2.rész

Másnap reggel már meg sem lepődtem azon, hogy mikor kinyitottam a szemem T.O.P nem feküdt mellettem. Mindig lelépett. Soha semmi nyomott nem hagyott maga után. De ezt nem csak velem tette meg, hanem még rengeteg nővel, akik a csapdájába estek. Fáradtan ültem fel az ágyban, és majdnem lecsukódó szemhéjakkal néztem körül az ismeretlen szobában. Minden bizonnyal egy újabb hotelben végeztük az éjszakát. Nem sok mindenre emlékeztem az elmúlt 12 órából. Miután eljöttünk a cégtől, valahogy elsötétült a sztori. Csak apró emlékfoszlányok jutottak eszembe. Pezsgőspohár, cigi és repkedő ruhadarabok. Miközben a tegnap este összerakásán gondolkoztam, hangokat hallottam a szobából nyíló ajtó felől. Majdnem a lélegzetem is elállt, mikor megjelent T.O.P derekán mindössze egy törölközővel. Láthatta az arcomon a döbbenetet, mert csak pimaszul elvigyorodott.
-Te még itt? - néztem rá értetlenül.
-Ennyire meglep? - kérdezte, majd odajött hozzám és egy puszit nyomott a nyakamra.
-Ilyenkor már az aznapi áldozatodat szoktad fűzni.
-Miért általánosítasz mindig azokra a dolgokra, amik régen történtek? Tényleg nem hiszed el, hogy én is változhatok?
-Még most fejezd be! - szóltam rá.
-Utálom, hogy nem bírlak átverni. - állt fel pukkadozva az ágyról és az éjjeliszekrényhez sétált.

-Na mondd! Mire ment ki eddig a játék? - nevettem fel.

-Az hittem, hogy tegnap már mindent megbeszéltünk. - mondta, miközben ledobta magáról a törölközőt.

-Ha már itt tartunk...Tegnap nem beszéltünk valami sokat.

-Rien! Ismerem ezt a nézést. - fordult meg miután felvett egy boxert.

-Most nem térünk el a témától. - néztem rá szigorúan. - Halljam, hogy mit nem tudok még?

-Emlékszel arra, hogy kiket soroltam fel tegnap?

-Azokra gondolsz, akik jönnek velem Németországba? - némán bólintott, így folytattam. - Te, Tina és én. Kihagytam valakit?

T.O.P vett egy mély levegőt és éreztem, hogy magában elszámolt háromig.

-GD. - suttogta.

