Az egész futam alatt ott álltam, és folyamatosan azt figyeltem, hogy Sebastian hanyadik. Mondanom sem kell: hatalmasat ugrott a szívem. Amikor lelassult az autója. De szerencsére sikerült befejeznie a versenyt és negyedik helyen célba ért. Ahogy vége volt a futamnak, a csapatok elkezdtek pakolni és sokan már vissza is mentek a szállodájukba. Elindultam a Red Bull boxa felé, hogy megnézzem milyen hangulat uralkodik a csapatnál. Amikor oda értem, rájöttem túl sok jót nem remélhetek. Mindenki magába roskadva ült és csalódott képet vágott.
-Jobb, ha most hagyod őket!- állt mellém Christian.
-Szerintem pedig nem. - mentem oda a szerelőkhöz. - Figyelem srácok! Tudom, hogy nem így terveztétek, de próbáljátok meg a jó oldalát nézni a dolognak.
-Van olyan is? - kérdezte cinikusan Mike.
-Igenis van! Hisz sokkal többet is veszthettetek volna. Mégis ezt a negyedik helyet bravúrosan védtétek és úgy gondolom, hogy mindannyian fantasztikus munkát végeztetek. Így is gyűjtöttetek jó pár pontot, ami később még sokat számíthat. Most pedig ahelyett, hogy itt lógatjátok az orrotokat, inkább kezdjétek el keresni, hogy mi lehetett a hiba! Na gyerünk!- szóltam rájuk. - Ugyanazt a lelkesedést szeretném látni, mint pénteken és szombaton.
Hirtelen mindenki felugrott és elment a saját dolgára. Mosolyogva kezdtek bele a munkába. Mert igen, dolgoztak. Leültek a számítógépek elé, vagy az autóhoz és elkezdték elemezni az adatokat és keresték a problémát.
-Tudsz hatni az emberekre. - jött oda hozzám Christian.
-Nagyon jó csapatotok van, csak néha noszogatni kell őket. - mosolyogtam.
-Ha segítség kell, téged fogunk hívni.
-Csak nyugodtan! Állok rendelkezésetekre. De most mennem kell. Ausztráliában találkozunk! - adtam puszit az arcára és kisétáltam a boxból.
Rohant az idő és már azon kaptam magam, hogy az ausztrál hotel szobájában állok. Nagyon gyorsan eltelt az idő. Mondjuk nem volt nehéz, mert rengeteget dolgoztam az elmúlt hetekben. Bahreinban szinte végig csak tárgyalásokon ültem és csak pár órám volt amit kihasználhattam pihenésre. Emellett rengeteg papír munka szakadt a nyakamba, de Bernie azzal biztatott, hogy csak az első versenyhétvége ilyen szörnyű és betáblázott. Aztán jártam Koreaban. Bevallom nem volt egy álom. Amikor megérkeztem rögtön az épülő pályára kellett mennem, amit nem ígért semmi jót. Őszinte leszek, kezdtem attól félni, hogy ezt a nagydíjat csak jövőre lehet beiktatni a versenynaptárba. Az építkezés nem állt valami fényesen. Ha a rossz előérzeteimre hallgatnék, akkor azt mondanám, hogy itt októberben nem lesz nagydíj. De fő a pozitív gondolkozás és Bernie is így gondolja. Az idáig tartó repülő úton végig azzal biztatta magát, hogy mostantól még nagyobb tempóban halad majd a pálya építése és biztos készen lesz, mire rá kerül a sor. Tisztelem a kitartását. De mondjuk még nincs veszve semmi, mert ha tényleg rohamtempóban kezdenek el dolgozni, akkor még bármi sikerülhet. Kedd este érkeztem meg ide Ausztráliába. Csodálatos. Igaz még nem láttam belőle valami sokat, de kellemesebb, mint Korea volt. Ezen az estén már nem volt erőm semmire , így fáradtan dőltem be az ágyba. Másnap csak délben keltem, mivel az előre egyeztetett beosztásom szerint erre a hétvégére nincs sok dolgom. Kivéve a hétfői megbeszélést és adminisztrációt. Mivel úgyis volt egy kis időm, úgy döntöttem, hogy a mai napomat rászánom arra, hogy körbejárjam Melbourne-t. Itt legalább elboldogulok, mert mindenki beszél angolul. Az egész napom szinte pillanatok alatt elsuhant. Megnéztem az ausztrál város legfőbb nevezetességeit, és ettem helyi specialitásokat. Már nagyon rám fért a kikapcsolódás és ez a nap konkrét felüdülés volt számomra, hiába, hogy meg sem álltam egy pillanatra sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése