküldött a színpadra. Először nem akartam és tiltakoztam ellene, de esélyem sem volt. Szép lassan kezdtem hozzászokni, hogy idegen férfiak bámulnak miközben csak egy forrónadrág és egy melltartó van rajtam. De ez sem segített azon, hogy ahányszor ott álltam mocskosnak éreztem magam. Soha nem tudtam és nem is fogom tudni lemosni magamról azt a piszkot, amit itt végig élek. Bármit megtennék, azért, hogy elmehessek innen.
-Adrienn, Miraz keres! - jött be az öltözőbe Carol.
-Megyek! - majd fel is álltam és elindultam a főnöki iroda felé.
Senkivel sem voltam innen jóban. Ők azt hiszik, hogy lenézem őket, pedig nem. Ugyanolyan helyzetben vagyok, mint ők, de én erről nem akarok beszélni. Kopogás nélkül sétáltam be Miraz irodájába.
-Kerestél? - csuktam be magam mögött az ajtót.
-Igen. - állt fel a székéből. - Úgy hallom, hogy panaszkodsz! - nézett rám mérgesen.
-Panaszkodok? Mégis miről és kinek? - kérdeztem vissza, mintha mit sem tudnék, pedig nagyon is jól tudtam, hogy mire céloz.
-Ugyanmár! - nézett rám mérgesen. - Mindketten tudjuk, hogy szabadulni akarsz. Ülj le! - mutatott a kanapéra, mire engedelmeskedtem neki. -Csak egy a probléma: innen soha nem fogsz tudni elmenni.
-De! - vágtam rá ridegen.
-Biztos vagy benne?
-Igen!
-Miben fogadnál rá?
-Bármiben!
-Rendben! Holnap péntek lesz, ami azt jelenti, hogy kezdődik a Monacoi Nagydíj hétvégéje. Ha lefekszel Sebastian Vettelel és utána megkéri a kezed, akkor kapsz 30.000 eurót és szabad vagy. Persze nem csak egy-két napos eljegyzésről legyen szó, mert akkor megtalállak és visszahozlak. De ha nem sikerült, akkor visszajössz, életed végéig ingyen fogsz nekem dolgozni, és feleségül jössz hozzám! Megegyeztünk? - nyújtotta a kezét.
-Igen! - fogtam vele kezet.
-Mehetsz is! Hétfőn várlak vissza az eredménnyel!
Némán álltam fel és kisétáltam az irodából. Ez lehetetlen! De ez az egyetlen egy esélyem arra, hogy valaha is eltűnhessek innen. Visszamentem az öltözőbe, összeszedtem a cuccaimat és azt a pénzt, amit a mai estéért kaptam és már ott se voltam. Ritkán jártam ki a bárból, általában minden időmet ott töltöttem. Nem volt saját lakásom, ezért mindig az öltözőben, vagy valamelyik vendégszobában aludtam, ha éppen nem volt foglalt. Furcsa volt friss levegőt szívni. Nem éreztem a dohányszagot és a tömény alkoholt. Ez volt az igazi Monaco. Kár, hogy ebből eddig még nem láttam semmit. Elmentem a legközelebbi hotelbe, és a hétvégére foglaltam magamnak egy szobát. Fáradtan dőltem be az ágyba, és rögtön el is nyomott az álom. Másnap reggel kiabálásra keltem. A szomszéd szobából jött. Nagy nehezen kikászálódtam és kimentem a folyosóra, hogy átkopogjak az ideiglenes szomszédaimhoz, hogy minden rendben van-e. Egy fiatal fiú nyitott ajtót, akin látszott, hogy nagyon ideges, de azért egy kedves mosolyt az arcára erőltetett és kitárta előttem az ajtót. Nem tudtam mire vélni, mivel közben telefonon hangosan kiabált valakivel. Nem kedves szavakat vágott az illetőhöz, az már biztos. Mikor lecsapta a mobilját az asztalra, érdeklődően rám nézett.
-Meddig akarsz még ott állni? - kérdezte hirtelen.
-Ohhh....bocsánat! Megyek is! - fordultam sarkon és visszaindultam a saját szobám felé.
-Várj! - futott utánam. - Nem úgy értettem. Csak furcsálltam, hogy nem jöttél be. Kérlek, ne haragudj! Gyere! Reggelizz nálam!
-Tényleg? - néztem rá meglepődve.
-Igen! - mosolygott.
-Így? - mutattam végig magamon, mert csak egy köntös volt rajtam és alatta pedig csak egy fehérnemű.
-Ha nem érzed magad zavarban, akkor én örülnék neki! - vigyorgott kajánul.
-Nos, rendben! Adrienn Stern vagyok. - nyújtottam a kezem.
-Sebastian Vettel. - fogott velem kezet.
Amikor kimondta a nevét, azt hittem összeesek. Ő lenne az, akit az ágyamba kell csábítanom? De hisz ő olyan kedves és helyes. Nem Adrienn! Te nem azért vagy itt, hogy beleszeress, hanem azért, hogy elszabadulj Miraztól!
-Valami baj van?
-Dehogyis! - mosolyogtam.
-Akkor gyere! - majd megragadta a kezem és maga után húzott.
Bementünk a szobájába, rendelt reggelit és leült velem szembe a kanapéra. Csodálatos szemei vannak. Egyszerűen tökéletes úgy, ahogy van! Az egész napot átbeszélgettük. Mindent elmesélt magáról és a Forma 1-ről. Én magam is meglepődtem, hogy mennyire élveztem, mikor az autósportról beszélt. Az egész napot nála töltöttem. Végig nagyon kedves volt, és folyton mosolygott. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az ajkait bámulom és ez neki is feltűnt.
-Jól vagy? - kérdezte.
-Persze. - kaptam el pirulva a fejemet.
-Adrienn!
-Igen?
-Holnap nem lenne kedved eljönni velem a harmadik szabadedzésre és az időmérőre? - kérdezte kisfiúsan.
-De nagyon szívesen! - mosolyogtam, majd az órára pillantottam, ami már éjfélt mutatott. - Jobb, ha most megyek, mert már elég késő van.
-Igaz! Akkor holnap reggel 8 órakor a szobám előtt?
-Rendben! Szép álmokat! - nyomtam egy apró puszit az arcára, mire legnagyobb meglepetésemre visszarántott, így az ölében kötöttem ki.
................
Ismét hoztam nektek egy novellát, vagyis csak az első részét. =) Ez a kis szösszenetet Monshe novellaíró pályázatára született, de úgy gondoltam, hogy veletek is megosztom. Remélem, elnyeri a tetszéseteket és írtok majd nekem pár véleményt. =)
Tömény cigarettafüst, terjengő alkohol szag, részeg pasasok mindenhol, önkívületi állapotban táncoló lányok a rudakon......ez Monaco másik oldala. Egy eldugott kis világ, amiről senki sem akar tudomást venni, inkább a szőnyeg alá söprik. Itt minden nap egy kész szenvedés, és innen nincs menekvés. Némán sétáltam hátra az öltözőbe, azon gondolkodva, hogy vajon én miért kerültem ide? Egyáltalán nem akartam, de a szüleim még kiskoromban lemondtak rólam, a nevelőintézetben pedig nem bírtam ki. Folyton bántottak és azt hittem, hogy az utcán majd jobb lesz. Tévedtem. Öt éve jöttem ide. Monaco volt az álmom. Azt gondoltam, hogy itt minden csak a csillogásról és a pénzről szól. Ez így is van, de ha te vagy a pénz tárgya az már nem olyan kellemes. Most már belátom, hogy Magyarországon az utcákon is jobb lett volna, mint itt. Én megpróbáltam visszamenni, de Miraz mindig megakadályozott. Ő a főnököm. Ő talált rám Monte-Carlo utcáin és munkát ajánlott, én pedig naivan elfogadtam. Azt hittem, hogy rosszabb nem lehet. Behozott ebbe a bárba, ahol minden nap kiéhezett, vén pasasok meresztgetik a szemüket a fiatalabbnál fiatalabb lányokra. Először csak pincérnőként dolgoztam, de ahogy egyre nőiesebb lettem, Miraz felküldött a színpadra. Először nem akartam és tiltakoztam ellene, de esélyem sem volt. Szép lassan kezdtem hozzászokni, hogy idegen férfiak bámulnak miközben csak egy forrónadrág és egy melltartó van rajtam. De ez sem segített azon, hogy ahányszor ott álltam mocskosnak éreztem magam. Soha nem tudtam és nem is fogom tudni lemosni magamról azt a piszkot, amit itt végig élek. Bármit megtennék, azért, hogy elmehessek innen.
-Adrienn, Miraz keres! - jött be az öltözőbe Carol.
-Megyek! - majd fel is álltam és elindultam a főnöki iroda felé.
Senkivel sem voltam innen jóban. Ők azt hiszik, hogy lenézem őket, pedig nem. Ugyanolyan helyzetben vagyok, mint ők, de én erről nem akarok beszélni. Kopogás nélkül sétáltam be Miraz irodájába.
-Kerestél? - csuktam be magam mögött az ajtót.
-Igen. - állt fel a székéből. - Úgy hallom, hogy panaszkodsz! - nézett rám mérgesen.
-Panaszkodok? Mégis miről és kinek? - kérdeztem vissza, mintha mit sem tudnék, pedig nagyon is jól tudtam, hogy mire céloz.
-Ugyanmár! - nézett rám mérgesen. - Mindketten tudjuk, hogy szabadulni akarsz. Ülj le! - mutatott a kanapéra, mire engedelmeskedtem neki. -Csak egy a probléma: innen soha nem fogsz tudni elmenni.
-De! - vágtam rá ridegen.
-Biztos vagy benne?
-Igen!
-Miben fogadnál rá?
-Bármiben!
-Rendben! Holnap péntek lesz, ami azt jelenti, hogy kezdődik a Monacoi Nagydíj hétvégéje. Ha lefekszel Sebastian Vettelel és utána megkéri a kezed, akkor kapsz 30.000 eurót és szabad vagy. Persze nem csak egy-két napos eljegyzésről legyen szó, mert akkor megtalállak és visszahozlak. De ha nem sikerült, akkor visszajössz, életed végéig ingyen fogsz nekem dolgozni, és feleségül jössz hozzám! Megegyeztünk? - nyújtotta a kezét.
-Igen! - fogtam vele kezet.
-Mehetsz is! Hétfőn várlak vissza az eredménnyel!
Némán álltam fel és kisétáltam az irodából. Ez lehetetlen! De ez az egyetlen egy esélyem arra, hogy valaha is eltűnhessek innen. Visszamentem az öltözőbe, összeszedtem a cuccaimat és azt a pénzt, amit a mai estéért kaptam és már ott se voltam. Ritkán jártam ki a bárból, általában minden időmet ott töltöttem. Nem volt saját lakásom, ezért mindig az öltözőben, vagy valamelyik vendégszobában aludtam, ha éppen nem volt foglalt. Furcsa volt friss levegőt szívni. Nem éreztem a dohányszagot és a tömény alkoholt. Ez volt az igazi Monaco. Kár, hogy ebből eddig még nem láttam semmit. Elmentem a legközelebbi hotelbe, és a hétvégére foglaltam magamnak egy szobát. Fáradtan dőltem be az ágyba, és rögtön el is nyomott az álom. Másnap reggel kiabálásra keltem. A szomszéd szobából jött. Nagy nehezen kikászálódtam és kimentem a folyosóra, hogy átkopogjak az ideiglenes szomszédaimhoz, hogy minden rendben van-e. Egy fiatal fiú nyitott ajtót, akin látszott, hogy nagyon ideges, de azért egy kedves mosolyt az arcára erőltetett és kitárta előttem az ajtót. Nem tudtam mire vélni, mivel közben telefonon hangosan kiabált valakivel. Nem kedves szavakat vágott az illetőhöz, az már biztos. Mikor lecsapta a mobilját az asztalra, érdeklődően rám nézett.
-Meddig akarsz még ott állni? - kérdezte hirtelen.
-Ohhh....bocsánat! Megyek is! - fordultam sarkon és visszaindultam a saját szobám felé.
-Várj! - futott utánam. - Nem úgy értettem. Csak furcsálltam, hogy nem jöttél be. Kérlek, ne haragudj! Gyere! Reggelizz nálam!
-Tényleg? - néztem rá meglepődve.
-Igen! - mosolygott.
-Így? - mutattam végig magamon, mert csak egy köntös volt rajtam és alatta pedig csak egy fehérnemű.
-Ha nem érzed magad zavarban, akkor én örülnék neki! - vigyorgott kajánul.
-Nos, rendben! Adrienn Stern vagyok. - nyújtottam a kezem.
-Sebastian Vettel. - fogott velem kezet.
Amikor kimondta a nevét, azt hittem összeesek. Ő lenne az, akit az ágyamba kell csábítanom? De hisz ő olyan kedves és helyes. Nem Adrienn! Te nem azért vagy itt, hogy beleszeress, hanem azért, hogy elszabadulj Miraztól!
-Valami baj van?
-Dehogyis! - mosolyogtam.
-Akkor gyere! - majd megragadta a kezem és maga után húzott.
Bementünk a szobájába, rendelt reggelit és leült velem szembe a kanapéra. Csodálatos szemei vannak. Egyszerűen tökéletes úgy, ahogy van! Az egész napot átbeszélgettük. Mindent elmesélt magáról és a Forma 1-ről. Én magam is meglepődtem, hogy mennyire élveztem, mikor az autósportról beszélt. Az egész napot nála töltöttem. Végig nagyon kedves volt, és folyton mosolygott. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az ajkait bámulom és ez neki is feltűnt.
-Jól vagy? - kérdezte.
-Persze. - kaptam el pirulva a fejemet.
-Adrienn!
-Igen?
-Holnap nem lenne kedved eljönni velem a harmadik szabadedzésre és az időmérőre? - kérdezte kisfiúsan.
-De nagyon szívesen! - mosolyogtam, majd az órára pillantottam, ami már éjfélt mutatott. - Jobb, ha most megyek, mert már elég késő van.
-Igaz! Akkor holnap reggel 8 órakor a szobám előtt?
-Rendben! Szép álmokat! - nyomtam egy apró puszit az arcára, mire legnagyobb meglepetésemre visszarántott, így az ölében kötöttem ki.
................
2010. június 23., szerda
43.rész
Néhány percig némaságba burkolózva ültem mellette. Nem tudtam, hogy beavassam-e őt is.
-Ha nem akarod elmondani, akkor nem erőltetem. - nézett rám megértően Jenson.
-Még gimiben történt. Fogadott a barátaival, hogy 3 hónap alatt megfektet. Nem sikerült neki és ezért mindezt a szememre hányta, majd szétkürtölte az egész suliban. Mindenki rajtam nevetett. Idiótának tartottak, amiért az egyik legmenőbb srácnak mondtam nemet. Azóta nem találkoztam vele. Egy évvel fölöttem járt, szóval még abban az évben elballagott. Akkor valamennyire csökkent az engem körülvevő utálat, de teljesen soha nem szűnt meg. - daráltam el egy szuszra.
-Jól esik, hogy elmondtad. - nézett rám kedvesen.
-Jessica? - váltottam gyorsan témát.
-A hotelben van. Szerencsére nagyon megértő. Nem féltékenykedett, mikor mondtam neki, hogy megakarlak ismerni.
-Tényleg, miről is akartál velem beszélni? - jutott hirtelen az eszembe.
-Csak kíváncsi voltam rád. Tudod az egész Paddock rólad beszél és az újságok címlapján is naponta látlak, emellett egy helyen is dolgozunk, mégsem futottunk még soha össze.
-Az egész Paddock? - húztam a számat.
-Bizony! Sőt, ahogy láttam a magazinokban is összehoztak pár pilótával.
-Ne is mondd! - nevettem. - Egyik sem igaz, de azért kedvesek, hogy jobban ismerik a magánéletemet, mint én.
-Ez itt így működik.
Elég sokáig beszélgettünk, majd körülbelül hajnali egy volt, mire visszaindultunk. Kellemeset csalódtam Jensonben. Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzeltem. Aztán eszembe jutott Sebastian. Istenem, már most hiányzik! Mi lesz így velem? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal szenderültem álomba azon az éjszakán. Szerdán még volt egy kellemetlen beszélgetésem Bernievel Jasonnel kapcsolatban, de sikerült túlélnem. Sőt egész jól ment. Bernie megígérte, hogy ha nem muszáj, akkor nem kell találkoznom vele, ami kész felüdülés volt. Csütörtökön tárgyalásról tárgyalásra rohantam. Egy nap alatt négy különböző témájú értekezleten vettem részt. Pénteken egész nap riportokat adtam, újra és újra kijelentve, hogy egyik pilótával sincs viszonyom. Furcsa volt tagadni a Sebhez fűződő kapcsolatomat, de egyenlőre szükségesnek éreztem. Szombaton, vasárnap és hétfőn végig adminisztráltam. Kedden pedig egy újabb hosszú tárgyalás következett a gumiszállítókkal kapcsolatban. Szerdán délelőtt már indultam is Kínába. Este volt, mire leszállt a gépem. Sanghaj csodálatos város, de én már az első nap majdnem eltévedtem. Mikor elfoglaltam a hotelszobám, rögtön ágyba is dőltem, mivel a csütörtök itt már a Forma 1-től hangos. Másnap reggel nyűgösen keltem fel. Gyorsan összeszedtem magam és már indultam is a pályára. A csütörtökkel kapcsolatban pedig igazam volt. Sanghaj utcáin már kora reggel Ferraris zászlókat láttam, és a kamionok miatt a forgalom kész káosz volt. Mikor beértem a boxutcába még alig voltak ott. Főként csak a szerelők sürögtek-forogtak. Ismét a Red Bull Racing boxa felé vettem az irányt, de olyan szerencsém nem volt, hogy feltartás nélkül oda is érjek. Útközben valaki elkapta a karom. Ahogy hátrafordultam Hülkenberggel találtam szembe magam.
-Mit akarsz? - kérdeztem ridegen.
-Szeretnék bocsánatot kérni! - nézett rám bűnbánóan. - Tudom, hogy nincs szó arra, amit tettem, de hidd el megbántam!
-Azt várod, hogy ezt beveszem? - néztem rá hitetlenkedve.
-Kérlek! Soha nem tudnálak bántani! - próbálkozott.
-Rendben! Ezt most elnézem neked! - jelentettem ki, mire megkönnyebbülten felsóhajtott. - De ne várd azt, hogy a legjobb barátok leszünk! Szia! - köszöntem el tőle, majd elviharoztam.
Mikor beértem a RBR boxába, rögtön mindenki mosolyogva intett nekem. Itt már csak ilyenek.
-Christian itt van már? - sétáltam oda Mikehoz.
-Igen. Hátul van. - mosolygott.
-Köszi. - mondtam neki, majd el indultam a boksz hátsó részébe.
A leghátsó szobában meg is találtam Christiant, aki épp egy papírkupac felett szenvedett.
-Túl látványosan unod! - álltam meg nevetve az ajtóban.
-Nem te vagy az első, aki megjegyzi. - vigyorgott.
-Gondoltam. - forgattam a szemeimet. - Ugye már nem haragszol rám, amiért felizgattam a pilótádat?
..........
-Ha nem akarod elmondani, akkor nem erőltetem. - nézett rám megértően Jenson.
-Még gimiben történt. Fogadott a barátaival, hogy 3 hónap alatt megfektet. Nem sikerült neki és ezért mindezt a szememre hányta, majd szétkürtölte az egész suliban. Mindenki rajtam nevetett. Idiótának tartottak, amiért az egyik legmenőbb srácnak mondtam nemet. Azóta nem találkoztam vele. Egy évvel fölöttem járt, szóval még abban az évben elballagott. Akkor valamennyire csökkent az engem körülvevő utálat, de teljesen soha nem szűnt meg. - daráltam el egy szuszra.
-Jól esik, hogy elmondtad. - nézett rám kedvesen.
-Jessica? - váltottam gyorsan témát.
-A hotelben van. Szerencsére nagyon megértő. Nem féltékenykedett, mikor mondtam neki, hogy megakarlak ismerni.
-Tényleg, miről is akartál velem beszélni? - jutott hirtelen az eszembe.
-Csak kíváncsi voltam rád. Tudod az egész Paddock rólad beszél és az újságok címlapján is naponta látlak, emellett egy helyen is dolgozunk, mégsem futottunk még soha össze.
-Az egész Paddock? - húztam a számat.
-Bizony! Sőt, ahogy láttam a magazinokban is összehoztak pár pilótával.
-Ne is mondd! - nevettem. - Egyik sem igaz, de azért kedvesek, hogy jobban ismerik a magánéletemet, mint én.
-Ez itt így működik.
Elég sokáig beszélgettünk, majd körülbelül hajnali egy volt, mire visszaindultunk. Kellemeset csalódtam Jensonben. Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzeltem. Aztán eszembe jutott Sebastian. Istenem, már most hiányzik! Mi lesz így velem? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal szenderültem álomba azon az éjszakán. Szerdán még volt egy kellemetlen beszélgetésem Bernievel Jasonnel kapcsolatban, de sikerült túlélnem. Sőt egész jól ment. Bernie megígérte, hogy ha nem muszáj, akkor nem kell találkoznom vele, ami kész felüdülés volt. Csütörtökön tárgyalásról tárgyalásra rohantam. Egy nap alatt négy különböző témájú értekezleten vettem részt. Pénteken egész nap riportokat adtam, újra és újra kijelentve, hogy egyik pilótával sincs viszonyom. Furcsa volt tagadni a Sebhez fűződő kapcsolatomat, de egyenlőre szükségesnek éreztem. Szombaton, vasárnap és hétfőn végig adminisztráltam. Kedden pedig egy újabb hosszú tárgyalás következett a gumiszállítókkal kapcsolatban. Szerdán délelőtt már indultam is Kínába. Este volt, mire leszállt a gépem. Sanghaj csodálatos város, de én már az első nap majdnem eltévedtem. Mikor elfoglaltam a hotelszobám, rögtön ágyba is dőltem, mivel a csütörtök itt már a Forma 1-től hangos. Másnap reggel nyűgösen keltem fel. Gyorsan összeszedtem magam és már indultam is a pályára. A csütörtökkel kapcsolatban pedig igazam volt. Sanghaj utcáin már kora reggel Ferraris zászlókat láttam, és a kamionok miatt a forgalom kész káosz volt. Mikor beértem a boxutcába még alig voltak ott. Főként csak a szerelők sürögtek-forogtak. Ismét a Red Bull Racing boxa felé vettem az irányt, de olyan szerencsém nem volt, hogy feltartás nélkül oda is érjek. Útközben valaki elkapta a karom. Ahogy hátrafordultam Hülkenberggel találtam szembe magam.
-Mit akarsz? - kérdeztem ridegen.
-Szeretnék bocsánatot kérni! - nézett rám bűnbánóan. - Tudom, hogy nincs szó arra, amit tettem, de hidd el megbántam!
-Azt várod, hogy ezt beveszem? - néztem rá hitetlenkedve.
-Kérlek! Soha nem tudnálak bántani! - próbálkozott.
-Rendben! Ezt most elnézem neked! - jelentettem ki, mire megkönnyebbülten felsóhajtott. - De ne várd azt, hogy a legjobb barátok leszünk! Szia! - köszöntem el tőle, majd elviharoztam.
Mikor beértem a RBR boxába, rögtön mindenki mosolyogva intett nekem. Itt már csak ilyenek.
-Christian itt van már? - sétáltam oda Mikehoz.
-Igen. Hátul van. - mosolygott.
-Köszi. - mondtam neki, majd el indultam a boksz hátsó részébe.
A leghátsó szobában meg is találtam Christiant, aki épp egy papírkupac felett szenvedett.
-Túl látványosan unod! - álltam meg nevetve az ajtóban.
-Nem te vagy az első, aki megjegyzi. - vigyorgott.
-Gondoltam. - forgattam a szemeimet. - Ugye már nem haragszol rám, amiért felizgattam a pilótádat?
..........
2010. június 22., kedd
Kreatív Blogger Díj
Szeretném megköszönni a díjat Noncsinak, Annenek, Icunak és Heninek! Köszönöm még egyszer!!! Ezt a díjat 7 embernek kell elküld,7 dolgot kell írj magadról,meg kell köszönd a díjat annak, akitől kaptad ,be kell írd kitől kaptad a díjat-a nevét pedig belinkelve :)
És természetesen a díjazottakat is értesítened kell! :D
Nos hét dolog rólam...
1. Sebastian Vettelnek szurkolok. =)
2. Először bizonytalan voltam, azzal kapcsolatban, hogy feltegyem-e vagy sem a történetemet erre a blogra. (De mint később kiderült nagyon jó döntés volt, hogy feltettem.)
3. Lehet, hogy meglepő, de szeretek idegen nyelveket tanulni(angol, német, spanyol, stb.).
4. Életem legnagyobb élménye a 2009-es Magyar Nagydíj időmérője volt. :D
5. Szeptembertől emelt német tagozatos gimnazista leszek.
6. Imádom a nagyvárosokat(főként: New York, Monaco, Abu-Dzabi, Barcelona, Berlin, Párizs, Milánó), ugyanakkor szeretem a természetet is.
7. Kedvenc ételem a Pollo estofado de las palamas. (Megjegyezném, hogy ezt én magam is tökéletesen eltudom készíteni :D)
Akiknek tovább adnám a díjat :
Szabus - http://szabus.blogspot.com/
Monshe - http://icemanfanfic.blogspot.com/
Icu - http://elveszettmult.blogspot.com/
Vic - http://victoriousfanfic.blogspot.com/
Anne - http://anneofdreamland.blogspot.com/
Gooffy - http://gooffyfanfic.blogspot.com/
Noncsi - http://noncsi120.blogspot.com/
Heni - http://henii96.blogspot.com/
Gicus - http://girlinf1.blogspot.com/
Nikíí - http://nikii0714.blogspot.com/
Alofun - http://alofun-alonsoka.blogspot.com/
Solya - http://amotorhome.blogspot.com/
2010. június 21., hétfő
42.rész
A többiek is észrevették, hogy egyszerűen nem jutok szóhoz.
-Minden rendben? - lengette meg a kezét előttem Jenson.
-Persze. - erőltettem magamra egy mosolyt és Jason felé nyújtottam a kezem. - Szia Jason! Adrienn Stern vagyok! Örülök, hogy újra látlak! - mondtam gúnyosan.
-Te vagy az? - kérdezte meglepetten.
-Ismeritek egymást? - szólt közbe Bernie.
-Sajnos! - vágtam rá.
-Még mindig pikkelsz rám azért az esetért? Hisz az még gimiben volt. - nézett rám lenézően.
-Mit keres ez itt? - fordultam a főnököm felé.
-Nevem is van. - Jason.
-Leszarom! - vágtam rá idegesen.
-Ő a McLaren főszponzorának új kirendeltsége. - jelentette ki Bernie.
Tudtam, hogy ez mit jelent! Minden egyes futamon és Forma 1-el kapcsolatos rendezvényen ott lesz. Az nem lehet! Gyűlölöm őt! Gyűlölöm azért, amit tett. Ő az a Jason, aki még a gimiben arra fogadott, hogy 3 hónap alatt megdönt. Nem sikerült neki...........mégis én vesztettem. Nem akarok vele egy légtérben lenni.
-Mit szólnátok hozzá, ha ketté válnánk? - kérdezte hirtelen Jenson, mire azt hittem elájulok.
Jason és én együtt? Az lehetetlen! Érdeklődően a pilótára néztünk, mire folytatta.
-Mivel Adriennel én, Jasonnel pedig te akartál beszélni: váljunk külön! Így mindannyiunknak kellemes esténk lesz, anélkül, hogy megfojtanák a másikat egy kanál vízben. - mutatott Jasonre és rám.
