50.rész

Pókerarccal az asztal túloldalához sétáltam és leültem. Pár percig némán farkasszemet néztünk, ám egy idő után megtörte a csendet.
-Szerelem vagy show a médiának? - húzta fel a szemöldökét Bernie.
Ahogy ezt kimondta odakint felbőgtek a motorok, jelezve, hogy a verseny megkezdődött. A pályán ma két játszmát is játszottak. Egyet ott kint az aszfalton, a másikat pedig itt bent.
-Szerelem! - mondtam magabiztosan.
-Mihez akarsz most kezdeni? - kérdezte ironikusan.
-Bármi történik is, Sebastiannal nem fogok szakítani.
Bernie épp készült volna megszólalni, de kopogtak.
-Gyere be! - szólt ki, mire rájöttem, hogy még várunk valakit.
Ám nem rá számítottam. Jason lépett be az ajtón fölényes vigyorral az arcán. Legszívesebben felálltam volna és elküldtem volna egy melegebb éghajlatra, de nem tehettem. Most legalábbis nem.
Örülök, hogy eljöttél! Foglalj helyet! - mosolygott Jasonre Bernie.
-Remek! - motyogtam.
-Mondtál valamit? - kérdezte Jason.
Aztán eszembe jutott, hogy ma nem a jó kislányok táborát erősítem. S a fejemben egy ördögi terv fogalmazódott meg. Ha játszunk, játszunk nagyban.
-Én? - lepődtem meg. - Meg sem szólaltam.
-Jason azért van itt, mert rávilágított a probléma megoldására. - kezdett bele Bernie.
-Milyen problémáról beszélünk? - szakítottam félbe.
-A Sebastiannal való kapcsolatodról. - vágta rá Jason.
-Nekem ez egyáltalán nem probléma. - mosolyogtam rá.
-De nekünk az! - szólt közbe Bernie. - Na, mindegy! Megvan a megoldás rá!
-Hallgatom! - hajoltam előre.
Sejtettem, hogy ezzel mit érek el. Jason tátott szájjal bámulta a dekoltázsomat.
-Nos... - kezdett bele Bernie.
-Bocsáss meg, de mielőtt tudatnád velem, szólnál Jasonnek, hogy ne bámulja ilyen feltűnően a melleimet! - erre az említett rákvörös fejjel kapta el rólam a tekintetét. - Így már kellemesebb! Folytasd csak! - sóhajtottam.
-Szóval ez Jason ötlete és nekem tetszik! - kezdte újra. - Sebastiannal lehet kapcsolatod, de kizárólag titokban. Viszont a média és a nyilvánosság előtt Jason lenne a párod. Hisz ti lehetnétek az egyik legnépszerűbb háttérpáros a Forma 1-ben! - mesélte beleélve magát, Jason pedig önelégülten mosolygott, míg én levegőt is elfelejtettem venni.
-Magunkra hagynál pár percre? - néztem kérlelően Berniere.
-Persze! Beszéljétek meg nyugodtan! - majd felállt és kisétált.
Lassú léptekkel indultam meg Jason felé angyalian mosolyogva. Mögé álltam és lecsúsztattam a két kezem egyenesen az alhasáig, mire jólesően felsóhajtott.
-Jason, Jason, Jason! - suttogtam a fülébe. - Komolyan gondoltad, hogy ez sikerülhet? - majd magammal szembe forgattam a széket, amin ült.
-Tudom, hogy már erre vágsz régóta. - markolt bele a fenekembe.
-Megmutassam mire vágyok? - néztem rá csábítóan.
-Mutasd! - nyögte.
Ahogy ezt kimondta a jobb térdemet erősen az ágyékához nyomtam, mire majdnem felordított a fájdalomtól.
-Ma már egyszer figyelmeztettelek, hogy velem ne játszadozz, de úgy látszik a szép szóból nem értesz! - vigyorogtam vészjóslóan. - Egyet jegyezz meg! Soha, de soha nem leszek újra a tiéd!
Elvettem a férfiasságától a térdem, mire rögtön odakapott hozzá. Kisétáltam a teremből és az ajtó előtt Bernievel találtam szembe magam.
-Más ajánlat? - kérdeztem.