Novella: Utolsó verseny - 1.rész

Sziasztok!
Most nem új részt, hanem egy novellát hoztam nektek. Két részre bontottam, mivel így izgalmasabbnak találtam. Előre szólok, hogy ez egy szomorú novella.(Én majdnem elsírtam magam, miközben írtam.) Kérlek, írjatok nekem sok-sok véleményt!


Gyönyörű, napsütéses reggel virradt Monaco utcáira. Az utakon még alig volt élet. Mindenki még az igazak álmát aludta. Ugyanis itt a péntek szabadnapnak számít. Ilyenkor általában csak 9-10 óra között indul be a nyüzsgés. Csodálatos város! Sok boldog emlék fűz ide. Itt ismertem meg azt a férfit, akit az életemnél is jobban szeretek. Pontosan 1 évvel ezelőtt találkoztunk. Akkor rendezték a Monacói Nagydíjat. A boxutca látogatáson véletlenül nekimentem és leöntöttem a kávéval, ami a kezemben volt. Akkor kezdődött minden! Az első percben beleszerettem. Elvarázsoltak a szemei és az egész lénye. Hihetetlen kisugárzása volt. Mindig tudott önfeledten nevetni. Tudtam, hogy nekem ő kell, és hogy szükségem van rá. Hosszú, és kalandos történet vezetett addig, míg a szerelmünk beteljesedett. Sokan ellenezték, sokan vádoltak azzal, hogy csak a pénzéért vagyok vele, és a volt barátnője is ott tett keresztbe nekünk, ahol csak tudott. Féltem, hogy ezt nem éli túl a kapcsolatunk. De sikerült. Együtt küzdöttünk. Végül mindenki megbékélt a helyzettel. Fél éve még a kezemet is megkérte. Mondanom sem kell rögtön igent mondtam. Két hónapja meg is tartottuk az esküvőt. Ma az évfordulónkon pedig ismét egy nagy bejelentéssel készülök.
….........................
Fáradtan nyitottam ki a szemem és rögtön az arcával találtam szembe magam. Egy finom puszit adtam a homokára, majd halkan kikeltem az ágyból. Magamra kaptam a köntösöm és kimentem a konyhába. Nekiláttam elkészíteni a reggelinket. Közben az elmúlt egy éven járt az eszem. Mindig mellette voltam. Ha sírt, sírtam vele. Ha boldog volt. Vele örültem. Mindig ott voltam neki támaszként és ez kölcsönös. Hihetetlenül büszke voltam rá, mikor tavaly világbajnok lett.
-Utálom, azt az érzést, amikor felkelek és te nem vagy mellettem. - fonódott egy erős kéz a derekamra.
Vigyorogva fordultam meg és szemben találtam magam a tengerkék szempárral, ami minden nap újra és újra meghódít. Gyengéden megcsókoltam és ha lehetett, akkor még közelebb húztam magamhoz. Az ölébe kapott és bevitt a hálóba.
-Még fel sem ébredtél! - sóhajtottam, mikor letett a hatalmas franciaágyra és fölém hajolt.
-A tudat, hogy a köntösöd alatt nincs semmi, éberré tesz. - csókolt bele a nyakamba.
Ahogy hozzám ért az egész testem átjárta a már jól ismert, kellemes bizsergés. Kívántam őt, mindennél jobban. Levette rólam a köntöst és birtokba vette az ajkaimat. Éreztem a boxerén keresztül, hogy ő is ugyanúgy felhevült, mint én. Végig csókolta az egész testem. De én sem tétlenkedtem. Lehúztam róla a boxert és most én kényeztettem őt. Teljesen átszellemülten feküdt alattam. Kicsit még húztam őt, játszadoztam vele, majd hirtelen fordított a pozíción, így én kerültem alulra.
-Nem szép dolog játszadozni egy felizgatott pasival. - suttogta a fülembe, majd belémhatolt.
Ahogy megéreztem magamban felsikítottam, amit ő élvezett, mert gyorsabb tempót kezdett diktálni. Teljesen egyszerre mozogtunk. Végig húztam a körmeimet a hátán, mire felnyögött.
-Sebastian! - nyögtem fel, mikor egy hatalmasat lökött.
…................................
Egy óra múlva fáradtan, levegőért kapkodva dőlt le mellém az ágyba és magához húzott.
-Szeretlek! - csókolt meg.
-Én is szeretlek! - bújtam hozzá és újra álomba szenderültem.
Mikor felkeltem, Seb már nem volt mellettem. Gyorsan felöltöztem és kimentem a konyhába.
-Szia édesem! - csókolt meg. - Pont jókor: kész a vacsora.
-Vacsora? Mennyi az idő? - kérdeztem meglepetten.
-Már 9 óra. - mosolygott.
-Így elment az idő.
-Én élveztem. - vigyorgott pajkosan.
-Én is! - álltam fel, odamentem hozzá és megöleltem. - Valamit el kell mondanom! - néztem fel rá.
-Megijesztesz! - nézett rám félve. - Mi történt? - fogta meg a kezem.
-Babánk lesz! - mosolyogtam rá.
Sebastian némán, megkövülten állt velem szembe.
-Apa leszek! - suttogta.
-Igen! - mosolyogtam.
-Apa leszek! Lesz egy babánk! Úristen! - kiabált boldogan, felkapott, megpörgetett a levegőben és megcsókolt. - Ez fantasztikus! Mióta tudod?
-Pár napja.
-És mennyi idős? - tette a kezét a hasamra.
-Egy hónapos. - simítottam meg a kezét.
Megcsókolt, majd ismét felkapott és elindult velem a háló felé.
….........................
Másnap reggel, mikor felkeltem Seb már nem volt mellettem. Csak egy szál rózsa és egy üzenet várt az asztalon.
„El kellett mennem a szabadedzésre és nem volt szívem felébreszteni. Remélem az időmérőn már kint leszel! Csókol: a Te Sebastianod!”
Mosolyogva pillantottam az órára, ami már 11-et mutatott. Gyorsan kiugrottam az ágyból és összeszedtem magam. Dél volt, mire kiértem a pályára. Egyenesen a Red Bull boxa felé vettem az irányt, ahol Christian már rögtön gratulált a babához. Ezek szerint Seb már dicsekedett. Hátra sétáltam a box hátsó részéhez. Megkerestem a Sebastian Vettel feliratú ajtót és bementem. Seb épp a TV-t bámulta.
-Szia. - simítottam végig a hátán.
-Szia. - csókolt meg.
-Minden rendben? - ültem le mellé. - Olyan szomorúnak tűnsz.
-Rossz érzésem támadt. - sóhajtott.
Védelmezően átöleltem és magamhoz szorítottam. Éreztem, hogy szüksége van rám.
…...................................