30.rész

Nagyon sokat dolgoztam ezen a részen és remélem el is nyeri majd a tetszéseteket! Nekem egy kicsit jubileumi érzésem támadt, hisz ez már a 30.rész! =) Ha tetszik nektek a Száguldó Cirkusz, akkor kérlek ajándékozzatok meg sok-sok véleménnyel! =) Emellett természetesen a Török Nagydíj bejegyzés alá még mindig várom a további álláspontokat! Szóval csak bátran! =)



Ahogy láttam a többieknek elég nyúzott arca volt, vagyis ők sem számítottak erre a kis megbeszélésre. Ami rövidnek egyáltalán nem volt mondható. Egyeztetni kellett a további nyilvános szerepléseket, a hétvége hivatalos programját és már előre szó esett a Kínai Nagydíjról. Röviden be kellett mutatnom, végig kellett vezetnem a bahreini és az ausztrál versenyhétvége eseményeit, eredményeit, statisztikáját. Emellett szóba került a koreai pálya és hát az eddigi helyzet nem nagyon nyugtatta meg a csapatfőnököket. Reggel 8 óra lehetett, mire kijöttünk a tárgyalóból. Eredetileg a szerdai napom szabad lett volna, de miért alakulna bármi is úgy, ahogy én azt elterveztem. Bernie kijelentette, hogy 10 órára újra a Paddockban kell lennem, mivel adnom kell pár interjút és egy fotózáson is részt kell vennem. Épp csak annyi időm volt, hogy visszamenjek a hotelbe átöltözni és egy kicsit rendbe szedni magam. Aztán ismét célba vettem a pályát. Az interjúk fél órával korábban kezdődtek és nem csak „pár” volt belőlük, hanem minimum harminc. Délután 3 óra volt, mire mindegyikkel végeztem és mehettem is a fotózásra. Itt a munkálatok4 órát vettek igénybe, így csak este hétkor szabadultam. A hotelbe menet összefutottam Christiannal, aki megkért, hogy kísérjem őt el egy fontos üzleti vacsorára. Nem volt szívem nemet mondani, így este 8 órakor ismét egy taxiban ültem a csapatfőnökkel és Sepang leghíresebb étterme felé tartottunk. Mint megtudtam a Red Bull Racing főszponzoraival töltöttem az estét. Éjfél körül lehetett, mire visszaértünk a hotelbe. Ahhoz képest, hogy már két napja nem aludtam, elég jól bírtam a tempót. De bevallom, hogy megkönnyebbültem, mikor végre beléptem a szobámba. Rögtön bedőltem az ágyba és el is aludtam. Másnap reggel kopogásra ébredtem. Nyűgösen néztem az órámra, ami még csak 8 órát mutatott. Felkaptam a köntösöm és mentem is ajtót nyitni. Legnagyobb meglepetésemre Sebastian állt előttem.
-Bejöhetek? - mosolygott.
-Itt te vagy az első ember, aki ezt megkérdezi és nem csak szó nélkül bevágtat. - nevettem éberebben és kitártam az ajtót. Szótlanul besétált, míg én a konyhába mentem és főztem egy kávét. Épp egy csészét kerestem, mikor megéreztem két erős kezet a derekamon, később pedig egy izmos felsőtest simult a hátamhoz.
-Hiányoztál. - csókolt bele a nyakamba Seb.
-Te is nekem. - sóhajtottam.
Magával szembe fordított és szenvedélyesen megcsókolt. Kezeimet a nyaka köré fontam és még közelebb húztam magamhoz. Már hiányzott.......nagyon. Mikor abbahagytuk, szorosan megölelt. Fejét a nyakamba fúrta és mélyeket lélegzett.
-Hanna? - kérdeztem, mire Seb rögtön felkapta a fejét.
-Mi van vele? - húzta fel a szemöldökét.
-Én is ezt szeretném tudni.
-Nem adja fel! Elakarja hitetni velem, hogy tényleg szeret. Azt akarja, hogy kezdjük újra és kijelentette, hogy ha kell kész harcolni értem. - darálta el egy szuszra.
-Te mit szeretnél? - néztem rá nagy szemekkel.
-Jelenleg? ….- gondolkozott el. - Veled lenni. De azt mindennél jobban.
-Ez esetben üzenem Hannanák, hogy megvan az első számú ellenfele, aki nem a pehelysúlyú kategóriába tartozik. - mondtam mosolyogva, mire Seb elnevette magát.
-Nehéz eset vagy?
-De még mennyire! - suttogtam és megcsókoltam.
-Eddig te állsz nyerésre. - vigyorgott pajkosan.
-El is várom. - néztem rá komoly arcot vágva, mire csak újra megcsókolt.
-De most komolyan: Hanna itt van? - néztem rá.
-Igen, itt. - sóhajtott.
-Veled van egy szobában? - húztam fel a szemöldökömet.
-Az kellene még! - nézett rám ijedten.
Csak fejcsóválva nevettem rajta.
-Ez nem vicces. - jelentette ki felháborodva.
-Eltudom képzelni, hogy milyen rossz helyzetben lehetsz, hisz két lány csak a te kegyeidért küzd. - mondtam cinikusan.
.....................