2011. július 2., szombat

10.rész

Szótlanul bámultam ki a repülő ablakán. Láttam elsuhanni a felhőket, s olykor a vakító napfény sugárzott be az apró nyíláson. Gondolatok és kérdések milliói peregtek le bennem. Éreztem, hogy már túl sok embert kevertem bele ebbe az ügybe. Nem kellett volna ennyi embernek velem jönnie. Miért is hagytam? Miért nem hagytam ott csak őket egyszerűen? Hisz nem arról vagyok híres, hogy bárkinek is megkegyelmezek. Pont, hogy azért lettem az, aki vagyok, mert elszántabb és kegyetlenebb voltam, mint bárki más. Mir ült mellettem. Az út első részét végigaludta, majd a hátralévő időben velem volt elfoglalva.
-Még soha nem láttam ilyennek Herot. - szólalt meg.
-Milyennek? - kérdeztem vissza.
-Annyi elfojtott gyűlölet van benne, mint egy egész hadseregben.
-Ezt most azért mondod el nekem, hogy készüljek fel a háborúra?
-Nem mondtam, hogy te vagy a gyűlölete tárgya.
-Pedig az lenne a logikus.
-Tinát akarja.
-Hmm? - néztem rá értetlenül.
-Tudod a történetét, igaz? - kérdezte, mire csak bólintottam. - Bosszút akar állni. Nem azért segít neked, mert úgy érzi, hogy szükséged van rá. Hanem mert tudja, hogy csak te vagy képes Tina közvetlen közelébe jutni és bízik benne, hogy őt is viszed.
-Tehát ha jól értem, én csak egy eszköz vagyok?
-Valami olyasmi.
-Tudod, azzal, hogy ezt elmondtad, nem szereztél jó pontot Heronak. Inkább hátráltattad.
-Tudnod kell erről.
-Elárultad a saját barátodat.
-Nem. Csak beteges amit csinál és bízom benne, hogy te még időben letudod állítani.
-Miért tenném?
-Puszta emberségből.
-Azt hiszem, rossz embernek szavaztál bizalmat.
-Nem bízom meg benned. Soha nem is fogok.
-Hidd el, egyszer eljön a pillanat, mikor a bizalmadon fog múlni az életed. - néztem a szemeibe, majd felálltam és odaültem Hongki mellé.
-Nem látod, hogy éppen élvezem a nekem kijáró kevéske nyugalmat? - kérdezte rögtön a szőke csukott szemekkel.
-Zavarom a köreidet?
-Eléggé.
-Remek. Akkor biztos, hogy maradok. - dőltem hátra elégedetten az ülésben.
Erre a kijelentésemre csak fogta magát, felállt és átült egy másik szabad helyre.
-Még szerencse, hogy elég nagy ez a gép. - ült le mellém vigyorogva Hyun Joong és a kezembe nyomott egy pohár kávét.
-De még így is szűkös. - ittam bele az energiabombámba.
-Ő sem bír?
-Csak velem vannak problémái.
-Ez hogyan lehetséges?
-Nagyon könnyen. - fordult felénk Hongki. - Előbb-utóbb te is rájössz majd, hogy a legjobb nem ismerni ezt a nőt.
-Hisz te nem is ismered. - válaszolt Hyun Joong.
Hongki nem tudott mit reagálni. Duzzogva előre fordult és igyekezett figyelmen kívül hagyni minket.
-Mindig ilyen?- kérdezte Hyun Joong.
-Nem tudom. Nem ismerem. - adtam meg az egyszerű választ.
-Mi a terved?
-Gyorsan témát váltottál.
-Nem hiszem, hogy szívesen beszélgetnél egy öntelt szupersztárról.
-Hallottam. - szólt közbe Hongki.
-Ennek nagyon örülök. Pont ez volt a célom. - vigyorgott angyalian Hyun Joong. - Na de visszatérve az eredeti témára. Hogyan tovább?
-Először meg kell találnom a srácot.
-Ha megtalálod, mit mondasz neki?
-Egyértelmű. Hazudok.
-Jó ötlet?
-Nincs más lehetőségem. Kezdjem rögtön azzal, hogy az olasz maffia a fejét akarja, a koreaiak pedig a bosszú eszközeként szeretnék felhasználni?
-Majd én beszélek vele.
-Te?
-Én. A közelébe férkőzöm. Beadom neki, hogy egy koreai cég fiatal tehetségeket keres, akiket kiképezhetne profi versenyzésre.
-Ez Európában veszélyes játék.
-Elvisszük Koreába.
-Hogyan?
-Beadom neki, hogy ott tudjuk megkezdeni a karrierépítést.
-Aztán pedig rabként kezeljük? Mivel kétlem, hogy bármi érdemre méltót is feltudnánk mutatni a képzésében.
-Mire visszajövünk elindítok egy céget. Keresek még pár koreai gokartost, akiket felkarolok, így nem lesz feltűnő, hogy csak őt tanítjuk. Valamint építtetek egy versenypályát.
-Nem fog ez sokba kerülni?
-A pénz nem számít.
-Ennyit képes lennél rá költeni? - jelent meg mellettünk Hero.
-Ha ez az egyetlen megoldás, akkor igen.
-Nem gondolod, hogy ez a nő nem érdemel ennyit? - nézett rám megvetően Hero.
-Rien. Egy pillanatra elmennél? - nézett rám Hyun Joong.
Tudtam, hogy ebbe az ügybe nem szólhatok bele. Ha Hyun Joong eltervez valamit, akkor azt meg is valósítja. Sejtettem, hogy miről akar beszélni Heroval. Ki akarta oktatni, hogy nem beszéljen így rólam. Tudta, hogy engem az ilyen dolgok hidegen hagynak, de ezek őt mélyen érintették. Nem tudott szó nélkül elmenni a beszólások mellett. Némán felálltam és kerestem egy nyugodt helyet. Távol akartam maradni mindenkitől. Ott hagytam a két fiút. Tudtam, hogy kockázatos, de bíztam Hyun Joong higgadtságában.
-Tudsz róla bármit is? - kérdezte Hyun Joong.
-Annyit tudok, amennyi elég ahhoz, hogy megítéljem. - bólintott Hero.
-Kétlem. El sem tudod képzelni, hogy milyen titkokat őriz.
-Mert te eltudod? - kérdezte cinikusan.
-Én ismerem ezeket a titkokat. De te jobban tennéd, ha nem avatkoznál bele olyan dolgokba, amikről fogalmas sincs. - nézett rá mérgesen Hyun Joong és még mielőtt elszabadultak volna az indulatai kiment a mosdóba.
Mir gondterhelt arccal ült le Hero mellé.
-Minden rendben? - kérdezte.
-Nehezebb lesz, mint gondoltam. - sóhajtott Hero.
-Elmondtam neki, hogy mire készülsz.
-Miért?
-Reméltem, hogy így talán mutat valami emberséget.
-És? Mutatott bármit is?
-Segíteni fog.
-Ezt ő mondta? - kérdezte meglepetten Hero.
-Nem. Viszont én biztos vagyok ebben. Felelősséget érez irántunk. Valamilyen szinten bűnösnek tartja magát, amiért belerángatott minket ebbe az ügybe. Reménykedik abban, hogy profik vagyunk és nem lesz szükségünk támogatásra. Egy cseppnyi bizalom sincs ebben a nőben. Képtelen bárkinek is elhinni a szavát. Azonban azt hiszem, hogy erre alapos oka van. De mivel ő nem ad bizalmat, így nem is várja el senkitől. Nem akarja, hogy bízzunk benne. Sőt. Fél attól, hogy bármelyikünk is elkezd kötődni hozzá.
-Hyun Joong nagyon védi. Tud valamit, ami nekünk nagyon hasznos lenne.
-Ki akarod szedni belőle?
-Lehetetlen. Szereti Rient, így biztos nem fogja feladni.
-Szereti? Ezt honnan veszed?
-Minden mozdulatából látszik.
-Rien tudja?
-Kétlem. Csak kihasználja a srácot, hisz nélküle nem jutna el valami hamar Németországba. Ráadásul a folytatásban is segít majd. Nem kevés pénz költ Rienre.
-Téged zavar, hogy Hyun Joong előbb-utóbb szerelmet vall. - szűrte le döbbenten a következtetést Mir.
-Miért zavarna?
-Te kezdesz belehabarodni.
-Mi? Kibe? Miről beszélsz? - hadarta a kérdéseket Hero.
-Haver! Ezt ne csináld! Rien a lehető legrosszabb választás.
-Ne kergess az őrületbe! Mégis mi a fenéről beszélsz? Pont ő? Ne viccelj!
-Tök oké, hogy előttem letagadod, de magad előtt azért légy őszinte! - veregette meg Mir Hero vállát és arrébb ült pár székkel.
Én csak szótlanul bámultam ki az ablakon és csak remélni tudtam, hogy Hyun Joong ötlete beválik majd. Jelenleg ő volt az egyetlen esélyem. Csak ő segíthetett a tervem megvalósításában. De tudtam, hogy csupán az ő jelenléte nem lesz elég arra, hogy rendezzem a dolgaimat.

***

A férfi idegesen sétált fel s alá a szobában. Gondolatok milliói peregtek le az agyában, több szár tervet eszelt ki, mégis tehetetlennek érezte magát. A körülötte lévő emberek fáradt és értetlen pillantásokat vettettek rá. Látszott rajtuk, hogy már jó ideje egy percnyit sem pihentek. A férfi lekapta magáról a zakóját, a földre dobta, majd mint egy őrült taposni, rúgni kezdte. Egyetlen célja volt, hogy a fehér ruhadarab minél piszkosabb legyen. Beakarta szennyezni. Olyan bűnössé akarta tenni, mint amilyen ő maga volt. Ily módon akarta eltiporni az ellenségeit. Kegyelmet nem ismerve.
-Jobb lenne abbahagyni. - szólalt meg egy mély férfihang a körülötte ülők közül.
A férfi kutakodva pillantott a hang irányába. Mikor megtalálta a hang tulajdonosát, elővette a fegyverét és mesteri pontossággal szíven lőtte az előbb felszólaló férfit.
-Van valakinek ehhez hasonló ötlete? - kiáltott.
Mindenki összerezzent. A teremben még a légy zümmögését is hallani lehetett. Mindenkiben megfagyott a vér. Senki nem akart egy újabb áldozat lenni.
-T.O.P! Ezzel nem megyünk semmire. - lépett elő GD a tömegből.
-Akkor mondd meg, hogy mit kellene tennünk! - őrjöngött a vezér.
-Élve nem tudjuk visszahozni. Túl sokat tud. Kockázatos szabadon engedni.
-Képes lennél őt megölni? Hisz te képezted ki. Te voltál a mestere.
-Rossz munkát végeztem. Egy jó tanítvány sohasem fordult a tanítója ellen.
-Nem ölhetjük meg. Vissza kell hoznunk anélkül, hogy bármi baja is esne.
-Hogyan fogod itt tartani? - jelent meg Tina is.
-Meg vannak a módszereim. Különben is, ha egyszer végighallgat, akkor könnyebb dolgom lesz. - válaszolt T.O.P.
-Menjünk el Németországba! Biztos vagyok benne, hogy Rien bosszút forral és maga mellé állította Herot is. Veszélyes páros lesznek. Hero az elmúlt években sokat fejlődött. Amióta tönkretettem, megváltozott. Manipulatívabb, mint valaha. Nagyobb veszély lehet, mint Rien. - magyarázta Tina.
-Riennél nagyobb veszély nem létezik. - suttogta T.O.P, majd kiviharzott a teremből.

