23.rész

Várom a véleményeiteket! =)


-Tényleg, hogy kerültél te pont Németországba, Hamburgba? - nézett rám érdeklődve Sebi.
-A középiskolában német tagozatos voltam és nagyon szerettem Németországot. A kedvenc országom volt. Igaz, ez az idők során veszített erejéből, de még mindig egy nagy álmom volt egy hamburgi egyetem elvégzése és hát sikerült. Szóval kiskorom óta készültem oda. Vagyis mondjuk úgy, hogy kiskoromtól a Forma 1-be készültem csak nem pont úgy, mint te. - néztem rá.
-A családod pedig Magyarországon van?
-Igen. Nagyon hiányoznak, de valamit valamiért. Még régen megígértem nekik, hogy amint megengedhetem magamnak, őket is kiköltöztetem abba a városba, ahol én épp élek. Úgyhogy ha a jövőben még mindig Hamburgban fogok élni, akkor jönnek oda a szüleim.
-Hol élnél máshol? - nézett rám.
-Hát az USA-ban, Svájcban vagy Olaszországban.
-Olaszba, hogy mennél ha nem tudsz olaszul? - húzta fel a szemöldökét.
-Ki mondta, hogy nem tudok olaszul? - néztem rá.
-Te mondtad, hogy magyarul, angolul és németül beszélsz.
-Ennyire megjegyezted? - mosolyogtam. - Akkor kiegészítem. Egy kicsit tudok olaszul is.
-Mi az amit még nem tudok rólad? - nevetett.
-Sok minden. De most te mesélj!
-Mit? - vigyorgott.
-Valami olyan dolgot, ami nem mindennapi. - mosolyogtam.
-Félek az egerektől. - jelentette ki nemes egyszerűséggel, de én majdnem megfulladtam a nevetéstől. -Ki nevetsz?
-Bocsi, de ez...- nem bírtam abbahagyni.
-Te mitől félsz? - kérdezte hirtelen, amitől azonnal lefagyott az arcomról a vigyor.
Ezt ő is észrevette és közelebb is hajolt hozzám.
-Minden rendben? - kérdezte halkan.
-Persze. - erőltettem magamra egy mosolyt.
-Ha nem akarod nem kell rá válaszolnod. - mondta megértően.
-De. - mondtam. - Félek attól, hogy ha egyszer szerelmes leszek valakibe, akkor azt elveszítem. - jelentettem ki halkan.
Óvatosan megfogta a kezem és teljesen maga felé fordított. Kénytelen voltam belenézni a tengerkék szemekbe, melyekben elszántságot véltem felfedezni. Elvesztem. Az arca egyre közeledett az enyémhez, de ekkor megszólalt a telefonja.
-A fenébe. - hajolt el tőlem és felvette, majd arrébb sétált.
Pár perc múlva szomorú arccal tért vissza.
-Mennem kell. - mondta. - Még ma este lesz egy megbeszélés. - pillantott az órájára. - Jössz te is?
-Mennyi az idő?
-10 óra.
-Akkor ha nem baj még maradok.
-Rendben, de vigyázz magadra.
-Igyekszem. - bólintottam mosolyogva.
-Szia. - mondta, majd eltűnt a fák között.
-Szia. - suttogtam, de már inkább csak magamnak.
Félek, hogy kezdek komolyabb érzelmeket táplálni iránta. De az nem lehet. Bernie kitekerné a nyakamat, ha megtudná, hogy komoly kapcsolatot létesítettem valamelyik pilótával. Leszögezte, hogy addig amíg az a kapcsolat a médiának szól addig rendben, de utána már semmiképp sem. Ezekkel a gondolatokkal gyorsan telt az idő. Amikor a telefonomra pillantottam már éjfél volt, így visszaindultam a hotelbe. Ahogy beértem a szobámba, gyorsan letusoltam és el is tettem magam holnapra.
.....................