-T.O.P jobbnak gondolt. - szólaltam meg és a fejéhez emeltem a pisztolyomat.
Összerezzent. Éreztem rajta, hogy megrettent. Nem számított arra, hogy gyorsabban rájövök, mint kellene.
-Miről beszélsz? - próbált magára nyugalmat erőltetni.
-T.O.P mikor odaadta nekem a 4 papírt, amelyikből az egyiken te voltál, pontosan tudta, hogy felfogom keresni azt a személyt, akinek megvan a címe. Csak a tiéd volt ráírva, ami nem véletlen. Előre kiterveltétek. Tisztában voltatok azzal, hogy mit reagálok a kis titkaitokra. Számítottatok rá, hogy ki akarok majd szállni. Pontosan tudtátok, hogy idefogok jönni. Valamint azt is, hogy milyen céllal. Előre tudtad a szöveget, amit el kellett mondanod nekem. Majd minden bizonnyal hamarosan tőrbe csaltál volna. Csak még azt nem tudom, hogy visszacsempésztél volna T.O.P-nek vagy megöltél volna. - magyaráztam el neki.
-T.O.P nem hagyta volna, hogy megöljelek. Többet jelentesz neki annál, hogy kivégeztessen.
-Tudod, ha azt akarod, hogy ne öljelek meg, akkor nagyon rosszul taktikázol.
-Megölhetsz. Mit nyersz vele?
Ez nagyon jó kérdés volt. Hisz nekem semmivel nem lesz jobb attól, hogy ő halott. Viszont akkor sem szeretem, ha valaki hazudik nekem.
-Mit veszítek? - kérdeztem vissza.
-Okosabb vagy, mint azt T.O.P gondolja.
-Ő nagyon sok mindent nem tud. Azt hiszi, hogy naiv vagyok és ha valaki, akkor ő ki tud fogni rajtam. Lehet régen ez így volt, de nem szabad elfelejteni, hogy távol voltam 3 hónapig. Ez pedig nagyon hosszú idő, ami alatt sok minden megváltozhat. Különben is, szeretem mikor keresztül húzhatom T.O.P számításait.
-Kössünk egyezséget! - állt fel és felém fordult.
-Túl korán kéred az alkut. Csak rontod az esélyeidet. - ráztam a fejem.
-Akkor kérjem, mikor már belém eresztetted a golyót? - húzta fel a szemöldökét.
-Lehet, hogy T.O.P mégsem nevelt olyan rosszul. - bólintottam elismerően.
-Nem nevelt senki. Mindenem amim van, azt csakis saját magamnak köszönhetem. Engem nem pénzelt senki.
-Mert szerinted engem igen?
-Ezt mondtam?
-Csak gondoltad.
-Én... - kezdte volna.
-Jobban jársz, ha az igazat mondod. Lehet, hogy a következő mondatodon múlik az életed. - vágtam közbe.
-Árvaházban nőttem fel. A szüleim lemondtak rólam, és azt mondhatom, hogy erre nem volt alapos indokuk. A bőrük alatt is pénz volt, én valahogy mégsem fértem bele az életükbe. Elszöktem az árvaházból. Nem tudtam ott élni. Nem oda tartoztam. Folyton balhéztam a többi lakóval. Verekedtünk, szidtuk egymást. 10 éve jöttem Szöulba. Egy cégnél kezdtem el dolgozni, majd szépen lassan kiépítettem a saját kapcsolataimat. Rengeteg részvényt felvásároltam. S ezeket a vételeket főként kölcsönökből intéztem. Aztán befektettem. Lemezcéget alapítottam. Négy évig vittem a kiadót. Annyi idő elég volt ahhoz, hogy olyan szinten összeszedjem magam anyagilag, hogy többet az életben ne kelljen dolgoznom.
-Miért mondod ezt el nekem?
-Várd ki a végét! Ha befejezem a történetet, akkor megérted, hogy miért bízhatsz mégis bennem.
-Izgatottan várom.
-Azonban három éve megjelent T.O.P egyik embere. Tina. Elcsábított. Aztán pedig mint mindegyik elvakult szerelmes, nem figyeltem az apró részletekbe. Egy hónap alatt kisemmizett. Szinte mindenemet elvette.
-Ezek szerint bosszút forralsz. De ez nem fog sikerülni, ha Tina vagy akár T.O.P emlékszik rád.
-Nem emlékeznek. Nevet változtattam és külsőleg is kissé más lettem.
-Plasztikai sebész? - kérdeztem döbbenten.
-Dehogy! Csak kicsit dolgoztam a testemen. - vágta rá azonnal.
-Tehát felkerested T.O.P-t és előadtad neki, hogy te vagy az egyik legjobb ember a koreai piacon, akit maga mellé kellene választania. Ő mit sem sejtve belement és jelentős pénzösszeget ajánlott, amiből újrakezdhetnéd az egész életedet. Te viszont nem tudod eldönteni, hogy mi a fontosabb. Megelégszel ezzel a pénzzel és folytatod onnan, ahonnan anno T.O.P miatt abba kellett hagynod. Vagy inkább elégtételt szeretnél venni.
-Pontosan.
-De azóta mint látom kicsit összeszedted magad. - mutattam körbe a nappaliban célozva a szemmel látható gazdagságra.
-Szerinted ezt sikerült visszaszereznem tisztességes úton? - kérdezte cinikusan.
-Azt hiszed, hogy azért mert ezt a történetet elmondtad nekem, én bízni fogok benned?
-Mutatok valamit. - mondta, majd a nappaliban lévő szekrényhez sétált.
Elővett a zsebéből egy kulcsot és kinyitotta az egyik fiókot. Egy vaskos dossziét emelt ki belőle. Letette a kanapéra, majd hátrébb lépett három lépést.
-Nézd meg! - intett a fejével a papírrengeteg felé.
Óvatos léptekkel sétáltam felé, de figyeltem arra, hogy egy pillanatra se emeljem el róla a fegyvert. Leültem és kinyitottam a mappát. Hirtelen rengeteg számla tárult elém. Ott volt a W Entertainment többéves könyvelése. Rengeteg szerződés Korea legkülönbözőbb hírességeivel. Számlaegyenlegek, marketing tervek, bevételi és eladási adatok. Legalul pedig fényképek voltak. A fotókon Tina és Hero állt. Mindegyiken mosolyogtak és átölelték egymást. Szerelmes levelek tömkelegét találtam meg, és mindegyiken egyértelműen Tina írása szerepelt. Hero nem hazudott. T.O.P nagyon csúnyám átverte és kisemmizte őt.
-Milyen alkut ajánlanál? - fordultam felé.
-Azt a három repülőjegyet tényleg lefoglaltam. Segítek neked. Úgy ahogyan az elején mondtam. Azonban ezúttal ez nem átverés.
-Nem vagyok biztos abban, hogy hihetek neked.
-Soha nem lehetsz biztos abban, hogy az emberek igazat mondanak neked. Mindenkinek lehet oka hazudni. Nem várhatsz őszinteséget, ha nem adsz bizalmat.
-Pont te mondod ezt? - kérdeztem cinikusan.
-Ha belegondolsz, én átvertelek, de te ideiglenesen mégis bizalmat szavaztál nekem. Aztán pedig rádöbbentél, hogy átverés volt. De mivel kezdetben hittél nekem, így őszinte voltam veled.
-Tehát mivel én az átverésért bizalmat adtam, ezért végül őszinteséget kaptam tőled, aminek hatására megint csak bizalmat kellene adnom neked.
-Megértjük mi egymást.
-Egy ilyen lelkizés után egyszerűbb lenne, ha simán csak megölnélek. - sóhajtottam.
-Azt nem teheted. Csak ez az egyetlen esélyed. Ha nem fogadod el a segítségemet, nem tudod megleckéztetni T.O.P-t.
Utáltam, hogy igaza volt. Jelenleg nem volt más lehetőségem. Rajta múlott, hogy hogyan tovább.
-Segítek és véglegesen melléd állok. - nézett a szemembe.
Nem szerettem hinni az embereknek, mert sok hazugságot nyeltem már le és nem pont Herot tartottam az igazság mintaképének. Abban a pillanatban megszólalt a csengő. Tudtam, hogy már nincs sok időm.
-Ha bizalmat szavazok neked, visszaélsz vele?
-Nem. - felelte magabiztosan.
-Akkor rád bízom. Valahogy juttass ki innen!
-Megbízol bennem? - csillant fel a szeme.
-Nincs más választásom. - válaszoltam ridegen.
