13.rész

A cigifüst megtöltötte a tüdőmet, a piának pedig pusztán a szagától is részeg lettem. Körülöttem 50-60 ember rázta magát önkívületi állapotban. Mind lecsúszott üzletembernek vagy rossz útra tévedt tinédzsernek tűnt. Nem igazán foglalkoztam velük. A szórakozás ezen módja nem állt valami közel hozzám. Bár azért megkérdeztem volna a táncoslányokat, hogy mennyit kapnak ezért a munkáért. Leültem a pulthoz és egymás után rendeltem az italokat. Elakartam felejteni Kan szavait. Szívem szerint ott helyben megöltem volna, de az eszem azt súgta, hogy előbb elégtételt kell vennem. Látni akarom, ahogyan szenved és könyörög a halálért. Mit tettem ellene? Soha egy szóval sem bántottam, de ő amikor teheti átgázol rajtam. Én idióta pedig védtem őt. Védtem.....én marha! T.O.P pedig vele kötött egyezséget. Mi a fenének kellett felhasználnia Kant? Miért nem tudott nyugton maradni és valakit mást szerezni erre a munkára? Hálával tartozom neki, de most legszívesebben eltipornám. Áttaposnék rajta, mintha csak egy bogár lenne, ami káros a környezetre. De egyenlőre még szükségem van rá. A kapcsolatai még sokat érhetnek. Mondhatnám, hogy látni akarom, ahogy szenved vagy hogy megakarom tanítani őt szenvedni. De ő már megtanulta, mi az a fájdalom. Neki nem kell erről bemutatót tartanom. Többet tudtam T.O.P múltjáról, mint bárki más. Az anyja a születésekor meghalt. Az apjáról soha nem beszélt. Mindig úgy könyvelte el, hogy nem is ismeri. Nem létezett számára. Talán azért, mert azt hitte, viszonozza Geun Suk anyjának érzelmeit. Ezzel pedig az anyja emlékét gyalázta. Egyszer GD megpróbálta megkeresni, de már csak a temetőben találta meg. T.O.P még csak egy könnycseppet sem ejtett. Tartotta magát. Mikor elmentünk a sírhoz, üveges tekintettel bámult maga elé. Nem szólt semmit. Pár percig bírta, majd egy szál világot a sírhoz vágott és elviharzott. Nem akartam utána menni. GD-t küldtem, hogy beszéljen vele. T.O.P utált elgyengülni előttem, így tapintatosabb volt, hogy én ott maradtam. GD azóta 100%-os csatlósa. Igaz, mindig a saját útját járta, de függött tőle. Aztán mikor én is képbe kerültem és egy háromszög alakult ki, minden felborult. Mindenki bármikor megölte volna a másikat. GD viszont rettentően kitartó. Előfordulhat, hogy ő előbb rájön merre járok, mint T.O.P. De egyenlőre csak játszik a főnöke kezei alá. A lényeg, hogy ő legyen a középpontban. Tina meg csak nagyokat hallgat és bólogat, mint egy játékkutya. Azonban sokkal többet tud annál, mint amennyit mutat. Most pedig itt vannak ezek a srácok. Hero körül nem stimmel valami. A kezdeti kedvessége szertefoszlott és szinte már csak vitázni tudunk. Olyan mintha az álláspontja percenként változna és ide-oda ingadozna. Mir mindenhez semlegesen áll hozzá. Semmi és senki nem érdekli igazán. Nagyon forrófejű. Ha valaki odaszól neki, rögtön ugrik. Viszont beismeri, ha hibázik. S hogy titkol-e valamit? Biztos, hogy igen. Hongki tényleg megfulladhatna már egy kanál vízben. Nála önzőbb emberrel még életemben nem találkoztam, pedig én sem vagyok semmi. De mégis elég kitartó. Nem értem a döntését. Miért választotta azt a lehetőséget, hogy velünk jön? Ezzel veszélybe sodorta magát és ezt tisztáztam is vele. Ő mégis vállalta. Csak az a kérdés, hogy miért? Ez a kérdés pedig válasz nélkül kong a fejemben. Hero valahonnan ismeri őt. El tudom képzelni, hogy régen az ő cégénél kezdte a karrierjét, de aztán egy jobb ajánlat kedvéért váltott. Ez pedig bizonyára megviselte Herot, így nem ápolnak baráti kapcsolatot. Geun Suk felett viszont úgy érzem, hogy anyáskodnom kell. Nem hagyhatom, hogy baja essen, legalábbis addig, amíg nem találkozik az anyjával. Megígértem neki és tartom a szavamat. Hyun Joong visszatérése pedig sok mindent felkavart. Egy időben tűzbe tettem volna érte a kezemet, és most is miatta öltem. Nem tudom, hogy jó ötlet-e újra közel engednem magamhoz. Ha valaki megközelít, annak mindig rossz vége van. Csak ittam és ittam. Újra és újra kiürítettem az előttem heverő poharakat. Éreztem, hogy kezd kicsúszni a talaj a lábam alól. Már elmosódott a mellettem táncolók képe. Elindultam az egyik irányba, és lebotorkáltam a lépcsőkön. Aztán már csak egy villanás és minden elsötétült.