Az ereimben megállt a vér. Kikerekedett szemekkel bámultam rá. GD és köztem egy nagyon hosszú történet íródik. Anno ő intézte el a találkozót T.O.P és köztem. Ha szépen szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy ő rabolt el. Akkor ő volt a leghűségesebb a csapatban, aki a főnök minden kívánságát leste. Úgy gondolta, hogy jó pont engem behozni. Azt hitte, ez majd őt fényezi. Csak aztán valahogy én lettem a kedvenc és ő hirtelen háttérbe szorult. Utálta, ha valaki kiszorította őt a reflektorfényből. Én soha nem vágytam arra, hogy a középpontban legyek, és ezt neki is elmondtam, azonban ő nem úgy értékelte a dolgokat, mint én. Azt állította, hogy átvertem. Az első hetekben ő volt a "mesterem". T.O.P kiadta neki a feladatot, hogy csináljon profit belőlem. GD minden tőle telhetőt megtett. Nem tudom, hogy miért. Lehet azért, hogy őt istenítsék azért, amit véghez vitt. Vagy mert tényleg számított neki, hogy hogyan állok meg majd a lábamon egyedül. Azt suttogták, hogy többet érez irántam, mint barátság vagy mint munkakapcsolat. De én nem hittem ezeknek a szóbeszédeknek. Aztán egy nap rátört a féltékenység. Bebeszélte magának, hogy én az ő helyére pályázom. Senki nem hitt neki. Ő ezt annyira zokon vette, hogy összepakolta a cuccait és eltűnt. Fogalmunk sem volt, hogy hol lehet. T.O.P több embere is kereste a világ különböző pontjain, de sehol sem találtuk. Én Kínába mentem, mert egyszer mesélt nekem egy búvóhelyről, amit csak nagy vész esetén látogatott meg. Ez most pedig pont az volt. Nekem lett igazam. Ott volt, de nem úgy ahogy én arra számítottam. Nem volt egyedül. Mikor beléptem az apró házba elsőként egy idegen férfit pillantottam meg, aki éppen GD nyakához szorította a kését. Az agyam leblokkolt és fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. A kiképzésemet elkezdték, de nem fejezték be. Terepen pedig duplán nem volt gyakorlatom. De testem gyorsabban cselekedett az agyamnál. Előkaptam a táskámban lévő fegyvert és lábon lőttem a férfit. Ez volt az első alkalom, hogy valakit a munkám során megsebesítettem.....de nem az utolsó. GD visszajött velem Koreába. Akkor én számítottam a hősnek, aki visszahozta az egyik legértékesebb embert a csapatba. GD azonban már nem az volt, aki régen. Ő és T.O.P ég és föld voltak az elején. DE most mégis ugyanazt a játékot játszották. Mindketten hatalmat akartak, mégis megfértek egymás mellett. Egy bökkenő volt. GD engem úgy vonzott magához, mint egy mágnes és amúgy sem arról voltam híres, hogy nemet mondok valakinek, aki megmozgatja a fantáziámat. Így rövid időn belül az ő ágyát is megjártam. Akkor még T.O.P valamiért nagyon ragaszkodott hozzám, így ezt el kellett titkolnunk. Ám ez nem működött sokáig. Egy veszekedés után GD elmondta neki. De a dolog nem úgy sült el, ahogy vártuk. T.O.P haragja nem felém irányult, hanem GD felé. Egy hajszálon múlott, hogy nem ölték meg egymást. Az eset után GD idegenként kezelt. Úgy elment mellettem, mintha csak levegő lettem volna. Több hétig játszotta ezt. De ennek várható vége lett. Újra egy ágyban kötöttünk ki. Túl nagy volt köztünk a szenvedély és ezt csak fokozta, hogy szinte gyűlölt engem. Végül mindketten belátták, hogy egyikőjükhöz sem tartozom. Mindig amellett álltam, akinek szüksége volt rám. Egyszer azonban már nem forgott tovább az óriáskerék. Kaptam egy megbízatást, amiben T.O.P egy régi barátját kellett volna kiiktatnom. Természetesen a piszkos munkát nem én végeztem, de a csapda felállítása az én feladatom volt. Csak akadt egy kis bökkenő. Én, akiről mindenki azt hitte, hogy jégből van a szívem, megsajnáltam a srácot. Tudtam, hogy mi a dolgom és azzal is tisztában voltam, hogy miért kell a srácot félreállítanom. Mivel először közel kell kerülnöm az áldozatokhoz, nagyon sok időt töltöttem vele. Mindent elmondott nekem. Még azt is, ami miatt T.O.P listájára került. Bár az ő szájából máshogy hangzott a történet. Nem akartam, hogy arra a sorsra jusson, mint a többiek. Fél évig ő volt a legfőbb ügyem, mégsem szólhattam neki erről egy szót sem. Ha megtettem volna, akkor nem csak ő halt volna meg, hanem én is. Olykor már ott tartottam, hogy nem is magamat védtem....kizárólag őt. Próbáltam úgy intézni, hogy T.O.P rájöjjön, nem érdemes kiiktatni, inkább a saját oldalára kellene állítania. GD azonban gyanakodott, így elvették tőlem a feladatot és neki adták. Minden olyan gyorsan történt. Egy hét múlva már érkezett a levél, miszerint GD teljesítette a megbízást....Kan halott. Ennyi állt azon a papíron...semmi más. Nem tudtam, hogy kit gyűlöljek jobban. GD-t, mert megölte...Kant, hogy nem vigyázott...vagy magamat, hogy hogyan voltam képes újra szeretni, mikor tudom, az ilyen sztorik vége sohasem Happy End?! Nem sokáig gyötörhettem magam, mert ha T.O.P megérezte volna rajtam a gyengeséget...lehet ma már nem ülnék itt az ágyon.

-Tudom, hogy utálod, bár fogalmam sincs miért. De ezt most akkor sem kerülheted ki. - szakította félbe gondolataimat T.O.P hangja.

Nem szóltam semmit. Némán felálltam az ágyból és elindultam összeszedni a szétdobált ruháimat.

-Nem szoktad ilyen könnyen elfogadni a döntéseimet. - jegyezte meg.

-Nekem sem lehet mindig erőm arra, hogy szembeszálljak veled.

-El sem hiszem! Ezt komolyan te mondtad? - lépett mögém és hátulról átölelt.

-Miért kell neki is jönnie? - kérdeztem halkan.

-Kettőtök között hihetetlen versenyszellem ég. Mindketten azért hajtotok, hogy felülmúljátok a másikat. GD téged akar legyőzni, te pedig őt. Így a maximumot hozzátok ki magatokból, ami nekem csak előny.

-Egyszóval azért engedsz minket egymás torkának esni, hogy a legjobbat nyújtsuk.

-Pontosan. Ha belegondolsz, tőlem kitelik egy ilyen döntés. Tudom, hogy így veszélyeztetem a két legjobb emberemet, mert ha elfajul a játék, akkor tényleg kiiktatjátok a másikat. De én mégis összeeresztelek titeket.

-Tévedsz! Csak az én életemet veszélyezteted. Ha egy égő házból kijutnék, de GD bent maradna, akkor visszamennék érte. De ez fordítva már nem igaz. - fordultam vele szembe.

-Ezek szerint nem is gyűlölöd? - húzta fel a szemöldökét.

-De! Csak valamilyen szinten tisztelem őt.

-Képes lennél megölni GD-t? - nézett mélyen a szemembe.

Már vártam ezt a kérdést. Eddig még egy embert sem gyilkoltam meg. Mindig csak sérüléseket okoztam. Nem bírnám elviselni a tényt, hogy véget vetettem egy ember álmainak. Bár ezt párszor megtettem úgy, hogy nem kellett hozzá ölnöm. Ez azonban egy egészen más helyzet volt.

-Lehet. - adtam meg az egyszerű választ. - Hol találom?

Döbbenten egy cetlit nyomott a kezembe, amin egy cím szerepelt. Nem félt, hogy kárt tennék GD-ben. Tudta, hogyha a vérére pályáznék, akkor már nem élne. Vagy még várnék a megfelelő alkalomra. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat, majd szó nélkül kisétáltam a szobából. T.O.P biztos volt benne, hogy visszafogok jönni, így nem meg sem fordult a fejében, mi lenne ha ez mégsem történik meg. Sietősen lépkedtem a lift felé. Minél hamarabb el akartam hagyni a hotelt. Túl sok emlék fűzött ide. Voltam már itt. Nem is egyszer. Egyik nap GD, másik nap T.O.P, harmadik nap Kan. Ismertem a szálloda minden szegletét. Amikor végre kiértem, valahogy nyugodtság járta át a testemet. A város már rég felébredt. Mindenhol munkába rohanó embereket láttam. Ez Szöul. Itt mindenki siet valahová. Imádtam ezt a várost. 5 éve kerültem ide. Előtte Los Angeles volt az otthonom. Aztán mikor 15 éves lettem, nem úgy alakultak a dolgok, ahogy én azt vártam volna. Így az tűnt a legjobb megoldásnak, ha magam mögött hagyom az addigi életemet. Nem volt könnyű döntés, de meghoztam és onnantól kezdve tudtam, hogy aláírtam a halálos ítéletemet. Legalábbis először úgy tűnt, hogy egyedül nem állom meg a helyemet. Ám valamilyen módon mégis elértem, hogy ma is itt álljak. Az én koromban még mindenki az egyetem miatt aggódik. Én pedig itt vagyok 20 évesen és az életem egyáltalán nem nevezhető általánosnak. Elindultam a megadott cím felé, azzal a céllal, hogy egyezségre jutok GD-vel. Utam a város egy eldugott, sikátorokkal teli részén vezetett át. Már vagy 20 perce jártam az utcákat, mikor feltűnt mellettem egy fekete, sötétített ablakú kisbusz. Hirtelen lefékezett, és két testőr ugrott ki belőle. Abban a pillanatban tudtam, hogy mi fog történni. Az én reflexeim gyorsabbak voltak, így mire megragadták volna a karomat, velük szembe fordultam és az egyik fejéhez szegeztem a pisztolyomat. Látszott rajtuk, hogy nem erre számítottak. Elsétáltam mellettük, beszálltam a kocsiba, jól bevágtam az ajtót magam után, majd bólintottam a sofőrnek, hogy induljon. Azonnal a gázra lépett és maguk mögött hagytuk a két megszeppent férfit. Nem volt bennem félelem. Pontosan tudtam, hogy ki ül mellettem a hátsó ülésen.

