Fogtam egy taxit és a pálya felé vettem az irányt. Mikor a boxutcába értem minden szem rám szegeződött. Tudtam, hogy felkeltette az érdeklődésüket a szerelésem és pont ez volt a célom. Mindenki meredten bámulta minden mozdulatomat, kattogtak a fotósok fényképezőgépei, forogtak a kamerák. Élveztem. Most először jó érzés volt, hogy a média engem helyez a középpontba. Nem vágytam hatalmas hírnévre, de jól esett, hogy érdeklem az embereket. Közben Bruno fölbukott egy székben, Nico leöntötte magát kávéval, míg Fernandonak tátva maradt a szája. Elégedetten nyugtáztam, hogy sikerült megbolondítanom a pasikat. Egyenesen a Red Bull Racing boxa felé sétáltam. Christian és Sebastian a pulpitusnál álltak és láthatóan bele voltak merülve a telemetriai adatokba. Seb nekem pont háttal volt. Mikor a csapatfőnök meglátott, elfelejtett levegőt venni és ezt a német is észrevette. Lassan megfordult. Látni kellett volna az arcát. Tükröződött rajta a meglepődöttség és a vágy. Magabiztos léptekkel sétáltam felé. Mikor odaértem hozzá, szenvedélyesen megcsókoltam, amin meglepődött, de azonnal viszonozta, sőt... Magához rántott és belemarkolt a fenekembe. Persze ezt mindenki feszült figyelemmel nézte végig. Ahogy elváltunk egymástól, elégedetten belekaroltam.
-Szia Christian! - fordultam felé mosolyogva.
-Adrienn!? - nyelt egy nagyot.
-Ennyire nem kell megilletődni! - nevettem.
-Ez... - próbálkozott megszólalni a mellettem álló Seb, de nem nagyon sikerült neki.
-Ezt komolyan gondoltad? - kérdezte hisztis hangon a csapatfőnök.
-Mégis mit? - húztam fel a szemöldökömet.
-Mindenki téged bámul.
-Nézzenek csak! Ingyen van! - adtam meg az egyszerű választ.
-Na jó! Sebastian megbeszélés még mielőtt felizgulsz! - adta ki a parancsot Christian.
Seb épp a szavába vágott volna, mikor újra megcsókoltam és bólintottam, hogy menjen. Csalódottan fordított nekem hátat. Felültem a csapatfőnök helyére és vigyorogva nyugtáztam, hogy még mindig engem pásztáznak a szemeikkel a rivális csapatok.
-Senkinek sincs semmi dolga? - kérdeztem hangosan nevetve, mire mindenki összekapta magát és munkához látott.
Pár perc múlva egy számomra kellemetlen személy jelent meg mellettem.
-Jobb vagy, mint hittelek! - állta meg előttem Jason.
-Ohh...ennek örülök! - mosolyogtam gúnyosan. - Viszont te az évek alatt csak visszafelé fejlődsz!
-Mióta vagy ilyen kedves?
-Amióta ismerlek téged!
-Még mindig ott tartasz? - húzta fel a szemöldökét.
-Szeretnéd, mi?! De már rég lezártalak. Egy kellemetlen emlék vagy, mélyen eltemetve a múltamban.
-Még nem tetted túl magad rajtam. - jelentette ki.
-Nem vagy egy kicsit egoista? Mert az adottságaiddal nem vagy tisztába, az tuti!
-Muszáj mindig belém kötnöd? - akadt ki.
-Te kezdted! - vágtam rá.
-Mégis mivel?
-Azzal, hogy idejöttél!
-Ne dramatizáld túl!
-Csak irritál, hogy a közelemben vagy! - rántottam meg a vállam.
-Túl jól ismerlek!
-Ezt most viccnek szántad? - néztem rá nagy szemekkel.-Most, mondd azt, hogy nem volt jó velem járni!? - vigyorgott rám kajánul.
-Nem volt jó! - vágtam rá ridegen, mire a vigyor lefagyott az arcáról.
-Hazudsz!
-Nem szokásom.
-Bernie tudja már, hogy együtt vagytok? - terelte a témát.
-Gondolom már hallott róla.
-Ha gondolod, szólhatok pár jó szót az érdekedben! - simított végig a combomon.
-Na figyelj, mert csak egyszer mondom el! - löktem le magamról a kezét. - Egy: nincs szükségem segítségre, legfőképpen a tiédre nem. Kettő: ha kell Sebért kész vagyok feladni a karrieremet és három: szállj le rólam! - magyaráztam neki, majd leszálltam a székről és elindultam a RBR boxába, de félúton még visszafordultam Jasonhöz. - Ja és esténként nem ártana, ha mosnál fogat, mert a közeledben tartózkodni veszélyes! - vigyorogtam, mire rögtön a szája elé kapta a kezét, majd végképp faképnél hagytam......
2010. június 30., szerda
2010. június 28., hétfő
Európa Nagydíj (European Grand Prix)
Sziasztok! Nos, megírtam nektek az Európa Nagydíj vasárnapi futamának összefoglalóját! Kérlek, írjátok le nekem véleményeiteket a GP-vel kapcsolatban! =)
Immár harmadik alkalommal rendezték meg Spanyolországban az Európa Nagydíjat. A valenciai verseny utcai pályán zajlik, és az érdekessége az, hogy található benne egy híd is, amit adott esetben fel is lehet emelni. Persze nem verseny közben fogják felnyitni, de fontos, hogy az illesztések tökéletesen passzoljanak. Ahhoz képest, hogy utcai pályáról van szó, nem olyan szűk, mint a Monte Carlo-i pálya, de itt is vigyázni kell a palánkokkal. A rajtot Sebastian Vettel kiválóan elcsípte, és remekül védte a pozícióját. Igaz, Lewis Hamilton az első körökben aktívan támadta a németet, sőt néhol még a gumik is összeértek, de Vettel tökéletesen zárta az íveket, így az angolnak nem sikerült megelőznie őt. Mark Webber már nem volt ennyire szerencsés a rajtot illetően. Az ausztrál versenyző a második pozícióból a kilencedikre esett vissza. Ezután kijött kerékcserére és már csak a tizenkilencedik helyre érkezett vissza. De itt még nem volt vége Webber pechsorozatának! Néhány kör elteltével fékezés nélkül beleszaladt az előtte haladó Heikki Kovalainenbe, aki ráadásul még bele is fékezett. A finn versenyző megúszta egy összetört hátsó elemmel, de Webber ijesztő módon felrepült a levegőbe, fejjel lefelé a földhöz csapódott, majd óriási sebességgel a gumifalnak ütközött. Szerencsére a Red Bullos versenyzőnek semmi baja nem esett, és a saját lábán szállt ki a kocsiból. A két versenyző nyilatkozataiból kiderült, hogy Webber nem hibáztatja a finnt, am Heikki tagadja, hogy ellenfele a lassúsága miatt ütközött neki, sőt először azt hangsúlyozta, hogy szerinte ő egyáltalán nem volt hibás. A mezőny ezt követően négy körön át a Safety Car mögött haladt, a pilóták többsége természetesen azonnal kiment kerékcserére. De a verseny ezután sem telt nyugodt hangulatban! Hamiltont áthaladásos büntetéssel sújtották mivel a biztonsági autót megelőzte, amikor az bejött a pályára. De akkora előnye volt, hogy az ítélet letöltése után is visszatudott érni a második helyre. Igaz, emiatt jócskán lemaradt Vettelről. A lekörözésekkel ismét akadtak problémák. Glock és Senna nem nagyon akarták elengedni Hamiltont, Kobayasit és Buttont. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy Kobayasi megszerezte (vagy inkább ajándékba kapta) a harmadik pozíciót, amit sok-sok körön át sikerült megtartania, és ezzel maga mögött tudta tartani a tavalyi világbajnokot, Jenson Buttont. Ám az utolsó körökben ki kellett jönnie egy kerékcserére, mely után Alonso mögé érkezett vissza, akit bravúrosan meg is előzött, majd az utolsó kanyarban Buemit is maga mögé utasította. Így a hetedik helyen intették le a japánt. Emellett meg kell említenem, hogy Michael Schumacher versenyét csapata teljes mértékben tönkretette, mikor többször is szükségtelen kerékcserére hozták ki. Végül Sebastian Vettelnek lengett először a kockás zászló, aki Malajzia után az idénybeli második győzelmét szerezte. Az elmúlt két versenyen első helyen végző Lewis Hamilton lett a második, míg Jenson Button a harmadik. A további helyezetteket illetően először nagy volt a kavarodás, ugyanis a futam végén több pilótát is vizsgálni kezdett a versenybíróság. Végül aztán kilenc érintett versenyző (Jenson Button, Rubens Barrichello, Nico Hülkenberg, Robert Kubica, Vitaly Petrov, Adrian Sutil, Sebastien Buemi, Pedro de la Rosa és Vitantonio Liuzzi) 5 másodperces büntetést kapott. Az ok: A sebességkorlátozás megsértése. Emiatt jelentős változás nem történt a végső rangsort illetően, csak Fernando Alonso lépett előre a nyolcadik helyre, míg Nico Rosberg az utolsó pontszerző pozícióba érkezett meg a büntetések kiosztása után. Timo Glock pedig 20 másodperces büntetést kapott, mert figyelmen kívül hagyta a kék zászlót. Igaz, ez nem sokat változtatott az ő helyzetén. A futam után azonban a kedélyek felkavarodtak! A Ferrari és Alonso szabályosan dühöngött azért, mert szerintük Hamilton nagyobb büntetést érdemelt volna a Safety Car megelőzése miatt. Ám a McLaren csapatfőnöke kijelentette: „Lewisnak elég nagy büntetés volt az is, hogy nem versenyezhetett az első pozícióért!”. Ennek ellenére Alonso és az egész Ferrari szentül hiszi, hogy a versenyt manipulálták és mindenképpen szabálymódosítást sürget. De Alonso kapott egy éles kritikát is egy avatott szakértőtől, aki csak annyit reagált a manipulálás vádjára, hogy:„Ő(Alonso) már csak tudhatja, hogy milyen, ha egy futamot manipulálnak, hiszen jól emlékszik 2008-ból a szingapúri futamról." Közben a McLaren pedig a Ferrarit vádolja szabálytalansággal, mivel az olasz istálló egy filmforgatás keretein belül tesztelte autója vadonatúj módosításait. Ezzel egyébként Christian Horner, a Red Bull Racing csapatfőnöke is egyetért.
De derűsebb vizekre evezve Sebastian Vettel nagyon boldog volt győzelme miatt, amit nyilatkozata szerint nem volt könnyű megszerezni: "Nem volt olyan egyszerű és könnyed győzelem, mint amilyennek látszott. Az igazat megvallva meglepett, hogy milyen jó versenytempót tudtunk diktálni, és ki tudtam autózni a szükséges előnyt is. A verseny újraindítása után voltak kemény pillanatok, mert a gumik nem voltak megfelelő hőmérsékleten és blokkoltak a kerekek, de szerencsére meg tudtam őrizni a helyemet." A német természetesen megkönnyebbülve tette hozzá, hogy nagyon örül, hogy csapattársának, Mark Webbernek nem esett semmi baja a félelmetes balesetét követően. A RBR csapatfőnöke is méltatta Sebastiant. "A világbajnoki reményei helyreálltak. Lenyűgözően vezetett" - mondta Horner az Autosport-nak. - "Szerintem Sebastian erőt fog meríteni ebből a versenyből. Akadt néhány nehéz hétvégéje, volt egy kis balszerencséje is, úgyhogy a siker jót fog tenni az önbizalmának."
Adatok a versenyről:
A versenyen futott leggyorsabb kör:
1.Jenson Button(McLaren) 1:38.766
2.Michael Schumacher(Mercedes) 1:38.968
3.Sebastian Vettel(Red Bull Racing) 1:39.141
A verseny leggyorsabb boxkiállásai:
1.Fernando Alonso(Ferrari) 20.649
2.Sebastian Vettel(Red Bull Racing) 21.197
3.Kamui Kobayashi(BMW Sauber) 21.584
Végsebességek:
1.Sebastian Buemi(Toro Rosso) 314,5 km/h
2.Jaime Alguersuari(Toro Rosso) 314,3 km/h
3.Pedro de la Rosa(BMW Sauber) 313,4 km/h
Immár harmadik alkalommal rendezték meg Spanyolországban az Európa Nagydíjat. A valenciai verseny utcai pályán zajlik, és az érdekessége az, hogy található benne egy híd is, amit adott esetben fel is lehet emelni. Persze nem verseny közben fogják felnyitni, de fontos, hogy az illesztések tökéletesen passzoljanak. Ahhoz képest, hogy utcai pályáról van szó, nem olyan szűk, mint a Monte Carlo-i pálya, de itt is vigyázni kell a palánkokkal. A rajtot Sebastian Vettel kiválóan elcsípte, és remekül védte a pozícióját. Igaz, Lewis Hamilton az első körökben aktívan támadta a németet, sőt néhol még a gumik is összeértek, de Vettel tökéletesen zárta az íveket, így az angolnak nem sikerült megelőznie őt. Mark Webber már nem volt ennyire szerencsés a rajtot illetően. Az ausztrál versenyző a második pozícióból a kilencedikre esett vissza. Ezután kijött kerékcserére és már csak a tizenkilencedik helyre érkezett vissza. De itt még nem volt vége Webber pechsorozatának! Néhány kör elteltével fékezés nélkül beleszaladt az előtte haladó Heikki Kovalainenbe, aki ráadásul még bele is fékezett. A finn versenyző megúszta egy összetört hátsó elemmel, de Webber ijesztő módon felrepült a levegőbe, fejjel lefelé a földhöz csapódott, majd óriási sebességgel a gumifalnak ütközött. Szerencsére a Red Bullos versenyzőnek semmi baja nem esett, és a saját lábán szállt ki a kocsiból. A két versenyző nyilatkozataiból kiderült, hogy Webber nem hibáztatja a finnt, am Heikki tagadja, hogy ellenfele a lassúsága miatt ütközött neki, sőt először azt hangsúlyozta, hogy szerinte ő egyáltalán nem volt hibás. A mezőny ezt követően négy körön át a Safety Car mögött haladt, a pilóták többsége természetesen azonnal kiment kerékcserére. De a verseny ezután sem telt nyugodt hangulatban! Hamiltont áthaladásos büntetéssel sújtották mivel a biztonsági autót megelőzte, amikor az bejött a pályára. De akkora előnye volt, hogy az ítélet letöltése után is visszatudott érni a második helyre. Igaz, emiatt jócskán lemaradt Vettelről. A lekörözésekkel ismét akadtak problémák. Glock és Senna nem nagyon akarták elengedni Hamiltont, Kobayasit és Buttont. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy Kobayasi megszerezte (vagy inkább ajándékba kapta) a harmadik pozíciót, amit sok-sok körön át sikerült megtartania, és ezzel maga mögött tudta tartani a tavalyi világbajnokot, Jenson Buttont. Ám az utolsó körökben ki kellett jönnie egy kerékcserére, mely után Alonso mögé érkezett vissza, akit bravúrosan meg is előzött, majd az utolsó kanyarban Buemit is maga mögé utasította. Így a hetedik helyen intették le a japánt. Emellett meg kell említenem, hogy Michael Schumacher versenyét csapata teljes mértékben tönkretette, mikor többször is szükségtelen kerékcserére hozták ki. Végül Sebastian Vettelnek lengett először a kockás zászló, aki Malajzia után az idénybeli második győzelmét szerezte. Az elmúlt két versenyen első helyen végző Lewis Hamilton lett a második, míg Jenson Button a harmadik. A további helyezetteket illetően először nagy volt a kavarodás, ugyanis a futam végén több pilótát is vizsgálni kezdett a versenybíróság. Végül aztán kilenc érintett versenyző (Jenson Button, Rubens Barrichello, Nico Hülkenberg, Robert Kubica, Vitaly Petrov, Adrian Sutil, Sebastien Buemi, Pedro de la Rosa és Vitantonio Liuzzi) 5 másodperces büntetést kapott. Az ok: A sebességkorlátozás megsértése. Emiatt jelentős változás nem történt a végső rangsort illetően, csak Fernando Alonso lépett előre a nyolcadik helyre, míg Nico Rosberg az utolsó pontszerző pozícióba érkezett meg a büntetések kiosztása után. Timo Glock pedig 20 másodperces büntetést kapott, mert figyelmen kívül hagyta a kék zászlót. Igaz, ez nem sokat változtatott az ő helyzetén. A futam után azonban a kedélyek felkavarodtak! A Ferrari és Alonso szabályosan dühöngött azért, mert szerintük Hamilton nagyobb büntetést érdemelt volna a Safety Car megelőzése miatt. Ám a McLaren csapatfőnöke kijelentette: „Lewisnak elég nagy büntetés volt az is, hogy nem versenyezhetett az első pozícióért!”. Ennek ellenére Alonso és az egész Ferrari szentül hiszi, hogy a versenyt manipulálták és mindenképpen szabálymódosítást sürget. De Alonso kapott egy éles kritikát is egy avatott szakértőtől, aki csak annyit reagált a manipulálás vádjára, hogy:„Ő(Alonso) már csak tudhatja, hogy milyen, ha egy futamot manipulálnak, hiszen jól emlékszik 2008-ból a szingapúri futamról." Közben a McLaren pedig a Ferrarit vádolja szabálytalansággal, mivel az olasz istálló egy filmforgatás keretein belül tesztelte autója vadonatúj módosításait. Ezzel egyébként Christian Horner, a Red Bull Racing csapatfőnöke is egyetért.
De derűsebb vizekre evezve Sebastian Vettel nagyon boldog volt győzelme miatt, amit nyilatkozata szerint nem volt könnyű megszerezni: "Nem volt olyan egyszerű és könnyed győzelem, mint amilyennek látszott. Az igazat megvallva meglepett, hogy milyen jó versenytempót tudtunk diktálni, és ki tudtam autózni a szükséges előnyt is. A verseny újraindítása után voltak kemény pillanatok, mert a gumik nem voltak megfelelő hőmérsékleten és blokkoltak a kerekek, de szerencsére meg tudtam őrizni a helyemet." A német természetesen megkönnyebbülve tette hozzá, hogy nagyon örül, hogy csapattársának, Mark Webbernek nem esett semmi baja a félelmetes balesetét követően. A RBR csapatfőnöke is méltatta Sebastiant. "A világbajnoki reményei helyreálltak. Lenyűgözően vezetett" - mondta Horner az Autosport-nak. - "Szerintem Sebastian erőt fog meríteni ebből a versenyből. Akadt néhány nehéz hétvégéje, volt egy kis balszerencséje is, úgyhogy a siker jót fog tenni az önbizalmának."
Adatok a versenyről:
A versenyen futott leggyorsabb kör:
1.Jenson Button(McLaren) 1:38.766
2.Michael Schumacher(Mercedes) 1:38.968
3.Sebastian Vettel(Red Bull Racing) 1:39.141
A verseny leggyorsabb boxkiállásai:
1.Fernando Alonso(Ferrari) 20.649
2.Sebastian Vettel(Red Bull Racing) 21.197
3.Kamui Kobayashi(BMW Sauber) 21.584
Végsebességek:
1.Sebastian Buemi(Toro Rosso) 314,5 km/h
2.Jaime Alguersuari(Toro Rosso) 314,3 km/h
3.Pedro de la Rosa(BMW Sauber) 313,4 km/h
47.rész + Kérdés
Sziasztok!
Mint ígértem, itt az új rész! =)
Emellett lenne egy kérdésem! =)
Szóval mit szólnátok hozzá, ha mostantól minden versenyhétvége után írnék egy futam összefoglalót, amely alá megjegyzésben ti is leírnátok a véleményeiteket az adott GP-vel kapcsolatban? (Ilyet már a Török Nagydíjkor csináltam!) Kérlek titeket, hogy megjegyzésben vagy a chatben jelezzétek nekem, hogy szerintetek jó vagy rossz ötlet ez az újdonság! =) Előre is köszönöm! =) Addig is jó olvasgatást!
Ui.: Mégegyszer köszönöm a több mint 10.000 látogatót!!! =)
Az ajtóban ott állt Sebastian. Mikor megpillantottam teljesen lefagytam. Belenéztem a hihetetlenül kék szemeibe és válaszokat kerestem. Nem tudtam elképzelni, hogy miért jött. Azért, hogy újra mindent a fejemhez vágjon vagy azért, mert megakarja beszélni a dolgot.
-Gyere be! - szólaltam meg pár perc tétovázás után.
Némán besétált és rögtön a nappali felé indult, mire én némán követtem.
-Szabad? - mutatott a kanapéra.
-Persze. - bólintottam és leültem mellé.
-Hogy van a karod?
-Semmiség! Csak egy kis karcolás! De gondolom nem ezért jöttél. - néztem rá.
-Tudni akartam, hogy vagy. De valóban nem ez a fő ok, amiért itt vagyok. - vett egy nagy levegőt és folytatta. - Amit ma Marknak mondtál, azt komolyan gondoltad?
-Igen! - mondtam magabiztosan.
-Én is hibás vagyok. - hajtotta le a fejét.
-Mégis miért? - húztam fel a szemöldököm, mert nem értettem, hogy mire céloz.
-Azt ígértem neked, hogy harcolni fogok a munkáddal szemben, de feladtam. Óvodás módon kiborultam. Ha nem tettem volna, akkor nem történt volna meg ez az eset Markkal. Akkor most titokban ugyan, de boldogok lennénk és még a karriered is rendben lenne. - sóhajtott fájdalmasan.
-Nehogy magadat kezd okolni! - rivalltam rá. - Teljesen igazad volt! Egy bizonytalan, munkamániás és önző picsa voltam. Nem vettem észre időben, hogy mit érzek irántad. Őszinte leszek: az életben nem voltam annyira padlón, mint csütörtökön. Először fájt, amit mondtál, de aztán még szörnyűbb volt, mikor ráébredtem, hogy igaz. Féltem, hogy elveszítelek. Aznap majdnem részegre ittam magam és széttéptem a szerződésem nálam lévő példányát. Furcsa módon nem érdekelt, hogy ezzel életem legnagyobb lehetőségét dobom el magamtól. Amit pedig ma mondtam, azt tényleg komolyan gondoltam. Szeretlek és ha ahhoz, hogy veled legyek az kell, hogy feladjam a karrieremet, akkor rendben! Én megteszem. - adtam ki magamból mindent, ami az elmúlt napokban a szívemet nyomta.
Pár percig némán fürkésztem Sebastian arcát, de nem tudtam semmit leolvasni róla. Hirtelen közelebb ült hozzám és szorosan magához húzott. Szótlanul a mellkasába fúrtam a fejem és mélyen beszippantottam az illatát. Jó érzés volt újra a karjaiban lenni.
-Szeretlek! - suttogta a fülembe.
-Én is! - néztem rá és gyengéden megcsókoltam.
-Most mi lesz a munkáddal?
-Nem tudom, de nem is érdekel. Bernie még nem szólt semmit, és szerintem addig minden rendben. - rántottam meg a vállam és az ölébe ültem.
-Nocsak! Mit szeretne a kisasszony? - vigyorgott kajánul.
-Önt! - pimaszkodtam és gyengéd puszikat leheltem a nyakára, amitől kirázta a hideg.
Innentől kezdve nem volt megállás. Hihetetlenül vágytam rá. Felejthetetlen éjszakánk volt! Tipikus békülés affér. Seb karjaiban szenderültem álomba. Másnap reggel korán keltem, de Sebastian már nem volt mellettem. Gondolom rég kiment a pályára. Csak legyek túl a mai napon. Nem volt kedvem sem Bernienek, sem senki másnak magyarázkodni. Hirtelen a telefonomon bekapcsolt a zenelejátszó és megszólalt a Pussycat Dollstól a When I grow up. Ez a szám felvillanyozott és tudtam mit kell tennem.
-Ma én leszek a rossz kislány! - vigyorodtam el ördögien.
Bevonultam a fürdőbe és gyorsan letusoltam, majd kivasaltam a hajam. A szokásosnál erősebb sminket tettem fel, aztán pedig a bőröndöm elé álltam, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát. A ruhatáram legprovokatívabb darabja mellett döntöttem, ami egy combközépig érő, tűzpiros ruha volt, melynek a mellkivágása nem nevezhető szolidnak. De ez a legkevésbé sem zavart. Felvettem még pár hatalmas ékszert és egy elmaradhatatlan motoros kesztyűt. Felkaptam a fekete magassarkúmat és a táskám, majd útnak indultam.
Vigyázz Sanghaj, jövök.............
Mint ígértem, itt az új rész! =)
Emellett lenne egy kérdésem! =)
Szóval mit szólnátok hozzá, ha mostantól minden versenyhétvége után írnék egy futam összefoglalót, amely alá megjegyzésben ti is leírnátok a véleményeiteket az adott GP-vel kapcsolatban? (Ilyet már a Török Nagydíjkor csináltam!) Kérlek titeket, hogy megjegyzésben vagy a chatben jelezzétek nekem, hogy szerintetek jó vagy rossz ötlet ez az újdonság! =) Előre is köszönöm! =) Addig is jó olvasgatást!
Ui.: Mégegyszer köszönöm a több mint 10.000 látogatót!!! =)
Az ajtóban ott állt Sebastian. Mikor megpillantottam teljesen lefagytam. Belenéztem a hihetetlenül kék szemeibe és válaszokat kerestem. Nem tudtam elképzelni, hogy miért jött. Azért, hogy újra mindent a fejemhez vágjon vagy azért, mert megakarja beszélni a dolgot.
-Gyere be! - szólaltam meg pár perc tétovázás után.
Némán besétált és rögtön a nappali felé indult, mire én némán követtem.
-Szabad? - mutatott a kanapéra.
-Persze. - bólintottam és leültem mellé.
-Hogy van a karod?
-Semmiség! Csak egy kis karcolás! De gondolom nem ezért jöttél. - néztem rá.
-Tudni akartam, hogy vagy. De valóban nem ez a fő ok, amiért itt vagyok. - vett egy nagy levegőt és folytatta. - Amit ma Marknak mondtál, azt komolyan gondoltad?
-Igen! - mondtam magabiztosan.
-Én is hibás vagyok. - hajtotta le a fejét.
-Mégis miért? - húztam fel a szemöldököm, mert nem értettem, hogy mire céloz.
-Azt ígértem neked, hogy harcolni fogok a munkáddal szemben, de feladtam. Óvodás módon kiborultam. Ha nem tettem volna, akkor nem történt volna meg ez az eset Markkal. Akkor most titokban ugyan, de boldogok lennénk és még a karriered is rendben lenne. - sóhajtott fájdalmasan.
-Nehogy magadat kezd okolni! - rivalltam rá. - Teljesen igazad volt! Egy bizonytalan, munkamániás és önző picsa voltam. Nem vettem észre időben, hogy mit érzek irántad. Őszinte leszek: az életben nem voltam annyira padlón, mint csütörtökön. Először fájt, amit mondtál, de aztán még szörnyűbb volt, mikor ráébredtem, hogy igaz. Féltem, hogy elveszítelek. Aznap majdnem részegre ittam magam és széttéptem a szerződésem nálam lévő példányát. Furcsa módon nem érdekelt, hogy ezzel életem legnagyobb lehetőségét dobom el magamtól. Amit pedig ma mondtam, azt tényleg komolyan gondoltam. Szeretlek és ha ahhoz, hogy veled legyek az kell, hogy feladjam a karrieremet, akkor rendben! Én megteszem. - adtam ki magamból mindent, ami az elmúlt napokban a szívemet nyomta.
Pár percig némán fürkésztem Sebastian arcát, de nem tudtam semmit leolvasni róla. Hirtelen közelebb ült hozzám és szorosan magához húzott. Szótlanul a mellkasába fúrtam a fejem és mélyen beszippantottam az illatát. Jó érzés volt újra a karjaiban lenni.
-Szeretlek! - suttogta a fülembe.
-Én is! - néztem rá és gyengéden megcsókoltam.
-Most mi lesz a munkáddal?
-Nem tudom, de nem is érdekel. Bernie még nem szólt semmit, és szerintem addig minden rendben. - rántottam meg a vállam és az ölébe ültem.
-Nocsak! Mit szeretne a kisasszony? - vigyorgott kajánul.
-Önt! - pimaszkodtam és gyengéd puszikat leheltem a nyakára, amitől kirázta a hideg.
Innentől kezdve nem volt megállás. Hihetetlenül vágytam rá. Felejthetetlen éjszakánk volt! Tipikus békülés affér. Seb karjaiban szenderültem álomba. Másnap reggel korán keltem, de Sebastian már nem volt mellettem. Gondolom rég kiment a pályára. Csak legyek túl a mai napon. Nem volt kedvem sem Bernienek, sem senki másnak magyarázkodni. Hirtelen a telefonomon bekapcsolt a zenelejátszó és megszólalt a Pussycat Dollstól a When I grow up. Ez a szám felvillanyozott és tudtam mit kell tennem.
-Ma én leszek a rossz kislány! - vigyorodtam el ördögien.
Bevonultam a fürdőbe és gyorsan letusoltam, majd kivasaltam a hajam. A szokásosnál erősebb sminket tettem fel, aztán pedig a bőröndöm elé álltam, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát. A ruhatáram legprovokatívabb darabja mellett döntöttem, ami egy combközépig érő, tűzpiros ruha volt, melynek a mellkivágása nem nevezhető szolidnak. De ez a legkevésbé sem zavart. Felvettem még pár hatalmas ékszert és egy elmaradhatatlan motoros kesztyűt. Felkaptam a fekete magassarkúmat és a táskám, majd útnak indultam.
Vigyázz Sanghaj, jövök.............
10.000
Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a több, mint 10.000 látogatót !!! Nagyon sokat jelent számomra, hogy már ennyien jártatok az oldalon! =) Emellett köszönöm mindenkinek, aki eddig valamilyen formában(megjegyzésben vagy a chatben) írt nekem véleményt a történettel kapcsolatban! Remélem, hogy a továbbiakban is figyelemmel kíséritek majd a Száguldó Cirkuszt és sok-sok kommentárt írtok a részek és egyéb bejegyzések alá! =)
Ui.: Hamarosan hozom az újabb részt, és egy kérdéssel fordulok majd hozzátok! Addig is jó olvasgatást/nézelődést a blogon! =)
2010. június 27., vasárnap
46.rész + Vélemény
Sziasztok!
Ismét hoztam új részt, amihez szeretném ha sok-sok komit írnátok! =) Emellett ma délután lezajlott az unalmasnak egyáltalán nem nevezhető Európai Nagydíj! Sebastian Vettel indult a pole pozícióból, és szerencsére ő is haladt át először a kockás zászlón! =) Gratulálunk neki! Fantasztikus verseny volt! =) [Közben pedig Németország is megnyerte a foci meccset Anglia ellen a VB-n (Ger 4:1 Eng)] Viszont sajnos balesetben nem volt hiány ezen a GP-n sem. Mark Webber életveszélyeset bukott, de sértetlenül szállt ki az összetört autójából! Reméljük tényleg minden rendben van vele! =) Szóval ezzel kapcsolatban szeretnék kérni tőletek valamit! Kérlek, írjátok le nekem megjegyzésben, hogy ti mit gondoltok a Valenciai Nagydíj történéseiről, illetve az eredményéről!
-Beszélj vele! - tanácsolta Christian.
-Megpróbálom! - sóhajtottam.
-Menni fog! Szia! - köszönt el, majd kilépett az ajtón.
Fáradtan dőltem be az ágyba, előre is félve a holnaptól. Másnap reggel dél körül keltem. Gyorsan összeszedtem magam és mentem is ki a pályára. Mikor odaértem mindenhonnan csodálkozó szemek meredtek rám. Valószínű, hogy mindenki tudja, Jasonnek köszönhetően. Felemelt fejjel sétáltam végig a boxutcán, egyenesen a Red Bull Racing boxa felé. Amikor bementem az összes szerelő meglepődve, mégis mosolyogva bámult rám.
-Áhhh.....az eltévedt kis bárányka visszatért! - hallottam meg magam mögött Mark hangját.
-Bocs, de nincs kedvem vitatkozni! - indultam el a boksz hátsó része felé.
-Mit műveltél a mi kis Sebastianunkkal, hogy tegnap és ma is ilyen szar teljesítményt nyújtott?
Erre a kérdésre megtorpantam.
-Lám-lám! Fején találtam a szöget? - sétált közelebb hozzám.
A szerelők ökölbe szorított kezekkel álltak az autó körül és villámokat szóró szemekkel néztek Webberre.
-Mit akarsz hallani? - fordultam meg.
-Azt hiszed, hogy itt minden a tiéd? - köpte a szavakat.
-Hogy jön e most ide? - kérdeztem értetlenül.
-Tudod, nekem most jól tettél! - nevetett fel ördögien. - Elterelted Sebastian figyelmét, és emiatt rosszabb lett, mint volt.
-Őt hagyd ki ebből! Csak az a bajod vele, hogy jobb nálad! Na meg persze az, hogy bármennyire nyalizol, nem leszel a főszponzorok kedvence. - vágtam vissza.
-Mégis mit képzelsz magadról? - kapta el a karom, mire mindegyik szerelő tett egy lépést előre.
-Itt meg mi folyik? - érkezett meg Christian, háta mögött a csapat többi tagjával.
-Webber nem bírja a vereséget! - néztem az ausztrál izzó szemeibe.
Abban a pillanatban megláttam a tengerkék szempárt Christian mellett. Ez a pár másodperc, amíg nem figyeltem Markra, pont elég volt neki. A karomnál fogva egy hatalmasat lökött rajtam, aminek az lett az eredménye, hogy a székek közé zuhantam. Az alkaromba hirtelen fájdalom nyílalt és mikor rá pillantottam vér folyt belőle. Bizonyára az egyik széken lévő csavar kicsit felsértette.
-Te állat! - indult meg Seb Mark felé, de Adrian megállította.
-Nem verekedhettek össze időmérő előtt! - rivallt rá.
Lassan feltápászkodtam a törmelékek közül és Webber elé léptem.
-Most boldog vagy? - kérdeztem gúnyosan.
-Igen! Tudod ez nagyon jól esett. - nevetett, mire a válaszom csak egy hatalmas pofon volt.
Mark láthatóan meglepődött ezen, és hátrált pár lépést.
-Na ide figyelj, te utolsó gazember! - Megkapod a hőn áhított vallomásodat! - néztem rá pókerarccal, majd megemeltem a hangomat. - Emberek! Mindenki figyeljen, kérem! Most hivatalosan is megerősítem, hogy szerelmes vagyok Sebastian Vettelbe és kész vagyok érte akár a karrieremet is feláldozni! - kiabáltam.
Mindenki kővé dermedve, némán bámult hol rám, hol Sebre. A tengerkék szempárba néztem, ami megnyugvást és boldogságot tükrözött.
-Tudod mi a furcsa? - fordultam Mark felé. - Az, hogy nagyon jólesett ezt elmondani.
Majd szótlanul, gyors léptekkel kisiettem a boxból. Véres karral mentem végig a Paddock Club területén, de ez a legkevésbé sem érdekelt. Egyenesen visszamentem a hotelbe és magamra zártam az ajtót. Lefertőtlenítettem a sebemet, majd leültem a kanapéra. Csak bámultam ki a fejemből azon gondolkodva, hogy mi lesz a következménye annak, amit Mark fejéhez vágtam. Furcsa módon már nem féltettem annyira a karrieremet. Azonban a Sebbel való kapcsolatomat annál inkább. Ráébredtem, hogy nem tudnám elviselni ha őt elveszíteném. Ő az egyetlen, akit az elmúlt években igazán közel engedtem a szívemhez és ez nem csak holmi fellángolás. Szükségem van rá, mint a levegőre. Hiányzik az érintése, a csókja, a hihetetlen mosolya és az a tengerkék szempár, amely újra és újra megbabonáz. Ahányszor a szemébe nézek kellemes bizsergés fut végig az egész testemen. Gondolatmenetemből kopogás szakított ki. Amikor kinyitottam az ajtót, azt hittem csak álmodok, de rájöttem, hogy mégsem........
Ismét hoztam új részt, amihez szeretném ha sok-sok komit írnátok! =) Emellett ma délután lezajlott az unalmasnak egyáltalán nem nevezhető Európai Nagydíj! Sebastian Vettel indult a pole pozícióból, és szerencsére ő is haladt át először a kockás zászlón! =) Gratulálunk neki! Fantasztikus verseny volt! =) [Közben pedig Németország is megnyerte a foci meccset Anglia ellen a VB-n (Ger 4:1 Eng)] Viszont sajnos balesetben nem volt hiány ezen a GP-n sem. Mark Webber életveszélyeset bukott, de sértetlenül szállt ki az összetört autójából! Reméljük tényleg minden rendben van vele! =) Szóval ezzel kapcsolatban szeretnék kérni tőletek valamit! Kérlek, írjátok le nekem megjegyzésben, hogy ti mit gondoltok a Valenciai Nagydíj történéseiről, illetve az eredményéről!
-Beszélj vele! - tanácsolta Christian.
-Megpróbálom! - sóhajtottam.
-Menni fog! Szia! - köszönt el, majd kilépett az ajtón.
Fáradtan dőltem be az ágyba, előre is félve a holnaptól. Másnap reggel dél körül keltem. Gyorsan összeszedtem magam és mentem is ki a pályára. Mikor odaértem mindenhonnan csodálkozó szemek meredtek rám. Valószínű, hogy mindenki tudja, Jasonnek köszönhetően. Felemelt fejjel sétáltam végig a boxutcán, egyenesen a Red Bull Racing boxa felé. Amikor bementem az összes szerelő meglepődve, mégis mosolyogva bámult rám.
-Áhhh.....az eltévedt kis bárányka visszatért! - hallottam meg magam mögött Mark hangját.
-Bocs, de nincs kedvem vitatkozni! - indultam el a boksz hátsó része felé.
-Mit műveltél a mi kis Sebastianunkkal, hogy tegnap és ma is ilyen szar teljesítményt nyújtott?
Erre a kérdésre megtorpantam.
-Lám-lám! Fején találtam a szöget? - sétált közelebb hozzám.
A szerelők ökölbe szorított kezekkel álltak az autó körül és villámokat szóró szemekkel néztek Webberre.
-Mit akarsz hallani? - fordultam meg.
-Azt hiszed, hogy itt minden a tiéd? - köpte a szavakat.
-Hogy jön e most ide? - kérdeztem értetlenül.
-Tudod, nekem most jól tettél! - nevetett fel ördögien. - Elterelted Sebastian figyelmét, és emiatt rosszabb lett, mint volt.
-Őt hagyd ki ebből! Csak az a bajod vele, hogy jobb nálad! Na meg persze az, hogy bármennyire nyalizol, nem leszel a főszponzorok kedvence. - vágtam vissza.
-Mégis mit képzelsz magadról? - kapta el a karom, mire mindegyik szerelő tett egy lépést előre.
-Itt meg mi folyik? - érkezett meg Christian, háta mögött a csapat többi tagjával.
-Webber nem bírja a vereséget! - néztem az ausztrál izzó szemeibe.
Abban a pillanatban megláttam a tengerkék szempárt Christian mellett. Ez a pár másodperc, amíg nem figyeltem Markra, pont elég volt neki. A karomnál fogva egy hatalmasat lökött rajtam, aminek az lett az eredménye, hogy a székek közé zuhantam. Az alkaromba hirtelen fájdalom nyílalt és mikor rá pillantottam vér folyt belőle. Bizonyára az egyik széken lévő csavar kicsit felsértette.
-Te állat! - indult meg Seb Mark felé, de Adrian megállította.
-Nem verekedhettek össze időmérő előtt! - rivallt rá.
Lassan feltápászkodtam a törmelékek közül és Webber elé léptem.
-Most boldog vagy? - kérdeztem gúnyosan.
-Igen! Tudod ez nagyon jól esett. - nevetett, mire a válaszom csak egy hatalmas pofon volt.
Mark láthatóan meglepődött ezen, és hátrált pár lépést.
-Na ide figyelj, te utolsó gazember! - Megkapod a hőn áhított vallomásodat! - néztem rá pókerarccal, majd megemeltem a hangomat. - Emberek! Mindenki figyeljen, kérem! Most hivatalosan is megerősítem, hogy szerelmes vagyok Sebastian Vettelbe és kész vagyok érte akár a karrieremet is feláldozni! - kiabáltam.
Mindenki kővé dermedve, némán bámult hol rám, hol Sebre. A tengerkék szempárba néztem, ami megnyugvást és boldogságot tükrözött.
-Tudod mi a furcsa? - fordultam Mark felé. - Az, hogy nagyon jólesett ezt elmondani.
Majd szótlanul, gyors léptekkel kisiettem a boxból. Véres karral mentem végig a Paddock Club területén, de ez a legkevésbé sem érdekelt. Egyenesen visszamentem a hotelbe és magamra zártam az ajtót. Lefertőtlenítettem a sebemet, majd leültem a kanapéra. Csak bámultam ki a fejemből azon gondolkodva, hogy mi lesz a következménye annak, amit Mark fejéhez vágtam. Furcsa módon már nem féltettem annyira a karrieremet. Azonban a Sebbel való kapcsolatomat annál inkább. Ráébredtem, hogy nem tudnám elviselni ha őt elveszíteném. Ő az egyetlen, akit az elmúlt években igazán közel engedtem a szívemhez és ez nem csak holmi fellángolás. Szükségem van rá, mint a levegőre. Hiányzik az érintése, a csókja, a hihetetlen mosolya és az a tengerkék szempár, amely újra és újra megbabonáz. Ahányszor a szemébe nézek kellemes bizsergés fut végig az egész testemen. Gondolatmenetemből kopogás szakított ki. Amikor kinyitottam az ajtót, azt hittem csak álmodok, de rájöttem, hogy mégsem........
2010. június 26., szombat
45.rész
Nos, sziasztok!
Tudom, hogy azt írtam, hogy csak akkor hozok új részt, ha meglesz a 6 komi, de mivel Valenciában Sebé a pole, ezért úgy gondoltam megleplek titeket egy új résszel! =) Holnap biztos, hogy lesz új fejezet, ami sok-sok izgalmat tartogat majd! =) De addig szurkoljunk Sebnek, hogy győzelemmel fejezze be a holnapi futamot! =)
Mindent elmondtam Isabellnek, beleértve azt is, hogy ha ez kiderül, akkor a karrieremnek valószínű, hogy annyi. Valamiért megbíztam benne. Nem ismerem, de mégis olyan mintha a nővérem lenne. Egész este egy szót sem szólt, csak ült mellettem és hallgatta a történetet. Szinte az egész életem elmeséltem neki pár perc alatt. Másnap reggel elgémberedett végtagokkal ébredtem. Ahogy jobban körülnéztem beugrottak a tegnapi nap emlékei. A kanapén feküdtem, az asztalon egy félig üres vodkás üveg állt, míg a szerződésem egy példánya szétszaggatva hevert a földön.
-Jó reggelt, álomszuszék! - sétált el mellettem Isabell és a kezembe nyomott egy bögre kávét.
-Jó reggelt! Életmentő vagy! - ültem fel, majd elvettem tőle a gőzölgő koffeinbombát.
-Ez túlzás! - térdelt le az asztalhoz. - Mire emlékszel?
-Elvesztettem Sebastiant, aztán visszajöttem a hotelbe, majd te átjöttél és beszélgettünk. - vázoltam fel, mire rám vigyorgott. - Jajj ne! Mit csináltam? - kérdeztem félve.
-Mint látod alkoholba fojtottad a bánatod, de félúton sikerült leállítanom. Aztán előkotortad valahonnan a szerződésedet és széttépted, közben pedig azt kiabáltad, hogy „Leszarom a karrieremet, Sebre van szükségem!”. Végül pedig álomba sírtad magad. - mesélte mosolyogva.
-Részeg ember mindig igazat mond! - kortyoltam bele a kávémba.
-Ma beszélsz vele?
-Lenne értelme? - kérdeztem hitetlenkedve.
-Egy próbát megér! Különben is, jobb, mint ha itt emészted magad!
-Mégis mit mondanék neki?
-Csak akkor állj elé, ha biztos vagy benne, hogy őt választanád! - mosolygott Isabell.
-Köszönöm, hogy itt voltál velem! - néztem rá hálásan.
-Barátnők? - nyújtotta a kezét.
-Barátnők! - ráztunk kezet, majd megöleltük egymást.
-Sajnos most mennem kell! Timo már keresett. Később még beszélünk! Csak ügyesen! - nyomott két puszit az arcomra, majd kisétált a szobából
Újra egyedül maradtam. Én és a gondolataim......veszélyes párosítás, az biztos! Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Várjak vagy álljak elé? Mindkét esetben koppanhatok, de Sebért vállalnám. Csak ültem és agyaltam egy helyes megoldáson. Gondolatmenetemet a telefonom csörgése szakította félbe.
-Igen? - vettem fel.
-Szia! Jól vagy? - hallottam meg a vonal másik végén Lewis hangját.
-Szia! Igen, miért? - kérdeztem sóhajtva.
-Csak hallottam, hogy tegnap kiborultál.
-Kitől és mit tudsz?
-Jason mondta, és csak annyit, hogy látta, mikor sírva beszálltál Mike kocsijába. Az egész Paddock erről beszél.
-Remek! - sóhajtottam. - Nos, köszönöm, hogy aggódsz értem, de jól vagyok!
-Rendben! Mikor jössz ki a pályára?
-Ma már biztos nem!
-Kér! Na mindegy! Vigyázz magadra!
-Igyekszem! Sok szerencsét! Szia! - majd megszakítottam a vonalat.
Az elkövetkezendő három órában egyfolytában csörgött a mobilom. Jenson, Mike, Isabell, Nico, Bruno, Fernando és Britta. Mind arról érdeklődtek, hogy mi történt tegnap és, hogy, hogy vagyok. Igyekeztem minden kérdésükre kedvesen válaszolni, holott semmi kedvem nem volt hozzá. Már 7 óra lehetett, amikor felkászálódtam a kanapáról és elindultam a háló felé. A bejárati ajtó előtt sétáltam el, mikor kopogtak.
-Nyitva van! - szóltam ki és vártam, hogy ki lép be az ajtón.
-Szia! - köszönt halkan Christian.
-Szia.
-Nagyon haragszol? - kérdezte félve.
-Tudtad, hogy ott áll? - tettem fel a kérdést, ami már tegnap óta foglalkoztatott.
-Igen! - hajtotta le a fejét.
-Miért?
-Azt hittem azt mondod, hogy őt választanád.
-Feltételezésekre nem építhetsz! - sóhajtottam. - Egyébként érezve a hiányát, most jöttem rá, hogy milyen fontos nekem.
-Vagyis? - húzta fel a szemöldökét.
-Ne beszéljünk mindig arról a hülye választásról, kérlek! - csattantam fel.
-Akkor mégis mi a fenét érzel iránta? - emelte fel ő is a hangját.
-Szeretem! Érted? Szeretem az életemnél is jobban!
.............
Tudom, hogy azt írtam, hogy csak akkor hozok új részt, ha meglesz a 6 komi, de mivel Valenciában Sebé a pole, ezért úgy gondoltam megleplek titeket egy új résszel! =) Holnap biztos, hogy lesz új fejezet, ami sok-sok izgalmat tartogat majd! =) De addig szurkoljunk Sebnek, hogy győzelemmel fejezze be a holnapi futamot! =)
Mindent elmondtam Isabellnek, beleértve azt is, hogy ha ez kiderül, akkor a karrieremnek valószínű, hogy annyi. Valamiért megbíztam benne. Nem ismerem, de mégis olyan mintha a nővérem lenne. Egész este egy szót sem szólt, csak ült mellettem és hallgatta a történetet. Szinte az egész életem elmeséltem neki pár perc alatt. Másnap reggel elgémberedett végtagokkal ébredtem. Ahogy jobban körülnéztem beugrottak a tegnapi nap emlékei. A kanapén feküdtem, az asztalon egy félig üres vodkás üveg állt, míg a szerződésem egy példánya szétszaggatva hevert a földön.
-Jó reggelt, álomszuszék! - sétált el mellettem Isabell és a kezembe nyomott egy bögre kávét.
-Jó reggelt! Életmentő vagy! - ültem fel, majd elvettem tőle a gőzölgő koffeinbombát.
-Ez túlzás! - térdelt le az asztalhoz. - Mire emlékszel?
-Elvesztettem Sebastiant, aztán visszajöttem a hotelbe, majd te átjöttél és beszélgettünk. - vázoltam fel, mire rám vigyorgott. - Jajj ne! Mit csináltam? - kérdeztem félve.
-Mint látod alkoholba fojtottad a bánatod, de félúton sikerült leállítanom. Aztán előkotortad valahonnan a szerződésedet és széttépted, közben pedig azt kiabáltad, hogy „Leszarom a karrieremet, Sebre van szükségem!”. Végül pedig álomba sírtad magad. - mesélte mosolyogva.
-Részeg ember mindig igazat mond! - kortyoltam bele a kávémba.
-Ma beszélsz vele?
-Lenne értelme? - kérdeztem hitetlenkedve.
-Egy próbát megér! Különben is, jobb, mint ha itt emészted magad!
-Mégis mit mondanék neki?
-Csak akkor állj elé, ha biztos vagy benne, hogy őt választanád! - mosolygott Isabell.
-Köszönöm, hogy itt voltál velem! - néztem rá hálásan.
-Barátnők? - nyújtotta a kezét.
-Barátnők! - ráztunk kezet, majd megöleltük egymást.
-Sajnos most mennem kell! Timo már keresett. Később még beszélünk! Csak ügyesen! - nyomott két puszit az arcomra, majd kisétált a szobából
Újra egyedül maradtam. Én és a gondolataim......veszélyes párosítás, az biztos! Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Várjak vagy álljak elé? Mindkét esetben koppanhatok, de Sebért vállalnám. Csak ültem és agyaltam egy helyes megoldáson. Gondolatmenetemet a telefonom csörgése szakította félbe.
-Igen? - vettem fel.
-Szia! Jól vagy? - hallottam meg a vonal másik végén Lewis hangját.
-Szia! Igen, miért? - kérdeztem sóhajtva.
-Csak hallottam, hogy tegnap kiborultál.
-Kitől és mit tudsz?
-Jason mondta, és csak annyit, hogy látta, mikor sírva beszálltál Mike kocsijába. Az egész Paddock erről beszél.
-Remek! - sóhajtottam. - Nos, köszönöm, hogy aggódsz értem, de jól vagyok!
-Rendben! Mikor jössz ki a pályára?
-Ma már biztos nem!
-Kér! Na mindegy! Vigyázz magadra!
-Igyekszem! Sok szerencsét! Szia! - majd megszakítottam a vonalat.
Az elkövetkezendő három órában egyfolytában csörgött a mobilom. Jenson, Mike, Isabell, Nico, Bruno, Fernando és Britta. Mind arról érdeklődtek, hogy mi történt tegnap és, hogy, hogy vagyok. Igyekeztem minden kérdésükre kedvesen válaszolni, holott semmi kedvem nem volt hozzá. Már 7 óra lehetett, amikor felkászálódtam a kanapáról és elindultam a háló felé. A bejárati ajtó előtt sétáltam el, mikor kopogtak.
-Nyitva van! - szóltam ki és vártam, hogy ki lép be az ajtón.
-Szia! - köszönt halkan Christian.
-Szia.
-Nagyon haragszol? - kérdezte félve.
-Tudtad, hogy ott áll? - tettem fel a kérdést, ami már tegnap óta foglalkoztatott.
-Igen! - hajtotta le a fejét.
-Miért?
-Azt hittem azt mondod, hogy őt választanád.
-Feltételezésekre nem építhetsz! - sóhajtottam. - Egyébként érezve a hiányát, most jöttem rá, hogy milyen fontos nekem.
-Vagyis? - húzta fel a szemöldökét.
-Ne beszéljünk mindig arról a hülye választásról, kérlek! - csattantam fel.
-Akkor mégis mi a fenét érzel iránta? - emelte fel ő is a hangját.
-Szeretem! Érted? Szeretem az életemnél is jobban!
.............
2010. június 25., péntek
44.rész
Sziasztok! =)
Nos újra itt vagyok és hoztam nektek egy új részt! =) Viszont most gonosz leszek és szabok komi határt! Akkor hozom a következő részt, ha kapok legalább 6 véleményt(az én válaszaimat nem számolom bele :D)!!! Addig is jó olvasást! =)
-Nem, de ha megkérhetlek legközelebb ne futam előtt csináljátok! - nézett rám kérlelően Christian.
-Megnyerte! - kontráztam.
-Akkor is!
-Rendben! Kizárólag verseny után vagy jóval előtte. - adtam be a derekamat.
-Találkoztál már vele? - célzott Sebastianra.
-Még nem. - adtam meg az egyszerű választ.
-Nem is érdekel, hogy vagy éppen hol van?
-Dehogynem! - vágtam rá azonnal.
-Akkor?
-Megvárom míg ő keres.
-Ez női fortély vagy bizonytalanság? - húzta fel a szemöldökét.
-Nem akarok arról beszélni vele, hogy választanom kell közte és a munkám között.
-Miért?
-Mert nem vagyok biztos benne, hogy ő mellette döntenék.
Ahogy ezt kimondtam hirtelen ajtócsapódást hallottam. Tudtam, hogy Sebastian állt az ajtóban és mindent hallott. Sejtettem, hogy mit érezhet. Rögtön felugrottam a kanapéról és utána futottam. Szerencsére még a folyosón sikerült utolérnem.
-Sebastian! Kérlek, várj! - kiáltottam.
Legnagyobb meglepetésemre szó nélkül megállt és felém fordult. A szemei mérhetetlen szomorúságot, csalódottságot és dühöt tükröztek. Mellkasa szaporán járt fel-alá, s kezei is ökölbe szorultak. Közelebb léptem hozzá.
-Sajnálom! - suttogtam lehajtott fejjel.
-Tudod, amikor először megláttalak tudtam, hogy kellesz nekem bármi áron. Nem tudtam másra nőként nézni, csak rád. Különlegesnek hittelek. Olyan embernek gondoltalak, aki képes őszintén szeretni és képes elfogadni azt, ha valaki törődik vele. - sóhajtott. - De tévedtem! Nem vagy más! Ugyanúgy képes vagy kihasználni az embereket, mint bárki más. Önző vagy és menthetetlenül munkamániás! Nem tudod elfogadni, hogy a karriernél léteznek fontosabb dolgok is! - vágta a fejemhez. - Azt hittem én majd megtörhetem a jeget, de tévedtem. Te nem szánsz nekem egy aprócska darabot sem a szívedből és sem az életedből! Csak játszadozol velem. Nos, köszönöm, de én ebből nem kérek! - rántottam ki a karját a kezeim közül és elsétált.
Tudtam, hogy nincs értelme utána menni. Dühös volt rám, sőt talán azt is mondhatjuk, hogy gyűlölt engem. Fájtak a szavai. Igazat mondott, és az igazság mindig fáj. Nem akartam, hogy ez legyen. Egyszerűen csak időre lett volna szükségem, hogy megfelelő döntést tudjak hozni. De most már nincs mik vagy inkább kik között választanom. Beigazolódott a legnagyobb félelmem és elvesztettem azt, akit igazán szeretek. Sírva rogytam le a földre. Nem érdekelt, hogy bárki megláthat. Nem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam az arra járók. Erre most szükségem volt. Nem akartam elveszíteni Sebastiant. Pár perc múlva Mike térdelt le mellém, felsegített, kikísért a hátsó kijárathoz és visszavitt a hotelbe. Gondolom mindent hallott, de most ez érdekelt a legkevésbé. Az autóban nem szóltam egy szót sem, csak némán bámultam a mellettünk elhaladó tájat. Nem volt erőm semmihez. Amikor a hotelhez értünk, elhadartam egy gyors köszönést és már ott sem voltam. Lehajtott fejjel sétáltam végig az emberek közt. Nem volt kedvem máshoz, mint bedőlni az ágyba és tele bőgni a párnám. Pedig tudtam, hogy ez nem megoldás, de most jól esik. Már a napját se tudom, hogy mikor sírtam utoljára. Az elmúlt években mindig az erős nőt játszottam, akinek semmi sem fáj. Egy napig csak levehetem ezt az álarcot, nem? Alighogy beléptem a szobámba, már kopogtak is az ajtón.
-Akárki vagy nem foglak beengedni! - szóltam ki.
-Tudom, hogy nem ismersz és tudom, hogy nem akarsz beszélgetni, de tudom, hogy milyen rossz amikor az ember egy ilyen helyzetben egyedül van. Szóval, engedj be és öntsd ki nekem a szíved! - hallottam meg egy ismeretlen női hangot.
Lassan az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam azt. Egy szőke hajú Forma 1-es lady állt velem szemben.
-Isabell Reis.
-Adrienn Stern. - tártam ki előtte az ajtót.
-Pasi van a dologban, igaz? - kérdezte, mire némán bólintottam. - Mit tett az illető? - sétáltunk be a nappaliba.
-A legrosszabb az, hogy ebben én vagyok a hibás........
Nos újra itt vagyok és hoztam nektek egy új részt! =) Viszont most gonosz leszek és szabok komi határt! Akkor hozom a következő részt, ha kapok legalább 6 véleményt(az én válaszaimat nem számolom bele :D)!!! Addig is jó olvasást! =)
-Nem, de ha megkérhetlek legközelebb ne futam előtt csináljátok! - nézett rám kérlelően Christian.
-Megnyerte! - kontráztam.
-Akkor is!
-Rendben! Kizárólag verseny után vagy jóval előtte. - adtam be a derekamat.
-Találkoztál már vele? - célzott Sebastianra.
-Még nem. - adtam meg az egyszerű választ.
-Nem is érdekel, hogy vagy éppen hol van?
-Dehogynem! - vágtam rá azonnal.
-Akkor?
-Megvárom míg ő keres.
-Ez női fortély vagy bizonytalanság? - húzta fel a szemöldökét.
-Nem akarok arról beszélni vele, hogy választanom kell közte és a munkám között.
-Miért?
-Mert nem vagyok biztos benne, hogy ő mellette döntenék.
Ahogy ezt kimondtam hirtelen ajtócsapódást hallottam. Tudtam, hogy Sebastian állt az ajtóban és mindent hallott. Sejtettem, hogy mit érezhet. Rögtön felugrottam a kanapéról és utána futottam. Szerencsére még a folyosón sikerült utolérnem.
-Sebastian! Kérlek, várj! - kiáltottam.
Legnagyobb meglepetésemre szó nélkül megállt és felém fordult. A szemei mérhetetlen szomorúságot, csalódottságot és dühöt tükröztek. Mellkasa szaporán járt fel-alá, s kezei is ökölbe szorultak. Közelebb léptem hozzá.
-Sajnálom! - suttogtam lehajtott fejjel.
-Tudod, amikor először megláttalak tudtam, hogy kellesz nekem bármi áron. Nem tudtam másra nőként nézni, csak rád. Különlegesnek hittelek. Olyan embernek gondoltalak, aki képes őszintén szeretni és képes elfogadni azt, ha valaki törődik vele. - sóhajtott. - De tévedtem! Nem vagy más! Ugyanúgy képes vagy kihasználni az embereket, mint bárki más. Önző vagy és menthetetlenül munkamániás! Nem tudod elfogadni, hogy a karriernél léteznek fontosabb dolgok is! - vágta a fejemhez. - Azt hittem én majd megtörhetem a jeget, de tévedtem. Te nem szánsz nekem egy aprócska darabot sem a szívedből és sem az életedből! Csak játszadozol velem. Nos, köszönöm, de én ebből nem kérek! - rántottam ki a karját a kezeim közül és elsétált.
Tudtam, hogy nincs értelme utána menni. Dühös volt rám, sőt talán azt is mondhatjuk, hogy gyűlölt engem. Fájtak a szavai. Igazat mondott, és az igazság mindig fáj. Nem akartam, hogy ez legyen. Egyszerűen csak időre lett volna szükségem, hogy megfelelő döntést tudjak hozni. De most már nincs mik vagy inkább kik között választanom. Beigazolódott a legnagyobb félelmem és elvesztettem azt, akit igazán szeretek. Sírva rogytam le a földre. Nem érdekelt, hogy bárki megláthat. Nem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam az arra járók. Erre most szükségem volt. Nem akartam elveszíteni Sebastiant. Pár perc múlva Mike térdelt le mellém, felsegített, kikísért a hátsó kijárathoz és visszavitt a hotelbe. Gondolom mindent hallott, de most ez érdekelt a legkevésbé. Az autóban nem szóltam egy szót sem, csak némán bámultam a mellettünk elhaladó tájat. Nem volt erőm semmihez. Amikor a hotelhez értünk, elhadartam egy gyors köszönést és már ott sem voltam. Lehajtott fejjel sétáltam végig az emberek közt. Nem volt kedvem máshoz, mint bedőlni az ágyba és tele bőgni a párnám. Pedig tudtam, hogy ez nem megoldás, de most jól esik. Már a napját se tudom, hogy mikor sírtam utoljára. Az elmúlt években mindig az erős nőt játszottam, akinek semmi sem fáj. Egy napig csak levehetem ezt az álarcot, nem? Alighogy beléptem a szobámba, már kopogtak is az ajtón.
-Akárki vagy nem foglak beengedni! - szóltam ki.
-Tudom, hogy nem ismersz és tudom, hogy nem akarsz beszélgetni, de tudom, hogy milyen rossz amikor az ember egy ilyen helyzetben egyedül van. Szóval, engedj be és öntsd ki nekem a szíved! - hallottam meg egy ismeretlen női hangot.
Lassan az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam azt. Egy szőke hajú Forma 1-es lady állt velem szemben.
-Isabell Reis.
-Adrienn Stern. - tártam ki előtte az ajtót.
-Pasi van a dologban, igaz? - kérdezte, mire némán bólintottam. - Mit tett az illető? - sétáltunk be a nappaliba.
-A legrosszabb az, hogy ebben én vagyok a hibás........
Novella: A nagy fogadás - 2.rész
Váratlanul ajkait az enyémre tapasztotta, majd nyelve finoman utat tört magának. Olyan gyengéd volt, mégis szenvedélyes. Átkaroltam a nyakát, míg ő végig simított a hátamon. Eltudtam volna képzelni ezt a pillanatot örökre. De mint mindennek, egyszer ennek is vége kell, hogy szakadjon. Levegőért kapkodva vált az tőlem.
-Azt hiszem most már tényleg megyek! - álltam fel zavartan és kisiettem a szobából.
Kellett neki megcsókolnia? Istenem, hogy milyen jól csókol! Nem leszek képes átverni őt. Annyira más, mint azok a férfiak akikkel eddig találkoztam. Nem érdemli meg, hogy megbántsam, de ha nem teszem meg, akkor örökre Mirazhoz láncolom magam. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal szenderültem álomba. Másnap az órám csörgésére ébredtem. Hét óra volt, ami annyit jelentett, hogy ideje lenne készülődni. Rendbe szedtem magam és gyorsan felöltöztem. Mire kész lettem, már kopogtak is az ajtón. Rögtön mentem is ajtót nyitni. Sebastian állt az ajtóban, aki mikor kinyitottam az ajtót forrón megcsókolt.
-Sajnálom, ez hiányzott. - suttogta.
Csak újra megcsókoltam, majd felkaptam a táskám, jelezve, hogy indulhatunk. Megmutatta, hogy milyen is az igazi Monaco. A pályán nem győztem csodálni a dolgokat. Furcsa volt ott lenni. Testközelben lenni a versenyzőkkel, a szerelőkkel, a sztárokkal és az autókkal. Seb végig velem volt, és mindent magyarázott. Nagyon sok mindent tudtam meg tőle, amiről eddig fogalmam sem volt. Röviden még az autója felépítését is elmondta. Nagyon jól éreztem vele magam, csodás férfi. Este még elmentünk vacsorázni és csak azután mentünk vissza a hotelbe. Az ajtó előtt hosszan búcsúzkodtunk, de nem jött össze. Csókolózva estünk be Seb szobájába. Egy pillanatra sem tudtunk és nem is akartunk elszakadni egymástól. Teljesen megbabonázott. Egyre lejjebb haladt és már a nyakam csókolgatta. Lehámoztam róla a pólóját, majd újra egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Mikor levette rólam a toppomat, hirtelen belém nyílalt a felismerés, hogy tulajdonképpen mit is teszek.
-Sebastian! Ne! - toltam el finoman magamtól.
-Mi a baj? - kérdezte meglepetten.
-Nekem ez nem megy! Erre nem vagyok képes! Én nem tudlak téged átverni és kihasználni! - folyt végig egy könnycsepp az arcomon.
-Miről beszélsz? - kérdezte ijedten.
-Sajnálom Sebastian! Sajnálom! Szeretlek! - csókoltam meg utoljára, majd felkaptam a pólómat a földről és kirohantam. Nem törődtem semmivel, csak kifutottam a szállodából. Mentem amerre a lábam vitt, és ez sajnos azt jelentett, hogy Miraz győzött. Sírva sétáltam Monaco utcáin. Mikor a bár elé értem, vettem egy nagy levegőt, és bementem. Egyenesen a hátsó iroda felé sétáltam. Benyitottam, és megláttam magammal szemben Miraz elégedett vigyorát.
-Már vártalak! - köpte a szavakat. - Tudtam, hogy nem tudod átvágni azt a srácot, hisz olyan férfi, mint senki más.
-Őt hagyd ki ebből! Itt vagyok! Megkaptad, amit akartál! - motyogtam szipogva.
-Igazad van! Holnap este, itt a bárban megtartjuk az esküvőt! Szerzek egy papot! - vigyorgott ördögien, majd a telefonja után nyúlt. - Mire vársz? Menj dolgozni! - parancsolt rám.
Lehajtott fejjel sétáltam vissza az öltözőbe. Egy esélyem volt, és elszúrtam. Visszatértem oda, ahonnan indultam, sőt annál még lejjebb süllyedtem. Holnaptól Miraz felesége leszek és onnantól kezdve vége. A rúdhoz érve újra és újra megcsináltam a már jól betanult mozdulatokat. Egész éjszaka a színpadon voltam, így próbáltam meg elfelejtetni magammal a fájdalmat. Hiányzott Sebastian, mindennél jobban. Nem tudom kiverni a fejemből az a hihetetlenül kék szempárt és azt, az önfeledt mosolyt. A nézők szép lassan kezdetek megfogyatkozni, így közeledett a műszakom vége. Mikor már alig voltak leültem a egyik bárszékre és csak bámultam ki a fejemből. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de hirtelen egy kezet éreztem meg a combomon.
-Gyere! Kezdünk! - suttogta a fülembe Miraz.
Ahogy meghallottam a hangját, a testemen végig futott a félelem. Lassú mozdulatokkal álltam fel és elindultam utána. A pap ott állt a VIP részlegen. Furcsán mutatott egy vallásos ember a pokolban. Igen, erre nincs jobb szó. Ez maga a pokol. Az atya épp kezdte volna a szokásos mondanivalóját, mikor a bár ajtaja kivágódott. Alig hittem a szememnek. Sebastian állt ott.
-Azt hiszem itt ma nem lesz semmilyen esküvő. - sétált felénk.
-Áhh...te volnál Sebastian, igaz? - kérdezte gúnyosan Miraz, mire Seb csak bólintott. -Sajnálom, de őt már elvesztetted. - húzott magához. - Nézz csak rá! Túl jó szíve van. Feláldozta az egész életét csak azért, hogy téged ne verjen át. Hát nem nemes?
-A fogadás hétfő reggelig tart. - hámoztam le a karjait magamról.
-Miről beszélsz? - nézett rám hatalmas szemekkel Miraz.
-Azt mondtad, hogy hétfőn vársz az eredménnyel, tehát most még újra megpróbálhatom. - néztem rá.
-Te.....- kezdte volna, de Seb nem hagyott neki időt.
Maga felé fordított, és megcsókolt. Még soha életemben nem kaptam ilyen csókot. Éreztem benne mindent. Éreztem, hogy vágyik rám. Bíztam benne, mert tudtam, hogy megment innen. Mikor elváltak ajkaink, megfogta a kezem és letérdelt elém.
-Adrienn! Hozzám jössz feleségül? - kérdezte mosolyogva Sebastian.
-Igen! - mosolyogtam rá boldogan.
Felhúzta az ujjamra a gyűrűt, felállt, majd újra és újra megcsókolt. Hihetetlen öröm járta át az egész testem. Mindenki tapsolni kezdett. Az összes táncoslány, a pap, a pultos srácok, sőt még a biztonsági őrök.
-Ez nem lehet! - sziszegte a fogai között Miraz.
-Sajnálom, de ezt a fogadást én nyertem! - mosolyogtam rá, majd megragadtam Sebastian kezét.
Együtt sétáltunk ki a bár ajtaján, egyenesen Monaco őrült, éjszakai forgatagába.......egy új életet kezdve.
-Azt hiszem most már tényleg megyek! - álltam fel zavartan és kisiettem a szobából.
Kellett neki megcsókolnia? Istenem, hogy milyen jól csókol! Nem leszek képes átverni őt. Annyira más, mint azok a férfiak akikkel eddig találkoztam. Nem érdemli meg, hogy megbántsam, de ha nem teszem meg, akkor örökre Mirazhoz láncolom magam. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal szenderültem álomba. Másnap az órám csörgésére ébredtem. Hét óra volt, ami annyit jelentett, hogy ideje lenne készülődni. Rendbe szedtem magam és gyorsan felöltöztem. Mire kész lettem, már kopogtak is az ajtón. Rögtön mentem is ajtót nyitni. Sebastian állt az ajtóban, aki mikor kinyitottam az ajtót forrón megcsókolt.
-Sajnálom, ez hiányzott. - suttogta.
Csak újra megcsókoltam, majd felkaptam a táskám, jelezve, hogy indulhatunk. Megmutatta, hogy milyen is az igazi Monaco. A pályán nem győztem csodálni a dolgokat. Furcsa volt ott lenni. Testközelben lenni a versenyzőkkel, a szerelőkkel, a sztárokkal és az autókkal. Seb végig velem volt, és mindent magyarázott. Nagyon sok mindent tudtam meg tőle, amiről eddig fogalmam sem volt. Röviden még az autója felépítését is elmondta. Nagyon jól éreztem vele magam, csodás férfi. Este még elmentünk vacsorázni és csak azután mentünk vissza a hotelbe. Az ajtó előtt hosszan búcsúzkodtunk, de nem jött össze. Csókolózva estünk be Seb szobájába. Egy pillanatra sem tudtunk és nem is akartunk elszakadni egymástól. Teljesen megbabonázott. Egyre lejjebb haladt és már a nyakam csókolgatta. Lehámoztam róla a pólóját, majd újra egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Mikor levette rólam a toppomat, hirtelen belém nyílalt a felismerés, hogy tulajdonképpen mit is teszek.
-Sebastian! Ne! - toltam el finoman magamtól.
-Mi a baj? - kérdezte meglepetten.
-Nekem ez nem megy! Erre nem vagyok képes! Én nem tudlak téged átverni és kihasználni! - folyt végig egy könnycsepp az arcomon.
-Miről beszélsz? - kérdezte ijedten.
-Sajnálom Sebastian! Sajnálom! Szeretlek! - csókoltam meg utoljára, majd felkaptam a pólómat a földről és kirohantam. Nem törődtem semmivel, csak kifutottam a szállodából. Mentem amerre a lábam vitt, és ez sajnos azt jelentett, hogy Miraz győzött. Sírva sétáltam Monaco utcáin. Mikor a bár elé értem, vettem egy nagy levegőt, és bementem. Egyenesen a hátsó iroda felé sétáltam. Benyitottam, és megláttam magammal szemben Miraz elégedett vigyorát.
-Már vártalak! - köpte a szavakat. - Tudtam, hogy nem tudod átvágni azt a srácot, hisz olyan férfi, mint senki más.
-Őt hagyd ki ebből! Itt vagyok! Megkaptad, amit akartál! - motyogtam szipogva.
-Igazad van! Holnap este, itt a bárban megtartjuk az esküvőt! Szerzek egy papot! - vigyorgott ördögien, majd a telefonja után nyúlt. - Mire vársz? Menj dolgozni! - parancsolt rám.
Lehajtott fejjel sétáltam vissza az öltözőbe. Egy esélyem volt, és elszúrtam. Visszatértem oda, ahonnan indultam, sőt annál még lejjebb süllyedtem. Holnaptól Miraz felesége leszek és onnantól kezdve vége. A rúdhoz érve újra és újra megcsináltam a már jól betanult mozdulatokat. Egész éjszaka a színpadon voltam, így próbáltam meg elfelejtetni magammal a fájdalmat. Hiányzott Sebastian, mindennél jobban. Nem tudom kiverni a fejemből az a hihetetlenül kék szempárt és azt, az önfeledt mosolyt. A nézők szép lassan kezdetek megfogyatkozni, így közeledett a műszakom vége. Mikor már alig voltak leültem a egyik bárszékre és csak bámultam ki a fejemből. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de hirtelen egy kezet éreztem meg a combomon.
-Gyere! Kezdünk! - suttogta a fülembe Miraz.
Ahogy meghallottam a hangját, a testemen végig futott a félelem. Lassú mozdulatokkal álltam fel és elindultam utána. A pap ott állt a VIP részlegen. Furcsán mutatott egy vallásos ember a pokolban. Igen, erre nincs jobb szó. Ez maga a pokol. Az atya épp kezdte volna a szokásos mondanivalóját, mikor a bár ajtaja kivágódott. Alig hittem a szememnek. Sebastian állt ott.
-Azt hiszem itt ma nem lesz semmilyen esküvő. - sétált felénk.
-Áhh...te volnál Sebastian, igaz? - kérdezte gúnyosan Miraz, mire Seb csak bólintott. -Sajnálom, de őt már elvesztetted. - húzott magához. - Nézz csak rá! Túl jó szíve van. Feláldozta az egész életét csak azért, hogy téged ne verjen át. Hát nem nemes?
-A fogadás hétfő reggelig tart. - hámoztam le a karjait magamról.
-Miről beszélsz? - nézett rám hatalmas szemekkel Miraz.
-Azt mondtad, hogy hétfőn vársz az eredménnyel, tehát most még újra megpróbálhatom. - néztem rá.
-Te.....- kezdte volna, de Seb nem hagyott neki időt.
Maga felé fordított, és megcsókolt. Még soha életemben nem kaptam ilyen csókot. Éreztem benne mindent. Éreztem, hogy vágyik rám. Bíztam benne, mert tudtam, hogy megment innen. Mikor elváltak ajkaink, megfogta a kezem és letérdelt elém.
-Adrienn! Hozzám jössz feleségül? - kérdezte mosolyogva Sebastian.
-Igen! - mosolyogtam rá boldogan.
Felhúzta az ujjamra a gyűrűt, felállt, majd újra és újra megcsókolt. Hihetetlen öröm járta át az egész testem. Mindenki tapsolni kezdett. Az összes táncoslány, a pap, a pultos srácok, sőt még a biztonsági őrök.
-Ez nem lehet! - sziszegte a fogai között Miraz.
-Sajnálom, de ezt a fogadást én nyertem! - mosolyogtam rá, majd megragadtam Sebastian kezét.
Együtt sétáltunk ki a bár ajtaján, egyenesen Monaco őrült, éjszakai forgatagába.......egy új életet kezdve.
2010. június 24., csütörtök
Novella: A nagy fogadás - 1.rész
Sziasztok!
Ismét hoztam nektek egy novellát, vagyis csak az első részét. =) Ez a kis szösszenetet Monshe novellaíró pályázatára született, de úgy gondoltam, hogy veletek is megosztom. Remélem, elnyeri a tetszéseteket és írtok majd nekem pár véleményt. =)
Tömény cigarettafüst, terjengő alkohol szag, részeg pasasok mindenhol, önkívületi állapotban táncoló lányok a rudakon......ez Monaco másik oldala. Egy eldugott kis világ, amiről senki sem akar tudomást venni, inkább a szőnyeg alá söprik. Itt minden nap egy kész szenvedés, és innen nincs menekvés. Némán sétáltam hátra az öltözőbe, azon gondolkodva, hogy vajon én miért kerültem ide? Egyáltalán nem akartam, de a szüleim még kiskoromban lemondtak rólam, a nevelőintézetben pedig nem bírtam ki. Folyton bántottak és azt hittem, hogy az utcán majd jobb lesz. Tévedtem. Öt éve jöttem ide. Monaco volt az álmom. Azt gondoltam, hogy itt minden csak a csillogásról és a pénzről szól. Ez így is van, de ha te vagy a pénz tárgya az már nem olyan kellemes. Most már belátom, hogy Magyarországon az utcákon is jobb lett volna, mint itt. Én megpróbáltam visszamenni, de Miraz mindig megakadályozott. Ő a főnököm. Ő talált rám Monte-Carlo utcáin és munkát ajánlott, én pedig naivan elfogadtam. Azt hittem, hogy rosszabb nem lehet. Behozott ebbe a bárba, ahol minden nap kiéhezett, vén pasasok meresztgetik a szemüket a fiatalabbnál fiatalabb lányokra. Először csak pincérnőként dolgoztam, de ahogy egyre nőiesebb lettem, Miraz felküldött a színpadra. Először nem akartam és tiltakoztam ellene, de esélyem sem volt. Szép lassan kezdtem hozzászokni, hogy idegen férfiak bámulnak miközben csak egy forrónadrág és egy melltartó van rajtam. De ez sem segített azon, hogy ahányszor ott álltam mocskosnak éreztem magam. Soha nem tudtam és nem is fogom tudni lemosni magamról azt a piszkot, amit itt végig élek. Bármit megtennék, azért, hogy elmehessek innen.
-Adrienn, Miraz keres! - jött be az öltözőbe Carol.
-Megyek! - majd fel is álltam és elindultam a főnöki iroda felé.
Senkivel sem voltam innen jóban. Ők azt hiszik, hogy lenézem őket, pedig nem. Ugyanolyan helyzetben vagyok, mint ők, de én erről nem akarok beszélni. Kopogás nélkül sétáltam be Miraz irodájába.
-Kerestél? - csuktam be magam mögött az ajtót.
-Igen. - állt fel a székéből. - Úgy hallom, hogy panaszkodsz! - nézett rám mérgesen.
-Panaszkodok? Mégis miről és kinek? - kérdeztem vissza, mintha mit sem tudnék, pedig nagyon is jól tudtam, hogy mire céloz.
-Ugyanmár! - nézett rám mérgesen. - Mindketten tudjuk, hogy szabadulni akarsz. Ülj le! - mutatott a kanapéra, mire engedelmeskedtem neki. -Csak egy a probléma: innen soha nem fogsz tudni elmenni.
-De! - vágtam rá ridegen.
-Biztos vagy benne?
-Igen!
-Miben fogadnál rá?
-Bármiben!
-Rendben! Holnap péntek lesz, ami azt jelenti, hogy kezdődik a Monacoi Nagydíj hétvégéje. Ha lefekszel Sebastian Vettelel és utána megkéri a kezed, akkor kapsz 30.000 eurót és szabad vagy. Persze nem csak egy-két napos eljegyzésről legyen szó, mert akkor megtalállak és visszahozlak. De ha nem sikerült, akkor visszajössz, életed végéig ingyen fogsz nekem dolgozni, és feleségül jössz hozzám! Megegyeztünk? - nyújtotta a kezét.
-Igen! - fogtam vele kezet.
-Mehetsz is! Hétfőn várlak vissza az eredménnyel!
Némán álltam fel és kisétáltam az irodából. Ez lehetetlen! De ez az egyetlen egy esélyem arra, hogy valaha is eltűnhessek innen. Visszamentem az öltözőbe, összeszedtem a cuccaimat és azt a pénzt, amit a mai estéért kaptam és már ott se voltam. Ritkán jártam ki a bárból, általában minden időmet ott töltöttem. Nem volt saját lakásom, ezért mindig az öltözőben, vagy valamelyik vendégszobában aludtam, ha éppen nem volt foglalt. Furcsa volt friss levegőt szívni. Nem éreztem a dohányszagot és a tömény alkoholt. Ez volt az igazi Monaco. Kár, hogy ebből eddig még nem láttam semmit. Elmentem a legközelebbi hotelbe, és a hétvégére foglaltam magamnak egy szobát. Fáradtan dőltem be az ágyba, és rögtön el is nyomott az álom. Másnap reggel kiabálásra keltem. A szomszéd szobából jött. Nagy nehezen kikászálódtam és kimentem a folyosóra, hogy átkopogjak az ideiglenes szomszédaimhoz, hogy minden rendben van-e. Egy fiatal fiú nyitott ajtót, akin látszott, hogy nagyon ideges, de azért egy kedves mosolyt az arcára erőltetett és kitárta előttem az ajtót. Nem tudtam mire vélni, mivel közben telefonon hangosan kiabált valakivel. Nem kedves szavakat vágott az illetőhöz, az már biztos. Mikor lecsapta a mobilját az asztalra, érdeklődően rám nézett.
-Meddig akarsz még ott állni? - kérdezte hirtelen.
-Ohhh....bocsánat! Megyek is! - fordultam sarkon és visszaindultam a saját szobám felé.
-Várj! - futott utánam. - Nem úgy értettem. Csak furcsálltam, hogy nem jöttél be. Kérlek, ne haragudj! Gyere! Reggelizz nálam!
-Tényleg? - néztem rá meglepődve.
-Igen! - mosolygott.
-Így? - mutattam végig magamon, mert csak egy köntös volt rajtam és alatta pedig csak egy fehérnemű.
-Ha nem érzed magad zavarban, akkor én örülnék neki! - vigyorgott kajánul.
-Nos, rendben! Adrienn Stern vagyok. - nyújtottam a kezem.
-Sebastian Vettel. - fogott velem kezet.
Amikor kimondta a nevét, azt hittem összeesek. Ő lenne az, akit az ágyamba kell csábítanom? De hisz ő olyan kedves és helyes. Nem Adrienn! Te nem azért vagy itt, hogy beleszeress, hanem azért, hogy elszabadulj Miraztól!
-Valami baj van?
-Dehogyis! - mosolyogtam.
-Akkor gyere! - majd megragadta a kezem és maga után húzott.
Bementünk a szobájába, rendelt reggelit és leült velem szembe a kanapéra. Csodálatos szemei vannak. Egyszerűen tökéletes úgy, ahogy van! Az egész napot átbeszélgettük. Mindent elmesélt magáról és a Forma 1-ről. Én magam is meglepődtem, hogy mennyire élveztem, mikor az autósportról beszélt. Az egész napot nála töltöttem. Végig nagyon kedves volt, és folyton mosolygott. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az ajkait bámulom és ez neki is feltűnt.
-Jól vagy? - kérdezte.
-Persze. - kaptam el pirulva a fejemet.
-Adrienn!
-Igen?
-Holnap nem lenne kedved eljönni velem a harmadik szabadedzésre és az időmérőre? - kérdezte kisfiúsan.
-De nagyon szívesen! - mosolyogtam, majd az órára pillantottam, ami már éjfélt mutatott. - Jobb, ha most megyek, mert már elég késő van.
-Igaz! Akkor holnap reggel 8 órakor a szobám előtt?
-Rendben! Szép álmokat! - nyomtam egy apró puszit az arcára, mire legnagyobb meglepetésemre visszarántott, így az ölében kötöttem ki.
................
Ismét hoztam nektek egy novellát, vagyis csak az első részét. =) Ez a kis szösszenetet Monshe novellaíró pályázatára született, de úgy gondoltam, hogy veletek is megosztom. Remélem, elnyeri a tetszéseteket és írtok majd nekem pár véleményt. =)
Tömény cigarettafüst, terjengő alkohol szag, részeg pasasok mindenhol, önkívületi állapotban táncoló lányok a rudakon......ez Monaco másik oldala. Egy eldugott kis világ, amiről senki sem akar tudomást venni, inkább a szőnyeg alá söprik. Itt minden nap egy kész szenvedés, és innen nincs menekvés. Némán sétáltam hátra az öltözőbe, azon gondolkodva, hogy vajon én miért kerültem ide? Egyáltalán nem akartam, de a szüleim még kiskoromban lemondtak rólam, a nevelőintézetben pedig nem bírtam ki. Folyton bántottak és azt hittem, hogy az utcán majd jobb lesz. Tévedtem. Öt éve jöttem ide. Monaco volt az álmom. Azt gondoltam, hogy itt minden csak a csillogásról és a pénzről szól. Ez így is van, de ha te vagy a pénz tárgya az már nem olyan kellemes. Most már belátom, hogy Magyarországon az utcákon is jobb lett volna, mint itt. Én megpróbáltam visszamenni, de Miraz mindig megakadályozott. Ő a főnököm. Ő talált rám Monte-Carlo utcáin és munkát ajánlott, én pedig naivan elfogadtam. Azt hittem, hogy rosszabb nem lehet. Behozott ebbe a bárba, ahol minden nap kiéhezett, vén pasasok meresztgetik a szemüket a fiatalabbnál fiatalabb lányokra. Először csak pincérnőként dolgoztam, de ahogy egyre nőiesebb lettem, Miraz felküldött a színpadra. Először nem akartam és tiltakoztam ellene, de esélyem sem volt. Szép lassan kezdtem hozzászokni, hogy idegen férfiak bámulnak miközben csak egy forrónadrág és egy melltartó van rajtam. De ez sem segített azon, hogy ahányszor ott álltam mocskosnak éreztem magam. Soha nem tudtam és nem is fogom tudni lemosni magamról azt a piszkot, amit itt végig élek. Bármit megtennék, azért, hogy elmehessek innen.
-Adrienn, Miraz keres! - jött be az öltözőbe Carol.
-Megyek! - majd fel is álltam és elindultam a főnöki iroda felé.
Senkivel sem voltam innen jóban. Ők azt hiszik, hogy lenézem őket, pedig nem. Ugyanolyan helyzetben vagyok, mint ők, de én erről nem akarok beszélni. Kopogás nélkül sétáltam be Miraz irodájába.
-Kerestél? - csuktam be magam mögött az ajtót.
-Igen. - állt fel a székéből. - Úgy hallom, hogy panaszkodsz! - nézett rám mérgesen.
-Panaszkodok? Mégis miről és kinek? - kérdeztem vissza, mintha mit sem tudnék, pedig nagyon is jól tudtam, hogy mire céloz.
-Ugyanmár! - nézett rám mérgesen. - Mindketten tudjuk, hogy szabadulni akarsz. Ülj le! - mutatott a kanapéra, mire engedelmeskedtem neki. -Csak egy a probléma: innen soha nem fogsz tudni elmenni.
-De! - vágtam rá ridegen.
-Biztos vagy benne?
-Igen!
-Miben fogadnál rá?
-Bármiben!
-Rendben! Holnap péntek lesz, ami azt jelenti, hogy kezdődik a Monacoi Nagydíj hétvégéje. Ha lefekszel Sebastian Vettelel és utána megkéri a kezed, akkor kapsz 30.000 eurót és szabad vagy. Persze nem csak egy-két napos eljegyzésről legyen szó, mert akkor megtalállak és visszahozlak. De ha nem sikerült, akkor visszajössz, életed végéig ingyen fogsz nekem dolgozni, és feleségül jössz hozzám! Megegyeztünk? - nyújtotta a kezét.
-Igen! - fogtam vele kezet.
-Mehetsz is! Hétfőn várlak vissza az eredménnyel!
Némán álltam fel és kisétáltam az irodából. Ez lehetetlen! De ez az egyetlen egy esélyem arra, hogy valaha is eltűnhessek innen. Visszamentem az öltözőbe, összeszedtem a cuccaimat és azt a pénzt, amit a mai estéért kaptam és már ott se voltam. Ritkán jártam ki a bárból, általában minden időmet ott töltöttem. Nem volt saját lakásom, ezért mindig az öltözőben, vagy valamelyik vendégszobában aludtam, ha éppen nem volt foglalt. Furcsa volt friss levegőt szívni. Nem éreztem a dohányszagot és a tömény alkoholt. Ez volt az igazi Monaco. Kár, hogy ebből eddig még nem láttam semmit. Elmentem a legközelebbi hotelbe, és a hétvégére foglaltam magamnak egy szobát. Fáradtan dőltem be az ágyba, és rögtön el is nyomott az álom. Másnap reggel kiabálásra keltem. A szomszéd szobából jött. Nagy nehezen kikászálódtam és kimentem a folyosóra, hogy átkopogjak az ideiglenes szomszédaimhoz, hogy minden rendben van-e. Egy fiatal fiú nyitott ajtót, akin látszott, hogy nagyon ideges, de azért egy kedves mosolyt az arcára erőltetett és kitárta előttem az ajtót. Nem tudtam mire vélni, mivel közben telefonon hangosan kiabált valakivel. Nem kedves szavakat vágott az illetőhöz, az már biztos. Mikor lecsapta a mobilját az asztalra, érdeklődően rám nézett.
-Meddig akarsz még ott állni? - kérdezte hirtelen.
-Ohhh....bocsánat! Megyek is! - fordultam sarkon és visszaindultam a saját szobám felé.
-Várj! - futott utánam. - Nem úgy értettem. Csak furcsálltam, hogy nem jöttél be. Kérlek, ne haragudj! Gyere! Reggelizz nálam!
-Tényleg? - néztem rá meglepődve.
-Igen! - mosolygott.
-Így? - mutattam végig magamon, mert csak egy köntös volt rajtam és alatta pedig csak egy fehérnemű.
-Ha nem érzed magad zavarban, akkor én örülnék neki! - vigyorgott kajánul.
-Nos, rendben! Adrienn Stern vagyok. - nyújtottam a kezem.
-Sebastian Vettel. - fogott velem kezet.
Amikor kimondta a nevét, azt hittem összeesek. Ő lenne az, akit az ágyamba kell csábítanom? De hisz ő olyan kedves és helyes. Nem Adrienn! Te nem azért vagy itt, hogy beleszeress, hanem azért, hogy elszabadulj Miraztól!
-Valami baj van?
-Dehogyis! - mosolyogtam.
-Akkor gyere! - majd megragadta a kezem és maga után húzott.
Bementünk a szobájába, rendelt reggelit és leült velem szembe a kanapéra. Csodálatos szemei vannak. Egyszerűen tökéletes úgy, ahogy van! Az egész napot átbeszélgettük. Mindent elmesélt magáról és a Forma 1-ről. Én magam is meglepődtem, hogy mennyire élveztem, mikor az autósportról beszélt. Az egész napot nála töltöttem. Végig nagyon kedves volt, és folyton mosolygott. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az ajkait bámulom és ez neki is feltűnt.
-Jól vagy? - kérdezte.
-Persze. - kaptam el pirulva a fejemet.
-Adrienn!
-Igen?
-Holnap nem lenne kedved eljönni velem a harmadik szabadedzésre és az időmérőre? - kérdezte kisfiúsan.
-De nagyon szívesen! - mosolyogtam, majd az órára pillantottam, ami már éjfélt mutatott. - Jobb, ha most megyek, mert már elég késő van.
-Igaz! Akkor holnap reggel 8 órakor a szobám előtt?
-Rendben! Szép álmokat! - nyomtam egy apró puszit az arcára, mire legnagyobb meglepetésemre visszarántott, így az ölében kötöttem ki.
................
2010. június 23., szerda
43.rész
Néhány percig némaságba burkolózva ültem mellette. Nem tudtam, hogy beavassam-e őt is.
-Ha nem akarod elmondani, akkor nem erőltetem. - nézett rám megértően Jenson.
-Még gimiben történt. Fogadott a barátaival, hogy 3 hónap alatt megfektet. Nem sikerült neki és ezért mindezt a szememre hányta, majd szétkürtölte az egész suliban. Mindenki rajtam nevetett. Idiótának tartottak, amiért az egyik legmenőbb srácnak mondtam nemet. Azóta nem találkoztam vele. Egy évvel fölöttem járt, szóval még abban az évben elballagott. Akkor valamennyire csökkent az engem körülvevő utálat, de teljesen soha nem szűnt meg. - daráltam el egy szuszra.
-Jól esik, hogy elmondtad. - nézett rám kedvesen.
-Jessica? - váltottam gyorsan témát.
-A hotelben van. Szerencsére nagyon megértő. Nem féltékenykedett, mikor mondtam neki, hogy megakarlak ismerni.
-Tényleg, miről is akartál velem beszélni? - jutott hirtelen az eszembe.
-Csak kíváncsi voltam rád. Tudod az egész Paddock rólad beszél és az újságok címlapján is naponta látlak, emellett egy helyen is dolgozunk, mégsem futottunk még soha össze.
-Az egész Paddock? - húztam a számat.
-Bizony! Sőt, ahogy láttam a magazinokban is összehoztak pár pilótával.
-Ne is mondd! - nevettem. - Egyik sem igaz, de azért kedvesek, hogy jobban ismerik a magánéletemet, mint én.
-Ez itt így működik.
Elég sokáig beszélgettünk, majd körülbelül hajnali egy volt, mire visszaindultunk. Kellemeset csalódtam Jensonben. Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzeltem. Aztán eszembe jutott Sebastian. Istenem, már most hiányzik! Mi lesz így velem? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal szenderültem álomba azon az éjszakán. Szerdán még volt egy kellemetlen beszélgetésem Bernievel Jasonnel kapcsolatban, de sikerült túlélnem. Sőt egész jól ment. Bernie megígérte, hogy ha nem muszáj, akkor nem kell találkoznom vele, ami kész felüdülés volt. Csütörtökön tárgyalásról tárgyalásra rohantam. Egy nap alatt négy különböző témájú értekezleten vettem részt. Pénteken egész nap riportokat adtam, újra és újra kijelentve, hogy egyik pilótával sincs viszonyom. Furcsa volt tagadni a Sebhez fűződő kapcsolatomat, de egyenlőre szükségesnek éreztem. Szombaton, vasárnap és hétfőn végig adminisztráltam. Kedden pedig egy újabb hosszú tárgyalás következett a gumiszállítókkal kapcsolatban. Szerdán délelőtt már indultam is Kínába. Este volt, mire leszállt a gépem. Sanghaj csodálatos város, de én már az első nap majdnem eltévedtem. Mikor elfoglaltam a hotelszobám, rögtön ágyba is dőltem, mivel a csütörtök itt már a Forma 1-től hangos. Másnap reggel nyűgösen keltem fel. Gyorsan összeszedtem magam és már indultam is a pályára. A csütörtökkel kapcsolatban pedig igazam volt. Sanghaj utcáin már kora reggel Ferraris zászlókat láttam, és a kamionok miatt a forgalom kész káosz volt. Mikor beértem a boxutcába még alig voltak ott. Főként csak a szerelők sürögtek-forogtak. Ismét a Red Bull Racing boxa felé vettem az irányt, de olyan szerencsém nem volt, hogy feltartás nélkül oda is érjek. Útközben valaki elkapta a karom. Ahogy hátrafordultam Hülkenberggel találtam szembe magam.
-Mit akarsz? - kérdeztem ridegen.
-Szeretnék bocsánatot kérni! - nézett rám bűnbánóan. - Tudom, hogy nincs szó arra, amit tettem, de hidd el megbántam!
-Azt várod, hogy ezt beveszem? - néztem rá hitetlenkedve.
-Kérlek! Soha nem tudnálak bántani! - próbálkozott.
-Rendben! Ezt most elnézem neked! - jelentettem ki, mire megkönnyebbülten felsóhajtott. - De ne várd azt, hogy a legjobb barátok leszünk! Szia! - köszöntem el tőle, majd elviharoztam.
Mikor beértem a RBR boxába, rögtön mindenki mosolyogva intett nekem. Itt már csak ilyenek.
-Christian itt van már? - sétáltam oda Mikehoz.
-Igen. Hátul van. - mosolygott.
-Köszi. - mondtam neki, majd el indultam a boksz hátsó részébe.
A leghátsó szobában meg is találtam Christiant, aki épp egy papírkupac felett szenvedett.
-Túl látványosan unod! - álltam meg nevetve az ajtóban.
-Nem te vagy az első, aki megjegyzi. - vigyorgott.
-Gondoltam. - forgattam a szemeimet. - Ugye már nem haragszol rám, amiért felizgattam a pilótádat?
..........
-Ha nem akarod elmondani, akkor nem erőltetem. - nézett rám megértően Jenson.
-Még gimiben történt. Fogadott a barátaival, hogy 3 hónap alatt megfektet. Nem sikerült neki és ezért mindezt a szememre hányta, majd szétkürtölte az egész suliban. Mindenki rajtam nevetett. Idiótának tartottak, amiért az egyik legmenőbb srácnak mondtam nemet. Azóta nem találkoztam vele. Egy évvel fölöttem járt, szóval még abban az évben elballagott. Akkor valamennyire csökkent az engem körülvevő utálat, de teljesen soha nem szűnt meg. - daráltam el egy szuszra.
-Jól esik, hogy elmondtad. - nézett rám kedvesen.
-Jessica? - váltottam gyorsan témát.
-A hotelben van. Szerencsére nagyon megértő. Nem féltékenykedett, mikor mondtam neki, hogy megakarlak ismerni.
-Tényleg, miről is akartál velem beszélni? - jutott hirtelen az eszembe.
-Csak kíváncsi voltam rád. Tudod az egész Paddock rólad beszél és az újságok címlapján is naponta látlak, emellett egy helyen is dolgozunk, mégsem futottunk még soha össze.
-Az egész Paddock? - húztam a számat.
-Bizony! Sőt, ahogy láttam a magazinokban is összehoztak pár pilótával.
-Ne is mondd! - nevettem. - Egyik sem igaz, de azért kedvesek, hogy jobban ismerik a magánéletemet, mint én.
-Ez itt így működik.
Elég sokáig beszélgettünk, majd körülbelül hajnali egy volt, mire visszaindultunk. Kellemeset csalódtam Jensonben. Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzeltem. Aztán eszembe jutott Sebastian. Istenem, már most hiányzik! Mi lesz így velem? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal szenderültem álomba azon az éjszakán. Szerdán még volt egy kellemetlen beszélgetésem Bernievel Jasonnel kapcsolatban, de sikerült túlélnem. Sőt egész jól ment. Bernie megígérte, hogy ha nem muszáj, akkor nem kell találkoznom vele, ami kész felüdülés volt. Csütörtökön tárgyalásról tárgyalásra rohantam. Egy nap alatt négy különböző témájú értekezleten vettem részt. Pénteken egész nap riportokat adtam, újra és újra kijelentve, hogy egyik pilótával sincs viszonyom. Furcsa volt tagadni a Sebhez fűződő kapcsolatomat, de egyenlőre szükségesnek éreztem. Szombaton, vasárnap és hétfőn végig adminisztráltam. Kedden pedig egy újabb hosszú tárgyalás következett a gumiszállítókkal kapcsolatban. Szerdán délelőtt már indultam is Kínába. Este volt, mire leszállt a gépem. Sanghaj csodálatos város, de én már az első nap majdnem eltévedtem. Mikor elfoglaltam a hotelszobám, rögtön ágyba is dőltem, mivel a csütörtök itt már a Forma 1-től hangos. Másnap reggel nyűgösen keltem fel. Gyorsan összeszedtem magam és már indultam is a pályára. A csütörtökkel kapcsolatban pedig igazam volt. Sanghaj utcáin már kora reggel Ferraris zászlókat láttam, és a kamionok miatt a forgalom kész káosz volt. Mikor beértem a boxutcába még alig voltak ott. Főként csak a szerelők sürögtek-forogtak. Ismét a Red Bull Racing boxa felé vettem az irányt, de olyan szerencsém nem volt, hogy feltartás nélkül oda is érjek. Útközben valaki elkapta a karom. Ahogy hátrafordultam Hülkenberggel találtam szembe magam.
-Mit akarsz? - kérdeztem ridegen.
-Szeretnék bocsánatot kérni! - nézett rám bűnbánóan. - Tudom, hogy nincs szó arra, amit tettem, de hidd el megbántam!
-Azt várod, hogy ezt beveszem? - néztem rá hitetlenkedve.
-Kérlek! Soha nem tudnálak bántani! - próbálkozott.
-Rendben! Ezt most elnézem neked! - jelentettem ki, mire megkönnyebbülten felsóhajtott. - De ne várd azt, hogy a legjobb barátok leszünk! Szia! - köszöntem el tőle, majd elviharoztam.
Mikor beértem a RBR boxába, rögtön mindenki mosolyogva intett nekem. Itt már csak ilyenek.
-Christian itt van már? - sétáltam oda Mikehoz.
-Igen. Hátul van. - mosolygott.
-Köszi. - mondtam neki, majd el indultam a boksz hátsó részébe.
A leghátsó szobában meg is találtam Christiant, aki épp egy papírkupac felett szenvedett.
-Túl látványosan unod! - álltam meg nevetve az ajtóban.
-Nem te vagy az első, aki megjegyzi. - vigyorgott.
-Gondoltam. - forgattam a szemeimet. - Ugye már nem haragszol rám, amiért felizgattam a pilótádat?
..........
2010. június 22., kedd
Kreatív Blogger Díj
Szeretném megköszönni a díjat Noncsinak, Annenek, Icunak és Heninek! Köszönöm még egyszer!!! Ezt a díjat 7 embernek kell elküld,7 dolgot kell írj magadról,meg kell köszönd a díjat annak, akitől kaptad ,be kell írd kitől kaptad a díjat-a nevét pedig belinkelve :)
És természetesen a díjazottakat is értesítened kell! :D
Nos hét dolog rólam...
1. Sebastian Vettelnek szurkolok. =)
2. Először bizonytalan voltam, azzal kapcsolatban, hogy feltegyem-e vagy sem a történetemet erre a blogra. (De mint később kiderült nagyon jó döntés volt, hogy feltettem.)
3. Lehet, hogy meglepő, de szeretek idegen nyelveket tanulni(angol, német, spanyol, stb.).
4. Életem legnagyobb élménye a 2009-es Magyar Nagydíj időmérője volt. :D
5. Szeptembertől emelt német tagozatos gimnazista leszek.
6. Imádom a nagyvárosokat(főként: New York, Monaco, Abu-Dzabi, Barcelona, Berlin, Párizs, Milánó), ugyanakkor szeretem a természetet is.
7. Kedvenc ételem a Pollo estofado de las palamas. (Megjegyezném, hogy ezt én magam is tökéletesen eltudom készíteni :D)
Akiknek tovább adnám a díjat :
Szabus - http://szabus.blogspot.com/
Monshe - http://icemanfanfic.blogspot.com/
Icu - http://elveszettmult.blogspot.com/
Vic - http://victoriousfanfic.blogspot.com/
Anne - http://anneofdreamland.blogspot.com/
Gooffy - http://gooffyfanfic.blogspot.com/
Noncsi - http://noncsi120.blogspot.com/
Heni - http://henii96.blogspot.com/
Gicus - http://girlinf1.blogspot.com/
Nikíí - http://nikii0714.blogspot.com/
Alofun - http://alofun-alonsoka.blogspot.com/
Solya - http://amotorhome.blogspot.com/
2010. június 21., hétfő
42.rész
A többiek is észrevették, hogy egyszerűen nem jutok szóhoz.
-Minden rendben? - lengette meg a kezét előttem Jenson.
-Persze. - erőltettem magamra egy mosolyt és Jason felé nyújtottam a kezem. - Szia Jason! Adrienn Stern vagyok! Örülök, hogy újra látlak! - mondtam gúnyosan.
-Te vagy az? - kérdezte meglepetten.
-Ismeritek egymást? - szólt közbe Bernie.
-Sajnos! - vágtam rá.
-Még mindig pikkelsz rám azért az esetért? Hisz az még gimiben volt. - nézett rám lenézően.
-Mit keres ez itt? - fordultam a főnököm felé.
-Nevem is van. - Jason.
-Leszarom! - vágtam rá idegesen.
-Ő a McLaren főszponzorának új kirendeltsége. - jelentette ki Bernie.
Tudtam, hogy ez mit jelent! Minden egyes futamon és Forma 1-el kapcsolatos rendezvényen ott lesz. Az nem lehet! Gyűlölöm őt! Gyűlölöm azért, amit tett. Ő az a Jason, aki még a gimiben arra fogadott, hogy 3 hónap alatt megdönt. Nem sikerült neki...........mégis én vesztettem. Nem akarok vele egy légtérben lenni.
-Mit szólnátok hozzá, ha ketté válnánk? - kérdezte hirtelen Jenson, mire azt hittem elájulok.
Jason és én együtt? Az lehetetlen! Érdeklődően a pilótára néztünk, mire folytatta.
-Mivel Adriennel én, Jasonnel pedig te akartál beszélni: váljunk külön! Így mindannyiunknak kellemes esténk lesz, anélkül, hogy megfojtanák a másikat egy kanál vízben. - mutatott Jasonre és rám.
-Szó sem lehet róla! - vágta rá Jason.
-Bevallom: én magam is szívesebben tölteném az estét Jensonnel, mert félő, hogy még 5 perc a közelében – mutattam régi ismerősömre. - és hívni kell a mentőket....de nem hozzám, hanem hozzá.
-Legyen! - adta be a derekát Bernie, mire Jason már épp nyitotta volna a száját.
De én már nem hallottam. Ugyanis Jenson megragadta a kezem és az autója felé kezdett húzni. Kinyitotta előttem a kocsiajtót, beült mellém és rögtön a gázra lépett. Mikor már elég messze jártunk a hoteltől, megkönnyebbülten felsóhajtottam.
-Köszönöm! - néztem hálásan Jensonre.
-Én sem bírom! - rántotta meg a vállát.
-Hová megyünk? - kérdeztem.
-Ha nem bánod nem egy étterembe, mert semmi kedvem idióta dúsgazdagokkal bájvigyorogni vagy Jasonékkel összefutni. - húzta a száját, mire megütközve néztem rá. - Mi az? - kérdezte kíváncsian?
-Megleptél! Muszáj kedvesnek lenned? - néztem rá boci szemekkel. - Nem lehetnél inkább bunkó, pénzéhes dög? - kérdeztem reménykedve.
-Szóval ilyennek képzeltél. - nevetett.
-Sajnálom! - hajtottam le a fejem.
-Ugyan mit?
-Hogy előre leírtalak!
-Megszoktam. - mosolygott rám.
-De én nem vagyok ilyen!
-Velem valahogy mégsem szimpatizálsz?
-Nem szimpatizáltam. - javítottam ki, mire érdeklődve nézett rám. - Megmentettél, megkímélsz attól, hogy fejesekkel bájcsevegjek és elnézed nekem, hogy volt egy kis előítéletem veled szemben. 3 jó pont! - mosolyogtam.
-Vagyis nyert ügyem van?
-Körülbelül.
Még pár perc kocsikázás után megállt és leállította az autó motorját. Ahogy kiszálltam, elállt a lélegzetem. Egy kisebb hegyoldalon voltunk, ahonnan tökéletes kilátás nyílt az éjszakai fényében pompázó városra.
-Ez gyönyörű! - ámuldoztam.
-Tudtam, hogy tetszeni fog! - mosolygott és leült az egyik sziklára. - Még tavaly találtam rá erre a helyre.
-Nyugodt, mégis látod innen a nyüzsgést. - ültem le mellé.
-Pontosan.
Pár percig némán bámultuk a tájat, de éreztem, hogy valamit kérdezni akar csak nem tudja, hogyan fogjon hozzá
-Megkérdezheted! - mosolyogtam rá.
-Honnan tudod, hogy..... - kezdte volna.
-Megérzés. - vágtam közbe.
-Régi rossz emlék?
.............
-Minden rendben? - lengette meg a kezét előttem Jenson.
-Persze. - erőltettem magamra egy mosolyt és Jason felé nyújtottam a kezem. - Szia Jason! Adrienn Stern vagyok! Örülök, hogy újra látlak! - mondtam gúnyosan.
-Te vagy az? - kérdezte meglepetten.
-Ismeritek egymást? - szólt közbe Bernie.
-Sajnos! - vágtam rá.
-Még mindig pikkelsz rám azért az esetért? Hisz az még gimiben volt. - nézett rám lenézően.
-Mit keres ez itt? - fordultam a főnököm felé.
-Nevem is van. - Jason.
-Leszarom! - vágtam rá idegesen.
-Ő a McLaren főszponzorának új kirendeltsége. - jelentette ki Bernie.
Tudtam, hogy ez mit jelent! Minden egyes futamon és Forma 1-el kapcsolatos rendezvényen ott lesz. Az nem lehet! Gyűlölöm őt! Gyűlölöm azért, amit tett. Ő az a Jason, aki még a gimiben arra fogadott, hogy 3 hónap alatt megdönt. Nem sikerült neki...........mégis én vesztettem. Nem akarok vele egy légtérben lenni.
-Mit szólnátok hozzá, ha ketté válnánk? - kérdezte hirtelen Jenson, mire azt hittem elájulok.
Jason és én együtt? Az lehetetlen! Érdeklődően a pilótára néztünk, mire folytatta.
-Mivel Adriennel én, Jasonnel pedig te akartál beszélni: váljunk külön! Így mindannyiunknak kellemes esténk lesz, anélkül, hogy megfojtanák a másikat egy kanál vízben. - mutatott Jasonre és rám.
-Szó sem lehet róla! - vágta rá Jason.
-Bevallom: én magam is szívesebben tölteném az estét Jensonnel, mert félő, hogy még 5 perc a közelében – mutattam régi ismerősömre. - és hívni kell a mentőket....de nem hozzám, hanem hozzá.
-Legyen! - adta be a derekát Bernie, mire Jason már épp nyitotta volna a száját.
De én már nem hallottam. Ugyanis Jenson megragadta a kezem és az autója felé kezdett húzni. Kinyitotta előttem a kocsiajtót, beült mellém és rögtön a gázra lépett. Mikor már elég messze jártunk a hoteltől, megkönnyebbülten felsóhajtottam.
-Köszönöm! - néztem hálásan Jensonre.
-Én sem bírom! - rántotta meg a vállát.
-Hová megyünk? - kérdeztem.
-Ha nem bánod nem egy étterembe, mert semmi kedvem idióta dúsgazdagokkal bájvigyorogni vagy Jasonékkel összefutni. - húzta a száját, mire megütközve néztem rá. - Mi az? - kérdezte kíváncsian?
-Megleptél! Muszáj kedvesnek lenned? - néztem rá boci szemekkel. - Nem lehetnél inkább bunkó, pénzéhes dög? - kérdeztem reménykedve.
-Szóval ilyennek képzeltél. - nevetett.
-Sajnálom! - hajtottam le a fejem.
-Ugyan mit?
-Hogy előre leírtalak!
-Megszoktam. - mosolygott rám.
-De én nem vagyok ilyen!
-Velem valahogy mégsem szimpatizálsz?
-Nem szimpatizáltam. - javítottam ki, mire érdeklődve nézett rám. - Megmentettél, megkímélsz attól, hogy fejesekkel bájcsevegjek és elnézed nekem, hogy volt egy kis előítéletem veled szemben. 3 jó pont! - mosolyogtam.
-Vagyis nyert ügyem van?
-Körülbelül.
Még pár perc kocsikázás után megállt és leállította az autó motorját. Ahogy kiszálltam, elállt a lélegzetem. Egy kisebb hegyoldalon voltunk, ahonnan tökéletes kilátás nyílt az éjszakai fényében pompázó városra.
-Ez gyönyörű! - ámuldoztam.
-Tudtam, hogy tetszeni fog! - mosolygott és leült az egyik sziklára. - Még tavaly találtam rá erre a helyre.
-Nyugodt, mégis látod innen a nyüzsgést. - ültem le mellé.
-Pontosan.
Pár percig némán bámultuk a tájat, de éreztem, hogy valamit kérdezni akar csak nem tudja, hogyan fogjon hozzá
-Megkérdezheted! - mosolyogtam rá.
-Honnan tudod, hogy..... - kezdte volna.
-Megérzés. - vágtam közbe.
-Régi rossz emlék?
.............
2010. június 18., péntek
41.rész
Sziasztok! =)
Remélem tetszeni fog az új rész! =) A kedvenceim közé tartozik! =) Szóval szeretném, ha írnátok nekem sok-sok véleményt! =)
Kedden fáradtan keltem ki az ágyból. Szokás szerint kopogásra ébredtem.
-Ezt nem hiszem el! - sétált be Bernie.
-Ezt már én sem! - forgattam a szemeimet.
-Miért nem szóltál?
-Mégis miről? - húztam fel a szemöldököm.
-Hogy a pilótákkal kavarsz!? - dobbantott a lábaival.
-Kavarok? Pilótákkal? Többel is? - vigyorogtam csábítóan.
-Olvasd! - vágta le a konyhapultra az újságot, közben pedig töltött magának kávét.
-Csak nyugodtan! - mondtam cinikusan és a kezembe vettem a magazint.
„Adrienn Stern nem éri be eggyel! A Forma 1 új üdvöskéje eddig két trófeát tudhat a magáénak. Információink szerint két pilótával is intim kapcsolatot ápol és, hogy kik ő? Nico Hülkenberg és Fernando Alonso! Bizony, és ha a tényeket nézzük: mindkét srácnak barátnője van, sőt Fernando házas! Ajaj Adrienn! Nem szép dolog boldog kapcsolatokat tönkretenni! Különben: még a Brunos ügy is napirenden van. Mi lesz ennek az ámokfutásnak a vége?”
