Fél óra múlva érkeztünk meg Hyun Joong házához. Azt láttam a legjobbnak, ha idehozom Danielt. S még jobb ötletnek tűnt Hyun Joongot is itt hagyni, de tudtam, hogy erre úgysem tudom rábeszélni. De azért egy próbát mindenképpen megért. Felküldtem Danielt az emeletre, én pedig a konyha felé vettem az irányt. Hyun Joong szótlanul követett. Felült az egyik pult melletti székre, majd érdeklődően bámult rám.
-Ha arra akarsz rávenni, hogy maradjak itt és engedjem, hogy úgy csináld, ahogy akarod. - sóhajtott. - Akkor nincs is értelme beszélgetnünk.
-Miért akarsz mindenáron segíteni?
-Még komolyan nem jöttél rá?
Erre a kérdésre nem akartam válaszolni. Hogy a fenébe ne jöttem volna rá?
-Szükséged van a segítségemre vagy tévedek? - folytatta.
-Ígérd meg... - léptem hozzá és megöleltem. - Ígérd meg, ha úgy adódik, nem fogsz megállítani abban, hogy megmentselek!
Nem szólt semmit. Tudtam, hogy nem ígéri meg, de reménykedtem. Ez a remény nekem pedig most pont elég volt.
-Csináljuk végig! - súgta a fülembe.
Két hét telt el azóta, hogy visszatértem Koreába. Sok minden történt az elmúlt időben. Először is, elvittük Danielt az országból. Senki nem tudja hol van, csak Hyun Joong és én. A szívem szakadt meg, hogy el kellett küldenem a saját öcsémet, de ez volt a legbiztonságosabb és szerencsére ő is megértette. Svédországban remélhetőleg senki nem fogja keresni. Herot nem kérdeztem, hogy honnan tudta, mi történt az öcsémmel. Úgy gondoltam addig jó, míg nem tudom. Valamint ő is hallgatott az ügyről. De azért a visszatérésük nem volt zökkenőmentes. Az első pillanatban, mikor megérkeztek összekapott velem Hyun Joong miatt. Aztán amikor megtudta, hogy együtt vagyunk, országos botrányt csinált. Három napon keresztül harci állapotok uralkodtak. Mir és Hongki csak jót nevetett rajtunk. Geun Suk viszont kezdte megelégelni az állandó vitáinkat. Így jobbnak, ha befejezzük, mielőtt valakinek baja esik. Cody az elmúlt napokban kemény edzésbe kezdett. Már csak öt nap volt hátra az idény első Forma 1-es futamáig. Fel kellett készülnie. Találkoztam Christiannal és sikerült megegyeznünk. Talán részben sajnálatból, részben pedig a Codyban látott remény miatt, engedte, hogy a srác beüljön az egyik Red Bullba Vettel mellé. Webbert nem volt egyszerű eltüntetni, de mint tudjuk, majdnem mindenhol a pénz beszél és ezt ő sem cáfolta meg. Amikor kicsit a pénztárcám mélyére nyúltam rögtön belement a visszavonulásba. Nem tartottam korrektnek a taktikámat, de csak így lehet elérni, amit akarunk. Csak némán bámultam magam elé. Szöul legelegánsabb éttermében ültem és az elmúlt napok játszódtak le bennem. Vártam a leendő vacsorapartneremre. Pár perc múlva megjelent a bejáratnál egy magas férfi. Jól öltözött volt. Pontosabban fogalmazva gazdag. Egyenesen az asztalom felé sétált, majd leült velem szembe.
-Miért nem maradtál Németországban? - szólaltam meg halkan.
-Ahhoz, hogy tényleg segíts nekem, nem túl jó, ha a világ túlsó oldalán vagy.
-Nem megbeszéltük, hogy tartod magad a tervhez?
-Milyen tervhez?
-Hogy maradsz a nagyapa közelében.
-Hülye egy terv.
-De sikeres.
-Nem te diktálod a szabályokat.
-Tévedsz! Ez itt nem Berlin. Itt én vagyok a világ tetején. Nekem van minden sarkon ismerősöm, aki bármelyik percben megöl.
-Ne képzeld magad ennyire fölényes helyzetbe!
Néhány másodperc múlva Hyun Joong jelent meg az ajtóban és mérges tekintettel felénk vette az irányt. Elvett egy széket a másik asztaltól, kirántotta, majd levágta magát Minho mellé.
-Nem jó ötlet kötözködni vele. - suttogta a mellette ülő férfi fülébe.
-Azért, mert pisztolyt tartasz a lábamhoz? Ennyire amatőr lennél?
A tenyerembe temettem az arcom, és elkönyveltem, hogy Hyun Joong elrontotta.
-Nem. - vágtam rá pár perc gondolkodás után. - Azért, mert ha megnyomok egy gombot a székedhez rögzített bomba azonnal felrobban.
-Nincs itt semmi.
-Miért vagy ebben ennyire biztos?
-Itt ül mellettem a barátod. Te pedig velem szemben. Mindketten meghalnátok. Nem kockáztatsz.
-Először is, kis hatáskörű bomba. Téged széttép, de nekem nem okozna túl súlyos sérüléseket. Hyun Joong pedig.. - vettem egy mély levegőt, majd folytattam. - Mindenért áldozatot kell hozni.
