49.rész

Teljesen hidegen hagyott Jason. Mindig ilyen beképzelt volt, és úgy látszik ezt nem tudta kinőni. A boksz hátsó része felé indultam és egyenesen Seb öltözőjét vettem célba. Mikor beléptem az ajtón Sebastian épp a cipőjét kötötte és már teljes harci díszben volt.
-Nem is volt semmilyen megbeszélés, igaz? - ültem le mellé mosolyogva.
Nem válaszolt csak szenvedélyesen megcsókolt és az ölébe húzott.
-Megígértem Christiannak, hogy futam előtt nincs szex, mert elveszi a figyelmed! - sóhajtottam, mikor elváltunk egymástól.
-Kit érdekel! Különben is: megnyertem! - kezdte el csókolgatni a nyakam és a keze már a combomnál kalandozott.
-Mióta vagy ilyen kanos? - nevettem.
-Már elég régóta.... - rántotta meg a vállát. - De hát melletted....
-Szép! Még fogd rám, hogy elrontalak! - majd megpróbáltam kiszállni az öléből.
-Ne is próbálkozz! - rántott vissza.
Abban a pillanatban megszólalt a telefonom. Bocsánatkérően Sebre néztem, előkerestem a mobilom a táskámból és felvettem.
-Igen? - szóltam bele.
-10 perc múlva a home-ban. - hallottam meg a vonal túlsó végén Bernie hangját, majd le is csapta a telefont.
Megütközve tartottam a fülemnél a mobilt és próbáltam nyugtatni magam.
-Minden rendben? - kérdezte ijedten Seb.
-Bernie látni akar. - nyeltem egy nagyot.
Veled megyek! - jelentette ki magabiztosan.
-Dehogy jössz! Versenyed lesz! Ez az én saram!
-De... - kezdte volna.
-Ha magadtól nem szállsz be a kocsiba, én foglak belerugdosni! - néztem gonoszan, mire rápillantott a lábaimra.
-Ebben? - mutatott nagy szemekkel a magassarkúmra.
-Igen! - bólintottam.
-Na jó feladom! - ugrott fel. - Egy nő ellen nem nyerhetek! Főleg ha azon ilyen cipő van.
Elindult az ajtó felé, de még időben felugrottam és utána kaptam. Olyan lendülettel fordult meg, hogy mindketten a kanapén kötöttünk ki. Persze én kerültem alulra. Belenéztem a tengerkék szempárba, ami boldogságtól ragyogott. Seb adott egy apró csókot és fejét a mellkasomra hajtotta, közben pedig az oldalam simogatta. Én pedig hol a haját birizgáltam, hol a hátán simítottam végig.
-Biztos, hogy minden rendben lesz? - sóhajtott.
-Persze! - mondtam biztatóan. - A legrosszabb, ami történhet az, hogy kirúg.
-Mindez miattam... - éreztem a hangjában a keserűséget, és utáltam mikor magát hibáztatja olyan dolgok miatt, amikben nem is hibás.
-Miattunk! - simítottam végig a karján. - De te ezzel most ne foglalkozz! Menj ki és versenyezz! A többit pedig bízd rám!
Ahogy ezt kimondtam kopogást hallottunk az ajtón.
-Inkább nem megyek be, mert sejtem, hogy Adrienn is bent van! - hallottuk meg Christian nevetését. - Remélem nem azt csináljátok, amire gondolok! Na! Kapjátok össze magatokat, mert fél óra és kezdünk! - majd már csak a léptei visszhangoztak a folyosón.
-Pedig nem is csináltunk semmi rosszat! - görbítettem le a számat.
-Csak akartunk! - adott egy puszit a vállamra.
-Arról neki nem kell tudni! - mosolyogtam.
-Nem akarlak elengedni! - szorított szorosan magához Seb.
-Ígérem, mire vége a versenynek itt leszek! Várni foglak!
-Reméltem is! - emelte fel a fejét, majd szép lassan felkászólódott rólam, aztán pedig engem is felhúzott.
-Sok szerencsét! - csókoltam meg.
-Van egy olyan érzésem, hogy neked nagyobb szükséged lesz rá! - nyomott egy puszit a homlokomra.
Kézen fogva sétáltunk ki a boxutcába. Ott viszont kettéváltak útjaink. Ő ment az autójához, én pedig mentem a home felé. Nem tudtam, mire számítsak. Annyira még nem ismerem Berniet, hogy tudjam mit forgat a fejében. Mondjuk, ha ismerném is, akkor sem tudnék rájönni. Mindig hirtelen pattannak ki a fejéből az ötletek és, hogy azokat meg-e valósítja, az is mindig a hangulatától függ. De az már biztos, hogy tudja a tegnap történteket és hallott arról, amit mondtam. Lassú léptekkel haladtam a home épülete felé. Igazából amennyire lehetett húztam az időt. Nagyon nem akartam ezt a beszélgetést, de túl kell esnem rajta. Mikor beértem a home-ba, a recepciós rögtön jelezte, hogy a főnök már vár rám a nagy tárgyalóban. Így elindultam az általam csak kínzó szobának nevezett terem felé. Mikor utoljára négyszemközt voltam Bernievel a nagy tárgyalóban, majdnem kirúgott. Szótlanul sétáltam végig a folyosón, majd kopogás nélkül benyitottam a terembe.
-Kerestél? - csuktam be magam mögött az ajtót és az asztalfőnél ülő Berniere pillantottam.
-Ülj le! - mutatott a hatalmas asztal túloldalára.
...............