21.rész

A szabadedzés alatt egyedül ücsörögtem a boksz hátuljában. Aztán Bernie hívott telefonom, hogy lenne egy kisebb megbeszélés a home-ban, így délre oda kellett mennem. Mondanom sem kell a kis megbeszélés délután 4-ig tartott. Amikor visszamentem a boxokhoz már alig voltak a pályán. Odamentem Vettel boxához ahol még néhány szerelő dolgozott. Hátra mentem, ahol az egyik szobából beszélgetést hallottam. Adrian, Mike és Christian ültek a kanapén.
-Hát ti? - néztem rájuk meglepve.
-Már csak rád vártunk. - vigyorogtak.
Leültem közéjük, pont úgy mint Bahreinban. Csak annyi volt a különbség, hogy most nem volt itt Kenny. Nagyon belemerültünk a beszélgetésbe és észre sem vettem, hogy rohan az idő. Éjfél lehetett, mire visszaértem a hotelbe. Fáradtan dőltem be az ágyba és rögtön el is aludtam. Másnap reggel 8 órakor keltem, összekészültem és már mentem is a pályára. Most még többen voltak ott, mint tegnap. Szinte őrültek háza volt. A szabadedzést és az időmérőt is a Red Bull boxából néztem végig. Csal mosolyogtam, amikor Sebastian hatalmas vigyorral az arcán Adrian nyakába ugrott. Mert igen, ismét övé volt a pole pozíció. Késő délután volt, mire visszamentem a hotelbe. Gyorsan rendbe szedtem magam, átöltöztem és hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam Christiant.
-Igen? - vette fel.
-Szia. Adrienn vagyok. Megtudod nekem mondani, hogy Sebastian melyik szobában van? - kérdeztem .
-Szia. A 239-es az ő szobája. Miért? - kérdezte izgatottan.
-Csak gondoltam elhívom egy kis városnézésre. Na most megyek. Szia. - majd letettem, meg sem várva az újabb kérdéseit.
Felkaptam a táskám és egy a ruhámhoz passzoló cipőt és már indultam is, hogy megkeressen a német szobáját. Szerencsére gyorsan megtaláltam és ahogy oda értem rögtön be is kopogtam. Pár perc múlva nyílt az ajtó és nekem elakadt a lélegzetem. Sebastian ott állt előttem egy szál törülközővel a derekán.
-Szia. - köszönt mosolyogva.
-Szia. - dadogtam. - Én..szóval..én...
-Igen? - támaszkodott neki az ajtónak.
-Ez így nem fog menni. - jelentettem ki kislányosan, mire Seb hangosan felnevetett.
-Mivel gondolom az a probléma, hogy nincs rajtam ruha, csak egy törülköző, ezért mit szólnál hozzá, ha bejönnél, addig én gyorsan felöltöznék és utána elmondanád, hogy miért jöttél. - vigyorgott..
-Benne vagyok. - mosolyogtam valamivel bátrabban.
Seb kedvesen beinvitált, majd el is tűnt a fürdőben. Pár perc múlva már teljes díszben ült le mellém a kanapéra.
-Szóval most már eltudod mondani dadogás nélkül, hogy miért jöttél? - nevetett.
-Heyyy.....nem minden nap állnak előttem jó pasik szinte meztelenül.
-Szóval jó pasi vagyok? - húzta fel a szemöldökét.
-Én...- kezdtem volna magyarázkodni, de úgy láttam, hogy ebből már nem jövök ki győztesen.
-Ne is próbáld letagadni! Szerinted jó pasi vagyok. - vigyorgott fölényesen.
-Nem tagadom. Jó pasi vagy. - néztem magabiztosan a szemeibe. - De a lényegre térve azért jöttem, hogy van-e kedved eljönni velem egy kis városnézésre.?- néztem rá angyalian.
-Naná, hogy van. Hozom a mobilom. - mosolygott, majd elindult a konyha felé, de félúton visszafordult. - Tényleg jó pasi vagyok? - kérdezte kisfiúsan.
Tágra nyitott szemekkel bólintottam, mire ő csak fejcsóválva tovább ment.
-indulhatunk? - kérdezte pár pillanat múlva, kezében a mobiljával.
-Igen. - álltam fel.
Kiléptünk az ajtón és utunk egyenesen az ausztrál éjszakába vezetett........