19.rész

Csütörtök reggel kopogásra ébredtem. Remek! Gyorsan felkaptam a köntösöm és mentem is ajtót nyitni.
-Mondhatom szép! Itt vagy már tegnap óta és nekem nem is szóltál. - sétált be mellettem Christian.
-Neked is jó reggelt! Persze fáradj csal beljebb! Nem, nem zavarsz. - ismételtem a szokásos sablon szöveget.
Érdekes amióta itt dolgozom, szinte minden reggel így köszöntöm a vendégeimet.
-Még aludtál? - húzta föl a szemöldökét.
-Szerinted? - mutattam végig magamon.
-Akkor azért vagy ilyen nyűgös. - vágta le magát a kanapéra.
-Kösz, szépen. - ültem le mellé morcosan.
-Képzeld Hülkenberg már most téged keres. - jelentette ki.
-Micsoda? - fordultam felé meglepődve.
-Jól hallottad. Nico Hülkenberg már mindenkit arról faggat, hogy itt vagy-e már. Még nálam is járt. - nevetett fel.
-Fantasztikus.
-Miért érzem úgy, hogy te ennek nem örülsz?
-Kedves srác, de egyszerűen túl sok.
Ahogy ezt kimondtam, újra kopogtak az ajtón. Amikor kinyitottam meglepve tapasztaltam, hogy az emlegetett szamár áll előttem.
-Huhh..- ez volt az első reakciója, mikor meglátott.- Nagyon jól nézel ki.
Végül is ha belegondolunk, hogy volt rajtam egy köntös és alatta egy combközépig érő bordó selyem ruha...
-Köszönöm. - mosolyogtam.
-Szóval én azért jöttem, hogy megkérdezzem megint velem tartanál-e a pénteki szabadedzéseken és esetleg a szombati időmérőn is? - váltott át macsó stílusba és közelebb lépet hozzám.
-Pénteken még igen, de szombatra már elígérkeztem.
-És mégis kinek? - jött még közelebb, ezzel betolva az ajtón.
-A Red Bull Racingnek.- jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
-Annak a német ficsúrnak ha nem tévedek, igaz? - hajolt még közelebb hozzám.
-Egy te is német vagy, kettő nem neki, három, semmi közöd hozzá.
-Dehogyis nem. - szorított a falhoz.
-Most menj el!- szóltam rá és próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem sikerült.
-Mert ha nem, akkor mi lesz? - kérdezte vigyorogva.
-Ne akard megtudni!- néztem rá villámokat szóró szemmel.
-Szerintem sem. - szólalt meg Nico mögött Christian, mire rögtön elengedte a karom és hátrált három lépést.
-Te meg..? Hogy ? Mikor és...? - dadogott a német.
-Végig bent voltam a nappaliban, úgyhogy nem jó helyen próbálkozol kisfiú. Ha egy nő nemet mond, akkor abba bele kell törődni! - szólt rá erélyesen a csapatfőnök. - Most pedig menj innen, amíg szépen mondtam és ne számíts rá, hogy Adrienn veled tölti majd a pénteket.
-Ezt hadd döntse el ő! - bátorodott fel Nico.
-Ne gyere a közelembe, mert esküszöm nem állok jót magamért!- néztem a szemeibe.
-Ez a meccs még nincs lejátszva. - ment ki a szobából maga után jól becsapva az ajtót.
-Jól vagy? - jött oda hozzám rögtön Christian.
-Igen. Köszönöm, hogy segítettél. Csak ne kerüljön még egyszer a közelembe.
-Nyugi, csak merjen egy ujjal is hozzád érni...- kezdte volna, de közbevágtam.
-Szerintem inkább őt féltsd!- nevettem.
........