27.rész

-Ez bonyolult és....- kezdtem el magyarázni.
-És tiltott. - fejezte be helyettem Christian.
-Hagyjuk! - sóhajtottam.
-Ne menekülj a téma elől! - nézett rám szigorúan.
-Christian! Ez az eset nagyon komplikált és nem tudom, hogy mit gondol Sebastian. Különben is, Bernie nem örülne neki. - magyaráztam.
-Mióta érdekel téged Bernie magánéletre vonatkozó szabálya? - nézett rám furán.
-Mégiscsak ő a főnököm! Tudod, hogy ez volt az álmom és nem szeretném csak úgy eldobni magamtól. - néztem rá komolyan.
-Bízom benne, hogy jól döntesz! - tette a kezét a vállamra. - Én melletted állok.
Mosolyogva elsétált mellettem, én pedig némán bámultam utána. Mindenáron menekülni akartam egy időre Sebastian közeléből, ugyanakkor furdalt a kíváncsiság, hogy mire jutnak Hannaval. Kételyeimet és gondolatmenetemet a düh űzte el, amikor megláttam elsétálni Brunot a boxutcában. Azonnal utána mentem és félúton utol is értem.
-Mi volt a célod? - álltam elé magabiztosan.
-Mire gondolsz? - került ki.
-Tudod te azt nagyon jól! - álltam ismét az útjába.
-Na jó... - adta fel. - Gyere! Igyunk meg egy kávét a Paddockban.
-Ez most valami vicc? - néztem rá hitetlenkedve.
-Ismered a mondást: tartsd közel magadhoz a barátaidat és még közelebb az ellenségeidet! - vigyorgott fölényesen és elindult a VIP szektor felé.
Némán követtem, azon gondolkodva, hogy vajon most mit forral ellenem. Amikor oda értünk, leültünk az egyik eldugott asztalhoz és kértünk két csésze kávét.
-Hallgatlak! - dőlt hátra a székében.
-Őszinte leszek. Nem tudom, hogy ezzel a tetteddel kinek is akartál keresztebe tenni? Sebastiannak vagy nekem? - néztem rá kérdőn.
-Egyértelműen neked. - adta meg az egyszerű választ.
-Miből gondolod, hogy ezzel nekem ártottál? - húztam fel a szemöldököm.
-Ugyan már! Mindketten pontosan tudjuk, hogy Seb az, akivel igazán jóban vagy. Christianon kívül.
-Szerinted most nekem mi problémát okozott az, hogy előkerült Hanna?
-Tudom, hogy belezúgtál. - jelentette ki, mire bennem megállt az ütő.
-Nem tévesztesz össze valakivel? - kérdeztem pókerarccal. - Bruno, Bruno, Bruno......Én dolgozni jöttem ide és tudod szigorú szabályok kötik meg a kezem még a magánélet terén is. Azt hiszed, hogy olyan buta nő vagyok, aki egy helyes pofiért rögtön eldobja a régi életét?
Bruno megdöbbenve hallgatta a kis előadásomat, de azért is folytattam.
-Tudod ahhoz, hogy engem igazán bántani tudj lelkileg, többet kell letenned az asztalra. Nem kérem és nem is akarom, hogy megkeserítsd az itt tartózkodásom. Nem te vagy az első, aki hitetlen a tudásomat illetően és az számodra a rossz hírem, hogy az ilyen helyzetek kezelésében profi vagyok. Csak azt nem értem, hogy egy viszonylag okos srác, miért pont engem akar tönkretenni, mikor épp nyaliznod kéne nekem, hogy te legyél a sztárpilóta?- tettem fel a költői kérdést. - Na és itt bontakozik ki, hogy nem is vagy olyan eszes. - nevettem fel. - Mindezt csak azért csinálod, hogy bebizonyítsd a többieknek, hogy nem az vagyok akinek gondolnak, mert valamiért nagyon nem kedvelsz, pedig nem is ismersz. Ja és persze azt se felejtsük el, hogy ezzel akár középpontba is kerülhetsz, ami így az elején egész jól jön. - fejeztem be a mondanivalómat.
-Ennyire biztos vagy magadban? - kérdezte.
-Ezt senki nem mondta. Viszont további jó próbálkozást! - köszöntem el tőle vigyorogva és ott hagytam.
..................