32.rész

-Csak azért ne maradj vele, mert nem akarsz egyedül maradni. - néztem rá szigorúan. - Különben is a családod és a barátaid is veled vannak és nem hagynak magadra. - tettem a kezem a kezére.
-Te is a barátom vagy? - nézett rám csillogó szemekkel.
-Igen. - mosolyogtam. - A barátod vagyok Bernie jobb kezeként és csak simán Adrienn Sternként is.
-Köszönöm. - ölelt meg.
Sajnáltam. Nagyon sajnáltam, hisz most a házassága a tét.
-De azt nem ígérem, hogy tiéd az „Adrienn Stern kedvenc pilótája” cím. - nevettem.
-Érthető. - vigyorgott. - Nincs is rá szükségem. Elég ha csak a barátom vagy.
-Ez esetben megegyeztünk. - emeltem fel a poharamat és kiittam belőle a bort. - Jut eszembe! Neked most nem lenne tilos innod? Holnap szabadedzés. - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Egy pohár nem árt meg . - rántotta meg a vállát. - Amúgy meg versenyhétvége előtt még soha nem ittam.
-Na akkor többet ne is igyál! - vettem el tőle a poharat. - A végén még rám fogják, hogy elrontottalak.
-Nyugi, kibeszéllek! - kacsintott.
-El is várom. - löktem meg finoman a vállát.
-Azt hiszem jobb ha most megyek. - állt fel. - Holnap hosszú és sűrű napom lesz.
-Rendben. - kísértem az ajtóhoz. - Aztán ügyesen azzal a Ferrarival.
-Ha rajtam múlik pole pozíció lesz. - nevetett. - Holnap találkozunk! - adott két puszit és kisétált a szobából.
Fáradtan dőltem be az ágyba, sejtve, hogy a péntekem nem lesz egy egyszerű menet. Másnap reggel 8 órakor keltem, gyorsan összekaptam magam és indultam is a pályára. A boxutcában már nagy volt a nyüzsgés. Mindenki az autók körül sürgölődött. A pilóták pedig vagy a pályán vagy a boxok rejtekében bujkáltak. Épp a HRT boxa előtt sétáltam el, mikor megállt előttem Bruno.
-Na, láttad milyen szép pár lettünk? - kérdezte vigyorogva.
-Csak nem a te műved? - kérdeztem unottan.
-Bevallom, megfordult a fejemben, de a paparazzik valahogy mindig lecsapják a kezemről a jó sztorikat. - dobbantott egyet a lábával.
-Szegény! Majd ha lesz időm, akkor sajnállak! - néztem rá cinikusan.
-Most miért vagy ilyen ellenséges?
-Ezt komolyan te kérdezed?
-Bruno! - hallottuk meg a HRT csapatfőnökének hangját.
-Ezt még folytatjuk! - nézett rám és elviharzott.
-Alig várom! - morogtam az orrom alatt.
Tovább mentem a boxutcában, egyenesen a Red Bull Racing boxába. Az első kép, ami ott fogadott az az volt, hogy Hanna éppen Sebastiannal bájcseveg aki látványosan unta a beszélgetést. Észrevettem Christiant, aki Seb autója mellett guggolt. Oda mentem hozzá és leültem mellé a földre.
-Szia. - köszöntem neki két puszival. - Minden rendben?
-Szia. Persze, csak gondoltam, én is megnézem mi a helyzet a kicsikével. - simogatta meg a kocsi kerekét és térdre ereszkedett. - Innen nézed a szabadedzéseket?
-Eddig még nem kaptam jobb ajánlatot. - nevettem és közben a szemem sarkából Hannara és Sebre pillantottam.
-Zavar? - kérdezte Christian.
Csak megrántottam a vállam, mire csak elkezdett mosolyogni.
-Engem igen. - nézett a szőkeségre.
-Pedig szép nő. - jegyeztem meg.
-Csak addig, amíg nem nyitja ki a száját. - húzta a száját.
-Annyira nem lehet szörnyű.
...............