25.rész

Köszönöm szépen a véleményeket =) Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket és írtok majd sok-sok kommentárt! =)


Vártam, hogy vajon most mit fog tenni. De csak lefagyva állt az ajtóban . Belenéztem a tengerkék szempárba, mely most inkább a fekete árnyalatához hasonlított. Mintha kérdezni akart volna valamit csak nem tudja, hogy hogyan kezdjen hozzá, aztán rekedtes hangon mégis megszólalt.
-Utálnál érte? - kérdezte.
Tudtam mire gondol és habozás nélkül megráztam a fejem, jelezve, hogy nem , sőt inkább örülnék neki. Ez felbátorította és azonnal közelebb lépett hozzám, magához húzott, átkarolta a derekamat és az ajkait az enyémre tapasztotta. Először csak játszadozott az alsó ajkammal, ízlelgette. Aztán nyelvével utat tört magának és végül szenvedélyes csókban forrtunk össze. Éreztem benne a feszültséget, a vágyat, a csalódottságot, a boldogságot. Ebben a csókban minden benne volt, ami az elmúlt időszakban történt. A nyakába kapaszkodtam és ha lehetett, akkor még közelebb húztam magamhoz. Testünk teljesen összesimult, éreztem minden egyes porcikáját. El sem tudom mondani mióta vártam erre a csókra. Az egész testem megremegett, amikor hozzám ért. A hasamban milliónyi kis pillangó kelt életre. Örökre így tudtam volna maradni. Forrón csókoltuk egymást, s szinte nehezünkre esett elszakadni, de muszáj volt, mert már alig kaptunk levegőt. Zilálva váltak szét ajkaink, de egy pillanatra sem engedtük el egymás. Erősen tartott a karjaiban és homlokát az enyémnek támasztotta. Próbáltuk normalizálni a szívverésünket több kevesebb sikerrel.
-Sajnálom. - suttogta Seb.
-Én nem . - jelentettem ki és most én csókoltam meg őt.
Rögtön viszonozta és ismét vad csókcsatába kezdtünk. Egyszerűen nem bírtam elszakadni tőle. Érezni akartam az érintését, a csókjait, a testét. Mikor abbahagytuk a csókolózást, Seb a hátára feküdt a kanapén, én pedig mellé és a fejemet a mellkasára hajtottam. Kis köröket írtam le az ujjammal a felsőtestén, míg ő a hajammal játszadozott.
-Nyerhettem volna. - mondta csalódottan.
-Nem a te hibád. Te mindent megtettél. Tökéletes volt a rajtod és utána is fantasztikusan versenyeztél. Nem tehetsz róla, hogy az autónak ismét műszaki problémái akadtak.
-Akkor miért érzem magam felelősnek? - sóhajtott.
-Mert hülye vagy. - emeltem fel a fejem mosolyogva és a szemébe néztem.
-Az lehet. - mosolygott.
-Na végre egy mosoly. - adtam egy puszit a szájára, de neki ennyit nem volt elég.
Ismét csókolózni kezdtünk, de nem úgy, mint az előbb. Ez most sokkal gyengédebb volt. Mikor abbahagytuk a vállára hajtottam a fejem.
-Nem bántad meg? - szólalt meg hirtelen.
-Soha. - suttogtam a füleibe.
-Köszönöm, hogy itt voltál.
-Bármikor szükséged lesz rám, én ott leszek.
-Most mi lesz velünk? - kérdezte.
-Mi lenne?
-Szeretném ha nem csak ennyi lenne, hanem folytatnánk. Te nem ? -hallottam a hangjában a csalódottságot.
-Dehogynem. Csak tudod nem tudom, hogy mit szólna ehhez Bernie. - sóhajtottam.
-Leszarom. - jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-Azért mégiscsak ő a főnökünk. - nevettem.
-Tudom, de majd szépen adagoljuk be neki és szerintem meg fog minket érteni.
-Akkor is félek.
-Nem kell. Legalább próbáljuk meg! Eddig ami köztünk van az jó. Lehet, hogy nem leszünk sokáig együtt, de amíg igen addig élvezzük ki!
-Igazad van. - mondtam neki és megcsókoltam.
......