Ez láthatóan nem esett jól neki, de nem hiheti azt, hogy szemet hunyok a dolgai felett. Hero megragadta a karom és maga elé rántott. A testünk összesimult, s éreztem, hogy gyorsabban veszi a levegőt. Végig simított a karomon és kivette a kezemből a fegyvert. A bal karját finoman a mellkasom köré fonta, a pisztolyt pedig a fejemhez emelte. Most gondolhattam volna arra, hogy simán elsütheti és akkor én halott lennék. Ha tartotta volna magát T.O.P tervéhez lehet, hogy ez lenne a sztorim vége. De nem tette. Óvatosan kinyitotta a bejárati ajtót. Rögtön megpillantottam, hogy a ház előtt körülbelül 5 kocsi állt. Az egyikből GD, Tina és T.O.P, a másik négyből pedig a cég emberei szálltak ki. Hero lassú léptekkel tölt maga előtt.
-Tudod a szerepedet. - suttogta a fülembe.
T.O.P először önelégülten vigyorgott, de amikor meglátta, hogy túszként érkezem a vigyor lefagyott az arcáról. Nem erre számított.
-Hero! Te meg mi a fenét csinálsz? Nem megölni kell, csak elrabolni. Jött volna magától is. - szólalt meg GD.
-Változott a terv. Azt hiszem, még sokat profitálhatok abból, ha egy kicsit eljátszadozom még vele. - kezdte teljes nyugodtsággal Hero.
Majd kezei finoman felfedezőútra indultak a pólóm alatt. Megmutatta egy másik arcát. Ezek szerint eddig evvel a stílussal érvényesült. Férfias volt és uralkodó.
-Ne merj hozzáérni! - indult meg felén T.O.P.
-Ember! Fegyver van nála. Megölheti. - rántotta vissza GD a főnökét.
GD tökéletesen kezelte a helyzetet. Ő döbbent rá először, hogy mi is történik.
-T.O.P.. nagyon szétesettnek tűnsz. Hol van a vezér, aki mindent nyugalmasan és ridegen tűr? - kérdezte cinikusan Hero.
-Azt hiszed, most nagy ellenfélnek tekintelek?
-Nem. De egy lépéssel előtted járok és ez zavar. MI most szépen beülünk az autóba és elhajtunk. Ti pedig ezt végignézitek vagy megölöm.
-Jól figyelj te féreg! - kiáltott fel T.O.P.
-De sokszor hallom ma ezt a kedves becenevet. - jegyezte meg vigyorogva Hero.
-Azt hiszed, hogy tétlenül végignézem ezt? Pénzt ígértem és bizalmat szavaztam neked.
-Nekem nem sokat ér a te bizalmad.
Majd Hero elindult velem az autó felé. A többiek mozdulni sem mertek. Mikor a kocsihoz értünk kinyitotta az ajtót és elsőként bemászott az anyósülésre, majd intett nekem, hogy szálljak be. Szótlanul teljesítettem a kérését. A kezembe nyomta a kulcsot.
-Rázd le őket! - s amint ez kimondta, azonnal a gázra léptem.
Őrült sebességgel kezdtem el száguldozni Szöul utcáin, de pontosan tudtam, hogy utánunk fognak jönni.
-Hívd fel a haverodat! - szóltam oda Heronak.
-Melyiket? - kérdezte értetlenül.
-Akit magaddal hozol Németországba.
-Mir?
-Igen.
-De hát minek? Nála akarsz menedéket keresni?
-Menedéket? Viccelsz? T.O.P pontosan tudja, hogy ő a legjobb barátod. Már ebben a pillanatban ráállított valakit, hogy túszul ejtse.
-Basszus! Hogyan előzzük meg őket? - sóhajtott gondterhelten.
-Nyugi! Amíg én veled vagyok, addig nem lesz semmi baja Mirnek. Hívd fel és mond meg neki, hogy azonnal induljon el a 32-es út felé. 10 perce van, hogy odaérjen és lehetőleg hozzon magával egy sofőrt. Vagyis semmiféleképpen se vezessen! - hadartam el, de közben folyamatosan a visszapillantó tükröt néztem és kerülgettem az előttem haladó kocsikat.
-Mit tervezel? - kérdezte, de máris tárcsázta Mirt.
Egy perc alatt meg is tárgyalták.