***

-Itt lenne az ideje most már véglegesen eltávolítani az útból. De T.O.P nem engedi, hogy akár a haja szála meggörbüljön. - szólalt meg a női hang telefonba.

-Utána jöttök Németországba? - kérdezte meg a vonal túlsó végéről a férfi.

-Én biztosan. Páran még pályáznak a fejére. Összeszedem őket és odamegyünk. Véget vetünk ennek az őrült játéknak.

-Meg akarod ölni?

-Ezt eddig is tudtad, nem?

-Reméltem, hogy még átgondolod.

-Elgyengültél? Mit hordott össze neked az a liba? Ne felejtsd, akkor is hazudik, amikor kérdez!

-Miért akarod ennyire eltüntetni?

-Alapos okaim vannak.

-Igazán szeretném hallani ezeket.

-Majd ha eljön az ideje, megtudod. Vigyázz magadra! - majd a nő letette a telefont.

-Éppen itt lenne az ideje. Nem csak magamra kellene vigyáznom. Érdekes, hogy te mondod. Hisz neked sem igaz egy szavad se. - suttogta a férfi a sípoló telefonba, majd ő is megszakította a vonalat.

A nő elégedetten dőlt hátra a szobában lévő fotelben. Úgy érezte, végre győzhet. Végre megmutathatja, hogy ő az igazi uralkodó a terepen.

-Nem hagyhatom, hogy megöld. - lépett be az ajtón egy férfi.

A nő felugrott és ijedt tekintettel fordult látogatója felé.

-Nem engedem, hogy önbíráskodásba kezdj. Neked nincs jogod ítéletet hirdetni. - folytatta a férfi.

-Mert neked van? - kérdezte a nő.

-Te semmit nem tudsz erről az ügyről. Ez már rég több, mint amire te gondolsz.

-Neked nem ártott még eleget? Nem akarod neki visszaadni mindazt a fájdalmat, amit neked okozott? Nem akarod látni szenvedni?

-Tina! Hozzánk tartozik. Akármit tesz, mi felelünk érte.

-Csupán azért, mert te tanítottad? Ennyire ne vedd komolyan a feladatodat!

-Nem azért, mert kiképeztem. Hanem azért, mert ő is segített nekem és még valamiért. Valami olyanért, amit te soha nem fogsz tudni megérteni.

-Persze, hogy nem! Hisz én olyan hülye vagyok. Bezzeg ő...na ő maga a méhkirálynő. Mindenben tökéletes és még csak hibázni sem képes. Ellenünk fordul? Meg akar minket ölni? Nézzük csak el neki, mert ő más, mint bármelyik emberi lény. Utál téged. Nem veszed észre? Szó nélkül itt hagyott téged is, nem csak T.O.P-t. Nem érdekli, hogy valami bajod esik. Nem érdekli, hogy élsz vagy meghaltál már. Csak a saját érdekei hajtják előre. Te csak egy porszem vagy a gépezetben, akit bármikor, ha kedve tartja felhasználhat. Hihetetlen, hogy milyen szinten hülyét tud csinálni belőletek. - ordított Tina magából kikelve.

-Gyerünk, mondd el! Mi is az igazi oka annak, hogy ennyire gyűlölöd Rient? Mert a szöveg, amit előbb lenyomtál, csak rizsa volt.

-Tényleg nem tudod a valódi indokot?

-Nem szoktam feleslegesen jártatni a számat.

-Én szerettelek. De neked ő kellett. Csak rá tudtál gondolni és csak őt akartad. Bárhogyan próbáltam elfeledtetni veled, te mindig visszatértél rá. Tudod milyen érzés volt, mikor téged bámultalak, de a te tekintete csak őt kémlelte? Miben jobb ő, mint én? Mit tud, amit én nem? - kérdezte sírva Tina.

-Te magad is tudod a választ. Ő tartja magát, veled ellentétben. Benne meglehet bízni, veled ellentétben. Ő állja a tekintetemet, veled ellentétben. Ő képes igazat mondani, még akkor is, ha az nekem nem tetszik, veled ellentétben.

-Ne! Elég! Hagyd abba! Nem akarom hallani! Nincs igazad! Ezeknek a feltételeknek én is megfelelek. Nem jobb nálam. Nem jobb nálam. Érted? Nem jobb! Nem jobb és soha nem is lesz az! Te sem leszel soha az övé, mert ő mindig el fog téged dobni. - kiáltozott és rángatózott össze-vissza Tina.

-Te kérdezted. Különben is, nem érdekel, ha mindig eldob. Én már kaptam tőle valamit, amit senki nem tud elvenni.

-Nem! Nem! Nem! Tőlem is kaphatsz valamit, ami többet ér az életemnél is, és amit senki más nem tud megszerezni. - kezdett el közeledni a férfi felé. - GD, te hozzám tartozol. Ne várj rá, hisz lehetetlen, hogy valaha is a tiéd legyen! Felejtsd el!

-Nem érdekel, hogy soha nem lesz az enyém. Én még tudok várni egy ideig. Amikor vége lesz ennek az őrületnek, mindent tisztázunk majd és akkor kiderül, hogy mit akar. Különben is, ha nem is választ engem, én veled az életben nem állnék össze.

-Pont ezért akarom megölni. Ha ő nincs, te az enyém leszel. Nem számít milyen módon, de az enyém leszel. - mondta eltökélten Tina.

-Mondanám, hogy ha egy ujjal is hozzá érsz, halott vagy. De nem mondom. Ismerem Rient. Egy lépéssel előtted fog járni és mielőtt ráeszmélnél, megbuktatja a tervedet. Ebből a játékból nem jöhetsz ki győztesen.

-Ne becsülj ennyire le! Nekem is megvannak a módszereim, amiket Rien nem ismer. Hidd el, hogy megtudom őt lepni! Kezdheti számolni a maradék perceit. - sziszegte Tina, majd elindult kifelé a szobából.

-Ha valami baja esik... - ragadta meg a kezét GD. - Ne felejtsd, hogy bérelt helyed van a pokolban!

Tina kitépte a kezeit GD szorításából és elrohant. Készült az őrült terve megvalósítására. S hogy mit érezett? Gyűlöletet. Mérhetetlen gyűlöletet irántam. Csak azt akarta, hogy minél hamarabb eltűnjek a föld felszínéről. GD szavai csak megerősítették abban, hogy végeznie kell velem. Úgy érezte, készen áll arra, hogy kitörjön az eddig ránehezülő árny alól.

***

A fejem iszonyatosan lüktetett. Bármit megadtam volna egy fájdalomcsillapítóért. Nem sok mindenre emlékszem a tegnap estéről. Annyi rémlik, hogy elindultam lefelé a lépcsőn, de onnantól kezdve az egész este elsötétült. Ki sem mertem nyitni a szemeimet. Jobbnak láttam, ha nem tudom, hol is vagyok pontosan. Nyögdécselve kezdtem el tapogatózni és elmormoltam egy imát, hogy legyen a közelben egy asztal, amin van valami gyógyszer.

-Ha kinyitnád a szemedet, akkor meg is találnád, amit keresel. - hallottam meg egy ismerős férfihangot.

Megfogadtam a tanácsát és lassan kinyitottam a szemem. Egy hatalmas franciaágyban feküdtem. A szoba csodálatos volt. Kellemes, halványkék színű falak vettek körül. Az ágy mellett lévő polcon ott hevert az oly hiányolt gyógyszer és amellett egy tálcán a reggelim. Az ágytól pár méterre egy karosszékben ült az előbbi férfihang tulajdonosa. Óvatosan ráemeltem a tekintetemet és legnagyobb meglepetésemre Minhoval találtam szembe magam.

-Te? - kérdeztem döbbenten.

-Én is örülök, hogy újra látlak. - vigyorgott. - Tudod, nem volt szép, ahogyan múltkor elváltunk.

-Bocsánatot kértem. - mosolyogtam angyalian, majd bevettem a fejfájás csillapítót.

-Igaz és különben is, a tegnapi éjszakával kárpótoltál.

-Tudom, hogy nem történt semmi. - néztem rá cinikusan.

-Honnan tudnád? - nevetett fel. - Azt sem tudtad, hogy fiú vagy-e, vagy lány.

-Ha fiúnak képzeltem magam, akkor az neked nem jött jól. - vágtam elgondolkozó arcot.

-Nem éltem vissza a helyzettel. - nézett rám komolyan.

-Pedig megtehetted volna.

-Nem az én stílusom.

-Akkor hogyan kerültem ide? - mutattam körbe.

-Miután kiütöttél, úgy terveztem, hogy leiszom magam a sárgaföldig, mivel egy nő simán átvágott. Tudod milyen csapás volt ez az önbizalmamnak? - kérdezte magas hangon.

-Sejtem. De ez még mindig nem válasz a kérdésemre.

-Elmentem abba a bárba, ahol te is éppen ki akartad élni a bánatodat. Felismertelek és gondolkodtam rajta, hogy elrabollak, aztán pedig cserét követelek, ezzel visszaszerezve Codyt. De láttam, hogy nem voltál igazán a helyzet ura, így jobbnak láttam félretenni a munkát. Egy ideig csak figyeltelek, aztán mikor felmentél egy asztalra táncolni, inkább leszedtelek onnan. Egy ideig osztottad az észt, hogy hogy képzelem és így tovább, de aztán elájultál. Nem tudtam, hogy hová vihetnélek, ezért elhoztalak magamhoz.

-Ahhoz képest, hogy én nem voltam valami barátságos, te mégis segítettél nekem. - állapítottam meg. - Köszönöm.

-Ha már jössz nekem, akkor... - kezdte volna.

-Nem adom vissza Codyt. - vágtam közbe.

-Figyelj! Bármennyire hihetetlen nekem is szükségem van rá. El kell vinnem a nagyapjához.

-Ha elmondod az igazat, akkor egyezkedhetünk.

-Milyen igazat? - kérdezte értetlenül.

-Hogy miért akarod megölni az öreget.

-Miről beszélsz?

-Ugye nem gondolod, hogy ennyire hülye vagyok. Beépültél Cody nagyapjához, elérted, hogy megbízzon benned és ilyen fontos feladatokat adjon neked. Ha most odaadnám Codyt, nem vinnéd el az öreghez. Elrejtenéd és sakkban tartanád vele. Meg akarod ölni a nagyapját, de először végig szeretnéd nézni, ahogy szenved. Szólj, ha valamiben tévedek!

-Honnan tudtad? - kérdezte döbbenten.

-Kérlek! Jó pár éve benne vagyok ebben a világban. Pontosan tudom, hogy mi hogyan működik. Szóval miért akarsz bosszút állni?

-Ha elmondom, meg kell, hogy öljelek. - nézett a szemeimbe.

-Vállalom a kockázatot.