-Szó sem lehet róla! - vágta rá Jason.
-Bevallom: én magam is szívesebben tölteném az estét Jensonnel, mert félő, hogy még 5 perc a közelében – mutattam régi ismerősömre. - és hívni kell a mentőket....de nem hozzám, hanem hozzá.
-Legyen! - adta be a derekát Bernie, mire Jason már épp nyitotta volna a száját.
De én már nem hallottam. Ugyanis Jenson megragadta a kezem és az autója felé kezdett húzni. Kinyitotta előttem a kocsiajtót, beült mellém és rögtön a gázra lépett. Mikor már elég messze jártunk a hoteltől, megkönnyebbülten felsóhajtottam.
-Köszönöm! - néztem hálásan Jensonre.
-Én sem bírom! - rántotta meg a vállát.
-Hová megyünk? - kérdeztem.
-Ha nem bánod nem egy étterembe, mert semmi kedvem idióta dúsgazdagokkal bájvigyorogni vagy Jasonékkel összefutni. - húzta a száját, mire megütközve néztem rá. - Mi az? - kérdezte kíváncsian?
-Megleptél! Muszáj kedvesnek lenned? - néztem rá boci szemekkel. - Nem lehetnél inkább bunkó, pénzéhes dög? - kérdeztem reménykedve.
-Szóval ilyennek képzeltél. - nevetett.
-Sajnálom! - hajtottam le a fejem.
-Ugyan mit?
-Hogy előre leírtalak!
-Megszoktam. - mosolygott rám.
-De én nem vagyok ilyen!
-Velem valahogy mégsem szimpatizálsz?
-Nem szimpatizáltam. - javítottam ki, mire érdeklődve nézett rám. - Megmentettél, megkímélsz attól, hogy fejesekkel bájcsevegjek és elnézed nekem, hogy volt egy kis előítéletem veled szemben. 3 jó pont! - mosolyogtam.
-Vagyis nyert ügyem van?
-Körülbelül.
Még pár perc kocsikázás után megállt és leállította az autó motorját. Ahogy kiszálltam, elállt a lélegzetem. Egy kisebb hegyoldalon voltunk, ahonnan tökéletes kilátás nyílt az éjszakai fényében pompázó városra.
-Ez gyönyörű! - ámuldoztam.
-Tudtam, hogy tetszeni fog! - mosolygott és leült az egyik sziklára. - Még tavaly találtam rá erre a helyre.
-Nyugodt, mégis látod innen a nyüzsgést. - ültem le mellé.
-Pontosan.
Pár percig némán bámultuk a tájat, de éreztem, hogy valamit kérdezni akar csak nem tudja, hogyan fogjon hozzá
-Megkérdezheted! - mosolyogtam rá.
-Honnan tudod, hogy..... - kezdte volna.
-Megérzés. - vágtam közbe.
-Régi rossz emlék?
.............
-Minden rendben? - lengette meg a kezét előttem Jenson.
-Persze. - erőltettem magamra egy mosolyt és Jason felé nyújtottam a kezem. - Szia Jason! Adrienn Stern vagyok! Örülök, hogy újra látlak! - mondtam gúnyosan.
-Te vagy az? - kérdezte meglepetten.
-Ismeritek egymást? - szólt közbe Bernie.
-Sajnos! - vágtam rá.
-Még mindig pikkelsz rám azért az esetért? Hisz az még gimiben volt. - nézett rám lenézően.
-Mit keres ez itt? - fordultam a főnököm felé.
-Nevem is van. - Jason.
-Leszarom! - vágtam rá idegesen.
-Ő a McLaren főszponzorának új kirendeltsége. - jelentette ki Bernie.
Tudtam, hogy ez mit jelent! Minden egyes futamon és Forma 1-el kapcsolatos rendezvényen ott lesz. Az nem lehet! Gyűlölöm őt! Gyűlölöm azért, amit tett. Ő az a Jason, aki még a gimiben arra fogadott, hogy 3 hónap alatt megdönt. Nem sikerült neki...........mégis én vesztettem. Nem akarok vele egy légtérben lenni.
-Mit szólnátok hozzá, ha ketté válnánk? - kérdezte hirtelen Jenson, mire azt hittem elájulok.
Jason és én együtt? Az lehetetlen! Érdeklődően a pilótára néztünk, mire folytatta.
-Mivel Adriennel én, Jasonnel pedig te akartál beszélni: váljunk külön! Így mindannyiunknak kellemes esténk lesz, anélkül, hogy megfojtanák a másikat egy kanál vízben. - mutatott Jasonre és rám.
-Szó sem lehet róla! - vágta rá Jason.
-Bevallom: én magam is szívesebben tölteném az estét Jensonnel, mert félő, hogy még 5 perc a közelében – mutattam régi ismerősömre. - és hívni kell a mentőket....de nem hozzám, hanem hozzá.
-Legyen! - adta be a derekát Bernie, mire Jason már épp nyitotta volna a száját.
De én már nem hallottam. Ugyanis Jenson megragadta a kezem és az autója felé kezdett húzni. Kinyitotta előttem a kocsiajtót, beült mellém és rögtön a gázra lépett. Mikor már elég messze jártunk a hoteltől, megkönnyebbülten felsóhajtottam.
-Köszönöm! - néztem hálásan Jensonre.
-Én sem bírom! - rántotta meg a vállát.
-Hová megyünk? - kérdeztem.
-Ha nem bánod nem egy étterembe, mert semmi kedvem idióta dúsgazdagokkal bájvigyorogni vagy Jasonékkel összefutni. - húzta a száját, mire megütközve néztem rá. - Mi az? - kérdezte kíváncsian?
-Megleptél! Muszáj kedvesnek lenned? - néztem rá boci szemekkel. - Nem lehetnél inkább bunkó, pénzéhes dög? - kérdeztem reménykedve.
-Szóval ilyennek képzeltél. - nevetett.
-Sajnálom! - hajtottam le a fejem.
-Ugyan mit?
-Hogy előre leírtalak!
-Megszoktam. - mosolygott rám.
-De én nem vagyok ilyen!
-Velem valahogy mégsem szimpatizálsz?
-Nem szimpatizáltam. - javítottam ki, mire érdeklődve nézett rám. - Megmentettél, megkímélsz attól, hogy fejesekkel bájcsevegjek és elnézed nekem, hogy volt egy kis előítéletem veled szemben. 3 jó pont! - mosolyogtam.
-Vagyis nyert ügyem van?
-Körülbelül.
Még pár perc kocsikázás után megállt és leállította az autó motorját. Ahogy kiszálltam, elállt a lélegzetem. Egy kisebb hegyoldalon voltunk, ahonnan tökéletes kilátás nyílt az éjszakai fényében pompázó városra.
-Ez gyönyörű! - ámuldoztam.
-Tudtam, hogy tetszeni fog! - mosolygott és leült az egyik sziklára. - Még tavaly találtam rá erre a helyre.
-Nyugodt, mégis látod innen a nyüzsgést. - ültem le mellé.
-Pontosan.
