35.rész + Kérdés

Sziasztok!
Hoztam nektek a történet új részét! A következőt valószínű, hogy csak vasárnap fogom felrakni, a ballagás miatt. Ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem! A ballagási műsorhoz én írtam a búcsúbeszédet és nekem ez nagyon sokat jelent....Szóval arra vagyok kíváncsi, hogy szeretnétek-e ti is elolvasni ezt a szöveget? Ha igen, akkor kérlek jelezzétek megjegyzésben vagy a chat-ben! Ha sokan írtok, akkor megígérem, hogy még a ma este folyamán felteszem!
Emellett szurkoljatok nekem, mert holnap ballagok!(Ha szeretnétek, erről is írhatok majd nektek egy kis beszámolót!)Valamint a hétvégén Kanadai Nagydíj, szóval hajrá Sebi!!! =)



Mosolyogva hallgattam végig a beszélgetésüket. Tudtam, hogy Seb rám gondolt. A nap további részét Ferrel töltöttem. Este 10 óra lehetett, mikor úgy döntöttünk visszamegyünk a hotelbe. Amikor kisétáltunk a boxból, megláttam Sebastiant, aki lehajtott fejjel ült a pályán, a második rajtkockában. Jeleztem a spanyolnak, hogy menjen csak, de nekem még dolgom van. Halkan sétáltam Seb felé.
-Szeretném, ha holnap a kockás zászló először neked lengne. - suttogtam a fülébe.
Meglepődötten fordult felém. Láttam a szemében, hogy félt.
-Mitől félsz? - ültem le mellé.
-Attól, hogy elveszítelek. - hajtotta le a fejét.
-Nem fogsz. - kulcsoltam össze a kezemet az övével. - Nem a te hibád az, amit Hanna tett. - mosolyogtam.
-Hogy lehetsz ennyire más? - kapta fel a fejét.
-Más? - húztam fel a szemöldökömet.
-Mármint úgy értem, hogy ezért már más rég megutált volna, de te nem. Te itt ülsz mellettem, mintha mi sem történt volna. - nézett rám hitetlenkedve.
.Ez vagyok én! Csak simán Adrienn Stern!
-Azt hiszem kezdek beléd zúgni. - sóhajtott, majd magához húzott és megcsókolt.
Ahogy egyre többet vagyok vele, kezdem úgy érezni, hogy magához láncol. Amikor nincs velem hiányzik. Ezzel pedig nem tudok mit kezdeni. Némán ültünk egymás mellett. Seb átkarolta a derekamat, én padig a vállára hajtottam a fejem.
-Min gondolkozol? - simított ki egy kósza hajtincset az arcomból.
-Azon, amit mondtál. - néztem fel rá.
-Túl korainak érzed? - nézett rá félénken.
-Nem erről van szó! - hajtottam le a fejem. - Csak tudod kissé munkamániás vagyok és céltudatosan harcolok az álmaimért. Ezt teszem 12 éves korom óta és a szerelemre eddig nem nagyon figyeltem fel. Kivéve a Jason sztorit. Az sem végződött valami jól. - húztam el a szám.
-Azt akarod nekem mondani, hogy egy ilyen gyönyörű nő, mint te még nem volt szerelmes? - kérdezte Seb hitetlenkedve.
Némán bólintottam. Teljes testével felém fordult és az ölébe ültetett. A fejemet a mellkasára hajtottam, míg ő gyengéden cirógatta a hátamat. Élveztem a helyzetet. Élveztem, hogy ilyen közel van hozzám. Mélyeket szippantottam az illatából, hagyva, hogy átjárjon a már jól ismert bizsergés.
-Őszinte leszek: féltékeny voltam. - szólalt meg hirtelen.
-Mikor és kire? - húztam fel a szemöldököm.
-Először akkor, amikor átmentél a Ferrari boxába. Másodszor pedig mikor betörtük az ajtót Fernando egyből a karjaiba zárt és még csak a közeledbe sem engedett. Csalódott voltam. - mondta szomorúan.
-Miért most már nem vagy féltékeny? - néztem rá pajkosan.
-Ne vedd el az önbizalmamat! - nézett rám kisfiúsan.
-Szerinte jobb pasi vagy, mint Fer. Legalábbis az én szememben.
-Az a főnyeremény. - csókolt meg.
-Neked már ágyban lenne a helyed. - néztem rá szigorúan.
-De anyuci.... - nyafogott.
-Komolyan mondtam! Fáradtan, hogy nyered meg nekem a versenyt? - nevettem.
-Igaz! - állt fel és felsegített.
-A versenyt ugye tőlem nézed? - kulcsolta össze a kezeinket, miközben elindult a kijárat felé.
-Igen! Megkapod a szerencse puszidat. Ne félj! - vigyorogtam.
-Reméltem. - somolygott. - Aztán mikor látlak legközelebb?
........................