46.rész + Vélemény

Sziasztok!
Ismét hoztam új részt, amihez szeretném ha sok-sok komit írnátok! =) Emellett ma délután lezajlott az unalmasnak egyáltalán nem nevezhető Európai Nagydíj! Sebastian Vettel indult a pole pozícióból, és szerencsére ő is haladt át először a kockás zászlón! =) Gratulálunk neki! Fantasztikus verseny volt! =) [Közben pedig Németország is megnyerte a foci meccset Anglia ellen a VB-n (Ger 4:1 Eng)] Viszont sajnos balesetben nem volt hiány ezen a GP-n sem. Mark Webber életveszélyeset bukott, de sértetlenül szállt ki az összetört autójából! Reméljük tényleg minden rendben van vele! =) Szóval ezzel kapcsolatban szeretnék kérni tőletek valamit! Kérlek, írjátok le nekem megjegyzésben, hogy ti mit gondoltok a Valenciai Nagydíj történéseiről, illetve az eredményéről!



-Beszélj vele! - tanácsolta Christian.
-Megpróbálom! - sóhajtottam.
-Menni fog! Szia! - köszönt el, majd kilépett az ajtón.
Fáradtan dőltem be az ágyba, előre is félve a holnaptól. Másnap reggel dél körül keltem. Gyorsan összeszedtem magam és mentem is ki a pályára. Mikor odaértem mindenhonnan csodálkozó szemek meredtek rám. Valószínű, hogy mindenki tudja, Jasonnek köszönhetően. Felemelt fejjel sétáltam végig a boxutcán, egyenesen a Red Bull Racing boxa felé. Amikor bementem az összes szerelő meglepődve, mégis mosolyogva bámult rám.
-Áhhh.....az eltévedt kis bárányka visszatért! - hallottam meg magam mögött Mark hangját.
-Bocs, de nincs kedvem vitatkozni! - indultam el a boksz hátsó része felé.
-Mit műveltél a mi kis Sebastianunkkal, hogy tegnap és ma is ilyen szar teljesítményt nyújtott?
Erre a kérdésre megtorpantam.
-Lám-lám! Fején találtam a szöget? - sétált közelebb hozzám.
A szerelők ökölbe szorított kezekkel álltak az autó körül és villámokat szóró szemekkel néztek Webberre.
-Mit akarsz hallani? - fordultam meg.
-Azt hiszed, hogy itt minden a tiéd? - köpte a szavakat.
-Hogy jön e most ide? - kérdeztem értetlenül.
-Tudod, nekem most jól tettél! - nevetett fel ördögien. - Elterelted Sebastian figyelmét, és emiatt rosszabb lett, mint volt.
-Őt hagyd ki ebből! Csak az a bajod vele, hogy jobb nálad! Na meg persze az, hogy bármennyire nyalizol, nem leszel a főszponzorok kedvence. - vágtam vissza.
-Mégis mit képzelsz magadról? - kapta el a karom, mire mindegyik szerelő tett egy lépést előre.
-Itt meg mi folyik? - érkezett meg Christian, háta mögött a csapat többi tagjával.
-Webber nem bírja a vereséget! - néztem az ausztrál izzó szemeibe.
Abban a pillanatban megláttam a tengerkék szempárt Christian mellett. Ez a pár másodperc, amíg nem figyeltem Markra, pont elég volt neki. A karomnál fogva egy hatalmasat lökött rajtam, aminek az lett az eredménye, hogy a székek közé zuhantam. Az alkaromba hirtelen fájdalom nyílalt és mikor rá pillantottam vér folyt belőle. Bizonyára az egyik széken lévő csavar kicsit felsértette.
-Te állat! - indult meg Seb Mark felé, de Adrian megállította.
-Nem verekedhettek össze időmérő előtt! - rivallt rá.
Lassan feltápászkodtam a törmelékek közül és Webber elé léptem.
-Most boldog vagy? - kérdeztem gúnyosan.
-Igen! Tudod ez nagyon jól esett. - nevetett, mire a válaszom csak egy hatalmas pofon volt.
Mark láthatóan meglepődött ezen, és hátrált pár lépést.
-Na ide figyelj, te utolsó gazember! - Megkapod a hőn áhított vallomásodat! - néztem rá pókerarccal, majd megemeltem a hangomat. - Emberek! Mindenki figyeljen, kérem! Most hivatalosan is megerősítem, hogy szerelmes vagyok Sebastian Vettelbe és kész vagyok érte akár a karrieremet is feláldozni! - kiabáltam.
Mindenki kővé dermedve, némán bámult hol rám, hol Sebre. A tengerkék szempárba néztem, ami megnyugvást és boldogságot tükrözött.
-Tudod mi a furcsa? - fordultam Mark felé. - Az, hogy nagyon jólesett ezt elmondani.
Majd szótlanul, gyors léptekkel kisiettem a boxból. Véres karral mentem végig a Paddock Club területén, de ez a legkevésbé sem érdekelt. Egyenesen visszamentem a hotelbe és magamra zártam az ajtót. Lefertőtlenítettem a sebemet, majd leültem a kanapéra. Csak bámultam ki a fejemből azon gondolkodva, hogy mi lesz a következménye annak, amit Mark fejéhez vágtam. Furcsa módon már nem féltettem annyira a karrieremet. Azonban a Sebbel való kapcsolatomat annál inkább. Ráébredtem, hogy nem tudnám elviselni ha őt elveszíteném. Ő az egyetlen, akit az elmúlt években igazán közel engedtem a szívemhez és ez nem csak holmi fellángolás. Szükségem van rá, mint a levegőre. Hiányzik az érintése, a csókja, a hihetetlen mosolya és az a tengerkék szempár, amely újra és újra megbabonáz. Ahányszor a szemébe nézek kellemes bizsergés fut végig az egész testemen. Gondolatmenetemből kopogás szakított ki. Amikor kinyitottam az ajtót, azt hittem csak álmodok, de rájöttem, hogy mégsem........