36.rész

Meglepetés!
Mivel mostanában nagyon ritkán volt új rész ezért gondoltam megleplek titeket! Tudom, hogy csak holnapra ígértem, de szerencsére korábban sikerült megírnom! =) A szokásosnál hosszabb részt hoztam és nagyon sokat dolgoztam vele, szóval kérlek írjatok nekem sok-sok véleményt! =)


-Fogalmam sincs! - sóhajtottam.
-Ennyire sok dolgod lesz? - húzta fel a szemöldökét.
-A héten még itt kell lennem, mert rengeteg megbeszélés vár rám. Aztán jövő hét kedden repülök Kínába. Ott két napot tuti el fog venni az adminisztráció. Vagyis legközelebb csak pont a versenyhétvége kezdete előtt tudunk találkozni. - húztam a szám.
-Nem unod? - nevetett.
-Hisz még csak nemrég kezdtem! - mosolyogtam. - Egyébként is, ez volt az álmom. Mindent feltettem egy lapra, hogy ez teljesüljön. Keményen megdolgoztam érte. Nagyon sok mindent veszítettem, de mindig azzal vigasztaltam magam, hogy megéri és, hogy később majd kárpótol érte az élet. Ez nem mindig sikerült. - húztam a szám.
-Volt amikor fel akartad adni? - nézett rám hitetlenkedve, mire én csak némán bólintottam. - Miért?
-Túl sok volt. Már akkor se nagyon volt magánéletem. Megvolt ma magam kis privát élete, ahova csak nagyon kevesen nyertek bepillantást és sok felszín barátságom volt. Majdnem mindenki azt kereste bennem, hogy, hogy tud kihasználni. Tudod nem csak akkor barátkoznak veled érdekből, ha sok pénzed van. De mindennek volt jó oldala is.
-Ezt komolyan mondod?
-Naná! Hisz ezekből a hibákból tanultam! Az emberek nem hallgatnak arra, ha valaki elmondja nekik a rosszat. Mindenkinek át kell élnie ahhoz, hogy tudja, mit veszít. Ez makacs és idióta szokás, de bennünk van és én sem vagyok más.
-De más vagy! - nézett mélyen a szemembe, mire furcsán néztem rá. - Különösnek tartalak! Mersz álmodni, nem is kicsiket és mindent megteszel azért, hogy ezeket meg is valósítsd! Amikor mások elfutnának, akkor te még mindig egy helyben állsz és szembe nézel az ellenséggel. Mindenben keresed a jót és ha nem találod meg, akkor sem hátrálsz meg. Pontosan tudod, hogy mit, mikor, hol és miért teszel.
-Az utolsóban én nem vagyok biztos! - nevettem.
-De én igen! - kacsintott.
Miközben beszélgettünk már vissza is értünk a hotelhez. Gyorsan elbúcsúztunk, majd külön-külön, hogy ne legyen feltűnő beléptünk a bejáraton. Fáradtan dőltem be az ágyba és már most hiányzott Seb.
Másnap reggel korán keltem és hosszas készülődés után elindultam a pályára. Valahogy nagyon jó érzésem volt. Mikor a boxutcába értem, már mindenki sürgött-forgott. A szerelők az autók körül nyüzsögtek, a fejesek pedig egyeztettek. Néhány pilóta teljes nyugalomban sétálgatott, volt aki idegesen tördelte a kezeit, s volt aki próbált megnyugodni és koncentrálni. A Forma 1-es ladyk is képviseltették magukat. Legnagyobb meglepetésemre még Raquel is ott volt. Már az elején sejtettem, hogy valami nem fog zökkenőmentesen működni. Egyenesen a Red Bull Racing boxa felé vettem az irányt. Majdnem mindenki az autó körül állt, így csak intettek. Christian idegesen járkált fel-alá és láttam rajta, hogy tart a versenytől.
-Minden rendben? - mentem oda hozzá.
-Úgy nézek ki? - kérdezett vissza cinikusan.
-Le ne harapd a fejem!
-Sajnálom! Csak tudod.....- kezdett volna magyarázkodni, de én közbevágtam.
-Semmi baj! - mosolyogtam rá elnézően. - Természetes, hogy izgulsz, de nyugi! Van két nagyszerű kocsitok, ami az egész mezőnyben a legjobb és nem utolsó sorban egy nyerő páros pilótátok is van. Különben is jó előérzetem van.
-Az csak jót jelent. - vigyorgott. - Itt leszel a futam alatt?
-Igen.
-Sebastian kért meg rá? - szegezte nekem hirtelen a kérdést.
-Nem! - vágtam rá gyorsan, talán túl gyorsan.
-Megmondtam, hogy előttem ne próbáljátok meg letagadni, hogy van köztetek valami! - nézett rám szigorúan. - Nem azért mondom, mert feltűnő, hogy izzik köztetek a levegő, hanem azért, mert mindkettőtöket ismerem. Talán még jobban mint a saját tenyerem!
-Christian, kérlek, ezt nem mond el senkinek!
-Miért? Mégis meddig akarjátok titkolni?
-Még semmi sem biztos! Igen, jól elvagyunk egymással, de nincs valami sok időnk és nem tudom, hogy ez így fog-e működni. - sóhajtottam. - Azt bevallom, hogy ő az az ember, akibe beletudnék szeretni, de nem tudom, hogy ő mit gondol. Szóval lássuk be, hogy a bizonytalanért egyenlőre nem éri meg feladni az álmaimat és szinte az egész életemet. Márpedig tudjuk, hogy ha ez Bernie fülébe kerül nagy a valószínűsége annak, hogy kirúg. Sebet tuti nem tenné ki, mivel ő a sztár! Ő a tehetség, aki a jövő legnagyobb világbajnoka lehet és ez így is van rendjén! Itt aki veszíthet az csak én vagyok!
-Nem gondolod, hogy túlságosan munkamániásan szemléled a dolgot? - nézett rám kétkedve.
-Mire célzol?
-Miért takarózol a munkáddal? Tudod nagyon jól, hogy igaz hosszas viták árán, de megtudnátok győzni Berniet, hogy ti igenis szeretitek egymást! Biztos, hogy nem állna az utatokba és téged se rúgna ki, hiszen a legjobb munkaerő vagy, aki valaha is mellette dolgozott. Balhézna egy ideig, de utána minden szépen elsimulna. De te most csak arról beszélsz, hogy nem akarod feladni az életedet holmi fellángolásért, pedig ez már sokkal több annál és ezt te is nagyon jól tudod! Ha így állsz hozzá, akkor biztos, hogy nem fog sikerülni!
-Azt hiszed ez csak rajtam múlik?
-Tudom, hogy nem, mert Seb is ugyanúgy kell hozzá. De ha ez mindkettőtöket boldoggá tenné, akkor miért nem vállalod? Mitől félsz?
-Én nem félek! - vágtam rá rögtön.
-Dehogynem! Csak tudnám, hogy mitől?
-Nem akarok csalódni! - jelentettem ki egyszerűen.
-Kockázat nélkül nincs győzelem! Különben, Seb nem az a típus, aki összetöri a nők szívét! Ő is csalódott már és akkor te is ott voltál mellette, láttad, hogy ő is szenvedett. Ha jól belegondolsz ő sem akar még egyszer ilyen érzést átélni. Ő intenzív ember! Vagy az egész szívét neked adja vagy semmit.
-Olyan, mint én. - mosolyogtam.
-Jó páros lennétek! Gondold át amit mondtam! Hidd el megéri! - mosolygott Christian és magamra hagyott a gondolataim rengetegében.
..........