52.rész = Finálé

Sziasztok!
Ez is elérkezett! Ez a rész az első évad utolsó része! =) Ezzel fejeződik be a történet egy szakasza. Nagyon sokat jelentett számomra ez a történet és imádtam írni. Most egy ideig biztos nem kezdek bele a második évadba, talán csak egy rövid összefoglalóval jelentkezem majd hamarosan. Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik valamilyen formában kifejezték a véleményüket a történetet illetően. Akár a chatben, akár megjegyzésben, akár e-mailben. Remélem ti is élveztétek az elmúlt hónapokat! Remélem élveztétek a száguldást! Kíváncsian várom, hogy mi a véleményetek a finálét illetően, szóval sok-sok komit várok! =) Viszont a blogot most kicsit megújítom, hogy a továbbiakban is tartalmazzon sok érdekességet(új zenéket teszek ki és a kinézetét újratervezem). Sokáig gondolkodtam, hogy mi lehetne most a jó végszó, de először sehogy sem akart az eszembe jutni egy megfelelő gondolat sem. Aztán mikor csak ültem és bámultam magam elé, rádöbbentem, hogy mi az, ami pontosan ide illik és teljes egészében kifejezi az én történetemet. Szóval ezekkel a szavakkal szeretnék tőletek és a történettől egy időre búcsúzni.

"Bár egy történet véget ért
Mégsem sír senki
Mert jól tudjuk:
Képzeletünk tovább fogja írni..."




Sok idő telt el azóta, hogy találkoztam Damonnel. Már július elsejét írunk és jelenleg Magyarországon tartózkodom. A hétvégén ugyanis itt kerül megrendezésre a World Series by Renault családi rendezvény és igen, jelenleg itt dolgozom. Nagyon sok minden történt az elmúlt hetekben. Sebastian beleegyezett, hogy az alsóbb kategóriákban tevékenykedjek. Bernievel mióta kirúgott nem is találkoztam. Csak pár pilótával tartom a kapcsolatot. Néha összefutok Lewissal, Fernandoval vagy Buttonnel, de senki mással nem találkoztam mostanában. Damonnal egyre több időt töltünk együtt és ez Sebet nagyon zavarja. De nem tehetek róla, hisz részben őt bízták meg, hogy segítsen nekem itt boldogulni. Jelenleg olyan mindenes vagyok. Általában a pilótáknak segítek. Tartom bennük a lelket egy-egy rosszabb futam után, segítek nekik ha magánéleti gondjaik vannak, tanácsokat adok nekik, segítek nekik alkalmazkodni különböző szituációkhoz, amik a Forma 1-ben előfordulhatnak és még sorolhatnám. Lassan már elmehetnék versenymérnöknek is. Hisz folyton telemetriai adatokról beszélgetnek a mérnökök, akikkel nagyon jóban vagyok. Ez a hely sokkal barátságosabb, mint a száguldó cirkusz. Ez érthető, hisz itt nincs olyan nagy teher, mint ott. Itt nem forog kockán olyan nagy mértékű pénzösszeg. Persze viszályok itt is vannak, sőt....Múltkor egy egész csapat verekedett össze, és ott is én voltam az igazságosztó. Mostanában rendszeresen ingázom. Ne is tudom, mikor voltam utoljára otthon. Nem is a versenyek miatt, mert abból nincs olyan sok, hanem azokon kívül Ha nem a versenyhétvégéken vagyok, akkor valamelyik versenyzők látogatom meg, hogy személyesen segítsek neki. Nálam ez így működik. Hétfőn még Franciaországban vagyok és az egyik pilótának segítek, pénteken pedig már Finnországba vagyok egy másikkal. De nem tagadhatom: imádom. Néha sokkal szórakoztatóbb, mint a Forma 1. Sőt....Nemrég még a fiatal gokartos tehetségeket is elkezdtem figyelni, szóval szemmel tartom a jövőt. Az elmúlt egy hónapban bejártam egész Európát, sőt még más kontinensekre is kiruccantam. Nagyon sok versenyzőkkel közös programom volt. Mondhatom bátran, hogy ezek a srácok igazi barátaim lettek. Szemtelenül fiatalok, mégis érettek. Tudják mit akarnak és, hogy hova akarnak eljutni. Ha elbuknak még akkor sem adják fel az álmaikat. Ezt pedig tisztelem bennük. A családommal az elmúlt időszakban szerencsére sűrűbben találkoztam, viszont arról letettem, hogy kiviszem őket Németországba, mert nem vagyok biztos abban, hogy véglegesen Hamburgban fogok letelepedni. Másfél hónapja átköltöztem Berlinbe, de valószínű, hogy egy-két hét és onnan is tovább állok. Hogy hová, azt nem tudom, de az már biztos, hogy ezúttal nem Németországba. Most egy kis változásra van szükségem. Sebastian.......Azt akarta, hogy költözzünk össze, de nekem ez még túl korai volt. Hisz még csak 22 éves vagyok. Vagy csak attól félek, hogy megunnánk egymást? Igazából már én sem tudom, de valami nem ugyanaz mostanában, mint az elején. Alig látom és úgy érzem kezdünk eltávolodni egymástól. Nem békélt meg teljesen azzal, hogy itt dolgozom és ezt nem mondja ki, de én érzem rajta. Most fogalmam sincs, hogy hol van. Olyan mintha együtt lennénk, de két külön úton járnánk. A legrosszabb a dologban, hogy nem érzem azt, hogy ez baj lenne. Sőt furcsa, de élvezem is. Csak ültem a Paddock egyik éttermében és bámultam magam elé.
-Jól vagy? - állt meg mellettem a már jól ismert segítőm.
-Persze. - mosolyogtam rá. - Leülsz? - mutattam a velem szemben lévő székre.
-Most nem. Ugyanis hamarosan lesz társaságod. A srácoknak gondjai vannak és ha jól sejtem, hozzád fognak először fordulni. - vigyorgott Damon.
-Ezt most bóknak veszem.
-Annak is szántam. Hisz furcsa, hogy benned jobban megbíznak szinte, mint saját magukban.
-Ez kicsit erős kifejezés szerintem. De nagyon örülök annak, hogy hozzám jönnek a problémáikkal. Valamilyen szinten ezért is vagyok itt.
-Jön is az első menet. - mutatott vigyorogva a távolba. - Sok szerencsét!
-Nyugi, túlélem! Lehet, hogy én még jobban élvezem, mint ők.
-Imádják a társaságodat, csak ez nehogy túllépje a határokat. - figyelmeztetett Damon.
-Mire célzol? - néztem rá értetlenül.
-Hamarosan megérted. - mondta halkan, majd elsétált.
Utáltam, ha célozgatott. Abból mindig baj volt. De időm sem volt gondolkodni, mert máris megjelentek mellettem a fiúk. Név szerint: Arthur, Brendon, Daniel, Kevin és Sten.
-Szia! - köszöntek kórusban.
-Sziasztok! - mosolyogtam rájuk. - Hogy vagytok?
-Mindenki nevében mondhatom, hogy jól. - vigyorgott Daniel.
-Várjátok már a hétvégét? - húztam fel a szemöldökömet.
-Igen, nagyon, de kellene egy kis segítség. - szólalt meg először Brendon.
-Hallgatom. - dőltem hátra a székemben.
-Ezen a pályán nem valami könnyű előzni, talán csak az egyes kanyarban. Viszont arra gondoltunk, hogy azért jobban megnézhetnénk, hátha találunk valamilyen olyan pontot, ahol még szintén lehetséges a pozíció szerzés. - magyarázta Sten.
-Rendben, szívesen segítek. - mosolyogtam rájuk.
-Köszönjük. - szólalt meg Arthur. - De most még nem jó nekünk, mert párunknak még interjúkat kell adnunk, de talán két óra múlva mehetünk is.
-Nekem megfelel. Jön még valaki velünk rajtatok kívül? - húztam fel a szemöldökömet.
-Igen. - bólintott Brendon.
-Kik? - kérdeztem rá.
-Albert, Aaro, Giovanni, és Alex. - sorolta a neveket Daniel.
-Oké, akkor találkozzunk itt két óra múlva. - mosolyogtam rájuk.
-Ezt megbeszéltük. Szia. - köszöntek, felálltak, majd elviharoztak.
Azonban még időben észrevettem, hogy Kevinnel valami nincs rendben. Mikor elment mellettem a karja után kaptam.
-Minden rendben? - kérdeztem.
-Persze. - erőltetett magára egy mosolyt. - De most mennem kell. Szia. - majd ő is eltűnt a többiek után.
Fogalmam sem volt mi a baja. De ha valami komoly, akkor azt úgyis elmondja majd nekem.
-Meglepetés! - hallottam meg magam mögött a rég hallott hangot.
Amikor megfordultam nem akartam hinni a szememnek. Seb? Ő mit keres itt?
-Hát te? - kérdeztem meglepetten.
-Köszönöm, hogy így örülsz nekem. - vágott szomorú arcot.
-Örülök neked, csak nem számítottam rád.
-Hát te mit keresel itt? - jött oda Damon.
-Te vagy Damon, igaz? - kérdezett vissza Seb.
-Volt egy kérdésem, amire választ várok. - mondta ridegen.
-Tudtommal meglátogathatom a barátnőmet, nem? - húzta fel a szemöldökét és megcsókolt.
-Igen, de nem a munkahelyén. - köpte a szavakat Damon.
-Szerintem a főnök nagyon örülni fog annak, hogy itt vagyok. - vigyorgott a német.
-Én nem lennék ennyire biztos magamban. - vágta rá idegesen Damon.
-Most mi bajod van? Itt vagyok és kész! - tekintette lezártnak a témát Seb és én is reméltem, hogy Damon nem folytatja tovább ezt a vitát.
-Arra nem gondoltál, hogy az életed korántsem olyan tökéletes, mint ahogy gondoltad? - húzta fel a szemöldökét idegesen.
-Mire célzol? - állt meg közvetlen előtte Seb.
-Mesélt már neked a múltjáról?
-Damon, ne! - néztem rá könyörögve.
-Dehogynem! Itt az ideje tisztázni a dolgokat. Egyszer meg kell tudnia.
-Damon! - néztem rá kétségbeesetten.
-Valaki elmondaná nekem is, hogy miről van szó? - emelte fel a hangját Seb.
-Te mondod el az igazat vagy én? - kérdezte Damon.
-Könyörgöm ne! - futott végig egy könnycsepp az arcomon.
Már mindenki minket figyelt. A srácok visszajöttek és érdeklődve néztek, hol rám, hol Damonra, hol pedig Sebre.
-Adrienn nem az, akinek képzelitek..........