51.rész

-Nincs! - nézett rám keményen Bernie.
-Akkor, viszlát! - bólintottam.
-Nem rajtam múlt, hogy így alakult. - szólt még utánam.
-Persze. Rajtad soha nem múlik semmi. - mondtam gúnyosan, de még vissza sem néztem.
Gyors léptekkel hagytam el a home épületét. Pontosan erre számítottam, de Jason nem volt benne a tervben. Nem tudom, hogyan tovább. Az állásomnak annyi, és n nem leszek Sebastian által eltartott Forma 1 lady. Ez ki van zárva. Már épp a Red Bull Racing motorhome-jánál jártam, mikor valaki sietős léptekkel elsétált mellettem. Vagyis nem is sétált, hanem rohant. Olyan lendülettel jött, hogy nem bírtam megállni a lábaimon és szép lassan már vártam a földre érkezést. Ám nem ez történt. Egy kéz fonódott a derekamra és szorosan magához húzva tartott, nehogy elessek.
-Sajnálom! Jól vagy? - segített az idegen újra álló pozícióba helyezkedni.
-Ugyan! Semmi baj! Én sem figyeltem. Persze. Köszönöm, hogy nem hagytad, hogy a földön végezzem. - mosolyogtam rá kedvesen.
-Semmiség! Damon vagyok. - nyújtotta a kezét.
-Adrienn. - fogtam vele kezet.
-Adrienn Stern? - kérdezett vissza.
-Igen. De téged még nem ismerlek. Vagyis külsős vagy? - húztam fel a szemöldökömet.
-Úgyis mondhatjuk. - nevetett fel. - Eurocup Formula Renault 2.0. Mond neked valamit?
-Persze! - mosolyogtam. - Rendszeresen figyelemmel követem. De te nem versenyző vagy.
-Ezek szerint tényleg figyeled az ott zajló eseményeket. - kacsintott. - Szerelő vagyok.
-Melyik csapatnál?
-Tech 1 Racing.
-Nem vagy te egy kicsit fiatal ehhez?
-Na és te nem vagy fiatal ahhoz, hogy Bernie jobb kezeként dolgozz?
-Jogos. - nevettem. - De ez már nem vonatkozik rám. - komorodtam el.
-Ajajj.....ez nem hangzik valami jól. Iszunk egy Red Bullt és elmeséled vagy eszünk valamit és elmeséled? - kérdezte vigyorogva.
-Nincs más választásom, igaz? - mosolyogtam.
-Nem nagyon.
-Rendben! Amíg a verseny zajlik addig van egy kis időm.
Elindultunk a kamionok felé.
-Ha nem baj, ne menjünk be a Paddockba. - húzta el a száját. - Semmi kedvem azt nézni, ahogy a hírességek megpróbálják szakértőként nézni a versenyt. Miközben azt sem tudják mi az az első szárny.
-Nekem sincs. Rögtön magyarázkodhatnék, hogy mi történt, mert ha jól sejtem látszik rajtam, hogy nincs minden rendben. - sóhajtottam.
-Ezt jól gondolod. De miért is vagy ennyire a padlón?
-Nem vagyok padlón. Csak szar a kedvem.
-Nem vitatkozni hívtalak el. - mosolygott barátságosan.
-Sajnálom! - hajtottam le a fejem.
-Heyy...ne sajnáld, azt, hogy mersz önmagad lenni! Ilyenért soha ne kérj bocsánatot.
-Hány éves is vagy? - néztem rá hitetlenkedve.
-22. Pont annyi, mint te. De ne terelj! Halljam a problémát!
-Bernie kirúgott. - sóhajtottam.
-Miért? - nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Együtt járok Sebastian Vettelel.
-Kitalálom! Benne van a szerződésedbe, hogy a versenyzőkkel kizárólag munka viszonyod lehet. - mondta, miközben odaértünk a kamionhoz.
-Pontosan.
Bement és kihozott két széket és két Red Bullt.
-Köszi. - fogadtam el, mikor felém nyújtotta.
-Nem látsz semmilyen logikus megoldást, aminek hatására megmaradni az állásod és a szerelmed is? - ült le mellém.
-Úgy érted, hogy szerződés módosítás?
-Akár.
-Nem menne! Bernie most úgy érzi átvertem ezzel. Mert a tudta nélkül jöttem össze Sebbel és ráadásul ez megszegte a megállapodásunkat. Nem hiszem, hogy újra bizalmat szavazna nekem.
-Nem szenvedsz egy kicsit önbizalomhiányban?
-Nem tudok róla. - kortyoltam bele a dobozba.
-De ha nem próbálod meg, és abban biztos vagyok, hogy Sebastiantól sem fogadsz el segítséget, akkor mi lesz? - húzta fel a szemöldökét.
-Fogalmam sincs. - sóhajtottam.
-Talán tudok neked segíteni. - pattant fel hirtelen a székéből.
-Tényleg? - kérdeztem hitetlenkedve.
-Persze nem olyan királyi szakma, mint ez, de szerintem újrakezdésre tökéletes.
-Halljam! - hajoltam előre.
-Dőlj vissza hátra! - utasított Damon.
-Miért? - néztem rá értetlenül.
-Pasiból vagyok, de úgy gondolom, hogy most barátként közeledtem hozzád, de ha ebben a pozícióban maradsz, akkor félő, hogy bepróbálkozok. - darálta el egy szuszra, mire én hangosan felnevettem.
-Ha te mondod! - vigyorogtam, majd hátradőltem a széken.
-Köszönöm! - sóhajtott egy mélyet. - Szóval mit szólnál hozzá, ha segítenék neked, hogy bejuss a Eurocup Formula Renault 2.0-ba? Természetesen nem én juttatnálak be, csak bevinném az önéletrajzod. Ha jól tudom, néhány csapat új embereket keres. Többek között sajtósokat, marketingeseket és a pilótáknak menedzsereket, akik segítenének nekik felkészülni a Forma 1-es világba.
-És erre én pont jó lennénk,, mivel itt dolgoztam jó pár hónapot. - esett le.
-Pontosan.
-De nem is ismerlek! - kerestem ellenérvet.
-Muszáj mindenben a hibát keresned? - sóhajtott fájdalmasan. - Nincs ebben semmi bökkenő. Ha gondolod érdeklődj utánam pár csapatnál.
-Bízhatok benned?
-Igen. - felelte magabiztosan.
-Rendben. Itt a névjegyem, ha van valami fejlemény, akkor azonnal hívj! Az önéletrajzot még ma este átfaxolom.
-Ez kezd túl hivatalos lenni! - nevetett fel. - Nem maradhatnánk inkább a baráti beszélgetésnél?
-Szóval barátok vagyunk? - húztam fel a szemöldökömet.
-Én szeretném!
-Barátok? - kérdeztem a kezemet nyújtva.
-Barátok! - fogott velem kezet mosolyogva.
-Most mennem kell. - álltam fel.
-Persze! Nos, örülök, hogy találkoztunk. Még látjuk egymást.
-Nekem is van egy ilyen érzésem! - mosolyogtam és lassú léptekkel elsétáltam.
Volt valami fura ebben a Damonben vagy inkább valami csábító? Nem! Miket beszélek itt? Hisz szeretem Sebastiant. A gondolataimba merülve sétáltam a boxutca felé. Mikor odaértem a Red Bull Racing boxához, Seb már átöltözve ült az egyik széken.
-Hol voltál? - jött elém azonnal, mikor meglátott.
-Sajnálom, de útközben találkoztam egy barátommal. - néztem rá bűnbánóan.
-Kivel?
-Damonnel.
-És ő mégis ki a fene?
-Ne kapd fel a vizet! - csitítottam. - Ő egy kedves ismerősöm. Most is segítséget ajánlott fel nekem.
-Azt várod, hogy most majd hinni fogok neked? - lépett hátrébb.
-Igen. Ez lenne a logikus! - vágtam rá.
-Te és a logika! - sóhajtott fel színpadiasan.
-Na idefigyelj! - léptem oda hozz és már csak pár centiméterre választotta el az ajkainkat. - Éppen egy órája vesztettem el életem egyik legnagyobb lehetőséget, azért, mert együtt vagyok veled! Ha te ezek után sem vagy hajlandó hinni, nekem, akkor sajnálom! - majd hátrébb léptem tőle, és elsétáltam.
Elindultam a boksz hátsó részébe, de nem jutottam sokáig. Egy erős kéz fonódott a derekamra.
-Sajnálom! - suttogta a fülembe.
-Gyűlölöm, hogy szeretlek! - sóhajtottam fel ironikusan.
-Nekem viszont ez tetszik! - mosolygott és egy lány csókot lehelt a nyakamra, mire a testemen végig futott a hideg. - Nem akartalak megbántani, csak félek, hogy elveszíthetlek! - szorított magához és az egyik keze már a ruhám alatt kalandozott.
-Tudom.
-Most mi lesz? - kérdezte, de a simogatást nem hagyta abba.
-Kaptam egy ajánlatot. - jelentettem ki.
-Milyen ajánlatot? - fordított magával szembe.
-Eurocup Formula Renault 2.0.
-Ott akarsz dolgozni? - húzta fel hitetlenkedve a szemöldökét.
-Igen. Olyan embereket keresnek, akik tudnak segíteni a pilótáknak felkészülni arra, hogy mi vár rájuk a Forma 1-ben, ha esetleg bekerülnek ide.
-De hisz az egy alsóbb kategória.
-Nem fogadok el senkitől segítséget! Sem tőled, sem Christiantól, sem mástól! Egyedül jutottam el idáig, és ha kell akkor újra egyedül építem fel ezt az egészet.
-Damon keze van a dologban? - kérdezte.
-Igen! Ő mesélte, hogy van egy ilyen lehetőség. Én pedig úgy döntöttem, hogy ezt kihasználom! Damon sem fog semmit segíteni, csak beviszi az önéletrajzom és megmondja, hogy kik azok, akiket meg kellene győznöm, arról, hogy én vagyok a legjobb.
-Te lennél a legjobb? - vigyorgott.
-Ismerem a szakma sötét oldalát is, nem csak a csillogót. Erről tudok nekik mesélni. Vezetésről nem hiszem, hogy ki kell oktatnom őket, hisz szinte már majdnem profik, de ha kell te majd segítesz nekem. Emellett tudok hatni a lelkükre is.
-Szegények! - nevetett.
-Ezt megjegyeztem! - fordítottam neki hátat.
Azzal felkapott és bevitt az öltözőjébe......