-Könyörgöm, bocsáss meg nekem! Én annyira sajnálom. Tudom, hogy nem lett volna szabad és véletlen volt. Soha nem bocsátom meg magamnak, ha miattam az történik, amire gondolok. - darálta le egy szuszra.
-Hey! Nyugalom! Levegőt azért vegyél! Mi történt? Mi a fenét hordasz itt össze? Egy árva szót sem értek.
-Elárultam Tinának, hogy hol van Daniel.
Nem tudtam, mit reagálni. A telefon kiesett a kezemből. Lefagytam. Valahogy tudtam a forgatókönyvet. Azonnal a kocsikulcsom után kaptam és már rohantam is.
***
GD idegesen tette le a telefont. Sejtette, hogy én is egyenesen Hyun Joong házához rohanok. Abban a pillanatban nyitott be a szobába T.O.P, aki rögtön felismerte GD arckifejezésén az aggodalmat.
-Nagyon fontos lehet, ha ennyire ki vagy miatta. - vágta le magát kényelmesen a kanapéra.
-Mi? Ki? - kérdezte GD értetlenül.
-A csaj, aki ennyire kikészít, tud valamit.
-Nem erről van szó. - sóhajtott. - T.O.P.....ma este vége lesz.
-Ne kezd a drámát! Minek lenne vége?
-Harcolni fognak, és nem egymás mellett, hanem egymás ellen. Egyenesen a halálba indulnak. Megölik egymást.
-Tulajdonképpen most kikről is beszélünk? - hajolt előre T.O.P.
-Tina és Rien.
-Hogy mi?
-Sajnálom. Korábban el kellett volna mondanom, hogy megtudjuk előzni ezt az egészet. - hajtotta le a fejét GD.
-Hogy juthattunk idáig? - ordított vele T.O.P. - Mégis mi a fenét képzeltél? Hol vannak?
-Hyun Joong házában.
-Hogy kerül a képbe Hyun Joong?
-Együtt van Riennel.
T.O.P teste megfeszült, és méreg árasztotta el.
-Ez még nem lehet az utolsó harc. - fordult el és az ajtó felé indult.
-Rien bármit megtesz az öccse életéért. - jegyezte meg halkan GD.
-Van testvére? - torpant meg T.O.P.
-Van.
-Szedd össze a többieket! Hyun Joong házához megyünk.
-Mit akarsz tenni?
-Nem engedem, hogy ezt a játékot nélkülem játsszák le.
***
Furcsának találtam, hogy senki sem állt a ház előtt őrként. Így olyan volt a hangulat, mintha valaki megelőzött volna. Hyun Joong háza csodálatos volt. Valahogy az elmúlt években többször csodálhattam kívülről, mint belülről, de ezt egyáltalán nem bántam. Ámulatba ejtő látvány volt, mikor a felkelő nap első sugarai megcsillantak a nappali üvegajtóin. Belülről ez még szebb lehetett. Végignézni egy kényelmes fotelből, ahogy Szöul reggeli fényárban úszik. Sok mindent megadnék érte. Azonban most korántsem így festett a ház. Az éjszaka egy teljesen más arculatot adott az épületnek. Az ablakokon kiszűrődő halvány fény olyan érzést keltett az emberben, mintha a ház éppen a végítéletét hallgatná és készülne az elmúlásra. A két méter magas vaskerítés nappal remekmű volt, s most mint börtönrács zárta körbe a házat. De a kapuja nyitva volt. Nem tudtam, hogy habozzak és gondoljak ki egy tervet vagy csak szimplán tegyem, amit a szívem diktál. Tudtam, hogy odabent újra ölni fogok. Undorodtam magamtól, de nem volt más választásom. Gyors léptekkel indultam meg a ház felé és már a kapun is bejutottam, mikor az előkertben lévő egyik bokorból valaki kinyújtotta a kezét, majd berántott. Eszembe se jutott sikítozni, hisz azzal csak lelepleztem volna a félelmemet. Valamint az illat, amit magam körül éreztem, ismerős volt.
-Nem jó ötlet bemenni. - hallottam meg Hero hangját.
-Az öcsém bent van. Mi az, hogy nem jó ötlet? - kérdeztem felháborodva.
-Már nincs bent. Mir és Hongki társaságában már úton van a reptér felé. - majd a zsebébe nyúlt és kivett egy repülőjegyet. - Menj! Ha most elindulsz még te is eléred ezt a járatot. Menj el ebből az országból az öcséddel együtt és egy ideig ne is térjetek vissza!
-Ki van bent a házban? - kérdeztem figyelmen kívül hagyva az előző szavait.
-Most nem ez a fontos...
-Leszarom, hogy mi a fontos. Ki van bent?
-Tináék.
-És még?
-Kellene, hogy más is bent legyen?
-Hyun Joong van bent, igaz?
-Honnan szeded ezt a hülyeséget? Nemrég volt egy elég szép vitátok. Szerinted ezek után pont miattad kockáztatná az életét?
-Honnan tudsz a vitánkról? - kérdeztem vissza, Hero arcán arcán pedig egyértelműen kétségbeesés jelent meg. - Tudod, Hyun Joong bármennyire is gyűlöl, nem tud maga mögött hagyni.
Felálltam és kimásztam a bokorból.
-Ne tedd! - szólt utánam Hero.
-Hero. - fordultam vissza. - Úgyis eddig abban segítettél Tinának, hogy engem megtaláljon. Akkor most miért akarod megakadályozni, hogy üdvözöljem?
-Tudtad? - kérdezte döbbenten.
-Mit? Azt, hogy te vagy Tina besúgója? Hogyne tudtam volna? S látod, emiatt megyek be oda. Tina többször átvert téged és te mégis segítesz neki. Hyun Joong ugyanolyan, mint te. Bármit is teszek, ő mindig ott lesz.
-Miért nem öltél meg?
-Bármennyire is hihetetlen, nem akarom kiirtani a környezetemet. Különben is, ez inkább Tina manipulációja, mint a te saját akaratod.
-Ha bemész, Mir megöli Danielt.
-Ebben megint tévedsz. Mir más játékos. Már régebben rádöbbent, hogy nem akarom bántani és ezt a kedves gesztust ő is viszonozza.
-Ölj meg!
-Miért vagy ilyen letargiába? Hisz erre vártál nem? Nem ez a sorsfordító pillanat, aminek köszönhetően majd visszanyered Tina szerelmét?
-Megölöd? - kérdezte halkan.
-Nem. - sóhajtottam.
-Nem értelek. Ő az egyetlen ember a világon, akit valóban gyűlölhetnél és szemrebbenés nélkül megölhetnél.
-A gyűlölet mulandó. Egyszer az ember belefárad az örökös mocskolódásba.
-Feladtad? - ordított rám, én pedig csak némán bámultam rá.
Megérintette az arcomat, majd közelebb lépett hozzám. Egy apró puszit nyomott a homlokomra, aztán pedig mélyen a szemembe nézett. Hagytam. Nem kaptam el a tekintetemet. Engedtem, hogy olvasson belőlem, mintha egy nyitott könyv lennék.
-Ölj meg! - suttogta.
-Miért tenném?
-Átvertelek. Megérdemlem.
-Ezt nekem kell eldöntenem.
-Tedd meg! Ne kelljen azzal a tudattal élnem, hogy egy jószívű embert küldtem a pokolba!
-Nem. Azzal, hogy életben hagylak, sokkal súlyosabb büntetést szabok rád, mint a halál. Nyugodj meg! Nem küldesz egy jó embert a pokolba, inkább egy szörnyeteget hagysz élni.
Kitéptem a karom a kezeit közül, és berohantam a házba. Rögtön Tinát, Hyun Joongot és öt szekrényajtó nagyságú férfit pillantottam meg.
-Vendégünk van. - jegyezte meg gúnyosan Tina. - Nem gondoltam volna, hogy eljössz. Ennyire sokat jelent neked? - sétált oda Hyun Joonghoz és végigsimított az arcán.
-Úgyis már nagyon vártad, hogy találkozhass velem, így gondoltam beugrok köszönni.
-Tudod, nagyon meglepődtem, hogy magad ellen fordítottad Hyun Joongot. Így azonnal hozzám jött, hogy vigaszt találjon. - nevetett fel Tina, majd megcsókolta az említett férfit.
Ezt látva iszonyatos fájdalmat éreztem a mellkasomban, de nem ez volt a megfelelő idő színt vallani. Míg az emberei is tátott szájjal figyelték, mit csinál Tina.
-Fáj? - kérdezte a vörös szépség, mikor abbahagyták.
-Igen. - és ezzel párhuzamosan szíven lőttem az egyik emberét.
-Öljétek meg! - intett a többieknek, akik azonnal megindultak, azonban hirtelen golyók záporoztak, s a maradék négy férfi is holtan esett össze, de nem én lőttem.
Magam mögé pillantottam. GD és T.O.P lépett mellém. Megszólalni sem tudtam.
-Nem tanultad még meg a leckét? - kérdezte GD Tinától. - Mi mindig itt fogunk állni Rien mellett.
-Szomorú, hogy csak én merek vele szembe szállni. - sóhajtott, majd a földre lökte Hyun Joongot.
Tudtam, mire készül. Felemelte a pisztolyát és a fekvő férfi felé tartotta. A szívem előbb kapcsolt, mint az eszem. Abban a pillanatban elindultam. S mikor Tina meghúzta a ravaszt, már én álltam Hyun Joong előtt és a golyó egyenesen az én testembe fúródott. Felsikítottam a fájdalomtól és azonnal a padlóra zuhantam. T.O.P és GD egy másodpercnyi késéssel legalább húsz lövést eresztettek Tina testébe. Hyun Joong könnyes szemekkel és döbbent arckifejezéssel ült a földön. Pár másodperc múlva kapcsolt az agya és odakúszott hozzám. Rettegett. Az ölébe vette a fejemet és az arcomat kezdte simogatni.
-Rien. - suttogta zokogva. - Hogy tehetted ezt? Nem hagyhatsz itt, hallod?
-Tévedtem. - szólaltam meg halkan, bár nehezemre esett a beszéd. - Azt hittem, hogy bármit is tesz a másik, ott leszünk egymás mellett.
-Bocsáss meg!
...