Hyun Joong eltátotta a száját, de csak nyugtatóan ránéztem. Minho tudta, hogy ezzel nem tud mit kezdeni.
-Egy ideig még nem látsz. Meghúzódom a háttérben, de ha két héten belül nem lépsz előre semmit közbeszólok. Nekem is vannak kapcsolataim. - állt fel Minho, majd elment.
Hyun Joong felé fordultam, aki némán bámult rám.
-Nem gondoltad komolyan, igaz? -szólalt meg halkan.
-Ne kezdj el kombinálni! - szóltam rá ridegen.
-Megint távolodsz. Elegem van. - kiáltott fel dühösen, majd elrohant az étteremből.
Biztos voltam benne, hogy arra vár, utána megyek. Ezt nagyon rosszul gondolta. Meg sem fordult a fejemben, hogy megpróbáljam visszatartani. Egyre jobban bonyolódott az ügyem, és tudtam, a legjobb ha kicsit elkergetem magamtól. Viszont más kapcsolatokat itt volt az ideje egy kicsit helyrehozni. Kifizettem a számlát. Mondhatom szép, hogy egy nő fizet két pasi helyett is. Majd beültem az autóba és egyenesen a reptérre hajtottam. Mikor a terminálba értem, rögtön megszólalt a hangosbemondó. "A londoni járat megérkezett." Mély levegőt vettem és leültem az egyik székre. Nem telt bele pár percbe és egy férfi foglalt mellettem helyet.
-Képzelődöm vagy tényleg te fogadsz a reptéren? - szólalt meg csendesen.
-Nincs túl sok időm csevegni. - bámultam magam elé.
-Akkor?
-Kicsit felhalmozódtak a dolgok.
-Itt az ideje levezetni a feszültséget?
-Tudod te ezt. Nem kell előadást tartanom az este folytatásáról, igaz?
-Változnak a dolgok. Régen vettem volna a célzást, de most ez nem fog összejönni. Tudom, miért vagy itt, de figyelmen kívül hagyom. - majd felállt és elsétált.
-Felőlem játszhatunk így is. - mosolyodtam el, és én pedig elindultam a másik irányba.
Háromig számoltam és máris mellettem sétált. Elégedetten megjegyeztem magamban, hogy csak a szája nagy és tulajdonképpen még mindig nem tudja érvényesíteni az akaratát.
-Bíztam benne, hogy ezúttal kicsit tovább bírod. - jegyeztem meg gúnyosan.
-Imádom a veszélyeket, mint tudod.
-Mégis most egy olyan megszeppent kisfiút játszol, aki még életében nem követett el bűnt.
-Nem hiszem, hogy erről szerettél volna velem beszélgetni. Menjünk, vedd el, amit akarsz, aztán pedig felejtsük el, hogy találkoztunk.
-Minek nézel te engem? - húztam fel a szemöldökömet.
-Engedd meg, hogy ne válaszoljak.
Beszálltunk a kocsiba és a legközelebbi szállodába hajtottunk. Gyorsan foglaltam egy szobát, és már el is tűntünk. Kellemes hangulatú szoba volt, amit el is vártam az árát tekintve. Besétáltam és kitöltöttem két pohár pezsgőt.
-Nem lehetnék túl rajta gyorsan? - nyögött fel és ledobta magát a kanapéra.
-Ennyire undorodsz a társaságomtól?
-Ne kezd el! Minek az a pezsgő? Nem kell alkohol ahhoz, hogy megkapd tőlem, amit akarsz.
-Nem szeretnék udvariatlan lenni. - mosolyogtam angyalian.
-Elegem van! - kiáltott fel, és elkapta a derekamat.
Az este további részét meglehetősen élveztem. Bűnös szórakozás volt és kegyetlen, de kellett már. A végén még elterjedt volna rólam, hogy elgyengültem. Azt pedig semmiképpen sem hagyhattam. Másnap reggel én keltem korábban. Felöltöztem, az asztalra tettem nem kevés pénzösszeget, majd elhagytam a hotelt. Haza indultam, és egy tudat motoszkált a fejemben. Hyun Joong már tud róla. Mikor beléptem a lakásba, minden úgy történt ahogy arra számítottam. A bútorok darabokra törve, minden szanaszét, és ennek az egésznek a közepén ott állt ő. Arca teljesen el volt vörösödve, a méreg, a mindent elsöprő harag keveredett a csalódottsággal.
-Miért kellett? - sziszegte a fogai között.
-Igen. - feleltem nyugodtan és leültem az egyik még épen maradt székre.
-Ezt soha az életben nem fogom neked megbocsátani. Megígérted, hogy együtt csináljuk végig ezt az egészet és, hogy végre megszabadulsz a régi önmagadtól.
-Tudtad, hogy a szerepjáték nem az én világom. Én képtelen vagyok meghazudtolni önmagam.
-Bíztam benned.... - kezdte volna, de közbevágtam.
-Ez volt az első nagy hibád.
-Most elmegyek, és megnyugtatlak, engem itt többet nem látsz. Nem tartozom többé felelősséggel sem érted, sem pedig a testvéredért.
Majd elrohant, maga után hangosan becsapva az ajtót. S azt gondolva, hogy ezzel az életemből is kilépett. Ám nagyon tévedett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése