20.rész

Már nem éreztem szükségét a lélegzetvételnek. Már csak teher volt, hogy fel-le emelkedett a mellkasom. Éreztem Hyun Joong szorítását, de az folyamatosan gyengült. Azonban ő nem engedett egy cseppet sem, csupán én nem éreztem már a külvilágot. T.O.P és GD a kezemet szorongatták. Bármennyire is erősnek éreztem magam, tudtam, hogy ezt a harcot ma nem én nyertem. A vesztesnek pedig nincs kegyelem.

-GD... - kezdtem volna, de a hang bennem akadt.

-Rien. Itt vagyok, hallod? Itt vagyok. - próbálta meg lenyelni a könnyeit.

-Kérlek....vigyázz Danielre! Tudom, hogy veled lesz a legnagyobb biztonságban. Védd meg őt minden veszélytől! Még csak gyerek...nem érzi annyira a veszélyt.

-Ha kell az életem árán is megóvom mindentől.

-T.O.P .... sajnálom! Bocsáss meg, amiért az utadba álltam!

-Nem lett volna szabad hagynom. Nem mehetsz el, érted? Itt kell maradnod. Szükségem van rád.

-Segíts Codynak, hogy a legjobb versenyzővé tudjon válni. Megígértem neki, hogy mellette fogok állni, de úgy látszik én képtelen vagyok betartani az ígéreteimet. Megérdemli. Csak egyet kérek, miközben őt segíted, ne halj meg az olaszok által.

-Ne! Kérlek! - borult a hasamra zokogva T.O.P.

-Hyun Joong... - fordultam felé.

-Bocsáss meg! - suttogta.

-Köszönök mindent!

-Nem halhatsz meg! - ordított.

-Mindig itt leszek. Soha nem megyek el teljesen. Bennetek fogok továbbélni egészen addig, míg megőrzitek az emlékemet...s az én világom mindig tovább fog menni, ezért a tiétek sem állhat meg...