22.rész

Utunk először egy étterembe vezetett, ahol kértünk egy asztalt az egyik eldugott sarokban, rendeltünk és elkezdtünk beszélgetni.
-Azt már tudom, hogy Bernievel Milánóban találkoztál, de valami nem világos. - nézett rám Sebastian.
-Mégpedig? - néztem rá.
-Bernie rögtön maga mellé választott ?
-Dehogy!- nevettem. - Azért annyira nem volt egyszerű.
-Hallgatlak! - dőlt hátra a székében.
-A hamburgi egyetem mellett elvégeztem egy másik sulit is. Ott sportújságíró, sportriporter, hírszerkesztő szakon végeztem. Főként az autóversenyekre, azon belül is a Forma 1-re specializálódtam. Így elég sokat tudok erről a világról, nem csak annyit amennyit nézőként láthatok. Milánóban azon kívül, hogy tanulmányoztam az olasz kereskedelmet, hivatalos voltam egy autóversenyre, mivel már volt nemzetközi újságíró-igazolványom. Szóval egy német csatorna tudósítójaként bejuthattam bárhova. Mint kiderült Bernie is a meghívottak között szerepelt. Találkoztunk a Paddockban és beszélgettünk. Másnap felkeresett, hogy lenne egy ajánlata. Bemutatott pár fontosabb befektetőnek, akik elvileg láttak bennem valami fantáziát és betettek a GP2-be. Először csak megfigyelőként, később pedig már elemezhettem is az adott futamokat. Persze Bernie ezt mind figyelemmel követte és fél éve ajánlatot tett, hogy dolgozzak neki a Forma 1-ben. - meséltem el neki röviden a történetet.
-Ez annyira álomszerű.
-Először nekem is az volt, de rá kellett jönnöm, hogy semmit sem adnak ingyen. - sóhajtottam.
-Miért? Mi történt? - kérdezte.
-Pár fejes ki akart használni. - mondtam mire kidülledtek a szemei.
-Úgy?-kérdezte döbbenten.
-Úgy. - bólintottam. - Akkor rögtön ott hagytam a GP2-es kategóriát. De jött Bernie azzal, hogy legyek a jobb keze és elvállaltam. Nem bántam meg.
-Én is örülök annak, hogy itt vagy. - kacsintott.
-Heyyy...te csak ne kacérkodj velem! - nyújtottam ki nevetve a nyelvem.
-Miért ne? - fogta meg az asztalon lévő kezem.
Ahogy megérintett kiszállt belőlem minden erő és szinte azt sem tudtam hol vagyok. Pirulva elfordítottam a fejem, leplezve azt, hogy egy értelmes szót sem tudok kinyögni.
-Ohhh..csak nem sikerült téged zavarba hoznom? - simított végig az alkaromon.
Felvettem a pókerarcot és magabiztosan felé fordultam.
-Ahhoz picit több kell. - vigyorogtam és finoman a combjához érintettem a térdemet, de így is éreztem, hogy megremegett.
-Játszadozunk? - húzta fel a szemöldökét.
-Én? Na de mit gondolsz te rólam? - néztem rá ártatlanul.
Közben meghozták a vacsoránkat. Evés közben nem szóltunk egymáshoz. Amikor végeztünk Seb jelezte, hogy kéri a számlát, fizetett és mentünk is.
-Na és most hová? - állt meg mellettem.
-Menjünk a parkba! - néztem rá csillogó szemekkel.
-Rendben. - adta be a derekát.
Besétáltunk a hatalmas zöldövezetbe és leültünk egy padra.
-Christiannal hogyhogy ilyen jóban vagytok? - kérdezte.
-Még a téli teszteken találkoztunk. Igazából ő volt az első akit innen megismertem, mert Bahreinig „tiltott gyümölcs” voltam. - húztam a számat. - Pont egy nagy papírkupacot ejtettem el, amikor kilépett a tárgyalóteremből és segített összeszedni, aztán pedig ittunk egy kávét és azóta is ilyen jóban vagyunk. Egyszer meg is látogatott Hamburgban. Persze a feleségével együtt. - emlékeztem vissza mosolyogva.
...