2010. április 28., szerda

7.rész

Lassan közeledtem a boxutca bejárat felé . Jól számítottam . Először Christian vett észre és az arcán láthatóak voltak a meglepődöttség jelei . Ezt a többiek is látták és egyenesen arra fordultak amerre nézett . Szinte újra lejátszódott a keddi történet . Mindenki csendbe burkolódzott és némán figyeltek engem . Egyre többen jöttek ki a boxállásokból, kíváncsiságtól vezérelve . De most szerencsére nem voltak annyian, mint a múltkor . Körülbelül 100-an lehettek és főként szerelők voltak . Most nem közeledtek felém és nem is voltak olyan extázisban . Csak csendben álltak és várták, hogy mit fogok tenni . Összeszedtem minden bátorságom és elindultam feléjük . Jobban mondva a Red Bull boxa felé . Christian egy mosollyal nyugtázta, hogy túltettem magam, azon , hogy csak egy “eszköz” vagyok . Ahogy haladtam előre a tömeg folyamatosan szétvált és szinte sorfalszerűen vettek körbe . Egy idő után meguntam és megálltam középen . Oldalra pillantottam és pont Lewis boxa mellett voltam .
-Figyelem, emberek ! - mondtam jó hangosan . -Bizonyára mindannyian tudjátok, hogy miért vagyok itt, de ettől függetlenül nem tudnátok úgy kezelni engem, mint egy normális embert ?
Először furcsán néztek rám, de amikor odaállt mellém valaki érdeklődő pillantásokat vetettek felénk . A legnagyobb meglepetésemre pont egy olyan ember állt mellém, akit még nem is ismerek . Fernando Alonso volt az .
-Igaza van ! - mondta – Ő is dolgozni van itt, akárcsak mi és tudja, hogy mi a dolga és a célja . Ha kíváncsiak vagytok rá akkor inkább egyesével menjetek oda hozzá beszélgetni, ne pedig 100-an álljátok körbe !
Erre mindenki meglepődött, de egy idő után felfogták, hogy mit mondott a spanyol . Úgy láttam hatott is rájuk, mert szép lassan mosolyogva visszamentek a helyükre, mint ha én már ott sem lennék, de azért kedvesen köszöntek mindannyian .
-Köszönöm . - néztem hálásan Fernandora .
-Ugyan nincs mit . Szívesen segítek, ha kell valami, csak szólj ! - mosolygott.
-De ugye, nem Bernie küldött és nem is azért vagy velem kedves, hogy téged válasszalak a kedvenc pilótámnak ? - néztem rá kétkedőn .
-Tudok az ügyről, de jobbnak látom, hogy ha kimaradok belőle . Szóval nem akarlak befolyásolni, csak barátkozni . - mosolygott.
-Így rendben . Bocsi, de nekem most mennem kell és még egyszer köszi . - intettem neki és már indultam is Christianhoz .
-Szia . - adtam neki két puszit, amikor odaértem .
-Szia . Látom van egy megmentőd . -vigyorgott.
-Ő már a második .
-Ohhh..tényleg . - mosolygott – Már Sebastian is megmentett . Szóval ez volt a terv ? - kérdezte .
-Igen . Ma még megakartam úszni újságírók nélkül . Eddig úgy néz ki sikerült.
-Ne sokáig reménykedj ! Ki tudja mikor jelennek meg és támadnak le .
-Ne légy ennyire ünneprontó ! - szidtam meg .
Miközben beszélgettünk a szerelők a boxban folyamatosan figyeltek és ez kezdett kissé zavarni .
-Figyelj csak Christian ! Mutass be a csapatodnak, mert úgy látom , hogy eléggé érdeklődnek irántam . - vigyorogtam .
Ő vette is a lapot és intett, hogy kövessem . Besétáltunk Sebastian boxába . Amikor megérkeztünk minden szerelő összekapta magát és rögtön munkához látott , ám a főnök közbeszólt .
-Figyelem emberek ! Mivel tudom, hogy nagyon szeretnétek megismerni Adriennt ezért most itt marad veletek és minden kérdésetekre válaszol . - vigyorgott.
-Tényleg ? - néztem rá hitetlenkedve .
-Igen .
-Hát..rendben . - válaszoltam .
-Na én megyek is , jó szórakozást ! - majd ott hagyott 25 kémlelő szempárral szemben.
Először feszengve álltam, majd rájöttem, hogy ennek így semmi értelme nem lesz, szóval inkább én kezdeményezek beszélgetést .
-Na srácok, halljam a kérdéseket ! - mentem beljebb vigyorogva .
-Honnan veszed, hogy van kérdésünk ? - szólt be az egyik .
-Hogy hívnak ? - kérdeztem vissza .
-Kennynek .
-Te vagy itt a vezető szerelő ? - mosolyogtam .
-Honnan tudod ? -kérdezte meglepve .
-Te szólaltál meg először, vagyis kézben tartod a dolgokat . Mindig új információkat gyűjtesz és kritikus vagy az újoncokkal . - állapítottam meg . - Egyébként onnan veszem , hogy van kérdésed, hogy amikor kint álltam, úgy bámultál, hogy azt hittem kiesik a szemed. Vagyis csak érdekel valami . - mosolyogtam rá .
-Feladom ….-sóhajtott – Rendes csaj . - csóválta a fejét, majd leült az egyik székre, mire én büszkén felemeltem a fejem .
Innentől már könnyen mentek a dolgok . Mindenki bátran kérdezett anélkül, hogy bármilyen megjegyzést is tettek volna arra, hogy miért vagyok itt . Jól éreztem magam velük . Tényleg jó fejek voltak . Szinte egy nagy család, ahol persze vannak összezördülések, de ettől függetlenül jól érzik magukat együtt . Nagyon sok dolgot meséltek nekem a Forma 1 világáról és őszintén megnyíltak . Azt is elmondták, hogy mit gondolnak más versenyzőkről, de persze a lelkemre kötötték, hogy ezt senkinek se mondjam el . Mire megnyugtattam őket, hogy bennem megbízhatnak . Elég sokáig beszélgettünk . Körülbelül este 10 óra lehetett, amikor már elkezdtek pakolni és sokan visszamentek a hotelbe . A végén már csak 5-en maradtunk . Kenny, Christian, Adrian, Mike és én . Mi még sokáig ott voltunk és megbeszéltük, hogy minden versenyhétvégén összeülünk, így mi öten és megbeszéljük az élet és a verseny nagy dolgait . Már hajnali kettő volt amikor vissza indultam a hotelbe, de szerencsére nem egyedül, mert a többiek is ott szálltak meg ahol én . Fáradtan dőltem be az ágyba, készülve arra, hogy holnap már nem tudom megúszni a médiát...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése