9.rész

Épp készült volna válaszolni, de megszólalt a telefonom.
-Tessék ?-vettem fel .
-Na van valami ? - szólt bele Christian .
-Nyugodjatok meg ! Megtaláltam.- hallottam, ahogy megkönnyebbülten sóhajt a vonal túlsó végén.
-De mégis mi történt ? Miért tűnt el ? Hol vagytok ?-halmozott el kérdésekkel.
-Figyelj, most leteszem, majd ha akarja, akkor elmondja . De biztosítalak, hogy holnap már bent lesz.
-Rendben, köszönöm !-búcsúzott, majd letette .
Sebastian csak bámult maga elé, nem szólt semmit . Láttam rajta, hogy bántja amit az a lány tett vele.
-Nem érdemelt meg . - jelentettem ki halkan.
-Tessék ? -fordult felém meglepődve .
-Hanna . Nem érdemelt meg .
-Miért ? - pillantott rám érdeklődve .
-Olyan lányt érdemelsz, akit igazán szeret és aki nem csap be . Te egy nagyon rendes srác vagy és tudom , hogy milyen szar érzés, amikor átgázolnak rajtad . Próbáld meg elfelejteni azt ami történt és koncentrálj az előtted álló dolgokra. A versenyre . Emellett biztos találsz majd egy lányt, aki más, mint Hanna. -néztem a szemeibe.
-Veled is történt már ilyen ?
-Amikor 17 éves voltam jártam egy fiúval . Jasonnek hívták . Egy suliba jártunk és ő volt a suli szép fiúja . Minden lány oda volt érte és ez alól én sem voltam kivétel . Aztán valahogy felfigyelt rám és összejöttünk . Beleszerettem . Fél éve jártunk, amikor kiderült, hogy csak azért volt velem, mert fogadott a haverjaival, hogy ő igenis meg tud fektetni . Nem jött neki össze . De miután szakítottunk az egész iskola rólam beszélt és nem azért, mert kiálltam magamért, hanem rajtam röhögtek, hogy Jason át tudott verni . -sóhajtottam fájdalmasan.
-Sajnálom...-suttogta .
-Már nem kell . Elmúlt, vége és sokat tanultam belőle .
-Amikor összejöttem Hannavál, ő volt az egyik legjobb csaj a városban és büszke voltam magamra, hogy az enyém . Az egyik legjobb dolog ő volt az életemben . De az egyik nővérem már az elején megmondta, hogy nem tiszták a szándékai és jobb lett volna, ha hallgatok rá .
-Az emberek tanulnak a hibáikból . Most már tudni fogod, hogy vannak olyanok, akik nagyon jó álarcot húznak magukra és szinte fel sem tűnik, de máris kihasználtak.
-Te nem félsz ettől ? - nézett rám .
-Mitől ? -kérdeztem vissza .
-Attól, hogy itt majd csak azért fognak veled barátkozni, hogy őket válaszd a kedvencednek .
-Ez benne van a pakliban . - sóhajtottam – De bízom benne, hogy felfogom ismerni azokat, akik csak a sikert akarják. De nem könnyű . Egyáltalán nem így terveztem a munkámat .
-Itt semmi sem működik normálisan . Itt minden más, mint a normál életben és lehet, hogy először nehéz, de utána szeretni fogod és nem akarod majd itt hagyni ezt a világot, ezt a környezetet.
-Úgy ahogy te sem tudod . -mosolyogtam .
-A versenyzés az életem . Erre készültem már kiskorom óta és most végre élhetem az álmaimat . Lehetne egy tök megszokott életem, de valljuk be nem mindenkinek adatik meg, hogy azt csinálja amit szeretne . De nekem igen és ezért nagyon hálás vagyok .
Élmény volt hallgatni, ahogy a munkájáról és az életéről beszél . Érezni lehetett rajta, hogy imádja azt amit csinál és, hogy pontosan tudja, hogy mi a célja . Mesélt a családjáról, a gyermekkoráról, a csapatról, az autójáról . Ezen az éjszakán elmondta az egész életét és az összes gondolatát . Szinte ittam a szavait és boldog voltam, hogy végre láttam igazán, felhőtlenül nevetni .
-De valamit még nem mondtál el ! - nézett rám vigyorogva .
-Mit ? - húztam fel a szemöldökömet .
-Ki a kedvenced ?
-Honnan veszed, hogy van kedvencem ? - kérdeztem vissza .
-Látom rajtad, hogy van egy favoritod, csak kíváncsi vagy rá, hogy a többiek mit tesznek azért, hogy támogasd őket . Ezért nem mondtad még el .
-Te belém látsz ! - nevettem .
-Na áruld el ! - nézett rám nagy szemekkel . - Ígérem nem mondom el senkinek . Bízhatsz bennem !
-Tudom, de akkor sem fogom elmondani . - nyújtottam ki a nyelvem .
-Ne nyújtogasd, mert leharapom . - vigyorgott.
-Nem tennéd . - nevettem, mire elkezdett közeledni felém . - Ugye nem tennéd ? - kérdeztem bizonytalanul .
-Soha nem bántanálak . - tette kezét az arcomra és az arca egyre csak közeledett felém .
...