Remélem, hogy írtok kommentárokat, mert rengeteget dolgoztam ezen a részen ! =)
Már előre éreztem, hogy ez nem lesz egy könnyű nap...és milyen jól sejtettem . Reggel kopogásra keltem . Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és mentem ajtót nyitni . Egy ideges Christian sétált be a szobámba .
-Neked is szia.- köszöntem fáradtan és utána mentem.
-Baj van !- a hangjában aggódást és félelmet véltem felfedezni .
-Mi történt ?
-Sebastian eltűnt.
-Mi ? Hogy ? Mikor ? -hadartam a kérdéseket.
-Nem tudom . Tegnap nem jött be, de azt gondoltuk, hogy még pihenni akar és a hotelben maradt . Viszont ma sem jelentkezett és a mobilján sem lehet elérni . Ez nem jellemző rá . Soha nem csinált még ilyet .-éreztem, hogy már a legrosszabbakra is gondolt.
-Először is nyugodj meg !
-Hogy tudnék megnyugodni ?- kérdezte idegesen.- Sebastian az egyik legjobb barátom és egyben a csapat szíve is. A szerelők már mindenhol őt keresik.
-Segítsek ?
-Megtennéd ?-nézett rám nagy szemekkel.
-Persze ! Adj negyed órát !- és már el is vonultam átöltözni .
Amíg felöltöztem Christian leült a nappaliba és türelmesen várt .
-Indulhatunk ?-kérdeztem.
-Menjünk !-pattant fel.
-Miért pont rám gondoltál ?-kérdeztem tőle miközben bezártam az ajtót.
-Attól tartok, hogy valami magánéleti baja van és ehhez te jobban értesz, mint bármelyikünk .
-Értem.
Innentől kezdve némán sétáltunk egymás mellett . Nem tudtam, hogy pontosan miért, de aggódtam Sebastianért . Pedig alig ismerem . A hotel várójában különváltunk . Ő visszament a pályára, addig én elindultam Bahrein utcáin . Először féltem, hisz nem ismerem a várost, de úgy döntöttem, hogy a megérzéseimre hallgatok és magabiztosan kezdtem róni az utcákat . Már délután 4 óra volt, de a németnek semmi nyoma nem volt . Most már nem csak a Red Bullosok, hanem az összes többi csapat is őt kereste, de senki nem járt sikerrel . Kezdtünk félni, hogy tényleg komolyabb baja esett . Mobilon még mindig nem lehetett elérni . 9 órakor sötétedni kezdett és a többiek úgy döntöttek, hogy ha ma este nem kerül elő, akkor szólnak a rendőrségnek . Egész este kerestem, de még mindig nem találtam . Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet az oka annak, hogy így eltűnik . Sejtéseim szerint valami olyan dolog történt ami teljesen felkavarta . Még nem igazán ismerem, de valamiért mégis fontos nekem . Ő mentett meg . Idegesen sétáltam az egyik leghíresebb bevásárló utcában, és azon gondolkodtam, hogy én hova mentem volna Sebastian helyében . Beugrott egy hely, amit ha jól tudom alig ismernek a csapatok, sőt még a helyiek is .Elindultam a kilátó felé, ami a város egyik legeldugottabb pontján volt . Jól sejtettem . Seb ott ült az egyik sziklán és csak bámulta az éjszakai fényeket. Odasétáltam hozzá és leültem mellé . A tengerkék szempár a megszokott pajkosság helyett most fájdalmat sugárzott . Láttam rajta, hogy valami nagyon bántja, de úgy döntöttem inkább nem szólalok meg . Közelebb hajoltam hozzá és jó szorosan magamhoz öleltem . Kezeit átfonta a derekamon és az arcát beletemette a nyakamba . Éreztem, hogy a szívverése felgyorul, majd szép lassan egy ütemre az enyémmel kezd el verni .
-Jobb ?-simogattam meg a hátát.
-Csak még egy kicsit .-motyogta, mire én csak mosolyogtam, de továbbra sem engedtem el .
Amikor már egy ideje öleltük egymást furcsa érzés kerített hatalmába . A gyomromban, mint ha több ezer pillangó repkedett volna és ahogy megéreztem Seb lélegzetét a nyakamon, a hideg futott végig a hátamon . Kellemes bizsergés járta át az egész testem . Eltudtam volna képzelni ezt a pillanatot örökre . Vagy 10 percig ültünk így, aztán Seb elengedett.
-Köszönöm.- nézett a szemembe, mire én csak végig simítottam a kezén.
-Szeretnél róla beszélni ?-kérdeztem kedvesen.
Először tétovázott, de végül bólintott.
-Szakítottunk...-suttogta.
Most sajnálnom kellett volna, de szinte örültem ennek a hírnek.
-Sajnálom.-mondtam.
-Nem kell.-mosolygott az este folyamán először.- Én szakítottam vele, mert már nem szeretem, de amiket a végén a fejemhez vágott.-sóhajtott.
-Mit mondott ?
-Azt, hogy sajnálja, hogy nem tud tovább kihasználni. Elmesélte, hogy már 1 éve szakítani akart velem, de pont akkor lettem híres és úgy gondolta, hogy szórakozik egy kicsit . Leakaszt rólam egy szép kis összeget és aztán vigyorogva tovább áll, így képzelte el . Már 4 hónapja megcsal . Az egyik egyetemi hallgató társával.- sóhajtott fájdalmasan.- De vége ! Nem hiszem el, hogy így átvert . Én tényleg szerettem ! - nézett rám kétségbeesetten.- De 1 hónapja valami megváltozott.
-Mi ?-néztem rá érdeklődve .
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése