Már csak pár milliméter volt közöttünk, amikor ismét megszólalt a telefonom . Átkoztam ezt a napot . Miért nem kapcsoltam már ki a telefont ? Elhajoltam Sebastiantól és bocsánatkérőn pillantottam rá .
-Igen ? - kaptam fel gyorsan .
-Gáz van . - hallottam meg Christian hangját .
-Ne kímélj ! - sóhajtottam, remélve , hogy ennél rosszabb már nem lehet...tévedtem .
-Kennyt baleset érte !
-Hogy mi ? - kérdeztem ijedten, mire Sebi is oda kapta a fejét.
-Mi történt ? Hol van ? Hogy van ? - hadartam .
-Nem tudom . Pár perce hívott a kórház, hogy bevitték , mert elütötte egy autó . A városi kórházban van .
-Indulunk ! Fél óra és ott leszünk . - majd lecsaptam a telefont .
-Kennyt elütötte egy autó és kórházban van . - szipogtam .
Seb gyorsan felállt és felhúzott . Letörölte a könnyeimet és gyengéden átölelt .
-Gyere ! Menjünk ! Nem lesz semmi baja . Erős srác .
Megfogta a kezem és elkezdett a főút felé húzni . Rögtön tudtunk fogni egy taxit, ami egyenesen a kórházhoz vitt . A recepción megkérdeztük, hogy hol van, aztán pedig rögtön rohantunk fel a 3. emeletre . Mike és Adrian már ott ült egy széken .
-Mi történt ? - futottam oda hozzájuk . - Rendbe jön ?
-Az orvosok nem mondanak semmit . - sóhajtott Mike .
-Te meg hol a fenében voltál ? - fordult Adrian dühösen Sebi felé . - Ha itt lettél volna, nem keresett volna és nem feküdne most ott bent . - ordított magából kikelve.
-Adrian ! - szóltam rá . - Sebastian nem tehet semmiről ! Ez ugyanúgy megtörténhetett volna, akkor is ha nem tűnik el .
-Sajnálom ! - csuklott vissza a székre Adrian . - Nem akartalak megbántani, csak...
-Megértem . - bólintott Seb, majd elindult a folyosón .
-Várj ! - futottam utána . - Ne menj el ! Adrian nem úgy gondolta és....
-Jobb lesz ha most megyek . - mondta nyomatékosan .
-De nekem szükségem van rád ! - hajtottam le a fejemet .
Az államnál fogva felemelte a fejemet, ezzel kényszerítve , hogy a szemébe nézek .
-Tényleg ezt akarod ? -kérdezte .
-Mindennél jobban . - suttogtam .
-Hozzak neked is egy kávét ? - mosolygott.
-Az jól jönne .
-Mindjárt jövök . - mondta, majd ott hagyott .
Visszasétáltam Adrianékhoz és leültem az egyik székre . Nem akartam, hogy Kennynek baja essen ...féltettem . Nagyon kedves és jókat lehet vele beszélgetni .
-A felesége tudja ? - fordultam Mikehoz .
-Igen . Nagyon ideges . Amint tud ide repül .
Eközben Sebastian is visszaért, közvetlenül utána pedig Christian is megjött, aki rögtön külön is hívta a németet . Már vagy 3 órája ültünk ott, amikor az egyik orvos kisétált a műtőből .
-Doktor úr, hogy van ? - állt fel azonnal Mike .
-Jó napot ! A nevem Ewan Smith . Én vagyok Kenny Handkammer orvosa . Önök a rokonai ? - kérdezte . -Ember, ne idegesítsen fel ! - állt fel Adrian is .
-Srácok nyugi ! - csitítottam őket . - Sajnálom . - fordultam a doki felé – Nem a rokonai vagyunk, hanem nagyon jó barátjai . Elnézést az előbbi kirohanásért, de nagyon aggódunk miatta . Hogy van ? - próbáltam nyugalmat erőltetni magamra .
-Nos több bordája is eltört és volt egy kisebb belső vérzése, de szerencsére sikerült stabilizálni az állapotát . -mondta .
-Értem . Meddig kell bent maradnia ?
-Ha nem romlik az állapota akkor jövő héten pénteken elhagyhatja a kórházat .
-Belehet hozzá menni ?
-Sajnálom, de most nem . Hosszú műtéten van túl és ki kell pihennie magát, ezért altatásban tartjuk . Holnap már fogadhat látogatókat .
-Köszönjük .
-Nincs mit, hisz ez a munkám . Viszlát . - köszönt el , majd eltűnt a folyosó végén.
…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése