42.rész

A többiek is észrevették, hogy egyszerűen nem jutok szóhoz.
-Minden rendben? - lengette meg a kezét előttem Jenson.
-Persze. - erőltettem magamra egy mosolyt és Jason felé nyújtottam a kezem. - Szia Jason! Adrienn Stern vagyok! Örülök, hogy újra látlak! - mondtam gúnyosan.
-Te vagy az? - kérdezte meglepetten.
-Ismeritek egymást? - szólt közbe Bernie.
-Sajnos! - vágtam rá.
-Még mindig pikkelsz rám azért az esetért? Hisz az még gimiben volt. - nézett rám lenézően.
-Mit keres ez itt? - fordultam a főnököm felé.
-Nevem is van. - Jason.
-Leszarom! - vágtam rá idegesen.
-Ő a McLaren főszponzorának új kirendeltsége. - jelentette ki Bernie.
Tudtam, hogy ez mit jelent! Minden egyes futamon és Forma 1-el kapcsolatos rendezvényen ott lesz. Az nem lehet! Gyűlölöm őt! Gyűlölöm azért, amit tett. Ő az a Jason, aki még a gimiben arra fogadott, hogy 3 hónap alatt megdönt. Nem sikerült neki...........mégis én vesztettem. Nem akarok vele egy légtérben lenni.
-Mit szólnátok hozzá, ha ketté válnánk? - kérdezte hirtelen Jenson, mire azt hittem elájulok.
Jason és én együtt? Az lehetetlen! Érdeklődően a pilótára néztünk, mire folytatta.
-Mivel Adriennel én, Jasonnel pedig te akartál beszélni: váljunk külön! Így mindannyiunknak kellemes esténk lesz, anélkül, hogy megfojtanák a másikat egy kanál vízben. - mutatott Jasonre és rám.
-Szó sem lehet róla! - vágta rá Jason.
-Bevallom: én magam is szívesebben tölteném az estét Jensonnel, mert félő, hogy még 5 perc a közelében – mutattam régi ismerősömre. - és hívni kell a mentőket....de nem hozzám, hanem hozzá.
-Legyen! - adta be a derekát Bernie, mire Jason már épp nyitotta volna a száját.
De én már nem hallottam. Ugyanis Jenson megragadta a kezem és az autója felé kezdett húzni. Kinyitotta előttem a kocsiajtót, beült mellém és rögtön a gázra lépett. Mikor már elég messze jártunk a hoteltől, megkönnyebbülten felsóhajtottam.
-Köszönöm! - néztem hálásan Jensonre.
-Én sem bírom! - rántotta meg a vállát.
-Hová megyünk? - kérdeztem.
-Ha nem bánod nem egy étterembe, mert semmi kedvem idióta dúsgazdagokkal bájvigyorogni vagy Jasonékkel összefutni. - húzta a száját, mire megütközve néztem rá. - Mi az? - kérdezte kíváncsian?
-Megleptél! Muszáj kedvesnek lenned? - néztem rá boci szemekkel. - Nem lehetnél inkább bunkó, pénzéhes dög? - kérdeztem reménykedve.
-Szóval ilyennek képzeltél. - nevetett.
-Sajnálom! - hajtottam le a fejem.
-Ugyan mit?
-Hogy előre leírtalak!
-Megszoktam. - mosolygott rám.
-De én nem vagyok ilyen!
-Velem valahogy mégsem szimpatizálsz?
-Nem szimpatizáltam. - javítottam ki, mire érdeklődve nézett rám. - Megmentettél, megkímélsz attól, hogy fejesekkel bájcsevegjek és elnézed nekem, hogy volt egy kis előítéletem veled szemben. 3 jó pont! - mosolyogtam.
-Vagyis nyert ügyem van?
-Körülbelül.
Még pár perc kocsikázás után megállt és leállította az autó motorját. Ahogy kiszálltam, elállt a lélegzetem. Egy kisebb hegyoldalon voltunk, ahonnan tökéletes kilátás nyílt az éjszakai fényében pompázó városra.
-Ez gyönyörű! - ámuldoztam.
-Tudtam, hogy tetszeni fog! - mosolygott és leült az egyik sziklára. - Még tavaly találtam rá erre a helyre.
-Nyugodt, mégis látod innen a nyüzsgést. - ültem le mellé.
-Pontosan.
Pár percig némán bámultuk a tájat, de éreztem, hogy valamit kérdezni akar csak nem tudja, hogyan fogjon hozzá
-Megkérdezheted! - mosolyogtam rá.
-Honnan tudod, hogy..... - kezdte volna.
-Megérzés. - vágtam közbe.
-Régi rossz emlék?
.............