38.rész

Sziasztok! Itt a következő rész! =) Remélem, írtok sok-sok véleményt! =)

-Ezt nem te mondod meg! - szólalt fel Mark.
-De te sem! - vágott vissza Seb.
-Nehogymár őt véd! - csattant fel az ausztrál.
-Miért ne védhetném őt? Sokkal kedvesebb, mint Raquel. - jelentette ki mosolyogva.
-Itt nem te dominálsz kisfiú!
-De te sem papi! - álltam Seb mellé dühösen.
-Na idefigyelj! - kezdete volna, de közbevágtam.
-Ne! Mark, ne! Tudjuk nagyon jól, hogy nem mondanál nekem semmi olyat, ami engem megbántana, mivel egy nyalizós kis féreg vagy és félsz, hogy Bernie a végén még rossz dolgokat hallana rólad!
Az ausztrál nem válaszolt semmit, csak némán, villámokat szóró szemekkel állt előttem. Tudtam, hogy túllőttem a célon, de muszáj volt, mert különben nem hagyja abba. Ennek pedig félő, hogy Seb látná a kárát. A csapatfőnök csendesen figyelte a vitánkat, de már érezte, hogy semmi jó nem sül ki abból, ha a versenyzői verseny előtt egymásnak ugranak.
-Elég volt! Nem hiányzik egy csapaton belüli balhé! Mindannyian hagyjátok abba!- szólalt meg hosszas hallgatás után. - Raquel, te menj vissza a férjedhez! Adrienn, te pedig a box hátsó részébe.
-Ezt nem teheted! - nyávogott Raquel.
-Itt én vagyok a főnök és azt tehetem, amit jónak látok! - osztotta ki.
A spanyol némán vonult vissza a Ferrari boxába, közben pedig Mark vetett gyűlölködő pillantásokat, de mikor ránéztem az arcvonásai elsimultak. Bólintott, majd a versenymérnökéhez sietett.
-Köszönöm! - néztem hálásan Christianra.
-Menj hátra! - szólt rám.
Tudtam, hogy mérges, hisz kellemetlen helyzetbe hoztam, ami egyáltalán nem hiányzott neki. Így szótlanul teljesítettem a kérését és elindultam a szobába, ahol az incidens előtt ücsörögtem. Gondolatok milliói cikáztak az agyamban. Féltem, hogy ezzel Sebnek okoztam bonyodalmakat, másrészről viszont Fer fog rám neheztelni, amiért elmondtam a feleségének, amit bizalmasan rám bízott. Remek! Bernietől pedig már előre rettegek! Mit fog szólni, ahhoz, hogy a kedves bájvigyorok helyett, szitkozódásokat osztogatok?! Már vagy egy órája ülhettem ott, mikor hallottam, hogy valaki belép a szobába és maga mögött bezárja az ajtót. Éreztem a kellemes illatot, ami mindig elbódít. A kanapé besüppedt mellettem és egy erős kéz fonódott a derekamra. Felnéztem a tengerkék szempárba, mely nyugodtnak tűnt, de tudtam, hogy ez egyáltalán nem így van. Éreztem rajta, hogy izgul...nagyon. Éreztem, hogy lappang benne a düh, mindez miattam.
-Sajnálom. -suttogtam.
-Mégis mit? - húzta fel a szemöldökét.
-Ezt az egészet.
-Ne légy bolond! - húzott magához.
-De.... - kezdtem volna, de félbeszakított.....
Ajkai az enyémre tapadtak, majd nyelve utat tört magának. Nyelveink szenvedélyes, mégis érzéki táncot jártak. Ott helyben letudtam volna teperni. Finoman hátradöntött a kanapén. De egy percre sem hajolt el tőlem. Teljesen testével rám nehezedett, még közelebb férkőzve hozzám. Egyre lejjebb haladt. Már a nyakam csókolgatta. Mikor megéreztem a kezét a combközépig érő ruhám alatt, felsóhajtottam. Lehúztam róla a felsőjét, és az izmos felsőtestéhez simultam. Keze már rég a belső combomnál időzött. Vad csókban forrtunk össze. Éreztem, hogy kíván és ezzel én sem voltam másként. Vágytam rá....mindennél jobban.
-Sebastian! – hallottuk meg Mike hangját az ajtóban.
-A fenébe! - suttogtam.
-Mi az? - kiáltott ki Seb.
-Gyere! Készülnöd kell, már csak két óránk van a kezdésig! - majd a léptek hangjából ítélve el is ment.
-Ilyen nincs! - hajtotta fejét a vállamra.
-Nyugi, bepótoljuk! - simítottam végig a hátán és próbáltam normalizálni a légzésemet.
A szemembe nézett és megcsókolt. De ez más volt, mint az eddigiek. Volt benne valami különleges. Gyengéd volt és romantikus. Éreztem benne a szerelem egy apró szikráját.
-Ígérd meg, hogy itt fogsz várni! - sóhajtott.
-Ígérem! Te pedig nyerd meg a versenyt és mutasd meg, hogy te vagy a legjobb! - túrtam bele a hajába.
-Érted...........