A végén már nevetnem kellett. Hogy tudnak ennyi szarságot összehordani?
-Szerinted ez vicces? - ráncolta a homlokát Bernie.
-Naná! Ennyi őrültséget ritkán látni egy oldalon. - jelentettem ki egyszerűen.
-Szóval egyikük sem járt az ágyadban?
-Semmi közöd ahhoz, hogy ki járt az ágyamban, de megnyugtatlak: ők nem!
-Vagyis még igen?
-Hey......Ismered azt a szót, hogy magánélet?
-Nem! - jelentette ki fölényesen. - Egyébként a válaszodból ítélve járt.
-Csak ezért jöttél? - mutattam a cikkre és ezzel próbáltam terelni a témát.
-Ennyire nem örülsz a társaságomnak?
-Lássuk csak! - gondolkodtam el. - Kedd hajnal van, a szexuális életemben turkálsz, elém vágsz egy cikket, miszerint két pilótával is lezavartam egy gyors „légyott”-ot, és mindemellett megittad a kávémat is. - mutattam a kezében lévő bögrére. - Ja és van egy olyan érzésem, hogy nem csak az én bosszantásom miatt vagy itt, hanem hamarosan a nyakamba zúdítasz valami olyat, amiről én hallani sem akarok. Igazam van?
-Hát tényleg lenne még valami! - húzta be a nyakát.
-Ne kímélj! Rosszabb már nem lehet! - sóhajtottam színpadiasan.
-El kellene velem jönnöd egy vacsorára ma este.
-Tévedtem! Milyen vacsora? - húztam fel a szemöldököm kétkedőn.
-Egy nevet mondok! - majd tartott egy kis hatásszünetet. - Jenson Button.
-Mit akar? - néztem rá kíváncsian.
-Megismerni. - jelentette ki egyszerűen.
-Rosszul kezdődik.
-Ne legyél ilyen ellenszenves! - rivallt rám.
-Nem vagyok az! De miért van olyan érzésem, hogy a megismerkedésen kívül van még valami a tarsolyodban?
-Na, de Adrienn! - dadogta.
-Ennek véletlenül sincs köze ahhoz, hogy ő a tavalyi világbajnok és, hogy a barátnőjével nincsenek valami jóban? - tettettem a meglepődöttet.
-Este 8 órakor a hotel bejáratánál! - jelentette ki és elindult kifelé.
-De.... - kezdtem volna.
-Nincs de! Ez főnöki utasítás volt! - fordult hátra, majd elhagyta a szobát.
Csak tátogni tudtam. Eddig még soha nem parancsolt rám ilyen hangnemben. De ha őszinte akarok lenni, már számítottam rá. Nehéz eset vagyok. Eddig egész nyugodtan tűrte a hibáimat és egy vacsorába nem fogok belehalni. Végül is lehet, hogy Jenson tök jó fej. Bár erre nem fogadnék............
Úgy döntöttem, hogy egy kicsit még neki látok dolgozni. Elintéztem pár telefont a Kínai Nagydíjjal kapcsolatban, majd még átnéztem néhány szerződést. Mondanom sem kell, mindezekkel az egész napom elment és mikor észbe kaptam már 6 óra volt. Gyorsan neki láttam készülődni. Letusoltam, fogat mostam, kivasaltam a hajam és feltettem egy halványabb sminket. A ruha választással viszont már gondba voltam. Végül hosszas keresgélés után egy térdig érő halványkék ruha mellett döntöttem. Mire kész lettem már pont 8 óra volt. Remek! Nőiesen késni fogok. Felkaptam a táskám és indultam is. Mikor a hotel bejáratához értem, már ott állt Bernie, Jenson és egy harmadik személy.
-Na végre, hogy ideértél! - jegyezte meg gúnyosan a főnököm.
-Egy kis késés hölgyeknél megengedett. - kelt a védelmemre Jenson, amin nagyon meglepődtem.
-Jó estét! - fordult felém az ismeretlen. - Jason Klötz vagyok!
Hirtelen ledermedtem. Amikor kimondta a nevét, bennem ragadt a lélegzet. Nem akartam elhinni, hogy ez ismét megtörténik...
Remélem tetszeni fog az új rész! =) A kedvenceim közé tartozik! =) Szóval szeretném, ha írnátok nekem sok-sok véleményt! =)
Kedden fáradtan keltem ki az ágyból. Szokás szerint kopogásra ébredtem.
-Ezt nem hiszem el! - sétált be Bernie.
-Ezt már én sem! - forgattam a szemeimet.
-Miért nem szóltál?
-Mégis miről? - húztam fel a szemöldököm.
-Hogy a pilótákkal kavarsz!? - dobbantott a lábaival.
-Kavarok? Pilótákkal? Többel is? - vigyorogtam csábítóan.
-Olvasd! - vágta le a konyhapultra az újságot, közben pedig töltött magának kávét.
-Csak nyugodtan! - mondtam cinikusan és a kezembe vettem a magazint.
„Adrienn Stern nem éri be eggyel! A Forma 1 új üdvöskéje eddig két trófeát tudhat a magáénak. Információink szerint két pilótával is intim kapcsolatot ápol és, hogy kik ő? Nico Hülkenberg és Fernando Alonso! Bizony, és ha a tényeket nézzük: mindkét srácnak barátnője van, sőt Fernando házas! Ajaj Adrienn! Nem szép dolog boldog kapcsolatokat tönkretenni! Különben: még a Brunos ügy is napirenden van. Mi lesz ennek az ámokfutásnak a vége?”
A végén már nevetnem kellett. Hogy tudnak ennyi szarságot összehordani?
-Szerinted ez vicces? - ráncolta a homlokát Bernie.
-Naná! Ennyi őrültséget ritkán látni egy oldalon. - jelentettem ki egyszerűen.
-Szóval egyikük sem járt az ágyadban?
-Semmi közöd ahhoz, hogy ki járt az ágyamban, de megnyugtatlak: ők nem!
-Vagyis még igen?
-Hey......Ismered azt a szót, hogy magánélet?
-Nem! - jelentette ki fölényesen. - Egyébként a válaszodból ítélve járt.
-Csak ezért jöttél? - mutattam a cikkre és ezzel próbáltam terelni a témát.
-Ennyire nem örülsz a társaságomnak?
-Lássuk csak! - gondolkodtam el. - Kedd hajnal van, a szexuális életemben turkálsz, elém vágsz egy cikket, miszerint két pilótával is lezavartam egy gyors „légyott”-ot, és mindemellett megittad a kávémat is. - mutattam a kezében lévő bögrére. - Ja és van egy olyan érzésem, hogy nem csak az én bosszantásom miatt vagy itt, hanem hamarosan a nyakamba zúdítasz valami olyat, amiről én hallani sem akarok. Igazam van?
-Hát tényleg lenne még valami! - húzta be a nyakát.
-Ne kímélj! Rosszabb már nem lehet! - sóhajtottam színpadiasan.
-El kellene velem jönnöd egy vacsorára ma este.
-Tévedtem! Milyen vacsora? - húztam fel a szemöldököm kétkedőn.
-Egy nevet mondok! - majd tartott egy kis hatásszünetet. - Jenson Button.
-Mit akar? - néztem rá kíváncsian.
-Megismerni. - jelentette ki egyszerűen.
-Rosszul kezdődik.
-Ne legyél ilyen ellenszenves! - rivallt rám.
-Nem vagyok az! De miért van olyan érzésem, hogy a megismerkedésen kívül van még valami a tarsolyodban?
-Na, de Adrienn! - dadogta.
-Ennek véletlenül sincs köze ahhoz, hogy ő a tavalyi világbajnok és, hogy a barátnőjével nincsenek valami jóban? - tettettem a meglepődöttet.
-Este 8 órakor a hotel bejáratánál! - jelentette ki és elindult kifelé.
-De.... - kezdtem volna.
-Nincs de! Ez főnöki utasítás volt! - fordult hátra, majd elhagyta a szobát.
Csak tátogni tudtam. Eddig még soha nem parancsolt rám ilyen hangnemben. De ha őszinte akarok lenni, már számítottam rá. Nehéz eset vagyok. Eddig egész nyugodtan tűrte a hibáimat és egy vacsorába nem fogok belehalni. Végül is lehet, hogy Jenson tök jó fej. Bár erre nem fogadnék............
Úgy döntöttem, hogy egy kicsit még neki látok dolgozni. Elintéztem pár telefont a Kínai Nagydíjjal kapcsolatban, majd még átnéztem néhány szerződést. Mondanom sem kell, mindezekkel az egész napom elment és mikor észbe kaptam már 6 óra volt. Gyorsan neki láttam készülődni. Letusoltam, fogat mostam, kivasaltam a hajam és feltettem egy halványabb sminket. A ruha választással viszont már gondba voltam. Végül hosszas keresgélés után egy térdig érő halványkék ruha mellett döntöttem. Mire kész lettem már pont 8 óra volt. Remek! Nőiesen késni fogok. Felkaptam a táskám és indultam is. Mikor a hotel bejáratához értem, már ott állt Bernie, Jenson és egy harmadik személy.
-Na végre, hogy ideértél! - jegyezte meg gúnyosan a főnököm.
-Egy kis késés hölgyeknél megengedett. - kelt a védelmemre Jenson, amin nagyon meglepődtem.
-Jó estét! - fordult felém az ismeretlen. - Jason Klötz vagyok!
Hirtelen ledermedtem. Amikor kimondta a nevét, bennem ragadt a lélegzet. Nem akartam elhinni, hogy ez ismét megtörténik...
2010. június 17., csütörtök
40.rész
-Szeretlek! - nyögte ki halkan Sebastian, miközben a mellkasomon fekve próbálta normalizálni a légzését.
-Mit mondtál? - kérdeztem meglepetten.
-Lehet, hogy korainak érzed, de úgy érzem ezt akkor is tudnod kell. - jelentette ki magabiztosan.
Pár percig csak szótlanul feküdtem alatta. Nem tudtam mit mondjak. Legszívesebben én is kimondanám, de félek még átadni Sebnek a szívem. De ha komolyan gondolom, akkor meg kell bíznom benne.
-Én is szeretlek! - simítottam végig a hátán, mire mosolyogva kapta fel a fejét.
Egy ideig csak némán néztük egymást. Nem volt szükség szavakra. Elég volt egy pillantás.
-Ugye, tudod, hogy mostantól csakis az enyém vagy?! - kérdezte Seb vigyorogva.
-Sejtettem. - suttogtam, majd megcsókoltam.
Sajnos az idő gyorsan telt és már azon kaptam magam, hogy a boxban állok Mike mellett. Seb éppen akkor sétált ki bukósisakkal a fején.
-Hol a szerencse puszim? - állt meg előttem, mire én csak lábujjhegyre emelkedtem és nyomtam egy apró puszit a bukójára. Elégedetten sétált ki a rajtrácsra és be is ült az autójába. Remegő lábakkal vártam, hogy elkezdődjön a futam. Christian idegességében az ujjaival a pulpituson dobolt. Mellette Adrian tapadt teljesen a kijelzőkre. Kigyulladtak a piros lámpák, a motorok felbőgtek, a nézők egy emberként álltak fel és feszülten figyelték a kedvencüket. 3, 2, 1..........és.......rajt!!! Az összes szerelő egyszerre ugrott fel, mikor látták, hogy Seb mire készül. Hibátlan rajt! A német megelőzte Webbert. A csapat ujjongásban tört ki, miközben én Ciaront, Mark versenymérnökét figyeltem. Hihetetlen düh öntötte el az arcát, aminek kifejezetten örültem. A versenyen minden rendben ment. Seb nyert. Látni kellett volna, hogy ujjongott a színfalak mögött. Sajnos nem mehettem oda a dobogóhoz gratulálni neki, mert az túl feltűnő lett volna. Így úgy döntöttem megvárom a boksz hátsó részében. Christian azonban szólt, hogy ne nagyon várjam, mivel az újságírók feltartják és nem fog hamar visszaérni. Megkértem, hogy mondja meg neki, hogy visszamentem a hotelbe és így is tettem. Nem volt kedvem ott maradni. Nem volt kedvem az eszeveszett ünnepléshez. Szinte ahogy betettem a lábam a szobába már kopogtak is.
-Sebastian!? - lepődtem meg.
Mosolyogva megrántotta a vállát és bejött a szobába. Figyelve arra, hogy az ajtót kulcsra zárja. Időm sem volt gondolkodni. Mikor újra felém fordult, ajkait rögtön az enyémre tapasztotta. Ott csókolt, ahol csak ért. A fenekemnél fogva felkapott és bevitt a hálóba. Hihetetlen hatással van rá a győzelem. Az egész éjszakát végig szeretkeztük. Nem bánnám, ha minden versenyen nyerne. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el, szorosan Sebhez bújva.
Másnap reggel, mikor felkeltem Seb még édesen szuszogott mellettem. Óvatosan kikászálódtam az öleléséből, magamra kaptam a köntösöm és kimentem a konyhába. Épp kávét tettem fel főni, mikor két erős kéz fonódott a derekamra.
-Mindig hátulról támadsz? - kérdeztem vigyorogva, mire csak belecsókolt a nyakamba.
-Zavar?
-Imádom! - fordultam meg, hogy a tengerkék szempárba nézhessek.
-Lassan mennem kell! - szomorodott el.
-Máris?
-Délután 4 órakor indul a gépem Németországba. Meglátogatom a szüleimet.
-Tudják már? - húztam fel a szemöldököm.
-Csak azt, hogy Hannaval szakítottunk. Meddig akarod titkolni? - fogta meg a kezem.
-Beszéltél Christiannal, igaz?
-Igen.
-Félsz?
-Mitől? - kérdezett vissza.
-Attól, hogy szerelmes leszel, de én majd a munkát választom. - néztem a szemeibe.
-Előfordulhat?
-Nem tudom. Őszintén nem tudom. - sóhajtottam.
-Kész vagyok harcolni érted a munkád ellen. - jelentette ki magabiztosan.
-Nem biztos, hogy kell majd értem küzdened. - mosolyogtam.
Sebbel gyorsan megreggeliztünk és már ment is. Még alig lépett ki az ajtón, de máris hiányzik. Összeszedtem magam és neki láttam a Maláj Nagydíj elemzésének. Hihetetlen mennyi adatot írtam ki. Végsebességek, leggyorsabb és leglassabb körök, helyezések, pontszámok, interjúk, megjelenések és még egy egész napig sorolhatnám.
........................
-Mit mondtál? - kérdeztem meglepetten.
-Lehet, hogy korainak érzed, de úgy érzem ezt akkor is tudnod kell. - jelentette ki magabiztosan.
Pár percig csak szótlanul feküdtem alatta. Nem tudtam mit mondjak. Legszívesebben én is kimondanám, de félek még átadni Sebnek a szívem. De ha komolyan gondolom, akkor meg kell bíznom benne.
-Én is szeretlek! - simítottam végig a hátán, mire mosolyogva kapta fel a fejét.
Egy ideig csak némán néztük egymást. Nem volt szükség szavakra. Elég volt egy pillantás.
-Ugye, tudod, hogy mostantól csakis az enyém vagy?! - kérdezte Seb vigyorogva.
-Sejtettem. - suttogtam, majd megcsókoltam.
Sajnos az idő gyorsan telt és már azon kaptam magam, hogy a boxban állok Mike mellett. Seb éppen akkor sétált ki bukósisakkal a fején.
-Hol a szerencse puszim? - állt meg előttem, mire én csak lábujjhegyre emelkedtem és nyomtam egy apró puszit a bukójára. Elégedetten sétált ki a rajtrácsra és be is ült az autójába. Remegő lábakkal vártam, hogy elkezdődjön a futam. Christian idegességében az ujjaival a pulpituson dobolt. Mellette Adrian tapadt teljesen a kijelzőkre. Kigyulladtak a piros lámpák, a motorok felbőgtek, a nézők egy emberként álltak fel és feszülten figyelték a kedvencüket. 3, 2, 1..........és.......rajt!!! Az összes szerelő egyszerre ugrott fel, mikor látták, hogy Seb mire készül. Hibátlan rajt! A német megelőzte Webbert. A csapat ujjongásban tört ki, miközben én Ciaront, Mark versenymérnökét figyeltem. Hihetetlen düh öntötte el az arcát, aminek kifejezetten örültem. A versenyen minden rendben ment. Seb nyert. Látni kellett volna, hogy ujjongott a színfalak mögött. Sajnos nem mehettem oda a dobogóhoz gratulálni neki, mert az túl feltűnő lett volna. Így úgy döntöttem megvárom a boksz hátsó részében. Christian azonban szólt, hogy ne nagyon várjam, mivel az újságírók feltartják és nem fog hamar visszaérni. Megkértem, hogy mondja meg neki, hogy visszamentem a hotelbe és így is tettem. Nem volt kedvem ott maradni. Nem volt kedvem az eszeveszett ünnepléshez. Szinte ahogy betettem a lábam a szobába már kopogtak is.
-Sebastian!? - lepődtem meg.
Mosolyogva megrántotta a vállát és bejött a szobába. Figyelve arra, hogy az ajtót kulcsra zárja. Időm sem volt gondolkodni. Mikor újra felém fordult, ajkait rögtön az enyémre tapasztotta. Ott csókolt, ahol csak ért. A fenekemnél fogva felkapott és bevitt a hálóba. Hihetetlen hatással van rá a győzelem. Az egész éjszakát végig szeretkeztük. Nem bánnám, ha minden versenyen nyerne. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el, szorosan Sebhez bújva.
Másnap reggel, mikor felkeltem Seb még édesen szuszogott mellettem. Óvatosan kikászálódtam az öleléséből, magamra kaptam a köntösöm és kimentem a konyhába. Épp kávét tettem fel főni, mikor két erős kéz fonódott a derekamra.
-Mindig hátulról támadsz? - kérdeztem vigyorogva, mire csak belecsókolt a nyakamba.
-Zavar?
-Imádom! - fordultam meg, hogy a tengerkék szempárba nézhessek.
-Lassan mennem kell! - szomorodott el.
-Máris?
-Délután 4 órakor indul a gépem Németországba. Meglátogatom a szüleimet.
-Tudják már? - húztam fel a szemöldököm.
-Csak azt, hogy Hannaval szakítottunk. Meddig akarod titkolni? - fogta meg a kezem.
-Beszéltél Christiannal, igaz?
-Igen.
-Félsz?
-Mitől? - kérdezett vissza.
-Attól, hogy szerelmes leszel, de én majd a munkát választom. - néztem a szemeibe.
-Előfordulhat?
-Nem tudom. Őszintén nem tudom. - sóhajtottam.
-Kész vagyok harcolni érted a munkád ellen. - jelentette ki magabiztosan.
-Nem biztos, hogy kell majd értem küzdened. - mosolyogtam.
Sebbel gyorsan megreggeliztünk és már ment is. Még alig lépett ki az ajtón, de máris hiányzik. Összeszedtem magam és neki láttam a Maláj Nagydíj elemzésének. Hihetetlen mennyi adatot írtam ki. Végsebességek, leggyorsabb és leglassabb körök, helyezések, pontszámok, interjúk, megjelenések és még egy egész napig sorolhatnám.
........................
2010. június 16., szerda
39.rész
Ezt a részt egy barátnőmnek ajánlom, aki nagyon sok jó tanáccsal látott el az elmúlt napokban a fejezetet illetően! Ez úton köszönöm neki! :D Remélem, írtok majd nekem sok-sok véleményt! =)
Sebastian pillanatok alatt felállt, felvette a pólóját és már ott sem volt. Sajnáltam, hogy nem köszönt el. Csak feküdtem és gondolkoztam. Nem akartam a futam kezdete előtt kimenni. Hirtelen lépteket hallottam, majd az ajtóban feltűnt egy szőke hajú, kedves mosolyú nő.
-Jó napot! - köszönt illedelmesen. - Christian keresi Önt.
-Jó napot! - álltam fel mosolyogva és odamentem hozzá. - Ha lehet tegeződjünk! - nyújtottam a kezem, mire láthatóan meglepődött.
-Britta Roeske, Sebastian Vettel sajtósa vagyok. - fogott velem kezet.
-Adrienn Stern, Bernie Ecclestone jobb keze.
-Te vagy az? - kérdezte tátott szájjal, mire csak bólintottam. - Nem így képzeltelek el.
-Kitalálom! Azt hitted, hogy egy platinaszőke hajú, szilikonnal feltöltött, beképzelt nyafogógép vagyok. - adtam elő, mire felnevetett.
-Ez kicsit túlzás! De akkor is kellemeset csalódtam. - mosolygott.
-Ennek örülök! De azt mondtad, hogy keres Christian? - húztam fel a szemöldököm.
-Jaj, igen! - esett le neki.
-Nem tudod miért? - húztam be a nyakam.
-Nyugi! Szerintem nem a Raqueles ügy miatt. - biztatott.
-Ilyen gyorsan terjednek a hírek? - nevettem.
-Már vagy egy órája tudom.
-Később még összefuthatnánk! - vigyorogtam.
-Ebben egyet értünk! De nekem most mennem kell! Még van pár dolgom! Szia! - köszönt el, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott.
Lassú léptekkel, félve indultam el Christianhoz. Mikor odaértem hozzá épp Sebastian mellett állt. Na ebből se fog semmi jó kisülni!
-Kerestél? - kérdeztem.
-Igen! - válaszolt keményen a csapatfőnök, mire Seb kisfiúsan rám nézett.
-Mit tettem? - emeltem fel védelmezően a kezeimet sóhajtva.
-Felizgattad a pilótánkat verseny előtt. - jelentett ki, mire akaratlanul is Seb férfiasságára néztem, majd hatalmas, tágra nyitott szemekkel bámultam a csapatfőnökre.
-Ez komoly? - húztam fel a szemöldököm.
-Szerinted? - kérdezett vissza kiakadva Christian.
-Hát...... - kezdtem volna.
-Ha most a méreteire akarsz utalni, akkor inkább fogd be! - rivallt rám, mire Seb nevetésben tört ki.
-Miért ne véleményezhetné? - kérdezte vigyorogva a német, mire finoman bokán rúgtam. - Heyyy..... - kiáltott fel, mire mindenki ránk nézett.
-Nem történt semmi! Csak fenyítem a kisgyereket! - nevettem, mire a többiek is vigyorogni kezdtek, de Seb csak szúrós pillantásokat vetett rám.
-Szóval! Visszatérve az eredeti témához....Adrienn, kezdj vele valamit! - mutatott a németre.
Seb ördögien elvigyorodott és már tudtam, hogy mire gondol.
-Azt már nem! Oldja meg maga! Van neki két, szép keze! - vágtam rá, mire mindketten meglepetten néztek rám. - Kényszerből nem fogom kielégíteni!
-Ki beszélt itt kényszerről? - kérdezte Christian.
Még egyszer ránéztem Seb féltett kincsére és be kell valljam, izgalmasnak találtam a helyzetet. Hirtelen ötlettől vezérelve, megragadtam Seb karját és magam után húztam abba a szobába, ahol az előbb belemelegedtünk a dolgokba. Pontosan tudtam, hogy mit fog tenni. Amikor bezártam az ajtót, rögtön a falnak nyomott és vad, szenvedélyes csókban forrtunk össze. A bal lábam felhúzta a derekáig és végig simított a belső combomon, mire elégedett sóhaj tört ki belőlem. A nyakamat halmozta el csókokkal, miközben én levettem róla a pólóját. Felkapott és a kanapéhoz vitt, majd finoman lefektetett. Éreztem, hogy egyre jobban kíván és már alig bír magával. Villámgyorsan megszabadított a fehér, combközépig érő ruhámtól, majd ő is kilépett a farmerjából. Végig csókolta az egész testemet, közben pedig szinte letépte rólam a feleslegessé vált fehérneműket. Levette a boxerét, felhelyezett egy óvszert, mélyen a szemeimbe nézett és belémhatolt. Egyszerre nyögtünk fel. Tekintete ködös volt, és láttam benne, hogy régóta várt erre a pillanatra. Testünk teljesen egy ütemre mozgott. Hol lassabban, hol gyorsabban. Ahogy Sebastian egyre mélyebbeket és erősebbeket lökött, tudtam, hogy nincs sok hátra. Pár perc múlva testünk egyszerre feszült meg, ezzel a gyönyörbe repítve minket........
Sebastian pillanatok alatt felállt, felvette a pólóját és már ott sem volt. Sajnáltam, hogy nem köszönt el. Csak feküdtem és gondolkoztam. Nem akartam a futam kezdete előtt kimenni. Hirtelen lépteket hallottam, majd az ajtóban feltűnt egy szőke hajú, kedves mosolyú nő.
-Jó napot! - köszönt illedelmesen. - Christian keresi Önt.
-Jó napot! - álltam fel mosolyogva és odamentem hozzá. - Ha lehet tegeződjünk! - nyújtottam a kezem, mire láthatóan meglepődött.
-Britta Roeske, Sebastian Vettel sajtósa vagyok. - fogott velem kezet.
-Adrienn Stern, Bernie Ecclestone jobb keze.
-Te vagy az? - kérdezte tátott szájjal, mire csak bólintottam. - Nem így képzeltelek el.
-Kitalálom! Azt hitted, hogy egy platinaszőke hajú, szilikonnal feltöltött, beképzelt nyafogógép vagyok. - adtam elő, mire felnevetett.
-Ez kicsit túlzás! De akkor is kellemeset csalódtam. - mosolygott.
-Ennek örülök! De azt mondtad, hogy keres Christian? - húztam fel a szemöldököm.
-Jaj, igen! - esett le neki.
-Nem tudod miért? - húztam be a nyakam.
-Nyugi! Szerintem nem a Raqueles ügy miatt. - biztatott.
-Ilyen gyorsan terjednek a hírek? - nevettem.
-Már vagy egy órája tudom.
-Később még összefuthatnánk! - vigyorogtam.
-Ebben egyet értünk! De nekem most mennem kell! Még van pár dolgom! Szia! - köszönt el, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott.
Lassú léptekkel, félve indultam el Christianhoz. Mikor odaértem hozzá épp Sebastian mellett állt. Na ebből se fog semmi jó kisülni!
-Kerestél? - kérdeztem.
-Igen! - válaszolt keményen a csapatfőnök, mire Seb kisfiúsan rám nézett.
-Mit tettem? - emeltem fel védelmezően a kezeimet sóhajtva.
-Felizgattad a pilótánkat verseny előtt. - jelentett ki, mire akaratlanul is Seb férfiasságára néztem, majd hatalmas, tágra nyitott szemekkel bámultam a csapatfőnökre.
-Ez komoly? - húztam fel a szemöldököm.
-Szerinted? - kérdezett vissza kiakadva Christian.
-Hát...... - kezdtem volna.
-Ha most a méreteire akarsz utalni, akkor inkább fogd be! - rivallt rám, mire Seb nevetésben tört ki.
-Miért ne véleményezhetné? - kérdezte vigyorogva a német, mire finoman bokán rúgtam. - Heyyy..... - kiáltott fel, mire mindenki ránk nézett.
-Nem történt semmi! Csak fenyítem a kisgyereket! - nevettem, mire a többiek is vigyorogni kezdtek, de Seb csak szúrós pillantásokat vetett rám.
-Szóval! Visszatérve az eredeti témához....Adrienn, kezdj vele valamit! - mutatott a németre.
Seb ördögien elvigyorodott és már tudtam, hogy mire gondol.
-Azt már nem! Oldja meg maga! Van neki két, szép keze! - vágtam rá, mire mindketten meglepetten néztek rám. - Kényszerből nem fogom kielégíteni!
-Ki beszélt itt kényszerről? - kérdezte Christian.
Még egyszer ránéztem Seb féltett kincsére és be kell valljam, izgalmasnak találtam a helyzetet. Hirtelen ötlettől vezérelve, megragadtam Seb karját és magam után húztam abba a szobába, ahol az előbb belemelegedtünk a dolgokba. Pontosan tudtam, hogy mit fog tenni. Amikor bezártam az ajtót, rögtön a falnak nyomott és vad, szenvedélyes csókban forrtunk össze. A bal lábam felhúzta a derekáig és végig simított a belső combomon, mire elégedett sóhaj tört ki belőlem. A nyakamat halmozta el csókokkal, miközben én levettem róla a pólóját. Felkapott és a kanapéhoz vitt, majd finoman lefektetett. Éreztem, hogy egyre jobban kíván és már alig bír magával. Villámgyorsan megszabadított a fehér, combközépig érő ruhámtól, majd ő is kilépett a farmerjából. Végig csókolta az egész testemet, közben pedig szinte letépte rólam a feleslegessé vált fehérneműket. Levette a boxerét, felhelyezett egy óvszert, mélyen a szemeimbe nézett és belémhatolt. Egyszerre nyögtünk fel. Tekintete ködös volt, és láttam benne, hogy régóta várt erre a pillanatra. Testünk teljesen egy ütemre mozgott. Hol lassabban, hol gyorsabban. Ahogy Sebastian egyre mélyebbeket és erősebbeket lökött, tudtam, hogy nincs sok hátra. Pár perc múlva testünk egyszerre feszült meg, ezzel a gyönyörbe repítve minket........
2010. június 15., kedd
38.rész
Sziasztok! Itt a következő rész! =) Remélem, írtok sok-sok véleményt! =)
-Ezt nem te mondod meg! - szólalt fel Mark.
-De te sem! - vágott vissza Seb.
-Nehogymár őt véd! - csattant fel az ausztrál.
-Miért ne védhetném őt? Sokkal kedvesebb, mint Raquel. - jelentette ki mosolyogva.
-Itt nem te dominálsz kisfiú!
-De te sem papi! - álltam Seb mellé dühösen.
-Na idefigyelj! - kezdete volna, de közbevágtam.
-Ne! Mark, ne! Tudjuk nagyon jól, hogy nem mondanál nekem semmi olyat, ami engem megbántana, mivel egy nyalizós kis féreg vagy és félsz, hogy Bernie a végén még rossz dolgokat hallana rólad!
Az ausztrál nem válaszolt semmit, csak némán, villámokat szóró szemekkel állt előttem. Tudtam, hogy túllőttem a célon, de muszáj volt, mert különben nem hagyja abba. Ennek pedig félő, hogy Seb látná a kárát. A csapatfőnök csendesen figyelte a vitánkat, de már érezte, hogy semmi jó nem sül ki abból, ha a versenyzői verseny előtt egymásnak ugranak.
-Elég volt! Nem hiányzik egy csapaton belüli balhé! Mindannyian hagyjátok abba!- szólalt meg hosszas hallgatás után. - Raquel, te menj vissza a férjedhez! Adrienn, te pedig a box hátsó részébe.
-Ezt nem teheted! - nyávogott Raquel.
-Itt én vagyok a főnök és azt tehetem, amit jónak látok! - osztotta ki.
A spanyol némán vonult vissza a Ferrari boxába, közben pedig Mark vetett gyűlölködő pillantásokat, de mikor ránéztem az arcvonásai elsimultak. Bólintott, majd a versenymérnökéhez sietett.
-Köszönöm! - néztem hálásan Christianra.
-Menj hátra! - szólt rám.
Tudtam, hogy mérges, hisz kellemetlen helyzetbe hoztam, ami egyáltalán nem hiányzott neki. Így szótlanul teljesítettem a kérését és elindultam a szobába, ahol az incidens előtt ücsörögtem. Gondolatok milliói cikáztak az agyamban. Féltem, hogy ezzel Sebnek okoztam bonyodalmakat, másrészről viszont Fer fog rám neheztelni, amiért elmondtam a feleségének, amit bizalmasan rám bízott. Remek! Bernietől pedig már előre rettegek! Mit fog szólni, ahhoz, hogy a kedves bájvigyorok helyett, szitkozódásokat osztogatok?! Már vagy egy órája ülhettem ott, mikor hallottam, hogy valaki belép a szobába és maga mögött bezárja az ajtót. Éreztem a kellemes illatot, ami mindig elbódít. A kanapé besüppedt mellettem és egy erős kéz fonódott a derekamra. Felnéztem a tengerkék szempárba, mely nyugodtnak tűnt, de tudtam, hogy ez egyáltalán nem így van. Éreztem rajta, hogy izgul...nagyon. Éreztem, hogy lappang benne a düh, mindez miattam.
-Sajnálom. -suttogtam.
-Mégis mit? - húzta fel a szemöldökét.
-Ezt az egészet.
-Ne légy bolond! - húzott magához.
-De.... - kezdtem volna, de félbeszakított.....
Ajkai az enyémre tapadtak, majd nyelve utat tört magának. Nyelveink szenvedélyes, mégis érzéki táncot jártak. Ott helyben letudtam volna teperni. Finoman hátradöntött a kanapén. De egy percre sem hajolt el tőlem. Teljesen testével rám nehezedett, még közelebb férkőzve hozzám. Egyre lejjebb haladt. Már a nyakam csókolgatta. Mikor megéreztem a kezét a combközépig érő ruhám alatt, felsóhajtottam. Lehúztam róla a felsőjét, és az izmos felsőtestéhez simultam. Keze már rég a belső combomnál időzött. Vad csókban forrtunk össze. Éreztem, hogy kíván és ezzel én sem voltam másként. Vágytam rá....mindennél jobban.
-Sebastian! – hallottuk meg Mike hangját az ajtóban.
-A fenébe! - suttogtam.
-Mi az? - kiáltott ki Seb.
-Gyere! Készülnöd kell, már csak két óránk van a kezdésig! - majd a léptek hangjából ítélve el is ment.
-Ilyen nincs! - hajtotta fejét a vállamra.
-Nyugi, bepótoljuk! - simítottam végig a hátán és próbáltam normalizálni a légzésemet.
A szemembe nézett és megcsókolt. De ez más volt, mint az eddigiek. Volt benne valami különleges. Gyengéd volt és romantikus. Éreztem benne a szerelem egy apró szikráját.
-Ígérd meg, hogy itt fogsz várni! - sóhajtott.
-Ígérem! Te pedig nyerd meg a versenyt és mutasd meg, hogy te vagy a legjobb! - túrtam bele a hajába.
-Érted...........
-Ezt nem te mondod meg! - szólalt fel Mark.
-De te sem! - vágott vissza Seb.
-Nehogymár őt véd! - csattant fel az ausztrál.
-Miért ne védhetném őt? Sokkal kedvesebb, mint Raquel. - jelentette ki mosolyogva.
-Itt nem te dominálsz kisfiú!
-De te sem papi! - álltam Seb mellé dühösen.
-Na idefigyelj! - kezdete volna, de közbevágtam.
-Ne! Mark, ne! Tudjuk nagyon jól, hogy nem mondanál nekem semmi olyat, ami engem megbántana, mivel egy nyalizós kis féreg vagy és félsz, hogy Bernie a végén még rossz dolgokat hallana rólad!
Az ausztrál nem válaszolt semmit, csak némán, villámokat szóró szemekkel állt előttem. Tudtam, hogy túllőttem a célon, de muszáj volt, mert különben nem hagyja abba. Ennek pedig félő, hogy Seb látná a kárát. A csapatfőnök csendesen figyelte a vitánkat, de már érezte, hogy semmi jó nem sül ki abból, ha a versenyzői verseny előtt egymásnak ugranak.
-Elég volt! Nem hiányzik egy csapaton belüli balhé! Mindannyian hagyjátok abba!- szólalt meg hosszas hallgatás után. - Raquel, te menj vissza a férjedhez! Adrienn, te pedig a box hátsó részébe.
-Ezt nem teheted! - nyávogott Raquel.
-Itt én vagyok a főnök és azt tehetem, amit jónak látok! - osztotta ki.
A spanyol némán vonult vissza a Ferrari boxába, közben pedig Mark vetett gyűlölködő pillantásokat, de mikor ránéztem az arcvonásai elsimultak. Bólintott, majd a versenymérnökéhez sietett.
-Köszönöm! - néztem hálásan Christianra.
-Menj hátra! - szólt rám.
Tudtam, hogy mérges, hisz kellemetlen helyzetbe hoztam, ami egyáltalán nem hiányzott neki. Így szótlanul teljesítettem a kérését és elindultam a szobába, ahol az incidens előtt ücsörögtem. Gondolatok milliói cikáztak az agyamban. Féltem, hogy ezzel Sebnek okoztam bonyodalmakat, másrészről viszont Fer fog rám neheztelni, amiért elmondtam a feleségének, amit bizalmasan rám bízott. Remek! Bernietől pedig már előre rettegek! Mit fog szólni, ahhoz, hogy a kedves bájvigyorok helyett, szitkozódásokat osztogatok?! Már vagy egy órája ülhettem ott, mikor hallottam, hogy valaki belép a szobába és maga mögött bezárja az ajtót. Éreztem a kellemes illatot, ami mindig elbódít. A kanapé besüppedt mellettem és egy erős kéz fonódott a derekamra. Felnéztem a tengerkék szempárba, mely nyugodtnak tűnt, de tudtam, hogy ez egyáltalán nem így van. Éreztem rajta, hogy izgul...nagyon. Éreztem, hogy lappang benne a düh, mindez miattam.
-Sajnálom. -suttogtam.
-Mégis mit? - húzta fel a szemöldökét.
-Ezt az egészet.
-Ne légy bolond! - húzott magához.
-De.... - kezdtem volna, de félbeszakított.....
Ajkai az enyémre tapadtak, majd nyelve utat tört magának. Nyelveink szenvedélyes, mégis érzéki táncot jártak. Ott helyben letudtam volna teperni. Finoman hátradöntött a kanapén. De egy percre sem hajolt el tőlem. Teljesen testével rám nehezedett, még közelebb férkőzve hozzám. Egyre lejjebb haladt. Már a nyakam csókolgatta. Mikor megéreztem a kezét a combközépig érő ruhám alatt, felsóhajtottam. Lehúztam róla a felsőjét, és az izmos felsőtestéhez simultam. Keze már rég a belső combomnál időzött. Vad csókban forrtunk össze. Éreztem, hogy kíván és ezzel én sem voltam másként. Vágytam rá....mindennél jobban.
-Sebastian! – hallottuk meg Mike hangját az ajtóban.
-A fenébe! - suttogtam.
-Mi az? - kiáltott ki Seb.
-Gyere! Készülnöd kell, már csak két óránk van a kezdésig! - majd a léptek hangjából ítélve el is ment.
-Ilyen nincs! - hajtotta fejét a vállamra.
-Nyugi, bepótoljuk! - simítottam végig a hátán és próbáltam normalizálni a légzésemet.
A szemembe nézett és megcsókolt. De ez más volt, mint az eddigiek. Volt benne valami különleges. Gyengéd volt és romantikus. Éreztem benne a szerelem egy apró szikráját.
-Ígérd meg, hogy itt fogsz várni! - sóhajtott.
-Ígérem! Te pedig nyerd meg a versenyt és mutasd meg, hogy te vagy a legjobb! - túrtam bele a hajába.
-Érted...........
2010. június 14., hétfő
37.rész
Némán ücsörögtem a boksz hátsó részében és az agyam folyamatosan zakatolt. Christian mindig is őszinte volt velem, de most szinte kioktatott. Pontosan tudom, hogy igaza volt, de ezt nem szoktam meg tőle. Nem tudom, mit tehetnék. A bizonytalanság viszont megőrít. Félek, hogy ha szerelmes leszek a munkám háttérbe kerül és nem tudom, hogy eltudnám-e viselni. Más örülne, ha megszabadulni a kötelezettségeitől, én pedig szinte harcolok érte......saját magammal. Gondolatmenetemet egy női hang szakította meg.
-Szia! - mikor a hang irányába fordultam Fernando feleségét pillantottam meg.
-Szia! Miben segíthetek? - kérdeztem mosolyogva.
-Bejöhetek? - kérdezett vissza Raquel.
-Persze. Gyere! Foglalj helyet! - intettem neki, hogy kerüljön beljebb.
-Szóval komoly dologról szeretnék veled beszélni. - sóhajtott.
-Hallgatlak! - vágtam rá.
-Úgy hallom, hogy Fernandoval mostanában nagyon jóban vagytok..... - kezdte.
-Ha arra gondolsz: semmi nincs köztünk és nem is lesz! Ezt jobb ha az elején tudod. - szóltam bele a mondanivalójába.
-Mivel nem ismerlek, így nem hiszek neked. - mondta cinikusan.
-Ez nem ismertség kérdése. Ha már csak gondolsz is arra, hogy megcsal, akkor valami nagyon nincs rendben köztetek. Igen, Fer nekem elmondta, hogy mi helyzet, én pedig megpróbáltam neki tanácsot adni, mint barát. De nem akarok belefolyni az ügyetekbe. Ezt nektek kell lerendeznetek! - magyaráztam.
-Na idefigyelj! Te engem csak ne oktass ki, hogy milyen az ideális kapcsolat, mert te semmit nem tudsz rólunk! Nem tudod. Hogy mennyi mindent éltünk át együtt, hogy mennyi csatát vívtunk a szerelmünkért! - kiabált.
-Én csak tanácsot adtam. - jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
-Méghogy tanács? - húzta fel a szemöldökét. - Én átlátok rajtad!
-Igen? Mit látsz?
-Nem fogsz közénk állni! - szűrte a fogai között. - Te csak egy sarki idióta vagy, aki összefeküdt valakivel, azért, hogy itt lehessen! Soha az életben nem érdemelnéd meg, hogy, valaha is itt dolgoz!
-Van egy rossz hírem: nem feküdtem össze senkivel és már itt vagyok! Megnyugtatlak nem fogok elmenni! - válaszoltam higgadtan.
-Takarodj!
-Innen nem én megyek el, hanem te! - vágtam rá.
-Csak hiszed! - vigyorgott ördögien. - Christian! - sikította el magát, majd kirontott a szobából.
A kis magassarkújában tipegve indult meg a box első része felé, és rögtön célba vette a csapatfőnököt, aki Sebastiannal beszélgetett. Mikor a német rám nézett melegség járta át a testem és már alig vártam, hogy kettesben lehessünk.
-Ez a nő kibírhatatlan! - állt meg előttük Raquel.
-Te sem panaszkodhatsz! - mosolyogtam rá angyalian.
-Nyugi lányok! Mi történt? - kérdezte óvatosan Christian.
-Ez a csitri azt hiszi, hogy ő mindent tud a kapcsolatokról és még engem akart kioktatni. De nem jött be neki! Tudom, hogy viszonyod van Fernandoval és hidd el: addig nem nyugszom, míg meg nem bánod, hogy valaha is betetted a lábad ide! - köpte a szavakat a spanyol.
-Ezt nem kellett volna! - jelentette ki Christian és rám nézett.
Tudta, hogy robbanni fogok és az nagyot fog szólni.
-Egyszer mondom el, úgy, hogy megértsd, mivel úgy látom nehéz a felfogásod! Fernandoval jó barátok vagyunk, de nincs köztünk semmi és igen nekem elmondta, hogy romokban van a házasságotok. Azt is tudom, hogy miért! Ne engem okolj azért, mert elcseszted! Ha nem csalod meg őt a menedzsereddel, akkor még minden rendben lenne. Ő erről nem akar beszélni, mert fél, hogy elveszít és még én próbáltam meg rábeszélni, hogy üljetek le és oldjátok meg! De szerintem Fer jobban jár, ha megszabadul tőled! Vannak egyáltalán barátaid, akik kibírják ezt a bunkó természetedet? Kicsit magadba kellene nézned! - osztottam ki, mire mind a két fiú meredten bámult rám, Raquel pedig köpni-nyelni nem tudott.
-Válassz Christian! Ő vagy én? - kérdezte Raquel.
-Ezt nem kérhetitek, hisz mindkettőtökkel jóban vagyok és egyikőtökkel sem szeretnék összeveszni. - próbált minket csitítani, mire Mark is oda jött.
-Mi folyik itt? - kérdezte.
-Égiháború. - húzta be a nyakát Seb.
-Melyikünk marad és melyikünk megy? - nyávogott a spanyol.
-Gyere Raquel! Igyunk egy kávét! - szólt közbe Mark.
-Ezek szerint én maradok! Hoppá! Úgy látszik mégsem te vagy a kedvenc! - vigyorgott ördögien.
Már épp sarkon fordultam volna, mikor valaki megragadta a karom. Ahogy hátranéztem szemben találtam magam a tengerkék írisszel, ami biztonságot sugárzott. Elvesztem. Nem tudtam tovább menni. Sebastian pontosan tudta, hogy egy pillantásával képes megbénítani a testem és ezt ki is használta. Láttam rajta, hogy tervez valamit.
-Adrienn nem megy sehova! - jelentette ki magabiztosan.
....................
-Szia! - mikor a hang irányába fordultam Fernando feleségét pillantottam meg.
-Szia! Miben segíthetek? - kérdeztem mosolyogva.
-Bejöhetek? - kérdezett vissza Raquel.
-Persze. Gyere! Foglalj helyet! - intettem neki, hogy kerüljön beljebb.
-Szóval komoly dologról szeretnék veled beszélni. - sóhajtott.
-Hallgatlak! - vágtam rá.
-Úgy hallom, hogy Fernandoval mostanában nagyon jóban vagytok..... - kezdte.
-Ha arra gondolsz: semmi nincs köztünk és nem is lesz! Ezt jobb ha az elején tudod. - szóltam bele a mondanivalójába.
-Mivel nem ismerlek, így nem hiszek neked. - mondta cinikusan.
-Ez nem ismertség kérdése. Ha már csak gondolsz is arra, hogy megcsal, akkor valami nagyon nincs rendben köztetek. Igen, Fer nekem elmondta, hogy mi helyzet, én pedig megpróbáltam neki tanácsot adni, mint barát. De nem akarok belefolyni az ügyetekbe. Ezt nektek kell lerendeznetek! - magyaráztam.
-Na idefigyelj! Te engem csak ne oktass ki, hogy milyen az ideális kapcsolat, mert te semmit nem tudsz rólunk! Nem tudod. Hogy mennyi mindent éltünk át együtt, hogy mennyi csatát vívtunk a szerelmünkért! - kiabált.
-Én csak tanácsot adtam. - jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
-Méghogy tanács? - húzta fel a szemöldökét. - Én átlátok rajtad!
-Igen? Mit látsz?
-Nem fogsz közénk állni! - szűrte a fogai között. - Te csak egy sarki idióta vagy, aki összefeküdt valakivel, azért, hogy itt lehessen! Soha az életben nem érdemelnéd meg, hogy, valaha is itt dolgoz!
-Van egy rossz hírem: nem feküdtem össze senkivel és már itt vagyok! Megnyugtatlak nem fogok elmenni! - válaszoltam higgadtan.
-Takarodj!
-Innen nem én megyek el, hanem te! - vágtam rá.
-Csak hiszed! - vigyorgott ördögien. - Christian! - sikította el magát, majd kirontott a szobából.
A kis magassarkújában tipegve indult meg a box első része felé, és rögtön célba vette a csapatfőnököt, aki Sebastiannal beszélgetett. Mikor a német rám nézett melegség járta át a testem és már alig vártam, hogy kettesben lehessünk.
-Ez a nő kibírhatatlan! - állt meg előttük Raquel.
-Te sem panaszkodhatsz! - mosolyogtam rá angyalian.
-Nyugi lányok! Mi történt? - kérdezte óvatosan Christian.
-Ez a csitri azt hiszi, hogy ő mindent tud a kapcsolatokról és még engem akart kioktatni. De nem jött be neki! Tudom, hogy viszonyod van Fernandoval és hidd el: addig nem nyugszom, míg meg nem bánod, hogy valaha is betetted a lábad ide! - köpte a szavakat a spanyol.
-Ezt nem kellett volna! - jelentette ki Christian és rám nézett.
Tudta, hogy robbanni fogok és az nagyot fog szólni.
-Egyszer mondom el, úgy, hogy megértsd, mivel úgy látom nehéz a felfogásod! Fernandoval jó barátok vagyunk, de nincs köztünk semmi és igen nekem elmondta, hogy romokban van a házasságotok. Azt is tudom, hogy miért! Ne engem okolj azért, mert elcseszted! Ha nem csalod meg őt a menedzsereddel, akkor még minden rendben lenne. Ő erről nem akar beszélni, mert fél, hogy elveszít és még én próbáltam meg rábeszélni, hogy üljetek le és oldjátok meg! De szerintem Fer jobban jár, ha megszabadul tőled! Vannak egyáltalán barátaid, akik kibírják ezt a bunkó természetedet? Kicsit magadba kellene nézned! - osztottam ki, mire mind a két fiú meredten bámult rám, Raquel pedig köpni-nyelni nem tudott.
-Válassz Christian! Ő vagy én? - kérdezte Raquel.
-Ezt nem kérhetitek, hisz mindkettőtökkel jóban vagyok és egyikőtökkel sem szeretnék összeveszni. - próbált minket csitítani, mire Mark is oda jött.
-Mi folyik itt? - kérdezte.
-Égiháború. - húzta be a nyakát Seb.
-Melyikünk marad és melyikünk megy? - nyávogott a spanyol.
-Gyere Raquel! Igyunk egy kávét! - szólt közbe Mark.
-Ezek szerint én maradok! Hoppá! Úgy látszik mégsem te vagy a kedvenc! - vigyorgott ördögien.
Már épp sarkon fordultam volna, mikor valaki megragadta a karom. Ahogy hátranéztem szemben találtam magam a tengerkék írisszel, ami biztonságot sugárzott. Elvesztem. Nem tudtam tovább menni. Sebastian pontosan tudta, hogy egy pillantásával képes megbénítani a testem és ezt ki is használta. Láttam rajta, hogy tervez valamit.
-Adrienn nem megy sehova! - jelentette ki magabiztosan.
....................
2010. június 12., szombat
36.rész
Meglepetés!
Mivel mostanában nagyon ritkán volt új rész ezért gondoltam megleplek titeket! Tudom, hogy csak holnapra ígértem, de szerencsére korábban sikerült megírnom! =) A szokásosnál hosszabb részt hoztam és nagyon sokat dolgoztam vele, szóval kérlek írjatok nekem sok-sok véleményt! =)
-Fogalmam sincs! - sóhajtottam.
-Ennyire sok dolgod lesz? - húzta fel a szemöldökét.
-A héten még itt kell lennem, mert rengeteg megbeszélés vár rám. Aztán jövő hét kedden repülök Kínába. Ott két napot tuti el fog venni az adminisztráció. Vagyis legközelebb csak pont a versenyhétvége kezdete előtt tudunk találkozni. - húztam a szám.
-Nem unod? - nevetett.
-Hisz még csak nemrég kezdtem! - mosolyogtam. - Egyébként is, ez volt az álmom. Mindent feltettem egy lapra, hogy ez teljesüljön. Keményen megdolgoztam érte. Nagyon sok mindent veszítettem, de mindig azzal vigasztaltam magam, hogy megéri és, hogy később majd kárpótol érte az élet. Ez nem mindig sikerült. - húztam a szám.
-Volt amikor fel akartad adni? - nézett rám hitetlenkedve, mire én csak némán bólintottam. - Miért?
-Túl sok volt. Már akkor se nagyon volt magánéletem. Megvolt ma magam kis privát élete, ahova csak nagyon kevesen nyertek bepillantást és sok felszín barátságom volt. Majdnem mindenki azt kereste bennem, hogy, hogy tud kihasználni. Tudod nem csak akkor barátkoznak veled érdekből, ha sok pénzed van. De mindennek volt jó oldala is.
-Ezt komolyan mondod?
-Naná! Hisz ezekből a hibákból tanultam! Az emberek nem hallgatnak arra, ha valaki elmondja nekik a rosszat. Mindenkinek át kell élnie ahhoz, hogy tudja, mit veszít. Ez makacs és idióta szokás, de bennünk van és én sem vagyok más.
-De más vagy! - nézett mélyen a szemembe, mire furcsán néztem rá. - Különösnek tartalak! Mersz álmodni, nem is kicsiket és mindent megteszel azért, hogy ezeket meg is valósítsd! Amikor mások elfutnának, akkor te még mindig egy helyben állsz és szembe nézel az ellenséggel. Mindenben keresed a jót és ha nem találod meg, akkor sem hátrálsz meg. Pontosan tudod, hogy mit, mikor, hol és miért teszel.
-Az utolsóban én nem vagyok biztos! - nevettem.
-De én igen! - kacsintott.
Miközben beszélgettünk már vissza is értünk a hotelhez. Gyorsan elbúcsúztunk, majd külön-külön, hogy ne legyen feltűnő beléptünk a bejáraton. Fáradtan dőltem be az ágyba és már most hiányzott Seb.
Másnap reggel korán keltem és hosszas készülődés után elindultam a pályára. Valahogy nagyon jó érzésem volt. Mikor a boxutcába értem, már mindenki sürgött-forgott. A szerelők az autók körül nyüzsögtek, a fejesek pedig egyeztettek. Néhány pilóta teljes nyugalomban sétálgatott, volt aki idegesen tördelte a kezeit, s volt aki próbált megnyugodni és koncentrálni. A Forma 1-es ladyk is képviseltették magukat. Legnagyobb meglepetésemre még Raquel is ott volt. Már az elején sejtettem, hogy valami nem fog zökkenőmentesen működni. Egyenesen a Red Bull Racing boxa felé vettem az irányt. Majdnem mindenki az autó körül állt, így csak intettek. Christian idegesen járkált fel-alá és láttam rajta, hogy tart a versenytől.
-Minden rendben? - mentem oda hozzá.
-Úgy nézek ki? - kérdezett vissza cinikusan.
-Le ne harapd a fejem!
-Sajnálom! Csak tudod.....- kezdett volna magyarázkodni, de én közbevágtam.
-Semmi baj! - mosolyogtam rá elnézően. - Természetes, hogy izgulsz, de nyugi! Van két nagyszerű kocsitok, ami az egész mezőnyben a legjobb és nem utolsó sorban egy nyerő páros pilótátok is van. Különben is jó előérzetem van.
-Az csak jót jelent. - vigyorgott. - Itt leszel a futam alatt?
-Igen.
-Sebastian kért meg rá? - szegezte nekem hirtelen a kérdést.
-Nem! - vágtam rá gyorsan, talán túl gyorsan.
-Megmondtam, hogy előttem ne próbáljátok meg letagadni, hogy van köztetek valami! - nézett rám szigorúan. - Nem azért mondom, mert feltűnő, hogy izzik köztetek a levegő, hanem azért, mert mindkettőtöket ismerem. Talán még jobban mint a saját tenyerem!
-Christian, kérlek, ezt nem mond el senkinek!
-Miért? Mégis meddig akarjátok titkolni?
-Még semmi sem biztos! Igen, jól elvagyunk egymással, de nincs valami sok időnk és nem tudom, hogy ez így fog-e működni. - sóhajtottam. - Azt bevallom, hogy ő az az ember, akibe beletudnék szeretni, de nem tudom, hogy ő mit gondol. Szóval lássuk be, hogy a bizonytalanért egyenlőre nem éri meg feladni az álmaimat és szinte az egész életemet. Márpedig tudjuk, hogy ha ez Bernie fülébe kerül nagy a valószínűsége annak, hogy kirúg. Sebet tuti nem tenné ki, mivel ő a sztár! Ő a tehetség, aki a jövő legnagyobb világbajnoka lehet és ez így is van rendjén! Itt aki veszíthet az csak én vagyok!
-Nem gondolod, hogy túlságosan munkamániásan szemléled a dolgot? - nézett rám kétkedve.
-Mire célzol?
-Miért takarózol a munkáddal? Tudod nagyon jól, hogy igaz hosszas viták árán, de megtudnátok győzni Berniet, hogy ti igenis szeretitek egymást! Biztos, hogy nem állna az utatokba és téged se rúgna ki, hiszen a legjobb munkaerő vagy, aki valaha is mellette dolgozott. Balhézna egy ideig, de utána minden szépen elsimulna. De te most csak arról beszélsz, hogy nem akarod feladni az életedet holmi fellángolásért, pedig ez már sokkal több annál és ezt te is nagyon jól tudod! Ha így állsz hozzá, akkor biztos, hogy nem fog sikerülni!
-Azt hiszed ez csak rajtam múlik?
-Tudom, hogy nem, mert Seb is ugyanúgy kell hozzá. De ha ez mindkettőtöket boldoggá tenné, akkor miért nem vállalod? Mitől félsz?
-Én nem félek! - vágtam rá rögtön.
-Dehogynem! Csak tudnám, hogy mitől?
-Nem akarok csalódni! - jelentettem ki egyszerűen.
-Kockázat nélkül nincs győzelem! Különben, Seb nem az a típus, aki összetöri a nők szívét! Ő is csalódott már és akkor te is ott voltál mellette, láttad, hogy ő is szenvedett. Ha jól belegondolsz ő sem akar még egyszer ilyen érzést átélni. Ő intenzív ember! Vagy az egész szívét neked adja vagy semmit.
-Olyan, mint én. - mosolyogtam.
-Jó páros lennétek! Gondold át amit mondtam! Hidd el megéri! - mosolygott Christian és magamra hagyott a gondolataim rengetegében.
..........
Mivel mostanában nagyon ritkán volt új rész ezért gondoltam megleplek titeket! Tudom, hogy csak holnapra ígértem, de szerencsére korábban sikerült megírnom! =) A szokásosnál hosszabb részt hoztam és nagyon sokat dolgoztam vele, szóval kérlek írjatok nekem sok-sok véleményt! =)
-Fogalmam sincs! - sóhajtottam.
-Ennyire sok dolgod lesz? - húzta fel a szemöldökét.
-A héten még itt kell lennem, mert rengeteg megbeszélés vár rám. Aztán jövő hét kedden repülök Kínába. Ott két napot tuti el fog venni az adminisztráció. Vagyis legközelebb csak pont a versenyhétvége kezdete előtt tudunk találkozni. - húztam a szám.
-Nem unod? - nevetett.
-Hisz még csak nemrég kezdtem! - mosolyogtam. - Egyébként is, ez volt az álmom. Mindent feltettem egy lapra, hogy ez teljesüljön. Keményen megdolgoztam érte. Nagyon sok mindent veszítettem, de mindig azzal vigasztaltam magam, hogy megéri és, hogy később majd kárpótol érte az élet. Ez nem mindig sikerült. - húztam a szám.
-Volt amikor fel akartad adni? - nézett rám hitetlenkedve, mire én csak némán bólintottam. - Miért?
-Túl sok volt. Már akkor se nagyon volt magánéletem. Megvolt ma magam kis privát élete, ahova csak nagyon kevesen nyertek bepillantást és sok felszín barátságom volt. Majdnem mindenki azt kereste bennem, hogy, hogy tud kihasználni. Tudod nem csak akkor barátkoznak veled érdekből, ha sok pénzed van. De mindennek volt jó oldala is.
-Ezt komolyan mondod?
-Naná! Hisz ezekből a hibákból tanultam! Az emberek nem hallgatnak arra, ha valaki elmondja nekik a rosszat. Mindenkinek át kell élnie ahhoz, hogy tudja, mit veszít. Ez makacs és idióta szokás, de bennünk van és én sem vagyok más.
-De más vagy! - nézett mélyen a szemembe, mire furcsán néztem rá. - Különösnek tartalak! Mersz álmodni, nem is kicsiket és mindent megteszel azért, hogy ezeket meg is valósítsd! Amikor mások elfutnának, akkor te még mindig egy helyben állsz és szembe nézel az ellenséggel. Mindenben keresed a jót és ha nem találod meg, akkor sem hátrálsz meg. Pontosan tudod, hogy mit, mikor, hol és miért teszel.
-Az utolsóban én nem vagyok biztos! - nevettem.
-De én igen! - kacsintott.
Miközben beszélgettünk már vissza is értünk a hotelhez. Gyorsan elbúcsúztunk, majd külön-külön, hogy ne legyen feltűnő beléptünk a bejáraton. Fáradtan dőltem be az ágyba és már most hiányzott Seb.
Másnap reggel korán keltem és hosszas készülődés után elindultam a pályára. Valahogy nagyon jó érzésem volt. Mikor a boxutcába értem, már mindenki sürgött-forgott. A szerelők az autók körül nyüzsögtek, a fejesek pedig egyeztettek. Néhány pilóta teljes nyugalomban sétálgatott, volt aki idegesen tördelte a kezeit, s volt aki próbált megnyugodni és koncentrálni. A Forma 1-es ladyk is képviseltették magukat. Legnagyobb meglepetésemre még Raquel is ott volt. Már az elején sejtettem, hogy valami nem fog zökkenőmentesen működni. Egyenesen a Red Bull Racing boxa felé vettem az irányt. Majdnem mindenki az autó körül állt, így csak intettek. Christian idegesen járkált fel-alá és láttam rajta, hogy tart a versenytől.
-Minden rendben? - mentem oda hozzá.
-Úgy nézek ki? - kérdezett vissza cinikusan.
-Le ne harapd a fejem!
-Sajnálom! Csak tudod.....- kezdett volna magyarázkodni, de én közbevágtam.
-Semmi baj! - mosolyogtam rá elnézően. - Természetes, hogy izgulsz, de nyugi! Van két nagyszerű kocsitok, ami az egész mezőnyben a legjobb és nem utolsó sorban egy nyerő páros pilótátok is van. Különben is jó előérzetem van.
-Az csak jót jelent. - vigyorgott. - Itt leszel a futam alatt?
-Igen.
-Sebastian kért meg rá? - szegezte nekem hirtelen a kérdést.
-Nem! - vágtam rá gyorsan, talán túl gyorsan.
-Megmondtam, hogy előttem ne próbáljátok meg letagadni, hogy van köztetek valami! - nézett rám szigorúan. - Nem azért mondom, mert feltűnő, hogy izzik köztetek a levegő, hanem azért, mert mindkettőtöket ismerem. Talán még jobban mint a saját tenyerem!
-Christian, kérlek, ezt nem mond el senkinek!
-Miért? Mégis meddig akarjátok titkolni?
-Még semmi sem biztos! Igen, jól elvagyunk egymással, de nincs valami sok időnk és nem tudom, hogy ez így fog-e működni. - sóhajtottam. - Azt bevallom, hogy ő az az ember, akibe beletudnék szeretni, de nem tudom, hogy ő mit gondol. Szóval lássuk be, hogy a bizonytalanért egyenlőre nem éri meg feladni az álmaimat és szinte az egész életemet. Márpedig tudjuk, hogy ha ez Bernie fülébe kerül nagy a valószínűsége annak, hogy kirúg. Sebet tuti nem tenné ki, mivel ő a sztár! Ő a tehetség, aki a jövő legnagyobb világbajnoka lehet és ez így is van rendjén! Itt aki veszíthet az csak én vagyok!
-Nem gondolod, hogy túlságosan munkamániásan szemléled a dolgot? - nézett rám kétkedve.
-Mire célzol?
-Miért takarózol a munkáddal? Tudod nagyon jól, hogy igaz hosszas viták árán, de megtudnátok győzni Berniet, hogy ti igenis szeretitek egymást! Biztos, hogy nem állna az utatokba és téged se rúgna ki, hiszen a legjobb munkaerő vagy, aki valaha is mellette dolgozott. Balhézna egy ideig, de utána minden szépen elsimulna. De te most csak arról beszélsz, hogy nem akarod feladni az életedet holmi fellángolásért, pedig ez már sokkal több annál és ezt te is nagyon jól tudod! Ha így állsz hozzá, akkor biztos, hogy nem fog sikerülni!
-Azt hiszed ez csak rajtam múlik?
-Tudom, hogy nem, mert Seb is ugyanúgy kell hozzá. De ha ez mindkettőtöket boldoggá tenné, akkor miért nem vállalod? Mitől félsz?
-Én nem félek! - vágtam rá rögtön.
-Dehogynem! Csak tudnám, hogy mitől?
-Nem akarok csalódni! - jelentettem ki egyszerűen.
-Kockázat nélkül nincs győzelem! Különben, Seb nem az a típus, aki összetöri a nők szívét! Ő is csalódott már és akkor te is ott voltál mellette, láttad, hogy ő is szenvedett. Ha jól belegondolsz ő sem akar még egyszer ilyen érzést átélni. Ő intenzív ember! Vagy az egész szívét neked adja vagy semmit.
-Olyan, mint én. - mosolyogtam.
-Jó páros lennétek! Gondold át amit mondtam! Hidd el megéri! - mosolygott Christian és magamra hagyott a gondolataim rengetegében.
..........
Ballagási beszéd
Sziasztok!
Mivel kaptam pár visszajelzést a ballagási beszéddel kapcsolatban, ezért úgy gondoltam, hogy felrakom nektek! =) Remélem megajándékoztok sok-sok véleménnyel! Hogy a ballagásról is ejtsek pár szót: nagyon jól sikerült! =) Nagyon jó érzés volt szabadon engedni a saját lufim! =) Szinte a szívem is szárnyalt vele! =) Emellett hatalmas öröm és meglepetés volt, hogy megkaptam az Év Diákja címet! :D Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám! =) Részt ígérem megpróbálok minél előbb hozni. Sebinek pedig szurkoljunk, hogy minden rendben menjen a Kanadai Nagydíjon és remélhetőleg nyerjen!!!
Végezetül pedig egy dalt ajánlanék a beszéd olvasása közben! Ez a szám szólt miközben az útjukra engedtük a lufikat! =) : Crystal - Menj tovább
Tisztelt Tanáraink, Kedves Diáktársaink, Drága Szüleink, Vendégeink!
Egy éve még mi köszöntünk el az akkori nyolcadikosoktól, és el sem hittük, hogy eljön az a perc, amikor nekünk kell búcsút mondanunk. Néhány évvel ezelőtt még irigykedve néztük idősebb diáktársainkat a ballagásukon. S szinte hihetetlen, hogy ma szólt utoljára a csengőszó nekünk. Várva várt, mégis nehéz nap számunkra a mai. Várva várt, hiszen a mai nap rólunk szól: nekünk állnak sorfalat, a mi kezünkben gyűlik a virág, ma bennünket búcsúztatnak. Nehéz, mivel ezen a napon lezárul életünk egy szakasza. Nagyon vártuk, s csak az utolsó napokban éreztük át igazán, hogy mennyire biztonságban voltunk itt. Otthon voltunk. Ismertük tanáraink szokásait, iskolánk rendjét, tudtuk, kihez fordulhatunk segítségért, mit hol találhatunk, kiben bízhatunk.
Nyolc évvel ezelőtt, mint kis óvodásokból lett iskolások, nagy izgalommal léptük át az iskola kapuit. De tanítóink féltő szeretettel fogták kezünket, s segítségükkel elsajátíthattuk a betűvetés tudományát, az olvasás titkát és bevezettek a számok rejtelmeibe is.
Aztán nemsokára felsősök lettünk. Új tanárokkal, új környezettel, új osztálytársakkal ismerkedtünk meg. Tudásunk gyarapodott, mi növekedtünk: mások lettek a gondjaink, mások a céljaink. S az idő egyre csak múlt...
S most itt állunk. Ballagó nyolcadikosokként az együtt eltöltött hosszú évek emlékei kavarognak bennünk:a versenyek erőpróbái, a kirándulások vidám pillanatai, a játékok izgalmai. Mosolyogva emlékezünk vissza azokra a napokra, amikor ráébredtünk, hogy hamarosan el kell búcsúznunk egymástól. Akkor kimentünk az udvarra, leültünk a pavilonba és egymás szavába vágva meséltük az elmúlt évek eseményeit, élményeit. Szomorúan gondolunk arra, hogy többé már nem követünk el együtt diákcsínyeket, nem mesélünk mulatságos, tanulságos történeteket. Furcsa belegondolni, hogy szeptemberben már nem itt kezdjük az évet, nem várnak ismerős arcok. Nem beszéljük meg, hogy akkor jövőre veletek ugyanitt. Az elmúlt nyolc év emlék lesz. Egy emlék, amely lassan elhalványul, megkopik, de nem tűnik el, nem tűnhet el nyom nélkül.
Búcsúzunk Tanárainktól! Ők nem csak tanítottak, neveltek is minket. A tanító néni szava, amely törvény volt sokáig kísért bennünket. Igaz, ez az évek során veszített erejéből, különösen most a kamaszkorba érve. Ezért kell köszönetet mondanom a magam és diáktársaim nevében osztályfőnökünknek és a tanárainknak, ezért a sok türelemért és segítő fáradozásért, amit értünk tettek. Nem csak a tanórákon, hanem az együtt átizgult versenyeken, és a pályaválasztás időszakában. Elismerjük, hogy nem voltunk minta osztály. Az eszünkkel tudtuk, hogy ez a magatartás nem célravezető, de valahogy mégsem tudtunk parancsolni magunknak. A felnőttek szokták mondani, hogy az idő megszépíti az emlékeket. Bízunk benne, hogy ez velünk is így fog történni. Elfelejtik a bosszúságokat és csak a szép emlékek maradnak meg.
Kedves hetedikesek most hozzátok szólunk!
Köszönjük nektek, hogy a mai napra ünnepi díszbe öltöztettétek iskolánkat!
Ti most átveszitek helyünket, s bizonyára arra gondoltok, hogy végre milyen jó, hiszen ti lesztek a nagyok. Reméljük jó példa voltunk számotokra és az együtt töltött éveket nem felejtitek el.
Utoljára szüleinkhez szólok.
Hogy nekik mennyi mindenért tartozunk köszönettel azt felsorolni is lehetetlenség.
Köszönjük nekik mindazt, amit értünk tettek és tesznek ezután. Köszönjük, hogy a felvételi idején is hittek bennünk, lelket öntöttek belénk. Igyekszünk szorgalmunkkal és becsületes életünkkel mindezt meghálálni.
Eljött a búcsú ideje.
Búcsúzunk tanárainktól, az iskola dolgozóitól, iskolatársainktól, a tantermektől és a titkokkal teleírt iskolapadoktól.
Soha nem feledjük el, hogy a Csengey Gusztáv Általános Iskola tanulói voltunk nyolc hosszú éven át.
Leonard Da Ung soraival búcsúzunk:
„Találkozás és búcsúzás
az élet annyi csak,
Valaki jön, valaki megy,
S az emlék megmarad.”
Mivel kaptam pár visszajelzést a ballagási beszéddel kapcsolatban, ezért úgy gondoltam, hogy felrakom nektek! =) Remélem megajándékoztok sok-sok véleménnyel! Hogy a ballagásról is ejtsek pár szót: nagyon jól sikerült! =) Nagyon jó érzés volt szabadon engedni a saját lufim! =) Szinte a szívem is szárnyalt vele! =) Emellett hatalmas öröm és meglepetés volt, hogy megkaptam az Év Diákja címet! :D Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám! =) Részt ígérem megpróbálok minél előbb hozni. Sebinek pedig szurkoljunk, hogy minden rendben menjen a Kanadai Nagydíjon és remélhetőleg nyerjen!!!
Végezetül pedig egy dalt ajánlanék a beszéd olvasása közben! Ez a szám szólt miközben az útjukra engedtük a lufikat! =) : Crystal - Menj tovább
Tisztelt Tanáraink, Kedves Diáktársaink, Drága Szüleink, Vendégeink!
Egy éve még mi köszöntünk el az akkori nyolcadikosoktól, és el sem hittük, hogy eljön az a perc, amikor nekünk kell búcsút mondanunk. Néhány évvel ezelőtt még irigykedve néztük idősebb diáktársainkat a ballagásukon. S szinte hihetetlen, hogy ma szólt utoljára a csengőszó nekünk. Várva várt, mégis nehéz nap számunkra a mai. Várva várt, hiszen a mai nap rólunk szól: nekünk állnak sorfalat, a mi kezünkben gyűlik a virág, ma bennünket búcsúztatnak. Nehéz, mivel ezen a napon lezárul életünk egy szakasza. Nagyon vártuk, s csak az utolsó napokban éreztük át igazán, hogy mennyire biztonságban voltunk itt. Otthon voltunk. Ismertük tanáraink szokásait, iskolánk rendjét, tudtuk, kihez fordulhatunk segítségért, mit hol találhatunk, kiben bízhatunk.
Nyolc évvel ezelőtt, mint kis óvodásokból lett iskolások, nagy izgalommal léptük át az iskola kapuit. De tanítóink féltő szeretettel fogták kezünket, s segítségükkel elsajátíthattuk a betűvetés tudományát, az olvasás titkát és bevezettek a számok rejtelmeibe is.
Aztán nemsokára felsősök lettünk. Új tanárokkal, új környezettel, új osztálytársakkal ismerkedtünk meg. Tudásunk gyarapodott, mi növekedtünk: mások lettek a gondjaink, mások a céljaink. S az idő egyre csak múlt...
S most itt állunk. Ballagó nyolcadikosokként az együtt eltöltött hosszú évek emlékei kavarognak bennünk:a versenyek erőpróbái, a kirándulások vidám pillanatai, a játékok izgalmai. Mosolyogva emlékezünk vissza azokra a napokra, amikor ráébredtünk, hogy hamarosan el kell búcsúznunk egymástól. Akkor kimentünk az udvarra, leültünk a pavilonba és egymás szavába vágva meséltük az elmúlt évek eseményeit, élményeit. Szomorúan gondolunk arra, hogy többé már nem követünk el együtt diákcsínyeket, nem mesélünk mulatságos, tanulságos történeteket. Furcsa belegondolni, hogy szeptemberben már nem itt kezdjük az évet, nem várnak ismerős arcok. Nem beszéljük meg, hogy akkor jövőre veletek ugyanitt. Az elmúlt nyolc év emlék lesz. Egy emlék, amely lassan elhalványul, megkopik, de nem tűnik el, nem tűnhet el nyom nélkül.
Búcsúzunk Tanárainktól! Ők nem csak tanítottak, neveltek is minket. A tanító néni szava, amely törvény volt sokáig kísért bennünket. Igaz, ez az évek során veszített erejéből, különösen most a kamaszkorba érve. Ezért kell köszönetet mondanom a magam és diáktársaim nevében osztályfőnökünknek és a tanárainknak, ezért a sok türelemért és segítő fáradozásért, amit értünk tettek. Nem csak a tanórákon, hanem az együtt átizgult versenyeken, és a pályaválasztás időszakában. Elismerjük, hogy nem voltunk minta osztály. Az eszünkkel tudtuk, hogy ez a magatartás nem célravezető, de valahogy mégsem tudtunk parancsolni magunknak. A felnőttek szokták mondani, hogy az idő megszépíti az emlékeket. Bízunk benne, hogy ez velünk is így fog történni. Elfelejtik a bosszúságokat és csak a szép emlékek maradnak meg.
Kedves hetedikesek most hozzátok szólunk!
Köszönjük nektek, hogy a mai napra ünnepi díszbe öltöztettétek iskolánkat!
Ti most átveszitek helyünket, s bizonyára arra gondoltok, hogy végre milyen jó, hiszen ti lesztek a nagyok. Reméljük jó példa voltunk számotokra és az együtt töltött éveket nem felejtitek el.
Utoljára szüleinkhez szólok.
Hogy nekik mennyi mindenért tartozunk köszönettel azt felsorolni is lehetetlenség.
Köszönjük nekik mindazt, amit értünk tettek és tesznek ezután. Köszönjük, hogy a felvételi idején is hittek bennünk, lelket öntöttek belénk. Igyekszünk szorgalmunkkal és becsületes életünkkel mindezt meghálálni.
Eljött a búcsú ideje.
Búcsúzunk tanárainktól, az iskola dolgozóitól, iskolatársainktól, a tantermektől és a titkokkal teleírt iskolapadoktól.
Soha nem feledjük el, hogy a Csengey Gusztáv Általános Iskola tanulói voltunk nyolc hosszú éven át.
Leonard Da Ung soraival búcsúzunk:
„Találkozás és búcsúzás
az élet annyi csak,
Valaki jön, valaki megy,
S az emlék megmarad.”
2010. június 11., péntek
35.rész + Kérdés
Sziasztok!
Hoztam nektek a történet új részét! A következőt valószínű, hogy csak vasárnap fogom felrakni, a ballagás miatt. Ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem! A ballagási műsorhoz én írtam a búcsúbeszédet és nekem ez nagyon sokat jelent....Szóval arra vagyok kíváncsi, hogy szeretnétek-e ti is elolvasni ezt a szöveget? Ha igen, akkor kérlek jelezzétek megjegyzésben vagy a chat-ben! Ha sokan írtok, akkor megígérem, hogy még a ma este folyamán felteszem!
Emellett szurkoljatok nekem, mert holnap ballagok!(Ha szeretnétek, erről is írhatok majd nektek egy kis beszámolót!)Valamint a hétvégén Kanadai Nagydíj, szóval hajrá Sebi!!! =)
Mosolyogva hallgattam végig a beszélgetésüket. Tudtam, hogy Seb rám gondolt. A nap további részét Ferrel töltöttem. Este 10 óra lehetett, mikor úgy döntöttünk visszamegyünk a hotelbe. Amikor kisétáltunk a boxból, megláttam Sebastiant, aki lehajtott fejjel ült a pályán, a második rajtkockában. Jeleztem a spanyolnak, hogy menjen csak, de nekem még dolgom van. Halkan sétáltam Seb felé.
-Szeretném, ha holnap a kockás zászló először neked lengne. - suttogtam a fülébe.
Meglepődötten fordult felém. Láttam a szemében, hogy félt.
-Mitől félsz? - ültem le mellé.
-Attól, hogy elveszítelek. - hajtotta le a fejét.
-Nem fogsz. - kulcsoltam össze a kezemet az övével. - Nem a te hibád az, amit Hanna tett. - mosolyogtam.
-Hogy lehetsz ennyire más? - kapta fel a fejét.
-Más? - húztam fel a szemöldökömet.
-Mármint úgy értem, hogy ezért már más rég megutált volna, de te nem. Te itt ülsz mellettem, mintha mi sem történt volna. - nézett rám hitetlenkedve.
.Ez vagyok én! Csak simán Adrienn Stern!
-Azt hiszem kezdek beléd zúgni. - sóhajtott, majd magához húzott és megcsókolt.
Ahogy egyre többet vagyok vele, kezdem úgy érezni, hogy magához láncol. Amikor nincs velem hiányzik. Ezzel pedig nem tudok mit kezdeni. Némán ültünk egymás mellett. Seb átkarolta a derekamat, én padig a vállára hajtottam a fejem.
-Min gondolkozol? - simított ki egy kósza hajtincset az arcomból.
-Azon, amit mondtál. - néztem fel rá.
-Túl korainak érzed? - nézett rá félénken.
-Nem erről van szó! - hajtottam le a fejem. - Csak tudod kissé munkamániás vagyok és céltudatosan harcolok az álmaimért. Ezt teszem 12 éves korom óta és a szerelemre eddig nem nagyon figyeltem fel. Kivéve a Jason sztorit. Az sem végződött valami jól. - húztam el a szám.
-Azt akarod nekem mondani, hogy egy ilyen gyönyörű nő, mint te még nem volt szerelmes? - kérdezte Seb hitetlenkedve.
Némán bólintottam. Teljes testével felém fordult és az ölébe ültetett. A fejemet a mellkasára hajtottam, míg ő gyengéden cirógatta a hátamat. Élveztem a helyzetet. Élveztem, hogy ilyen közel van hozzám. Mélyeket szippantottam az illatából, hagyva, hogy átjárjon a már jól ismert bizsergés.
-Őszinte leszek: féltékeny voltam. - szólalt meg hirtelen.
-Mikor és kire? - húztam fel a szemöldököm.
-Először akkor, amikor átmentél a Ferrari boxába. Másodszor pedig mikor betörtük az ajtót Fernando egyből a karjaiba zárt és még csak a közeledbe sem engedett. Csalódott voltam. - mondta szomorúan.
-Miért most már nem vagy féltékeny? - néztem rá pajkosan.
-Ne vedd el az önbizalmamat! - nézett rám kisfiúsan.
-Szerinte jobb pasi vagy, mint Fer. Legalábbis az én szememben.
-Az a főnyeremény. - csókolt meg.
-Neked már ágyban lenne a helyed. - néztem rá szigorúan.
-De anyuci.... - nyafogott.
-Komolyan mondtam! Fáradtan, hogy nyered meg nekem a versenyt? - nevettem.
-Igaz! - állt fel és felsegített.
-A versenyt ugye tőlem nézed? - kulcsolta össze a kezeinket, miközben elindult a kijárat felé.
-Igen! Megkapod a szerencse puszidat. Ne félj! - vigyorogtam.
-Reméltem. - somolygott. - Aztán mikor látlak legközelebb?
........................
Hoztam nektek a történet új részét! A következőt valószínű, hogy csak vasárnap fogom felrakni, a ballagás miatt. Ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem! A ballagási műsorhoz én írtam a búcsúbeszédet és nekem ez nagyon sokat jelent....Szóval arra vagyok kíváncsi, hogy szeretnétek-e ti is elolvasni ezt a szöveget? Ha igen, akkor kérlek jelezzétek megjegyzésben vagy a chat-ben! Ha sokan írtok, akkor megígérem, hogy még a ma este folyamán felteszem!
Emellett szurkoljatok nekem, mert holnap ballagok!(Ha szeretnétek, erről is írhatok majd nektek egy kis beszámolót!)Valamint a hétvégén Kanadai Nagydíj, szóval hajrá Sebi!!! =)
Mosolyogva hallgattam végig a beszélgetésüket. Tudtam, hogy Seb rám gondolt. A nap további részét Ferrel töltöttem. Este 10 óra lehetett, mikor úgy döntöttünk visszamegyünk a hotelbe. Amikor kisétáltunk a boxból, megláttam Sebastiant, aki lehajtott fejjel ült a pályán, a második rajtkockában. Jeleztem a spanyolnak, hogy menjen csak, de nekem még dolgom van. Halkan sétáltam Seb felé.
-Szeretném, ha holnap a kockás zászló először neked lengne. - suttogtam a fülébe.
Meglepődötten fordult felém. Láttam a szemében, hogy félt.
-Mitől félsz? - ültem le mellé.
-Attól, hogy elveszítelek. - hajtotta le a fejét.
-Nem fogsz. - kulcsoltam össze a kezemet az övével. - Nem a te hibád az, amit Hanna tett. - mosolyogtam.
-Hogy lehetsz ennyire más? - kapta fel a fejét.
-Más? - húztam fel a szemöldökömet.
-Mármint úgy értem, hogy ezért már más rég megutált volna, de te nem. Te itt ülsz mellettem, mintha mi sem történt volna. - nézett rám hitetlenkedve.
.Ez vagyok én! Csak simán Adrienn Stern!
-Azt hiszem kezdek beléd zúgni. - sóhajtott, majd magához húzott és megcsókolt.
Ahogy egyre többet vagyok vele, kezdem úgy érezni, hogy magához láncol. Amikor nincs velem hiányzik. Ezzel pedig nem tudok mit kezdeni. Némán ültünk egymás mellett. Seb átkarolta a derekamat, én padig a vállára hajtottam a fejem.
-Min gondolkozol? - simított ki egy kósza hajtincset az arcomból.
-Azon, amit mondtál. - néztem fel rá.
-Túl korainak érzed? - nézett rá félénken.
-Nem erről van szó! - hajtottam le a fejem. - Csak tudod kissé munkamániás vagyok és céltudatosan harcolok az álmaimért. Ezt teszem 12 éves korom óta és a szerelemre eddig nem nagyon figyeltem fel. Kivéve a Jason sztorit. Az sem végződött valami jól. - húztam el a szám.
-Azt akarod nekem mondani, hogy egy ilyen gyönyörű nő, mint te még nem volt szerelmes? - kérdezte Seb hitetlenkedve.
Némán bólintottam. Teljes testével felém fordult és az ölébe ültetett. A fejemet a mellkasára hajtottam, míg ő gyengéden cirógatta a hátamat. Élveztem a helyzetet. Élveztem, hogy ilyen közel van hozzám. Mélyeket szippantottam az illatából, hagyva, hogy átjárjon a már jól ismert bizsergés.
-Őszinte leszek: féltékeny voltam. - szólalt meg hirtelen.
-Mikor és kire? - húztam fel a szemöldököm.
-Először akkor, amikor átmentél a Ferrari boxába. Másodszor pedig mikor betörtük az ajtót Fernando egyből a karjaiba zárt és még csak a közeledbe sem engedett. Csalódott voltam. - mondta szomorúan.
-Miért most már nem vagy féltékeny? - néztem rá pajkosan.
-Ne vedd el az önbizalmamat! - nézett rám kisfiúsan.
-Szerinte jobb pasi vagy, mint Fer. Legalábbis az én szememben.
-Az a főnyeremény. - csókolt meg.
-Neked már ágyban lenne a helyed. - néztem rá szigorúan.
-De anyuci.... - nyafogott.
-Komolyan mondtam! Fáradtan, hogy nyered meg nekem a versenyt? - nevettem.
-Igaz! - állt fel és felsegített.
-A versenyt ugye tőlem nézed? - kulcsolta össze a kezeinket, miközben elindult a kijárat felé.
-Igen! Megkapod a szerencse puszidat. Ne félj! - vigyorogtam.
-Reméltem. - somolygott. - Aztán mikor látlak legközelebb?
........................
2010. június 9., szerda
34.rész
Leültem a sarokba és nem tudtam mást tenni, mint várni. Nem tudom mennyi ideig ülhettem ott, de a kinti hangokból ítélve a szabadedzés épp most fejeződött be. Tegnap dél óta nem ettem és kezdtem rosszul érezni magam. A hasam rettenetesen görcsölt, hányingerem volt és alig éreztem a lábaimat. Mikor a telefonomra pillantottam, kicsit megkönnyebbültem. Már engedélyezett hívásokat. Újra megpróbáltam elérni Christiant, de hiába: nem vette fel. A második esélyem Fernando volt. Rögtön tárcsáztam, de közben a lában is teljesen begörcsölt. Sikítani tudtam volna a fájdalomtól.
-Igen? - vette fel Fer.
-Fernando, kérlek segíts! - préseltem ki magamból nehezen a szavakat.
-Adrienn? Mi történt? Hol vagy? - kérdezgetett aggódva.
-Hanna bezárt egy szobába, Vettel boxának hátsó részében és fáj mindenem. - hadartam fájdalmasan.
-Ne aggódj! Kihozlak! - majd lecsapta a telefont.
A spanyol idegesen rontott be a Red Bull Racing boxába. Christian és Sebastian az autónál ültek és beszélgettek.
-Mondhatom szép! Ti aztán szépen vigyáztok Adriennre! - nézett rájuk villámló szemekkel Fernando.
-Már bocs, de mi a fenéről beszélsz? - állt fel idegesen Seb.
-Az őrült csajod bezárta egy szobába, valahol itt a boxban és a hangjából ítélve nincs valami fényesen.
-Mi? - kérdezett vissza megsemmisülten a német.
-Hol van? - pattant fel Christian.
-Nektek kéne tudnotok! A ti boxotok! - Fer.
-Hátul van egy üres szoba. - esett le a csapatfőnöknek. - Valószínű ott van.
Sebastian lóhalálában futni kezdett a boksz hátsó része felé, őt követte Fer, majd a csapatfőnök. A folyosó végén lévő ajtóhoz mentek. Seb megrángatta az ajtót, de az zárva volt.
-Adrienn, bent vagy? - kiáltott be Christian.
-Igen. - válaszoltam és a fal mentén felálltam.
-Háromra. - hallottam Fer hangját.
Betörték az ajtót és a spanyol egyenesen odarohant hozzám. Szorosan a karjaiba zárt. Félve bújtam hozzá. Aztán mögötte megláttam Seb csalódott és félelemmel teli arckifejezését. Később pedig feltűnt egy aggódó Christian.
-Jól vagy? - kérdezte Fer.
-Igen, csak a hasam nagyon görcsöl. - kaptam az említett testrészemhez. - Nem ettem tegnap óta és ez valószínűleg egy kicsit betett neki.
-Mi történt? - jött oda hozzám a csapatfőnök és megsimogatta a hátam.
-Hanna hátrahívott, mert beszélni akart velem. Aztán pedig bezárt és itt hagyott. - néztem Seb tengerkék szemeibe.
-Sajnálom. - suttogta és közelebb akart jönni, de Fer megállította.
-Ne merj a közelébe menni! Gyere Adrienn! A versenyhétvégét a Ferrarinál töltöd. - ragadta meg a karom Fer és maga után húzott.
Seb csalódottan nézett utánunk, mire Christian csak megveregette a vállát. Nekem nagy nehezen sikerült elhitetnem Fernandoval, hogy Seb nem tehet semmiről. Ezt csak akkor hitte el teljesen, mikor megkapta a hírt, hogy a német egy hatalmas veszekedés után, szó szerint hazazavarta Hannat. Az időmérő utolsó perceiben feszülten figyeltem a Ferrari képernyőjét. Lehet, hogy nem volt fair, de Sebnek szurkoltam. A végén a német a második helyen fejezte be a napot.
-Elszúrtam. - hallottam meg Seb hangját a csapatrádión, mivel nyílt rádióadás volt.
-Majd holnap javítasz! Szép volt! - szólt bele Christian.
-Nem erre gondoltam. - sóhajtott a német.
-Később megbeszéljük! - zárta le a témát a csapatfőnök.
.......................
-Igen? - vette fel Fer.
-Fernando, kérlek segíts! - préseltem ki magamból nehezen a szavakat.
-Adrienn? Mi történt? Hol vagy? - kérdezgetett aggódva.
-Hanna bezárt egy szobába, Vettel boxának hátsó részében és fáj mindenem. - hadartam fájdalmasan.
-Ne aggódj! Kihozlak! - majd lecsapta a telefont.
A spanyol idegesen rontott be a Red Bull Racing boxába. Christian és Sebastian az autónál ültek és beszélgettek.
-Mondhatom szép! Ti aztán szépen vigyáztok Adriennre! - nézett rájuk villámló szemekkel Fernando.
-Már bocs, de mi a fenéről beszélsz? - állt fel idegesen Seb.
-Az őrült csajod bezárta egy szobába, valahol itt a boxban és a hangjából ítélve nincs valami fényesen.
-Mi? - kérdezett vissza megsemmisülten a német.
-Hol van? - pattant fel Christian.
-Nektek kéne tudnotok! A ti boxotok! - Fer.
-Hátul van egy üres szoba. - esett le a csapatfőnöknek. - Valószínű ott van.
Sebastian lóhalálában futni kezdett a boksz hátsó része felé, őt követte Fer, majd a csapatfőnök. A folyosó végén lévő ajtóhoz mentek. Seb megrángatta az ajtót, de az zárva volt.
-Adrienn, bent vagy? - kiáltott be Christian.
-Igen. - válaszoltam és a fal mentén felálltam.
-Háromra. - hallottam Fer hangját.
Betörték az ajtót és a spanyol egyenesen odarohant hozzám. Szorosan a karjaiba zárt. Félve bújtam hozzá. Aztán mögötte megláttam Seb csalódott és félelemmel teli arckifejezését. Később pedig feltűnt egy aggódó Christian.
-Jól vagy? - kérdezte Fer.
-Igen, csak a hasam nagyon görcsöl. - kaptam az említett testrészemhez. - Nem ettem tegnap óta és ez valószínűleg egy kicsit betett neki.
-Mi történt? - jött oda hozzám a csapatfőnök és megsimogatta a hátam.
-Hanna hátrahívott, mert beszélni akart velem. Aztán pedig bezárt és itt hagyott. - néztem Seb tengerkék szemeibe.
-Sajnálom. - suttogta és közelebb akart jönni, de Fer megállította.
-Ne merj a közelébe menni! Gyere Adrienn! A versenyhétvégét a Ferrarinál töltöd. - ragadta meg a karom Fer és maga után húzott.
Seb csalódottan nézett utánunk, mire Christian csak megveregette a vállát. Nekem nagy nehezen sikerült elhitetnem Fernandoval, hogy Seb nem tehet semmiről. Ezt csak akkor hitte el teljesen, mikor megkapta a hírt, hogy a német egy hatalmas veszekedés után, szó szerint hazazavarta Hannat. Az időmérő utolsó perceiben feszülten figyeltem a Ferrari képernyőjét. Lehet, hogy nem volt fair, de Sebnek szurkoltam. A végén a német a második helyen fejezte be a napot.
-Elszúrtam. - hallottam meg Seb hangját a csapatrádión, mivel nyílt rádióadás volt.
-Majd holnap javítasz! Szép volt! - szólt bele Christian.
-Nem erre gondoltam. - sóhajtott a német.
-Később megbeszéljük! - zárta le a témát a csapatfőnök.
.......................
2010. június 8., kedd
33.rész
Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most hoztam nektek részt, de mostanában nincs sok időm! :S A héten már csak egy-két részt fogok hozni, mert szombaton ballagok és én mondom a búcsúbeszédet. =) Emiatt pedig az egész hetem kész káosz! De azért igyekszem jelentkezni! Várom a véleményeiteket! (a részről és az előző novelláról is)
-El sem tudod képzelni, mit hallgatok reggel óta. - húzta a száját Christian. - Szerintem már a szerelők se bírják sokáig.
Mosolyogva figyeltem a srácokat, akik látványosan kerülték Hannat és igyekeztek minél jobban belefeledkezni a munkájukba.
-Sziasztok! - guggolt le mellénk Fernando, kezet fogott a csapatfőnökkel, nekem pedig adott két puszit.
-Szia. - mosolyogtam.
-Miben segíthetek? - nézett rá Christian.
-Adriennhez jöttem.
-Vagyis menjek el? - húzta fel a szemöldökét a csapatfőnök.
-Nem erre céloztam. - mosolygott Fer. - Úgy tudom, hogy a Ferrarinál még nem jártál és úgy érzem tartozom a tegnapiért, szóval átjössz hozzánk nézni a szabadedzéseket? - fordult felém. - Persze, ha Christian is megengedi. - tette hozzá gyorsan.
-Ha a hölgy menni akar, akkor viheted. - vigyorgott.
-Nos? - nézett rám Fer.
-Szívesen megyek. Kicsit körülnézek nálatok is. - álltam fel a spanyollal együtt.
Elindultunk ki a RBR boxából. Végig magamon éreztem Seb tekintetét, akiről még a legnaivabb ember is megtudta volna mondani, hogy féltékeny.
-Christian! - szólt Seb a csapatfőnöknek és odament hozzá, otthagyva Hannat.
-Igen? - fordult meg Christian.
-Adrienn hova megy? - kérdezte a német.
-Alonso boxába. - jelentette ki a csapatfőnök. - Ha jól tudom Fer jön eggyel neki a tegnapi miatt. Legalábbis Fer ezt mondta. De csak ennyit tudok.
-Kösz. - nézett Seb mérgesen a Ferrari boxa felé.
Az egész napot Fernandoval töltöttem. Rendes srác. Sokat beszélgettünk. Mesélt a gyerekkoráról, a versenyzésről, sőt mondhatjuk úgy, hogy az egész életéről. Nem próbált meg nyalizni, egyszerűen csak önmaga volt. Nem próbált más lenni azért, hoggy a kedvenceim közé kerüljön. Nem Bernie jobb kezeként, hanem csak simán Adriennként kezelt. Hálás voltam ezért neki. Elmeséltem, mi történt Nicoval. Megrökönyödve állt a történtek előtt és igazat adott Lewisnek. Este 10 óra felé fáradtan értem vissza a hotelbe és rögtön álomra hajtottam a fejem. Másnap reggel korán keltem, rendbe szedtem magam és mentem is a pályára. Még csak 8 óra volt, így kevesen voltak a boxutcában. Itt az élet kicsit később kezdődik. Persze a szerelők már nyüzsögtek, de amíg a pilóták meg nem jönnek, addig a sajtó is várat magára. A Red Bull Racing boxa felé vettem az irányt. Szinte mindig itt kezdem a napot. Mindenkivel jóban vagyok: a szerelőkkel, a fejesekkel és a pilótákkal is. Ők egy nagy család. Amikor náluk vagyok, úgy érzem mintha én is közéjük tartoznék. Ennek a csodának, akkor lett vége, mikor megláttam Hannat.
-Áhhh.....Adrienn! - jött oda hozzám mosolyogva.
-Szia Hanna. - erőltettem az arcomra egy bájvigyort.
-Beszélhetnénk? - kérdezte.
-Persze. - mondtam unottan.
-Ne itt! Inkább gyere! Menjünk hátra! Ott nyugodtabb.
Némán bólintottam, mire elindult Sebastian boxának hátsó felébe. Bementünk az egyik szobába. Előre engedett, de ahelyett, hogy utánam jött volna, bevágta az ajtót és kulcsra zárta.
-Hanna! Engedj ki! - dörömböltem az ajtón.
-Még mit nem! - nevetett ördögien. - Egyet jegyezz meg aranyom! Sebastian az enyém!
Otthagyott. Tudtam, hogy a box azon részére hozott, ahol szinte egy lélek sem szokott járni. Ahogy jobban körülnéztem a szobában, hogy valójában merre is lehetek. Egy teljesen üres szobában voltam. Annyi a szerencsém, hogy Hanna elfelejtette elvenni a telefonom. Gyorsan elővettem és tárcsáztam Christiant. Nem sikerült: a telefonom kizárólag segélyhívást engedélyezett.
....................
-El sem tudod képzelni, mit hallgatok reggel óta. - húzta a száját Christian. - Szerintem már a szerelők se bírják sokáig.
Mosolyogva figyeltem a srácokat, akik látványosan kerülték Hannat és igyekeztek minél jobban belefeledkezni a munkájukba.
-Sziasztok! - guggolt le mellénk Fernando, kezet fogott a csapatfőnökkel, nekem pedig adott két puszit.
-Szia. - mosolyogtam.
-Miben segíthetek? - nézett rá Christian.
-Adriennhez jöttem.
-Vagyis menjek el? - húzta fel a szemöldökét a csapatfőnök.
-Nem erre céloztam. - mosolygott Fer. - Úgy tudom, hogy a Ferrarinál még nem jártál és úgy érzem tartozom a tegnapiért, szóval átjössz hozzánk nézni a szabadedzéseket? - fordult felém. - Persze, ha Christian is megengedi. - tette hozzá gyorsan.
-Ha a hölgy menni akar, akkor viheted. - vigyorgott.
-Nos? - nézett rám Fer.
-Szívesen megyek. Kicsit körülnézek nálatok is. - álltam fel a spanyollal együtt.
Elindultunk ki a RBR boxából. Végig magamon éreztem Seb tekintetét, akiről még a legnaivabb ember is megtudta volna mondani, hogy féltékeny.
-Christian! - szólt Seb a csapatfőnöknek és odament hozzá, otthagyva Hannat.
-Igen? - fordult meg Christian.
-Adrienn hova megy? - kérdezte a német.
-Alonso boxába. - jelentette ki a csapatfőnök. - Ha jól tudom Fer jön eggyel neki a tegnapi miatt. Legalábbis Fer ezt mondta. De csak ennyit tudok.
-Kösz. - nézett Seb mérgesen a Ferrari boxa felé.
Az egész napot Fernandoval töltöttem. Rendes srác. Sokat beszélgettünk. Mesélt a gyerekkoráról, a versenyzésről, sőt mondhatjuk úgy, hogy az egész életéről. Nem próbált meg nyalizni, egyszerűen csak önmaga volt. Nem próbált más lenni azért, hoggy a kedvenceim közé kerüljön. Nem Bernie jobb kezeként, hanem csak simán Adriennként kezelt. Hálás voltam ezért neki. Elmeséltem, mi történt Nicoval. Megrökönyödve állt a történtek előtt és igazat adott Lewisnek. Este 10 óra felé fáradtan értem vissza a hotelbe és rögtön álomra hajtottam a fejem. Másnap reggel korán keltem, rendbe szedtem magam és mentem is a pályára. Még csak 8 óra volt, így kevesen voltak a boxutcában. Itt az élet kicsit később kezdődik. Persze a szerelők már nyüzsögtek, de amíg a pilóták meg nem jönnek, addig a sajtó is várat magára. A Red Bull Racing boxa felé vettem az irányt. Szinte mindig itt kezdem a napot. Mindenkivel jóban vagyok: a szerelőkkel, a fejesekkel és a pilótákkal is. Ők egy nagy család. Amikor náluk vagyok, úgy érzem mintha én is közéjük tartoznék. Ennek a csodának, akkor lett vége, mikor megláttam Hannat.
-Áhhh.....Adrienn! - jött oda hozzám mosolyogva.
-Szia Hanna. - erőltettem az arcomra egy bájvigyort.
-Beszélhetnénk? - kérdezte.
-Persze. - mondtam unottan.
-Ne itt! Inkább gyere! Menjünk hátra! Ott nyugodtabb.
Némán bólintottam, mire elindult Sebastian boxának hátsó felébe. Bementünk az egyik szobába. Előre engedett, de ahelyett, hogy utánam jött volna, bevágta az ajtót és kulcsra zárta.
-Hanna! Engedj ki! - dörömböltem az ajtón.
-Még mit nem! - nevetett ördögien. - Egyet jegyezz meg aranyom! Sebastian az enyém!
Otthagyott. Tudtam, hogy a box azon részére hozott, ahol szinte egy lélek sem szokott járni. Ahogy jobban körülnéztem a szobában, hogy valójában merre is lehetek. Egy teljesen üres szobában voltam. Annyi a szerencsém, hogy Hanna elfelejtette elvenni a telefonom. Gyorsan elővettem és tárcsáztam Christiant. Nem sikerült: a telefonom kizárólag segélyhívást engedélyezett.
....................
2010. június 6., vasárnap
Novella: Utolsó verseny - 2.rész
Remélem írtok sok-sok véleményt! =)
-Adrienn!? - nézett a szemembe.
-Igen?
-Ígérd meg, hogy ha velem bármi történik, akkor tovább fogsz lépni! - nézett rám kérdően.
-Sebastian! - hitetlenkedtem. - Ilyenekre gondolni se merj! Nem lesz semmi baj! Soha, de soha nem tudnék tovább lépni, ha elhagynál!
-Saját akaratomból soha nem hagynálak el!
-Seb! - fogtam meg a kezét. - Ha rossz előérzeted van, akkor inkább el se indulj!
-Nem hagyom cserben a csapatot! - sóhajtott, majd felállt és kisétált.
Félve néztem utána. Féltem, hogy elveszítem. Gyorsan utána mentem, de sehol nem találtam. Leültem az egyik székre és vártam. Seb csak akkor tért vissza, mikor elkezdődött az időmérő. Adtam neki egy sisak puszit és remegő térdekkel odaálltam a szerelők mellé. Szerencsére semmi probléma nem történt az időmérőn, sőt....... Sebastian elhozta a pole pozíciót. A csapat hatalmas üdvrialgásban tört ki, de a párom nem volt igazán boldog. A délután további részét még a pályán töltöttük és csak este 8 órakor mentünk vissza a hotelbe. Éreztem Seben a nyugtalanságot, de hiába próbáltam meggyőzni, hogy ne induljon a futamon, nem hallgatott rám. Összebújva aludtunk el és legszívesebben örökre így maradtam volna.
…..............................
Másnap reggel egyszerre ébredtünk. Seb még mindig bizonytalan volt és már én is nagyon féltem. Pár órával a futam előtt értünk ki a pályára. Az idő nagyon gyorsan telt és már azon kaptam magam, hogy Seb overálban, már a beszállásra készül. Odamentem hozzá, szorosan megöleltem és gyengéden megcsókoltam. De akkor még nem sejtettem, hogy ez lesz az utolsó csókunk.
….......................................
Felgyulladtak a zöld lámpák és elindult a száguldás. Seb magabiztosan megőrizte a pozícióját és két kör után már jelentős előnyre tett szert a mögötte haladó Alonso előtt. Úgy nézett ki, hogy minden a legnagyobb rendben megy.
…..........................
A 25. körben Sebastian jelezte, hogy az autó, amikor fékez, szinte nem akar megállni. A boxban rögtön elkezdték keresni a hibát, de nem találtak semmit.
…......
A 27. körben megtörtént a baj! A boxban lévő TV-ben pont Sebastiant mutatták. De valami nem volt rendben. Amikor egy kanyar következett Sebastian már nyomta a féket, de az autó nem akart lassulni és a kormányt hiába fordította el, a kocsi semmit nem reagált. A Red Bull benne a férjemmel frontálisan a betonfalba csapódott. A boxban mindenki felugrott és lélegzetüket visszafojtva figyelték az eseményeket. A pályamunkások azonnal a felismerhetetlenségig összeroncsolódó autóhoz rohantak. A mentő pedig rögtön elindult. Sebastian nem mozdult.
-Az nem lehet! - suttogtam megsemmisülten. - Sebastian!
Az orvosok segítségével sikerült kiemelni őt a roncsokból. Rögtön emelték is fölé a fehér lepedőt. A főorvos megkezdte az újjáélesztését. Közben a versenyt leállították. Minden autó visszajött a boxba és az összes versenyző és csapatfőnök a Red Bull boxa előtt gyűlt össze.
-Oda kell mennem! - indultam sírva a pálya felé, de egy erős kéz visszatartott.
-Adrienn, ne! Ott nem tudsz mit tenni! - ölelt magához Michael, mire zokogásban törtem ki.
Tíz percig vártunk. Éreztem, hogy valami szörnyű dolog történt, de nem akartam elhinni. Christian levette a fejéről a fülest és könnyes szemmel elém sétált.
-Részvétem! - simított végig az arcomon.
-Az......az...... - dadogtam. - Az nem lehet! - kiabáltam. - Nem hagyhatott itt minket!
-Adrienn! Nyugodj meg! Ártasz a babának! - nyugtatott Adrienn.
-Sebastian! - rogytam sírva a földre.
Mindenki némán, könnyezve állt fölöttem és még ők sem akarták elhinni, ami történt.
-Látni akarom! - álltam fel erőtlenül zokogva, mire Christian csak bólintott.
A pályakórházhoz kísértek, ahol pár percet várnunk kellett. Bevezettek az egyik szobába, ahol egy ágyon feküdt Sebastian fehér ponyvával letakarva, mellette a sisakjával. Bejött egy nővér, levette az élettelen testről a takarót és magamra hagyott életem értelmével, ki most szörnyű látványt nyújtott. Az overálja csupa vér volt, és az arcát is sérülések borították.
-Miért? Sebastian! Miért? - dőltem sírva a testére. - Miért kellett itt hagynod? Szükségem van rád! Szükségünk van rád! - tettem a kezem a hasamra.
Összetörtem. Ott feküdt előttem élettelenül az, akit a világon mindennél jobban szeretek. Az álma ölte meg.
…....................................
A sors mindig azt veszi el tőlünk, akit a legjobban szeretünk. Sebastian többé már nem ölel át, nem csókol meg. Többé már nem láthatom azt a gyönyörű tengerkék szempárt és azt az önfeledt mosolyt, amibe beleszerettem. Tudom, hogy mindig itt lesz velem....velünk. Ez volt az élete. S most vége. Felemeltem szerelmem sisakját, adtam rá egy apró csókot és magamhoz öleltem.
-Örökké szeretni foglak! …... Most már egy felsőbb rendű pályán száguldozol a legnagyobbak között. Itt ez volt az utolsó versenyed..... - simítottam végig Sebastian hófehér arcán és a sisakjával együtt kisétáltam s szobából, hogy a dobogó legfelső fokán a magasba emelhessem.
…............
Mert Sebastian Vettel élete utolsó versenyét is megnyerte...
-Adrienn!? - nézett a szemembe.
-Igen?
-Ígérd meg, hogy ha velem bármi történik, akkor tovább fogsz lépni! - nézett rám kérdően.
-Sebastian! - hitetlenkedtem. - Ilyenekre gondolni se merj! Nem lesz semmi baj! Soha, de soha nem tudnék tovább lépni, ha elhagynál!
-Saját akaratomból soha nem hagynálak el!
-Seb! - fogtam meg a kezét. - Ha rossz előérzeted van, akkor inkább el se indulj!
-Nem hagyom cserben a csapatot! - sóhajtott, majd felállt és kisétált.
Félve néztem utána. Féltem, hogy elveszítem. Gyorsan utána mentem, de sehol nem találtam. Leültem az egyik székre és vártam. Seb csak akkor tért vissza, mikor elkezdődött az időmérő. Adtam neki egy sisak puszit és remegő térdekkel odaálltam a szerelők mellé. Szerencsére semmi probléma nem történt az időmérőn, sőt....... Sebastian elhozta a pole pozíciót. A csapat hatalmas üdvrialgásban tört ki, de a párom nem volt igazán boldog. A délután további részét még a pályán töltöttük és csak este 8 órakor mentünk vissza a hotelbe. Éreztem Seben a nyugtalanságot, de hiába próbáltam meggyőzni, hogy ne induljon a futamon, nem hallgatott rám. Összebújva aludtunk el és legszívesebben örökre így maradtam volna.
…..............................
Másnap reggel egyszerre ébredtünk. Seb még mindig bizonytalan volt és már én is nagyon féltem. Pár órával a futam előtt értünk ki a pályára. Az idő nagyon gyorsan telt és már azon kaptam magam, hogy Seb overálban, már a beszállásra készül. Odamentem hozzá, szorosan megöleltem és gyengéden megcsókoltam. De akkor még nem sejtettem, hogy ez lesz az utolsó csókunk.
….......................................
Felgyulladtak a zöld lámpák és elindult a száguldás. Seb magabiztosan megőrizte a pozícióját és két kör után már jelentős előnyre tett szert a mögötte haladó Alonso előtt. Úgy nézett ki, hogy minden a legnagyobb rendben megy.
…..........................
A 25. körben Sebastian jelezte, hogy az autó, amikor fékez, szinte nem akar megállni. A boxban rögtön elkezdték keresni a hibát, de nem találtak semmit.
…......
A 27. körben megtörtént a baj! A boxban lévő TV-ben pont Sebastiant mutatták. De valami nem volt rendben. Amikor egy kanyar következett Sebastian már nyomta a féket, de az autó nem akart lassulni és a kormányt hiába fordította el, a kocsi semmit nem reagált. A Red Bull benne a férjemmel frontálisan a betonfalba csapódott. A boxban mindenki felugrott és lélegzetüket visszafojtva figyelték az eseményeket. A pályamunkások azonnal a felismerhetetlenségig összeroncsolódó autóhoz rohantak. A mentő pedig rögtön elindult. Sebastian nem mozdult.
-Az nem lehet! - suttogtam megsemmisülten. - Sebastian!
Az orvosok segítségével sikerült kiemelni őt a roncsokból. Rögtön emelték is fölé a fehér lepedőt. A főorvos megkezdte az újjáélesztését. Közben a versenyt leállították. Minden autó visszajött a boxba és az összes versenyző és csapatfőnök a Red Bull boxa előtt gyűlt össze.
-Oda kell mennem! - indultam sírva a pálya felé, de egy erős kéz visszatartott.
-Adrienn, ne! Ott nem tudsz mit tenni! - ölelt magához Michael, mire zokogásban törtem ki.
Tíz percig vártunk. Éreztem, hogy valami szörnyű dolog történt, de nem akartam elhinni. Christian levette a fejéről a fülest és könnyes szemmel elém sétált.
-Részvétem! - simított végig az arcomon.
-Az......az...... - dadogtam. - Az nem lehet! - kiabáltam. - Nem hagyhatott itt minket!
-Adrienn! Nyugodj meg! Ártasz a babának! - nyugtatott Adrienn.
-Sebastian! - rogytam sírva a földre.
Mindenki némán, könnyezve állt fölöttem és még ők sem akarták elhinni, ami történt.
-Látni akarom! - álltam fel erőtlenül zokogva, mire Christian csak bólintott.
A pályakórházhoz kísértek, ahol pár percet várnunk kellett. Bevezettek az egyik szobába, ahol egy ágyon feküdt Sebastian fehér ponyvával letakarva, mellette a sisakjával. Bejött egy nővér, levette az élettelen testről a takarót és magamra hagyott életem értelmével, ki most szörnyű látványt nyújtott. Az overálja csupa vér volt, és az arcát is sérülések borították.
-Miért? Sebastian! Miért? - dőltem sírva a testére. - Miért kellett itt hagynod? Szükségem van rád! Szükségünk van rád! - tettem a kezem a hasamra.
Összetörtem. Ott feküdt előttem élettelenül az, akit a világon mindennél jobban szeretek. Az álma ölte meg.
…....................................
A sors mindig azt veszi el tőlünk, akit a legjobban szeretünk. Sebastian többé már nem ölel át, nem csókol meg. Többé már nem láthatom azt a gyönyörű tengerkék szempárt és azt az önfeledt mosolyt, amibe beleszerettem. Tudom, hogy mindig itt lesz velem....velünk. Ez volt az élete. S most vége. Felemeltem szerelmem sisakját, adtam rá egy apró csókot és magamhoz öleltem.
-Örökké szeretni foglak! …... Most már egy felsőbb rendű pályán száguldozol a legnagyobbak között. Itt ez volt az utolsó versenyed..... - simítottam végig Sebastian hófehér arcán és a sisakjával együtt kisétáltam s szobából, hogy a dobogó legfelső fokán a magasba emelhessem.
…............
Mert Sebastian Vettel élete utolsó versenyét is megnyerte...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)