37.rész

Némán ücsörögtem a boksz hátsó részében és az agyam folyamatosan zakatolt. Christian mindig is őszinte volt velem, de most szinte kioktatott. Pontosan tudom, hogy igaza volt, de ezt nem szoktam meg tőle. Nem tudom, mit tehetnék. A bizonytalanság viszont megőrít. Félek, hogy ha szerelmes leszek a munkám háttérbe kerül és nem tudom, hogy eltudnám-e viselni. Más örülne, ha megszabadulni a kötelezettségeitől, én pedig szinte harcolok érte......saját magammal. Gondolatmenetemet egy női hang szakította meg.
-Szia! - mikor a hang irányába fordultam Fernando feleségét pillantottam meg.
-Szia! Miben segíthetek? - kérdeztem mosolyogva.
-Bejöhetek? - kérdezett vissza Raquel.
-Persze. Gyere! Foglalj helyet! - intettem neki, hogy kerüljön beljebb.
-Szóval komoly dologról szeretnék veled beszélni. - sóhajtott.
-Hallgatlak! - vágtam rá.
-Úgy hallom, hogy Fernandoval mostanában nagyon jóban vagytok..... - kezdte.
-Ha arra gondolsz: semmi nincs köztünk és nem is lesz! Ezt jobb ha az elején tudod. - szóltam bele a mondanivalójába.
-Mivel nem ismerlek, így nem hiszek neked. - mondta cinikusan.
-Ez nem ismertség kérdése. Ha már csak gondolsz is arra, hogy megcsal, akkor valami nagyon nincs rendben köztetek. Igen, Fer nekem elmondta, hogy mi helyzet, én pedig megpróbáltam neki tanácsot adni, mint barát. De nem akarok belefolyni az ügyetekbe. Ezt nektek kell lerendeznetek! - magyaráztam.
-Na idefigyelj! Te engem csak ne oktass ki, hogy milyen az ideális kapcsolat, mert te semmit nem tudsz rólunk! Nem tudod. Hogy mennyi mindent éltünk át együtt, hogy mennyi csatát vívtunk a szerelmünkért! - kiabált.
-Én csak tanácsot adtam. - jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
-Méghogy tanács? - húzta fel a szemöldökét. - Én átlátok rajtad!
-Igen? Mit látsz?
-Nem fogsz közénk állni! - szűrte a fogai között. - Te csak egy sarki idióta vagy, aki összefeküdt valakivel, azért, hogy itt lehessen! Soha az életben nem érdemelnéd meg, hogy, valaha is itt dolgoz!
-Van egy rossz hírem: nem feküdtem össze senkivel és már itt vagyok! Megnyugtatlak nem fogok elmenni! - válaszoltam higgadtan.
-Takarodj!
-Innen nem én megyek el, hanem te! - vágtam rá.
-Csak hiszed! - vigyorgott ördögien. - Christian! - sikította el magát, majd kirontott a szobából.
A kis magassarkújában tipegve indult meg a box első része felé, és rögtön célba vette a csapatfőnököt, aki Sebastiannal beszélgetett. Mikor a német rám nézett melegség járta át a testem és már alig vártam, hogy kettesben lehessünk.
-Ez a nő kibírhatatlan! - állt meg előttük Raquel.
-Te sem panaszkodhatsz! - mosolyogtam rá angyalian.
-Nyugi lányok! Mi történt? - kérdezte óvatosan Christian.
-Ez a csitri azt hiszi, hogy ő mindent tud a kapcsolatokról és még engem akart kioktatni. De nem jött be neki! Tudom, hogy viszonyod van Fernandoval és hidd el: addig nem nyugszom, míg meg nem bánod, hogy valaha is betetted a lábad ide! - köpte a szavakat a spanyol.
-Ezt nem kellett volna! - jelentette ki Christian és rám nézett.
Tudta, hogy robbanni fogok és az nagyot fog szólni.
-Egyszer mondom el, úgy, hogy megértsd, mivel úgy látom nehéz a felfogásod! Fernandoval jó barátok vagyunk, de nincs köztünk semmi és igen nekem elmondta, hogy romokban van a házasságotok. Azt is tudom, hogy miért! Ne engem okolj azért, mert elcseszted! Ha nem csalod meg őt a menedzsereddel, akkor még minden rendben lenne. Ő erről nem akar beszélni, mert fél, hogy elveszít és még én próbáltam meg rábeszélni, hogy üljetek le és oldjátok meg! De szerintem Fer jobban jár, ha megszabadul tőled! Vannak egyáltalán barátaid, akik kibírják ezt a bunkó természetedet? Kicsit magadba kellene nézned! - osztottam ki, mire mind a két fiú meredten bámult rám, Raquel pedig köpni-nyelni nem tudott.
-Válassz Christian! Ő vagy én? - kérdezte Raquel.
-Ezt nem kérhetitek, hisz mindkettőtökkel jóban vagyok és egyikőtökkel sem szeretnék összeveszni. - próbált minket csitítani, mire Mark is oda jött.
-Mi folyik itt? - kérdezte.
-Égiháború. - húzta be a nyakát Seb.
-Melyikünk marad és melyikünk megy? - nyávogott a spanyol.
-Gyere Raquel! Igyunk egy kávét! - szólt közbe Mark.
-Ezek szerint én maradok! Hoppá! Úgy látszik mégsem te vagy a kedvenc! - vigyorgott ördögien.
Már épp sarkon fordultam volna, mikor valaki megragadta a karom. Ahogy hátranéztem szemben találtam magam a tengerkék írisszel, ami biztonságot sugárzott. Elvesztem. Nem tudtam tovább menni. Sebastian pontosan tudta, hogy egy pillantásával képes megbénítani a testem és ezt ki is használta. Láttam rajta, hogy tervez valamit.
-Adrienn nem megy sehova! - jelentette ki magabiztosan.
....................