39.rész

Ezt a részt egy barátnőmnek ajánlom, aki nagyon sok jó tanáccsal látott el az elmúlt napokban a fejezetet illetően! Ez úton köszönöm neki! :D Remélem, írtok majd nekem sok-sok véleményt! =)



Sebastian pillanatok alatt felállt, felvette a pólóját és már ott sem volt. Sajnáltam, hogy nem köszönt el. Csak feküdtem és gondolkoztam. Nem akartam a futam kezdete előtt kimenni. Hirtelen lépteket hallottam, majd az ajtóban feltűnt egy szőke hajú, kedves mosolyú nő.
-Jó napot! - köszönt illedelmesen. - Christian keresi Önt.
-Jó napot! - álltam fel mosolyogva és odamentem hozzá. - Ha lehet tegeződjünk! - nyújtottam a kezem, mire láthatóan meglepődött.
-Britta Roeske, Sebastian Vettel sajtósa vagyok. - fogott velem kezet.
-Adrienn Stern, Bernie Ecclestone jobb keze.
-Te vagy az? - kérdezte tátott szájjal, mire csak bólintottam. - Nem így képzeltelek el.
-Kitalálom! Azt hitted, hogy egy platinaszőke hajú, szilikonnal feltöltött, beképzelt nyafogógép vagyok. - adtam elő, mire felnevetett.
-Ez kicsit túlzás! De akkor is kellemeset csalódtam. - mosolygott.
-Ennek örülök! De azt mondtad, hogy keres Christian? - húztam fel a szemöldököm.
-Jaj, igen! - esett le neki.
-Nem tudod miért? - húztam be a nyakam.
-Nyugi! Szerintem nem a Raqueles ügy miatt. - biztatott.
-Ilyen gyorsan terjednek a hírek? - nevettem.
-Már vagy egy órája tudom.
-Később még összefuthatnánk! - vigyorogtam.
-Ebben egyet értünk! De nekem most mennem kell! Még van pár dolgom! Szia! - köszönt el, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott.
Lassú léptekkel, félve indultam el Christianhoz. Mikor odaértem hozzá épp Sebastian mellett állt. Na ebből se fog semmi jó kisülni!
-Kerestél? - kérdeztem.
-Igen! - válaszolt keményen a csapatfőnök, mire Seb kisfiúsan rám nézett.
-Mit tettem? - emeltem fel védelmezően a kezeimet sóhajtva.
-Felizgattad a pilótánkat verseny előtt. - jelentett ki, mire akaratlanul is Seb férfiasságára néztem, majd hatalmas, tágra nyitott szemekkel bámultam a csapatfőnökre.
-Ez komoly? - húztam fel a szemöldököm.
-Szerinted? - kérdezett vissza kiakadva Christian.
-Hát...... - kezdtem volna.
-Ha most a méreteire akarsz utalni, akkor inkább fogd be! - rivallt rám, mire Seb nevetésben tört ki.
-Miért ne véleményezhetné? - kérdezte vigyorogva a német, mire finoman bokán rúgtam. - Heyyy..... - kiáltott fel, mire mindenki ránk nézett.
-Nem történt semmi! Csak fenyítem a kisgyereket! - nevettem, mire a többiek is vigyorogni kezdtek, de Seb csak szúrós pillantásokat vetett rám.
-Szóval! Visszatérve az eredeti témához....Adrienn, kezdj vele valamit! - mutatott a németre.
Seb ördögien elvigyorodott és már tudtam, hogy mire gondol.
-Azt már nem! Oldja meg maga! Van neki két, szép keze! - vágtam rá, mire mindketten meglepetten néztek rám. - Kényszerből nem fogom kielégíteni!
-Ki beszélt itt kényszerről? - kérdezte Christian.
Még egyszer ránéztem Seb féltett kincsére és be kell valljam, izgalmasnak találtam a helyzetet. Hirtelen ötlettől vezérelve, megragadtam Seb karját és magam után húztam abba a szobába, ahol az előbb belemelegedtünk a dolgokba. Pontosan tudtam, hogy mit fog tenni. Amikor bezártam az ajtót, rögtön a falnak nyomott és vad, szenvedélyes csókban forrtunk össze. A bal lábam felhúzta a derekáig és végig simított a belső combomon, mire elégedett sóhaj tört ki belőlem. A nyakamat halmozta el csókokkal, miközben én levettem róla a pólóját. Felkapott és a kanapéhoz vitt, majd finoman lefektetett. Éreztem, hogy egyre jobban kíván és már alig bír magával. Villámgyorsan megszabadított a fehér, combközépig érő ruhámtól, majd ő is kilépett a farmerjából. Végig csókolta az egész testemet, közben pedig szinte letépte rólam a feleslegessé vált fehérneműket. Levette a boxerét, felhelyezett egy óvszert, mélyen a szemeimbe nézett és belémhatolt. Egyszerre nyögtünk fel. Tekintete ködös volt, és láttam benne, hogy régóta várt erre a pillanatra. Testünk teljesen egy ütemre mozgott. Hol lassabban, hol gyorsabban. Ahogy Sebastian egyre mélyebbeket és erősebbeket lökött, tudtam, hogy nincs sok hátra. Pár perc múlva testünk egyszerre feszült meg, ezzel a gyönyörbe repítve minket........