Pár percig némán bámultuk a tájat, de éreztem, hogy valamit kérdezni akar csak nem tudja, hogyan fogjon hozzá
-Megkérdezheted! - mosolyogtam rá.
-Honnan tudod, hogy..... - kezdte volna.
-Megérzés. - vágtam közbe.
-Régi rossz emlék?
.............
2010. június 18., péntek
41.rész
Sziasztok! =)
Remélem tetszeni fog az új rész! =) A kedvenceim közé tartozik! =) Szóval szeretném, ha írnátok nekem sok-sok véleményt! =)
Kedden fáradtan keltem ki az ágyból. Szokás szerint kopogásra ébredtem.
-Ezt nem hiszem el! - sétált be Bernie.
-Ezt már én sem! - forgattam a szemeimet.
-Miért nem szóltál?
-Mégis miről? - húztam fel a szemöldököm.
-Hogy a pilótákkal kavarsz!? - dobbantott a lábaival.
-Kavarok? Pilótákkal? Többel is? - vigyorogtam csábítóan.
-Olvasd! - vágta le a konyhapultra az újságot, közben pedig töltött magának kávét.
-Csak nyugodtan! - mondtam cinikusan és a kezembe vettem a magazint.
„Adrienn Stern nem éri be eggyel! A Forma 1 új üdvöskéje eddig két trófeát tudhat a magáénak. Információink szerint két pilótával is intim kapcsolatot ápol és, hogy kik ő? Nico Hülkenberg és Fernando Alonso! Bizony, és ha a tényeket nézzük: mindkét srácnak barátnője van, sőt Fernando házas! Ajaj Adrienn! Nem szép dolog boldog kapcsolatokat tönkretenni! Különben: még a Brunos ügy is napirenden van. Mi lesz ennek az ámokfutásnak a vége?”
A végén már nevetnem kellett. Hogy tudnak ennyi szarságot összehordani?
-Szerinted ez vicces? - ráncolta a homlokát Bernie.
-Naná! Ennyi őrültséget ritkán látni egy oldalon. - jelentettem ki egyszerűen.
-Szóval egyikük sem járt az ágyadban?
-Semmi közöd ahhoz, hogy ki járt az ágyamban, de megnyugtatlak: ők nem!
-Vagyis még igen?
-Hey......Ismered azt a szót, hogy magánélet?
-Nem! - jelentette ki fölényesen. - Egyébként a válaszodból ítélve járt.
-Csak ezért jöttél? - mutattam a cikkre és ezzel próbáltam terelni a témát.
-Ennyire nem örülsz a társaságomnak?
-Lássuk csak! - gondolkodtam el. - Kedd hajnal van, a szexuális életemben turkálsz, elém vágsz egy cikket, miszerint két pilótával is lezavartam egy gyors „légyott”-ot, és mindemellett megittad a kávémat is. - mutattam a kezében lévő bögrére. - Ja és van egy olyan érzésem, hogy nem csak az én bosszantásom miatt vagy itt, hanem hamarosan a nyakamba zúdítasz valami olyat, amiről én hallani sem akarok. Igazam van?
-Hát tényleg lenne még valami! - húzta be a nyakát.
-Ne kímélj! Rosszabb már nem lehet! - sóhajtottam színpadiasan.
-El kellene velem jönnöd egy vacsorára ma este.
-Tévedtem! Milyen vacsora? - húztam fel a szemöldököm kétkedőn.
-Egy nevet mondok! - majd tartott egy kis hatásszünetet. - Jenson Button.
-Mit akar? - néztem rá kíváncsian.
-Megismerni. - jelentette ki egyszerűen.
-Rosszul kezdődik.
-Ne legyél ilyen ellenszenves! - rivallt rám.
-Nem vagyok az! De miért van olyan érzésem, hogy a megismerkedésen kívül van még valami a tarsolyodban?
-Na, de Adrienn! - dadogta.
-Ennek véletlenül sincs köze ahhoz, hogy ő a tavalyi világbajnok és, hogy a barátnőjével nincsenek valami jóban? - tettettem a meglepődöttet.
-Este 8 órakor a hotel bejáratánál! - jelentette ki és elindult kifelé.
-De.... - kezdtem volna.
-Nincs de! Ez főnöki utasítás volt! - fordult hátra, majd elhagyta a szobát.
Csak tátogni tudtam. Eddig még soha nem parancsolt rám ilyen hangnemben. De ha őszinte akarok lenni, már számítottam rá. Nehéz eset vagyok. Eddig egész nyugodtan tűrte a hibáimat és egy vacsorába nem fogok belehalni. Végül is lehet, hogy Jenson tök jó fej. Bár erre nem fogadnék............
Úgy döntöttem, hogy egy kicsit még neki látok dolgozni. Elintéztem pár telefont a Kínai Nagydíjjal kapcsolatban, majd még átnéztem néhány szerződést. Mondanom sem kell, mindezekkel az egész napom elment és mikor észbe kaptam már 6 óra volt. Gyorsan neki láttam készülődni. Letusoltam, fogat mostam, kivasaltam a hajam és feltettem egy halványabb sminket. A ruha választással viszont már gondba voltam. Végül hosszas keresgélés után egy térdig érő halványkék ruha mellett döntöttem. Mire kész lettem már pont 8 óra volt. Remek! Nőiesen késni fogok. Felkaptam a táskám és indultam is. Mikor a hotel bejáratához értem, már ott állt Bernie, Jenson és egy harmadik személy.
-Na végre, hogy ideértél! - jegyezte meg gúnyosan a főnököm.
-Egy kis késés hölgyeknél megengedett. - kelt a védelmemre Jenson, amin nagyon meglepődtem.
-Jó estét! - fordult felém az ismeretlen. - Jason Klötz vagyok!
Hirtelen ledermedtem. Amikor kimondta a nevét, bennem ragadt a lélegzet. Nem akartam elhinni, hogy ez ismét megtörténik...
Remélem tetszeni fog az új rész! =) A kedvenceim közé tartozik! =) Szóval szeretném, ha írnátok nekem sok-sok véleményt! =)
Kedden fáradtan keltem ki az ágyból. Szokás szerint kopogásra ébredtem.
-Ezt nem hiszem el! - sétált be Bernie.
-Ezt már én sem! - forgattam a szemeimet.
-Miért nem szóltál?
-Mégis miről? - húztam fel a szemöldököm.
-Hogy a pilótákkal kavarsz!? - dobbantott a lábaival.
-Kavarok? Pilótákkal? Többel is? - vigyorogtam csábítóan.
-Olvasd! - vágta le a konyhapultra az újságot, közben pedig töltött magának kávét.
-Csak nyugodtan! - mondtam cinikusan és a kezembe vettem a magazint.
„Adrienn Stern nem éri be eggyel! A Forma 1 új üdvöskéje eddig két trófeát tudhat a magáénak. Információink szerint két pilótával is intim kapcsolatot ápol és, hogy kik ő? Nico Hülkenberg és Fernando Alonso! Bizony, és ha a tényeket nézzük: mindkét srácnak barátnője van, sőt Fernando házas! Ajaj Adrienn! Nem szép dolog boldog kapcsolatokat tönkretenni! Különben: még a Brunos ügy is napirenden van. Mi lesz ennek az ámokfutásnak a vége?”
A végén már nevetnem kellett. Hogy tudnak ennyi szarságot összehordani?
-Szerinted ez vicces? - ráncolta a homlokát Bernie.
-Naná! Ennyi őrültséget ritkán látni egy oldalon. - jelentettem ki egyszerűen.
-Szóval egyikük sem járt az ágyadban?
-Semmi közöd ahhoz, hogy ki járt az ágyamban, de megnyugtatlak: ők nem!
-Vagyis még igen?
-Hey......Ismered azt a szót, hogy magánélet?
-Nem! - jelentette ki fölényesen. - Egyébként a válaszodból ítélve járt.
-Csak ezért jöttél? - mutattam a cikkre és ezzel próbáltam terelni a témát.
-Ennyire nem örülsz a társaságomnak?
-Lássuk csak! - gondolkodtam el. - Kedd hajnal van, a szexuális életemben turkálsz, elém vágsz egy cikket, miszerint két pilótával is lezavartam egy gyors „légyott”-ot, és mindemellett megittad a kávémat is. - mutattam a kezében lévő bögrére. - Ja és van egy olyan érzésem, hogy nem csak az én bosszantásom miatt vagy itt, hanem hamarosan a nyakamba zúdítasz valami olyat, amiről én hallani sem akarok. Igazam van?
-Hát tényleg lenne még valami! - húzta be a nyakát.
-Ne kímélj! Rosszabb már nem lehet! - sóhajtottam színpadiasan.
-El kellene velem jönnöd egy vacsorára ma este.
-Tévedtem! Milyen vacsora? - húztam fel a szemöldököm kétkedőn.
-Egy nevet mondok! - majd tartott egy kis hatásszünetet. - Jenson Button.
-Mit akar? - néztem rá kíváncsian.
-Megismerni. - jelentette ki egyszerűen.
-Rosszul kezdődik.
-Ne legyél ilyen ellenszenves! - rivallt rám.
-Nem vagyok az! De miért van olyan érzésem, hogy a megismerkedésen kívül van még valami a tarsolyodban?
-Na, de Adrienn! - dadogta.
-Ennek véletlenül sincs köze ahhoz, hogy ő a tavalyi világbajnok és, hogy a barátnőjével nincsenek valami jóban? - tettettem a meglepődöttet.
-Este 8 órakor a hotel bejáratánál! - jelentette ki és elindult kifelé.
-De.... - kezdtem volna.
-Nincs de! Ez főnöki utasítás volt! - fordult hátra, majd elhagyta a szobát.
Csak tátogni tudtam. Eddig még soha nem parancsolt rám ilyen hangnemben. De ha őszinte akarok lenni, már számítottam rá. Nehéz eset vagyok. Eddig egész nyugodtan tűrte a hibáimat és egy vacsorába nem fogok belehalni. Végül is lehet, hogy Jenson tök jó fej. Bár erre nem fogadnék............
Úgy döntöttem, hogy egy kicsit még neki látok dolgozni. Elintéztem pár telefont a Kínai Nagydíjjal kapcsolatban, majd még átnéztem néhány szerződést. Mondanom sem kell, mindezekkel az egész napom elment és mikor észbe kaptam már 6 óra volt. Gyorsan neki láttam készülődni. Letusoltam, fogat mostam, kivasaltam a hajam és feltettem egy halványabb sminket. A ruha választással viszont már gondba voltam. Végül hosszas keresgélés után egy térdig érő halványkék ruha mellett döntöttem. Mire kész lettem már pont 8 óra volt. Remek! Nőiesen késni fogok. Felkaptam a táskám és indultam is. Mikor a hotel bejáratához értem, már ott állt Bernie, Jenson és egy harmadik személy.
-Na végre, hogy ideértél! - jegyezte meg gúnyosan a főnököm.
-Egy kis késés hölgyeknél megengedett. - kelt a védelmemre Jenson, amin nagyon meglepődtem.
-Jó estét! - fordult felém az ismeretlen. - Jason Klötz vagyok!
Hirtelen ledermedtem. Amikor kimondta a nevét, bennem ragadt a lélegzet. Nem akartam elhinni, hogy ez ismét megtörténik...
2010. június 17., csütörtök
40.rész
-Szeretlek! - nyögte ki halkan Sebastian, miközben a mellkasomon fekve próbálta normalizálni a légzését.
-Mit mondtál? - kérdeztem meglepetten.
-Lehet, hogy korainak érzed, de úgy érzem ezt akkor is tudnod kell. - jelentette ki magabiztosan.
Pár percig csak szótlanul feküdtem alatta. Nem tudtam mit mondjak. Legszívesebben én is kimondanám, de félek még átadni Sebnek a szívem. De ha komolyan gondolom, akkor meg kell bíznom benne.
-Én is szeretlek! - simítottam végig a hátán, mire mosolyogva kapta fel a fejét.
Egy ideig csak némán néztük egymást. Nem volt szükség szavakra. Elég volt egy pillantás.
-Ugye, tudod, hogy mostantól csakis az enyém vagy?! - kérdezte Seb vigyorogva.
-Sejtettem. - suttogtam, majd megcsókoltam.
Sajnos az idő gyorsan telt és már azon kaptam magam, hogy a boxban állok Mike mellett. Seb éppen akkor sétált ki bukósisakkal a fején.
-Hol a szerencse puszim? - állt meg előttem, mire én csak lábujjhegyre emelkedtem és nyomtam egy apró puszit a bukójára. Elégedetten sétált ki a rajtrácsra és be is ült az autójába. Remegő lábakkal vártam, hogy elkezdődjön a futam. Christian idegességében az ujjaival a pulpituson dobolt. Mellette Adrian tapadt teljesen a kijelzőkre. Kigyulladtak a piros lámpák, a motorok felbőgtek, a nézők egy emberként álltak fel és feszülten figyelték a kedvencüket. 3, 2, 1..........és.......rajt!!! Az összes szerelő egyszerre ugrott fel, mikor látták, hogy Seb mire készül. Hibátlan rajt! A német megelőzte Webbert. A csapat ujjongásban tört ki, miközben én Ciaront, Mark versenymérnökét figyeltem. Hihetetlen düh öntötte el az arcát, aminek kifejezetten örültem. A versenyen minden rendben ment. Seb nyert. Látni kellett volna, hogy ujjongott a színfalak mögött. Sajnos nem mehettem oda a dobogóhoz gratulálni neki, mert az túl feltűnő lett volna. Így úgy döntöttem megvárom a boksz hátsó részében. Christian azonban szólt, hogy ne nagyon várjam, mivel az újságírók feltartják és nem fog hamar visszaérni. Megkértem, hogy mondja meg neki, hogy visszamentem a hotelbe és így is tettem. Nem volt kedvem ott maradni. Nem volt kedvem az eszeveszett ünnepléshez. Szinte ahogy betettem a lábam a szobába már kopogtak is.
-Sebastian!? - lepődtem meg.
Mosolyogva megrántotta a vállát és bejött a szobába. Figyelve arra, hogy az ajtót kulcsra zárja. Időm sem volt gondolkodni. Mikor újra felém fordult, ajkait rögtön az enyémre tapasztotta. Ott csókolt, ahol csak ért. A fenekemnél fogva felkapott és bevitt a hálóba. Hihetetlen hatással van rá a győzelem. Az egész éjszakát végig szeretkeztük. Nem bánnám, ha minden versenyen nyerne. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el, szorosan Sebhez bújva.
Másnap reggel, mikor felkeltem Seb még édesen szuszogott mellettem. Óvatosan kikászálódtam az öleléséből, magamra kaptam a köntösöm és kimentem a konyhába. Épp kávét tettem fel főni, mikor két erős kéz fonódott a derekamra.
-Mindig hátulról támadsz? - kérdeztem vigyorogva, mire csak belecsókolt a nyakamba.
-Zavar?
-Imádom! - fordultam meg, hogy a tengerkék szempárba nézhessek.
-Lassan mennem kell! - szomorodott el.
-Máris?
-Délután 4 órakor indul a gépem Németországba. Meglátogatom a szüleimet.
-Tudják már? - húztam fel a szemöldököm.
-Csak azt, hogy Hannaval szakítottunk. Meddig akarod titkolni? - fogta meg a kezem.
-Beszéltél Christiannal, igaz?
-Igen.
-Félsz?
-Mitől? - kérdezett vissza.
-Attól, hogy szerelmes leszel, de én majd a munkát választom. - néztem a szemeibe.
-Előfordulhat?
-Nem tudom. Őszintén nem tudom. - sóhajtottam.
-Kész vagyok harcolni érted a munkád ellen. - jelentette ki magabiztosan.
-Nem biztos, hogy kell majd értem küzdened. - mosolyogtam.
Sebbel gyorsan megreggeliztünk és már ment is. Még alig lépett ki az ajtón, de máris hiányzik. Összeszedtem magam és neki láttam a Maláj Nagydíj elemzésének. Hihetetlen mennyi adatot írtam ki. Végsebességek, leggyorsabb és leglassabb körök, helyezések, pontszámok, interjúk, megjelenések és még egy egész napig sorolhatnám.
........................
-Mit mondtál? - kérdeztem meglepetten.
-Lehet, hogy korainak érzed, de úgy érzem ezt akkor is tudnod kell. - jelentette ki magabiztosan.
Pár percig csak szótlanul feküdtem alatta. Nem tudtam mit mondjak. Legszívesebben én is kimondanám, de félek még átadni Sebnek a szívem. De ha komolyan gondolom, akkor meg kell bíznom benne.
-Én is szeretlek! - simítottam végig a hátán, mire mosolyogva kapta fel a fejét.
Egy ideig csak némán néztük egymást. Nem volt szükség szavakra. Elég volt egy pillantás.
-Ugye, tudod, hogy mostantól csakis az enyém vagy?! - kérdezte Seb vigyorogva.
-Sejtettem. - suttogtam, majd megcsókoltam.
Sajnos az idő gyorsan telt és már azon kaptam magam, hogy a boxban állok Mike mellett. Seb éppen akkor sétált ki bukósisakkal a fején.
-Hol a szerencse puszim? - állt meg előttem, mire én csak lábujjhegyre emelkedtem és nyomtam egy apró puszit a bukójára. Elégedetten sétált ki a rajtrácsra és be is ült az autójába. Remegő lábakkal vártam, hogy elkezdődjön a futam. Christian idegességében az ujjaival a pulpituson dobolt. Mellette Adrian tapadt teljesen a kijelzőkre. Kigyulladtak a piros lámpák, a motorok felbőgtek, a nézők egy emberként álltak fel és feszülten figyelték a kedvencüket. 3, 2, 1..........és.......rajt!!! Az összes szerelő egyszerre ugrott fel, mikor látták, hogy Seb mire készül. Hibátlan rajt! A német megelőzte Webbert. A csapat ujjongásban tört ki, miközben én Ciaront, Mark versenymérnökét figyeltem. Hihetetlen düh öntötte el az arcát, aminek kifejezetten örültem. A versenyen minden rendben ment. Seb nyert. Látni kellett volna, hogy ujjongott a színfalak mögött. Sajnos nem mehettem oda a dobogóhoz gratulálni neki, mert az túl feltűnő lett volna. Így úgy döntöttem megvárom a boksz hátsó részében. Christian azonban szólt, hogy ne nagyon várjam, mivel az újságírók feltartják és nem fog hamar visszaérni. Megkértem, hogy mondja meg neki, hogy visszamentem a hotelbe és így is tettem. Nem volt kedvem ott maradni. Nem volt kedvem az eszeveszett ünnepléshez. Szinte ahogy betettem a lábam a szobába már kopogtak is.
-Sebastian!? - lepődtem meg.
Mosolyogva megrántotta a vállát és bejött a szobába. Figyelve arra, hogy az ajtót kulcsra zárja. Időm sem volt gondolkodni. Mikor újra felém fordult, ajkait rögtön az enyémre tapasztotta. Ott csókolt, ahol csak ért. A fenekemnél fogva felkapott és bevitt a hálóba. Hihetetlen hatással van rá a győzelem. Az egész éjszakát végig szeretkeztük. Nem bánnám, ha minden versenyen nyerne. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el, szorosan Sebhez bújva.
Másnap reggel, mikor felkeltem Seb még édesen szuszogott mellettem. Óvatosan kikászálódtam az öleléséből, magamra kaptam a köntösöm és kimentem a konyhába. Épp kávét tettem fel főni, mikor két erős kéz fonódott a derekamra.
-Mindig hátulról támadsz? - kérdeztem vigyorogva, mire csak belecsókolt a nyakamba.
-Zavar?
-Imádom! - fordultam meg, hogy a tengerkék szempárba nézhessek.
-Lassan mennem kell! - szomorodott el.
-Máris?
-Délután 4 órakor indul a gépem Németországba. Meglátogatom a szüleimet.
-Tudják már? - húztam fel a szemöldököm.
-Csak azt, hogy Hannaval szakítottunk. Meddig akarod titkolni? - fogta meg a kezem.
-Beszéltél Christiannal, igaz?
-Igen.
-Félsz?
-Mitől? - kérdezett vissza.
-Attól, hogy szerelmes leszel, de én majd a munkát választom. - néztem a szemeibe.
-Előfordulhat?
-Nem tudom. Őszintén nem tudom. - sóhajtottam.
-Kész vagyok harcolni érted a munkád ellen. - jelentette ki magabiztosan.
-Nem biztos, hogy kell majd értem küzdened. - mosolyogtam.
Sebbel gyorsan megreggeliztünk és már ment is. Még alig lépett ki az ajtón, de máris hiányzik. Összeszedtem magam és neki láttam a Maláj Nagydíj elemzésének. Hihetetlen mennyi adatot írtam ki. Végsebességek, leggyorsabb és leglassabb körök, helyezések, pontszámok, interjúk, megjelenések és még egy egész napig sorolhatnám.
........................
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)