48.rész

Fogtam egy taxit és a pálya felé vettem az irányt. Mikor a boxutcába értem minden szem rám szegeződött. Tudtam, hogy felkeltette az érdeklődésüket a szerelésem és pont ez volt a célom. Mindenki meredten bámulta minden mozdulatomat, kattogtak a fotósok fényképezőgépei, forogtak a kamerák. Élveztem. Most először jó érzés volt, hogy a média engem helyez a középpontba. Nem vágytam hatalmas hírnévre, de jól esett, hogy érdeklem az embereket. Közben Bruno fölbukott egy székben, Nico leöntötte magát kávéval, míg Fernandonak tátva maradt a szája. Elégedetten nyugtáztam, hogy sikerült megbolondítanom a pasikat. Egyenesen a Red Bull Racing boxa felé sétáltam. Christian és Sebastian a pulpitusnál álltak és láthatóan bele voltak merülve a telemetriai adatokba. Seb nekem pont háttal volt. Mikor a csapatfőnök meglátott, elfelejtett levegőt venni és ezt a német is észrevette. Lassan megfordult. Látni kellett volna az arcát. Tükröződött rajta a meglepődöttség és a vágy. Magabiztos léptekkel sétáltam felé. Mikor odaértem hozzá, szenvedélyesen megcsókoltam, amin meglepődött, de azonnal viszonozta, sőt... Magához rántott és belemarkolt a fenekembe. Persze ezt mindenki feszült figyelemmel nézte végig. Ahogy elváltunk egymástól, elégedetten belekaroltam.
-Szia Christian! - fordultam felé mosolyogva.
-Adrienn!? - nyelt egy nagyot.
-Ennyire nem kell megilletődni! - nevettem.
-Ez... - próbálkozott megszólalni a mellettem álló Seb, de nem nagyon sikerült neki.
-Ezt komolyan gondoltad? - kérdezte hisztis hangon a csapatfőnök.
-Mégis mit? - húztam fel a szemöldökömet.
-Mindenki téged bámul.
-Nézzenek csak! Ingyen van! - adtam meg az egyszerű választ.
-Na jó! Sebastian megbeszélés még mielőtt felizgulsz! - adta ki a parancsot Christian.
Seb épp a szavába vágott volna, mikor újra megcsókoltam és bólintottam, hogy menjen. Csalódottan fordított nekem hátat. Felültem a csapatfőnök helyére és vigyorogva nyugtáztam, hogy még mindig engem pásztáznak a szemeikkel a rivális csapatok.
-Senkinek sincs semmi dolga? - kérdeztem hangosan nevetve, mire mindenki összekapta magát és munkához látott.
Pár perc múlva egy számomra kellemetlen személy jelent meg mellettem.
-Jobb vagy, mint hittelek! - állta meg előttem Jason.
-Ohh...ennek örülök! - mosolyogtam gúnyosan. - Viszont te az évek alatt csak visszafelé fejlődsz!
-Mióta vagy ilyen kedves?
-Amióta ismerlek téged!
-Még mindig ott tartasz? - húzta fel a szemöldökét.
-Szeretnéd, mi?! De már rég lezártalak. Egy kellemetlen emlék vagy, mélyen eltemetve a múltamban.
-Még nem tetted túl magad rajtam. - jelentette ki.
-Nem vagy egy kicsit egoista? Mert az adottságaiddal nem vagy tisztába, az tuti!
-Muszáj mindig belém kötnöd? - akadt ki.
-Te kezdted! - vágtam rá.
-Mégis mivel?
-Azzal, hogy idejöttél!
-Ne dramatizáld túl!
-Csak irritál, hogy a közelemben vagy! - rántottam meg a vállam.
-Túl jól ismerlek!
-Ezt most viccnek szántad? - néztem rá nagy szemekkel.-Most, mondd azt, hogy nem volt jó velem járni!? - vigyorgott rám kajánul.
-Nem volt jó! - vágtam rá ridegen, mire a vigyor lefagyott az arcáról.
-Hazudsz!
-Nem szokásom.
-Bernie tudja már, hogy együtt vagytok? - terelte a témát.
-Gondolom már hallott róla.
-Ha gondolod, szólhatok pár jó szót az érdekedben! - simított végig a combomon.
-Na figyelj, mert csak egyszer mondom el! - löktem le magamról a kezét. - Egy: nincs szükségem segítségre, legfőképpen a tiédre nem. Kettő: ha kell Sebért kész vagyok feladni a karrieremet és három: szállj le rólam! - magyaráztam neki, majd leszálltam a székről és elindultam a RBR boxába, de félúton még visszafordultam Jasonhöz. - Ja és esténként nem ártana, ha mosnál fogat, mert a közeledben tartózkodni veszélyes! - vigyorogtam, mire rögtön a szája elé kapta a kezét, majd végképp faképnél hagytam......