47.rész + Kérdés

Sziasztok!
Mint ígértem, itt az új rész! =)
Emellett lenne egy kérdésem! =)
Szóval mit szólnátok hozzá, ha mostantól minden versenyhétvége után írnék egy futam összefoglalót, amely alá megjegyzésben ti is leírnátok a véleményeiteket az adott GP-vel kapcsolatban? (Ilyet már a Török Nagydíjkor csináltam!) Kérlek titeket, hogy megjegyzésben vagy a chatben jelezzétek nekem, hogy szerintetek jó vagy rossz ötlet ez az újdonság! =) Előre is köszönöm! =) Addig is jó olvasgatást!

Ui.: Mégegyszer köszönöm a több mint 10.000 látogatót!!! =)


Az ajtóban ott állt Sebastian. Mikor megpillantottam teljesen lefagytam. Belenéztem a hihetetlenül kék szemeibe és válaszokat kerestem. Nem tudtam elképzelni, hogy miért jött. Azért, hogy újra mindent a fejemhez vágjon vagy azért, mert megakarja beszélni a dolgot.
-Gyere be! - szólaltam meg pár perc tétovázás után.
Némán besétált és rögtön a nappali felé indult, mire én némán követtem.
-Szabad? - mutatott a kanapéra.
-Persze. - bólintottam és leültem mellé.
-Hogy van a karod?
-Semmiség! Csak egy kis karcolás! De gondolom nem ezért jöttél. - néztem rá.
-Tudni akartam, hogy vagy. De valóban nem ez a fő ok, amiért itt vagyok. - vett egy nagy levegőt és folytatta. - Amit ma Marknak mondtál, azt komolyan gondoltad?
-Igen! - mondtam magabiztosan.
-Én is hibás vagyok. - hajtotta le a fejét.
-Mégis miért? - húztam fel a szemöldököm, mert nem értettem, hogy mire céloz.
-Azt ígértem neked, hogy harcolni fogok a munkáddal szemben, de feladtam. Óvodás módon kiborultam. Ha nem tettem volna, akkor nem történt volna meg ez az eset Markkal. Akkor most titokban ugyan, de boldogok lennénk és még a karriered is rendben lenne. - sóhajtott fájdalmasan.
-Nehogy magadat kezd okolni! - rivalltam rá. - Teljesen igazad volt! Egy bizonytalan, munkamániás és önző picsa voltam. Nem vettem észre időben, hogy mit érzek irántad. Őszinte leszek: az életben nem voltam annyira padlón, mint csütörtökön. Először fájt, amit mondtál, de aztán még szörnyűbb volt, mikor ráébredtem, hogy igaz. Féltem, hogy elveszítelek. Aznap majdnem részegre ittam magam és széttéptem a szerződésem nálam lévő példányát. Furcsa módon nem érdekelt, hogy ezzel életem legnagyobb lehetőségét dobom el magamtól. Amit pedig ma mondtam, azt tényleg komolyan gondoltam. Szeretlek és ha ahhoz, hogy veled legyek az kell, hogy feladjam a karrieremet, akkor rendben! Én megteszem. - adtam ki magamból mindent, ami az elmúlt napokban a szívemet nyomta.
Pár percig némán fürkésztem Sebastian arcát, de nem tudtam semmit leolvasni róla. Hirtelen közelebb ült hozzám és szorosan magához húzott. Szótlanul a mellkasába fúrtam a fejem és mélyen beszippantottam az illatát. Jó érzés volt újra a karjaiban lenni.
-Szeretlek! - suttogta a fülembe.
-Én is! - néztem rá és gyengéden megcsókoltam.
-Most mi lesz a munkáddal?
-Nem tudom, de nem is érdekel. Bernie még nem szólt semmit, és szerintem addig minden rendben. - rántottam meg a vállam és az ölébe ültem.
-Nocsak! Mit szeretne a kisasszony? - vigyorgott kajánul.
-Önt! - pimaszkodtam és gyengéd puszikat leheltem a nyakára, amitől kirázta a hideg.
Innentől kezdve nem volt megállás. Hihetetlenül vágytam rá. Felejthetetlen éjszakánk volt! Tipikus békülés affér. Seb karjaiban szenderültem álomba. Másnap reggel korán keltem, de Sebastian már nem volt mellettem. Gondolom rég kiment a pályára. Csak legyek túl a mai napon. Nem volt kedvem sem Bernienek, sem senki másnak magyarázkodni. Hirtelen a telefonomon bekapcsolt a zenelejátszó és megszólalt a Pussycat Dollstól a When I grow up. Ez a szám felvillanyozott és tudtam mit kell tennem.
-Ma én leszek a rossz kislány! - vigyorodtam el ördögien.
Bevonultam a fürdőbe és gyorsan letusoltam, majd kivasaltam a hajam. A szokásosnál erősebb sminket tettem fel, aztán pedig a bőröndöm elé álltam, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát. A ruhatáram legprovokatívabb darabja mellett döntöttem, ami egy combközépig érő, tűzpiros ruha volt, melynek a mellkivágása nem nevezhető szolidnak. De ez a legkevésbé sem zavart. Felvettem még pár hatalmas ékszert és egy elmaradhatatlan motoros kesztyűt. Felkaptam a fekete magassarkúmat és a táskám, majd útnak indultam.
Vigyázz Sanghaj, jövök.............