43.rész

Néhány percig némaságba burkolózva ültem mellette. Nem tudtam, hogy beavassam-e őt is.
-Ha nem akarod elmondani, akkor nem erőltetem. - nézett rám megértően Jenson.
-Még gimiben történt. Fogadott a barátaival, hogy 3 hónap alatt megfektet. Nem sikerült neki és ezért mindezt a szememre hányta, majd szétkürtölte az egész suliban. Mindenki rajtam nevetett. Idiótának tartottak, amiért az egyik legmenőbb srácnak mondtam nemet. Azóta nem találkoztam vele. Egy évvel fölöttem járt, szóval még abban az évben elballagott. Akkor valamennyire csökkent az engem körülvevő utálat, de teljesen soha nem szűnt meg. - daráltam el egy szuszra.
-Jól esik, hogy elmondtad. - nézett rám kedvesen.
-Jessica? - váltottam gyorsan témát.
-A hotelben van. Szerencsére nagyon megértő. Nem féltékenykedett, mikor mondtam neki, hogy megakarlak ismerni.
-Tényleg, miről is akartál velem beszélni? - jutott hirtelen az eszembe.
-Csak kíváncsi voltam rád. Tudod az egész Paddock rólad beszél és az újságok címlapján is naponta látlak, emellett egy helyen is dolgozunk, mégsem futottunk még soha össze.
-Az egész Paddock? - húztam a számat.
-Bizony! Sőt, ahogy láttam a magazinokban is összehoztak pár pilótával.
-Ne is mondd! - nevettem. - Egyik sem igaz, de azért kedvesek, hogy jobban ismerik a magánéletemet, mint én.
-Ez itt így működik.
Elég sokáig beszélgettünk, majd körülbelül hajnali egy volt, mire visszaindultunk. Kellemeset csalódtam Jensonben. Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzeltem. Aztán eszembe jutott Sebastian. Istenem, már most hiányzik! Mi lesz így velem? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal szenderültem álomba azon az éjszakán. Szerdán még volt egy kellemetlen beszélgetésem Bernievel Jasonnel kapcsolatban, de sikerült túlélnem. Sőt egész jól ment. Bernie megígérte, hogy ha nem muszáj, akkor nem kell találkoznom vele, ami kész felüdülés volt. Csütörtökön tárgyalásról tárgyalásra rohantam. Egy nap alatt négy különböző témájú értekezleten vettem részt. Pénteken egész nap riportokat adtam, újra és újra kijelentve, hogy egyik pilótával sincs viszonyom. Furcsa volt tagadni a Sebhez fűződő kapcsolatomat, de egyenlőre szükségesnek éreztem. Szombaton, vasárnap és hétfőn végig adminisztráltam. Kedden pedig egy újabb hosszú tárgyalás következett a gumiszállítókkal kapcsolatban. Szerdán délelőtt már indultam is Kínába. Este volt, mire leszállt a gépem. Sanghaj csodálatos város, de én már az első nap majdnem eltévedtem. Mikor elfoglaltam a hotelszobám, rögtön ágyba is dőltem, mivel a csütörtök itt már a Forma 1-től hangos. Másnap reggel nyűgösen keltem fel. Gyorsan összeszedtem magam és már indultam is a pályára. A csütörtökkel kapcsolatban pedig igazam volt. Sanghaj utcáin már kora reggel Ferraris zászlókat láttam, és a kamionok miatt a forgalom kész káosz volt. Mikor beértem a boxutcába még alig voltak ott. Főként csak a szerelők sürögtek-forogtak. Ismét a Red Bull Racing boxa felé vettem az irányt, de olyan szerencsém nem volt, hogy feltartás nélkül oda is érjek. Útközben valaki elkapta a karom. Ahogy hátrafordultam Hülkenberggel találtam szembe magam.
-Mit akarsz? - kérdeztem ridegen.
-Szeretnék bocsánatot kérni! - nézett rám bűnbánóan. - Tudom, hogy nincs szó arra, amit tettem, de hidd el megbántam!
-Azt várod, hogy ezt beveszem? - néztem rá hitetlenkedve.
-Kérlek! Soha nem tudnálak bántani! - próbálkozott.
-Rendben! Ezt most elnézem neked! - jelentettem ki, mire megkönnyebbülten felsóhajtott. - De ne várd azt, hogy a legjobb barátok leszünk! Szia! - köszöntem el tőle, majd elviharoztam.
Mikor beértem a RBR boxába, rögtön mindenki mosolyogva intett nekem. Itt már csak ilyenek.
-Christian itt van már? - sétáltam oda Mikehoz.
-Igen. Hátul van. - mosolygott.
-Köszi. - mondtam neki, majd el indultam a boksz hátsó részébe.
A leghátsó szobában meg is találtam Christiant, aki épp egy papírkupac felett szenvedett.
-Túl látványosan unod! - álltam meg nevetve az ajtóban.
-Nem te vagy az első, aki megjegyzi. - vigyorgott.
-Gondoltam. - forgattam a szemeimet. - Ugye már nem haragszol rám, amiért felizgattam a pilótádat?
..........