29.rész

Sziasztok! Ahogy ígértem itt az új rész. =) Emellett az előző Török Nagydíjjal kapcsolatos bejegyzéshez még mindig várom a véleményeiteket! =)



A boxutcában álltam és kémleltem a pálya éjszakai kivilágítását. Még mindig csodáltam ezt a világot.
-Az ausztrál pályát nem sétáltad körbe. - hallottam meg magam mögött egy ismerős hangot.
-Nem volt időm és őszinte leszek: teljesen el is felejtettem. - fordultam hátra és szemben találtam magam Fernandoval. - De ezt a pályát már nem hagyom ki.
-Veled tarthatok? - kérdezte kisfiúsan.
-Persze. - mosolyogtam.
Egymás mellett indultunk el a pole pozíciótól kezdve. Egy kívülállónak furcsa lett volna, hogy éjfél körül Fernandoval kettesben sétálgatok, de nekünk természetesnek tűnt.
-Még mindig olyan csodálatos? - kérdezte hirtelen.
-Mi? - húztam fel a szemöldököm.
-Ez az egész. - mutatott körbe.
-Igen. Miért?
-Hallottam, hogy a sajtó már felfigyelt rád és kombinálni kezdett.
-A Brunos ügyre gondolsz? - húztam a szám, mire ő csak bólintott.
-Volt köztetek valami?
-Dehogy! - néztem rá furán. - Ki nem állhatjuk egymást. Vagyis ő nem bír engem és ahol tud, ott próbál meg nekem keresztbe tenni és hát ezért én sem szívlelem őt. Amikor a képek készültek épp feldobtam neki a magas labdát, amit nem tudott visszaütni. - mosolyogtam fölényesen.
-Föladtad neki a leckét? - nevetett Fer.
-Ha ő megteheti, akkor én is.
-Jogos. - adott nekem igazat.
-Raquel itt van? - kérdeztem.
-Ismered őt?
-Csak a sajtóból hallottam róla. - kérdőn néztem rá, mivel az előző kérdésemre nem válaszolt.
-Nincs itt. - sóhajtott.
-Gondolom hiányzik. - néztem rá.
-A legrosszabb az, hogy nem. - jelentette ki csalódottan.
-Akarsz róla beszélni? - mosolyogtam rá kedvesen.
Bizalmatlanul nézett rám és meg is értem, hogy miért.
-Figyelj! Én nem erőltetem. Teljes mértékben megértem, hogy még nem bízol bennem, hisz nem ismersz olyan régóta. De azért, tudd, hogy én mindenkivel szemben független vagyok, és ha mégis elakarod majd később mondani, akkor hozzám nyugodtan jöhetsz. - daráltam el egy szuszra.
Még mielőtt bármit is mondhatott volna, visszaértünk a boxutcához és a telefonom elkezdett csörögni.
-Igen? - vettem fel.
-Azonnali megbeszélés a home-ban! Most! - hallottam meg a főnököm hangját a vonal túlsó végén.
-Egy perc és ott leszek! - tettem le. - Mennem kell! Később még találkozunk! - intéztem szavaimat Fernandonak és már rohantam is a home-hoz.
Fogalmam sem volt, hogy mi lehet az a nagyon fontos dolog, ami miatt hajnali fél egykor képesek összehívni egy gyűlést. Mikor beértem a főtárgyalóba már mindenki bent ült. Ott volt mindegyik csapatfőnök és a főszponzorok fejesei.
-Elnézést a késésért! - sétáltam a helyemre és leültem Bernie mellé.
.........