-Yoseob, Yoseob....Komolyan ilyen amatőr barmokkal akartad elintézni, hogy beszálljak? - húztam fel a szemöldökömet és az említett srácra néztem.

Ismertem őt. T.O.P legnagyobb ellensége. Cuki fiúnak tűnik. De az édes pofi mögött gonoszság és kegyetlenség bújik meg. Néha már nagyobb játékosnak tartottam őt, mint a főnökömet. T.O.P tudta és a mai napig tudja, hogy én kapcsolatban állok vele. Nem az ő oldalán állok és nem is szállítok neki infókat. De mindig van számomra egy ajánlata. Így már vártam, hogy mikor keres fel. Tudtam, hogy a visszatérésem híre gyorsan terjed.

-Csak teszteltem, hogy a régi vagy-e még. - mosolygott rám angyalian.

-Térj a lényegre! - néztem rá cinikusan. - Lenne még egy kis dolgom.

-Komolyan tűzszünetet akarsz kötni GD-vel?

-Esküszöm, ez jobb, mint Hollywood. - sóhajtottam. - Nem gondolkoztál még azon, hogy újságíró legyél?

-Ne terelj!

-Miért érdekel téged annyira, hogy mit csinálok és mit nem?

-Ha te és GD újra egy csapatban dolgoztok T.O.P irányítása alatt, az nagyon veszélyes rám és az én embereimre nézve.

-Honnan veszed, hogy ti vagytok a következő célpont?

-Eddig akármilyen ügyön dolgoztatok, valamilyen módon mindig összeakadtatok velünk.

-Ezúttal szerintem ez nem fog megtörténni.

-Azért én jobbnak látom még az elején eloszlatni a viharfelhőket. Így most nem próbállak meg magam mellé állítani, viszont el fogom érni, hogy T.O.P mellé se állj.

-Azt hiszed ez lehetséges? Ez úgy hangzik, hogy ha melletted nem vagyok, akkor ne legyek sehol.

-Ennyire nem drasztikus a helyzet. Viszont olyan információk vannak a tulajdonomban, amire biztos vagyok benne, hogy felkapod a fejed.

-Hallgatlak! - néztem rá pókerarccal.

Úgy éreztem, hogy nem tud olyat mondani, amivel meglepne. Ám ez a gondolatom egy perc alatt szertefoszlott.

-Kan él. - nézett mélyen a szemembe.

Tudtam, hogy igazat mond. Abban a pillanatban felborult bennem minden, amit az elmúlt hónapok folyamán gondosan felépítettem. Nem tudtam, hogy kit kellene gyűlölnöm. A bosszú és az aggodalom egyszerre támadt fel bennem. A döbbenettől megszólalni sem tudtam. Rezzenéstelen arccal bámultam magam elé. Yoseob annyiban tapintatosabb volt, mint T.O.P, hogy hagyta míg valamilyen szinten rendbe szedem magam, aztán halkan megszólalt:

-Úgy látszik a jégszív felolvadt....