***

A gépünk leszállt a berlini repülőtéren. Tudtam, hogy abban a pillanatban, mikor elhagyom a gépet, hihetetlen veszélyt zúdítok magamra és a többiekre is. Én mégis elsőként léptem német földre és eldöntöttem, hogy megmutatom azt az oldalamat is, amit szinte senki nem ismer. Olyan dolgokat hozok a felszínre, amiket eddig még soha. GD azt hihette, hogy félmunkát végzett, de most bebizonyítom, hogy kiválóan befejezte az oktatást. Muszáj lépnem. Ez az egyetlen mód arra, hogy minden, amit terveztem megvalósuljon. A repülőtéren fogtunk egy taxit és a legközelebbi hotelbe vitettük magunkat. Mikor megérkeztünk, valami már nem stimmelt. Tudtam, hogy az első akadály már most elém tárul. Berlin egyik eldugott környékén jártunk. Itt minden volt csak hotel nem. Mikor kiszálltunk a kocsiból a két taxis rögtön elhajtott. Féltek. A fiúk rám néztek és vártak. Pár perc múlva megjelent az utca két végén egy-egy banda. Összesen körülbelül húsz ember közeledett felénk. Tudtam, hogy az olaszok emberei. Korábban értesültek az érkezésemről, mint azt vártam. Körbe álltak minket. Geun Suk és Hongki rémült tekintettel bámult rám. A többieket nem féltettem, de ötletem sem volt arra, hogy ezt a két zöldfülűt, hogy szedjem ki innen. Hyun Joongra néztem, aki szinte olvasott a gondolataimban. Megindult az egyik irányba, majd egy jól célzott rúgással három férfit a padlóra küldött. A többiek egy emberként indultak meg Hyun Joong felé. Mirre néztem, aki azonnal értette a célzást és a két megszeppent srácot kirángatta a körből. A háztömb oldalához szorította őket, és egy-egy fegyvert nyomott a kezükbe. Eközben én azonnal Hyun Joong segítségére siettem. Egy egyiknek a karját törtem el, a másikat a fejbe rúgtam, a harmadikat egy jobb, a negyediket pedig egy bal egyenes küldte földre. Hyun Joong is megtette a magáét. Csak ennyit lehetett látni, hogy megperdül a levegőben, de mikorra leér már négy férfi ájultan fekszik a lábai előtt. A maradék kilenc férfit Herora és Mirre bíztuk. Mindketten könnyen leszerelték az összeset. Geun Suk és Hongki sokkos állapotban támaszkodtak a falnak. A három srác oda sétált hozzájuk, míg én az egyik férfi zsebéből vettem ki a pénztárcáját. Olasz állampolgár volt. Hamarabb érkeztek, mint azt gondoltam. A tekintetem elidőzött a férfi papírjain, azonban éreztem, hogy valami nem stimmel körülöttem. Felkaptam a tekintetem és megláttam az egyik földön térdelő férfit, aki éppen a pisztolyát emelte a nekünk háttal álló Hyun Joong felé. A testem és az eszem most kivételesen ugyanazt diktálta. Előkaptam a fegyveremet és villámgyorsan három golyót eresztettem a férfi hátába. Az olasz azonnal holtan rogyott össze. A fiúk ijedten kapták felém a tekintetüket. Geun Sukban a vér is megfagyott, Hongki levegőt is elfelejtett venni, Mir a száját is eltátotta, Hero pillantása hirtelen zavarossá vált, Hyun Joong pedig összeszedve magát, azonnal odafutott hozzám.
-Rien. - térdelt le mellém.
Üveges tekintettel bámultam magam elé. Semleges érzésekkel állapítottam meg, hogy az imént megöltem egy embert. Nem volt bennem bűntudat. Nem éreztem magam felelősnek, pedig egy ember életének vetettem véget. Igaz ezzel megmentettem valakit, aki nekem fontos. Végig néztem a tőlem alig három méterre heverő holttesten. A férfi ruhája teljesen átázott a vértől, de még így is egyértelműen látszódott a hátán lévő három lövés. Hyun Joong szótlanul átölelt. Talán azt várta, hogy sírni fogok. Tévedett. A körülöttünk lévő házak falain vércseppek virítottak, emlékeztetve arra, hogy a harc elkezdődött és bosszú édesebb, mint valaha.

4 megjegyzés:

  1. Most kezdtem el olvasni a blogodat!Wááááá nagyon király és páratlan a témája(vagy is én még nem találkoztam hasonlóval)Határozottan tetszik az egész!Tök különleges meg minden.Kíváncsian várom a következő fejezeteket!:DMesi voltam

    VálaszTörlés
  2. szia :) köszönöm^^ örülök, hogy tetszik :) nos, igen...ebben a témában nem hiszem, hogy írtak már történetet, ha mégis akkor az nagyon ritka :) még egyszer köszönöm :) sietek vele ;)

    VálaszTörlés
  3. Igazán nm!Am tökjóóó mert GD meg T.O.P-t ismerem mármint hallgatom a zenéjüket amikor megláttam h róluk szól na mondom ilyet még nem olvastam!!Okééé izgatottan várom a fejleményeket:)

    VálaszTörlés
  4. :) remélem, a történet által majd a többi szereplő zenéjét is megismered :) lehetséges, hogy már ma fent lesz :)

    VálaszTörlés