-5 perc és 32-esen lesz.
-Remek! - állapítottam meg és némán rángattam ide-oda a kormányt.
Nem szerettem az autós hajszákat. Mindig túl nagy volt bennük a kockázat.
-Milyen autóval vannak? - kérdeztem, mikor már a 32-es úthoz értünk.
-Audi R8. - adta meg a választ.
Nem telt bele egy percbe sem és már láttam is magunk előtt négy méterre az említett kocsit.
-Hívd fel és hangosítsd ki! - szóltam Heronak.
-Ugye tudod, hogy hatalmas kockázatot vállalok azzal, hogy kihúztalak a bajból? T.O.P elsőszámú célpontja lettem és a haveromat is életveszélybe sodortam. - darálta, de közben már hívta Mirt.
-Később kárpótollak, csak legyünk túl ezen. - pillantottam rá.
-Na mit akartok? - hallottam meg Mir hangját a telefonban.
-Mir! Figyelj rám! Az autótok bal oldalához húzódom. Húzd le az ablakot, Hero ugyanezt megteszi nálunk hátul és át kell másznod!
-Ezt mégis hogy a fenébe gondoltad? - visította a vonal túlsó végén.
-Biztos, hogy őt akarta T.O.P a csapatba? - kérdeztem hitetlenkedve Herotól, aki csak bólintott.
-Mir. Választhatsz. Megvárod míg T.O.P szétlövi a fejedet vagy átmászol. Melyiket szeretnéd? - kérdeztem angyali hangon.
-Utállak titeket! - jegyezte meg Mir, majd lecsapta a telefont.
-Menj és segíts neki! - intettem Heronak.
-Biztos megtudja csinálni? - nézett rám félve, mire csak bólintottam.
Hátramászott és lehúzta az ablakot. Amennyire lehetett közel húzódtam az Audihoz. Körülbelül 10 cm lehetett a távolság a két autó között. Feszülten markoltam a kormányt és hol a mögöttünk haladó T.O.P-ra, hol pedig a szomszédos kocsiban ülő Mirre pillantottam. Mir is lehúzta az ablakot, és bizonytalanul, de elkezdett átmászni. Hero rögtön megragadta a karját és segített neki. Tudtam, hogy részben rajtam múlik a siker. Hisz ha egy kicsit is elrántom a kormányt, Mir a két autó közé esik és meghal. Két percbe sem telt és Hero már át is húzta Mirt a kocsinkba és felhúzta az ablakot. Abban a pillanatban el is tűnt mellőlünk az Audi és lekanyarodott a legelső leágazásnál. Nagyot sóhajtottam és gondterhelten nyugtáztam magamban, hogy az egyik problémát sikerült megoldani. De T.O.P és az emberei még mindig a nyakunkba lihegtek. Nem tudtam, hol rázhatnám le őket. Ők is otthonosan mozognak ezen a terepen, hisz mindennap ezeken az utakon járnak. Aztán eszembe jutott, hogy a közelben van egy híd. Egy felnyíló híd. Az órára pillantottam, ami hajnali kettőt mutatott. 5 perc múlva indul a hajnali hajóturnus a kikötőből. Ez az egyetlen esélyem. Pár perces néma utazás után a hídhoz értünk. A sorompókat már leengedték és már a híd két szárnya is emelkedni kezdett. A parkoló sávba hajtottam és áttörtem az autóval a sorompót. Csak egyszer próbálhattam meg. Az első hajó úgy 10 méterre lehetett a hídtól. Szerencsémre a híd még nem túl nagy szögben emelkedett fel, így a gázra tapostam és felhajtottam rá. Mikor a tetejére értem, elszámoltam háromig és csak reménykedni tudtam, hogy az autó még időben átrepül a túloldalra. Mögöttem a srácok néma csendben ültek és megszólalni sem mertek. Csak akkor éreztem magam biztonságban, mikor az autó a híd túloldalán földet ért. Láttam, hogy T.O.P nem mer megpróbálkozni ezzel az ötlettel és inkább megálltak a sorompónál, ezzel feladva az üldözésünket. Innentől már nem volt nehéz dolgom. Továbbra is száguldoztam Szöul utcáin, hogy minél előbb a repülőtérre érhessünk és végre magam mögött hagyhassam T.O.P-t, még ha csak egy kis időre is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése